Szívemből szóltál, és ahogy Bartóknak eszébe sem jutott az ismert körülményekkel terhelt emigrációban filmzenét írni, pedig talán jobban élhetett volna, a nevét viselő klasszikuszenei rádióadónak sem szabadott volna nyitni a filmzenék felé. De értem én a rádiót is: ahogy a sokszor rejtvény nélküli játékok is a válaszolók számának növelését célozzák, a sokszor sekélyes filmzenéknek is ez lehet az oka.
.
Az adó szlogenje is megváltozott, sajnos negatív irányba, és azt is helytelenül használva:
"Bartók Rádió szlogenje: Több, mint klasszikus." A magyarban hasonlítások és összehasonlítások esetén írunk vesszőt a mint elé (pi.: A kedves Bősze Ádám többet beszél, mint a szintén kedves Becze Szilvia.). A kifejezés nyomatékosításánál, erősítésénél viszont nincs vessző! Az már csak hab a tortán, hogy a felvezetés is hibás, mert helyesen: A Bartók Rádió szlogenje: Több mint klasszikus.
.
A filmzenés hígítás éppen nem a klasszikus jelző erősítését eredményezi, de bizonyára sokaknak tetszik, ahogy időnként kötelezően játszanak be ilyen zenéket.
Már írtam az illetékeseknek a szlogen ügyében, de változás nincs.
Hát igen, a szokás nagy úr, a rossz szokás meg még nagyobb: sokszor dölyfös önkényúrként ragaszkodik a vélt érdemei szerinti pozíciójához. "Mert csak!"
Én is egyszerűen kikapcsolom a rádiót, ha sok a duma. Vagy ha filmzene megy. Nem tudom, mi a fenének kell ezeket a satnya filmzenéket ennyire erőltetni, ahogy a Bartók rádió teszi egy ideje.
Az utóbbi időkben gyakran elpártoltam a Bartóktól, mert a kelleténél többet beszéltek a zene rovására.
Ma kivétel volt.
Délután César Franck A-dúr szonátájáról Péteri Lóránt (ha jól írtam a nevét) igazán ihletetten, a mű nekem ismeretlen, mélyebb titkait fedte fel, nagyon jó zenei illusztrációkkal.
A ř nem rzs-nek ejtendő, mint a porzsák szavunkban, hanem csak egy (szerintem oroszosan) kemény zs hangot kell hallatnunk. Úgy vélem, kisebb hiba, ha lágyabbra sikerül, hiszen egy idegen nyelv számunkra idegen hangja nem is tud kellemetlen erőltetés nélkül beilleszkedni a természetes ívű beszédünkbe, tehát kisebb hiba, mint fölöslegesen kettétörni, megakasztani a szó lendületét a rzs-vel.
Egyik nap föl is kaptam a fejem, amikor a Bartókon az egyik műsorvezető hölgytől (sajnos nem tudom, kitől) Dvořák nevét helyesen kiejtve hallottam, mert ez ritka.
A cseh gyerekeknek efféle versikékkel tanítják, gyakoroltatják ezt a fránya ř hangot:
Řeu, řeu dříví, a jsem celý křivý. Řeu dříví z ořechu, narovnám je pod střechu. Řeu dříví na polínka, vaří kai Kateřinka.
Miért kell állandóan ezt a bánatos búbos bankát, a buta Szakonyi Juditot hallgatni?! Nincs más hírolvasó?
Szakonyi Judit nem tud olvasni. Amit mégis sikerül kisiskolás módon kibetűznie, nem tudja értelmezni. Magyartalanul hangsúlyoz. Nem tudja, hol a mondat vége, többször is leviszi a hangot a mondat közepén. Olyan idegesítő, amit csinál, hogy egyszerűen kikapcsolom a rádiót, ha Szakonyi Judit mond híreket. Úgyse lehet arra figyelni, mit mond, mert elnyomja a rémes hírolvasói modora. Sajnos mostanában túl sokszor ül a mikrofon mögött.
