Keresés

Részletes keresés

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.11.18 0 0 118

A kamara.hu zárónapjára meghirdetett két előadás közül az estit hallgattam meg, amelyen kilenc művész szerepelt (Keller András helyett Giovanni Guzzo a Dvozsák-trióban).

Az Arpeggione szonátában az érzékeny skót zongorista (Beatson) mellett Perényi Miklós nem okozott meglepetést: változatlanul zseniálisan csellózik, sőt - számoltam - egyszer el is mosolyodott, éppen az első tétel végén...

Élvezetes volt a Brahms-trió (klarinét, cselló és zongora: Ib Hausmann, Rohmann Ditta és Simon Izabella).

Hugo Wolf Mörike dalaiból Kolonits Klára énekelt el hármat, a finom háttérzenére (Simon Izabella). A vetített magyar fordítások közül az Éjfélkor átültetése volt a legjobb, Radnóti itt is művi értelmezésében.

A befejezésben Dvozsák előtt tisztelgett a három nagyszerű előadó (Guzzo, Várjon Dénes és a még egyszer kiemelést érdemlő francia csellista: Jean-Guihen Queyras).

Óriási sikerük volt a remek darabbal, ahogy az egész sorozat remekül sikerült -

 

várjuk a következőt jövő év november 19-től!

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.11.17 0 0 117

A kamara.hu zenészei csúcsra jártak (bolyongtak) tegnap is, a fesztivál 3. napján. Délután a Zeneakadémia Kupolatermében két-két kiváló klarinétos és zongorista (Ib Hausmann, Klenyán Csaba (klarinét), Alasdair Beatson és Várjon Dénes) kápráztatta el a közönséget, majd este, a nagyterem már közel ezres hallgatóságának és a rádióhallgatóknak fergeteges műsort adott az újabb kitűnőségekkel kiegészült zenész társaság.

A fúga kedvelőinek is túl hosszú volt a nagy Bach egyedülálló alkotásának (A Fúga művészete) részleteiből válogatott blokk (Keller-Pilz-Szűcs-Perényi).

Az addigiakból is a legjobb produkciók közé került a z 1., d-moll Mendelssohn-zongorástrió, osztatlan tombolást kiváltva a felajzott hallgatóságból (Várjon, Kreggerud, Queyras) - világszínvonal! Tulajdonképpen a triónál kezd igazán besűrűsödni a kamarázás.

A szünet után magyar műsor (Kodály, Liszt és Bartók), az elbűvölő Cantemus Kórussal stb., végül ki kell emeljem a nap másik csúcsteljesítményét, Bartók kétzongorás szonátáját /lényegében egy kvartett :), mert a néha ütőhangszer hatását keltő két zongora (Simon Izabella és Várjon Dénes) mögött két ütős (Holló Aurél és Rácz Zoltán) ütőtte/verte a hét hangszert/.

Nekem ez a kedvenc zongorás Bartók-darabom, de úgy éreztem, hogy mindenki más is átérezte ennek a több mint 80 éves remekműnek az időtlen modernségét, magával ragadó eredetiségét. Annak idején a Bartók házaspár mutatta be Baselben, később pedig, immár az Egyesült Államokban, Bartók megírta a zenekari változatot is.

 

Sorok alatt említem: a 12 md-ért felújított zenepalota lerobbant liftjeit (Nyirlift), amelyeken ké-három könnyebb ember tudott csak feljutni az eredetileg nyolc főre tervezett szerkezetekkel, illetve a kupolaterem hiányos mennyezetvilágítását, a pincei férfi mosdó/toalette évek óta penetráns illatát és egyes szappantartójának feltöltetlenségét. Számtalanszor szóvá tettem utóbbiakat a terenőröknek, de csak ígérgettek.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.11.16 0 0 116

Ahogy várható volt, kiváló hangulatú koncertekkel kezdődött az idei kamara.hu.

A tegnapi zárószám mint tartalmi csúcspont minden szempontból kiemelkedett a választékból, amit az is segített, hogy az előző nap már remekelt Kuss vonósnégyest Perényi Miklós egészítette ki Schubert vonósötösében.

 

Viszont a legizgalmasabb/legizgatóbb  Henning Kraggerud és Várjon Dénes műsoron kívüli bemutatója volt, amikor "ráadásként", de mivel az előre meghírdetett számuk előtt szólaltatták meg, valójában "elő"adásként játszották el a kiváló norvég hegedűs saját szerzeményéből az egyik néhánypercest.

2015-ben írta, és lemezre is vették az eredetileg szólóhegedűre és zenekarra készített Equinox című postlúdium-sorozatot, a 24 hangnemre írt időutazásos fantáziát, amellyel a négy napszakot járja be a szerző: nyitánnyal és 4x6 tétellel Greenwichtől kezdve K-i irányban (délután, este, éjjel és reggel alcímekkel) a 24 időzóna szerint egy-egy földrajzi helyhez kapcsolva.

A 10. tételt hallottuk, Kyotoból :-), remek volt, érdemes az egészet meghallgatni!

 

https://www.discogs.com/Henning-Kraggerud-And-Arctic-Philharmonic-Equinox/release/9960285

 

Előzmény: [fidelio] mindegy (113)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.11.14 0 0 113

A ma kezdődő kamara.hu kapcsán már érintettem az elhangzó dalokat (a Zeneköltészet, ... témában), az azokat ihlető verseket, de most hallgattam meg a Várjon házaspár rövid ajánlóját a mai napra:

https://www.youtube.com/watch?v=z3WjA45CNH4

 

A hangszeres darabokat is nagyon várom: remekművek a kiváló előadókkal!

https://zeneakademia.hu/mindenprogram/2019-11-14-kamarahu1-8211-emlek-8648

 

Közülük a ritkán hallható Grieg c-moll (zongora-hegedű) szonátát éppen holnap lesz 132 éve, hogy befejezte a szerző.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.09.16 0 0 114

Ugyanúgy és mégis másként!

 

Mármint a három világklasszis játékának felvétele nem változhatott, de a hallgatók igen, ahogy rám is másként hatott a kiemelkedő koncert több mint négy év vagy öt hónappal a legutóbbi közvetítés után. A bejátszás időpontját előrébb hozták, de a köztes beszélgetések miatt még mindig közel éjfélig tartott az esemény: megérte!

Ha még nagyobb nyilvánossággal is megismertetnék ezt a hangversenyt, feltehetően világsiker lenne, mert ennél összefogottabb kamarázást nehéz elképzelni, én legalábbis még sosem hallottam. 

Remek volt a műsor megválasztása is: a szokásos rövid nyitánynak és a késői kezdésnek megfelelt a kb. 10 perces Notturno, a talán Schubert utolsó életévében írt Esz-dúr adagio, az álomszerű éjszakai zene. Várjon Dénes billentése bámulatosan finom, néha szinte álomba simogató, a társak (Baráti és Várdai) is tökéletesek voltak.

A szünet elé csak a Dvozsák-trió kívánkozott, mind a darab jellege, mind a kb. 30 perces terjedelme miatt. Ez a - Dumky-trió - illett a Notturnóhoz, nekem egy vidéki halotti tor hangulatát jelentve, ahol a nagyszámú résztvevő között öregek és fiatalok mind a maguk kapcsolata, kora és temperamentuma szerint múlatta az időt akár éjszakába múlóan. Természetesen gazdagon megterített asztalok válogatott ételeit és nehéz italait fogyasztva, és azok hatása alatt is méltatták az elhunytat, emlékbeszédeket mondtak, de a nagy udvarház valamelyik termében visszatérően viharos népi tánc is kibontakozott a dumky felszabadultabb hangulatában. Máshol is így szokás, valaki elmegy, mások búcsúztatják, de az ő életük nem áll meg. Tiszta programzene, kivételes átérzéssel, bár nem hiszem, hogy a három előadónak pont ilyen képzetei lettek volna erről a műről, amelynek alapja a bánatos/vidám ukrán népdal, a dumka.

A koncert második részét egymagában töltötte ki Csajkovszkij egyetlen zongorástriója, a monumentális (45 perces) a-moll mű, nyiltan egy elhunyt nagy művész (Nyikoláj Rubinstein) emlékére írva, emiatt nekem a két hosszabb darab is összecsengett. Utóbbi őszintén bánatos mondanivalója, csodálatos szerkezete és megfogalmazása ettől a három érző elődótól tette felejthetetlenné az előadást.

Több ilyen közvetítést hallgatva is egyedülálló Várjonék játéka, talán általuk is megismételhetetlen, de csak jobb lehet. 

 

(Csak mellékesen említem az idei Kaposfest egyik hasonlóan megrázó előadását, Sosztakovics e-moll rrióját, ahol a nyitónapon a két vonós mögött/mellett Volodin volt a zongorista.) 

 

Előzmény: [fidelio] mindegy (113)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.09.10 0 0 113

Szeptember 11-én, szerdán, 21:50-től az M5-ön a Müpart Classic keretében egy 2016. május 10-i kiemelkedő koncert lesz látható, hallható.

 

A műsor és az előadók:

https://www.mupa.hu/program/komolyzene-opera-szinhaz/barati-kristof-vardai-istvan-es-varjon-denes-2016-05-10_19-30-bbnh

 

Annak idején így számolt be erről a Fidelio: https://fidelio.hu/klasszikus/nemzedekvaltas-triora-17914.html

parsifal hendrix Creative Commons License 2019.07.31 0 0 112

az előadóinkat még csak-csak lecserélhetjük a színpadon, de a közönségünket aligha. 

                                                      az előadóinkat még csak-csak lecserélhetjük a színpadon, de a közönségünket aligha. 

 

 

az előadóinkat még csak-csak lecserélhetjük a színpadon, de a közönségünket aligha. 

 

                                                        az előadóinkat még csak-csak lecserélhetjük a színpadon, de a közönségünket aligha. 

