Keresés

Részletes keresés

[fidelio] mindegy Creative Commons License 20 órája 0 0 7077

A tegnapi tehetségkutató zongoristájának (Fekete Tamás) darabválasztásáról jutott eszembe egy régi beírás az Ondine-ról, vagyis a csábító sellőről. A Ravel-szvit további tételei az Éjszaka Gáspárja című Louis Bertrand-vers alapján: Az akasztófa, és a Gonosz törpe.

.

Közben eszembe jutott az Ondine egyik magyar fordítása, emiatt ezt a részt együtt bemásolom:

.

.

Gaspard de la Nuit - Ondine 

.

                                                                     Je croyais entendre

                                                                     Une vague harmonie enchanter mon sommeil,

                                                                     Et près de moi s'épandre un murmure pareil

                                                                     Aux chants entrecoupés d'une voix triste

                                                                     et tendre.

                                                                                        Charles Brugnot - Les deux Génies

 .

- « Écoute! - Écoute! - C'est moi, c'est Ondine qui frôle de ces gouttes d'eau les losanges sonores

de ta fenêtre illuminée par les mornes rayons de la lune; et voici, en robe de moire, la dame

châtelaine qui contemple à son balcon la belle nuit étoilée et le beau lac endormi.

« Chaque flot est un ondin qui nage dans le courant, chaque courant est un sentier qui serpente

vers mon palais, et mon palais est bâti fluide, au fond du lac, dans le triangle du feu, de la terre

et de l'air.

« Écoute! — Écoute! — Mon père bat l'eau coassante d'une branche d'aulne verte, et mes sœurs

caressent de leurs bras d'écume les fraîches îles d'herbes, de nénuphars et de glaïeuls, ou se

moquent du saule caduc et barbu qui pêche à la ligne. »

Sa chanson murmurée, elle me supplia de recevoir son anneau à mon doigt, pour être l'époux

d'une Ondine, et de visiter avec elle son palais, pour être le roi des lacs.

Et comme je lui répondais que j'aimais une mortelle, boudeuse et dépitée, elle pleura quelques

larmes, poussa un éclat de rire, et s'évanouit en giboulées qui ruisselèrent blanches le long de

mes vitraux bleus.

.

/Louis Bertrand, 1842/

.

.

.

Az Éjszaka Gáspárja - Sellő

.

...Hallani véltem akkor oly lágy

harmóniát, álomra bűvölőn s

közelemben olyan suttogást, mint

midőn el-elakad a dal édes,

bánatos ajkon...

Charles Brugnot: A két Nemtő

.

"– Hallgass ide! – Hallgass csak ide! – Én vagyok itt,

Sellő, én dörgölöm szét ezeket a vízcseppeket zord hold-

ragyogtatta ablakod zengő üveglapjain; – habselyem estélyi

ruhájában, íme, várúrnő jártatja erkélyéről tekintetét a szép

csillagos mennybolton és a szendergő szép tavon."

Minden hullám sellő, gyors áramban úszó, minden áram

ösvény palotám iránt kígyózó, palotám pedig folyékony

anyagból épült, fenekén a tónak, a tűz, a föld, a lég

háromszögében.

.

"– Hallgass ide! – Hallgass csak ide! – Apám zöld égerfaággal

veri a brekegő vizet, s lánytestvéreim tajtékkarjukkal

cirógatják a fűtől, vízirózsától, kardvirágtól üde szigeteket,

jót nevetve a roskatag szakállas, a horgászbotját tartó öreg

fűzön!"

Ezt zümmögte-dúdolta, s rá akart venni, húzhassa

ujjamra karikagyűrűjét, házasodjam egy Sellővel össze,

menjek vele megnézni a palotáját, legyek a tavak királya.

De hogy megmondtam neki, halandót szeretek, durcás

lett és bosszús, ejtett néhány könnyet, majd kacajra fakadt,

aztán egyszerre havas esővé vált, fehéren patakzott

ablakom zöldes üvegén végig.

.

/Illyés Gyula fordítása/

.

.

https://www.mediaklikk.hu/produkciok/harmadik-elodonto/video/2018/05/25/virtuozok-2018-a-nagyok-elodontoje

A felvétel 1 óra 9 percétől, hogy az illusztráció a tegnapi kiváló és nyertes előadás legyen.

 

Pándi Marianne Hangversenykalauzában egy másik fordítás van.

 

Előzmény: [fidelio] mindegy (5295)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 1 napja 0 0 7076

.

   Változat balladára

.
Egy szál nyirettyű ide-oda
jár a szemhatáron. Hófelhő
csüng a híd fölött. A lámpabél
az utolsó házban is végigégett.
Valahol sötéten énekelnek,
hangyaszerű vonulás. A sikátor
hirtelen véget ér. Dominus
vobiscum. Macska mered
a háztetőről, recésen imbolyog
a gyertya. Zárt spaletták.
A nyirettyű ide-oda jár.
A torony eléri a holdat.
Az őrmester a sortűz előtt
megkérdi, ki álmodott nagyobbat.

.

/Gergely Ágnes;

A kastély előtt (2001) című kötetéből/

.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 3 napja 0 0 7075

A Nyugat 1911. évi 2. számában jelent meg az Őszi sötétség című versciklus kilenc verse. Az alábbi a középső, Kaffka Margitnak ajánlva.

.

.


                        Az új szobrászhoz!

.

Hidd el: egy kovácsra már régen gondolok!
Ki magános s egy országútnál tartja műhelyét,
És patkolván a sziklás hegyvidék sok zömök állatát:
Ha jő valaki, alázatos ő, de elméjében rátarti és ravasz
S ha fáradt, lepihen és sárga almabort iszik...

.

Barátja alig van, csupán egy hórihorgas pék,...
Két korcsmáros arra megyen, rájok sem hederít,...
S ha borús az ég és villog a víz: pisztrángot fog a hegyi patakban...
Rablókkal szigorú... S hová a hollók leűlnek,
Kószál hajadonfővel az alkonyi mezőkön:

.

E kovácsnál, gondoltam, veretek egy hárfát,
- Mert meg volt bennem a vágy, hogy muzsikát tanúljak,
De ennek vége már - s ezért te készíts kérlek,
Tréfás csoportokat inkább: bús kedvemhez ami illő...
Teszem azt: kék kányák fecsegő népét fűzfa koronáján!

.

Mert szép a kidolgozott kőnek nagy tömege, hidd el...
S terved: két tüzes ifjú, pallossal levegőben vívó: szép az!
De ki lesütött szemmel jár, apró vizeket lel az erdőn:
S ha megitatja vele lelkét, így alkothat kedves remeket!

.

Lásd, most egy méla dallam fuvolára jobban meghat,

Erősebb zenéknek hangos dallamánál...
S fogadj szót: inkább képzeld el bús lánykám kedves kicsi arcát,
S fekete haját is, mely gyűrűzik, mint forró füst karikái,
S kedves kezeit képzeld el s készítsd el aranyból!

.

/Füst Milán/

.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 3 napja 0 0 7074

Más költőket is foglalkoztatott a barokk kor szvitjeinek témája. Az alábbi vers szerzője ebben a költeményében sem tagadta meg önmagát, a szerelem sűrű és izgalmas ábrázolását. Mások szemérmesebbek, de a téma örök.

Marsall László ide vágó versei az 1977-ben megjelent Szerelem alfapont című kötetében dominálnak. Néhány más verse innen.

.

.

Vén kastélyban

nyaki „Allemande” és „Gigue”

.

Szoba ötablakos fehér,
lámpátlan sötétségben,
két méter vastag lepedő,
íves drapériás – nyáron is kiveri a dér –
hadargóknak magánlakás,
kastélyossága puszta tézis,
nem csoszog papucsos halkan,
ha nem a falban
Joannes Simor
Episcopus Jaurinenésis.
Fertőtó-fútt északi szél,
szúnyog-hadnyi szúnyog-beszély,
moll hangok dúr csípések,
térd alatt áll alatt
duncos piros képződmények,
huzat, ajtó-döndülések.
Érkezésben csőstül vendég,
Niederlander-Osztrák-Magyar,
lub-lub-rúgás pulyka-taraj,
sokas kölyök-visítás,
minden pulya emigráns,
villanykörte-csavaró,
zokog a tört zsebrádió.
Kápolnára táruló
ablakfőből látható,
Jézus elé térgyelő,
korántsem előkelő
föstményből kilóduló
bűnbánatos Magdolna
mezitláb a folyosón
a mosdóba beoson,
tépi gönceit.
.
Kisdolgomat ahelyt végzem
lámpátlan sötétségben,
dús ajak rés tárulkozó,
orgonahang fuvolaszó
káromkodás döngő bőrönd,
pamlagomon macska őrjöng
„Wo bin ich?!” –
ajtó mögött kölyök vonít.
Tömör falban Episzkópusz
pókot legyez legyet pókász
– kápolnába leskelek,
hókusz-pókusz, hogy Magdolna
zuhanyzóból megtérten
Jézus előtt a föstményen
újonnan ott is újfenn térden,
wienerwalzeres eset
emeletről aláesett, –
kövön csúsz a kertbe ki
hasba rúgott poliészter sebedli.

