Keresés

Részletes keresés

[fidelio] mindegy Creative Commons License 28 órája 0 0 7099

Szintén egy Bárka-vers.

 

 

 

Az éneklő tenger

 

Végül fekszel hanyatt a homlok

főnixbe zárt aranykalitka

a tudás csarnoka beomlott

de a tudat csakrája nyitva

az anyag nyűge levetkőzve

együtt rezeg a test a térrel

ahogy fennsíkok levegője

a csillagok lélegzetével

 

ernyed a hús feszül a hangszál

hogy a hangot hitre cserélje

sámándob vagy tibeti hangtál

bolygók sejtekbe írt zenéje

haranglábban alvó galambpár

álmaiban búg így a béke

előbb ér a néma halaknál

az éneklő tenger a révbe

 

a mezítlábas földön táncol

a holdangyal a napmadárral

nem válik el a társ a társtól

de az ének magasba szárnyal

így áll a Jóért jót a vándor

s minden vétket magára vállal

mert emlékszik minden atomja

a bonthatatlan aranykorra

 

nem a démonok diadalma

ha a sírás démona tombol

ha az időből kihasadva

kiszakad a szörny a torokból

nem az ördög kér az erődből

te adsz erőt az ördögödnek

maradj gyönge s mindent legyőzöl

indulj s egy világ jön mögötted

 

ne félj ne félj a pusztulástól

ami megvan nem veszhet kárba

ami elveszett megvan máshol

toronyban vesztegel a bárka

ha nem szállsz le az alvilágba

föltolul az altest világa

és átveszi a rémuralmat

akiről még a rém is hallgat

 

aki a szárazról kiúszol

hogy a vizeken vesd meg lábad

a hírnökök a Szíriuszról

feledékeny hírnöknek látnak

lehunyt bőröd egyetlen szemhéj

üres héjad eleven szentély

s szíved az égbe földobálja

a Földanya szívdobbanása

 

ametiszt lesz a nyelv ha éhes

a száj a szépre és a vadra

ahogy az istennő az édes

és javíthatatlan szavakra

ritka tündér hófehér holló

csőrében hoz a sebre mézet

amit a halálhoz hasonló

szerelemből kicsemegézett

 

majd begyűjti a bűnt a rosszat

beleszórja lótuszkehelybe

és a lótuszok elhajóznak

hiánnyal lesz teljes az elme

és a hiány fénnyel lesz teljes

és a csúftól megszabadulnak

akik tudják az Egység tervez

s a Jóság jósol szabad múltat

 

arcok fedetlen mágiája

elemek lilás derengésben

mintha a semmin meditálva

néznél végig a teremtésen

végül fekszel így érsz a révbe

ahol a tenger vet keresztet

ha meggyógyít az lesz a vége

ha meggyógyulsz az lesz a kezdet

.

/Halmai Tamás, 2013/

.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 1 napja 0 0 7098

Az előzmény eleje, azaz az előző mény is elérhető, de a léyneg, hogy most meghallgatható az említett Vajda-dal egyike:https://www.youtube.com/watch?v=ypHpDOrxql4

Előzmény: [fidelio] mindegy (5856)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2 napja 0 0 7097

A költő néhány napja múlt 86 éves. Az alábbi verse 11 éve jelent meg a Bárkában, a négy hónappal korábbi témára.

.

.


nagyhét, 2007



„Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak…”
(Dsida Jenő: Nagycsütörtök)


ami beszűrődik a résen át
egyre vadabb, idegenebb, tarkább,
a kilincsen nem az én kezem
mögöttem az igen, előttem a nem

ahogy testemen át belehallgatok
vonagló, üvöltő vadállatok
vonulásába – az én nyelvemen
beszélnek de nincs egyetlen szavuk
amelyet megértenék mert nyelvtanuk
sincs már, szavaik mint az ékek
feszítik szét a Magyar Mindenséget

elúsznak egymástól a csillagképek
törvénytelenségek törvényt szülnek
sivatagi homokból hevített
kristálykupolák elfeketülnek
        menekülők Ady seregéből
        menekülők Kodály seregéből
        menekülők Bartók seregéből
        menekülők Kós Károly seregéből
        menekülők Csontváry seregéből
        menekülők Németh László seregéből
        menekülők Lükő és Fülep seregéből
        menekülők Szervátiusz seregéből
        menekülők Szabó Dezső seregéből
        menekülők a festő és a karvezető
                         Nagy Istvánok seregéből
        menekülők Márai és Sütő seregéből
        menekülők Illyés Gyula seregéből
        menekülők Latinovits seregéből
        menekülők Mensáros László seregéből
        (mondd tovább…)

magára ismer-é bennünk az xezredik év
mikor az Úr magához rendeli legrégibb nemzetét?
s mint borostyánkőbe zárt zenét
mutogatják majd az angyalok:
látjátok, milyen szép volt
a Magyar Mindenség?!

.

/Banner Zoltán/

parsifal hendrix Creative Commons License 6 napja 0 0 7096

"The Sound Of Silence"

Hello darkness, my old friend
I've come to talk with you again
Because a vision softly creeping
Left its seeds while I was sleeping
And the vision that was planted in my brain
Still remains
Within the sound of silence

In restless dreams I walked alone
Narrow streets of cobblestone
'Neath the halo of a streetlamp
I turned my collar to the cold and damp
When my eyes were stabbed by the flash of a neon light
That split the night
And touched the sound of silence

And in the naked light I saw
Ten thousand people, maybe more
People talking without speaking
People hearing without listening
People writing songs that voices never share
No one dare
Disturb the sound of silence

"Fools" said I, "You do not know
Silence like a cancer grows
Hear my words that I might teach you
Take my arms that I might reach you"
But my words like silent raindrops fell
And echoed in the wells of silence

And the people bowed and prayed
To the neon god they made
And the sign flashed out its warning
In the words that it was forming
And the sign said "The words of the prophets
Are written on the subway walls
And tenement halls
And whispered in the sounds of silence"

 https://www.youtube.com/watch?v=4zLfCnGVeL4

The Sound of Silence (Original Version from 1964)

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.07.12 0 0 7095

.

    A csönd hangjai

 

Körülvesznek a csöndjeim.

Csöndnappalra csöndéjszaka.

Hangok gyötörnek őscsöndet,

vihart szít tenger sóhaja!

Hó hull. Száncsengő csilingel.

Elhal. A zajsejlés nyomán

nagy út dereng fel, egy asszony

szíve alatt moccant talán.

Szárnyak suhannak a csöndben

tájadra, Ember-meleg dél.

Időt őrlő, piros malom

hajt erekben lüktető vért.

Csókcsönd nyílik: ibolyakék.

Éber, barna csönd: sas köröz.

Döbbenet csöndje gyász-sötét:

koporsóra pereg a rög.

Felhő suhan. Víg színeket

harsogva komponál a zöld.

Üstökös-láng süvítve húz.

Vak robajjal köröz a Föld.

 

Gondolatok fényuszálya

ellobbanna, kivérzene,

de lendül, éled, élni kezd

az el nem némuló zene!

.

/Dudás Sándor, 2014/



A patkányok

           és a zongora

.

Csatornák mélyén,
pincék  szögletében,
patkányok népe
múlatott a mélyben. 

Mocsokból, szennyből,
pincegyümölcsből
- bőven valának -,
álló napig dőzsölt 

a dícső banda,
nagy hordók legalján
seprő is maradt,
részegült sok patkány, 

csupán vezérük
bírta, áskált tovább,
felfelé, padlón,
gerendán, falon át… 

Így történt aztán
sötétlő éjszakán:
egy zongorában
ébredt a főpatkány. 

Meztelen farka
meg alig mozdula:
hírtelen pendült
a zongora húrja! 

Ugrott is legott,
lőn nagy riadalom,
ősi patkánytól
zengett a bimbalom. 

Ám meghallották
a pengést odalent,
felcsődült csőstől
a patkánysereglet! 

“Ó, mi gyönyörű
patkány szimfónia!"
nyalta a seggit
minden atyafia. 

“Te vagy a zseni,
a legnagyobb művész,
concerto grossód
lobog, mint a tűzvész!” 

Ez kellett neki:
dicshimnusz, glória,
sikerült száz húrt is
szétszaggatnia. 

Észre sem vették
a nagy vigalomba

roskad a ház is,

nemcsak a zongora.

.
/Esteban Zazpi de Vascos (kb. 1746-1821) verse;

Ferenczes István fordítása/

.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.07.11 0 0 7094

.

Bartók

.

zenéket hallasz

muzsikát

ember zokog 

farkas üvölt
vihar bőg

.

vagy mégiscsak az ég
szakadt volna le
vagy csupán
egy pentatonra hajlamos
hörgéssel – ahogy rendje van –
megszakadt az a harmados
vagy utoljára még
így konganak a hangok
ha meghúzzák a legutolsó harangot
mivel
most temetkezik az emberiség

.

vagy talán
mégis muzsikát hallanál
zenéket

.

azt dünnyögi az óvatos fagott
hogy jól vigyázz
mert még akár ma éjjel
rádverhetik az ablakot
s egy sötét jövendő hajnalát   
rikoltja a vadászkürt
– a kakastoll meg közbekukorékol –
akit illet hogy mindenkinek jelentsék:
rácsozzák már e kis hazát
hol fő foglalkozási ág
lesz immár a börtönviseltség
s hogy valahol egy ártatlan rázza rácsát
hirdetik a jajongó brácsák
s a pribék ahogy körme alá szúr
velődig szisszen a húr
s a dob azt pergi s a duda azért nyög
hogy az udvaron felállt már a négyszög

.

vagy mégiscsak
a vihar
egy ordas
egy ember hörögne

.
– egy viharvert-hajszolt-ordas-ember –
vagy egy isten
egy elhagyatott isten könyörögne
irgalomért elvadult híveihez

.

vagy mégis muzsikát hallanál

.

mintha
egy fonák medvetánc
ütemére
megcsörrenne a lánc
túlsó végén maga a nép –

valamint a halottasházból
a sírkert felé száll a gyászdal:
e hontalanná vált hazából
egy férfi lépdel teljes gyászban
– elmenőben még visszanéz
s hazányi sírra lát –

hol nemzet süllyed el
– vagy csak egy nemzedék? –

.

s végül
feleletül meg reményül
dallam kél a vonókon – széles,
hogy az élet
gyötrelmes és gyönyörűséges
és hogy talán
– míg életünk a halálon innen –
mégsem lehet elveszve minden:
dúdol a hit
egy árva fuvolán

.

/Simonyi Imre (1920-1994); 1993/

.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.07.11 0 0 7093

Július 7-én eltemették Kányádi Sándort. Kilenc évvel korábbi a róla/hozzá írt alábbi vers:

.

.