 

 

az előadóinkat még csak-csak lecserélhetjük a színpadon, de a közönségünket aligha. Kérek mindenkit, ne éljenezzen hangolatlan hegedűnek és a zenészpartnereire nem pillantó primáriusnak – soha többet!

az előadóinkat még csak-csak lecserélhetjük a színpadon, de a közönségünket aligha. Kérek mindenkit, ne éljenezzen hangolatlan hegedűnek és a zenészpartnereire nem pillantó primáriusnak – soha többet!

az előadóinkat még csak-csak lecserélhetjük a színpadon, de a közönségünket aligha. Kérek mindenkit, ne éljenezzen hangolatlan hegedűnek és a zenészpartnereire nem pillantó primáriusnak – soha többet!

 

Shlomo Mintz egy bársonyborítású széken foglal helyet Mendelssohn tizenhat évesen komponált Esz-dúr oktettjét játszva, miközben a többieké egyszerű fából készült ülőalkalmatosság. Hát így nem kell kamarazenéléshez látni! Hogy a hegedűművész hányszor pillantott partnereire a negyvenperces kamaradarab alatt, azt egy kezemen meg tudom számolni, s a dialógus hiánya az oktett sorsát is megpecsételte. Hiába próbált a két csellista, Kokas Dóra és Mon-Puo Lee, illetve a második hegedűs, Alexander Korniev javítani a helyzeten, Mintz legfeljebb lakkcipőjének véletlenszerű topogásával irányított bármit is, egyébként pedig egy héttagú zenekar szólistájának képzelte magát.

 

Valószínűleg nem a Fesztivál Akadémia zárókoncertje lesz az, amit Shlomo Mintz pályája fénypontjaként emleget. Nem az a problémám az izraeli hegedűművésszel, egykori csodagyerekkel, akit annak idején Zubin Mehta támogatott a pályáján, hogy simán igent mondott Mága Zoltán giccsaparádéjára is, és nemzeti kincsnek nevezte –, hanem az, hogy július 28-án hét másik kiváló muzsikus munkáját tette tönkre egy hangolatlan hegedűvel.

 

((((https://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9224132&la=146453968    Mága Zoltán ))))

 

 

mióta a Fidi kiakolbólintotta a Fideliót zsölényestül, wise gentlemannostúl, bravehearttal, tarnhelmmel stb.stb., azóta nem is nyitotta meg a fidit -ma megtette 

 

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.04.29 0 0 111

Érdekes és izgalmas kamarazenei koncertet hallgattunk ma délután a Zeneakadémia Solti termében: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyik hegedűsének diplomakoncertjét. Kondorosi Karolina volt a főszereplő, aki óriási kihívás elé állította magát és a közönséget, hiszen a szonátairodalom egyik csúcsát jelentő Franck-szonáta után az e-moll Bach-partita chaconne-ját adta elő az első részben, ahol a szonátában Minami Matsunaga volt a zongorapartnere. A törékenynek tűnő fiatal hegedűs férfias határozottsággal és szépen játszott, partnere viszont néha túlságosan is hangos volt, amit a nyitott zongorafedél is befolyásolt.

A chaconne-ban meggyőződhettünk az előadó szólózó elképzeléséről, majd a szünet után jött a java: a diplomakoncerteken szokásos versenyművel nem csupán a választás, Sosztakovics a-moll (az 1.) hegedűversenye volt rendkívüli, hanem - valamilyen megmagyarázhatatlan módon - annak zenekar nélküli megszólaltatása, hiszen csak zongorakísérettel adta elő szólamát, a kiváló, az előzőnél érzékenyebb Taraszova Brigitta közreműködésével a  lejjebb eresztett fedelű zongorával. A mű közel 40 perces, igen nehéz darab, hosszú kadenciával és súlyos mondanivalóval. Karolina nem csupán előadott, hanem sziporkázott, szárnyalt, teljesen felszabadultan és remek érzékkel játszva a művet. amelyet hallhatóan nagyon megtanult és megértett, teljesen magával ragadva a több száz hallgatót, mindezzel valószínűleg a vizsgabizottságot is meggyőzve érett játékáról.

Óriási ovációval köszöntük meg ezt a bemutatkozást, és hasonlóan fogadták a vizsga után a gratulálók a megkönnyebbült művésznőt.

Karolina főtanszak-tanára Szabadi Vilmos volt, kamarában pedig Kovács Péter, és előbbivel már szerepelt nyilvánosan, én pedig zenekarban hallottam/láttam játszani utóbbival Veszprémben, és talán Pécsett is másokkal.

A tanulásnak eddigi szakasza befejeződött, kezdődik a muzsikusélet!   

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2019.04.03 0 0 110

Sokaknak a trió jelenti az igazi kamarázás alapfokát, emiatt is érdemes a Vár-Ba-Vár-trió annak idején vár-va-várt koncertjét újból meghallgatni.

.

Várjon Dénes, Baráti Kristóf és Várdai István 2016. május 10-én tartott emlékezetesen remek fellépését a MüpArt adja le 2019. április 10-én 22:50-től az M5 tévécsatornán.

 

 

https://www.mupa.hu/program/komolyzene-opera-szinhaz/barati-kristof-vardai-istvan-es-varjon-denes-2016-05-10_19-30-bbnh

.

Annak idején írtunk erről amatőr és profi zenekedvelők. Klassz volt!

Nagyon késői az adás, de érdemes rápihenni!

 

Emlékeztetőül egy 67 éves felvétel a monumentális trió másik három muzsikusóriással:

https://www.youtube.com/watch?v=DLuNIMlnDo4

parsifal hendrix Creative Commons License 2018.11.20 0 0 109

                                             atyavilág! ezt a topikot én indítottam (szültem??? brrrrrrrrrrr.....)

                                                 és iván és zsölény reagáltak!

12 éve már. 

 

 

fidelio] Zsölény  2006.11.29    0 0 1Vagy németből fordítottad?

Tény, hogy a kamarazenét hanyagoljuk. Külön tanulmányt érdemelne ennek a magyarázata.[fidelio] ivan kozlovsky  2006.11.29    0 0 0Az utolsó mondatod nagyon tetszik. Sokat fogalmaztad?

 

[fidelio] parsifal hendrix  2006.11.29   Miért nincsen topikja a vonósnégyeseknek?hagen?Budapest?Bartók?A zene (az európai komolyzene) csucsa egyes esztéták szerint a vonósnégyes.Hát osztán ezekről miért nem értekeznek a szakértők?A Clevalend vonósnégyes?A Magyar vonósnégyes?A Takács?Én  a zeneesztétikám csucsára egy jazz triót helyeznék a huszas évekböl egy kiváló énekesővel.
Bennük ott vann a romlatlan tultanultságnélküliség és az ösztönösség de ugyanakkor valami tanultság.

 

 

 

a 3 legjobból kettő:

https://www.amazon.com/Beethoven-Complete-Quartets-Ludwig-van/dp/B00006OA6A

beethoven -julliard

 

https://www.amazon.com/Beethoven-Sonatas-Violin-Ludwig-van/dp/B00005ND42

oborinék

 

hogy mi a harmadik a 3 legjobból  azt nem tudom

 

 

Oistrakh/Oborin - Beethoven Violin Sonata No.7, Op.30 No.2

https://www.youtube.com/watch?v=oXzwtWI-fMY

fidelio-Pyrandus Creative Commons License 2018.11.19 0 0 108

Köszönöm. (Mint látható is, egy ismert személy tette föl a youtube-ra. Dycséret illeti.)

Előzmény: [fidelio] mindegy (107)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.11.19 0 0 107

Kurtág György első operája, legalábbis hangilag:

 

https://www.youtube.com/watch?v=sFOUf9WAY8Y

 

 

Előzmény: fidelio-Pyrandus (105)
fidelio-Pyrandus Creative Commons License 2018.11.19 0 0 106

Hol a Mezzo-topik, ugyanis a Mezzon sok kamarazene van, és minőségi.

fidelio-Pyrandus Creative Commons License 2018.11.16 0 0 105

Csak, mert megkérdeztem volna, hogy a Milanoi Scala tegnapi ősbemutatóját (Kurtág) mikor adja a Mezzo...

fidelio-Pyrandus Creative Commons License 2018.11.16 0 0 104

Üdv. Úgy látom, a Mezzo topik elhalt. Kár.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.11.16 0 0 103

Kifelejtettem a(z oboista, karmester és) zeneszerző Heinz Holligert, akinek szólóklarinétra írt műve is elhangzott: Rechant, azaz Ismétlés, Újra éneklés címmel.

A művet az a Reto Bieri adta elő, aki lemezre is feljátszotta.

 

Előzmény: [fidelio] mindegy (102)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.11.16 0 0 102

Ahgy az Előzményben írtam: "Megkezdődött, és..." - az idei kamara.hu is! Vártuk.

.

A mostani téma Hermann Hesse Üveggyöngyjáték című regénye, illetve ez a fajta játék. Még a tavalyi témahirdetés után másoltam be a vonatkozó verseket, amit ide is beemelek:

[fidelio] mindegy 2017.11.21

.

Lezajlott az idei kamara.hu sorozat, újabb dalokkal, dalciklusokkal, és már készülhetünk a jövő évire, amelynek mottója Hermann Hesse Üveggyöngyjáték című regényével lesz kapcsolatos.

A kötet volt a fő oka annak, hogy három évvel később (1946-ban) Hermann Hesse kapta az Irodalmi Nobel-díjat.

 

Kíváncsi voltam, hány verset másoltam már be e témába a sokoldalú és termékeny irodalmár/képzőművész számos kötetében megjelent költeményeiből, amelyek között sok foglalkozik a zenével vagy éppen a csenddel, esetleg a magányosok zenéjével, belső hangjaival. Például...

Az alábbi linken vannak ismétlések is, de most beemelek újakat is, főleg a rengeteg megzenésített verséből.

.

Ősz van, a gondolatokat ébresztő és egészségmegőrző gyalogtúrák időszaka, így egy ide vonatkozó kötetből (Gyalogtúra ősszel; 1906) vettem a következő verset:

.