.

/Marsall László/

.

.

.

               Zene a dobhártya mögött

.
gyönyörűm gyönyörűségem és gyönyörűségem
és gyönyörűm és gyönyörűségem és újra
gyönyörűm gyönyörűségem és még gyönyörűbbem
és leggyönyörűbbem és gyönyörűbb gyönyörűségem
süketülésig berekedésig gyönyörűségem
leggyönyörűbb gyönyörűségem és újra csak
gyönyörűm és leggyönyörűbbem és leggyönyörűbb
gyönyörűségem és ne legyen más a szó
szótár és szavak pusztuljanak ne legyen más szó
ha nem vagy velem elég nekem ez a röhejig
berekedésig orrvérzésig gyönyörűm
lankadásig elfáradásig leggyönyörűbbem
álomtalan alvásig gyönyörűségem és ne légy velem
halj meg holnapig holnaputánig ne légy velem
hogy légy csak gyönyörűm és gyönyörűségem
és leggyönyörűbbem és gyönyörűségem
hogy legyen a hiányod is távolléted is
gyönyörűségem vágyam ellenére is
hogy te meg én hogy lennék veled arcom arcodon
gyönyörűm hogy vágyam ellenére melled mellemen
leggyönyörűbbem ágyékom ágyékodon gyönyörűségem
óhajom ellenére is holnapdélelőttig tegnaputánig
csak ez a szünetlen gyönyörű gyönyörűm
csak ez az egyetlen leggyönyörűbb gyönyörűm
torok- és fül- és ágyék-robbanásig kopásig csönddé-
omlásig csak ez a lágydübörgésű-Te gyönyörűségem
és vesszen és rohadjon el minden más szó
amit kimondtam: „süketülés berekedés lankadás
elfáradás álomtalan alvás” és „távolléted
és óhajom” és az is hogy: „rohadjon el”
és a „minden más” és ez a szavakkal
szavak közt csetlés-botlás és minden
ami nem: gyönyörűm gyönyörűségem
és gyönyörűségem és gyönyörűm és újra
gyönyörűm gyönyörűségem és még gyönyörűbbem
és leggyönyörűbbem és gyönyörűségességem
és újra csak gyönyörűm és leggyönyörűbbem
és leggyönyörűbb gyönyörűségem

.

/Marsall László, a Szerelem alfapont című kötetéből/

.

Előzmény: [fidelio] mindegy (7073)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 5 napja 0 0 7073

Ahogy más költők, Balla Zsófia is írt zenei műfajokra hajazó verseket, gondoljunk csak pl. a témában már idézett Weöres Sándor tizenkét vagy éppen a nicaraguai Ruben Dario szürke szimfóniájára. Az első hivatkozás nagyon összetett, megidézem az egészet.

.

 

Az előző vers (Gigue) az alábbi sorozat utolsó tétele. A többi:

.

.

                   Kis szvit

.
                          Allemande

.
A röntgen árnyakat keresve itt e kép,
hol színes ábra ír, salak s a fű benő.
Így kívüled-belül a lánc, a sejthalom.
S eszedbe jut: egy fél barom hever – tekenő –
az udvaron, a művész ezt fotózta le.
Ne émelyegj, a kockakő betonja összefogta.
„A bensőség világa” – nem ilyet remélsz?
A röntgenképeden vigyázz a színre, foltra.

.
        Courante

.
A hólyagzó idő s a
gyopárideák, a
szövetillatú
ősz eleji fák, a
hártyás hold-kerék, a
lélegző csalán s egy
súlyos falevél
árnyékában ülsz.

.
                       Sarabande

.
Könnyet fakasztó a filmvég, beúszik
a dallam, vonóskar, a gerlék, a kellék.
A főhős s a párja mind messzebbre tűnik.
A székek recsegve csapódnak, topognak
a nézők, szelíden kimennek a nyájjal.
Az utcán körüljár dicsőült tekintet,
s a zsúfolt buszokba bemászik ezernyi
herceg, a hérosz, szerelmes király.

.

/Balla Zsófia Kolozsvári táncaiból/

.

.

.

A költő ugyanott ajánlotta legnagyobb zeneszerzőnknek a következő versét:

.

.

          Fonat
.
                                                      In memoriam Bartók Béla
                   I

.
Mikor a sírás nem jut el
      Mikor a nevetés nem jut el
az arcig, ott torzul el
      a szájig ott bugyborog
a szem mögött s a száj alatt,
      a mellkasodban,
nem lehet, nem szabad;
      de csak bent hallgatod,
rohanva keringenél
      nem mered, nem mersz
az utcák tömkelegében.
      fékevesztett vágtában rohanni
Érzed: befejezettség,
      át a parkon
már megfordíthatatlan
      valaki felé, hogy átöleld;
az, mi falként magába fog.
      kitárulkoznál, hogy lássanak,
rád borított tüzes harangban
      a szétvető fölismerésből
nem törött hangszer vagy,
      fölfoghassanak, átadd
csak kreatúra rettegés magadban,
      ezt az eszeveszett gyönyörűséget,
átjárnak a bizonyosság-termeszek,
      a térérzékek fölfokozását,
s érzed: faporrá szétesel!
      mindent-vevő evidenciát!
Sikoltozva gyúrnád vissza
      Mikor pezsegve oldod föl nem-tapasztalt
a véget, még egyszer az életet!
      teljességbe hullva, a halált.

.
                   II

.
Hullik a lét, hullik a szó:
dobpuha sorsban a párka
felfon s a másik eloldja;
a haza hóba zárva.

.
A zár fölpattan, baba üvegszeme;
hangok közül a csendek
golyószóróból hullanak,
s egy bozótosba vesznek.

.
Országot egy tekintetért!
Húrbozótban telel a Hang –
elindul élő hómezőn: vele
önmagad vagy nemcsak egymagad.

.

/Balla Zsófia/

.

Előzmény: [fidelio] mindegy (7072)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 5 napja 0 0 7072

.

                     Gigue

.
A forgást, a pörgést, hej, ünnepelem a táncot,
a körtánc, a villám közt szétgomolyog a dörgés.
Míg betelik az idő korsója,
       eleped a piros szélrózsa:
Fuvolamuzsika csepereg a kerten,
suhan a vizeken fecskekönnyű permet,
szitakötő dönög, tekereg a patak,
sipítozó vízen ugranak a halak.

.
Viharfuttatással győz a nyár, a rózsa.
Hej, mindenki járjon most, szökjön a körbe,
másikkal forduljon, ha szomorú is, ordítson.
Betonút a kocsikerék elé szalad,
fa levele táncol, ha gyökere szakad –
fakeretes égi ablakba
meztelenül kél a csillag ma!

.
A forgást, a pörgést, hej, ünnepelem a táncot,
a körtánc, a villám közt szétgomolyog a dörgés.

.

/Balla Zsófia, az 1983-ban megjelent,

Kolozsvári táncok című kötetéből/

.

.

https://www.youtube.com/watch?v=AYfBhs7BMfc

 

https://www.youtube.com/watch?v=j69IL3QAVdg

.

Vagy szólóhangszerrel, pl. a Bach-csellószvitekből, ahol a táncok között mindig az utolsó a gigue.

 

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 6 napja 0 0 7071

 

         Falusi élet

.

Falu végén buta paraszt áll
hisz nincsen rajta szemüveg
a szemének ez mit se használ
ő az egészen csak nevet

.
Bele van verve már az orra
– szájában ritka fog ragyog –
jó mélyen a vityebszki sorsba
ő nevet mint az angyalok

.
Szamár nyakát ő átkarolja
háttérben piros szoba áll
baloldalt mintha anyja volna
akit megőrzött a halál

.
Középen meg verik az asztalt
kezükben színes kártya van
elénekelnek egy-egy nagy dalt
üvöltve barátságosan

.
A kis fogat az égre lépve
sötétkéken a holdra száll
és odaérnek este hétre
hol maga Dávid muzsikál

.
mindjárt elkezdődik a koncert
csak a szamárnak enni ad
ez a falusi arcú József
fején piroslik a kalap

.

Mindenki megvan észrevétlen
sötétkék holdba lép a láb
ők nem a földön élnek – égben
és hallgatják a muzsikát.

.

/Gyurkovics Tibor; a 2003-ban kiadott,

Extázis II. című kötetéből/

.

.

.

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.05.19 0 0 7070

Ismét Budapesten lép fel Jörg Widmann, a kiváló német klarinétos, zeneszerző.

Június 1-jén a BMC-ben a Budapesti Fesztivál Zenekarral kortárs művekkel és saját szerzeményekkel is szerepel.

Utóbbiakból az egyiket az alábbi Baudelaire-versre írta:

.

.

        Les Plaintes d'un Icare

.

Les amants des prostituées
Sont heureux, dispos et repus;
Quant à moi, mes bras sont rompus
Pour avoir étreint des nuées.

.

C'est grâce aux astres nonpareils,
Qui tout au fond du ciel flamboient,
Que mes yeux consumés ne voient
Que des souvenirs de soleils.

.

En vain j'ai voulu de l'espace
Trouver la fin et le milieu;
Sous je ne sais quel oeil de feu
Je sens mon aile qui se casse;

.