Kányádi Sándor


Valaki valakit valamire

kiszemelt

hajnali kiáltásból

font ereket

minden fájdalom övé

kiáltja Istenét:

tekintsen háta mögé!

az ott a föld –

minden más táj: óceán

torka szakadtából  ott hullajt

a vemhes idő fát, fiat

a Hargitán

ott, ahol a poklok közt a végső tornác

nem a halál

ahol ha vétkezett is:

a köntös nem lehet más

csak Nyelv, csak Kodály

fehérre mosott gyolcsingre

tapadnak Lészped sóhajai

vásnak a színek, a lépcsők, a fák

fekete-piros orcácskái

tüzet rakott hát

a Küküllő-mentén

Krisztus meg ne fázzon

s mindaz, ki Köréje telepszik

keserűn fohászkodjon

mert:

befonnak egyszer mindenkit

ama utolsó óra angyalai

mert:

nem lehet árva az, kinek

feltámadnak halottjai

osztódó nyelv – szaggatott dallam

ködként terülő harangszó

ki minden idők Rómájába

mind talpig gyászba szép holló

kongatta Jónás igéit:

ki egyszer lenyelte

a nyelvet

egyetlen egyszer lakhat jól

vele

.

/Iancu Laura/

.

.

.

    Novemberi szél

.
Lefonnyadt rég az áfonya,
deres a medve lábnyoma.
Lecsupaszult a málnavész.
Minden toboz a földre néz.
Hályogos szemmel pillogat
olykor néhányat még a nap.
Se cirpelés, se csipogás,
hallgat minden kis muzsikás.
Csak a szél, csak a szél,
egyedül ő zenél.

.
Ág se moccanhat nélküle,
minden kis hang az ő műve.
A medve helyett ő morog.
Övé minden csőr és torok,
ő játszik minden furulyán,
harsonán, dobon, pikulán.
Táncoltat erdőt, bokrokat,
lebbent az égre fodrokat,
s annak, ki ellene szegül,
annak a hátán hegedül.

.

/Kányádi Sándor/

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.07.09 0 0 7092

Az alábbi vers eredetijét Abraham (Avram) Sutzkever (1913-2010) jiddish nyelven írta, angolra Ruth Whitman, az 1970-72 közötti versek kötetbe rendezője és kiadója fordította.

.

.

          The Fiddle Rose

                      (Di Fidlroyz)

.

From resurrecting warm rain

she begins slowly to blossom, to grow -

(together with the childhood of my aged memory) -

the fiddle rose in her earth-black coffin.

.

The fiddle doesn't need a fiddler,

there's no one left to praise or curse her.

She plays without a player, with joy and faith

in honor of a rebborn string.

.

In honor of a string, in honor of its vibration,

in honor of a bee whose honey is bitter,

but whose sting is sweet, so juicy and flowerlike -

in honor of a reborn pain,

.

 

.

.

           Hegedűrózsa

.
Nyári esőben feltör az emlék,
felszökik újra a rég meg a nemrég,
mind, amit mélyre temettem el egykor,
a hegedűrózsa és a gyerekkor.

.

Szól, de magától, a hegedűrózsa,
nincs, ki dicsérje ma, nincs, ki leszólja,
csak maga játszik, csak maga húzza,
hittel, örömmel, hogy zenghet a húrja.

.

Hogy zenghet a húrja és újra remeghet,
hogy érzi a méhet, a régi keservet,
hogy nedvdús a fullánk, virágszerű, édes,
hogy fájni tud újra – ez gyönyörűséges!

.

/Fordította: Halasi Zoltán/

.

.

.

            Hegedűrózsa

.

Halottébresztő, meleg esőben,

lassacskán nyílik, ébredőben

(vén emlékekben gyermekkort kézen fogva)

feketeföldes koporsóban a hegedűrózsa.

.

A hegedűrózsának hegedűs nem kell,

nem kell dicséret, és átok sem kell,

zenész nélkül zenél, örömmel, boldogan,

az újjászületett húrt dicséri hangosan.

 

Dicséri a húrt, dicséri remegését,

dicséri a méhet s oly keserű mézét,

de édes, nedves illat a fullánk szúrása,

az újjászületett fájdalom magasztalása.

.

/Fordította: Szántó T. Gábor/

.

.

.

A fenti vers az 1974-ben kiadott - azonos című - kötet nyitó verse, majd a költő rákövetkező kötetében (Dalok a naplóból; 1977) is megjelenik a hegedűrózsa.

.

.

 

 

Who will remain?...

.

Who will remain? What will remain? There will remain a wind.
There will remain the blindness of the disappearing blind.
There will remain a strand of foam: a token of the sea.
There will remain a little hank of cloud stuck in a tree.
..
Who will remain? What will remain? A word's chance will remain
Prime mover cultivating grass of Genesis again
And there, in honor of none but itself, a violin rose
As understood by seven grasses of that grass that knows,

And more than all the stars in the expanse from north to here
There will remain the star that sinks down in a simple tear.
A drop of wine will always be there in the pitcher too.
Who will remain? God will remain. That not enough for you?

.

/Translator: A.Z. Foreman/

.

.

.

Ki marad majd, mi marad majd? A szél marad,

marad a vak vaksága, mikor távolba szakad,

marad egy gombolyag hab: jel a tenger helyén,

marad egy kis felhő, fenn a fa tetején.

.

Ki marad majd, mi marad majd? Marad a szótag,

teremtésként virul, teremtésével dacolgat.

A hegedűrózsa is marad, hogy dicsérje önmagát,

csak a teremtés hét füve érti majd szavát.

.

A csillagok tengeréből csupán egy marad,

mely szemedbe könnyeket csal, csak az.

Mindig lesz csepp jó bor, nézd korsója fenekét.

Ki marad? Isten marad, ez tán nem elég?

.

/Szántó T. Gábor fordítása/

.

.

.

De hogy ne maradjunk zenei illusztráció nélkül, megidézem a vilnai gettóban írt Sutzkever-versekre komponált - Az álom magja című - Lori Laitman-dalciklust...

Az első dal címe: Hazudok ebben a koporsóban (1941)

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.07.08 0 0 7091

Az előzményben olvasható verset 2016-ban többek között kiadta a KÉPMÁS Kiadó, az azonos nevű folyóiratban lévő sorozat (Ikertükör) egyik képeként. A tükör két nézője: Lackfi János Nemkonzerv, míg Szabó T. Anna Emlékcsalogató cím alatt elemzi a verset.

A műfordító költőnő a zeneterápia néven elhíresült gyógyító módszerre utal, és megemlít néhány hasonlót (Arany János: Tamburás öregúr; Szabó Lőrinc: Mozart hallgatása közben; Jékely Zoltán: Bartók Második hegedűversenyének hallgatása közben).

Az elemzés végén Szabó T. Anna megállapítja, hogy: "A vers nem mondja ki, de sejtjük, hogy a valódi gyógyító itt nem is a zene, hanem az általa megjelenő szeretet, ami még a halálfélelemnél, sőt, a halálnál is erősebb." 

 

A Jékely-vershez:

1. tétel: https://www.youtube.com/watch?v=NI9JpcQBkUQ

2. tétel: https://www.youtube.com/watch?v=YD9ryclv_ZE

3. tétel: https://www.youtube.com/watch?v=c16pdCu5U6U

 

Előzmény: [fidelio] mindegy (6453)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.07.07 0 0 7090

Az Új Forrásból:

.

.

        Bartók

.
A tiszta forrást
eldugaszolta valaki. –
Poshadó-langyos-vizű pocsolyák,
amerre lát a szem.
.
Csillapítatlan
szomjunkat oltani,
zenéd bércipatakjai
gyökeret,
ágat,
köveket sodorva,
zúduljanak át rajtunk! Barbár
démonainkkal dacolni,
áraszd belénk
varázserőd, Könyörtelen!

.

/Kerék Imre (1942 -  ); 2007/

.

.

 

    Régi táncdal 

.

     A 65 éves Szepesi Attilának 

.
Szupra agnő, szökj fel kabla,
szólít fürge koboz hangja,
he, hea, hó!
Dudacsöcsű Dunci Sára,
ugorj, hopsza, frissen járd ma,
he, hea, hó!
.
Szűzi jérce, Szende Borcsa,
lángod aki kész, hogy oltsa,
he, hea, hó!
fölrebbenve sebbel-lobbal
perdülj-fordulj kappanoddal,
he, hea, hó!
.
Talpas Marcsa, kanca-módra,

rázd a tomporod nyihogva,
he, hea, hó!
jut neked is büszke csődör,
orralika vágytól gőzöl,
he, hea, hó!
.
Sarki Panni, pohos férjed
bősz kurafira cseréljed,
he, hea, hó!
ha megcsalod, az ő kára,
kössön gombot a farkára,
he, hea, hó! 

.

/Kerék Imre, 2007/

.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.07.03 0 0 7089

.

             Dialektikus javaslat

.

Műselyem, műgumi, műlevegő korában élünk
Ellenségesen csattogó gépek közt
  soha-nem-biztos nyugalomban
  titkolt rettegéssel hogy egyszer minden összeroppan körülöttünk
Milyen keveset tud az ember saját világa dolgairól!
  pedig már eljutott a borzalmasan
    nagyszerű halál gondolatához
Előtte a végső tagadás szakadéka tátong
Nincs menekvés Uram irgalmazz Irgalmazz nékünk
         gondoljunk hidat a mélység fölé
Te is ő is hidat képzel mi hiszünk egymásban
  lebegve sétálunk a túlpartra át
    mint a Názáreti Genezáret taván
Ott telepszünk le ahol az emberek jók
  és ritkán hazudnak fennhangon

.

Minden országnál szebb lesz Harmónia-birodalom
  továbbfejlesztjük a thébai hárfa-módszert
Orgonával építünk palotákat csembalóval ültetünk gyöngyvirágot
  s a fúvósok nyilvános szökőkutakat buggyantanak
  a város más-más részein
Reggel hegedű zümmögése ébreszt este bánatos gordonka altat
Igy múlik el az életünk míg tompa üstdobok jelt nem adnak
  a mennyei ultrahang-zenekarnak

.

/Gömöri György/

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.06.30 0 0 7088

Szintén a Bárkából:

.

.

                         szimfónia

.

chopin noktürnjei a béke
brahms szextettjei a boldog délután
volna béke volna boldog volna isten
volna anyámnak élet apám után

.

volna belőlem rám idő
hús a csonton már nem lesz
volna az amit nem tudtam
és ha volnál mit jelentesz

.

csak egy távoli kvintet
ha mozart jó akkor beethoven
dúlt hitemnek malter
fogaim közt tartom átviszem

.

                           búg bánatos bach a fuvolán
                           s ha volna valaki szeret
                           én vizet árasztanék
                           mint a tavaszi szelek

.

                           /Dimény Haszmann Árpád, 2016/

.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.06.29 0 0 7087

Ebben az özönvízszerű esőben a hullámsír tetején úszó on line, életet mentő bárkában találtam ezt a verset.

.