                Im Nebel 

.

Seltsam, im Nebel zu wandern!

Einsam ist jeder Busch und Stein,

Kein Baum sieht den andern,

Jeder ist allein.

.

Voll von Freunden war mir die Welt,

Als noch mein Leben licht war;

Nun, da der Nebel fällt,

Ist keiner mehr sichtbar.

.

Wahrlich, keiner ist weise,

Der nicht das Dunkel kennt,

Das unentrinnbar und leise

Von allen ihn trennt.

.

Seltsam, im Nebel zu wandern!

Leben ist Einsamsein.

Kein Mensch kennt den andern,

Jeder ist allein.

.

.

A verset majdnem százan zenésítették meg (többségében énekhangra és zongorára), köztük a magyar Frid Géza is. Közülük a legérdekesebb az igen összetett 8. Penderecki-szimfónia, amelyben több költő verseiből válogatva szólaltatják meg meg az Elmúlás dalait A Vergänglichkeit (Mu/úlandóság/ is Hesse-versre készült. Ebből a szimfóniából az ide illő.

A teljes szimfónia pedig két részletben erről a linkről.

.

.

            Ködben

.

Különös a ködben vándorolni!

Magányos bokrok és kövek között,

Egy fa sem látja szomszédját,

Mert ködbe öltözött.

 

A világ barátaimmal volt tele,

Amíg fénylett az életem,

Most, hogy a köd leszállt,

Nem lát meg senki sem.

 

Bizony bölcs nem lehet senki,

A sötétet ki nem ismeri,

Amely lepelként, halkan

Más elől elfedi.

 

Különös a ködben vándorolni!

Magány az életünk,

Senki sem ismeri a másikat,

Mind egyedül megyünk...   

.

/Winkler András fordítása/

.

.

Majd keresek továbbiakat is.

 

[fidelio] mindegy 2013.04.07

.

Veress Sándor 1977-78-ban írt Hermann Hesse (1877-1962) 5 versére, illetve szövegére egy dalciklust Das Glasklängespiel (Az üveghangjáték) címmel (vegyeskarra és kamarazenekarra), és ezt 1987. március 14-én mutatták be Bernben. A versek, ill. a szöveg a következők:

 1. I. madrigál ( Az (1942-es) üveggyöngyjáték c. regénye alapján
 2. Antifona (TemplomA San Clemente ciprusai)
 3. Canzonetta (Kis ének)
 4. II. madrigál (Ködben)
 5. Korál (Magányos éjszaka) 

 

Egyet beírok:

 

       Die Zypressen von San Clemente
 
Wir biegen flammend schlanke Wipfel im Wind,
Wir schauen Gärten, welche voll Frauen sind
Und voll Spiel und Gelächter. Wir schauen Gärten,
Wo Menschen geboren und wieder begraben werden.

Wir sehen Tempel, welche vor vielen Jahren
Voll von Göttern und voll von Betenden waren.
Aber die Götter sind tot und die Tempel sind leer
Und im Grase liegen gebrochene Säulen umher.

Wir sehen Täler und sehen silberne Weiten,
Wo Menschen sich freuen, müde werden und leiden,
Wo Reiter reiten und Priester Gebete sagen,
Wo Geschlechter und Brüder einander zu Grabe tragen.

Aber des Nachts, wenn die großen Stürme kommen,
Werden wir traurig und bücken uns todbeklommen,
Stemmen die Wurzeln angstvoll und warten leise,
Ob der Tod uns erreiche, oder vorüberreise.

 

/1919/

 

A verset Richard Maux (1893-1971) is megzenésítette az eredeti címmel 1926-ban, inkább magas szólóhangra és zongorára (op. 181, az Olasz utazás 5. dalaként).

 

                  A San Clemente ciprusai 

A szélben karcsú koronánk csúcsa lobog;
alattunk kertek, és bennük daloló asszonyok
és játék és nevetés. Mi nézzük a kertet,
hol emberek születnek s embereket temetnek.

Templomokat látunk, melyek ezelőtt sok-sok évvel
istenekkel voltak tele, meg ájtatos néppel;
de az istenek már halottak, és pusztán kongnak a templomok,
s inda takarja a fűben a lezuhant oszlopot.

Alattunk völgyek és ezüstös távolok ragyognak,
hol emberek örülnek, szenvednek, fáradoznak,
lovasok lovagolnak, pap zengedez kegyes igéket,
testvér testvért tesz sírba, és nemzedék nemzedéket.

De éjjel, ha zúgva föltámad a szél a tetőn,
elfog a bánat, s lehajtjuk fejünket remegőn,
görcsösen megfeszül gyökerünk, s várjuk csöndben,
lesújt-e ránk a halál, vagy komoran tovaröppen.

 

/Rónay György fordítása/ 

 

[fidelio] mindegy 2017.11.25
.

Hermann Hesse Az üveggyöngyjáték című regényének verseit, a szerző által kreált Josef Knecht Magister Ludi hátrahagyott írásai között Vajda Endre fordította magyarra. A tanuló és egyetemi hallgató Szolga-mester, alias Hesse 13 verse a következő, köztük a szimbolikus játékra utalók:

 

 

Panasz

Előzékenység

De titkon szomjasak

Betűk

Egy régi bölcselő olvasásakor

Az utolsó üveggyöngyjátékos

Bach egy toccatajához

Egy álom

Szolgálat

Szappanbuborékok

A Summa contra Gentiles olvasása után  (Aquinói Szent Tamás kb. 750 éves könyve)

Lépcsők

Üveggyöngyjáték

.

Az eredetiek, amelyekből a játékosakat lejjebb kiemeltem, fordításukat bemásoltam:

.

A magyarban vastagítottat vissza lehet idézni a linkről.

Nem véletlen, hogy a játék nem csak a testi és szellemi szórakozásra utal, hiszen pl. az előadóművészeket, köztük a muzsikusokat és zenei eseményeket is játékosnak, illetve játéknak nevezik, ahogy számos író, képző-, ipar- és építőművész is sok esetben játszik a tárgyával, eszközeivel, ezáltal éppen érdekesebbé, értékesebbé téve alkotását.

Sőt, maga a legnagyobb művész, a Természet is tele van játékkal, a felhőkével, a vizekével-hullámokéval, tüzekével, sugaraival és fényeivel stb., sajnos némelykor mi is csak játékszernek érezhetjük magunkat.

.

.

   Der letzte Glasperlenspieler

Sein Spielzeug, bunte Perlen, in der Hand,
Sitzt er gebückt, es liegt um ihn das Land
Verheert von Krieg und Pest, auf den Ruinen
Wächst Efeu, und im Efeu summen Bienen.
Ein müder Friede mit gedämpftem Psalter
Durchtönt die Welt, ein stilles Greisenalter
Der Alte seine bunten Perlen zahlt,
Hier eine blaue, eine weiße faßt,
Da ein große, eine kleine wahlt
Und sie im Ring zum Spiel zusammenpaßt.
Er war einst groß im Spiel mit den Symbolen,
War vieler Künste, vieler Sprachen Meister,
War ein weltkundiger, ein weitgereister,
Berühmter Mann, gekannt bis zu den Polen,
Umgeben stets von Schülern und Kollegen.
Jetzt blieb er übrig, alt, verbraucht, allein,
Es wirbt kein Jünger mehr um seinen Segen,
Es lädt ihn kein Magister zum Disput;
Sie sind dahin, und auch die Tempel, Bücherein,
Schulen Kastaliens sind nicht mehr... Der Alte ruht
Im Trümmerfeld, die Perlen in der Hand,
Hieroglyphen, die einst viel besagten,
Nun sind sie nur noch bunte gläserne Scherben.
Sie rollen lautlos aus des Hochbetagten
Händen dahin, verlieren sich im Sand...

.

.

.

Az utolsó üveggyöngyjátékos

.

Keze játékkal, gyönggyel van tele,

Görnyedten ül, az ország körül'e

Had- s pestisdult, romjait benőtte

A repkény, zümmögő méhek közötte.

A tespedő békébe hullt világból

Lefojtott zsoltár búg, halk aggastyánkor.

A vén számlálja tarka gyöngyeit,

Itt egy fehérre, ott egy kékre lel,

Majd egy nagyot választ, majd egy kicsit,

S a játékhoz gyűrűvé fűzi fel.

Nagy volt egykor, jelképtornán ha játszott,

Sok művészetben, sok nyelvben volt mester,

Világ vándora világismerettel,

Bejárta híre országot-világot.

Szavára hajdan Tanítvány és társ várt.

Maga maradt most, elaggott, kopott,

Ifjú jelölt ma már nem kér tőle áldást,

Nem hívja magiszter vitára őt;

Már nincsenek, sem a könyvtárak, templomok,

Kasztáliában nincs iskola...Rommezők

közt ül az agg, kezében gyöngyei,

Hieroglyphek, egykor sokat mondtak,

Ma már nem többek tarka üvegcserepeknél,

Hullnak halkan a nagykorra jutottnak

Kezéből, lent a homok elnyeli...

.

/Vajda Endre fordítása/

.

.

.

          Das Glasperlenspiel

Musik des Weltalls und Musik der Meister
Sind wir bereit in Ehrfurcht anzuhören,
Zu reiner Feier die verehrten Geister
Begnadeter Zeiten zu beschwören.

Wir lassen vom Geheimnis uns erheben
Der magischen Formelschrift, in deren Bann
Das Uferlose, Stürmende, das Leben
Zu klaren Gleichnissen gerann.

Sternbildern gleich ertönen sie kristallen,
In ihrem Dienst ward unserm Leben Sinn,
Und keiner kann aus ihren Kreisen fallen
Als nach der heiligen Mitte hin.

 

/1933/

.

.

Többen megzenésítették, főleg énekhangra és zongorára/kamarazenekarra, de van a capella /férfi kórusra írt/ változata is.

.

.

.