Et brûlé par l'amour du beau,
Je n'aurai pas l'honneur sublime
De donner mon nom à l'abîme
Qui me servira de tombeau.

.

/A romlás virágaiból, 1857/

.

.

Widmann tíz vonóshangszerre írt darabja jövő évben lesz húsz éves, címe: Ikaruszi panasz (Ikarische Klage). A szerző zet írta művéről: "A műben, amelyben Ikarusz mitikus alakját kívántam zeneileg értelmezni, a levegő mint elem van a középpontban. Baudelaire csodálatos verséből nem derül ki pontosan, hogy Ikarusz cselekedete mely időpontban történik: egy jövőbe látó lelkiállapotról szól-e, vagy már mindennek vége van. A versben egyfajta időtlenség érződik, és éppen ezt akartam a zenémmel kifejezni."

.

.

.

       Egy Ikárusz panaszai

.

Boldogan él, vígan, betelten,
ki durva rimákat szeret,
de az én karom eltörött,
mivel én felhőket öleltem.

.

A ritka csillagok bűne,
melyek egem mélyén ragyognak,
hogy fáradt szemeim napoknak
emlékével vannak tele.

.
Hiába vágytam én a térnek
elejét s végét lelni meg:
valami szörnyű tűzszemek
melegétől szárnyaim égnek.

.
A Szép szerelme éget el,
s nem lesz meg annyi bús jutalmam,
hogy a tengernek nevem adjam,
amelybe majd zuhanni kell.

.

/Babits Mihály fordítása/

.

.

A mostani Heti Válaszban a felvezető cikk címe félrevezető: "A világ legboldogabb embere", de Jörg Widmann egy korábbi interjúban csak azt mondta az aktív előadói és zeneszerzői tevékenységének terhelésével kapcsolatban: "Néha ... olyan keveset alszom, hogy bele is betegszem. Gyakran kérdezem magamtól, miért is csinálod? De amikor megérkezem valahová, és eljátszom Mozart klarinétversenyének első taktusait, én vagyok a legboldogabb ember a világon" .

.

.

Ikarusz személye különben nem csak őt foglalkoztatta a zenében: pl. Igor Markevitch (1912-1983) húsz éves korában írta az Ikarusz repülése című darabját, két zongorára és három ütősre. Jóval későbbi a most 75 éves brit Brian Ferneyhough: Ikarusz lezuhanása vagy bukása (La Chute d'Icare ; 1988) című műve, amelyben viszont klarinétszóló is van. A felvétel magyar vonatkozású a karmester személyében. .

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.05.16 0 0 7069

.

               A ház

.
                                                A ház a tiéd
                                                           kószálj benne ahogy tetszik

                                                                   William Carlos Williams

.
A ház a tiéd
ha csakugyan kószálsz benne
megpróbálom a szőnyegen
kitapintani lépteid
s a lábnyom fölött bokádat.

.
Suhanás? Kopogás? Menetelés?
Milyen szó illik jöveteledre?
Honnan fogom tudni hogy
örökbe vetted birtokod ha egyszer
a vendégváró serlegből egy cseppnyi
bor sem párolog el mint egykoron
hittük? Kérlek a küszöböt
lépd át hiszen emelkedni
számodra nem lehet nehéz.

.
De mi történik ha a lépés
nem jár hangerővel? S ha
nem is létezik mint magánvaló?
Ha foszlánya csupán a jövetelnek
mely átkerült egy más dimenzióba?

.
Találgatok hallom az eső elvont
neszét az ablakon s hogy itt járt
arról másnap az üveg foltokban
tudósít. Hanem a létezés ilyen
alpári szintje nem kell.

.
Ne érzékeljelek de birtokolj.
Nem figyelem a villanásokat
a váratlanul meglelt dolgok
puhább felületét a bútorreccsenést.
.
A jelek járulékosak.
Töltsd ki a házat
legyen bár léptek és csont
helyén valami ismeretlen
s mindeddig gyakorlatlan formában
megnyilvánuló erő
töltsd ki a házat teljesen
a lépteim fölött is

.
csak a küszöbre vigyázz
nehogy felolvaszd sárgaréz
számomra teljes országhatár
neked csak parányi
jelzés egy darab a térből
amelyet végleg befogadtál.
Óarany késhegyvillanás
lehetne világítótorony is
forog bemélyed recseg trombitál
lábhoz tett harsona
feltámadás ígérete
magas frekvenciájú hangok
töltik be a házat

.
a ház a tiéd
kószálj benne ahogy tetszik
boltozódik a kő
épül tovább

.

/Gergely Ágnes, 1989;

a Királyok földje című kötetéből/

.

.

.

           The House

.

The house is yours
to wander in as you please —
Your breakfasts will be kept
ready for you until

.

you choose to arise!
This is the front room
where we stood penniless
by the hogshead of crockery.

.

This is the kitchen —
We have a new
hotwater heater and a new
gas-stove to please you

.

And the front stairs
have been freshly painted —
white risers
and the treads mahogany.

.

Come upstairs
to the bedroom —
Your bed awaits you —

the chiffonier waits —

.

the whole house
is waiting — for you
to walk in it at your pleasure —

It is yours.

.

/William Carlos Williams/

.

.

.

             A ház

.

A ház a tiéd
kószálj benne ahogy tetszik –
a reggelid mindig el lesz
téve amíg úgy nem

.

döntesz hogy felkelsz.

Ez az utcai szoba
ahol egy vas nélkül álltunk
a hordónyi cserépedénnyel.

.

Ez itt a konyha –

új vízmelegítő van
és új gáztűzhely
remélem tetszik.

.

És a bejárati
lépcső frissen van festve –
a homloklap fehér
és a burkolat mahagóni.

.

Gyere föl
a hálószobába –
az ágyad várakozik –
a fiókosszekrény vár –

.

az egész ház
terád vár – csak
hogy összejárd ahogy jólesik –
a tiéd.

.

/Gergely Ágnes/

.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.05.11 0 0 7068

A költő halálának 25. év fordulóján (május 27-én) másoltam be ezt a verset. Közel 12 éve.

Megismétlem, mert ma már ez is tördelés nélkül jelenik meg e témában.

.

.

            Két szonett

.
                          

                            I

.
Csak fussatok hát, mint veszett ebek,
vonítsatok, ha gyilkos éjszaka
körülkerít a farkasok hada,
hogy fölkoncolja hitvány testetek.

.
Hát sírjatok csak csípős könnyeket,
a végítélet nektek: harsona
örök pokolra ébresztő szava,
– az ördög fújja, lelketek felett!

.
Hogy tudjátok meg, mit tesz egyre égni,
és eltaszítva tudni: el nem éri
a bűvös szférát az, ki kárhozott.

.
És bár lehettél volna, mint az angyal,
időtlen malmot nyomni lesz sorod,
mert földre buktál zúzott, sáros arccal.
.
                              

                                II

.
De nincs még késő! Állj fel, hogyha estél!
S ha könnyed sincs már, sírnak fönn a szentek
a lelkedért, mit olcsó pénzen vett meg
a csábító, – te megcsalt, árva testvér!

.
Kitárt karokkal várunk, sok keresztény,
a nagy hajóra, melyet egy cél kerget,
és egy szél hajt: a végtelen Lehellet,
ki lángra gyujt, fülünkbe zúgva zengvén:

.
Ne sírjatok, kiket kivert az élet,
ti rongyba burkolt, fáradt, hű cselédek,
de tartsatok ki, átölelve tartva

.
a koldusabbat, azt, ki összetépte
az életét, – mert ez segít a partra,
és ez tanít a drága szóra: béke.

.

/Pilinszky János, 1939/

.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.05.08 0 0 7067

.

 

                         A MELANCHOLIA

.

 Te a setét erdők vadonjain
     Szeretsz álmodozni, oh Melancholia!
A puszta vár bús omladékain
     Nyögdelő lágy szellő néked harmónia.

.

A felhőkbe nyúlt gránit ormai
     S az elzárt völgy néked legkedvesb nézőhely,
A halvány hold s gót falak kormai
     Bájolnak tégedet mágusi erővel.

.

A mohosúlt sírkövekre ledűlsz,
     S mély lelkesedéssel emeled hárfádat,
Az őszült kor képeibe merűlsz,
     S édesen elsírod bús elégiádat.

.

A vidámság csak a valóságnak
     S szűk jelenvalónak szedheti rózsáit:
De te, karján a szép Álmodásnak,
     Éled a jövendőt s a multnak óráit.

.

Oh, te voltál eddig biztos társam!
     Te intéztél engem józan utaidon,
Ha a földi vígságtól megváltam,
     Sátorodba intél csendes alkonyidon.

.

Te vontad bé az ifjú húrjait
     Egy csendes búsongás gyászos fátyolával:
Te derítsd fel a férfi gondjait
     Magányos örömid szép holdvilágával!

.

/Berzsenyi Dániel, 1803 körül/

.

.

https://www.youtube.com/watch?v=foGdtDc9X0U

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.05.02 0 0 7066

.

            Egy akol

.
Vonják kotta-vezette szemmel
vonójuk a hegedűsök.
Fújják rezük a kürtösök.
Nem néz a nő-szólista sem fel.

