Keresés

Részletes keresés

[fidelio] mindegy Creative Commons License 6 órája 0 0 1938

Baráti Kristóf ma és holnap a Pannon Filharmonikusokkal lép fel: 22-én Pécsett, majd Budapesten, a Müpában. Vezényel: Gilbert Varga a Kontinenseken át című műsorban.

 

...azért kiemelem a bemutatandó műveket a  tartalmas felvezetőből.

 

John Adams: Short Ride in a Fast Machine

Samuel Barber: Hegedűverseny

Prokofjev: Romeó és Júlia 1. és 2. szvit

 

Az első darabot azért magyarul is illett volna bemutatni, hátha valaki nem tud albánul :)

Rövid utazás egy gyors masinán

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 3 napja 0 0 1937

Újabb élő koncert a medici tv jóvoltából!

 

 

Ezúttal Münchenből hallhatjuk (Live stream) Baráti Kristófot a következők szerint:

 

.

2018. február 25-én (vasárnap) 13:30-kor 

 

A Mária Stradivari Együttest

és Müncheni Kamara Zenekart

Valerij Gergiev vezényli

.

Műsor:

.Antonio Vivaldi: A Négy Évszak

Richard Strauss: Átváltozások

Igor Sztravinszkij: D-dúr Hegedűverseny

.

.

Az orosz együttes a szentpétervári nagy Mária (Mariinszkij) Zenekar kiváló vonósaiból áll...

 

"A Mária Stradivari Együttes tagjai a világ leghíresebb és különleges hangzású vonóshangszerein játszanak. A Mária Zenekar kiváló tagjaiból és vezető szólistáiból álló együttes megalapítását Valerij Gergiev, a Mária Színház művészeti és főigazgatója kezdeményezte. Előadásukban egészen másként hangzanak a népszerű és kedvelt klasszikus művek, kihasználva az AmatiStradivariGuarnieriGuadanini és Gofriller hangszereik hihetetlenül gazdag és csodálatos hangszíneit."

 

Kristóf tavaly kétszer is (október 8-án és 9-én) nagy sikerrel lépett fel Gergievvel és a Mária Színház Zenekarával a Sztravinszkij-hegedűversenyben a 950 férőhelyes londoni Cadogan Teremben:

(https://www.google.hu/search?q=Cadogan+Hall+images&client=firefox-b&dcr=0&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ved=0ahUKEwiBvrKD17LZAhUHwBQKHdUvAz0QsAQIJQ&biw=852&bih=916)

.

Az 1945. évi kései Strauss-művet az ismert Paul Sacher rendelte meg. Először 7 majd 23 vonósra írta (10 hegedű, 5 brácsa, 5 cselló és 3 nagybőgő): izgalmas darab, bár még sosem hallottam.

.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.02.13 0 0 1936

A korábban már hivatkozott londoni kritika Kristófra vonatkozó része a következő (David Nice írása):

 

Glazunov hegedűversenye bizarrul felépített, bármennyire is összetett mű: egészen befelé tekintő líraiság párosul a kábulattal, amíg el nem éri a hegedűversenyek egyik legszebb fináléját, a vadásztéma csillogó változatait. Ennek alapján azt hihetni, hogy a hegedűsnek mókázni kellene, de Baráti Kristóf mindenféle vizuális élménytől megfosztott minket, hiszen szemeit lesütve és végig komolyan játszott. Mély hangját és főképpen a tökéletes intonációját viszont nem tagadta meg, majd elbűvölő dallamokat pergetett ki a Meditációból, Csajkovszkij Emlékezés egy kedves helyre című hegedű-zongora darabjának Glazunov általi - zenekarra és hegedűre készített - átiratából.

Csajkovszkij először ezt szánta hegedűversenyének lassú tételére – a záró vivacissimóban Glazunov határozottan riválisának tűnik – és Glazunov összhangba hozza a sokkal jobban ismert versenymű hangzás klarinét cifrázásait a melankólikus dallam újraélesztésében. A (vendég) klarinétszólista James Burke sokkal inkább tűnt személyesnek, mint Baráti, csatlakozva Juliette Bausorhoz, az LPO szólófuvolásához, aki bebizonyította, hogy az LPO fúvós szólamainak szólistái minden ízükben a Filharmónia meghatározó részei, miként azt múlt csütörtökön a BBC Dvorzsák-koncertjén is hallani lehetett.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.02.12 0 0 1935

Még a február 3-i londoni fellépésről A TIMES beszámolója (Anna Picard írása - rövidítve):

.

LPO és Jurowski a Royal Festival Teremben

.

Sztravinszkij korai műveiből és az ő hatására írt egyéb művekből nagy körültekintéssel összeállított műsort lenyűgözően adták elő

.

Ki volt Sztravinszkij, mielőtt Sztravinszkijjé vált? Az LPO Változó arcok: Utazás Sztravinszkijjal cím alatti koncertsorozatának első előadásán a következő ismert műveket (Tűzmadár, Petruska, Tavaszi áldozás, Ödipusz király, Zsoltárszimfónia, Dumbarton Oaks (D.-i tölgyfák, A kéjenc útja, azaz a Rake's Progress és a kivándorolt zeneszerző időszaki művekkel való kacérkodásait) megelőző darabokat hallhattunk.... A faun és a pásztorlány 1906-os, az Esz-dúr szimfónia 1907-es termés, akár Csajkovszkijra is emlékeztetett, de közben úgy érezhettük, hogy a fiatal Sztravinszkij Glazunov és Rimszkij-Korszakov ékszeres dobozaiból válogatott.

......

A káprázatos hangszerelésű Tündérmese (Skazka, Fairy tale, Rimszkij-Korszakov) és Glazunov a-moll hegedűversenye szenzációs volt. Baráti Kristóf mézes tónusú és tökéletes technikával játszott, bár mindkét művet nem kellően formálták meg, hangzásuk inkoherensnek hatott.

.

A Glazunov által átírt Meditációban (Csajkovszkij: Emlékezés egy kedves helyre című 3-tételes hegedű-zongora-darabjának első tétele) aztán igazán felszabadulhattunk. Megalapozott kell legyen, hogy a nagyszerű dallamokat általában a középső regiszterre írják, így aztán örömmel hallgattuk Baráti éneklő hangját a maga eredeti minőségében.

.

.

Egy több mint 5 évvel ezelőtti felvétel a Glazunov-hegedűversennyel - Kristóffal!

.

.

.

https://www.wp.de/staedte/warstein-und-umland/kristof-barati-und-gabor-farkas-gastieren-in-warsteins-wohnzimmer-id213399341.html

 

Az előbbi link alatt számolnak be a lent említett warsteini (február 9.) koncertről, amelyen

LÉLEGZETELÁLLÍTÓ KAMARÁZÁST produkált a Baráti Kristóf - Farkas Gábor kettős a romantikus és drámai művekkel, amelyek némelyike különösen magas követelményeket támasztott a művészek elé....virtuózak voltak, nagy kifejező erővel játszottak... (a továbbiakhoz elő kellene fizetni).

.

A hamburgi (utolsó) fellépésük nem 10-én, hanem tegnap volt, és a világklasszis hegedűs, illetve a zseniális zongorapartnere ugyanazzal a műsorral szerepelt a Sasel Házban. A felvezető...

Előzmény: [fidelio] mindegy (1932)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.02.11 0 0 1934

A Mendelssohn Kamarazenekar 36 éves, egy tízessel fiatalítottam...

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.02.11 0 0 1933

Február 8-án (amelyen én is ott voltam) és 7-én telt ház előtt zajlott Veszprémben a Mendelssohn Kamarazenekar négyrészes szezonális bérletének második előadása. Az ősi város modern, de hangulatos épülete, a Hangvilla, ekkor nem csak a Dunántúl, hanem a zenei világ közepe volt, hiszen a huszonhat éves kitűnő zenekarral együtt lépett fel a főszereplő Baráti Kristóf. Ő sem sokkal idősebb, ahogy a zenekar tagjai is többnyire fiatalok, valószínűleg többségükben a helyi (Dohnányi Ernő) zenei szakközépiskola volt tanulói, illetve a helyi zeneiskolák tanárai, hiszen Kovács Péter is, a kamarazenekar művészeti vezetője hosszú ideig a konzi oktatója és igazgatója volt. Örömteli volt a közönség a fővárosinál jóval alacsonyabb átlagéletkora is. A város vonzáskörzete kb. 100 km, még a fővárosból érkezők is hazajuthatnak aznap, így nem kell kihagyják a távolabbról érkezők, hogy a földöntúli zenéket hallhassák a szintén természetfölötti szólistától, aki  - ha tehette - dirigált is.

Beethoven-műveket választottak, a Hegedűversenyt és a VII. szimfóniát, részben a hangszerelés miatt, hiszen az elsőben csupán egy fuvolistával volt kevesebb, de ott volt a csodahegedűs, így a negyven muzsikus is emelkedett hangulatban szórakoztatta az érdeklődőket.