  Az üveggyöngyjáték

.

A Mind zenéje s Mesterek zenéje

Hallgatására készülünk ma itt fel,

Megidézni a tiszta ünnepélyre

Áldott korokat nagy szellemeikkel.

.

Emeljen minket mágikus jelképek

Titka, formuláik igézetén

A parttalan, a viharzó, az élet

Hasonlat lett, gyémántkemény.

.

Csillagzatként kristályos hangot adnak,

Szolgálatukban teljesül a lét,

És köreikből senki sem zuhanhat

Máshova, mint a szent Közép.

.

/Vajda Endre fordítása/

.

.

És ez még csak az előzmény: a remek sorozat tegnap folytatódott, a hangulat kitűnő, hála a szerzőknek (Beethoven, Ligeti, J. Haydn, Bartók) és a kiváló előadóknak... gyöngyözően játszó  zongoristákkal és kitűnő vendégeikkel!

.

 

 

 

 

Előzmény: [fidelio] mindegy (7009)

Előzmény: [fidelio] mindegy (87)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.08.26 0 0 101

Nem akartam kaposvári beszámolómat az Új vezetők a Kaposfest élén című témába írni, nehogy azt higgyük, hogy megint változott ott valami lényeges.

Kamarazene a javából, az élen most is Baráti Kristóf és Várdai István, bármely műben szerepeltek, mögöttük/nellettük pedig kiváló zenészek: az ősszel lesz 83 éves örökifjú Frankl Péter és a két kis 9 éves hegedűs, Abouzahra Amira és Gertler Teo között további remek hangszeresek és énekesek - szerte a világból.

A teljes műsor és előadói névsor a fesztivál honlapján olvasható, most csupán a számomra legemlékezetesebbeket említem a felejthetetlen eseményről.

 

- Baráti Kristóftól Bach d-moll partitája, amellyel most is elvarázsolta a hallgatókat, beleértve a ráadásokat: a lidércnyomásos Ysaÿe-tételt és a C-dúr largót; utolérthetetlen...

 

- Ránki Dezsőtől az utolsó monumentális Schubert-szonáta (B-dúr), ahogy ennyire kiérlelten csak a legnagyobbaktól hallani, mint pl. https://www.youtube.com/watch?v=lncNcNtGkJY vagy https://www.youtube.com/watch?v=UfIpl0cbTeM

 

- Beethoven c-moll vonóstriója Baráti Kristóf, Szűcs Máté és Várdai István előadásában, a talán legtökéletesebb harmóniában,

 

- Brahms H-dúr zongorahármasa: Baráti Kristóf, Camille Thomas és Fejérvári Zoltán

 

- Schumann dalai (A költő szerelme, op. 48) Randall Scarlata és Frankl Péter nagyon ihletett előadásában,

 

- a három zongoraötös (Schumann, Schubert és Dvorzsák ismert művei),

 

- Janácsek Hegedűszonátája Barátival és Enrico Pace-val,

 

- César Franck A-dúr szonátája Barátival és Würtz Klárával, és remélhetően így fog szólni készülő újabb szonátalemezükön is a Ravel- és Debussy-szonáták mellett. Ráadásul eljátszották a már lemezre vett A-dúr Brahms-szonáta záró tételét,

 

- Károlyi Kartalin és Würtz Klára tolmácsolásában a Rahmanyinov-dalok,

 

de ismétlem, csak a nekem leginkább tetszőket soroltam fel.

 

Emlékezetes marad a már ismert és még nem ismert tehetséges fiatalok bemutatkozása, és persze a most is kiváló és szellemes szervezés,a körítő programok: képző-, étel- és italművészettel, múzeumlátogatással, vagyis teljes körű felszabadult fesztiválhangulattal a kánikulai nyárban.

 

A néhány szóban már minősített előadások mellett kiemelem a magával ragadó, 49 éves Randall Scarlata éneklését, pedig a Heine-versek igazán nem különlegesek, de az előadó hangja, interpretációja még a pontos szöveg értésének hiányában is magával ragadó volt. Schumann zenéje messze felülmúlja a romantikus versikéket, de ez akkoriban általános volt. Nem véletlenül idézte honlapján a következőt: "Győzelem! Ennek a baritonnak olyan a hangja, hogy azt csinál vele, amit akar."

Egy példát kiemelek (nyersfordítással), de Scarlata csodásan kifejező baritonja helyett egy tenorral. Tőle a honlap néhány rövid mintájával:...

 

Das ist ein Flöten und Geigen,
Trompeten schmettern darein.
Da tanzt wohl den Hochzeitreigen
die Herzallerliebste mein.

Das ist ein Klingen und Dröhnen,
ein Pauken und ein Schalmei'n;
dazwischen schluchzen und stöhnen
die lieblichen Engelein.

Fuvolákat és hegedűket hallani,
tormbiták harsognak közbe.
Talán itt járja a lakodalmi körtáncot
szívem legkedvesebbje.

Amott meg csengés-bongás,
dobok és pásztorsípok;
mialatt zokognak és nyögnek
a bájos kis angyalok.

 

A jövő évi 10. fesztivál bérleteire közben nagy számban jelentkeztünk, talán még nagyobb durranás lesz, amire garancia a töretlen minőségre való törekvés, és az eddigi előadások. A szomszédos sörfesztivált csak az utolsó sorban dicsérem...

 

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.08.01 0 0 100

Nyár van, a zenei fesztiválok ideje, szerencsére a komolyzeneiek többnyire nagyon komolyak. Nem harsányak, nem hangosak, és a jó helyre jól megválasztott program igazán emlékezetes marad. Igyekszem megörökíteni a Révfülöpön idén indítottat, a Nemzeti Filharmonikusok és a Nemzeti Énekkar művészeire alapozott Rév-Hang-Fesztivált, amelynek első három hangversenyét volt szerencsénk meghallgatni. Hamarjában nem is tudom, kit emeljek ki közülük: talán a szervező Hamar Zsoltot, a hangulatos a capella-est vezetőjét, Somos Csabát, vagy a két estén is szerepelteket a Grazioso Kamarazenekarból, Detvay Mária Marcella nevével fémjelezve, a többit majd az alábbiakban.

A fedett pódiummal épített Szabadtéri Színpad a vasút és a Balaton között kb. 250 személyt képes befogadni, és az első este (július 25-én, szerdán) közel kétszázan élveztük a kiváló muzsikusok alázatos és kifogástalan játékát: Mozart egyik F-dúr vonósnégyesét (K 158; 1773) és az egyedülállóan és mindig varázslatos Schumann-zongoraötöst, Érdi Tamással, aki az idei Kékszalag Vitorlásversennyel kapcsolatban került a Balaton mellé. A négy vonós közül a már hetven fölötti első hegedűs nevét elfelejtettem, mellette pedig Detvay Marcella volt a szekund, Rudolf András a brácsista és Harangozó Sándor játszott csellón. Ráadásként a z5-ös záró tételét adták elő, és végig azt éreztem, hogy a zenekarhoz illően alkottak nagyot, a főleg azért akkor is idősebb korú hallgatóság nagy gyönyörűségére.

 

A július 26-i kórushangverseny kevesebb hallgatót vonzott, de a hangulat töretlen volt: a karigazgató először nyolc, majd egy húsz tagú vegyeskart irányított, és a hangulatos műsorközlés után remekeltek az énekesek. A jól megválogatott számok a következők voltak az elmúlt közel 450 év terméséből:

Jacob Arcadelt: A fehér és édes hattyú; madrigál

Diego Pisador egy madrigálja; mindkettő közel 450 éves mű, nyolctagú v.karra

Javier Busto  (1949 -   ): Ó, nagy misztérium

Jaakko Mäntyjärvi (1963 -   ): Négy Shakespeare-dal/3.: Double, double,...

 

Az előbbi W. Sh. Macbethjének egy sötét barlangi jelenete a IV. felvonás elejéről, a Boszorkánydal; először Szász Károly fordításában:

.

1. BOSZORKÁNY.
Tarka macska hármat nyávogott.

2. BOSZORKÁNY.
Sündisznó is egyet vinnyogott.

3. BOSZORKÁNY.
Sárkány is süvít;
Ha! az óra itt.
        Egybefogózva az üst körűl kerengnek. Ének.)

1. BOSZORKÁNY.
Körűl, körűl, az üst körűl,
Míg minden méreg egybe sűl.
Ide veled, fagyos békám,
Kő alatt mely, éj árnyékán,
Három hétig gyűjtél mérget:
Először doblak be téged!

MIND.
Keverjétek, rajta, rajta!
Üst buzogjon! Forrjon tajtba!

2. BOSZORKÁNY.
Kurta kígyó nyelve, farka
Süljön, főljön e habarczba!
Tüzes gyík-szem, béka-háj,
Varjú-velő, kutya-száj,
Kutyatej fű sűrű mérge,
Kuvikpelyh, vipera kérge,
Hadd buzogjon, főzve, sütve,
Pokoltűznél, öblös üstbe’!

MIND.
Keverjétek, rajta, rajta!
Üst buzogjon, forrjon tajtba!

3. BOSZORKÁNY.
Farkas-zápfog, sárkány-fésű,
halcsont, óriás növésű,
Czet-torokból; aszott múmja,
Büdösbanka feje-búbja,
Nyirkos árnyban nőtt bürökszár,
Istenkáromló török-száj,
Zsidó-vese, bak epéje,
Tiszafa szúrós tüskéje
Szedve hold-ujultakor,
Farkas-szőlő, vad hunyor,
Árokparton szült porontyka
Kifacsart kis-újja-csontja, –
– Ide, mind e bősz loty-kottyba!
Még csak tigris-bélt belé!
S azzal kész a drága lé!

MIND.
Keverjétek, rajta, rajta!
Üst buzogjon, forrjon tajtba!

2. BOSZORKÁNY.
Kész a bűv! Hogy forr az üstbe’!
Pávián-vért, hogy lehűtse!

.

.