 

Orpheusz éneke

 

A Bartók Rádió munkatársainak

 

Akit az ég elégni unszol

annak a világ oly világos

hogy operát ír Orpheuszról

és ódát Szent Cecíliához

aki tudja hogy a zene

angyalok dús lélegzete

s fölébreszteni az aranykort

elég néhány megváltó akkord

 

Monteverdi Vivaldi Händel

Mozart Chopin Debussy Bartók

nevet cserél a hang a renddel

hullámsírral a túlsó partok

csellószonáta csembalószvit

fagottetűd hegedűverseny

varázslat amit megvalósít

édes krém a keserű versen

 

dallam iramát örömét

éli a kürt a klarinét

s örök tavasz fuvallatát

az atlantiszi fuvolák

míg moll szilenciumba

merül a zenekar

gyűrt szívedbe simulva

gyöngéd zajaival

 

toszkán ünnep madridi gála

bécsi oktáv pécsi tercekkel

ha füle van a madrigálra

a szférákat hallja az ember

mert éneklő szentek lábánál

énekel ki kantátát kántál

hogy Isten csendjéből kiváljon

az összhangzattan és a kánon

 

bujkál a világ szegleteiben

és elidőzik a felületén

apostoli munkát végez hiszen

megtéríti a füveket a fény

s mint jazzben a barokk derű

ép szívvel föl nem fogható

mennyire gyönyörű

az éppannyira jó

.

/Halmai Tamás, 2014/

.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.06.28 0 0 7086

.

              Vivaldi

.

Nulla in Mundo Pax Sincera, kedves

istenek műve így üzenni békét,

szoprán derűvel mennyet és motettát,

mert a kedvesek tudják, hogy a halló

szeret és sír, a metanoia ennyi,

hátrahagyva a szeretetlen létet

elindulni a fénylőbb semmibe.

.

/Halmai Tamás, 2008/

.

.

A versről a csak félig idézett kezdetű Vivaldi-motetta egyik kedves előadója jutott eszembe, akitől megidézem a teljes művet, amelynek szövege az alábbi:

.

.

Aria

.

Nulla in mundo pax sincera
sine felle; pura et vera,
dulcis Jesu, est in te.

Inter poenas et tormenta
vivit anima contenta
casti amoris sola spe.

.

Recitative

.

Blando colore oculos mundus decepit
at occulto vulnere corda conficit;
fugiamus ridentem, vitemus sequentem,
nam delicias ostentando arte secura
vellet ludendo superare.

.

Aria

.

Spirat anguis
inter flores et colores
explicando tegit fel.
Sed occulto factus ore
homo demens in amore
saepe lambit quasi mel.

.

Alleluia

.

.

A teljes cím tehát: Nincsen igazi béke a világban keserűség nélkül, majd ennek a kifejtése következik néhány példával, szembeállítva a sokszor vonzó láthatót a hamissággal, csalással.

.

Kovács Ágnes gyönyörűen énekel, és remek az egész felvétel. Az előadó neve alatti beszámoló kapcsán eszembe jutott maga a kiváló kettős előadóestje, ahol telt ház előtt arattak óriási sikert. Társával, Szivkova Mariannal, még korábbi a kapcsolat, mivel ő is egyik sikeres előadója volt a 2006 őszén rendezett 2. Fidelio- fórumtalálkozónak, ami szintén a Nádor teremben volt. Többek között meghallgathattuk a Baráti-Holics kettőstől Mozart e-moll hegedűszonátáját.

Felejthetetlenek ezek a csak örömet, kedves és igazi békességet jelentő emlékek.

A keserűség csak az, hogy azóta se fórum a Fidelión, se találkozó az alig fórumozókkal. legfeljebb koncerteken, de mindez magánügy.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.06.27 0 0 7085

.

         Viszockijnak

.

Ki gondol még rád,
te énekes uhu?
Tán Danielle, s ha ő,
kinek a karjaiban?
Ha ugyan él még.
Őserdő-szerelem, hova lettél.
De a hangod, Viszockij, a benyakalt
vodka után rekedten fölfele
kúszott, áttörve s deszkacsutakra
vetve szét a vörös padlást,
s romok s ég közt meglőtt
madárként verdesett, kalimpált
mind magasabbra, s lestük,
mikor kezd végre visszazuhanni,
hogy rántsa a koszlott mélybe
a vassisakos rendet, mely
félelmében mégis elkoptatta
magát, s törte tovább, zúzta
alul a gitárod, jajgatva
recsegett a húrja, azt hittük,
két tomboló markod közt
darabokra esik; ma is
tépi a hangod fülemet.
Elvégezted, amit magadra kiróttál,
te lágy szellő, eszelős kiabálás,
simogató haláltusa, győzelem-
ittas gyűlölete mindenféle
erőszaknak, Viszockij, te szabadság.

.

/Vasadi Péter, 2010/

.

.

.

https://www.youtube.com/results?search_query=%D0%92%D0%BB%D0%B0%D0%B4%D0%B8%D0%BC%D0%B8%D1%80+%D0%92%D1%8B%D1%81%D0%BE%D1%86%D0%BA%D0%B8%D0%B9

.

.

.

например (például):

.

  Кони привередливые

.

Вдоль обрыва по-над пропастью,

По самому по краю,

Я коней своих нагайкою

Стегаю погоняю.

Что-то воздуху мне мало,

Ветер пью, туман глотаю,

Чую, с гибельным восторгом

Пропадаю, пропадаю.

.

Чуть помедленнее кони,

Чуть помедленнее,

Вы тугую не слушайте плеть.

Но что-то кони мне попались

Привередливые,

И дожить не успел,

Мне допеть не успеть.

Я коней напою, я куплет допою,

Хоть немного ещё постою на краю.

.

Сгину я, меня пушинкой

Ураган сметёт с ладони,

И в санях меня галопом

Повлекут по снегу утром.

Вы на шаг неторопливый

Перейдите, мои кони,

Хоть немного, но продлите

Путь к последнему приюту.

.

Чуть помедленнее кони,

Чуть помедленнее,

Не указчики вам кнут и плеть.

Но что-то кони мне попались

Привередливые,

И дожить не успел,

Мне допеть не успеть.

Я коней напою, я куплет допою,

Хоть немного ещё постою на краю.

.

Мы успели, в гости к Богу

Не бывает опозданий,

Так что ж там ангелы поют

Такими злыми голосами.

Или это колокольчик

Весь зашёлся от рыданий,

Или я кричу коням,

Чтоб не несли так быстро сани.

.

Чуть помедленнее кони,

Чуть помедленнее,

Умоляю вас вскачь не лететь.

Но что-то кони мне попались

Привередливые,

Коли дожить не успел,

Так хотя бы допеть.

Я коней напою, я куплет допою,

Хоть немного ещё постою на краю.

.

/Владимир Высоцкий/

.

.

.

          Zabolátlan paripáim

.

Paripáim ostorszíjjal hajtom, űzöm egyre-másra,

Szakadékok oldalában, szirt szegélyén tart a vágta...

Levegő is mintha fogyna, szél és köd süvít a számba,

S amit lelkendezve érzek: magam zúzom itt halálra!

.

       Zabolátlan paripáim, ne oly gyorsan, ne, ne!

       Ostorszíjra hallgatnotok kár!

       Hogy ilyen pár jutott nékem, sejtette a fene -

       Jut-e dalra időm, hogyha élni se már?!

.

Lovakat itatok, Egy dalt eldalolok, -

Szirtszegélyen egy pillanatot Maradok!...

.

Nekem végem - tenyeréből, mint pihét visz el az orkán,

Sebes szánom egyre vágtat, reggel, hóban ring alattam.

Paripáim zabolázom, ügetésbe visszafognám,

Ez az út lesz az utolsó, nyújtsátok meg, lassan, lassan!

.

        Zabolátlan paripáim, ne oly gyorsan, ne, ne!

        Nem az ostor, mi néktek kijár!

        Hogy ilyen pár jutott nékem, sejtette a fene -

        Jut-e dalra időm, hogyha élni se már?!

.

Lovakat itatok, Egy dalt eldalolok, -

Szirtszegélyen egy pillanatot Maradok!...

.

Odaértünk: ha az Úr vár, nem tudsz késni, van bocsánat,

De a népes angyaltábor dala mért, hogy ilyen mérges?

Lehet, szánom csengettyűje a sírásba belefáradt,

Vagy talán a paripákhoz volt a hangom nagyon érdes?

.

        Zabolátlan paripáim, ne oly gyorsan, ne, ne!

        Esdem, vágtatni nincs mi felé!

        Hogy ilyen pár jutott nékem, sejtette a fene -

        Az időm, ha kevés, legyen mind a dalé!

.

Lovakat itatok, Egy dalt eldalolok, -

Szirtszegélyen egy pillanatot Maradok!...

.

/Szöllősi Dávid fordítása/

.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.06.26 0 0 7084

 

SZVJATOSZLÁV

 

 

 

A Richter?, mondják

 

a barátai, igen, társalgás

 

 

közben huncutkodva vissza-

 

hőköl, belenevet álságos

 

csodálkozásaiba, mókázik,

 

 

mutogat, meghajol utcán

 

a lompos-nagyfülű spánielnek,

 

 

hátradől a karszékén,

 

s mintha egyedül lenne,

 

 

a távoli erdő szépségébe

 

merül. Most igazi.

 

Ilyenkor megszólíthatatlan.

 

Úgy közelít szmókingban

 

a zongorához, mintha meg-

 

 

birkózni akarna vele.

 

Finoman lépdel vissza-

 

felé, s csöndes örömtől

 

fényes az arca… Mielőtt

 

 

kezdené, sokáig térdén a keze.

 

Érintgeti a billentyűket,

 

futkos rajtuk az ujja.

 

Mintha rajzolgatva keresgélne.

 

Halk, szelíd. Mind lassúbb.

 

Mintegy titokban leli meg

 

 

Schubertet. Olykor mellé üt,

 

nem rendül meg. Már él,

 

amit útjára bocsátott,

 

a kimondhatatlan.

 

 

   Dúdol. Richter, te

 

   kisfiú, égi gyerek vagy.

 

 

   De készül benned az

 

 

   erdőtűz. Most még elemi

 

   gyöngédség simul el

 

   körülötted, ám két

 

 

   robajlás közt, mik

 

   hirtelen dőlnek ránk,

 

   mint nyikorgó fák

 

   lombozata, hallani már a

 

   tűz ropogását. Belőle

 

   tör elő Rachmanyinov                 

 

   fenevadja. Fönségesen áll,

 

   mint az egyiptomi állat-isten

 

   szobra. Most szólítja a többit.

 

 

   Megtisztel téged, Richter

 

   a nagyság, ez a zenei

 

   ítéletidő. A hátad mögött

 

   tucatnyian összeverődtek.

 

   Lekuporodnak, figyelnek.

 

   S ahogy befejezted,

 

   macskatalpon elosonnak.

 

   Félnek a tapstól.

 

   … Az a tölgy pedig a

 

   moszkvai parkban, mit

 

 

 

   a koncert utáni futásod

 

   végén megölelsz, vár

 

   rád, lomblengés nélkül.

.

.

.

   /Vasadi Péter, 2017/

.

.

.

http://www.revizoronline.com

 

/hu/cikk/2093/richter-in-

 

hungary-1954-1993/

 

.

.

Rachmanyinovtól pl.: az op. 23/7

.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.06.24 0 0 7083

2018. június 20-án elhunyt Kányádi Sándor. Nemrég volt 89 éves.

Számos, ide már bemásolt versén túl most az aktuálisak közül is válogattam.

.

.

          Ballada

.