Utóbbiak talán nem is sejtették, hogy ezt a hegedűversenyt ennél szebben alig-alig játszották a zenetörténetben, amihez az is hozzájárult, hogy a szólista dirigálása a lehető legszervesebb egységbe foglalta a közös munkát. Jó ötlet volt a vezénylése, mert ennél érzékletesebb kapcsolódásokat máskor is csak ritkán hallani, tökéletesen egészítették ki egymást, akármelyik tétel akármelyik részéről voltak hangok, bármely szólamban. A varázslatos kadenciák alatt pedig rögtön majd negyvennel több volt az értő és lelkes hallgatóság, mert amit Kristóf most is produkált az lélekemelő volt - tökéletes!

Az épületről már röviden írtam, de a terem is kifogástalan (térképzése, berendezése, burkolatai, akusztikája, ülései: kiváló összhang), így a középméretűnek számító (471 fős) nagyterem igazán jó környezetet nyújtott ehhez a rendkívüli minőségű előadáshoz.

Feltehetően a második napi koncert még jobb volt, és erről még továbbiakat nem is tudok mondani, mert a szólista technikája, alázatos műértelmezése és a plasztikus concertálás a közönség lélekzetelállító figyelmében, majd a kirobbanó tapsokban talált visszhangra, végül a többszöri visszahívásra nem is maradt el a ráadás: először Ysaÿe III. Szólószonátáját, a viszonylag rövidebb (az Enescúnak dedikált) egytételes Balladát adta elő káprázatosan, amelyet a megelőző 13 koncertből álló németországi turnén 12-szer játszott, de a két továbbin is műsoron volt (február 9-én Warsteinben), illetve 10-én Hamburgban. Talán még álmában is el tudja játszani, ahogy a csütörtöki koncert második ráadását, Bach C-dúr largóját is.

Különleges együttállásnak lehettünk tehát részei: akkor és ott, az eksztatikus állapotban lévő szólistával, akivel szinte kegyelmi állapotban érezhettük magunkat is, hiszen minden külsőségességtől mentes bensőséges előadást produkált, a hegedűversenyben természetesen kotta nélkül, fejből (lélekből), ahogy - nem egészen természetesen - a szimfóniában partitúra nélkül, nagyon hatásosan valósította meg szerepét. A hegedűversenyben most is érezni lehetett, mit fogalmazott meg a rendkívüli szerző, és ezzel az újabb előadással több mint kétszáz évet utazhattunk visszafelé, hogy ennek a varázslatnak megint a közelébe, a legbelsőbb lényegéhez kapcsolódjunk.

 

Nem hagyhatom szó nélkül a terem külső oldalán látható képkiállítást, ahol leginkább Zsebeházi Eszter kitűnő portréja ragadott meg. Igazi multifunkcionális tér ez a Hangvilla!

 

 

Barátiék közben említett warsteni koncertjét az alábbiakkal harangozták be, emlékeztetve a 7 évvel ezelőtti ottani szereplésükre, amitől a közönség el volt ragadtatva! (Annak idején arról a turnéról is beszámoltam.)

 

 

Ezek után már csak a londoni koncert újabb kritikáját emelem be, amit majd lefordítok.

Ebben megint a külsőségeket kérik számon Kristófon a Glazunov-hegedűversenyben, mintha nem az értelmezés és a közlés minősége volna az elsődleges...

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.02.08 0 0 1932

A Times is beszámolt Kristóf londoni játékáról. de a teljes cikket csak előfizetők olvashatják el, így ha hozzájutok, azt is lefordítom.

 

Addig is a következő, Colin Anderson írása (néhol rövidítve ):

 

Üdítően más koncertet hallottunk: se nem Mahler vagy Sosztakovics, sem pedig a szokványos Sztravinszkij-művek, bár utóbbiakra lesz alkalom az LPO hosszú távú programtervezése részeként december 8-án Threni-vel (az elveszettnek hitt, de megtalált Temetési dalt és az igen fárasztó teljes Tűzmadarat adják elő), amit nagyon várok.

 

Most viszont a fiatal Sztravinszkij Esz-dúr, 1. szimfóniáját választották (különben ezt nem a „második” követte, mert ezután a háromtételes Zsoltár-szimfónia jött, majd a C-dúr szimfónia, végül a Szimfónia három tételben). Az 1. szimfónián többek hatását érezni erősen: Rimszkij-Korzakovét (aki a szerző tanára volt és neki dedikálta a darabot), Glazunovét és másokét, de talán még Richard Straussét is, ld. a Macbethet!). Az 1. szimfónia ugyan a 19. századi orosz hagyományok részének tekinthető, de az 1907-ben befejezett, majd a Tavaszi áldozat évében, 1913-ban átírt mű az alig huszonöt éves zeneszerző határozott és nagyon vonzó bemutatkozását jelentette. Az első tétel élénk (hősies Esz-dúrban, mint Beethoven Eroicája, vagy Mahler Hősi élete), ugyanakkor költői a nagyszerűség pillanataival, a Scherzo leheletfinom és fantasztikus, erőteljesen Borodin hatású,a Largo sötét lelkületű és drámai, amelyben jól érvényesült Jurowski folyamatos figyelme a helyes tempóra, miáltal elkerülték a megereszkedő és túlfűtött csúcspontokat, végül az ünnepélyes és népies finálét kecsesen és a szárazabb fajtájú szellemességgel adták elő, és ebben a csintalan gyors kóda úgy hatott, mint amikor a macska hajszolja az egeret, végül az elszánt záró ütemeknél már érződött: Sztravinszkij tudta, hogy megérkezett.

 

A műsor második száma a Puskin nyomán írt A Faun és a pásztorlányka című három-tételes zenekari dalciklus volt ( Angharad Lyddonnal, a máshol is remeklő, kiváló hangú és vonzó egyéniségű mezzo-szopránnal: https://www.cam-phil.org.uk/bio/AngharadLyddon.html)...

 

A két Sztravinszkij darabot jól átgondoltan Rimszkij-Korzakov Tündérmeséje (1880) vezette be....

A Puskin-történeteket (a szerző hét remek mesét írt) kitűnően érzékeltette a zene, a remek fuvola- , klarinét- és hegedű-szólókkal... Összefoglalva: nagyon lenyűgöző és érdekes volt ez a 17-perces darab.

 

Nagyon szerethető Glazunov Hegedűversenye (1904), romantikusan csillogó és ábrándozó dallamai mindvégig összefogott keretbe illeszkednek. Baráti Kristóf pedig könnyed technikát, mézédes hangzást és szeretetteljes megfogalmazást párosított ehhez a kedves zenéhez; és még ezeken is túltett, amikor a zeneszerző oldaláról akár túl hosszúnak is tűnhetett kadenciában sziporkázó színekkel szerves természetességgel készítette elő a trombitával induló finálét. Ebben a táncos vitalitás és légvárak folyamatos kifejlődése Duncan Fuller kürtszólójával mozgékony és kifejező volt. Ezután a ráadásként beharangozott Meditáció következett, amelyet Baráti és a zenekar adott elő. A mű a szerző háromtételes kegedű-zongora darabjából az első tételnek Glazunov-féle átirata (Emlékezés egy kedves helyre, 1878), és a szimpatikus hangszerelés szinte észrevehetetlenül olyan ékesenszóló, mintha Csajkovszkij írta volna, amit Baráti tüzes szenvedéllyel adott elő, Burke említésre méltó klarinétszólamával kísérve.

 

...A Sztravinszkij-sorozat remekül kezdődött, ...Jurowski folyamatosan figyelt a dinamikára, a részletekre, még a zenekar elrendezésére is, amikor a meghatározóan antifonális hegedűket és a nagybőgőket együtt helyezte el a pódium baloldalán, és a zenekar végig figyelmesen közreműködő volt. A koncertet rögzítette az LPO, a Tündérmese remélhetően kiadásra kerül, és...Sztravinszkij 1. szinfóniája is sok új hívet fog szerezni, ha a felvételen kiküszöbölik a közbenső tételt megzavaró tapsokat.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.02.07 0 0 1931

A ma reggeli Muzsikálóban Bolla Milán beszélgetett telefonon Baráti Kristóffal a mai és holnapi veszprémi Beethoven-koncertről, de szóba került a német turné és a londoni fellépés a Royal Fesztivál Teremben.

 

http://hangtar.radio.hu/bartok#!#2018-02-07

 

A 8-órai hírek után, 8:19-től.

Előzmény: [fidelio] mindegy (1929)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.02.05 0 0 1930

Megjöttek az első beszámolók Baráti Kristóf és a Vladimir Jurowski dirigálta LPO-koncertről. A fő téma a cári Oroszország zenéje volt, és az estet úgy vezették fel, hogy Tündérmese kezdődik. Ezzel a február 3-i hangverseny első számaként hirdetett Rimszkij-Korzakov-műre is utaltak.