Szabó Lőrinc fordítását a koncerten is felolvasták, bár a színmű magyarul további számos fordítást kiérdemelt az elmúlt több mint kétszáz évben.

.

Eric Whitacre (1971 -   ): Charles Anthony Silvestri versére  egy hangulatos mű, majd egy spirituálé (Z. Randall Stroope; Witness) még a külföldi szerzőktől.

 

Hoztak persze magyar műveket is: Gyöngyösi Levente egy Petőfi-versre írt remek kórusát (Ha én kedvesemről gondolkodom), majd Kodállyal zártak (Túrót eszik a cigány), és a ráadás is tőle volt, az Esti dal.

 

Magával ragadó volt az egész, bizonyítva, hogy a legkisebb hangszer mindig kéznél van és káprázatos karéneklést lehet produkálni vele, ha jó alapon, jó vezetővel készülnek és adnak elő lelkes énekesek míves darabokat.

.

Július 27-én az elemében lévő Hamar Zsolt dirigálta 15-tagú Grazioso Kamarazenekar adta elő a Fészekklubban is megemlített műveket, nagyon szépen és persze hatásosan - a közel 150 fős hallgatóságnak.

 

Ahogy kezdtem, az utolsó napi programot nem hallottuk, amit nagyon sajnálunk.

Jövőre még nagyobb sikerük lesz, mert mások is bizonyára elhíresztelik a remek kezdeményezést és az első év kitűnő előadásait.

.

.

A következő héttől Kaposfest, amihez jó előzetes volt ez a néhány értékes óra; a különben csajok, pasik Balatonja és hasonló programok között.

 

 

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.06.20 0 0 99

Június 18-án a budapesti VI. kerület csendes utcájának csodálatos palotájába szólt a meghívás, a Postások Művelődési Házába, mai nevén a Benczúr Házba. A Nap Világnapja előestéjét jelölték meg időpontként, bár ez a jeles nap változó napra esik, jelesül a nyári napfordulóhoz legközelebbi vasárnapra. Akkor sem fértünk volna el többen, a csodás szalon tele volt.

Csak felvezetésül: majdnem mindennek van már napja/világnapja (Föld, talaj, víz, Hold, erdő, ... A boldogság (06.28.) és persze a Zene is kapott ilyen, hogy utóbbiak párosításával helyben is legyünk, illetve voltunk. Legutóbbi is közel van, hiszen június 21. a Szent Iván éj napja, vagyis minden együtt vagy közel volt.

 

Kamara-ÖRÖM-zene volt várható idősebbekkel és fiatalabbakkal, bár a hallgatóság inkább idősebbekből állt/ült. Az öt ismert muzsikus triózott, kvartettezett és végül vonósötös is elhangzott 20 húron pendülve. J. Haydn f-moll (Nap)-kvartettje, Schubert B-dúr vonóstrió-töredéke és Mozart c-moll ötöse volt a műsorlapon, ráadásként pedig utóbbi C-dúr ötösének menüettje hangzott el.

Vonzóak voltak a zenészek is: az örökifjú Konrád György kedvéért még külföldről is jöttek, a talán hússzal fiatalabb Párkányi István most is vezéregyéniség volt, a második hegedűben a jóval fiatalabb Bocsák Gábor, csellón Sabján Anikó játszott. A zárószámban egy fiatalabb hegedűs/brácsás Konrád, a János is játszott, mindannyian lelkesen, ihletetten, szépen, nagy-nagy örömünkre. Ezek a régi nagy művészek néha most is összeülnek, bevonva körükbe fiatalabb és aktív zenészeket, és mindig a kamarázás lényegét adják, bár tavaly a két idősebb Mozart Sinfonia concertantéját is vállalta a zuglóiakkal, legutóbb pedig a Barabás Villában adott adventi hangversenyt a négyes. A korban verhetetlen brácsás időnként másokkal is játszik.

Decemberben is Vereb Balázs hegedűművész volt a kiegészítő zenész, akkor Bach-szólóval, most értő műsorközlőként, találó versekkel körítve a műismertetőket.

A verseket (József Attila, Szép Ernő, Illyés Gyula műveit) bemásolom a Zeneköltészet,... témába.   

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.05.31 0 0 98

A kamarazenélés csúcsát élvezhettük megint, de most fotelből, és ehhez nem kellett menni sehová. Az M5 hozta egészen közel Várjonék két évvel ezelőtti koncertjét, és ilyen élményben még nem volt részünk, mert szinte ott ültünk a három muzsikus között, olvashattuk a kottát és minden apró gesztusukban is láthattuk a csodálatos darabok átélését, amit a helyszínen a távolból nem érzékelhettünk ennyire.

A zenei összhatás persze ugyanaz volt, de a közvetítők kiemelései nagyon hatásosak voltak. Egyetlen pillanatra sem lankadhatott a figyelmünk, mert hatott az övéké, az a mérhetetlen alázattal összekovácsolt, inkább finoman ötvözött remeklés, ami az előzetes beszélgetésekkel is megtámasztva egészen különleges élményt nyújtott. Minden a helyén volt!

.

Várjon Dénes finom, de ha kellett határozott és kifejező billentése, Barátinak már az első belépése a notturnóba, eszembe jutattva a Tavaszi szonáta lassújának felejthetetlen kezdéseit tőle, majd a végig uralt nagyon összetett és hosszú darabokban a rá jellemző töretlen feszesség a művek lényegét kihozva, és végül, mert a VÁR-BA-VÁR trióban egy név még leírásra vár, Várdai elegáns és szintén tökéletes játéka, teljes összhangban a két társsal. Ott voltak, és mintha csak a remekművek kivételes megszólaltatása lett volna a lényeg, annyira szerény ez az érzékeny és nagyhatású kis együttes. Persze játszanak ők egyenként vagy párban másokkal is, de így együtt egy egészen rendkívüli előadást produkáltak.

.

A műsor még egyszer: Schubert Notturnója, a Dumky-trió Dvorzsáktól és Csajkovszkij a-moll triója. Volt ezekben öröm és bánat, bécsi kedélyesség, népi tánc - zenei varázslat a javából!

Kár, hogy a ráadást nem adták le, mert akkor a Notturnót újra élvezhettük volna.

.

Csak emlékeztetőül: e téma akkori beírásaiban (az 52. és az 55. között) már voltak beszámolók a hangverseny utáni közvetlen élményekről.

.

Nagy élmény lenne évente többször hallgatni őket itthon koncerten, így marad a felvétel, hangban és képben, remélhetően sokak nagy-nagy örömére. A legtisztább kamarázást hallhattuk, köszönjük a felvételt készítőknek és a közreadóknak is.

Várjuk következő együttes szereplésüket!

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.05.29 0 0 97

A világszínvonalat jelentő kivételes eseményről készült felvételt holnap az M5 Kulturális televízió 21:15-től adja le a Müpart koncertek keretében. A 2016. május 10-i hangverseny eredeti beharangozója már túlhaladott, persze a fellépők korkülönbsége nem változott.

 

https://www.mupa.hu/program/komolyzene-opera-szinhaz/barati-kristof-vardai-istvan-es-varjon-denes-2016-05-10_19-30-bbnh

.

A link a koncerthez készült, de részben akkor is hiányos volt, részben változások is történtek. Várdai elhagyta Kronberget, így a kétévente rendezendő idei mesterkurzuson sem fog tanítani. Mannheimbe került, de ősztől már a Bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem Fritz Kreisler Intézetének Cselló tanszékét fogja vezetni, amiről bőven beszámolt a sajtó nemrég.

A Baráti Kristófra vonatkozó anyag hiányos, nem említették a Jacques Thibaud-verseny II.díját (1996) és a Moszkvai Csajkovszkij-verseny megnyerését (2010) stb.

Előzmény: [fidelio] mindegy (95)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.04.28 0 0 96

2018. április 24-én volt a mostani szezon egyik kitűnő sorozatának, a Filharmónia Magyarország UNIKUM bérletének negyedik, egyben záró koncertje. Valóban különlegességeket hallhattunk, uni(cum) cum laude volt az egész, ld. a link alatt!

 

Bár éppen az utolsó előadásról nem tudni meg többet a linkről a főszereplő, a kiváló trombitás Boldoczki Gábor nevén kívül, de azért elfogytak a bérletek és a napi jegyek, a legutolsóról pedig a helyszín honlapján valamivel többet is megtudhattunk:

http://zeneakademia.hu/klasszikus/-/program/boldoczki-gabor-es-baratai-20180424-1930

.