    Ad notam François Villon

.

több évszakot írtam mint értem
akár a befagyott patak
citeráztam dermesztő télben
jeget-pengető hangokat
kapaszkodtam őszi levélbe
óvtam hiszékeny ágakat
hogy akarata ellenére
senkit se boldogítsanak

.

aszályban esőért iáztam
mint a csökönyös szamarak
megvetettem büszkén a lábam
nem fogott jó szó jobb falat
sem ostorra sem ösztökére
föl nem hagytam az utamat
hogy akaratom ellenére
engem se boldogítsanak

.

itt állok öreg donkihótként
szánalmas hőbörgő alak
kitörlöm szememből a sokk-fényt
nem napfény művi sugarak
reflektorok rivaldafénye
és azon kapom magamat
hogy akaratunk ellenére
megintcsak boldogítanak

.

                 Ajánlás

.

jó Herceg mondd mikor lesz vége
és lesz-e új a nap alatt
és akaratunk ellenére
még meddig boldogítanak

.

/1991/

.

.

.

KŐKOPORSÓ

.

alkalmi versezet Molnár Józsefnek

Tótfalusi Kis Miklós méltó
és hűséges tanítványának  

.

a világnak olyan
szögeletin élünk
ahol csak holtunkban
adják ki a bérünk
.
a mi ünnepeink
feketével írvák
támaszaink mohos
sírkövek és fejfák
.
és egy kőkoporsó
magasra emelve
mintha a szellemek
ravatala lenne
.
fölötte Szenczi-gond
Apáczai-bánat
s protestáló hitünk
mit reánk testáltak
.
hogy akadna mindig
kikben meglakolnak
meggátolói a
közönséges jónak
.
kiknek ujjbögyében
s elméjében loppal
jegyesül a jelen
jövő századokkal
.
s akik életükkel
föl-fölmosolyozzák
meggyötört arcodat
édes Erdélyország

.

/1991/

.

.

.

ÚGY FOGOK MEGHALNI

.

Úgy fogok meghalni
hogy még az utolsó
sóhajtásomat is
visszafogja előbb
fölveszi magnóra
valaki vissza-
pörgeti párszor ille-
delmesre tompítja
vagy éppen törli
maradjon az a kis

.

 

enyhe mosoly inkább
kesernye nélkül persze
az volt a jellemző rá
az a kis enyhe mosoly
sóhajtás nélkül mondja
valaki akinek foj-
togató kezét torkomon
éreztem egész
nyomorult életemben

.

 

/1977/

.

.

.

         TÁRGYAK

.

A tárgyak lassan fölveszik
vonásaink, szokásaink.
Hozzánk lényegül ágy és asztal,
bensőnket őrzi, kitapasztal.

.

Kanál, pohár, villa és csésze
lesz az embernek alkatrésze.
Lassan a testünk oda fárad,
hogy a szék tekint bútorának.

.

Képek, lemezek, könyvek, szobrok,
féltve őrzött, meghervadt csokrok
szövetkeznek a fallal, s végül
a négy fal, lopva, belénk épül.

.

Elorozzák tőlünk a vágyat,
megunnak, később ki nem állnak,
zsigereinkkel összejátszva
juttatnak majd egyszál deszkára.

.

/1967/

.

.

.

KÖKORSZAK

.

Kovakő

alapkő

malomkő

kockakő

epekő

vesekő

határkő

kazánkő

ékkő

kékkő

lúgkő

zsírkő

tűzkő

műkő

sírkő.

.

/1968/

.

.

.

        ÖRMÉNY SÍRKÖVEK

.

vannak vidékek hova már utat
csak romos templom s régi név mutat
örmény-kert zsidó-sor magyar-telek
örmények zsidók lakták székelyek
s akad még itt-ott ki a néhai
honosakról tud ezt-azt mondani

.

vannak vidékek ahol csak a hant
tudhatja már hogy ki alszik alant
régen kikorhadt fejtől a kereszt
a zsidók hamvát meg ne itt keresd
s ki érti már a megmohosodott
márványon az örmény föliratot

.

vannak vidékek hol a sírlapok
négy sarkában finoman faragott
négylevelű lóhere mélyed és
századok óta nincs egy repedés
esőcsöppöt és harmatcsöppöket
gyűjtögetnek az örmény sírkövek

.

vannak vidékek hol a madarak
a temetőben oltják szomjukat
ha szárazság van vagy éppen aszály
a gaz-felverte mohos sírra száll
iszik s hálából mikor égre kel
a holtakért a madár énekel

.

/1982/

.

.

.

VALAKI JÁR A FÁK HEGYÉN

.

valaki jár a fák hegyén

ki gyújtja s oltja csillagod

csak az nem fél kit a remény

már végképp magára hagyott

.

én félek még reménykedem

ez a megtartó irgalom

a gondviselő félelem

kísért eddigi utamon

.

valaki jár a fák hegyén

vajon amikor zuhanok

meggyújt-e akkor még az én

tüzemnél egy új csillagot

.

vagy engem is egyetlenegy

sötétlő maggá összenyom

s nem villantja föl lelkemet

egy megszülető csillagon

.

valaki jár a fák hegyén

mondják úr minden porszemen

mondják hogy maga a remény

mondják maga a félelem

.

/1994/

.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.06.20 0 0 7082

A Kamarazene témában említettem egy június 18-i örömzenélést, ahol a művekhez kapcsolódva elhangzott néhány napos, illetve holdas vers, Sabján Anikó találatai.

.

.

J. Haydn f-moll (Nap) vonósnégyese előtt:

.

.

    RÖVID ÓDA A KELŐ NAPHOZ

.
  Ó örökszép Nap, te erős, hatalmas
Antik istenség, örökifjú Élet!
Fellobog most dús ereimben orcád,
Zendül a vérem.

.
  Fölkelő Nap, nem borulok elődbe,
Rég-pogányossan dalolok Neked most,
Égfelé tartott tenyerekkel, arccal
Állok előtted.

.
  Őseink, ó ládd, Neked áldozának,
Mért hagyod hát el megesett Hazámat?
Adj erőt e bús magyarokba, Élet!
Élni meg élni!

.
  Ősapámnak bús fia lettem én is.
Rám örökségnek csak a Név maradt már,
S én köszöntlek: ím kiiszom Nevedre
Friss-vizü kancsóm.

.
 

/József Attila, 1922. aug./

.

.

.

Schubert B-dúr vonóstriója előtt:

.

.

                HOLD

.

A hold sokszor sárga réz,
s indián országra néz.

.

Másszor fél edami sajt,
vérszín felhő héjja rajt.

.

Mint tüzes vas, ma olyan,
holnap sülttök, komolyan.

.

Néha oyl szép, ó arany,
mint a múzeumba van.

.

Néha halvány rózsapír,
néha zsíros, vén papír.

.

Gyémánt szín, rizskása szín,
hol sápadtság, mint a cin.

.

Volt már kormozott üveg,
s beütött bohócsüveg.

.

Némelykor jéghegy gyanánt
ússza fenn az óceánt.

.

Aztán hajszál-féle fény,
mint a handzsár éle, fém.

.

Óh, tükrén most angyalok
ezüst arca andalog.

.

Szent szerelmök hegedül,
hallgatózom egyedül.

.

/Szép Ernő/

 .

.

Szép Ernő írt verset a Nappal kapcsolatban is, megjelent a Nyugat 1911. évi 1. számában, Szent Ambrust idézve korhű profán szövegében: "Csúnya és ártalmas dolog, hogy a felkelő nap rád süt és te még tétlenül heversz ágyadban" címmel. Egy másik holdas verse kissé komorabb, mint a fenti...

 

Az alábbiban pedig a nap és a hold együtt jelenik meg:

.

         Holdhalál

.

A nappal holdja voltam
Halványan haldokoltam
Éjből való delejjel
Felhőre hajtott fejjel
Pilláim ejtve szépen
Álom lett néma képem
Mélyen tengert virágot

.

Szerelmes szűz világot
Még sejtettem s oh halkkal
Sohajtó béna ajkkal
A végtelenbe oldott
Fájdalmam felmosolygott
De tűntem már merengve
A csillaglakta csendbe
Az égen, szürke kéken
Lappangva múlt emlékem

.

/1928/

.

.

.

Mozart c-moll vonósötöséhez pedig ezt választották:

.

.

                  A naphoz

.
Lehullsz, arany nap! Vagy dehogyis te hullsz.
Mi fordulunk el tőled! A Föld rohan
      szédült körhintáján velünk! Mi
            távolodunk, repülünk – riadtan

.
tekintve hátra, mint kanyarokban az
expressz-vonatból, Rád, aki ott lobogsz
      most is, ahol tavaly s tíz éve,
           így bizonyítva, beh szűk is a kör,

.
melyben mi forgunk, egyre vadabbul e
kis sárkorongon, míg csak a gyorsuló
      keringés vad centrifugája
            arról is a hideg űrbe nem lök.

.
…Fogózzatok jól össze, tekintsetek
egymás szemébe, hű szeretők, a vég
      percéig bámulva – s köszönve! –
            amiben éltetek itt, a mennyet.

.

/Illyés Gyula/

.

.

És persze számtalan hasonlót találni, érdemes keresni.

.

.

A ráadástételt (Menüett. Allegretto - Trió) sem hagyom ki...

.

Ehhez én választottam napos-holdas-földes verset:

.

     Ha a napnak

.

Ha a napnak lába volna,
bizonyára gyalogolna.
Ha pedig keze is lenne,
akkor ő is cipekedne,
s leülne, ha elfáradna,
ide mellénk, a kis padra.
Kérges kezét térdre ejtvén,
merengne a holdas estén.
Úgy várná be, szépen ülve,
hogy őt a föld megkerülje.

.

/Kányádi Sándor/

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.06.19 0 0 7081

Thomas Stearns Eliot (1888-1965) Négy Kvartett című versciklusa igazi kamarazene: több tétellel, szövevényes és elgondolkoztató szólamokkal - nem könnyű felfejteni őket.

.

Az 1935-ben írt elsőt idézem meg, utalva a többire is. Hermann Diels válogatásából idézett a költő a vers előtt. Diels a múlt század elején adta ki gyűjteményét, amelyben a Szokratesz előtti antik világ filozófusainak munkáit vizsgálta. Néhány elemzés az I. Kvartettről.

 

A két Hérakleitosz-töredék:

 

  2.: Bár a világon élő sok ember tudása közös, egyenként mind bölcsnek tartják magukat...

60.: A felfelé és a lefelé vezető út egy és ugyanaz.

 

A cím egy angliai kastély neve Gloucestershire-ben. Egy ottani baráti látogatás hatására született a vers.

.

.

BURNT NORTON

 


                                                             l. p. 77. Fr. 2.


                                                            l. p. 89. Fr. 60.

              Diels: Die Fragmente der Vorsokratiker
                                                        (Herakleitos)

.

                          I

.