 

A Daily Telegraph írása csak röviden foglalkozik Kristóffal, ezt kiemelem a cikkből:

"Rimszkij-Korzakov és Stravinszkij között időben félúton élt Glazunov, aki Stravinszkij korai műveire is hatással volt, és emiatt volt érdemes meghallgatni a heves lírájú hegedűversenyét és az op. 42-es (hegedű-zongora) Csajkovszkij-mű egyik tételének (a Meditációnak) általa hegedűre és zenekarra készített átiratát. Baráti dallamdús intenzitással kezdte a versenyművet és könnyed virtuózitással szinte keresztüllebegett a finálé sűvítő harmoniáin, majd megnyugodott a Meditációban."

 

A másik kritika a bachtrack-é, benne hosszabban Kristófról, és ezt fordítottam le ebből is:

 

Jurowski és az LPO egy varázslatosan titokzatos utazást tettek a cári Oroszországban (Alexander Hall írása).

 

Straviszkij és Glazunov között egy szeretettel és gyűlölettel teli kapcsolat volt, de mégsem képzelhető el, hogy Stravinszkij balettjei elegánsabbak és finomabbak lettek volna az idősebb mester hatása nélkül. Sajnálatos, hogy Glazunov a-moll hegedűversenyét nem értékelik kellően, viszont Baráti Kristóf szimpatikus
interpretációjában a mű kiváló tulajdonságait semmiképp sem becsülte alá. Az alsó regiszterben érzékeny földi hangokat, míg a magasabb fekvésekben
költői melegséget produkált, átengedve magát a játékos pillanatoknak, miközben a témák oda-vissza haladtak a vonósok, a fafúvósok és a szólista között, aki aztán egy igen lendületes központi kadenciát játszott. A trombita által indított ünnepélyes fináléban kifogástalan hangulatú pezsgő ritmusokat és dallamvonalakat hallottunk. Ebben a  tételben a fúvósok (különösen a fuvola és a pikkoló), a rezesek és a harangjáték csillogó hangjai úgy hatottak, mint amikor a nap sugarai a fagyott földön heverő jégkristályokat érintik meg.
Kellemes volt, hogy már a műsorba beépítették a "ráadást", Csajkovszkij hegedűre és zongorára írt miniatűrjét, a Meditációt (az op. 42-es II. tételét), amit Glazunov írt át hegedűre és zenekarra, s talán azért is volt jó a választás, mert Stravinszkij rajongott a nagy romantikáért, ami előtt tisztelgett is az 1928-ban írt "Le Baiser de la fèe", azaz A tündér csókja című balettjével, amit márciusban adnak majd elő itt, Londonban.

 

 

Előzmény: [fidelio] mindegy (1929)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.02.02 0 0 1929

Szinte pihenő nélkül koncerteznek nagyjaink, hiszen Baráti Kristóf és Farkas Gábor alig értek haza a Németországot D-É irányban átszelő 12-részes turnéjukról. Baráti ma már Londonban lép fel a ma más több mint 85 éves LPO (London Philharmonic Orchestra)-val és jelenlegi vezető karmesterével, a negyven évvel fiatalabb Vladimir Jurowskival. A koncert az együttes székhelyén, a Royal Albert Teremben lesz, amelynek befogadó képessége 5272 fő.

A műsorukon Rimszkij-Korzakov-, Stravinszkij és Glazunov-művek lesznek, ha utóbbi hegedűversenye mellett az általa hegedűre és zenekarra átírt Csajkovszkij-Meditációt is ide soroljuk. Utóbbi az eredeti hegedű-zongora felállással az említett német turnén is elhangzott 11 alkalommal, mint az Emlékezés egy kedves helyre című 3-részes elégia első tétele. Az orosz műsor további részében a Tündérmese (R-K) és Stravinszkijtól a Faun és a pásztrolány, majd az

1. szimfónia lesz. Utóbbiak innen (is) - az LPO összeállításában - meghallgathatók!

.

Február 7-én és 8-án Kristóf Beethoven-műsort ad a veszprémi Hangvillában: a hegedűvesrenyt játssza, majd a VII. szimfóniát vezényli a helyi Mendelssohn Kamarazenekar élén.

.

Ezután helyileg közel ott folytatják a németországi turnét, ahol abbahagyták Farkas Gáborral: február 9-én már Warsteinben, végül 11-én Hamburgban adják elő a korábbi fő műsorukat.

 

Utána csak lesz egy kis pihenő, mert legközelebb csak 22-én szerepel Pécsett a Gilbert Varga dirigálta Pannon Filharmonikusokkal a Barber-hegedűverseny szólistájaként, és ezt másnap Budapesten is előadják a Müpában. Február 25-én pedig München: Stravinszkij-hegedűverseny Gergievvel. Az első két hónapban tehát összesen húsz (20!) fellépés.

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.01.30 0 0 1928

Ugye, milyen jó nekünk, hogy  világklasszis muzsikusaink vannak, akiket időnként láthatunk-hallhatunk, hangfelvételeiket pedig bármikor elővehetjük!
Az általam (is) legnagyobbnak tartott Baráti Kristóf mostani németországi turnéjáról kerestem további híreket, amikor rátaláltam az alábbi videóra, így képünk is lehet arról, mivel nyűgözte le az a 18 éves srác az 1997. évi Erzsébet királynő verseny zsűrijét és közönségét (III. díjat kapott, de a Közönség-díj az övé lett).
Elképesztő biztonság és elegancia, költőiség a lassú tételben és mindegyik kadenciában, így nem csoda a végén kirobbanó taps: hallgassátok, ha még nem lenne ismert!

Queen Elisabeth 1997 - violon - Kristóf Baráti - Finale - Concerto en ré majeur op. 61 de...

Queen Elisabeth 1997 - violon - Kristóf Baráti - Finale - Concerto en ré majeur op. 61 de...Ludwig van Beethoven : Concerto en ré majeur op. 61 (Allegro ma non troppo, Larghetto, Rondo: allegr...RTBF Auvio

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.01.25 0 0 1927

A közben kapott másik kritika tükrében érdekes az előzmény további része, hiszen az alábbi éppen a legigazibb kamarázást érezte kia koncertből.

.

(A Süddeutsche Zeitung kritikájának folytatása)

Bizonyára nem igazán különleges, ha egy nemzetközileg elismert kiváló zenekar lép fel és nem a korunkra jellemző, szinte hihetetlen tempóban zavar le egy olyan műsort, amely mindenek előtt a virtuózitásról szól? Az idei első Dachaui Kastélykoncert azt mutatta, hogy eddigi tapasztalataink alapján ezt szinte lehetetlen eldönteni. Egy magyar hegedűs-zongorista kettős játszott varázslatosan Beethovent és Brahmsot, annyira magától értetődően, hogy fel sem merülhetnek kérdések a tempó és az agogika, illetve a dinamika szempontjából. A közönséget az első pillanattól kezdve végig hiánytalanul boldoggá tette az előadók játéka és műsora. Utóbbi eleve jelezte a művészek kiemelkedő klasszisát, hiszen Beethoven ritkán előadott a-moll szonátájával, az op. 23-mal kezdtek.

 

A müncheni zenetudós, Walter Riezler Beethoven korai öt hegedűszonátájáról írta Beethoven-könyvében: „Ezek a szó legszorosabb értelmében kamarazenék, finoman tagoltak és bensőségesek, … talán nem annyira mélységesek, mint néhány zongoraszonátája, de azért lekerekítettek és érettek, és tételeiben valamennyi tökéletesen kiegyensúlyozott.” Amennyire szép a leírt zene, annyira kérdéses, hogy mikor és hol hallhatjuk ezt ilyen szépen játszani? Riezler ehhez még hozzátette:

”... e szonáták közül a korona a negyediket, az a-mollt illeti, még akkor is, ha tapasztalataink szerint a leírhatatlanul kedves ötödik, az ú.n. Tavaszi szonáta mellett semennyire sem könnyed darab.” Vagyis a nagy élmény ezen a Dachaui Kastélykoncerten e kiemelkedő korai Beethoven-szonáta adekvát, sőt zseniális – bensőséges kamarazenei – megfogalmazása volt.

.

A rá következő szám Johannes Brahms A-dúr (op. 100) szonátája volt, és ezt szintén ugyanebben a szellemben, intim kamarazeneként adták elő. Aligha lehet manapság ennyire bensőségesen és átlényegülten, mondhatni osztrákosan megfogalmazni ezt a szonátát, mint ahogy ezen az estén a Dachaui Kastélyban hallottuk. „Az új hegedűszonáta első és harmadik tételének főtémája lehetne  akár Haydné is?” - kérdezte Eduard Hanslick, a híres kritikus, az A-dúr szonáta megjelenése után. Ezt a véleményt viszont csak akkor igazolhatjuk, ha úgy halljuk a művet, ahogy itt játszották, és ahogy ezt csak Ausztriában írhatta meg Brahms.