A műsorvezetők kiejtése (nem mindegyiké) sajnos rettenetes, ha neolatin nevekről van szó. Botrányos, hogy azene nyelve például, az olasz mennyi gyalázatot kell elviseljen az amúgy rendkívül művelt, okos, lenyűgöző értelmi-érzelmi tőkével bíró emberek és emberkék fölényes pöffeszkedése által.
Az a pár perc, amíg egy zenedarab szól, még az is elég lenne, hogy lejegyezze magának a szólásra bátor, hogyan is kell helyesen mondani -- legalább -- a leggyakrabban játszott szerzők, művek, előadók nevét/címét.
Nem azt várom, hogy egy Zambiában született, Santiago de Chilében élő, kortárs polinéziai triangulumvirtuóz lapp becenevét tökéletesen tudják, de azért... Legalább szándék lenne!
Elnézést, megint nem a Bartók Rádió műsorvezetőiről szólok. (Velük elégedett vagyok, amikor nem az avas politikai nézeteikkel bombázzák a többséget.)
Mivel nem hallgatom huszonnégy órában a műsort, nem jutott el hozzám a magyarázat, ha volt, hogy miért kellett lezülleszteni a legjobb magyar médium színvonalát. Miért kell a hígítás? Tudja valaki, miért kell az operettnél nem sokkal értékesebb, hatásvadász, kereskedelmi célú és szintű filmzenékkel kizökkenteni a sajnos nem tisztelt hallgatókat? Minket, az értékes zene rajongóit. Olyan sok csatorna él a giccséhes emberekből! Nem kéne mindenből nekik csinálni etetőt.
Az jó, hogy van a Cine-java, az még akár hozzá is tud tenni egy kis élvezhető salátát a vastagabb menühöz. Érthető az is, hogy támogatni kell anyagilag a kevésbé tehetséges/szerencsés zeneszerzőket is, akiknek vagy csak ennyire futotta, vagy az igazi alkotásaik nem váltak ismertté, de az, hogy kegyetlenül nyers és bárdolatlan módon beerőltetik a leggyengébb alkalmazott zene képviselőinek művészeti szempontból -- önmagában nézve, mint a popcorn üres zacskóját -- tápanyagszegény munkadarabjait a muzsika óriásainak a művei közé, annak a célja érthetetlen a számomra.
"a világot jelentő deszkákon kóstoljuk a legtrendibb szakácsot..."
Most elképzeltem, hogy ezt egy műsorfüzetben olvasom, ahol egy olyan előadásra invitálnak, amiben a kannibálok a szegedi szabadtérin a színpadon szakácsot esznek. :D
Amúgy a pálca úgy szól, ahogy sziporkázik a festő palettája, amikor a jó tollú író szárnyát csodáljuk, amit a fényképész lencse végre kap, hogy a világot jelentő deszkákon kóstoljuk a legtrendibb szakácsot...
Valószínűleg tanulságosan szórakoztató lenne egy tanulmány a versengő sajtónyelv bicebóca, génmódosított leleményeiről. A változások néha fejlődések is, de mindenképpen természetesek, viszont ha a mi életünkben történnek, mosolygó szorongást válthatnak ki belőlünk. Jó, ha a megfigyelő türelme évezredes roston pirul nemesrozsda-arannyá... :)
Akkor csak a sétapálcájáról lehettek szavak, ami egy közel 84 éves embernél elképzelhető...
Vannak ugyanis Angliában zenélő sétapálcák, hogy a sötétben séta-bot-orkáló elől félre tudjanak időben lépni az emberek. Klasszikus zenék karmesterének sétapálcáját klasszikus zenére programozzák be, lehet viharzene vagy valami finomabb, de lehetőleg saját felvételekből, hogy már messziről ráismerjenek hallgatói, köztük Becze Szilivia, aki szerintem a Bartók Rádió jelenlegi legjobb műsorvezetője.