... és a barátai tehát: Kertesi Ingrid (szoprán); Fenyő László (cselló); Dinyés Soma (csembaló, orgona pozitív); Réti Balázs (zongora); Kuklis Gergely (hegedű); Klenyán Csaba (klarinét); Lakatos György (fagott)

 

Remekül megválasztott és felépített műsorukon a következőket hallottuk:

 

Händel:E-dúr szvit, HWV 430 – Ária és variációk (Fenyő, Dinyés és Boldoczki egy C-hangolású trombitán)

 

J.S. Bach: G-dúr szonáta viola da gambára és csembalóra, BWV 1027 (Fenyő és Dinyés)

 

Albinoni: Esz-dúr szonáta trombitára és basso continuóra (Fenyő, Dinyés és Boldoczki Esz-trombitán)

 

Händel:„Tu del Ciel ministro eletto” – ária az Il Trionfo del Tempo e del Disinganno c. oratóriumból (HWV 46a); a három változatban is megírt mű, Az idő és a kiábrándultság, végső változatában Az idő és az igazság győzelme szövegét Benedetto Pamphili írta. (Kertesi, Kuklis, Fenyő és Boldoczki C-trombitán)

 

A. Melani:„Quai bellici accenti” – kantáta („La tromba”, azaz A tombita; Dinyés, Kertesi és Boldoczki piccolo trombitán)

 

Szünet

 

S. Friedman: Fanfár szóló (Boldoczki preparált C-trombitán)

 

Fauré: Après un rêve, azaz Álom után, op. 7/1 (Réti és Boldoczki szárnykürtön)

           u.ez eredetiben:https://www.youtube.com/watch?v=lMKyTAe6yeM

 

Schumann: Adagio és allegro, op. 70 (Réti és Fenyő)

 

Debussy: Nuit d’étoiles (Csillagos éjszaka; Réti és Kertesi)

 

Poulenc: Les chemins de l’amour (A szerelem útjai; Réti és Kertesi)

 

Martinů: La revue de cuisine, vagyis Konyhai revű (Réti, Fenyő, Kuklis, Klenyán, Lakatos és Boldoczki C-trombitán)

 

A sokunknak ismeretlen művek közül kettőt megidézek másokkal, mert ezek aratták a legnagyobb sikert:

https://www.youtube.com/watch?v=B73RwTsrikQ Konyhai revű

https://www.youtube.com/watch?v=tadVW2XjRoc Fanfár

 

Az előadásokról: a finom és érzékeny Dinyés Soma mindig hálátlan feladatot kap egy ekkora térben, ahogy a csak basszust játszó Fenyő is visszafogott kellett legyen a kísérő szerepeiben. Viszont ő annál inkább robbant a Schumann allegróban és a többiben is szokásosan remekelt. Kertesi Ingrid és hangja is ragyogott, Réti Balázs kiváló kamaramuzsikusként lépett fel, míg a két vendég fúvós (Klenyán Csaba és Lakatos György) ugyanúgy játszott, mint bármikor és bárhol, bármit: meghatározó és kifogástalan minőségben és alázattal. Kuklis Gergely nem tűnt ki, de szerepe sem volt különleges, inkább a többiek árnyékában volt kevésbé feltűnő.

Boldoczki pedig hangszere(i) mestereként nagyon magas színvonalon és szintén a szokásos virtuózitása melletti alázatával ragadta meg most is a hallgatóságot.

 

Igazi baráti kamarázást élvezhettünk, ismert és nem ismert művekkel, átiratokkal, kitűnő muzsikusokkal!

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.04.19 0 0 95

Most játsszák felvételről a Bartók Rádióban Barátiék, Várdaiék, Várjonék :) 2016. május 10-i emlékezetes kamarakoncertjét a Müpából.

 

Nem hiába dicsértem annak idején az egekig, visszahallgatni megint varázslatos, tökéletes kamarázás a három világklasszistól. Azóta pedig még jobbak!

 

Várjon Dénes - Baráti Kristóf - Várdai István, vagyis a VÁR-BA-VÁR-trió!

 

Schubert Notturno, most meg Dvorzsák Dumky-triója stb. Szép esténk van/lesz megint!

 

Május 1-jén 12:36-kor újra leadják. A Hangtárban pedig 60 napig meghallgatható mindegyik adás.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.12.11 0 0 94

Ismert, hogy a BMC jubileumi koncertet rendez a MUZSIKA 60. születésnapja alkalmából december 16-án. A hangversenyen az UMZE Kamaraegyüttes a főszereplő, vendégművészeik Baráti Kristóf és Fejérvári Zoltán lesznek.

A program tájékoztatójának első mondatában szerepel az UMZE elődje, a 106 évvel ezelőtti Új társaság, és róluk írt Berény Róbert a korabeli kulturális folyóirat, a Nyugat 1911. évi 24. számába.

 

Igen, az 1877 és 1953 között élt avantgard festőművész, aki pár hónappal később egy másik írásában is beszámol az U.M.Z.E. egyik koncertjéről, kihangsúlyozva, hogy "az U. M. Z. E. kétségtelenül a legzeneibb, legmaibb és legintelligensebb zenei egyesülés Magyarországon". Máskor egy trió (1913/7. szám), majd az 1916. évi 5. számban egy kb. 102 éves saját rajzán az általa nagyon tisztelt 30 éves Weiner Leó a témája. A zeneszerzőről festett korábbi képe az ismertebb.

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.12.06 0 0 93

Látszik, hogy örexem, mert az idei kamara.hu második napján hallott Szellem-trió közben tudtam, hogy nem is olyan rég egy hasonlóan nagyon ihletett előadást hallottam férfiaktól, és csak a kaposvári programban keresve, nem találtam meg emlékeimben. Most viszont eszembe jutott a Bavouzet-Baráti-Várdai hármas 2015. április 8-i előadásának rádiófelvétele, ahonnan éppen a második tétel szól. Nagyon jó most is, de a pár hete hallott női előadás sem volt kevésbé megragadó...

Az említett koncert teljes anyagát érdemes felidézni!

 

Előzmény: [fidelio] mindegy (88)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.12.04 0 0 92

A Musicweb's International keretében működő

Seen and Heard International,

 

az ismert külföldi portál is foglalkozott az idei kamara.hu programjával.

 

Újdonság!

Várjon Dénes beszélget Sebastian Smallshaw-val a budapesti kamara.hu fesztiválról (2017.12.03.)

 

Várjon Dénes a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián Falvai Sándor, Kurtág György és Rados Ferenc tanítványa volt. Az elmúlt 25 évben építette fel nemzetközi szólózongorista és kamarazenei karrierjét, és rendszeresen fellép Európa és az Amerikai Egyesült Államok kiemelkedő fesztiváljain. 2015 óta a zongorista Simon Izabellával együtt vezetik a kamara.hu fesztivált. Várjon Dénessel az idei sorozat második napján való fellépése után beszélgettem.

 

Sebastian Smallshaw (SS): Az idei fesztivál témája, mottója a Varázshegy, Thomas Mann regénye nyomán.

 

Várjon Dénes (VD): Igen.

 

SS: Miként lett ez a regény műsoruk alapja?

 

VD: Előbb hadd beszéljek röviden a fesztiválunkról. Korábban, néhány éven át mindig valamilyen téma köré választottuk a programot. Volt hogy „A Tegnap Világa” című Stefan Zweig-memoárkötet volt a kiindulás, és így többnyire a XIX. és a XX. század fordulójának műveiből válogattunk. Az ilyen téma nem követte szigorúan a könyvet, inkább a belőle ihletett szerzeményekre összpontosított.

 

SS: És nyilván ezeken a kísérleteken alapult a kamara.hu?

 

VD: Igen, és két évvel ezelőtt a Liszt Ferenc Zeneakadémia befogadta az ötletet, és egy közös fesztivált javasolt. Ezen kezdet után idén harmadszor rendezzük meg a fesztivált, és akkor elhatároztuk, hogy minden évben egy nagy regény címe lesz a mottónk.

Az első évben a 73 éves orosz Ljudmila Ulickaja itthon kiadott válogatott elbeszéléskötetének magyar címét választottuk: Elsők és Utolsók, és így egyes zeneszerzők első és utolsó műveit játszottuk. Tavaly pedig Klaus Mann Fordulópont című fantasztikus önéletrajzi könyve adta a fesztivál mottóját.

 

SS: Klaus Mann ugyanúgy megszállott zenerajongó volt, mint édesapja, Thomas Mann és mint Stefan Zweig?

 

VD: Teljesen, és így sokat gondolkodtunk magáról a „fordulópont”-ról, akár saját életünkben is, és emiatt is több művet választhattunk és mutathattunk be. Idén pedig az volt a célunk, hogy a zenedarabok mögött valós történetek, netán tündérmesék és balladák legyenek... Miközben, ahogy pl. a ma este játszott 2. Busoni hegedű-zongora szonáta mögött nincs igazi történet, mégis úgy éreztem, hogy egy kapcsolatokkal teli könyvet adunk elő, és az izgatott minket, vajon mi lehet egyes zeneművek hátterében.

Vegyük példának a Brahms-változatokat, amelyeket Schumann opusz 23-as Négy Éjszakai darab (alcímében: Hajnali dalok) elnevezésű zongoraművére írt. A sorozat témáját Schumann olyan angyali énekekre alapozta, amelyeket álmában hallott, és mivel azt már beépítette az egyetlen (d-moll, 1853) hegedűversenyébe, valójában egyik saját témájáról beszélhetünk. Az álom után változatokat írt a témára, majd a negyedik elkészítése után a téli Rajnába akarta ölni magát (1854). Az öngyilkossági kísérlet meghiúsult, mert kimentették az ottani halászok, majd írt még egy változatot a témára, amit aztán az endernichi elmegyógyintézetbe vitt magával. Ez tehát az eredeti mű mögötti történet, és erre írta meg Brahms a maga 16 változatát (op. 9., 1854).

Vegyünk egy másik példát, Smetana zongorás trióját, amelyben a szerző nemrég elhunyt lányának szellemét idézi meg. Thomas Mann regénycíme, a Varázshegy emiatt fogott meg minket, mert e történetek és mesék kulcsszavai egyrészt a varázslatot jelentik, másrészt a hegyek idézik fel azt a képet, ahol - kiválva a földi világból, valahogy - a valóság fölé emelkedhetünk. Ötletünk tehát nem szorosan kapcsolódott a regényhez, inkább a szavak és a zene közötti kapcsolatokat jelenti, miként Thomas Mann gyakran emlegette, hogy egy időben úgy érezte, mintha írásai zenei szerzemények lennének, akár egyértelműen a jelenhez kapcsolódóan, akár csak érintőlegesen. Az a célunk, hogy mind a zenészek, mind a hallgatóság kötetlenül kapcsolódjunk a témához, elérve saját asszociációinkat.

Vagyis a mindenkor választott témát szabadon kell kezeljük, de szigorúan a választott műsor keretein belül.

 

SS: Szeretnék egy kicsit alaposabban tájékozódni a műsor összeállításáról. Feleséged, Simon Izabella most ugyan nincs itt, de vele együtt szervezed a fesztivált és játszotok is együtt, ami azért más, mintha egy hegedűssel játszanál. Fesztiválotok ugyan kamarazenei, de – úgy érzem – a hangsúly nem a vonósnégyeseken van, de – legalábbis eddig – nem sok vonósnégyest hallottunk.