 

Baráti és Farkas nem pódiumcsillagok. Beethoven- és Brahms-interpretációjuk valójában nem is koncertpódiumra való, inkább a bensőségesebb zenei atmoszférájú kamaratermekbe. A hangverseny második részében szintén a muzsikálás volt a középpontban, amikor főleg Baráti játszott rendkívül virtuóz darabokat, és ebben az volt különösen szép, hogy ezzel egyáltalán nem akart hencegni. A kettősfogásokban dúskáló Ysaÿe-szólószonátában Baráti minden tudását beleadva és maximálisan érthetően, hihetetlen virtuózitással játszott, ée ez teljesen magától értetődően volt virtuóz, amit aztán még fokozni is tudta Ravel koncertrapszódiájának, a Cigánynak az előadásakor. Ravel „egy egészen ördögi darabot” akart írni, és ez Barátival nehéznek, de semmiképp sem ördögien nehéznek tűnt, hanem leginkább tüzesen magyarosnak, és ez a jelző itt, miként Liszt esetében is, természetszerűen a rendkívüli virtuózitást jelenti.

 

Csajkovszkij három hegedű-zongora darabot írt egy - ukrajnai - kedves hely emlékére. Baráti és Fraks annyira gyönyörűen játszotta, hogy a hallgató ezalatt a maga fejében  is különösen szép emlékeket idézhetett fel. A ráadásként előadott Brahms-szonátatétel (az op. 108-as d-moll lassú tétele) elragadóan szép megfogalmazása csak megerősítette ennek a muzikális, mondhatni „rendkívül muzikális” estének a karakterét. Itt nem virtuóz szólisták adtak egy koncertet, hanem igazi kamarazenét, a boldogító zene legnemesebb fajtáját hallhattunk - magasszintű virtuózitással.

 

 

Előzmény: [fidelio] mindegy (1925)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.01.24 0 0 1926

Még az alábbi kritika egészének lefordítása előtt befutott egy másik ugyanarról a koncertről.

.

A bajorországi területi lap, a Müncheni székhelyű Merkur online kiadása is beszámolt Kristófék dachaui koncertjéről (Susanna Morper írása)

 

 

Hogy legyen képünk a kastélyról és az 500 személyes díszteremről:

 

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/a/aa/Schlossdachau1.jpg/440px-Schlossdachau1.jpg

 

http://www.schloesser.bayern.de/bilder/raeume/dachau300.jpg

 

 

 

A csodálatos gobelin előtti alig nyitott zongorán játszó Farkas Gábor és Baráti Kristóf képe alatti szöveg: Világos, pontos, virtuóz és könnyed játékával a magyarországi Baráti Kristóf fellelkesítette a Dachau Kastély közönségét

 

Felbőszült virtuózitás

 

Vad, temperamentummal teli és magával ragadó – a szombati kastélykoncerten három órányi feszültséggel teli szonátázást nyújtottak hallgatóságuknak.

 

A magyar Baráti Kristóf a dachaui kastélykoncertek látogatóinak kedvence, aki a szombaton már harmadszor szerepelt itt az elmúlt években. A honfitárs Farkas Gáborral, az elismert zongoristával egy mértékében és változatosságában is gazdag programot hoztak.

A hangverseny első részében két hegedű-zongora-szonátát adtak elő (Beethoven op. 23., a-moll és Brahms A-dúr szonátáját), a második rész sokkal inkább egy szólóhegedűs estnek hatott, ahol a zongorista csak kísér. A szonátákban mindketten csodálatosan magukkal ragadóak és elkötelezettek voltak, de ez nem nagyon tűnt kamarázásnak.

 

Baráti a szonátákban a megszokottól eltérően kotta nélkül játszott, néha nagyon is a középpontban volt, így hatásosabb lett volna, ha ezeknél a részeknél Farkas Gábor beleérző játéka jobban érvényesül. A szonátákban érezni lehetett az előadók igen személyes megfogalmazását, amit következetesen meg is valósítottak. A vaskosan romantikus Brahms-műhöz jobban illett az agogikai szabadság, a díszítések és az offenzív jelleg, mint a Beethoven-szonátához, amelyből kissé hiányzott a jellegzetesen nemes hangzás.

 

A szünet után mintha kicserélték volna Barátit Csajkovszkij: Egy kedves hely emléke; Ysaÿe 3., d-moll szólószonátája, az Enescúnak ajánlott Ballada és Ravel Cigány című rapszódiája minden hegedűs számára mérföldkőnek számít. Baráti ezekben a műfajokban teljesen elemében volt, és már az első hangoktól kezdve megnyerte a közönséget. Elmélyülten és nagy kifejező erővel játszott, szerfölött célzatos és változatos vibratóval, az 1703. évi, Lady Harmsworth nevű Stradivarijának a mély fekvésben telt, a magasban pedig sugárzó hangjaival meggyőzően.

 

Egészen különleges volt Baráti Ysaÿe-értelmezése. A belga zeneszerző szólószonátái a hegedűirodalom legnehezebb és legfélelmetesebb művei közé tartoznak, mivel mind technikailag, mind zeneileg a legigényesebbek. Baráti ritkán hallható érthetőséggel és pontossággal szólaltatta meg a darabot, miközben maximálisan virtuóz és könnyed volt, ami a közönségből ámulattal teli zsongást váltott ki.

Ennek a zenészektől fizikai és szellemi kitartást igénylő hosszú estének a végén volt még egy igazi csemege, Ravel Cigánya. A magyar hegedűvirtuóz viszont cseppet sem látszott kimerültnek, teljesen fáradtság mentesen uralta a darabot. A maximális hangminőséggel előadott lenyűgöző nyitókadencia után Baráti belevetette magát a bősz futamokba, akkordokba és oktávokba, teljesen felszabadulva kostólgatva a komplex harmóniákat.

 

 

 

Miután a hegedűs befejezte a húrok fölötti örvénylő táncát, a közönség áradó tapssal, bekiabálással, lábdobogással és fütyüléssel köszönte meg a játékát. A nagy tapsot a két művész egy ráadással – Brahms 3., d-moll szonátájának adagiójával  - viszonozta.

.

.

xxxxx

.

Ráadásként újabb két találat a tubusbóLm bár lehet, hogy a másodikra már utaltam:

A tavaly nyári szentpétervári Fehér éjszakák csillagai Fesztiválon a Kaposváron is szerepelt Zarina Simanszkajával, de ez nem a 2. szonáta, hanem az 1.

https://www.youtube.com/watch?v=cSstPh9owac

 

Tavaly tavasszal a Brilliant Classics kiadó feltette A Kristóffal felvett Mozart-albumát a hegedűversenyekkel és a hegedűre és zenekarra írt más darabokkal

(az Új Magyar Kamarazenekar volt a partner): Csodálatos most is a pécsi élő koncert felemelő  hangulatával

https://www.youtube.com/watch?v=Rmhtc-VWLek

 

Érdemes meghallgatni, hiszen április közepén három koncerten lesz hallható az Összkiadás a Zeneakadémián élőben, Barátival és a Prágai Kamarazenekarral! Igaza van a kiadónak, hogy feltette az albumot és másokat is Kristóffal, mivel így sokkal többen hallgathatják és hallgatják meg ezt az egyedülálló játékot. Talán még a kórusüléseken és a csillárokon van néhány szabad hely :-)

 

Előzmény: [fidelio] mindegy (1925)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.01.23 0 0 1925

Baráti Kristóf hosszú németországi turnéja ötödik állomása Dachauban volt, ahol már játszott Farkas Gáborral is 2012 elején, majd három évvel ezelőtt ő szólistaként:

.

"2015. március 20-án Dachau-ban az 1041-es jegyzékszámú Bach-hegedűversenyt és Sarasate Cigánydalait játssza ugyanazzal a Dél-nyugat-Német Kamarazenekarral (km.: Timo Handschuh), akikkel március 22-én Pforzheimben csak Bach-művekkel szerepel (1041, 1042 és 1043). Kristóf már játszott Dachauban, a három évvel ezelőtti nagy kamaraturnén (Farkas Gáborral), ahol óriási sikert arattak, amiről beszámolót is beemeltem annak idején (http://fidelio.hu/forum?fq=Az+idei+t%C3%A9l+v%C3%A9g%C3%A9n+a+Bar%C3%A1ti+Krist%C3%B3f-Farkas+G%C3%A1bor+&ft=hozzaszolasokban&forumsearch=Keres%C3%A9s)

 .

A Geigenhimmel kitétel később más kritikában is megjelent."

.

A siekrük most is óriási volt, amiről a SZ (Süddeutsche Zeintung) kritikusa, Karl Gottwald számolt be a lapban tegnap.

.

Bensőséges és lélekteli

.