Jelen idő és múlt idő
A jövő időben talán jelen van,
S a jövő idő ott a múlt időben.
Ha minden idő örökké jelen,
Úgy minden idő helyrehozhatatlan.
A lehetett volna elvont fogalom
És csak egy kiokoskodott világban
Marad meg mint állandó lehetőség.
Ami lehetett volna s ami volt
Egy célba fut és az mindig jelen van.
Léptek visszhangja az emlékezetben
A folyosón át, ahol nem haladtunk
Az ajtóhoz, melyet ki nem nyitottunk
A rózsakertre. Szavaim
Visszhangja lelkedben.
                      De mire jó
Leverni a port egy tál rózsasziromról,
Azt nem tudom.
                          Más visszhangok pedig
A kertben laknak. Kövessük-e őket?
Siess, szólt a madár, keresd meg őket
A sarkon túl. Az első kapun át
Első világunkba kövessük-e
A rigó csalszavát? Első világunk.
Ott voltak, méltósággal, láthatatlan,
Súlytalan szállva hervadt lomb fölött,
Őszi melegben, rezgő levegőben,
S a madár szólt, felelve a sűrűben
Elrejtett és nem hallható zenére,
S látatlan szemsugár villant föl, mert a rózsák
Néztek, mint virágok, ha nézik őket.
Ott voltak ők, mint fogadott s fogadó vendégeink.
Így mentünk, mi meg ők, szertartásos menetben,
Az üres fasorban, a puszpáng köröndbe,
S a kiszáradt medencébe lenéztünk.
Száraz volt a medence, száraz cement, barna szegélyű,
S a tó napfényből lett vízzel telítve,
S a lótusz halkan, halkan felmagaslott,
S a felszín csillogott a fény szivéből,
S mögöttünk voltak és a tóban tükröződtek.
Majd felhő vonult át, s a tó üres lett.
Menj, szólt a madár, mert a lomb teli volt gyerekkel,
Elbújtak izgatottan, nevetésük visszafojtva.
Menj, menj, szólt a madár: az emberek
Túl sok valóságot nem bírnak el.
Múlt idő és jövő idő
Ami lehetett volna és az, ami volt
Egy célba fut és az mindig jelen van.


                         II

.

Sárban fokhagymák s zafirok
Tapadnak süppedt tengelyen.
A vérben remeg a drót
S dalol beforrt sebek alatt,
Csitít rég lefolyt harcokat.
A tánc az ütőér körül
S a limfa ahogy körbejár
Csillagvonzássá lényegül
Fölfut a fában ott a nyár
Mozgunk a mozgó fa fölött
Fényben képletes levelen
S alul, hol felázott a rög
Halljuk, a falka és a vad
Végzik mint rég a dolgukat
De megbékültek a csillagok között.

.

Holtpontján a forgó világnak. Se test, se testtelen,
Sem oda, sem vissza; a holtponton, ott a tánc,
De se megállás, se mozgás. És ne mondjátok, hogy állandóság,
Hol múlt és jövő találkozik. Se mozgás oda vagy vissza,
Se felszállás, se leszállás. E pont, a holtpont híján
Nem volna tánc, pedig nincs más, csak a tánc.
Csak azt mondhatom, ott voltunk, de nem mondhatom, hogy hol.
És nem mondhatom, hogy meddig, mert az megjelölné az időben.
A benti függetlenség a gyakorlati vágytól,
A szabadulás tettől és tűréstől, szabadulás a benti
És kinti kényszertől, de körül
Az érzékelés kegyelme, nyugvó és mozduló fehér fény,
Erhebung, de mozdulatlan, egyszerre új világ
S a régi, melyet föltár és megértet
Részleges önkívületének teljessége,
Részleges borzalmának elvégzése.
De azért a múlt s jövő láncolata
A változó test gyarló szőttesében
Megvédi az embert az égtől s kárhozattól,
Melyet a hús nem bír el.
             Múlt idő s jövő idő
Nem sok tudatot tűr el.
A tudathoz időkívüliség kell,
De csak az időben lehet a pillanatra a rózsakertben,
A pillanatra az esőverte lugasban,
A pillanatra a huzatos templomban füstszállat idején
Emlékezni, múltba, jövőbe bonyolítva.
Csak idővel lehet az időt legyőzni.


                         III

.

Ez itt az elhidegülés helye
Idő előtte és idő utána
Félhomályban: se napvilág
Mely a formát fénylő nyugovásba mártja
Tűnő szépséggé fordítja az árnyat
S gördülve állandóságot sugall
Sem sötétség, mely tisztítja a lelket
Az érzéktől elvonja tápját
S a szeretettől az időlegest.
Se teltség, sem üresség. Csak felizzás
A sok feszült, időhajszolta arcon
Ziláltságból ziláltságba zilált
Képzelgéssel telt, semmitmondó arcon
Figyelmetlen, duzzadt egykedvüség
Embert s papírt kavar szét a hideg szél,
S fúj az idő előtt s után,
Romlott tüdőkből fúj s romlott tüdőkbe
Idő előtte és utána.
Kóros lelkek böfögése
A renyhe, rossz levegőbe, melyet
Szél hajt, ha söprűjét megérzik London sivár dombjai,
Hampstaed és Clerkenwell, Campden és Putney,
Highgate, Primrose és Ludgate. Nem itt,
Nem itt a sötétség, e cirpegő világban.

.

Szállj lejjebb, szállj le csak
Az örök magány világába,
Hol a világ nem világ, de az, ami nemvilág,
Belső sötétség, minden tulajdon
Megvonása, kisajátítása,
Az érzéki világ kiszikkadása,
A képzelet világának kiürítése,
A szellem világának hatálytalanítása;
Ez az egyik út, míg a másik
Ugyanaz, nem a mozgásban,
De tartózkodásban a mozgástól; közben mozog a világ
Mohóságban, ércútjain
Múlt időnek és jövő időnek.


                         IV

.

Idő meg a harang a nappalt eltemette,
Eltűnt a nap fekete fellegekbe.
A napraforgó felénk fordul-e, a klematisz
Lehajlik-e hozzánk; indát kiereszt-e
Fogódzva, kúszva felénk?
Tiszafa
Hűs ujjai tán fölénk görbülve várnak?
Ha már a jégmadár szárnya fényre fényt
Felelt, s elnémul, ott lebeg még a fény sugara
Holtpontján a forgó világnak.


                          V

.

Szavak ha mozognak, zene ha mozog,
Csak az időben; de ami csak élni tud,
Az csak halni tud. Szavak ha elhangzanak, a csöndbe
Torkollnak. Csak a formával, a renddel
Torkollhatnak a szavak a zenék
A nyugalomba - a kínai váza is
Nyugalmában még örökké mozog.
Nem a hegedű nyugalma, míg a hang kitart,
Nemcsak ez, de az együttlétezés,
Vagy mondjuk úgy, a vég a kezdet előtt van,
S a vég s a kezdet megvolt mindig is
A kezdet előtt és a vég után.
És minden mindig most van. Szavak rugaszkodnak,
Megpattannak s néha megtörnek, a teher alatt,
A feszítéstől, megcsúsznak, kisiklanak, tönkremennek,
Pontatlanságba enyésznek, helyükön se maradnak,
Nyugton se maradnak. Rikácsoló,
Szidó, gúnyoló vagy csak locska hangok
Támadják egyre őket. Az Igét a pusztaságban
Főképpen a kísértés hangjai,
A halotti tánc hangos árnya,
A vigasztalan agyrém jajgatása ostromolja.

.

A rend mintája a mozgás,
Mint a tíz lépcső képletében.
A kívánság maga mozgás,
Magában véve nem kivánatos;
A szeretet maga mozdulatlan,
Csak oka és célja a mozdulatnak.
Időtlen s kívánság nélkül való,
Csupán az idő szemszögében
Formák határaiba fogva
A nemlét és a létezés közt.
Váratlanul egy napsugárban,
Még miközben táncol a por,
Gyerekek nevetése tör ki
A sűrű lombok rejtekéből
Gyorsan és itt és most és mindig -
S nevetséges-bús, eltékozolt idő
Lebeg előtte és utána.

.

/Fordította: Vas István/

.

.

.

A sorozat: http://www.coldbacon.com/poems/fq.html

                 https://www.youtube.com/watch?v=TvXznmKHTnc

.

.

Az első és második tételt John Mitchell (1941 -   ) zenésítette meg 2001-ben, a kezdő szavakkal:  "Time present and time past" címmel, szoprán és bariton hangra, zongorakísérettel;  op. 109/1

.

A negyedik tételt John Gruen (1927 -   ) 1959-ben, "Time and the bell" címmel, énekhangra és zongorára, majd Sofia Gubaidulina (1931 -   ) 1987-ben szopránra és vonós/fúvós nyolcasra. Utóbbi mű T. S. Eliot emlékezetére írt mű III. tétele, mivel a darab a többi kvartettre is vonatkozik, és az V-VII. tétel is elérhető a linkről.

.

 

 

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.06.06 0 0 7080

.

          Verklärte Nacht 

.

Zwei Menschen gehn durch kahlen, kalten Hain;
der Mond läuft mit, sie schaun hinein.
Der Mond läuft über hohe Eichen,
kein Wölkchen trübt das Himmelslicht,
in das die schwarzen Zacken reichen.
Die Stimme eines Weibes spricht:

.

Ich trag ein Kind, und nit von dir,
ich geh in Sünde neben dir.
Ich hab mich schwer an mir vergangen;
ich glaubte nicht mehr an ein Glück
und hatte doch ein schwer Verlangen
nach Lebensfrucht, nach Mutterglück
und Pflicht - da hab ich mich erfrecht,
da ließ ich schaudernd mein Geschlecht
von einem fremden Mann umfangen
und hab mich noch dafür gesegnet.

.
Nun hat das Leben sich gerächt,
nun bin ich dir, o dir begegnet.

Sie geht mit ungelenkem Schritt,
sie schaut empor, der Mond läuft mit;
ihr dunkler Blick ertrinkt in Licht.
Die Stimme eines Mannes spricht:

.

Das Kind, das du empfangen hast,
sei deiner Seele keine Last,
o sieh, wie klar das Weltall schimmert!
Es ist ein Glanz um Alles her,
du treibst mit mir auf kaltem Meer,
doch eine eigne Wärme flimmert
von dir in mich, von mir in dich;
die wird das fremde Kind verklären,
du wirst es mir, von mir gebären,
du hast den Glanz in mich gebracht,
du hast mich selbst zum Kind gemacht.

.

Er fasst sie um die starken Hüften,
ihr Atem mischt sich in den Lüften,
zwei Menschen gehn durch hohe, helle Nacht.

.

/Richard Dehmel (1863-1920);

az1896-ban megjelent Asszony és Világ c. kötetéből//

.

.

.

      Megdicsőült éj

.

Deres, tar fák közt két ember siet,
hold fut velük, vakítja szemüket.
A hold magas tölgyek közt fut,
az ég felhőtlen, tiszta, mély,
fák vágják bele sötét karmuk.
Egy nő szólal meg, így beszél:

.
Gyermekem lesz, nem a tied:
melletted bűnösen megyek.
Nagyot vétettem magam ellen.
Azt hittem, a sors becsapott.
Jobban akartam élni, szebben,
hogy tudhassam, anya vagyok.
hogy életemnek célja van,
s hagytam, borzadva, botoran,
hogy idegen férfi öleljen.
Még áldottam is magam érte.
A törvény utolért hamar,
most, hogy rád találtam végre.

.

Botorkál a nő, félhalott,
az égre néz, a hold fut ott,
mély szemét elönti a fény.
Egy férfi szól most, így beszél:

.