Mi van, ha Becze Szilvia(Akit én közel sem tartok a Bartók "legjobb műsorvezetőjének.)"Norrington pálcája" alatt nem a karmesteri pálcáját értette? :D :D :D
Pár napja reggel megmosolyogtam a tündéri Becze Szilviát, aki külömben a legjobb műsorvezetője a Bartók Rádiónak:... Roger Norrington pálcáját hallottuk :-)
Lehet, hogy ezzel az elszólással Szilvi elindította a hangos vagy akár képeket is közvetítő karmesteri pálca kifejlesztését, mert miért is ne! De mi lesz azokkal, akik pálca nélkül vezényelnek?
A partitúrából vagy a karmester fejéből gondolatátvitel a pálcájába, onnan a zenészek kottáira elektronikusan, de vezeték nélkül, hiszen működik már a tableten tárolt kotta stb.
Lehet, hogy vajon. Nem tudom, volt-e jobb jelentkező, nem követtem annyira a válogatást.
Bőszét viszont én kedvelem. Nekem tetszik a jókedve, de az előforduló esetlenségei is. Emberi, közvetlen, de nem tolakodó. (Ez utóbbi tulajdonsága szerencsére egyik műsorvezetőnek sincs.) Az idegen nevek és címek helyes kiejtésében is őt tartom a legpéldamutatóbbnak. Ő igyekszik, s közben nem görcsöl, valamint sosem pökhendi.
Elnézést, ha nem pont ideillő a kérdés, de úgy gondolom, itt sokan sok időben hallgatják a Bartók Rádiót, és talán van valaki, aki tudna válaszolni. (Én nagyjából huszonöt éve követem a műsoraikat, más médium nem is igazán érdekel, vagy nem elérhető számomra.) Valahol, valamikor valószínűleg elmulaszthattam valamennyit a remek adásfolyamból, ezért lehet, hogy nem tudom, nem értem, miért van egy ideje ilyen aránytalan mennyiségű (és gyakran a Rádió megszokott színvonalához képest) aránytalanul rossz zene.
Nem ízlésbeli a fölvetésem. Sokfélék vagyunk, és sokféle érték megél egymás mellett békében. Hiszem ugyanakkor, hogy léteznek abszolút értékek, ahogy azt is, hogy onnantól lefelé persze legyezőszerűen haladhatunk a mélybe, amit sokszor érdemes is megkockáztatni, mert tágul(hat) az ismeretünk, és jó esetben a befogadóképességünk is.
Szeretem a zenét, szeretem a filmet, szeretem a filmzenét, de ez utóbbiból -- szerintem -- nagyon kevés született, ami az eredeti rendeltetésétől elszakítva, önállóan is élvezhető mestermű. (Prokofjev adott példát abszolút értékből e területen.)
Azt szeretném megtudni, mi a csodának kellett a filmzenét ilyen ormótlanul beszuszakolni. Ez valami kampány? Gyűjtés? Meddig tart? Lesz ennek vége valaha?
Teljesen megdöbbentett,hogy egy komolyzenei adó közönsége milyen alpári stilusban tud rátámadni a Bartók rádió néhány munkatársára,ahelyett,hogy segitő szándékkal állna hozzá a munkatársakhoz.
A mocskolódó kommenteket tényleg törölni kellene és törlés után már ne éktelenkedjenek még 100 évig az oldalon.