Az illusztrációhoz: Claus Schunk nevével egy 2013. május 23.i kamarakoncert felvétele került a cím alá. Akkor Barátival és zenészbarátaival, illetve az Új Magyar Kamarazenekarral nagysikerű koncrtet hallhattunk Budapesten, a MOM-ban. Mindezt csak a pontosság kedéért, mert rögtön beugrott a jelenet.

A kép aláírása: A közönség egy egészen rendkívüli koncert részese volt a Dachaui Kastélyban

.

Baráti Kristóf és Farkas Gábor virtuóz és fennkölt játékkal fogta meg a közönséget

.

Már a címből is adódó minőségi élményt, ami részleteiben még kifejezőbb, le fogom fordítani, de jó olvasni így is!

.

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.01.22 0 0 1924

Egy csillagászati óra zenében (Johannes Rahn írása és fotója)

.

Baráti Kristóf és Farkas Gábor Bartóktól és Beethoventől játszottak a január 19-i koncerten Wangen óvárosában, ismét egy csillagászati, tehát időtlen, azaz földöntúli órát nyújtva a közönségnek.

A szervezők a két muzsikus személyében ismét nemzetközileg elismert előadókat hívtak meg Wangeni Városházába, akik péntek este ünnepi hangulatot teremtettek a technikailag briliáns és érzelmileg lendületes Bartók- és Beethoven-hegedűszonátákkal, miként az tőlük elvérható is volt.

.

Bartók I. hegedű-zongora-szonátája (op. 21) nem fülbe mászó, szinte már öntörvényű darab, de a szerző mégsem tett semmilyen engedményt a harmonikus és dallamos formákra vágyó hallgatóságnak. Egy pillanatra sem nyugodhatunk és nem vonhatjuk ki magunkat a lenyűgöző hanghatások alól. A legdöbbenetesebb mégis az, hogy bár a zene teljesen absztraktnak tűnik, mégsem féktelen, fegyelmezetlen vagy kaotikus, hanem nagyon szigorú és rendkívül tudatos munka eredménye. Önkéntelenül is felvetődik, milyen tapasztalatok alapján érte el Bartók, hogy miközben maga a háttérben marad, zenéje egyre inkább érthetővé válik.

 

Technikailag briliáns és kompromisszum nélküli mindkettőjük játéka. Mondhatni, kíméletlenül és hajszolva dolgozták fel az első tétel valamennyi mozzanatát, s miközben szinte felrobbantották a teret vagy leheletfinom ciripelést produkáltak, mégis teljes összhangban maradtak. Az Adagióban a hegedű magasan a zongora felett lebegett, és a két hangszer látszólag egymástól függetlenül járta körbe a zenei anyagot, de mégis úgy, ahogy a világűrben mozog két olyan csillag, amelyeket  a nehézségi erő tart össze.

.

Utána a Presto forgószélként söpört át a termen, amihez a hegedűs szolgáltatta a mozgási energiát, állandóan kamaszos szempillantásokkal ösztönözve társát, szünet nélkül pattogtatva a motívumok tüzijátékait, hanghatásokkal és ritmikai kavalkáddal borítva el a hallgatóságot. Egyetlen zenemű, esztétikai és zenei erőhatás sem érinti meg úgy az aggodó lelkeket, mint amelyik mind a zenészeket, mind a teljes közönséget magával ragadja.

.

Beethoven 9. Zongora-hegedű-szonátájával, az op. 49-es A-dúr Kreutzer-szonátával aztán ismét a fülünknek látszólag ismert területen találtuk magunkat, de itt is hamar rájöttünk a terep csalárdságára. Beethovent - Bartókhoz hasonlóan - teljességében kaptuk. Már az első tételből hiányzott a biztonság. Dühös tempóban, mikroszkopikusan kis térbe szétterített motívumokkal rontott rá a zeneszerző az ismert formákra és zenei mintákra, és egész egyszerűen felrobbantotta azokat. Baráti Kristóf olyan következetességgel és hevességgel muzsikált, hogy már félhettünk a vonójától, amiből aztán az este folyamán nagy mennyiségű szőr ki is hullott.

.

A művészi előadásmód nem fejezhető ki szavakkal

.

Az Andante con variazioni több teret adott a zongoristának, aki dúskált a technikai finomságokkal párosult élvezetes kifejezésekben, és oly gazdagon vezette fel a témát, hogy arra nincsenek szavak. Ezután Baráti Kristóf és Farkas Gábor megmutatták, mit is jelent a Presto: füllel és szemmel alig volt követhető a fergeteges muzsika és a mozgásuk, ugyanakkor minden hang a helyén volt, és annyira szoros volt az összhangjuk, hogy még egy késhegy sem fért volna közéjük. Ritkán hallható ennyi extremitás ilyen kis térben, és a művek zenei lényege is csak ritkán érezhető ennyire világosnak és jelenik meg ilyen hatásosan, mint ezen az estén.

.

A közönség persze nem engedte ráadás nélkül távozni a két művészt: két Csajkovszkij-művet adtak elő, a Melódiát és a Scherzót, amelyekben ismét megmutatták játékeleganciájukat, könnyedségüket és a legapróbb részletekre kiterjedő kifejező erejüket. 

.

 

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.01.21 0 0 1923

Mivel szorosan e témához kapcsolódik, itt is felhívom a figyelmet a következőre:

.

Néhány napja a holland Brilliant Classics lemezkiadó beltöltötte a tubusba a Bach-szólódarabok Baráti Kristóffal felvett teljes albumát, amelyet 2009. szeptember 7. és 12. közt rögzítettek a müncheni Siemens Villában. Hat nap alatt már több mint 7.600 érdeklődője volt. Az anyag tételenként is elérhető, így az Új Zenei Újságban alább értékelt koncert középső ráadása, a C-dúr largo is közvetlenül megidézhető a lemezről! 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.01.21 0 0 1922

Az Új Zenei Újság még a múlt hét végén beszámolt Baráti Kristóf és a Kovács János dirigálta Óbudai Danubia Zenekar január 9-i koncertjéről, és az alábbi linkről még 60 napig meghallgatható a kritika.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.01.19 0 0 1921

A Baráti Kristóf-Farkas Gábor kettős 14-részes németországi koncertsorozatának ma már a negyedik állomása lesz Wangenben, egy baden-württenbergi kisvárosban az osztrák/svájci határ mentén.

A második fellépésről (Reutlingen) beszámoló jelent meg a helyi lapban (Martin Bernklau írása):

.

.

Baráti Kristóf és Farkas Gábor koncertje a Stadthalléban

Az igazi hegedűs

.

Még az 1703-ban épített, "Lady Harmsworth" nevű Stradivari sem játszik csak úgy magától. De hogy a magyar Baráti Kristóf a legméltóbb használója ennek az értékes kölcsönhangszernek, arról meggyőződhettünk a szerdai koncerten, ahol a kamarazenei sorozat keretében a zongorista Farkas Gáborral lépett fel.

Már maga a műsor is szinte elképzelhetetlen volt a hegedű szempontjából: Beethoven, Brahms, Csajkovszkij, Ysaÿe, Ravel. S habár a hegedűestek régimódiak és elavultak szoktak lenni, az érdeklődés mégis jó volt: a többnyire idősebb korú közönség helyett számtalan fiatalt, sőt -  kívánatosan - gyereket ragadott magával az esemény: így szeretnék én is egyszer hegedülni!

.

Az 1979-ben Budapesten született, majd Venezuelában felnőtt Baráti Kristóf annak az orosz-zsidó hegedűiskolának a nagy örökségét viszi tovább, amelyet Milstein vagy Menuhin, Szeryng vagy Heifetz képviselt, a virtuozitást teljesen a szenvedélyes intenzitás szolgálatába állítva. A hegedűs technikának ez a néha hihetetlenül könnyed, teljes odaadású bemutatása sosem akart  a tévesen leszólt hibátlanságával hatni, ahogy a vibráló és csillogó kifejezőerő sem volt szolgai hűségű, és a varázslatot nem is a puszta tökéletességgel vagy a lélegzetelállító akrobatikával érte el.

.

A kis Magyarország óriási zenei hagyományának forrását is kiérezhettük Baráti játékából: a Habsburg korabeli bécsi, a zsidó, a cigány, a szláv, de a német és más európai hagyományokat, amelyek  már a műsor összeállításában is megjelentek:   a középső, a-moll Beethoven-szonáta (az op. 22, 23 és 24-es sorozatból, 1800-ból), amelyik közel áll a közmondásos Kreutzer-szonátához, a Thuner-See mellett írt késői Brahms-szonáta, a gyengéden ábrándozó A-dúr, majd Csajkovszkij hegedű-elégiája, amelyet fiatal szerelmének írt Egy kedves hely emlékére, az egytételes Ysaÿe-szólószonáta, a Ballada, amelyet a Bach-csodáló belga csodahegedűs Enescúnak dedikált, végül Ravel Cigány című rapszódiája, amelyet a hűvösen égő finom lelkű szerző a csodálatos magyar hegedűsnek, Arányi Jellynek írt.