 

VD: Valóban, a zongora előtérben van, de mindig szándékosan választottunk különböző és változatos kamarazenei formációkat. Szintén fontosnak tartottuk énekesek szerepeltetését és dalok előadását, de nem szólókat, hanem különféle kamarazenei műveken belül.

 

SS: Elképzelésetekhez nagyszámú zenészt kell meghívni. Te tudod, hogy milyen volt a korábbi elképzelésetek, de kérdezem: főleg külföldieket hívtok, akik között idén olyan világhírű muzsikus is van, mint a kürtös Radovan Vlatkovics, vagy a Budapesthez jobban kötődő zenészeket. Hogyan történik a kiválasztásuk, és részvételük megszervezése?

 

VD: Ezek az emberek valamennyien barátaink vagy kollégáink, akikkel sokszor muzsikálunk együtt, szerte a világon. Vlatkovicsot pl. legalább 25 éve ismerjük, és Izabellával együtt már többször játszottunk vele. Az idén fellépő magyarok közül Keller András és Perényi Miklós nagyon régi barátaink, akikkel korábban is sokszor szerepeltünk eddig is. A minket rendszeresen foglalkoztató Marlboro Fesztiválon idén is többekkel találkoztunk a meghívottak közül. Célunk, hogy kialakuljon egy olyan zenész-család, amelynek tagjaival együtt játszanak év közben is. Nagyon büszkék is vagyunk erre a társaságra, benne igazán nagy muzsikusok vannak, mint a tavaly itt járt Tabea Zimmermann, Jörg Widmann és Steven Isserlis. A műsorra kerülő darabok némelyikét itt játsszuk együtt először, másokat már korábban is előadtunk.

 

SS: Nem tudnám megmondani, hogy éreztem volna-e, mit játszottatok már korábban, és melyeket adtátok elő itt most első alkalommal.

 

VD: Ennek nagyon örülünk! Fontos, hogy miközben szerencsések vagyunk, hogy kiemelkedő, köztük néhány különösen híres muzsikust tudtunk megnyerni, valamennyien alázattal szolgálják a fesztivál célját, a zenei program elmélyítését. Úgy látom, hogy kétféle zenei fesztivál van a világon: az egyikben a sztárokat is felvonultatva az előadókra összpontosítanak, viszont maga a program kevésbé fontos, míg a másikban a program kap kiemelt szerepet, még akkor is, ha az előadók között sztárok vagy nagy muzsikusok is vannak, és bár a jelzőjük mellékes, mindannyian ugyanazért a közös célért gyűlnek össze, pl. ide, hiszen a kamara.hu igen szigorú ezen a területen.

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.11.24 0 0 91

.

Több hivatásos zenekritikus (hangok néha zord fülelője) is ott volt a kamara.hu idei előadásán/ előadásain, közülük Csengery Kristóf írása az első nap eseményeiről számol be az alábbi linken.

.

xxxxx

 .

Egyik mondatához az alábbi b(a)logos megjegyzéssel kapcsolódom:

A mostani manni mottó a közel 100 éves, Der Zauberberg című monumentális regényt idézi, és a kritikában említett változatos és nekem néha egzotikus zenék közé akár egy csodálatos berber dal is bekerülhetett volna, de a vicc helyett most csak azt vetem fel, hogy kb. hányan olvashattuk élvezettel és maradandó hatással Thomas Mann regényét, emlékezve a Cs. K. által is idézett 25 oldalnyi fejezetre? Sokan olvashatatlannak tartották, ahogy még egyes zenészek is túlságosan hosszadalmasnak pl. a Schubert-C szimfóniát, a IX.-t.

A több mint fél évszázada maradéktalan élvezettel olvasott regényhez persze idő és nyitottság kellett, miként a zenehallgatáshoz is az kell. A nem könnyű olvasmány varázsát éppen az adta, hogy írója - egy hosszú zenemű nívós szerzőjéhez hasonlóan - mestersége minden elemét jól ismerve, összetett és mély gondolatokat ébresztő remekművet alkotott, megfelelően egy hegyi szanatórium különleges életének.

A mai rossz regények csak történeteket mondanak el, banális stílusban, és ezek az események érdekesek ugyan, de rögtön felejthetők, mert éppen az hiányzik belőlük, ami a tárgybani regény hosszadalmasnak tűnő mesefolyamát maradandóvá, felejthetetlenné teszi.

Természetesen nem a pontos szövegrészekre emlékeztem, de éppen a leírtak megértéséhez újra elolvastam a kritikus által említett fejezetet, belőle a lényeget most kiemelem:

 

Szép hangok özöne (a betűözönből némi rövidítéssel is... a Szőllősy Klára-féle fordításból)

 

A Berghof-szanatóriumnak vajon milyen vívmánya váltotta meg Hans Castorpot a kátyaőrülettől, egy nemesebb élvezet karjaiba vezetve?

A legnagyobb  társas helyiség szórakoztató berendezéseihez egy zeneszekrény, egy gramofon társult. Egy legújabb modell, egy hangszer, Stradivari, Guarnieri, a "Polyhymnia" védjegyű német gyártmány, amit számos album egészített ki, ...és az elsőre feltett korongon felhangzó Offenbach-keringőt a vendégek tátott szájjal hallgatták, és lelkesen megtapsolták, továbbiakat követelve. Emberi hang áradt a szekrényből... Figaró áriája, megéljenezték, majd részlet a Traviatából, egy híres hegedűs Rubinstein-románcot játszott, végül tánclemezek keringővel, tangóval, egyesek rögtön táncoltak is. A gépet Hans Castorp kezelte, mert a többiek ráhagyták, aki rögtön megérezte, hogy "Új korszak kezdődik!" - ez neki szól. Új szenvedély, varázslat...

Ő pedig újabb lemezt forgatott le, a barcarolával Hoffmann meséiből, majd a vendégsereg fecsegve, lohadó izgalommal elvonult pihenni. Hans Castorp csak erre várt,... becsukta az ajtókat és ottmaradt fél éjszakán át.

Végignézte az albumok tartalmát: tizenkét album, mindben tizenkét-tizenkét lemez, valóságos kincsesbánya. Néhányat el is játszott: nyitányokat, zongorakíséretes dalokat, operarészleteket, kamarazenéket (triókat, vonósnégyeseket, hegedű-, gordonka-, fuvola-szólókat, majd felhevült fejjel aludni tért, és kettőtől hétig a varázsszekrényről álmodott.

Kora reggel már egy csodálatos baritonhangot énekeltetett a szekrényből, ...ebéd után, vacsora után hallgatói is voltak. Legjobb órái későn, az esti társasélet befejeztével, a tömeg elszélesedése után következtek. Lent maradt...egyedül a szekrény csodáival... és fürdött a szép hangok özönében.

Voltak kedvencei, amelyeket nem győzött elégszer meghallgatni: operák, pl. az Aida, amelynek borzalmát és megdicsőülését egy másik kompozíció hangjainál szokta kipihenni, amihez álmodott is:

a boldog faunt, feledéssel, áldott mozdulatlansággal, az időtlenség ártatlanságával - az éjszakai zenehallgató az ebből eredő megnyugvásért tartotta olyan sokra ezt a lemezt.

No meg a Carmen,..."Ragyog az ég, szabad a pálya,/ A világ a mienk.../És miénk a lét koronája,/A szabadság!"  (II. felv.)

A negyedik zenemű is nagyon kedves volt Hans Castorp számára, Gounod Faustja, míg az utolsó egy dal volt, Schubert Hársfája... A dal és előadása részletezése, az előzően meghallgatottakon túl azt jelezte, hogy milyen bensőséges odaadással élvezte Hans Castorp éjszakai hangversenyei kedvenc számait. Pl. a dalt nagyon szerette, másként nem bolondult volna bele helyettesítő jelképébe.... lelke fogékony volt annak az érzelmi szférának...ingerei iránt, amelyet a dal olyan titokzatosan kifejezett.
Mi volt ez a világ? A halál! Ez a csodálatos dal, ez a bensőséges remekmű?... Ez rágalom! Pedig a halál áll e bájos műremek mögött... Ez téboly, ez a csodálatos dal!...És mégis: a halál áll e bájos műremek mögött, szellemi varázs... és a hársfadal szerzőjében megvolt a tehetség, hogy e szellemi varázs művészeként valaki óriási méretekre dagassza a dalt, és a világot leigázza vele.... Érdemes meghalni is érte, de aki meghal érte, voltaképpen már nem is érte hal meg, hanem az újért...

 

 

Az előbbi sűrítés - a fejezet hosszát kb. 1/12-ed részre rövidítve - csak a lényeget mondja el, de éppen az eredeti adja a regény varázserejét, ahogy pl. egy tartalmas és hosszú kamarazene sem rövidíthető részletekre, zenei forgácsokra, azt végig kell hallgatni, hogy mindenkiben ugyan másként, de megjelenjen valamilyen összkép, a szép hangok özönéből kialakulva. A hangok meg akkor lesznek igazán szépek, ha hiánytalan visszaadásuk közben az előadó(k) a mű értelmét is közvetítik, ami már közhely. A Varázshegy azért felejthetetlen számomra, mert a "bensőséges odaadást", azaz a beleélést váltotta ki bennem, és csak azért nem egyvégtében olvastam el, mert ahhoz azért hosszú volt. A fesztivál szervezői jól választottak tehát, ösztökéltek a varázslat befogadására, megfejtésére, de legalább a lélek fogékonyságának hatásos ingerlésére.

Kíváncsian várom a következő profi beszámolót a sorozatról.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.11.21 0 0 90

 

Azt elfelejtettem rögzíteni, hogy a 3. koncert a Nagyteremben volt, és a már említett három  muzsikus mellett Andrea Hallam brácsázott és Marie-Elisabeth Hecker goronkázott a Pisztráng-ötösben.