Akit hordozol, a gyerek
ne keserítse lelkedet.
Nézd a Mindenség hogyan fénylik!
Köröskörül minden ragyog;
sodornak bár hideg habok,
meleg fény ömlik rajtunk végig.
Belém rólad, rólam beléd.
Szent tőle az idegen gyermek,
éntőlem, énnekem szülöd meg.
Te adtad a ragyogásomat,
gyerekké lettem általad.

.

Egymás derekát átkarolják,
sóhajukkal egymást csókolják.
Két ember megy a világos nagy éjben.

.

/Keresztury Dezső fordítása/

.

.

.

Ketten mennek a tar, kopár ligetben.
A hold velük, néznek meredten.
Lázgörbét ír a tölgyek ága,
a magasban a hold suhan.
Felhőtlen ég világossága.
És megszólal egy női hang:
.
Gyereket várok, de nem tőled.
Tiéd vagyok, de bűnös főleg.
Nagyot vétettem magam ellen.
Már nem hittem, hogy valaha
boldog lehetek életemben.
Hadd legyek legalább anya,
ennyi örömöm csak lehet!
S borzadozva egy idegennek
adtam magamat oda.
Jól tettem, gondoltam magamban.
De bosszút állt az élet rajtam:
mert most találkoztam Veled.
.
Esetlen lép a nő, a hold vele.
Fölfelé száll sötét tekintete.
A fény felissza nyomtalan.
És megszólal egy férfihang:
.
A megfogant gyermek miatt
ne vádold többé magadat.
Figyeld, a kozmosz hogy ragyog ránk!
Tündöklik minden égitest!
A hideg tengeren bolyongván
lényünk a másikból ezt érzi, ezt:
a ránk sugárzó melegséget.
Így járja őt is át a fény,
így lesz a gyermeked: enyém.
Hisz én is gyermekként, mi másban,
fürödtem lényed sugarában!
.
Magához vonja erős csípejét,
hosszú csókjuktól felizzik a lég.
Ketten mennek a fénylő éjszakában.

.

/Halasi Zoltán fordítása/

.

.

Az ismert és talán a legismertebb Schönberg-mű eredete a fenti vers, amelyet 1899-ben zenésített meg a 25 éves zeneszerző vonóshatosra (op. 4). 1902 elején mutatták be, majd 1917-ben átírta vonószenekarra, amit 1943-ban is átértelmezett. Zongoratrióra 1932-ben írta át a Schönberg-tanítvány Eduard Steuermann.

.

Tavaly a Kaposfesten a legkésőbbi átiratot hallottuk ezekkel a művészekkel: Giovanni Guzzo és Bartosz Zachłod (hegedű), Akaszaka Tomoko és Piotr Szumieł (brácsa), Piotr Skweres és Várdai István (cselló), Uxía Martínez Botana (nagybőgő). Az őszi kamara.hu keretében pedig Keller András és Muriel Cantoreggi; Kim Kashkashian és Andrea Hallam, valamint Perényi Miklós és Marie-Elisabeth Hecker adták elő ugyancsak nagy sikerrel az eredetit.

.

Előzmény: [fidelio] cvet (4206)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.06.04 0 0 7079

Valamivel több mint százhúsz évvel ezelőtt (1898. május 29-én) temették el Reményi Edét San Franciscóban. Hetven éves múlt, és még koncertezett, sőt: május 15-én este New Yorkban lépett fel a Orpheum Színház pódiumán, amikor - minden előjel nélkül - a ráadás elején (Delibes Sylviájának ismert pizzicato polkáját játszva) hirtelen összeesett és minden életmentő orvosi próbálkozás ellenére a helyszínen elhunyt. A remény hal meg utoljára, tartja a mondás, de a Hoffmanból magyarított nevű miskolci születésű világhírű hegedűs élete sajnos így fejeződött be.

Kalandos élete volt, hiszen alig múlt 21 éves, amikor a '48-as forradalom utáni szabadságharcban Görgey mellé szegődik, tábori hegedűsként volt segédtisztje, aki a bukás után emigrációba kényszerült, számos helyen megfordulva került végül az Amerikai Egyesült Államokba.

Több mint tíz év után jöhetett csak haza, és persze koncertezett itthon is. Emlékezetesek az 1860 közepei erdélyi fellépései Dézsen és Kolzsvárt kétszer is), ahol - még az Októberi Diploma előtt békés, barátságos hangulatban hallgatták az ottani magyarok, románok.

Egy ismeretlen szerzőjű vers is készült az 1860. július 25-i kolozsvári koncertjén, ahol saját szerzeményt, majd a román és a magyar érzelmekre erősen ható műveket játszott, nagy-nagy és kölcsönös megelégedésre. A koncert alatt került a hallgatóság közé a karzatról leszórt alábbi vers sok-sok példányban, amiről az Erdélyi híradó be is számolt pár nappal később. (Az elírásokat javítottam.)

.

.

Művész, kinek bűvös vonóján
Nagy érzések világa él:
Te két rokon nemzet szivében
Egy drága húrt megpenditél.

.

Két nép, kiket közös veszélyben
tiz századév meghordozott:
A korszellem hívó szavára
Testvérileg kezet fogott.

.

Művész, kinek merész vonója
Keresztüljár velőt, kebelt:
Testvéritésünk szent szavában
Dalod legszebb visszhangra lelt!

.

.

Jutott eszembe mindez a szomorú előzményű Nemzeti Összetartozás Napján az akkori - nemzetközi - összetartozásról. Hol volt még akkor a kiegyezés, a két világháború stb.?

.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.05.28 0 0 7078

Az idei Gyereknap alkalmából jutott eszembe egy különleges felvétel, amelyen Weöres Sándor (1913-1989) 1946-ban megjelent Gyümölcskosár című kötetének egyes ínyencségei hallhatók Farkas Ferenc (1905-2000) több mint 70 éves tartósításában. A versek keltezése eltérő és jóval korábbi is van köztük. Az énekhangra és zongorára írt alapfeldolgozás ilyen idős, az átiratok jóval későbbiek, de nem kevésbé érdekesek és értékesek, hiszen máig zamatosak. A harmadik változat énekhangra és fúvósötösre készült 1980-ban. Más szerzők is feldolgoztak a versekből, amit sokan és sokféleképpen adnak elő a gyerekek nagy örömére.

A kedves sorozat cím nélküli versei a költő más köteteiben több helyen is olvashatók, én a Weöres összkiadásból kerestem ki őket, párosítva a zenékkel gyermekeim és mások gyermekei, illetve unokáira is gondolva. Az itteni címeket a zeneszerző választotta. A hasonló hangulatú versekből is már számtalant  bemásoltam e témába.

Az összesen 16 percnyi zenék a kiadó Hungaroton jóvoltából érhetők el a tubusban. Néhol a címeket eltévesztették. Az előadók közül már csak a 94 éves is elmúlt Meizl Ferenc él(jen még soká!), aki klarinéton működik közre a felvételeken. Sándor Judit közel 10, Banda Ede 14, míg Tátrai Vilmos már majdnem 20 éve meghalt.

.

Gáspár

.

Elindult, elindult
Gáspár messzeföldre,
három betüje lemaradt,
Gás falu lett belőle,
három betüje odaért,
pár lett belőle,
született öt gyerekük,
kettő fiú, kettő lányka,
ötödik meg vice-pápa.

.

(1941; Rongyszőnyeg (a továbbiakban: R/39)

.

.

Ládika

.

Volt egy szép ládika,

Nőtt benne egy almafa,

Én azon az almafán

Dinnyét szedtem délután.

Nagyot ugrott Sárika,

Beszakadt a ládika.

.

(1941; R/29)

.

.

Marasztalás

 

Ó ne vidd el

Ó ne vidd el

két szemeddel

a napsugarat!

Ne menj, várj még,

mert e tájék

sötétben marad.

 

Ág nem himbál,

fecske nem száll,

béres nem arat.

Ó ne vidd el

két szemeddel

a napsugarat!

.

(1941, R/60)

.

.

Ezt a számot nem találtam meg eddig teljességében, emiatt csak az alábbi linkről lehet a második felét meghallgatni, ahol aztán a lejjebb említett hibás címek eredete is előkerült.

.

Falusi reggel

.

          Már üti -- üti már

     a torony a hajnalban!

Az időt bemeszeli a korai kikeriki,

     lendül a vad dallam.

.

          Kiscsacsi, kiabálj,

     örülök a hangodnak!

Ha lefőz ez a kusza kikeleti kikeriki,

     vége a rangodnak.

.

(1945; R/2)

.

.

Mondóka

.

Mély erdőn ibolya-virág,
elrejt jól a boróka-ág.
Minek is rejt az az ág,
gyere, tágas a világ,
mély erdőn ibolya-virág.
.
Lombos fán fütyül a rigó,
Napfényben dalolni de jó.
Dalolj vígan, te rigó,
Télen nyáron az a jó.
Lombos fán fütyül a rigó.

.

(1940; R/37)

.

.

A kő-béka

.

A kő-béka lassan ment.
A kő-béka lassan ment.
Kitépték az éjfél szőrét,
lenyúzták a hajnal bőrét.
A kő-béka lassan ment.

.

(1940; R/33)

.

.

Altatódal

.

Csíja, csicsíja, rózsa,

Csicsíja, mályva!

.
Hold-lepte úton,

Csillag-lepte úton,

Két kutya kullog,

Köves, szeles úton.

.

Csíja, csicsíja, rózsa,

Csicsíja, mályva!

.
A nagyfülü kutya kérdi:

Rózsa-rózsa mit csinál?

A nagyorru kutya kérdi:

Mályva-mályva mit csinál?

Rózsa-szál, mályva-szál

Kék gyöngyöt tesz bársony-tokba,

Addig jó, míg szundikál.

.

Csíja, csicsíja, rózsa,

Csicsíja, mályva!

.

(1940; R/47)

.

.

Száncsengő

.

Éj-mélyből fölzengő

-- Csing-ling-ling -- száncsengő.

Száncsengő -- csing-ling-ling --

Tél öblén halkan ring.

.

Földobban két nagy ló

-- Kop-kop-kop -- nyolc patkó.

Nyolc patkó -- kop-kop-kop --

Csönd-zsákból hangot lop.

.
Szétmálló hangerdő

-- Csing-ling-ling -- száncsengő.

Száncsengő -- csing-ling-ling --

Tél öblén távol ring.

.

(1931; a Bartók suite 3. tétele)

.

.

Békakirály

.

Nád alól és gőz alól
vízi várból nóta szól,
vízi várban zöld kövön
dalol Ung király –
.
Hallja kinn a síma rét
Ung királynak énekét,
és nótára hajladoz
lepke és füszál.

.

(1940; R/69)

.

.

A tündér

.

Bóbita Bóbita táncol,
körben az angyalok ülnek,
béka-hadak fuvoláznak,
sáska-hadak hegedülnek.

.

Bóbita Bóbita játszik,
szárnyat igéz a malacra,
ráül, igér neki csókot,
röpteti és kikacagja.

.

Bóbita Bóbita épít,
hajnali köd-fal a vára,
termeiben sok a vendég,
törpe-király fia-lánya.

.

Bóbita Bóbita álmos,
elpihen őszi levélen,
két csiga őrzi az álmát,
szunnyad az ág sűrűjében.

.