.

A zongorista Farkas Gábor zökkenőmentesen, különös érzékenységgel és figyelemmel egészítette ki Baráti néha szabadon csapongó, de mégis mindig meghatározó és csodálatosan kifejező játékát. Sosem akarta társát túljátszani, de a szolisztikus részeknél megmutatkozott az ő kifejezőképessége is. Amikor Baráti vonója már nem csak merőlegesen feküdt a húrokon, amikor a hegedűs egészen könnyed csuklóval szinte kirázta vibrátóját, netán ideges alkarral játszott vagy a halk záróhangokat megszólaltatta: a tankönyvekben található technika és a kétségtelenül szabályos interpretáció helyett az egészen nagyszabású muzsikálást, az egészen kiemelkedő hangzást éreztük. A - mindenekelőtt a felső fekvésben annyira erőteljes - Stradivarit talán túlbecsülték, egy kissé eltúlozva a hegedűművészet ilyen lenyűgöző ünnepi eseményeit.

.

A lelkes tapsok után természetszerűen voltak különleges intenzitásúak, főleg a hegedűs részéről, a ráadások: Brahms harmadik (d-moll) hegedű-zongora-szonátájának bensőséges lassú tétele, és Ysaÿe Bachnak ajánlott "Obsession" elnevezésű kezdő tétele az I. Szólószonátából.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.01.17 0 0 1920

Helyesen:) ...a hazaiakat volt szerencsém meghallgatni.

Előzmény: [fidelio] mindegy (1919)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.01.17 0 0 1919

Baráti Kristóf és a Kovács János dirigálta Óbudai Danubia Zenekar január 16-i koncertjéről az alábbi beszámoló jelent meg az f21.hu - A fiatalság százada nevű portálon.

 

2016 januárjának közepén alakult egy új weboldal, az f21.hu, melynek lelkes csapata „A fiatalság százada” szlogent tűzte zászlójára. Az alábbi kérdéseken keresztül megismerhetitek, hogy mire is vállalkozott ez a maroknyi, de elszánt fiatal!

 

Mi az az f21.hu?

 

Az f21.hu egy szombathelyi székhelyű, de országos írógárdával rendelkező, kulturális, elsősorban fiatalokat megszólító weboldal, amely igényes és modern köntösben szeretné a klasszikus „nyugatos” értékeket közvetíteni. Nem tör a 20. század elejét meghatározó folyóirat magasságaiba, de a 21. század magyar fiataljainak jelzőfényt kíván nyújtani: kultúra nélkül lehet élni, de nem érdemes.

 

http://f21.hu/zene/paganini-csajkovszkij-barati-kristof-telt-hazas-koncertje-a-mupaban/

 

Több kifogásom is van, amiket most nem részletezek (majd megírom a szerzőnek), de azért néhányat ittis szóvá teszek: a betétzene helyett (Joshua Bell, Gergievvel és az USA Nemzeti Ifjúsági zenekarával; 2013. július 21-én a Proms alkalmával Londonban, a Royal Albert Hallban)  Baráti Kristóf 6 évvel ezelőtti nagyszerű operaházi koncertfelvételét kellett volna ajánlani, és persze megemlíteni a három gyönyörűséges ráadást, de mindenekelőtt a karmester nevét.

 

Pótlom: Kovács János volt a karmester, míg a ráadások a lejjebb lévő beszámolóban is (Ysaÿe II. szólószonáta 4. tétele, J.S.Bach C-dúr szólószonáta largója, végül az Ysaÿe-szonáta I. tétele.,

 

 

az általam is hallott előadás pedig:

1. tétel: https://www.youtube.com/watch?v=ES-N8b7B3uw

2. tétel: https://www.youtube.com/watch?v=IMkMPD_YFvE

3. tétel: http://play.tojsiab.com/bWlDSXdiUGNRb2cz

 

Az utóbbi időszakban az alábbi helyeken és időpontokban játszotta Baráti Kristóf a Csajkovszkij-hegedűversenyt, amelyekből a hazaiakat volt szerencsén hallgatni. Mindezekről e témában van bőven anyag, kritikák, képek stb. (a téma keresőjébe a Csajkovszkij hegedűversenyt kell beírni):

 

2011. 05. 19. Isztambul

2011. 12. 17. Magyar Állami Operaház (Filharm. Társaság Zenekara, Pinchas Steinberg/

2014. 10. 03. Bad Wörischhofen (A 2014. év Fiatal Művésze-Díj átadásakor

2014. 12.15. Osnabrück (Hanar Zsolt és a Wiesbadeni Zenekar)

2015. 01. 24. Erkel Színház (Orosz Nemzeti Zenekar, Pletnyov)

2015. 06. 14. Szentpétervár (A Mária Színház Zenekara, Gergiev)

2015. 09. 09. Veszprém (Auer Fesztivál Zenekara, Csaba Péter)

2016. 05. 28. Budapest, Müpa (Zuglói Filh., Horváth Gábor)

2016. 08. 27. Párizs (Szabadtéren)

2018. 01.09. Budapest, (Müpa, Óbudai Danubia Zenekar, Kovács János)

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.01.12 0 0 1918

Rövid riport az M5-ön a zuglóiak és Baráti Kristóf keddi nagy sikerű koncertjéről. A riporter talán belehibázott, hogy Kristóf ma is a világ egyik legkeresettebb hegedűművésze, ld. a bachtrack listái témába beírt kiegészítésemet!

Előzmény: [fidelio] mindegy (1917)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.01.10 0 0 1917

Már tegnap este írni akartam a varázslatos Baráti-koncertről, így a gyorsabb Fáy Miklós megelőzött, mert hamarabb kikívánkozott belőle a link alatti beszámoló. Igaza van!

 

Kíváncsi lennék, hányan szerették volna meghallgatni ezen újabb gyönyörűséget, mert részletezni én sem tudom, mitől ilyenek Kristóf előadásai. Mindent tud hangszerével, vagyis azt csinál, amit akar, és persze azt akarja, hogy közreműködésével mindig közelebb és közelebb kerüljünk a zeneszerzők elképzeléséhez. Bármelyikük meg lehetne vele elégedve, az élők pedig biztosan. Sosem adja lejjebb, és nem kell mindig ugyanúgy játsszon, ami lehetetlen is, ahogy felvételeinek újra és újra történő meghallgatása egy idő után már szinte unalmas: mindig ugyanaz a tökéletesség, sose téveszt?  :-)

 

A Müpa nagyterme tehát tele volt, a valószínűség okozta néhány hely mindig szabad lesz, de ha az orgonaüléseket is számolom, több mint 1700 és a pódiumon még vagy 65 érdeklődő (a zenekar, de élvezte a karmester is :) hallgatta ámulatba esve a mennyei játékot. Baráti ördögien muzsikál, közben maximálisan alázatosan, nincs benne semmiféle sztár allűr, és emiatt érződött a zenekar tagjain is a csodálat, amihez a maguk részét tökéletesen bele is adták, köszönhetően ez a finoman érző dirigensnek, Kovács Jánosnak is, így együtt alkottak maradandót, remélve, hogy a felvétel meg is marad. A Paganini-verseny éppen 200 éves, eredetileg ütők (cintányérok, üstdob, nagydob) nélkül és a fúvósoknál is kisebb létszámra írva, de ebben a nagy térben kellett az - oboa és klarinét kivételével - plusz 1-1 fúvós, meg a továbbiak (két trombita) és persze a nagyobb vonóskar. Szépen szóltak szólistáik, ahogy az egész jó volt. A Paganini-darab inkább szólt a szólistáról, és az első tételben az arányában változatlan, de a tétel hossza miatt igen hosszú kadencia káprázatos volt most is. Szerzője egy virtuóz francia hegedűs volt, Emile Sauret (1852-1920), aki sok könnyebb, inkább oktató hegedű-darab mellett írta ezt a virtuóz betétet, mint legismertebb művét.

Még a szünetben mondta Baráti egyik kedvelője, hogy "mindig boldogsággal nyugtázza, hogy életében ennyiszer hallhatja a világ legjobb hegedűsét, és emiatt is szeretne még soká élni." Neki is igaza van! A koncert után nem találkoztunk, de a komolyabb Csajkovszkij-verseny és a ráadások is bizonyították mindezt. Utóbbiak sorban: a Jacques Thibaud-nak dedikált II. Ysaÿe-szólószonáta 4., azaz zárótételét adta elő, amelynek részben A fúriák nevet is adta a szerző. Ebben visszaidézi az első tételben már szereplő dies irae dallamot, és örültünk, hogy ezt a közel három perces részletet is választotta, mert ráadásként még nem hallottam tőle. Utána a légiesen könnyed largót hallhattuk a C-dúr Bach-szólószonátából. Végül a már említett  Ysaÿe-szonáta sokszor játszott első tételét, az Obsession (Lidárcnyomás)-t szólaltatta meg a főszereplő.