Nem kap egy pillantást a mester-

.
bár megszállottan, mint a sámán
hajlong ő, kapkod, int nekik,
bőgő széllel úgy birkózik

nyalva verejték csöppjeit –
hogy hajóhíd már a kis állvány.
Megistenül vakhite szárnyán!

.
Megvolt már hány próba s gyakorlat!

Zeng már vakon az érc, a húr.
Úgy tudat egy távoli Úr
érzékszerven túl hallhatókat:
az egész terem eggyé olvad,
hű nyáj lesz, megváltatlanul.

.

/Illyés Gyula, 1982/

.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.05.01 0 0 7065

Itt van május elseje, éljen május elseje! Igazi tavaszi idő, meleg szél DK-ről, és éppen Bach Goldberg-variációinak idén januárban negjelent (leg)újabb lenyomatát dicsérték egekig a Bartók Rádió kritikus fülű elemzői (Mácsai János, Belinszky Anna és a hangmérnök Ujházy László). Többnyire igazuk van, a lemez  különleges, igazi felszabadult fantáziálás, habár kötött az anyag, és persze zongorán szólal meg a harminc változat némelyike. A szabad spotify-on meghallgatható a 25 éves Dél-koreai Ji-Yong Kim albuma! Az életrajzban aztán szó van sok egyéb érdekességről is.

 

Nekem egyébként az eredeti változatok, tehát csembalón előadva jobban tetszenek, emiatt elővettem Gustav Leonhardt fél évszázados felvételét, hallgatom és közben bemásolok egy verset, amelyben a közel hetvenöt éve született Petri Györggyel beszélget a költő a szabadságról, megemlítve közben e variációkat is az annak idején meghatározó másik megszólaltatójával együtt.

.

.

Valami beszélgetésféle


P. Gy. költővel, nélküle


Kedves barátom,

                                 hány éve már, hogy
nem írsz verset? Három? Már három?
Hiányzanak nekem, minek tagadjam,
azok a remek beszámolók
a haldoklásodról. Mit mondjak?
Tankönyvem lett az „Amíg lehet”.
De mégis örülök, hogy már szabadultál.
Méltatlan lett volna hozzád túl sokáig
lógni a kilincsen tétovázva.
                                                      Mostanában
megint foglalkoztat a szabadság,
mint egy falból kiálló hegyes szög.
Te is mennyi illúziót tápláltál róla,
még a régi rendszerben, és
főként a társadalmi szabadságról –
mifelénk mindig ez volt a sláger.
Ámbár ez örökzöld. De engem
most inkább egzisztenciális értelemben
foglalkoztat; tudod, valami mindig
foglalkoztatja az agyat, kényszeresen,
ahogy a nyúlnak is mindig rágnia kell.
Az ugrifüles, még az se szabad.
Illetve szabad rágnia. Nekem is,
neked is szabad volt írnod. De szabad
igazán nem lehet soha senki.
Mindig csak tól-ig, ugyebár.
Nem hiszem, hogy te szomorkodtál volna ezen
abban az időben, amikor még a CÉH
alkalmazásában bohém robotos voltál.
Nem élmunkás, az távol állt tőled,
inkább amolyan megbízhatatlanul megbízható,
bár ami a megbízót illeti, ő sose
nyilatkozott (sose nyilatkozik).
Tudtad te anélkül is, hogy két részegség közt
verset kell írnod. Nem voltál szabotőr.
De bohém igen. Szabados, ha ugyan
nem egyik álcája az is a robotosnak.
Talán nem, vagy nem csak. Van öntörvény is.
Nemrég olvastam, mit kínlódott
a saját szabályain kívül semmilyen szabályt
nem respektáló legendás különc,
a folyton tökéletességre törekvő Glenn Gould
a karjával, az ujjaival, a vállával,
a mellkasával, a hátával, a szívével,
a gyomrával, a bokájával, a fülével,
a kötőhártya-gyulladásával, aranyerével,
torokfájásával, merevedésével.
Megfázások, fertőzések, magas vérnyomás,
zsibbadások, szorongások, álmatlanság,
csontbütyöknyúlvány-gyulladás a könyökben –
és mindez csakis a zongora miatt
(a zongora mint élet miatt),
azért, hogy olyan szédületesen zongorázzon,
mert nyilván nem lehet büntetlenül
olyan szédületesen zongorázni,
ahogy ő zongorázott.
És két nappal az ötvenedik születésnapja után
agyvérzést kapott és meghalt.
Vannak, akik erre azt mondják: szegény.
De azok nem mi vagyunk; te se, én se.
Nem percben méretik egy teljes élet.
És nem is húsban. Képzeld csak el,
tojásrántottán élt és telefonokon.
De micsoda élmunkás volt, barátom!
Micsoda robotos!
                                         Mi viszont,
mi istenítjük azt, ami ellen a többség,
ha beleakad, küzd kétségbeesetten,
s ha az okát kérdik, kertel, hazudozik,
mintha dugdosná szem elől a szennyest.
Miért nem valljuk be, hogy a szabadság nem cél,
csak eszköz arra, hogy ki-ki megteremtse
a saját tökéletes karám-paradicsomát?
És abban a karám-paradicsomban,
vagy amit sikerül helyette összerakni,
eljátssza a maga Goldberg variációit,
és aztán vegye a kalapját.
                                                        Mit gondolsz?
Ha élnél, most lennél hatvan. Szép kor
lenne. Bár hogy milyen lenne benne
neked, az nem kérdés. Szerintem
jó, hogy már túl vagy
és nem innen.

.

/Kántor Péter, 2003. december/
.

.

.

S ha már szabadság, robotolás és május elseje, eszembe jutott megint az alábbi vers, amit éppen a felszabadulás utáni első, még szabad május elsején írt a költő. Alapvetés, jó lenne betartani!

.

.

            Szabadság

.                          

Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg:
Az aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.

.
Tudd meg: szabad csak az, kinek

Ajkát hazugság nem fertőzi meg,

Aki üres jelszókat nem visít,

Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.

Nem alkuszik meg, hű becsületéhez.

Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.

Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,

Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,

Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre

S embernek nézi azt is, aki pőre.

.

Tudd meg: Szabad csak az, aki

Ha neve nincs is, mégis valaki
Vagy forró, vagy hideg , de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá, soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindig kevélyen szembenéz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindig, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle...
Szabad akar maradni mindörökre.

.
Szabadság! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműn, ingyen ajkadra ne vedd!
Tudd meg: szabad csak az, aki
Oly áhítattal mondja ki
Mint istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.
Ínség veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sosem rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.
Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, s élni mernek érte.

.
De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz
S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb szeretnél lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz,
Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.
Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak
                                 Gyáva rab vagy.

.

/Heltai Jenő/

.

.

És ahogy egy-egy kiváló zenét is érdemes többször, akár rendszeresen meghallgatni, az előbbi vers is előkerülhet évente legalább egyszer!

.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.04.27 0 0 7064

Nég 1976-ban írta egy kiállítás kapcsán Csoóri Sándor az alábbiakat:

 

"Akadhatnak olyanok, akik a...Cantata profana domborművet a híres bartóki mű illusztrációjának hiszik. Erőszakkal nem óhajtok meggyőzni senkit az ellenkezőjéről, de az árnyaltabb gondolkodás érdekében kétszeresen is aláhúzom, hogy fontosabb ebben a drámai faragású műben az életrajzi elem, mint egy másik mű látványos értelmezése. Apa és Fiú mítosz-erejű elszakadása avatja személyessé. A visszafordíthatatlan törvény, hogy a Fiúnak, ha belőle sarjadt is, mássá kell válnia. Szervátiusz Tibornak mássá, mint Szervátiusz Jenőnek. Mert becsület, szeretet lehet, de a visszatérés a szülők világába lehetetlen."

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.04.27 0 0 7063

2018. április 25-én 88. életévében elhunyt Szervátiusz Tibor. Számtalan maradandó szobra közül a Kecskeméti Kodály Intézet melletti páros szobra Kodályt és Bartókot örökítette meg, és ennek címe is utal édesapja, Szervátiusz Jenő soproni óriási alkotásának témájára (Cantata profana) az Erdészeti Egyetem aulájában, illetve a Csak tiszta forrásból mottóra. Versismétlés...

.

.


   Akár a szarvasok

     (Szervátiusz Jenő: Cantata Profana)


Zörgőre jár, fiúk: vége a vadonnak!

Atyánk nagy íjának nyilas félholdja kel,
ropog ellenünk, mint rőt láng a berekben.

Szemben a vénséges vén Ezüst Öreggel
megállunk, mikéntha csillagra meredten:

kilencen, akár a szarvasok, kilencen.
 
Magunkra riadva, patánkra maradva,
énekijesztő lett beszédünk is, zagyva.
 
Házunkból kimartan, hazánkból kiverten,
agancsunk boronál csak a kék hidegben.

Ágak, egek bőre horzsolódik tőle:
idő, koronánkat derező idő, te!

Jaj, ha megbrong a húr, gordonkán se szebben,
se halálosabban, se szerelmesebben,

ha elbrong ama húr az öreg kezekben:

megfutamodik a vér a rengetegben,
ez úttalan úton járó rengetegben!