A kamara.hu zárónapján két koncert is volt, az esti előtt pedig a már említett mesebeszéd.

Délelőtt a Solti teremben újabb beugró, a sokak által nem ismert kiváló orosz hegedűs, Alexander Szitkovetszkij játszott, rögtön a kezdő Schumann-trióban (Fantáziadarabok) a fent már megnevezett csellista és Roman Rabinovics társaságában. Meggyőzőek voltak összehangoltan is felszabadult játékukkal. Talán nem is gondoltak rá a szervezők, hogy a fesztivál 25 műsorszámából Schumanntól, Várjon Dénesék legkedvesebb szerzőjétől, volt a legtöbb (4), de Schumann ihlette  a zárókoncert Brahms-variációit is.

Sosztakovics 15 vonósnégyeséből az 1964-ben írt 9. hangzott el a most is remeklő Escher Kvartettel, majd újabb schumanni mesék gordonkán és zongorán (Perényi-Várjon) fantáziadús játékkal. Az általam nem ismert Smetana-triót a Fantáziadarabok előadói játszották, megint nagyon érzékletesen, megfelelően a g-mollal kifejezett 1855. évi szomorú előzménynek.

.

.

A Szellemvariációkat Simon Izabella és Várjon Dénes négykezesezésével hallottuk, akik most is sziporkáztak. Izabella volt aztán a sokféle műfajból megismert kitűnő tenor, Megyesi Zoltán kisérője a 16-dalból álló Schumann-ciklusban (A költő szerelme; 1840; amit szoprán is énekelhet).

A néhány évvel korábban írt Heine-versmese (Lírai intermezzo) bevetőből és 65 epizódból áll, és a dalok - néhány kivételtől - eltekintve az eredeti sorrendjét követik az első és az utolsó között. A mesékben  szokásos kezdéssel (Volt egyszer egy..., most éppen egy bánatos és néma lovag, aki aztán belekerül a tündérmesevilágba, ahol természetesen a romantika valamennyi eleme előkerül, sokszor bárgyú szöveggel, csodás zenével, biztató reményekkel és óriási csalódásokkal. Igazán meseszerűen jelenítették meg.

.

Persze nem véletlenül választották Megyesit a műsorba, hiszen nagy sikere volt tavaly október közepén a Bartók Rádió Zenebeszédében (akkor a már említett Fülei Balázs társaságában), ami a helyszínen is nagyon élvezetes volt, innen visszaidézhetően. Az egész schumanni és klárai kapcsolatra is jól utal a szellemes(kedő) Kovács Sándor összekötő-elemző szövege. A dalciklus után tehát a legendákkal is övezett részletes másfél óra is megéri a műsorfüzet és a fentiek kiegészítésére. K.S. is érintette Schumann állítólagos betegségét, valójában a végzetes depressziót, és erről az alábbi két írást is érdemes elolvasni a megkövesedett történet árnyalására. A lényeg: a művészetekben megismert csodák mögött sokszor tragédiák vannak, visszafordíthatatlan hatással, gondoljunk itt nagy írókra-költőkre, képzőművészekre stb.

 

http://www.muzsikalendarium.hu/muzsika/index.php?area=article&id_article=2898

http://www.muzsikalendarium.hu/muzsika/index.php?area=article&id_article=3930

.

.

Az utolsó két szám, az ismert Wolf-szerenád, és az alig ismert - közel 80 éves - Dohnányi-hatos (C-dúr), a maga sűrű szövésű, már-már nagy létszámú kamaraegyüttest idéző muzsikájával aztán újból összehozott minket a zongora, a három vonós, valamint a kürt és klarinét nagymestereivel, méltón zárva a sikeres és valóban ünnepi sorozatot.

.

.

A felvett előadásokat majd a rádióból is meghallgathatjuk.

Előzmény: [fidelio] mindegy (89)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.11.20 0 0 89

kamara.hu /3. nap, most is Veronika Eberle nélkül, de amikor közölték az őt pótló hegedűs nevét, a Baráti Kristófot ismerők felszisszentek, és élvezhette mindenki majd a záró számban az ő kivételes játékát is.

Előtte persze volt más csemege is. A nyitószámról nem sokat közölt a műsorfüzet, pedig sejtelmes és sokértelmű is lehetne a Fehér és fekete cím. Itt jegyzem meg: a vesszőparipám, hogy az ilyen egyszerű címeket magyarra kell fordítani, ahogy a Pohádka is így maradt, csehül, így bánnak el velünk. A Debussy-sorozat, három tétel más művészeti ágakkal, művészekkel való kapcsolatokra utalva. Gondolhattuk volna, hogy a fehér és fekete billentyűkre utal a cím, de éppen nem: alapvetően a "fekete és fehér" színek igenis színes megjelenítéséről szóltak a zenék részben pl. a már folyó nagy háború sötét hangulatából is eredően. A fekete és a fehér alapvetően nem is szín, de szimbolikájuk ismert... A fotóművészek legsikeresebb alkotásai ma is fekete-fehérben készülnek, mert a két alapvető ellentét, a világos és a sötét, a fény és árnyék játéka sokkal hatásosabb lehet bizonyos témák, érzelmek kifejezésére. Voltak olyan festmények is, amelyekhez csak ezeket a színeket használta a művész. Pl. Renior vagy Velazquez. A három kis darabot egy-egy muzsikusnak dedikálta a szerző, egyúttal egy-egy műrészletre is utalnak (Koussevitsky, Charlot, Stravinszkij, illetve Gounod Romeo és Júliája, Villon balladája Franciaország ellenségei ellen, végül egy Charles d'Orleans mottó).

A jelképes cím mögött így nagyon is színes és látványos kétzongorás játékot hallottunk a fesztivált vezető művészházaspártól.

Következtek a bájos édesanyja helyett már a bájos felesége által zongorához vezetett Érdi Tamás Chopinjei, aki aztán igazán sötéten lát mindent tiszta szívével, hangulatos játékával színesen kifejezve.

Két Janácsek-darabbal folytatták: a Concertino 7 hangszerre készült 1925-ben, eredetileg zongoraversenyként indulva. A végső kamaraformátumban a zongorista Várjon Dénes osztotta ketté a 3-3 további szólamot (a beugró Miranda Liu hegedűs, a brácsás Kim Kashkashian és a csellista Marie-Eisabeth Hecker ellenében a már hallott két extraklasszis fúvós között a szintén kiváló fagottos, Lakatos György játszott). Duóztak, muzsikáltak a különleges darabban, finoman és élénken, és láthatóan maguk is élvezték a sziporkázó összjátékot. Ritkán hallható remek kis darab.

A rövidebb Mese (Pohádka) sokat játszott cselló-zongora kettős (Perényi-Rabinovics) verses és emberi tragikus háttérrel.

Ez után öt remek muzsikus járatta csúcsra a fesztivált, mondhatom utólag, mivel az egész sorozat legsikerültebb előadását hallottuk Schubert Pisztráng-ötösével. A 22 éves szerző a nagyon vidám oldalát mutatta, a passiók helyett passziózott, az ismert vers- és dal-előzményt kibővítve közel 40 perces örömzenévé. A számtalanszor előadott egyszerű és kedves dalocskához képest a zongoraötös egy csodálatos természeti élmény megzenésítése, amelybe beépült a dal témája és annak változatai. A különleges hangszerelés jól passzol a kibővített témához, aminek eredete szerintem a Schubert-féle vidám baráti kör kirándulásaihoz is köthető, hiszen köztudott, hogy a Schubertiada résztvevői rendszeresen járták a környéket, köztük Alsó-Ausztria folyókban gazdag vidékének kisvárosait.

A Perschling-folyócska melletti Atzenbrugghoz való kötődés is ismert, és ebben a folyóban is éltek pisztrángok, amelyek élete a friss és néha vad vizekhez kapcsolódik, amikben aztán olyan ficánkolást csaphatnak, mint a róluk írt zene. Szerintem a zongora jelenti a vizet, amelynek gyöngyözése, sodrása vagy éppen lelassulása kitűnően megjelenik a jó zongoristák játékában (Várjon Dénes pedig csúcsformában volt). Az eredeti változat természetesen fortepianóra készült, aminek hangzása kissé tompább, de persze a folyók is különbözők, a bennük élő pisztrángok is, így a darab sokféle megközelítése egyformán lehet szépséges. Találtam egy korabeli fortepianóval készített  felvételt, neves zenészekkel, érdemes meghallgatni, de ez is csak az előadás továbbgondolása, ahogy a kedves meseszakértővel, Boldizsár Ildikóval lefolytatott beszélgetésben ez is szóba került: a zenészek és mi is készülünk a fesztiválokra, koncertekre, aztán ki-ki beépíti magába a hallottakat, esetleg tovább ismerkedik a művekkel, előadásaikkal. Ilyen előadásokat akár évente sokszor is meg lehet hallgatni. Itt most csak egy emlékezetes előadásra hivatkozom (2011 áprilisából), mert Baráti Kristóf és a bögős Fejérvári Zsolt akkor is fellépett az azóta szintén nagyívű pályát befutó Várdai Istvánnal (cselló), Fülei Balázzsal (zongora) és Gál Zoltánnal (brácsa). Akkor még csak trónörökösöknek nevezték néhányukat...

.

A Pisztráng-ötös óriási sikerét és a kivételes együttállás, együttes játék eufóriáját a magukkal általában kritikus muzsikusok is érezték. A nagybögő szinte karmesterként fordult mindenkihez, ő volt a testes és bölcs idős pisztráng, míg a többiek a különféle korú és súlyú fiatalabbak változatos mozgását jelenítették meg. Érdemes pisztrángokat nézni a vadvizekben, mert csak ők képesek ilyen hangulatosan idomulni zenét ihlető mozgásukkal az éltető vízi környezethez (tenyésztavakban ellustulnak). Földön túli, vízen aluli volt a hangzás, éterien tiszta és tökéletes kamarázással előadva!

Előzmény: [fidelio] mindegy (88)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!