Előtte dübörgő tapsok stb., ahogy FM is írta, a régóta várt csoda beteljesedett, várhatunk az április közepi Mozart-hegedűversenyekre a Zeneakadémián, ahol a PKF-Prágai Filharmonia lesz a partner. Jellemző, hogy a három koncertre már csak mindössze 30 eladatlan jegy van, a szombati elsőre már eladták az összeset. Baráti világszám, hallani kell!

 

Az alábbi felvételen két a Ysaÿe-ráadás is hallható a tegnapiakból!

.

Áprilisig sem áll persze meg az élete: következik egy több hetes németországi túrné, amelyen Farkas Gáborral néhány korábbi helyszínre is visszatérnek az alábbiak szerint:

 

2018. 01. 14.: Ahaus, Schloss Ahaus, Fürstensaal

Beethoven: a-moll hegedű-zongora szonáta, Op.23
Brahms: A-dúr hegedű-zongora szonáta, Op.100
Csajkovszkij: Souvenir d‘un lieu cher, Op.42
Ysaÿe: Szonáta szóló hegedűre No.3 („Ballada“)
Ravel: Tzigane

 

2018. 01. 15.: Celle Schlosstheater

          01. 17.: Reulingen, Stadthalle

          01. 18.: Stuttgart, Theater des Augustinum, mind ugyanezzel a műsorral.

 

2018. 01. 19.: Wangen, Stadthalle

 

Bartók: 1. szonáta hegedűre és zongorára
Beethoven: Kreutzer-szonáta, Op.47

 

2018. 01. 20.: Dachau, Festsaal

          01. 21.: Fischen, Haus Oberallgäu Sonthofen

          01. 22.: Coburg, Kongresshaus Rosengarten

          01. 23.: Pullach, Bürgerhaus

          01. 24.: Bad Aibling, Kurhaus

          01. 25.: Rheine, Falkenhof, Morriensaal

          01. 26.: Burgwedel, Amtshof

          01. 30.: Bocholt, Euregio gimnázium aulája

          01. 31.: Cuxhaven, Saal des Kreishauses, mindenhol szintén a hosszabb műsorral,

 

közben 01. 27.: Rostock, Villa Papendorf: egy még nem ismert programmal.

 

 

S ha már ilyen változatos a műsoruk, az Eminescúnak ajánlott bravúros Balladát is megidézem, szintén a három évvel ezelőtti hollandiai koncertről.


 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2018.01.08 0 0 1916

Elkezdődött a naptári év, a koncertszezon második része, nekem rögtön egy régóta várt előadással, amelynek főszereplője Baráti Kristóf lesz a Müpában, január 9-én este. Két hegedűverseny lesz a program, közreműködik a Kovács János dirigálta Óbudai Danubia Zenekar.

Együtt még nem hallottam őket, de a kiváló Kovács Jánossal is csak egyszer a szólistát, amikor a martonvásári park szigetén Beethoven hegedűversenyét adta elő, de akkor a NFZ volt a partner. A szabadtéri előadás hátrányait akkor nem éreztem, mert az első sorban kitűnő volt a hangzás.

 

A holnapi telt házas lesz, a felvezető INNEN!

 

Tetszik a link bal szélén olvasható kérés:)

"Hívja meg ismerőseit vagy ajánlja másnak is a programot!"

 

Az említett telt ház okán csak az esetleges felvétel későbbi közvetítését tudom ajánlani, ha majd ismert lesz annak időpontja, azt is. 2014 eleje óta szinte nincs olyan koncert Barátival, ahol a jegyek eladása gondot okozna, sőt: már az előadás előtt jóval elfogynak a belépők, ami nem is csoda a várható minőség alapján. Ismerőseimet már régen meghívtam. jönnek boldogan.

 

A zenekar honlapját több mint másfél éve nem aktualizálták, így csak remélni lehet, hogy a várhatóan kitűnő előadás után azt mielőbb megteszik, és a fenti két kiváló partnert is megemlítik Azt is kijavíthatnák, hogy a zenekarral fellépő fiatal művészek közt említett Farkas Gábor nevére klikkelve ne egy másik FG (FGG)fényképe jelenjen meg.

 

 

Úgy látszik, hogy a zenekarnál megállt az idő.. :)

 

 

A zongorista Haláltánc-interpretációja 2014. november 2-án volt.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.12.18 0 0 1915

       Egyedi koncert volt december 16-án a BMC-ben, mivel az indítékul adódó két évforduló többször már nem fog előfordulni. 60 éves lett a muzsika havilap, az UMZE-Kamarazenekar pedig 20 éve szolgálja az új zenét, így együtt ünnepeltek, mi pedig őket, nagy várakozással és figyelemmel megtöltve a kiváló akusztikájú termet. A zenei havilap neve jobban tetszik, mintha csak Zene lenne, ahogy a lágy hangzású muzsika (mousikos) is közelebb van a múzsák összefoglaló nevéhez és a muzsikusokhoz. A műsor és a két vendégszólista is vonzó volt, különösen a Baráti Kristóf által újból megszólaltatott Bartók-Szólószonáta, amely aztán az est fénypontja lett. A Muzsika szakírója majd profi beszámolót fog írni az egészről, én pedig csak érintem a műsor keretét alkotó két művet, mert itt Kristóf újabb mágikus előadása kapcsán írok bővebben.

       A szonáta születéséről és magáról a műről sokat és alaposan írtak a szakemberek, és mivel az idő igazolta, hogy ez a darab egészen kiemelkedő példája a műfajnak, számtalan előadó tanulta meg és adta elő az eltelt 73 évben, elsőként a megrendelő Yehudi Menuhin. A szólószonáta felvételeinek sora is jelentős, köztük a legnagyobbakkal, pl. a 41 éves Menuhinnal innen! - és ezek nagy része ma már könnyen meghallgatható. Örülhetünk, hogy a Baráti-féle megfogalmazást élőben is rendszeresen élvezhetjük, remélve a most is felvett előadás kiadását, mert megörökítésre méltó volt.

       Korábbi megszólaltatásaira (két alkalommal a Bartók Emlékházban, 2012. nyarán a szombathelyi Bartók-szemináriumon, majd a Magyar Rádióban, idén tavasszal a Zeneakadémián) jól emlékszem, az ottaniakból felvett játékát és a tubuson lévőt sokszor meghallgattam, és tudom, hogy külföldön is gyakran kerül műsorára ez az egyedülálló mű. Utóbbiakból megemlítendő a közel három évvel ezelőtti (2015. január 21.) debütálása a Carnegie Hall kb. a szombatihoz hasonló méretű Weill-termében, és erről is lehet olvasni e témában. Azon a túrnén még háromszor játszotta az USÁ-ban és egyszer Kanadában, majd négy nappal a debüt után már az ausztriai Östringenben, de volt ez a szonáta műsorán Memmingenben, és ugyancsak Németországban, Kölnben, de már idén szeptember elején. Bizonyára minden alkalommal tovább érlelődött a darab, ami Kristófnál sosem lehet túlérett, hiszen az eddigiekből is azt szűrte le profi és amatőr hallgatója, hogy ő a legtökéletesebb megtestesítője a médiumnak, akinél az első a zene, a zeneszerző gondolatainak értő és érző közvetítése. Ehhez megvan benne az a tehetség, tudás és tapasztalat, ami megalapozza a játékát jellemző alázatot a legmagasabb szintű előadásokra. Az említettek ismert kritikái felsőfokúak.

       Más művészeti ágakban is megfogalmazták, hogy pl. az az igazi festőművész, aki láttatja is az általa látottakat, illetve érezteti saját érzéseit, és ezt érzem Barátinál is: alaposan ismeri és érti azokat a zenéket, amiket aztán egyre inkább megértet velünk, és itt elég csak a fülünkre hallgatni, és a szívünkkel érezni. Vonatkozik mindez persze más műfajokban való játékára is. Ezt érezhették szombaton a szólószonáta zenében igen tapasztalt hallgatói is, mert az utána kirobbanó tapsban mindaz a feszültség felszínre tört, ami abban a 25 percben összegyűlt bennünk. Néhány igen tapasztalt zeneértővel együtt állapítottuk meg, hogy „ennél tökéletesebben” csak a Kristóf tudja ezt a darabot eljátszani, remélhetően nemsokára.

       Bartók mesteri darabja tehát megint mesterére akadt, és itt hadd tegyek egy kis kitérőt a hegedűre írt szólószonáták területére, hogy jobban megértsük a Bartók-mű kivételes jelentőségét. A leginkább közismert ilyen művek J. S. Bach szonátái és partitái, amelyeknek persze voltak előzményei, vele viszont olyan magasra került a mérce, hogy a Bartókig írt ilyen művek vagy sorozatok megközelíteni is alig tudták, sokan meg sem próbálták a műfaj művelését. Bach előtt az egy generációval idősebb, szintén német hegedűs és zeneszerző, Johann Paul von Westhoff (1656-1705) először egy önmagában álló szonátát írt (1683-ban), majd hat partitát , azaz szvitet 1696-ban, és ezek táncait (allemande, courante, sarabande és gigue) Bach is ugyanebben a sorrendben használta, de a mintákat meghaladó minőségben. A sorozat egyik felvételét érdemes meghallgatni vagy beléjük hallgatni!