Kilencen? Kilencszázkilencvenkilencen!

S úgy sokasul a szám, immár Négymilliárd
fölött inog, lobog, veresedik a bárd.

Ezüst Öreg! ha ránk szarvasok szaván szólsz,
halld meg hát az Arany Szarvasifjúságszót:

NEM ISZUNK CSATÁKRA CSENDÜLŐ POHÁRBÓL!

                         csak tiszta forrásból,
                         csak tiszta forrásból.  

.

.

Utassy József, az 1977-ben megjelent,

Csillagok árvája című kötetéből)   

.

.

.

Amire azért felhívom a figyelmet: a vers írásakor említettel szemben 40 évvel később már

Hét és fél milliárd fölött inog, lobog, veresedik a bárd.

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.04.21 0 0 7062

Ahogy fogynak a zenés versek vagy a versekre írt zenék stb., úgy fogy az energiám is, no meg itt a tavasz. A magyarországi Holokauszt Emléknapja idén is elmúlt (április 16.), de csak most foglalkozom vele: Pilinszky János 1962-ben írta Sötét mennyország című gyászmiséjét, oratóriumát Szervánszkynak, (a címe aztán KZ-oratórium lett), és ezt Szervánszky Endre - Requiem címen - meg is zenésítette. A vers később a  Requiem című Pilinszky-kötetben jelent meg.

A szólóhang(ok)ra, kórusra és zenekarra készített művet 1964. március 4-én mutatta be a Magyar Rádió. A zenét nem tudom megidézni, de az ihlető vers az alábbi linken elolvasható.

 

A bemutató kapcsán ezt mondták az alkotók:

 

" Ami 20—30 évvel ezelőtt történt Európa szívében, talán a legnagyobb merénylet volt az emberi humanitás ellen. Nekünk utódoknak közösen és egyenként is kötelességünk az áldozatok kiengesztelése. Ennek a minimumnak kívántunk eleget tenni. Munkánk lényegét így közelíthetjük meg leginkább.
A
szerzők e nyilatkozatánál jobban mi sem jellemezhetnénk az új tartalmát.
Pilinszky
János 1964-ben meg-jelent, Requiem című verseskötetének „Sötét mennyország" c. befejező darabját tavaly írta Szervánszky Endrének; a komponista nem sokkal később már el is 'készült a partitúrával.
A modem oratóriumokban engem mindig az bántott mondotta Szervánszky —. hogy a cselekmény és a mondanivaló többnyire elsikkad a folyton-hangzó zene mellett. Közös oélunk volt. hogy az oratórium mondanivalója csorbítatlanul érvényre jusson, hogy a zene ne fedje el az érzelmet. Ne kísérő zene legyen, hanem a drámai csúcspontoknál a felgyülemlett érzelmi tartalmat kétarcúan foglalja össze: egyrészt a már elmondottakat, másrészt előre is hatolva a szövegben.
A
megoldásban ez annyit jelent, hogy az eredeti szöveg teljes egészében elhangzik, a zene pedig meghatározott forrpontokon, az egyes szakaszok végén lép be adekvát ritmussal és tartalommal. A nagyzenekart és vegyeskart foglalkoztató oratórium 9 tételes, az eredeti elképzelés szerint színpadon (kosztümökben) játszódik.
A
szövegnek egyszerre három szintje van: történés, játék és megemlékezés. A három szereplő (Kisfiú, R. M. fiatal lánv és öregasszony) konfliktusa nem közvetlenül egymás között zajlik, hanem az író szavaival „valamiféle lírai drámaisággal, tapasztalataik drámáját bontják ki a hallgatóság előtt. Olyan ez. mint valami hosszú költemény, aminek egymást keresztező és megtaláló képei, érzelmi szálai, felkiáltásai szerepekre bontva testet öltöttek. Színhely: a koncertdobogó, ahol a megemlékezés »játéka« folyik, és a német koncentrációs táborok világa, ahol a dráma lezajlott. Talán a requiemek kettős világához hasonlítható, ahol egyenlő érvényű a megemlékezés ténye és a megemlékezés tárgya."
 

 

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.04.13 0 0 7061

Az idén 83 éves Bertók László szeretett verssorozatokat írni. Pl. Magyar epigrammák címmel negyven tömör és találó kétsorost tett közzé az ötven év verstermését bemutató, 2004-ben megjelent, Platon benéz az ablakon című gyűjteményes kötetének új versei között. Ismert a Három az ötödiken című szonettgyűjteménye is (1995-ből).

.

                

.                  Nagyzenekar

.
Sokkol a hírközlés, dől ránk baj, terror, ijesztés,
mintha a nagyzenekar jönne az ördög előtt.

.

.

.

       …zenekar. Munka? Zenekar

.
Mi lesz, ha dolgozni kell.
Itt akkor most javítsanak ki egy leselkedő férfit.
Ott agyagtéglából fű nő. Azt mutatja, hogyan
foglalj helyet a valóságban. Írni, az sziget?,

.
a sziget egy csúcs? Szerző felesége szerint
egy életmű sodra visszaemelhető az elhagyott
mondatsorba. Ha pedig valóban dolgozni kell,
használd ablaknak a kezem. Mert van egy magasabb…

.
Munka? Gyere, változtass meg.
Írd te a következő sort. Mert van egy magasabb…
És akkor ez egy óriási zenekar. Munka? Zenekar.
Azon a szigeten, a csúcs?, mint zenéből a hangszer,

.
feltárul a zenekari árok, kék, kék
annyira kék, hogy beleőrül a szárny,
míg a dalnokok a közös szólamnak adják a hangjukat.
Nem lehet annyira írni, hogy közben megmaradjon

.
a kezem. Igen, a sziget. Most már ilyen leszek,
most már csak olyan nőt akarok megcsókolni,
sziget, aki férfi is tud lenni, aki hajlandó
meghalni bennem, sőt kizárólag erre kíváncsi.
.
Idő is csak úgy van, hogy egy nap megpillantom
a füvet, és azt mondom neki, te zöld fű.
Hallik-e magasabb valóság emelt sziklánál.
Zöld fű, zöld fű. Kékbe zenélnek a férgek.

.

/Darvasi László, az 1991-ben kiadott,

Horger Antal Párizsban című kötetéből/

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.04.08 0 0 7060

.

      TENGERI-HÁNTÁS

 

                      Ballada

 

Ropog a tűz, messze süt a vidékre,
Pirosan száll füstje fel a nagy égre;
Körülállja egynehány fa,
Tovanyúlik rémes árnya;
S körül űli a tanyáknak
Szép legénye, szép leánya.

.

„Szaporán, hé! nagy a rakás; mozogni!
Nem is illik összebúva susogni.
Ki először piros csőt lel,
Lakodalma lesz az ősszel.
- Tegyetek rá! hadd lobogjon:
Te gyerek, gondolj a tűzzel.

.

- Dalos Eszti szép leány volt, de árva.
Fiatal még a mezei munkára;
Sanyarú volt beleszokni:
Napon égni, pirosodni,
- Hüvös éj lesz, fogas a szél! -
Derekának hajladozni.

.

Deli karcsú derekában a salló,
Puha lábán nem teve kárt a talló;
Mint a búza, piros, teljes,
Kerek arca, maga mellyes,
- Teli a hold, most buvik fel -
Az egész lyány ugyan helyes.

.

Tuba Ferkó juhot őriz a tájon:
Juha mételyt legel a rossz lapályon,
Maga oly bús... mi nem éri?
Furulyája mindig sí-ri,
- Aha! rókát hajt a Bodré -
Dalos Esztert úgy kiséri.

.

Dalos Eszti - a mezőre kiment ő,
Aratókkal puha fűvön pihent ő;
De ha álom ért reájok,
Odahagyta kis tanyájok’
- Töri a vadkan az „irtást” -
Ne tegyétek, ti leányok!

.

Szederinda gyolcs ruháját szakasztja,
Tövis, talló piros vérit fakasztja;
Hova jár, mint kósza lélek,
Ha alusznak más cselédek?...
- Soha, mennyi csillag hull ma! -
Ti, leányok, ne tegyétek.

.

Tuba Ferkó a legelőt megúnta,
Tovahajtott, furulyáját se fútta;
Dalos Eszter nem kiséri,
Maga halvány, dala sí-rí:
- Nagy a harmat, esik egyre -
Csak az isten tudja, mér’ rí.

.

Szomorún jár, tébolyog a mezőben,
Nem is áll jól semmi dolog kezében;
Éje hosszú, napja bágyadt,
Szive sóhajt - csak egy vágyat:
- De suhogjon az a munka! -
Te, halál, vess puha ágyat.

.

Ködös őszre vált az idő azonban,
Törik is már a tengerit Adonyban;
Dalos Eszter csak nem jött ki:
Temetőbe költözött ki;
- Az a Lombár nagy harangja! -
Ne gyalázza érte senki.

.

Tuba Ferkó hazakerűlt sokára,
Dalos Esztit hallja szegényt, hogy jára;
Ki-kimén a temetőbe
Rossz időbe’, jó időbe’:
- Kuvikol már, az ebanyja! -
„Itt nyugosznak, fagyos földbe.”