(1937; A Huszonnégy melódia között)

.

.

Paprikajancsi szerenádja

.

"Gyönge fuvallat a töba zilál,
fények gyöngysora lebben,
Sóhajom, árva madár-pihe, száll
s elpihen édes öledben.
Tárt keblemen reszket a kóc:
érted szenved a Jancsi bohóc.

.
Szép szemeidből vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég:
sok sebemet bekötözném.
Hull a fürészpor, sorvad a kóc:
meghal érted a Jancsi bohóc.
.
Tálad a rózsa, tükröd a Hold,
ajkadon alkonyok égnek,
Víg kedvem sűrű búba hajolt,
téged kérlel az ének.
Hogyha kigyullad a szivem, a kóc,
nem lesz többet a Jancsi bohóc."

.

(1935; A Huszonnégy melódia között)

.

.

Déli felhők

.

Domb tövén, hol nyúl szalad,
S lyukat ás a róka:
Nyári fényben, napsütésben
Felhőt les Katóka.

.

Zöld fűszál az ajka közt,
Tenyerén az álla...
A vándorló felhő-népet
Álmosan csodálja:

.

Elől úszik Mog király,
Kétágú az orra,
Feje fölött koronája,
Mint a habos torta.

.

Fut mögötte a bolond
Szélesen nevetve -
Nagy púpjából szürke kígyó
Nyúlik az egekbe.

.

Törött kordén utazik
Egy kopasztott kánya,
S haját tépve Bogyóvére,
A király leánya.

.

És utánuk cifra ház
Gördül sok keréken,
Benn a cirkusz hercegnője
Öltözködik éppen.

.

Száz ruháját, ékszerét
Odaadná szépen,
Csak egy hétig futkoshatna
Lenn a nyári réten.

.

(1939; R/102)

.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.05.26 0 0 7077

A tegnapi tehetségkutató zongoristájának (Fekete Tamás) darabválasztásáról jutott eszembe egy régi beírás az Ondine-ról, vagyis a csábító sellőről. A Ravel-szvit további tételei az Éjszaka Gáspárja című Louis Bertrand-vers alapján: Az akasztófa, és a Gonosz törpe.

.

Közben eszembe jutott az Ondine egyik magyar fordítása, emiatt ezt a részt együtt bemásolom:

.

.

Gaspard de la Nuit - Ondine 

.

                                                                     Je croyais entendre

                                                                     Une vague harmonie enchanter mon sommeil,

                                                                     Et près de moi s'épandre un murmure pareil

                                                                     Aux chants entrecoupés d'une voix triste

                                                                     et tendre.

                                                                                        Charles Brugnot - Les deux Génies

 .

- « Écoute! - Écoute! - C'est moi, c'est Ondine qui frôle de ces gouttes d'eau les losanges sonores

de ta fenêtre illuminée par les mornes rayons de la lune; et voici, en robe de moire, la dame

châtelaine qui contemple à son balcon la belle nuit étoilée et le beau lac endormi.

« Chaque flot est un ondin qui nage dans le courant, chaque courant est un sentier qui serpente

vers mon palais, et mon palais est bâti fluide, au fond du lac, dans le triangle du feu, de la terre

et de l'air.

« Écoute! — Écoute! — Mon père bat l'eau coassante d'une branche d'aulne verte, et mes sœurs

caressent de leurs bras d'écume les fraîches îles d'herbes, de nénuphars et de glaïeuls, ou se

moquent du saule caduc et barbu qui pêche à la ligne. »

Sa chanson murmurée, elle me supplia de recevoir son anneau à mon doigt, pour être l'époux

d'une Ondine, et de visiter avec elle son palais, pour être le roi des lacs.

Et comme je lui répondais que j'aimais une mortelle, boudeuse et dépitée, elle pleura quelques

larmes, poussa un éclat de rire, et s'évanouit en giboulées qui ruisselèrent blanches le long de

mes vitraux bleus.

.

/Louis Bertrand, 1842/

.

.

.

Az Éjszaka Gáspárja - Sellő

.

...Hallani véltem akkor oly lágy

harmóniát, álomra bűvölőn s

közelemben olyan suttogást, mint

midőn el-elakad a dal édes,

bánatos ajkon...

Charles Brugnot: A két Nemtő

.

"– Hallgass ide! – Hallgass csak ide! – Én vagyok itt,

Sellő, én dörgölöm szét ezeket a vízcseppeket zord hold-

ragyogtatta ablakod zengő üveglapjain; – habselyem estélyi

ruhájában, íme, várúrnő jártatja erkélyéről tekintetét a szép

csillagos mennybolton és a szendergő szép tavon."

Minden hullám sellő, gyors áramban úszó, minden áram

ösvény palotám iránt kígyózó, palotám pedig folyékony

anyagból épült, fenekén a tónak, a tűz, a föld, a lég

háromszögében.

.

"– Hallgass ide! – Hallgass csak ide! – Apám zöld égerfaággal

veri a brekegő vizet, s lánytestvéreim tajtékkarjukkal

cirógatják a fűtől, vízirózsától, kardvirágtól üde szigeteket,

jót nevetve a roskatag szakállas, a horgászbotját tartó öreg

fűzön!"

Ezt zümmögte-dúdolta, s rá akart venni, húzhassa

ujjamra karikagyűrűjét, házasodjam egy Sellővel össze,

menjek vele megnézni a palotáját, legyek a tavak királya.

De hogy megmondtam neki, halandót szeretek, durcás

lett és bosszús, ejtett néhány könnyet, majd kacajra fakadt,

aztán egyszerre havas esővé vált, fehéren patakzott

ablakom zöldes üvegén végig.

.

/Illyés Gyula fordítása/

.

.

https://www.mediaklikk.hu/produkciok/harmadik-elodonto/video/2018/05/25/virtuozok-2018-a-nagyok-elodontoje

A felvétel 1 óra 9 percétől, hogy az illusztráció a tegnapi kiváló és nyertes előadás legyen.

 

Pándi Marianne Hangversenykalauzában egy másik fordítás van.

 

Előzmény: [fidelio] mindegy (5295)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.05.25 0 0 7076

.

   Változat balladára

.
Egy szál nyirettyű ide-oda
jár a szemhatáron. Hófelhő
csüng a híd fölött. A lámpabél
az utolsó házban is végigégett.
Valahol sötéten énekelnek,
hangyaszerű vonulás. A sikátor
hirtelen véget ér. Dominus
vobiscum. Macska mered
a háztetőről, recésen imbolyog
a gyertya. Zárt spaletták.
A nyirettyű ide-oda jár.
A torony eléri a holdat.
Az őrmester a sortűz előtt
megkérdi, ki álmodott nagyobbat.

.

/Gergely Ágnes;

A kastély előtt (2001) című kötetéből/

.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.05.24 0 0 7075

A Nyugat 1911. évi 2. számában jelent meg az Őszi sötétség című versciklus kilenc verse. Az alábbi a középső, Kaffka Margitnak ajánlva.

.

.


                        Az új szobrászhoz!

.

Hidd el: egy kovácsra már régen gondolok!
Ki magános s egy országútnál tartja műhelyét,
És patkolván a sziklás hegyvidék sok zömök állatát:
Ha jő valaki, alázatos ő, de elméjében rátarti és ravasz
S ha fáradt, lepihen és sárga almabort iszik...

.

Barátja alig van, csupán egy hórihorgas pék,...
Két korcsmáros arra megyen, rájok sem hederít,...
S ha borús az ég és villog a víz: pisztrángot fog a hegyi patakban...
Rablókkal szigorú... S hová a hollók leűlnek,
Kószál hajadonfővel az alkonyi mezőkön:

.

E kovácsnál, gondoltam, veretek egy hárfát,
- Mert meg volt bennem a vágy, hogy muzsikát tanúljak,
De ennek vége már - s ezért te készíts kérlek,
Tréfás csoportokat inkább: bús kedvemhez ami illő...
Teszem azt: kék kányák fecsegő népét fűzfa koronáján!

.

Mert szép a kidolgozott kőnek nagy tömege, hidd el...
S terved: két tüzes ifjú, pallossal levegőben vívó: szép az!
De ki lesütött szemmel jár, apró vizeket lel az erdőn:
S ha megitatja vele lelkét, így alkothat kedves remeket!

.

Lásd, most egy méla dallam fuvolára jobban meghat,

Erősebb zenéknek hangos dallamánál...
S fogadj szót: inkább képzeld el bús lánykám kedves kicsi arcát,
S fekete haját is, mely gyűrűzik, mint forró füst karikái,
S kedves kezeit képzeld el s készítsd el aranyból!

.

/Füst Milán/

.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.05.23 0 0 7074

Más költőket is foglalkoztatott a barokk kor szvitjeinek témája. Az alábbi vers szerzője ebben a költeményében sem tagadta meg önmagát, a szerelem sűrű és izgalmas ábrázolását. Mások szemérmesebbek, de a téma örök.

Marsall László ide vágó versei az 1977-ben megjelent Szerelem alfapont című kötetében dominálnak. Néhány más verse innen.

.

.

Vén kastélyban

nyaki „Allemande” és „Gigue”

.

Szoba ötablakos fehér,
lámpátlan sötétségben,
két méter vastag lepedő,
íves drapériás – nyáron is kiveri a dér –
hadargóknak magánlakás,
kastélyossága puszta tézis,
nem csoszog papucsos halkan,
ha nem a falban
Joannes Simor
Episcopus Jaurinenésis.
Fertőtó-fútt északi szél,
szúnyog-hadnyi szúnyog-beszély,
moll hangok dúr csípések,
térd alatt áll alatt
duncos piros képződmények,
huzat, ajtó-döndülések.
Érkezésben csőstül vendég,
Niederlander-Osztrák-Magyar,
lub-lub-rúgás pulyka-taraj,
sokas kölyök-visítás,
minden pulya emigráns,
villanykörte-csavaró,
zokog a tört zsebrádió.
Kápolnára táruló
ablakfőből látható,
Jézus elé térgyelő,
korántsem előkelő
föstményből kilóduló
bűnbánatos Magdolna
mezitláb a folyosón
a mosdóba beoson,
tépi gönceit.
.
Kisdolgomat ahelyt végzem
lámpátlan sötétségben,
dús ajak rés tárulkozó,
orgonahang fuvolaszó
káromkodás döngő bőrönd,
pamlagomon macska őrjöng
„Wo bin ich?!” –
ajtó mögött kölyök vonít.
Tömör falban Episzkópusz
pókot legyez legyet pókász
– kápolnába leskelek,
hókusz-pókusz, hogy Magdolna
zuhanyzóból megtérten
Jézus előtt a föstményen
újonnan ott is újfenn térden,
wienerwalzeres eset
emeletről aláesett, –
kövön csúsz a kertbe ki
hasba rúgott poliészter sebedli.

.

/Marsall László/

.

.

.