A kortársak közül a nevesebbek is írtak ilyen zenét (Händel, Telemann, Molter, Pisendel), rövidebb-hosszabb szonátákat, fantáziákat, hasonlóan tanulási és szórakoztatási célból, majd napjainkig az összes további zenei korszakból sok-sok ilyen darab ismert, szintén csak néhányat kiemelve: Wieniawski (1854), a neobarokk Reger-sorozatok (4 darab 1900-ból és 7 szonáta 1905-ből, amelyekből az utolsó közel félórás, de ezek az utánérzések nem annyira sikeresek, mint a minta: a hetedik kezdése is feltűnő rögtön!); a Baráti által a Bach-darabok után szintén lemezre vett és repertoáron tartott Ysaÿe-sorozat(1923), Hindemith (1918-24 között több szonátája is), Erwin Schulhoff (1927) ilyen műve, vagy említhetem még éppen a magyar Székely Zoltán 1920-ban írt és Bartóknak is eljátszott szólószonátáját, Veress Sándorét (1935-ből), végül a Bartókét követő időből származó Prokofjev- (1947) és Hacsaturjan- (1975) szólószonátát. A szintén főleg tanulási céllal írt caprice-ok, prelűdök, etüdök stb. számtalan példája közül megint csak Baráti Kristóf sikerszámát, Heinrich Wilhelm Ernst Nagy caprice-át, a Schubert-Erlkönig vituóz megzenésítését emelem ki. A többiek között Tartini, Paganini, Kreisler, Vieuxtemps, Scsedrin, Quiroga neve ismerősebb, többségükben hegedűsként is kiváló zeneszerzők.

       A majdnem legfrissebb ismert szonáta Liszt h-moll szonátájának átirata (Noam Sivan, 2007), és a szinte csak hegedűsként világhírű Nathan Milstein is átírta hangszerére Liszt 1. Mefisztó-keringőjét :-) Mindezek között a Bartók-szólószonáta jelenti a Bach utáni csúcsot, összetettségében, mondanivalójában és nehézségében, és a nem hegedűs szerző talán sosem írta volna meg, ha nem emigrál, és nem úgy találkozik ott Yehudi Menuhinnal, ahogy a részben szomorú történet már megint nagyon ismerős.

       Ez a monumentális Bartók-remek szintén jól illik a varázslatos előadóhoz, Baráti Kristófhoz, és a Muzsika örömünnepén sem csalódtunk benne. A felfoghatatlan tudásán alapuló interpretációja magával ragadó, egyben minden részletében érthető, utolérhetetlen és csak csodálni lehet.

Szívesen, máskor is, szoktam mondani ilyen esetekre!

 

A felvezető Vidovszky-promenádzene kellemes ünnepi hangulattal, a záró Ligeti-zongoraverseny Fejérvári Zoltán kitűnő szólójával, néha ütőhangszeresként egészítette ki a két profi ütőst, de az egész zenekar kiváló volt, az egész versenymű ütős, nagy élmény volt. A szólószonáta ráadásaként Baráti a már sokszor idézett lidérces Ysaÿe-szonátatételt, az Obsessiont játszotta el, most is káprázatosan.

 

 

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.12.14 0 0 1914

Reggelre már kivilágosodott:)

Kimaradt Kristóf repertoárjából

 

Csajkovszkij Valse Scherzo (op. 34)

Saint-Saëns Havanaise

Bartók I. rapszódiájának hegedű-zenekar átirata

 

Közben pedig egy kedves kép az alig 14 éves múlt Barát Kristófról, amint éppen akkori tanárával, a 81 éves Tátrai Vilmossal örökítették meg, de a nevét az ördögöcske rövidítette a forráskiadványban. Csak emlékeztetőül egy korabeli felvétel, ahol csak a kép homályos, a hangvétel félreismerhetetlen! A további tételek is elérhetők a linkről.

 

Előzmény: [fidelio] mindegy (1913)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.12.13 0 0 1913

Ahogy már tervezem Baráti Kristóf jövő évi koncertjeinek meghallgatását, felidézem a lejjebb összesített (általam ismert) repertoárját, a kifejezetten kamarazenei és szólódarabok nélkül, és kiegészítem az újabb művekkel. Mi lehet még?

 

Hegedűversenyek: 42

.

Beethoven, Csajkovszkij, Brahms, Dvorzsák, Saint-Saëns, Dohnányi-I., Sibelius, Wieniawski d-moll, Barber, Berg, Korngold, Dubrovay-II., Bruch-I., Hacsaturján, Glazunov, Sztravinszkij, Sosztakovics -I.: (1-1)

.

J. S. Bach (1041, 1042), J. Haydn (C-dúr és az A-dúr (Melk), Mendelssohn (d-moll, e-moll), Paganini (I. és II.), Bartók, Prokofjev: (2-2)

W. A. Mozart (5)

Vivaldi (8): RV 269 (Tavasz), RV 315 (Nyár), RV 293 (Ősz), RV 297 (Tél);

RV 95 (A pásztor), RV 335a (A csalogány), RV 356, RV 277 (Il Favorito/A kedvenc)

.

Kettősverseny: 6

J. S. Bach 1060 (2h és h+ob változatban is) és 1043 (2h); Vivaldi RV 524 (2h) és RV 548 (h+tr), Mendelssohn d-moll (h+z), Brahms (h+g)

.

Hármasverseny: 1

Beethoven (z+h+g)

Versenymű 5 szólóhangszerre...: 1

Vivaldi RV 580 (4h+g)

.

Versenymű közeli művek: 6

.

J. Haydn Sinfonia concertante (Op. 84: h+g+ob+fg), W. A. Mozart Sinfonia concertante (h+br), Lalo - Spanyol szimfónia, Bruch - Skót fantázia,

Rózsa Miklós Sinfonia concertante op. 29 (h+g), Eunho Chang "Fantasia luminosité", azaz Ragyogó fantázia

.

Egyebek (hegedűre és zenekarra): 15

.

J. S. Bach 1045 (Sinfonia D-dúr, egy hv-tétel), W. A. Mozart 2 rondó és 1 adagio, Beethoven 2 románc, Csajkovszkij op. 42/1. (Meditáció, Glazunov zenekari átiratában), Ravel Tzigane, Sarasate Carmen fantázia, Ysaÿe A tavalyi hó, Saint-Saëns Bevezetés és rondo capriccioso, Sibelius szvit, Wolf Péter Utazás (2 változatban), Arvo Pärt Fivérek

Előzmény: [fidelio] mindegy (1828)
[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.12.11 0 0 1912

 

 

2017. december 16.

szombat 19:30

BMC

 

UMZE jubileumi koncert

 

Bartók Béla: Szólószonáta

Baráti Kristóf

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.12.11 0 0 1911

December 8-án a hollandiai Utrechtben játszott Baráti Kristóf, ahol a 2. Prokofjev-hegedűversenyt adták elő az Otto Tausk-dirigálta Rezidens Zenekarral a nagyon fiatal TivoliVredenburg közel Müpa-méretű nagytermében. A karmesterrel sem először lépett fel, ahogy a művet is többször adta elő.

A linken körbe lehet járni a különleges termet, ahol a zenekar és a szólista igazán a középpontban van/volt.

Több kép...

 

 

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.12.11 0 0 1910

Aki keres, talál, és bár egészen mást kerestem, ez jött be..., Kristóf és az ismeretlen zongorista, no és a csaj...

 

Emlékeztetőül egy közel hat éves előadásról.

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.12.06 0 0 1909

Az alábbi filmen Baráti Kristóf is kortársként/tanítványként beszél Kodály Zoltánról :-)

 

https://papageno.hu/featured/2017/12/egy-percnyi-kodaly/

.

.

Érdekesebb viszont a videó után felugró további anyag Kristóffal és Würtz Klárával, mivel pl. a tubusból törölték a korábban illegálisan feltöltött Brahms-szonátákat.

 

https://www.youtube.com/watch?v=VcmMESsVfLs

 

Utána pedig a 2015. április 8-i baráti-kamarázás is meghallgatható Kristóffal:

 

https://www.youtube.com/channel/UCOxIftPh4LJuyGLwH5i5Kig/videos  

 

(mintha most is ott hallanám, igazi élő koncert, még a zavaró háttérzaj sem zavar, annyira varázslatos!)

 

Stb., mert van ott más érdekesség is az Only Classix feltöltő neve alatt..

 

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!