.

Maga Ferkó nem nyughatik az ágyon,
Behunyt szemmel jár-kel a holdvilágon,
Muzsikát hall nagy-fenn, messze,
Dalos Eszti hangja közte,
- Ne aludj, hé! vele álmodsz -
Azt danolja: „gyere! jöszte!”

.

Nosza Ferkó, felszalad a boglyára,
Azután vidorabb lesz, majd sebesebb
Kapaszkodnék, de nem éri,
Feje szédűl: mi nem éri?...
- Tizenkettőt ver Adonyban:

Elég is volt ma regélni."

.

Lohad a tűz; a legények subába -
Összebúnak a leányok csuhába;
Magasan a levegőben
Repül egy nagy lepedő fenn:
Azon ülve muzsikálnak,

Furulyálnak, eltünőben.

.

/Arany János, 1877. július 15./

.

.

Muzsikát hall nagy-fenn, messze: Mezőn háló emberek sokszor vélnek magasan a légben felettük áthúzódó kísértetes zenét hallani, a (daemoni) zenészek valami nagy, kiterült ponyván repülnek tova. /Arany János jegyzete/

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.04.04 0 0 7059

 

Z e n e

.

.

1.

.

Kő vagyok a kút falában,

a mélység kiálló foga.

.

2.

.

Lent úsztam, fönt úsztam,

virágoztam, ahol nincs gyökerem.

.

3.

.

Lefejezett, nagy fa körül

csillagok, farkasok.

.

4.

.

Üres a föld, üres a hal gyomra,

fénylik a hallgatás ürege.

.

5.

.

Dicsőség a magasságban a susogásnak,

csöndnek és mennydörgésnek.

.

6.

.

Csak e lassú hang, most

lelőhettek, mint egy gyereket.

.

7.

.

Gyertek játszani minden vérrel,

sötétséggel és folyóval.

.

8.

.

Sárga: sisakos, kihasadt virág,

fekete; elszabadult csónakok.

.

9.

.

Madarak csőréből kiestem,

tűzhelyemet széttapostam.

.

10.

.

Ki az? kérdezi a fal és a szél. Ki az?

kérdezem a csontjaimat.

.

.

/Tornai József; az 1972-ben megjelent,

Kiszakadva című kötetéből/

.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.03.30 0 0 7058

Közben további két verset találtam Debussyvel kapcsolatban:

.

.    

    Debussy: Clair de lune

.

Az a hegedű meg a zongora!  

    Visszaadta nekem az elnémult,  

    arany-farktollas nyarat.

        A vonóról a húrt is foszlányokra

            tépve  

        száll föl a Clair de lune nő-arca.  

            Miért nem figyeltem eddig is  

    ennek a hegedűnek meg  

                              zongorának  

        a holdfényére? Tudom, már sose

gyógyulok meg, de legalább fölismerem  

                            az erdőket és tavakat:

a tájat,  

    ami már csak ebben a hold-arcban  

                                    sugárzik.  

                        Míg az a hegedű meg  

                              a zongora itt beszél,  

               mi választja el szívemet  

                              szívedtől?

Hosszú,  

    hosszú  

        ez a hegedű-nyár,  

                            hosszú,  

                                   hosszú  

  a sírás a fiatal hegedűs egész testében.  

A hold-remegtette, idő-áztatta dallamon  

       egy tekintet közeledik felém.

                                   Milyen régen

nem sütött, milyen régen nem nyílt  

             rám a nyár repce-szempillája!  

    Hegedű,  

        hegedű, itt ülök  

  és frissen-bimbózó vadribizke-bokrok

nőnek ki talpamból.  

                 Az a tekintet még közelebb ér

               a hegedű meg a zongora ünnepe  

               egyre jobban kinyílik.  

                     Zuhanok bele azokba  

                     a szemekbe!  

                              A világ összes hegedűi

se ránthatnak mélyebbre  

                         a te szakadékos szívednél.

.

/Tornai József, az1998-ban megjelent,

Mezítláb, énekelve című kötetéből/

.

.

.

  CLAUDE ACHILLE DEBUSSY

.

Pasztell képek, új hangszínek

Jellemzői Debussynek.

Ötfokúság, modális sor járja,

Gyakori az egészhangú skála.

.

Kissé disszonanciás a

Foltszerű hangzásvilága.

Első siker Egy faun délutánja

Szimfonikus költemény. Utána

.

Pelléas és Mélisande opera

S zenekari művek sora:

Noktürnök, Ibéria, A tenger,

A Perlűdök szól két kötettel

.

Zongorán s a Holdfény, Gyermekkuckó.

Francia nagymester, ez nem túlzó –

Mutatja vonósnégyes, szonáta,

Dalok s A kis néger kottája.

.

/Mózner Miklós, 2015/

.

.

Az utolsó darabhoz: a kis néger valójában a Golliwog nevet viselte, és az ő játékáról szól a Gyermekkuckó hatodik, záró tétele, a Golliwog's Cakewalk, azaz Golliwog játéka.

.

Előzmény: [fidelio] mindegy (7055)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.03.28 0 0 7057

A Kodályhoz kapcsolódó sok és többnyire e témában is olvasható vershez újabbak:

.

.

                Kodály

.

A nyelv alatti idegállapot
már öreg könyveinkkel feleselget.
Azt is mondták, hogy tévedő vagyok,
hogy én hozom a törökveszedelmet.
Vonókat vontató nagy fogatok
nyomában égig zengő hangok keltek.
Mióta hallom ezt a dallamot,
mely kezdet óta kíséri a nyelvet!
Mert mindenen, mi lényünkkel rokon,
a dombokon, e nagy dorombokon,
a folyókon, mint pengő húrokon
a négy égtáj szelei énekelnek.
Amit még senki nem hallott, azon
érkezik még ami belőlünk telhet,
ami az örök hajnali napon
önnön-magából táplálja a lelket.

.

/Lászlóffy Aladár, az 1998-ban megjelent,

Felhősödik a mondatokban című kötetéből/

..

.

.

               (Kodály-fa)

.
Hallgatom a Kodály-fa suhogását:
     se tölgyek, se nyírek,
     cserek, juharok, fenyők se –
     nem suhognak így, –

.
És a Kodály-gyöngy pergést –
     szitában,
     rostán,
     szemek,
     nyíló nyakon
     gyöngy nem pereg így – ,
S a Kodály-liliom ívelését, –
     dór és jón és korinthoszi
     nem ívelhetett így, –
S a Kodály-tulipán görnyedését, –
     botorkáló,
     venyigéken háló
     anyó nem görnyed így, –

.
     csak ezredévek minden fája,
     csak ezredévek minden gyöngye,
     csak ezredévek minden oszlopa,
     csak ezredévek minden tulipánja
     görnyed így.

.

/Páskándi Géza, az 1992-ben kiadott,

Tű foka című (nem) verseskötetéből/

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.03.27 0 0 7056

 

    Zenemisztérium 
  

                                        G. Mahlernek 
  

A Nyolcadik már egybeömlik.
Mindenfelől középre dől.
S középről ismét szét, de szárnyon
mindenfelé a tízezer sirály.
Alulról megriasztva robajlik föl
a szárnyeső.
Verdes, csillámlik, zúg, sikong.
Angyalcsoportok gyűlnek össze
a stadion-bejáratokban
az alvilágnak állva útját.
Szájukból ezüstnyilak villannak
át az űrön (alattuk gyűrt ember-
fejek) és útközben elizzanak.
Az allélúja fenyeget.
S valaki döngeti vadul a
Világegyetem palánkjait.
Fehér karok lassan emelkednek
homályló fény-fejek fölé,
s a kifeszített kézujjak hegyén
grafikont rajzol a végidő.
A tölcsér mélyén mozdulatlanok.
Mezítelen lábak körül a hangok
rozsdatemetője.
Hegybe szórva a szó, kiálló kard-
vasak, a roncs idő, a csorba élek
(fájdalmaimról nem beszélek).

.

/Vasadi Péter (1928 -2017); 1998/

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.03.25 0 0 7055

Ma 100 éve halt meg Claude Debussy. E témában 66-szor fordul elő a neve, többnyire az általa (is) megzenésített versek kapcsán, de vannak róla írt költemények is. Némely vers többször is előfordul.

 

Néhányat kiemelek:

.

      Debussy

 

Nem igaz hogy a fény

egyenes irányban terjed

 

VÉRSZÍNŰ MUST A VILÁG

erjed

 

Hát jöjjön a fény

ferdén

foltokban

körívben

cseppekben

tűhegy-pontokban

mint a

poentilisták

képein

vagy mint mikor

kezed

a billentyűkhöz ér s a fény

csap ki

az ujjaid

hegyén:

fény

fény

 

sugárzik

szökken

szétnyílik

permetez

 

EZ kell

csak EZ

 

/Képes Géza/

.

.

.

             DEBUSSY

Oldódj, lomha világ! Ujjaimon folyók
gyémánt habja csobog, homlokomon hazug
holdak udvara reng, s csillagok alszanak
zengő tengereim vizén.