               Zene a dobhártya mögött

.
gyönyörűm gyönyörűségem és gyönyörűségem
és gyönyörűm és gyönyörűségem és újra
gyönyörűm gyönyörűségem és még gyönyörűbbem
és leggyönyörűbbem és gyönyörűbb gyönyörűségem
süketülésig berekedésig gyönyörűségem
leggyönyörűbb gyönyörűségem és újra csak
gyönyörűm és leggyönyörűbbem és leggyönyörűbb
gyönyörűségem és ne legyen más a szó
szótár és szavak pusztuljanak ne legyen más szó
ha nem vagy velem elég nekem ez a röhejig
berekedésig orrvérzésig gyönyörűm
lankadásig elfáradásig leggyönyörűbbem
álomtalan alvásig gyönyörűségem és ne légy velem
halj meg holnapig holnaputánig ne légy velem
hogy légy csak gyönyörűm és gyönyörűségem
és leggyönyörűbbem és gyönyörűségem
hogy legyen a hiányod is távolléted is
gyönyörűségem vágyam ellenére is
hogy te meg én hogy lennék veled arcom arcodon
gyönyörűm hogy vágyam ellenére melled mellemen
leggyönyörűbbem ágyékom ágyékodon gyönyörűségem
óhajom ellenére is holnapdélelőttig tegnaputánig
csak ez a szünetlen gyönyörű gyönyörűm
csak ez az egyetlen leggyönyörűbb gyönyörűm
torok- és fül- és ágyék-robbanásig kopásig csönddé-
omlásig csak ez a lágydübörgésű-Te gyönyörűségem
és vesszen és rohadjon el minden más szó
amit kimondtam: „süketülés berekedés lankadás
elfáradás álomtalan alvás” és „távolléted
és óhajom” és az is hogy: „rohadjon el”
és a „minden más” és ez a szavakkal
szavak közt csetlés-botlás és minden
ami nem: gyönyörűm gyönyörűségem
és gyönyörűségem és gyönyörűm és újra
gyönyörűm gyönyörűségem és még gyönyörűbbem
és leggyönyörűbbem és gyönyörűségességem
és újra csak gyönyörűm és leggyönyörűbbem
és leggyönyörűbb gyönyörűségem

.

/Marsall László, a Szerelem alfapont című kötetéből/

.

Előzmény: [fidelio] mindegy (7073)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.05.22 0 0 7073

Ahogy más költők, Balla Zsófia is írt zenei műfajokra hajazó verseket, gondoljunk csak pl. a témában már idézett Weöres Sándor tizenkét vagy éppen a nicaraguai Ruben Dario szürke szimfóniájára. Az első hivatkozás nagyon összetett, megidézem az egészet.

.

 

Az előző vers (Gigue) az alábbi sorozat utolsó tétele. A többi:

.

.

                   Kis szvit

.
                          Allemande

.
A röntgen árnyakat keresve itt e kép,
hol színes ábra ír, salak s a fű benő.
Így kívüled-belül a lánc, a sejthalom.
S eszedbe jut: egy fél barom hever – tekenő –
az udvaron, a művész ezt fotózta le.
Ne émelyegj, a kockakő betonja összefogta.
„A bensőség világa” – nem ilyet remélsz?
A röntgenképeden vigyázz a színre, foltra.

.
        Courante

.
A hólyagzó idő s a
gyopárideák, a
szövetillatú
ősz eleji fák, a
hártyás hold-kerék, a
lélegző csalán s egy
súlyos falevél
árnyékában ülsz.

.
                       Sarabande

.
Könnyet fakasztó a filmvég, beúszik
a dallam, vonóskar, a gerlék, a kellék.
A főhős s a párja mind messzebbre tűnik.
A székek recsegve csapódnak, topognak
a nézők, szelíden kimennek a nyájjal.
Az utcán körüljár dicsőült tekintet,
s a zsúfolt buszokba bemászik ezernyi
herceg, a hérosz, szerelmes király.

.

/Balla Zsófia Kolozsvári táncaiból/

.

.

.

A költő ugyanott ajánlotta legnagyobb zeneszerzőnknek a következő versét:

.

.

          Fonat
.
                                                      In memoriam Bartók Béla
                   I

.
Mikor a sírás nem jut el
      Mikor a nevetés nem jut el
az arcig, ott torzul el
      a szájig ott bugyborog
a szem mögött s a száj alatt,
      a mellkasodban,
nem lehet, nem szabad;
      de csak bent hallgatod,
rohanva keringenél
      nem mered, nem mersz
az utcák tömkelegében.
      fékevesztett vágtában rohanni
Érzed: befejezettség,
      át a parkon
már megfordíthatatlan
      valaki felé, hogy átöleld;
az, mi falként magába fog.
      kitárulkoznál, hogy lássanak,
rád borított tüzes harangban
      a szétvető fölismerésből
nem törött hangszer vagy,
      fölfoghassanak, átadd
csak kreatúra rettegés magadban,
      ezt az eszeveszett gyönyörűséget,
átjárnak a bizonyosság-termeszek,
      a térérzékek fölfokozását,
s érzed: faporrá szétesel!
      mindent-vevő evidenciát!
Sikoltozva gyúrnád vissza
      Mikor pezsegve oldod föl nem-tapasztalt
a véget, még egyszer az életet!
      teljességbe hullva, a halált.

.
                   II

.
Hullik a lét, hullik a szó:
dobpuha sorsban a párka
felfon s a másik eloldja;
a haza hóba zárva.

.
A zár fölpattan, baba üvegszeme;
hangok közül a csendek
golyószóróból hullanak,
s egy bozótosba vesznek.

.
Országot egy tekintetért!
Húrbozótban telel a Hang –
elindul élő hómezőn: vele
önmagad vagy nemcsak egymagad.

.

/Balla Zsófia/

.

Előzmény: [fidelio] mindegy (7072)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.05.21 0 0 7072

.

                     Gigue

.
A forgást, a pörgést, hej, ünnepelem a táncot,
a körtánc, a villám közt szétgomolyog a dörgés.
Míg betelik az idő korsója,
       eleped a piros szélrózsa:
Fuvolamuzsika csepereg a kerten,
suhan a vizeken fecskekönnyű permet,
szitakötő dönög, tekereg a patak,
sipítozó vízen ugranak a halak.

.
Viharfuttatással győz a nyár, a rózsa.
Hej, mindenki járjon most, szökjön a körbe,
másikkal forduljon, ha szomorú is, ordítson.
Betonút a kocsikerék elé szalad,
fa levele táncol, ha gyökere szakad –
fakeretes égi ablakba
meztelenül kél a csillag ma!

.
A forgást, a pörgést, hej, ünnepelem a táncot,
a körtánc, a villám közt szétgomolyog a dörgés.

.

/Balla Zsófia, az 1983-ban megjelent,

Kolozsvári táncok című kötetéből/

.

.

https://www.youtube.com/watch?v=AYfBhs7BMfc

 

https://www.youtube.com/watch?v=j69IL3QAVdg

.

Vagy szólóhangszerrel, pl. a Bach-csellószvitekből, ahol a táncok között mindig az utolsó a gigue.

 

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.05.20 0 0 7071

 

         Falusi élet

.

Falu végén buta paraszt áll
hisz nincsen rajta szemüveg
a szemének ez mit se használ
ő az egészen csak nevet

.
Bele van verve már az orra
– szájában ritka fog ragyog –
jó mélyen a vityebszki sorsba
ő nevet mint az angyalok

.
Szamár nyakát ő átkarolja
háttérben piros szoba áll
baloldalt mintha anyja volna
akit megőrzött a halál

.
Középen meg verik az asztalt
kezükben színes kártya van
elénekelnek egy-egy nagy dalt
üvöltve barátságosan

.
A kis fogat az égre lépve
sötétkéken a holdra száll
és odaérnek este hétre
hol maga Dávid muzsikál

.
mindjárt elkezdődik a koncert
csak a szamárnak enni ad
ez a falusi arcú József
fején piroslik a kalap

.

Mindenki megvan észrevétlen
sötétkék holdba lép a láb
ők nem a földön élnek – égben
és hallgatják a muzsikát.

.

/Gyurkovics Tibor; a 2003-ban kiadott,

Extázis II. című kötetéből/

.

.

.

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.05.19 0 0 7070

Ismét Budapesten lép fel Jörg Widmann, a kiváló német klarinétos, zeneszerző.

Június 1-jén a BMC-ben a Budapesti Fesztivál Zenekarral kortárs művekkel és saját szerzeményekkel is szerepel.

Utóbbiakból az egyiket az alábbi Baudelaire-versre írta:

.

.

        Les Plaintes d'un Icare

.

Les amants des prostituées
Sont heureux, dispos et repus;
Quant à moi, mes bras sont rompus
Pour avoir étreint des nuées.

.

C'est grâce aux astres nonpareils,
Qui tout au fond du ciel flamboient,
Que mes yeux consumés ne voient
Que des souvenirs de soleils.

.

En vain j'ai voulu de l'espace
Trouver la fin et le milieu;
Sous je ne sais quel oeil de feu
Je sens mon aile qui se casse;

.

Et brûlé par l'amour du beau,
Je n'aurai pas l'honneur sublime
De donner mon nom à l'abîme
Qui me servira de tombeau.

.

/A romlás virágaiból, 1857/

.

.

Widmann tíz vonóshangszerre írt darabja jövő évben lesz húsz éves, címe: Ikaruszi panasz (Ikarische Klage). A szerző zet írta művéről: "A műben, amelyben Ikarusz mitikus alakját kívántam zeneileg értelmezni, a levegő mint elem van a középpontban. Baudelaire csodálatos verséből nem derül ki pontosan, hogy Ikarusz cselekedete mely időpontban történik: egy jövőbe látó lelkiállapotról szól-e, vagy már mindennek vége van. A versben egyfajta időtlenség érződik, és éppen ezt akartam a zenémmel kifejezni."

.

.

.

       Egy Ikárusz panaszai

.

Boldogan él, vígan, betelten,
ki durva rimákat szeret,
de az én karom eltörött,
mivel én felhőket öleltem.

.

A ritka csillagok bűne,
melyek egem mélyén ragyognak,
hogy fáradt szemeim napoknak
emlékével vannak tele.

.
Hiába vágytam én a térnek
elejét s végét lelni meg:
valami szörnyű tűzszemek
melegétől szárnyaim égnek.

.
A Szép szerelme éget el,
s nem lesz meg annyi bús jutalmam,
hogy a tengernek nevem adjam,
amelybe majd zuhanni kell.

.

/Babits Mihály fordítása/

.

.

A mostani Heti Válaszban a felvezető cikk címe félrevezető: "A világ legboldogabb embere", de Jörg Widmann egy korábbi interjúban csak azt mondta az aktív előadói és zeneszerzői tevékenységének terhelésével kapcsolatban: "Néha ... olyan keveset alszom, hogy bele is betegszem. Gyakran kérdezem magamtól, miért is csinálod? De amikor megérkezem valahová, és eljátszom Mozart klarinétversenyének első taktusait, én vagyok a legboldogabb ember a világon" .

.

.

Ikarusz személye különben nem csak őt foglalkoztatta a zenében: pl. Igor Markevitch (1912-1983) húsz éves korában írta az Ikarusz repülése című darabját, két zongorára és három ütősre. Jóval későbbi a most 75 éves brit Brian Ferneyhough: Ikarusz lezuhanása vagy bukása (La Chute d'Icare ; 1988) című műve, amelyben viszont klarinétszóló is van. A felvétel magyar vonatkozású a karmester személyében. .

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!