Bősze Ádámmal pl.semmi baj,néha hipomán,kicsit viccelős hangulatban van,de ez nem zavaró vagy nem izléstelen.Radványi Dorottya máshonnan jött,zenei műveltsége nem éri el az őshonos bartókosokat,de sokat fejlődött,szépen beszél és igyekszik.Kétségtelen,hogy Becze Szilvia beszéd- és műsorvezetési technikája a legjobb.A bemondók közül Szlotta Judit beszél a legszebben és az idegen szavakat kifogástalanul ejti.Némethy Attila nagyműveltségű,de úgy láttam hogy ez főleg zongora-Chopin túlsúlyú,igen elegáns,magabiztos stilusban vezet,de nem szereti az extra kéréseket.A legkézségesebb és hallgatóbarát Bolla Milán.Az új fiú,Lénárd is sok zenei műveltségi anyagot megmozgat,a hangja kicsit éneklő,ami lehet hogy néhányakat zavarhat.Kovács Sándor nagyműveltségú,de kicsit lehetne jobban fogadóképes az esetleg beérkező kérésekre.Schaefer Andrea nagyon magas szinvonalon tálalja a zenei ujdonságokat,az angol-amerikai zenei ujságokat úgy látom uptodate forgatja,nem lehet semmi az angol bonyolult szakmai-zenei szlenget és a kritikusok nyakatekert-modoroskodó mondatait megérteni.Egy közös mindenkiben,hogy a XVIII.sz.első felének zenéjében,főleg az opera-oratorium területén sokkal kevéssé vannak otthon mint Mozarttól felfelé.No ennyi! CsJ
Tegnap délelőtti Bartók rádió műsorban Mácsai János azt mondta, soha nem hallotta még szólóban a Liszt: Haláltáncot, amikor 2016 szeptemberében ott ült a Liszt verseny zsürijében és ott egyszer biztos elhangzott , ott ültem.
Némethyt én is kedvelem, különösen a Notturno beli rövid fejtágítóit, de júl. 25 -én 0.54-kor azt találta mondani, hogy Sz.Richter Ogyesszában született, mint Nathan Milstein. Richter persze Zsitomirban jött e világra, már utcája is van neki. (Korábban Május 1 u.) Persze az a fontos, hogy született.
Visszatérve a műsorvezetőkre, minden hétfőn felhúzom magam ezen a liba Radványi Dorottyán!
Hogy jutna már egyszer a Bartók rádió vezetőinek eszébe meneszteni!
Vagy legalább szóljon már valaki neki, hogy a műsorszámok címén és előadóján kívül ne mondjon semmit! Ne tűzdelje meg a saját magántermészetű megjegyzéseivel!
Én már hétfőnként egyáltalán nem hallgatom a Bartókot délelőtt, de a hírek miatt néha mégis bekapcsolom. Sajnos előfordul, hogy úgy marad, így megtudhattam, hogy
- Dorottyácska kis korában fuvolázott
- nincs abszolút hallása
ma 8 óra után pedig azt, hogy a szerzetesekről szóló kiállítás nagyon izgalmas
- a Kaposfest megnyitója hatalmas élmény volt számára
- fantasztikus hangulat volt Kaposváron
- levelezik az egyik hallgatóval, aki ajándékot adott neki, ezt köszöni szépen
A téma címével nem egyezően, most nem a műsorvezetőkről írok, hanem a Bartók Rádióban rendszeresen ismétlődő magyartalan mondat bemondójáról, illetve a rövid tájékoztató készítőjéről és az adás felelőséről.
Előbb hallgattam a kritikusokat Fülei Balázs joggal dícsért négyholdas lemezéről, majd utána megint ezt az idétlenséget hallottam:
"A műsort a Duna Média Szolgáltató Nonprofit Zrt. készítette az az MTVA megbízásából." Ahogy írtam, az összetett szót külön modja a géphang :-(
Igen, így törve a szép magyar nyelvet!
Pedig a megoldás egyszerű: a műsorkészítő a Duna Médiaszolgáltató..., vagyis mindössze ezt kell mondani!
Ezt a bulvárpolitikában talán elfogadott stílust valódi rádióhallgatóként is elutasítom. Elhangzásakor hallottam és égnek állt tőle a hajam. Csak egyet mondok: az ilyen hangnem kontraproduktív. Persze nem mindenütt. De a Bartókon még igen.