Költő: forgok az ég díszei közt, lazán
szőve-oldva a lágy ezüst éter ködét.
Szikrázó halaim hűs szívemen szelíd
titkuk vallva röpülnek át.

Tündér! tengereket alkotok én köréd,
nyüzsgő zöld szigeted lombjai közt pihenj!
síkos bőröd alatt lüktet a vér lilán,
s kígyó villog a melleden.

Alszom s álmodom én. Semmi a lét. Lebegj,
csillámló tünemény, foszforos álom, ingj!
Füstként oszlom el, és messze sikoltanak
faunok, trombita, hárfa, síp.

/Rónay György, 1942. március/

.

.

.

A medici.tv is megemlékezett az évfordulóról, sok zenével...

Törölt nick Creative Commons License 2018.03.08 0 0 7054

Illyés Gyula: Bevezetés egy Kodály-hangversenyhez



Az ünnepelt 80. születésnapján a kecskeméti színházban fölolvasta a szerző.



Föllendül azonnal a karmester-pálca

s megzendül – nem a zenekar,

hanem ami van körben temető;

megzendül ami van (ó s fiatal!)

síri mező,

majtényi, mohácsi, muhi mező,

anyádért, apádért,

esendő hazádért,

ami volt sírba és sárba vesző,

ami volt hősvértől pirosult gyásztér,

egri üszök és drégelyi várfok,

onnan tör elő,

amit hallani vártok –

e zenekari mélyből árad elő,

de nem a jaj,

rosszul vártátok, nem, nem, nem a jaj,

hanem az erő,

az a gyökérmélyű erő,

az a mult-táplálta erő, mely érted

száll harcba, jövő:

örökös élet.

Ezt, ezt kereste ő

és ezt találta,

kezében a pálca:

vasvessző, mely a temetőt veri

a marsalbot, ha szólnak ütegei;

ezt rendezi ő,

az elszánt, a konok,

akinek a sírok üregei

dobok, dobok,

ezt hozza ő,

búval, de hittel is tele,

ezzel jön ő,

a hangok s lelkek megváltó mestere.

Karmester, nemcsak ezt a kart

vezényled, jól tudod,

hanem egy népet, a magyart,

villanjon homlokod;

akinek hangszekrénye lett

vártömlöc, temető

s kéz-intésedre égre kelt

a poklot-szenvedő;

ki a jajból sajtoltad a dalt,

búból az örömet,

vereségből a diadalt –:

családod, sereged,

éneklő kórusod vagyunk

s ki nem dalol, az is

tudja már, szívós karnagyunk,

mi helyes, mi hamis;

mert egybe álltunk általad

s az is, ki nem dalol,

érzi a Lét, a Rend szabad

összhangját valahol.

 

Előzmény: [fidelio] mindegy (7053)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.02.26 0 0 7053

klasszIQs-nak is...a hallható vagy éppen rajzoló karmesteri pálcáról :)

.

                  A Teremtés

.
Az emlékké vált Isten, mint egy halott családtag
fölsejlik a szent este gyantás fenyőszagában,
ahogy a gyertyalángban pislog a csillag fénye,
elsüllyedt dallamára talál a pásztorének,
mezők havas nyugalma lepi az üres utcát,
s egyszerre mintha többen lennénk a megszokottnál,
a magunknak terített hosszú családi asztalt
körülállja megannyi tétlen maradt őrangyal,
ahány rokon hiányzik, aztán lassanként ők is
előtűnnek, és együtt mutatkoznak az ősök,
szülők, testvérek eddig foghatatlan csatornán,
s a fennen világító szellemkép a valóság,
mi meg a készüléken kívüli virtuális
világból nézzük ketten, hogy a mindenség játszik
Joseph Haydn művében előadott teremtést,
olyan zenét, amelyhez szerelmes érdekeltség
irányít, s egy hatalmas láthatatlan tömegnek
ereje vonz magához, az átható tekintet.

.
Ám ez az Isten más már, mint kiben akkor hittem,
mikor még úgy is hívő voltam, ahogy hitetlen,
hiszen egyazon boldog kíváncsiság hatott át,
ártatlan képzelettel vegyes bűnös rajongás,
a templom szent lakója naponta imádságra
harangozott, és féltem őt is, mint az apámat,
apró, gyermeki gondok, törések, repedések
tágultak naggyá, melyben kétségem feketéllett,
első csalódásomat családi gyász okozta,
hisz ha meghalnék én is, ugyanúgy a pokolra
jutnék, mint nagyanyám az utolsó kenet nélkül,
ahányszor föladták rá, mindannyiszor fölépült,
üres ól barlangjában titkos szerzetesrendet
alapítottam, buzgón vetettem a keresztet,
s egyszer csak szemérmetlen dolgokat cselekedtem,
vadszagú bürök alján játszottuk a szerelmest.

.
Ha csipkebogyó érett, nem tüskebokor égett,
nem szólt belőle senki, még tüskebujkáló sem,
csak a gyóntatószékből, bár a papot se láttam,
kaptam kis vétkeimre nagy penitenciákat,
s próbára tettem Istent, ha van, orgonaszálból
változtasson sötétpej paripát bizonyságul,
s mert kárhozatról nyelvelt a tűzből felcsapó láng,
lassan a Halál fordult bennem Mindenhatóvá,
a hosszú, füstös csőből tekintett meredt szemmel
a véletlennel játszó erőszak, nem az Isten,
vagy ha ő is lett volna, régen lemondott rólam,
vagy újabb próbák végett hagyta, hogy távolodjam,
kitéve mindenféle hízelgő csábításnak,
elképesztő világot tárt föl a csillagászat,
melyet értelmen túli sötét anyag teremtett,
az meg egy esteleges, árva sóhajt, az embert.
.
Mint ki a súlytalanság állapotába tévedt,
éteri hullámhosszon lebegvén a zenében,
szárnyaló áriák és akkordok magasában
magam is az összhangzat hegedűsévé váltam,
akit vakon vezényel a háttal álló karnagy,
kísérem a teremtést tanúsító arkangyalt,
fönséges nyomorék zeng Rafael szerepében,
két csonka ujjal int a vállból nőtt kacska kézfej,
de amitől viszolygok, őnéki mit se számít,
inkább az örök talány felé vezérlő szándék,
miközben Teremtőjét teremti a teremtmény,
az elragadtatottság fönséges világnyelvén,
vonók táncával, húrok elsikló sikolyával,
az üstdob ütemére keltett harmóniában
sípok résén örvénylő együttes lélegzettel,
s a karmesteri pálca fölrajzolja az Istent,
és látja a halandó, az alkotás igen jó,
s már csak az ámulattal telített tiszta csend szól.

.

/Ágh István, a 2011-ben megjelent,

Hívás valahonnan c. kötetéből/

.

.

A közel 220 éves zene: https://www.youtube.com/watch?v=oNIy6Z-rkbg.

És csak a szöveg: http://opera.stanford.edu/iu/libretti/schoepf.htm

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.02.18 0 0 7052

 

.

    AZ ÖRÖM ÜZENETEI

.

Renoir rózsaarcú leánykái

hintáznak önfeledten

piros örömbe öltözötten -

nézd a rózsát mellettük a kertben:

feslése máris foszlás kezdete!

A pirospozsgás arc szomorúsága.

.

Rodin Csókja - márványlángolás:

öröklétet ígér az ifjú pár

egymásnak most a kéj hevében

mennyet szomjaz a testi vágy

de tartósabb a hideg márvány

semmint a kínt dajkáló lángolás!

.

Mozart magányos, mozdulatlan

tekintete a megnyílt mennybe lát

zenéje felrepít egy más világ

a boldog egek első peremére

hogy elhozza onnan e földi térre

a testnek is az üdv üzenetét.

.

Bach lelke mély tengermeder

zúgó zenében hömpölygő öröm

a fény átjárta már e vak világot

a szenvedést kioltó tűzhullámok

gyűrűznek fel a tiszta kékbe

a szépség extázisa mennyet érve

belesimul a boldog Teljességbe.

.

/Szabó Ferenc; a 2007-ben megjelent,

Őszi ámulat című kötetéből/

.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.02.14 0 0 7051

.

                 Le parfum

.

Lecteur, as-tu quelquefois respiré
Avec ivresse et lente gourmandise
Ce grain d'encens qui remplit une église,
Ou d'un sachet le musc invétéré ?
.
Charme profond, magique, dont nous grise
Dans le présent le passé restauré !
Ainsi l'amant sur un corps adoré
Du souvenir cueille la fleur exquise.
.
De ses cheveux élastiques et lourds,
Vivant sachet, encensoir de l'alcôve,
Une senteur montait, sauvage et fauve,
.
Et des habits, mousseline ou velours,
Tout imprégnés de sa jeunesse pure,
Se dégageait un parfum de fourrure.

.

/Charles Baudelaire (1821-1867);

A Romlás Virágaiból,1857/

.

.

.

                     AZ ILLAT

.

Szíttál-e néha halkan terjedő
tömjént, mely dómokon remegve száll át
vagy régi zacskó ó levenduláját,
szimattól ínyenc élvre gerjedő?

.

Mély, bűvös bájjal, részegítve jár át
a mult, ha a jelenben éledő!
Egy drága testen így a szerető
emléknek gyüjti ritka bokrétáját.

.

Hajából, mely rugalmas és nehéz,
eleven zacskó, ágy tömjénezője,
szárnyas zamat tolonga, vad s merész.

.

S ruhái, selyme közt a drága szőrme,
mit tiszta ifjusága itat át,
kiválasztá a prémek illatát.

.

/Babits Mihály fordítása/

.

.

.

                Az illat

.

Mondd, olvasóm, húzott-e mámorod
Belélegezni részegen a tömjént,
Ha betölti a templom égi csöndjét,
Vagy egy zacskóból pézsmaillatot?

.

 

A mában és az újraalkotott
Múltban bódítja mélyen el az elménk;
A drága testről épp így gyűjtögetnénk
A virág nyomát, a volt balzsamot.

.

 

Súlyos, rugalmas haja eleven
Tasak, a szoba tömjént lehelője,
Vad, rőt illatok ömlenek belőle,

.

 

Ruhája muszlin, ruhája selyem,
ő maga meg a tiszta fiatalság,
Melyből a szőrme nagy illata csap rád.

.

/Győri László fordítása/

.

.

A vers a Kísértet: Un Fantôme című négyrészes szonettcsokor második darabja.

A többi: A sötétség, A keret és Az arckép.

.

A fenti verset az 1961-ben született Gordon Kerry zenésítette meg 1985-ben az Obsessions (Lidércnyomás) 2. dalaként, énekhangra és zongorára.

Farkas Ferenchez kötődik Az arckép megzenésítése, 1993-ban, szintén zongorakíséretes énekhangra.

.

.

S ha már az ausztráliai Gordon Kerry is szóba került, megidézem egy másik Baudelaire-vers megzenésítését tőle (a vers angol fordítására). Az eredeti vers önmagában már szerepelt itt közel 10 éve, de azt is előkerestem, és kiegészítettem a még korábban beírt másik szép magyar változattal:

.

.

                      La musique

.

La musique souvent me prend comme une mer !
Vers ma pâle étoile,
Sous un plafond de brume ou dans un vaste éther,
Je mets à la voile

.
La poitrine en avant et les poumons gonflés
Comme de la toile,
J'escalade le dos des flots amoncelés
Que la nuit me voile ;

.
Je sens vibrer en moi toutes les passions
D'un vaisseau qui souffre ;
Le bon vent, la tempęte et ses convulsions

.
Sur l'immense gouffre
Me bercent. D'autres fois, calme plat, grand miroir
De mon désespoir !

.

 

/Charles Baudelaire/

 

 

 

                

              A zene

 


 

A zene néha rám zúg, mint a tenger!
Az ég felé, hahó!
A ködbe, éjbe, míg a fergeteg ver,
száll egy sebes hajó;

mellem feszül, tüdőm, mint a vitorla,
nekidagad vadul,
előttem a hullámok szilaj orma,
s az éjszaka lehull;

érzem, hogy süllyedek, üvölt a víz;
s a romlás kéje vár,
a zivatar, az orkán szárnya visz,

bölcsőm az őrült tengerár. -
Máskor meg síma tükrén ringatom
álmatlan bánatom!

 


 

/Kosztolányi Dezső fordítása/

.

.

.

                     A   Z E N E

Gyakorta a zene, mint tenger, úgy ragad,

    Hűs égbe sodorva,

Vagyok, tág éteren vagy ködplafón alatt,

    Hab kósza bitorja.

.
Mellem előre dűl, tüdőm telin dagad,

    Akár a vitorla,

Megtiprom a torló, hátas hullámokat,

    Bár éj fedi sorra;

.
Érzem, hogy át meg át egy remegő hajó

    Fájdalmai járnak:

Vihar és forgatag s lágy szél, lebegni jó,

.
    Keblén a nagy árnak,

Visznek. - Máskor a mély, mint vad kínom fagyott

    Nagy tükre ragyog!

.

/Tóth Árpád fordítása/

.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.02.06 0 0 7050

 

                Életrajz

.
Aznap sokáig néztem künn a holdat,
fátylak futását, rezgő csillagot,
s a magasságok szikrázó zenéje
elhullatott egy hangulat-magot.

.
Vers lett belőle. Kósza vers: dalolva,
rádió-szárnyon járta be a Tért.
Nosztalgiás vers volt: a csillagokba
a rádió-hullámon visszatért.

.

/Jékely Zoltán/

.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.01.30 0 0 7049

A franciás Rónay György 26 éves korában jelent meg a többször is kiadott Modern francia líra c. műfordításgyűjteménye, majd 1947-ben Új francia költők címmel egy újabb válogatása. Persze nem az előzőhöz képest voltak újak, sőt olyan is van, hogy ugyanazt a verset két változatban mindkettőbe beválogatta. A nála alig három évvel fiatalabb Pierre Emmanuel (valódi nevén: Noël Mathieu (1916-1984) viszont valóban új lehetett a magyar olvasóknak.

.

.

        Bach János Sebestyén

.

                                 1

.

A köznapi szavak vak börtönét kitárva

a lélek meztelen tagokkal tétovázik

a dúsan áradó dallamok szomjusága

s a szárnyas lendület száraz tajtékja kéklőn

eszmélő ittasult teljességgel telíti

s az öröklét remeg sóvárgó csöndje mélyén.

Didereg és zokog: csodálatos homály ez

mely majd a fekete nap láng hevén fölolvad

és smaragd éjszakát villódzik, némaság hol

az élet folytonos halálba éled újjá

s a tekintet feszült figyelme folyton égvén

a teljes végtelen azonosságba mélyed.

Így a szellem, e könny mely fönnakadva reszket

a hang ölén amíg beteljesül az Isten

a könnyek énekén áttűző tiszta csöndben:

akkor lehullhat a boldog könny és a szívben

kigyúl a ragyogó keserűség savától

mit eddig elvetett, a meztelen szabadság.

.

                                 2

.

Hol megtörik a dal ott fönn a Dal lobog még

galambröptű merész pályán feszülve égnek

s oly csalhatatlanul lendülve mint a végzet

magasztos áldozat s hím fönség büszke íve

melyben a távolok tág titka és a férfi

méltóság záloga rejtőzik; ó dicső

orgona pazarul emelve-ontva légi

boltíveid ahol kín és kővé fagyó vér

s vassá dermedt jajok fölött az öröm ujjong.

Az éji ég e tárt s áttört templomhajója

példázza szabadon hömpölygő mély ürével

a csöndet építő lélek ős ösztönét

s isten lehelletén való megtisztulását.

Ó jakak és szemek megrendítő tele!

ha végre hasztalan gyönyör s kín mind lehámlik

a nagy vihar kopár szelébe vész az emlék

az érzékek szemét pecsétjével lezárja

az önmegtagadás, elnémul a világ

az ige mint a lét vak hajnalán remeg

s új világ születik de teltebb és sugárzóbb

az ének végtelen dagályú kényszerében:

.

lemosva a sarat szárnyáról ím a szellem

fölszáll s a zordon ég lángbaborul tüzétől.

.

                                 3

.

Ó Zene nagyszerű fuvalmak örök üdve

ó fényes angyalok mélylángú messzi síkja

ó istenáradás álmunk ölén beléd

oldódom én sebes röptömmel mely a kék

és metsző menny merész sugalmait hasítja.

Te adsz szívszaggató fenséget ó a légnek

holtomnak óriás izgékony büszke szárnyat

s ívet mely csordulón a végtelenbe vágtat:

mert a tapasztalás mind semmi és kiszáradt

s a tenger kiapadt s minden eget beszívtam

mésszé hült a tüdő a roppant mélyen által, -

te vagy Nyugalom a szabad szív lihegése

tagadva tagadást szünetlen szárnycsapással

mint üres égen át egy kis veréb ha szárnyal

istentől istenig friss hírével a Dalnak.

.

.

(Az eredeti, Jean-Sebastien Bach című francia verset még nem találtam meg.)

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.01.26 0 0 7048

.

        HONEGGER

  (II. szimfóniájához, 1941)

.

Akivel elbánt a bánat,


adhat-e örömöt másnak?


Szerezhet-e szégyen nélkül


szarvakat az elmúlásnak?

.

 

Kísértsél csak, visszajáró,


halotthangú
ostinato!


Ne hagyd magad, megkísértett,


ne hagyd,“földiekkel játszó...”!

 

Világ hangját hanggal győzni,


segíts holttalan időzni,


és a reményt, amíg lehet,


tíz-húsz évvel megelőzni.

.

/Szilágyi Domokos, az 1965-ben megjelent,

Szerelmek tánca című kötetéből/ 

.

.

Az eredeti versben 1940 szerepel az ajánlásban, de az tévedés. A Bartók-kortárs szerző (Arthur H. 1892 és 1955 között élt, és Bartókhoz hasonlóan tőle is rendelt művet a baseli Paul Sacher, de még 1936-ban. A csúszás miatt aztán csak 1942-ben mutatták be a három-tételes, vonószenekarral és akár trombita-szólammal kiegészítve is előadható izgalmas darabot.

.

       

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!