Keresés

Részletes keresés

parsifal hendrix Creative Commons License 2017.11.08 0 0 321

Miközben Fischer Annie-t hallgatom, a Brahms topikot olvasgatom. Ez is egy gyöngyszem. okmed3, mira, pszi, .......... maga a fidi aranykora ..... Beethoven zongoraversenyét átváltom

Brahms - Piano Concerto No. 1 | Hélène Grimaud [HD]

https://www.youtube.com/watch?v=OOlc2PAiWUU

[fidelio] mindegy Creative Commons License 2017.04.02 0 0 320

Csak idézek, hogy árnyaltabb legyen a kép:

http://www.muzsikalendarium.hu/muzsika/index.php?area=article&id_article=3930

 

Halgassátok meg az op. 108-as Brahms-hegedűszonátát Baráti Kristóffal és Würtz Klárával az alábbi linken a Hangfogóból; 07:48:05-től.

 

http://hangtar.radio.hu/bartok#!#2017-04-01

 

 

tantras1 Creative Commons License 2017.04.01 0 0 319

Rég volt, de Brahmsom nem érdemel ennyi csendet...

 

Okmed3? Lehet. Mátyás király is álruhába bújt:)

 

Brahms? Mondjuk IGEN!!! 

[fidelio] parsifal hendrix Creative Commons License 2014.01.17 0 0 318

Brahms is előkerült mostanában és a "másik" nem körül is zajlik a perlekedés egy másik topikban, így

most ide:BRAHMS ÉS A NŐK (forrás: NŐKLAPJA!!!!!!!!!!!)

 

 
 
 

Piros lámpás házakban nőtt fel


Betegesen rettegett a szerelemtől BrahmsJohannes Brahmsot hétéves korától csodagyerekként tartották számon: abszolút hallása volt és több hangszeren játszott, többek között zongorán. Családja elszegényedése miatt már tizenhárom évesen rákényszerült arra, hogy eltartsa magát. Zenei tehetségét pénzre váltotta, és a megélhetésért Hamburg bordélyházaiban muzsikált estéről estére. A prostituáltak társasága, a velük szerzett élmények egy életre meghatározták a nőkhöz való viszonyát. „Két tánc között a lányok a térdükre vettek, simogattak és csókolgattak. Ezért jó ideig azt hittem, ilyen a nők szerelme.” A zeneszerzőnek otthon sem a tipikus férfi-nő kapcsolat lebegett a szeme előtt, hiszen anyja sokkal, tizenhét évvel idősebb volt apjánál. Nem csoda, ha mindezek a hatások eltorzították a lelkét.
Gyermekkori megbotránkoztató élményei nemcsak a nőkhöz fűződő érzelmeit, hanem egész lényét különössé formálták. Kevés barátja volt, mert senki nem tudta hosszú távon elviselni karcos modorát. Társasági összejöveteleken rendszeresen megbántotta a jelenlévőket. Egyetlen élethosszig kitartó barátja zenésztársa, Schumann volt, aki géniuszként tekintett Brahmsra.
Egykori hamburgi ismerősei úgy emlékeztek vissza rá halála után, mint félénk és zárkózott emberre, aki egyben rendkívül szuggesztív és érett személyiség, lehengerlő vitapartner volt. Szikár termetével, finom vonásaival, hosszú szőke hajával, kék szemével és magas hangjával némiképp feminin vonásokkal bírt. Sokan rejtélyesnek találták, akibe nem lehetett belelátni, mindig titokzatos maradt még a legközelebbi barátai számára is. Közeli ismerőseivel is visszásan bánt, hol segítőkészen és megértően, hol ellenszenvesen. Úgy tűnt, sértő viselkedésével is az embereket próbálta távol tartani magától

Számtalan barátnőjéről, futó viszonyáról tudunk, de Brahms a házasság és a kötöttség elől betegesen menekült. Eljegyzésnél tovább soha egyetlen kapcsolata sem jutott, és ezek sem voltak hosszú életűek. Menekülési vágyával szinte rákényszerítette menyasszonyait arra, hogy szakítsanak vele. Ha nem tették meg maguktól, ő maga vallotta be nekik, hogy képtelen megállapodni. Hogy miért félt ennyire a házasságtól, az igaz szerelemtől, nem tudni. Talán nem volt előtte megfelelő példa, vagy tetszett számára a könnyűvérű nők rajongása? Ezt ő maga sem tudta megfejteni. E furcsa jelenségről Brahms így vallott: „Vágyom a »rendes« nőkre, de valami visszariaszt tőlük. Ezért aztán minduntalan a »nem rendes« nőknél kötök ki.”

Akit viszont megszeretett, ahhoz egy életen át ragaszkodott. Egykori barátnőivel a szakítás után is jó kapcsolatot ápolt: Porubszky Bertával, Agathe von Siebolddal, Elisabeth von Herzogenberggel. Brahms idősebb korában még két nő játszott fontosabb szerepet: Hermine Spies és Alice Barbi. A velük fenntartott kapcsolat azonban már inkább hosszúra nyúlt flörtnek mondható. Brahms az ő személyükben és a köztük lévő hatalmas korkülönbségben látta biztosítva szabadságát. Lelkében háborgó titkos érzelmeit jól tükrözik a Szerelmi dalkeringők, amelyeket valószínűleg az a számtalan nő ihletett, akiket „távolról” szeretett.

Húszévesen beleszeretett barátja, Schumann kedvesébe, Clarába, de annyira őszintén tisztelte az asszonyt, hogy még a felajánlott tegeződést sem fogadta el először. Clara – bár tizennégy évvel idősebb volt a férfinál – viszonozta Brahms érzelmeit. Mindkettőjük részéről a legszigorúbb tabunak számított azonban a házasságtörés, ezért szerelmük plátói maradt.
Clara évtizedeken át különösnek, mégis vonzónak találta a zeneszerzőt: „Valóban megindító ezt az embert a zongoránál látni, érdekes, ifjú arcával, amely játék közben egészen átszellemül... Mindaz, amit eljátszott nekünk, oly mesteri volt, hogy azt kellett gondolnunk, ilyen tökéletesen jött a világra.” Schumann halála után Brahms ugyan dönthetett volna az asszony mellett, de ő ekkor is a menekülést választotta a kötöttség elől.

Clara későbbi halála Brahmsot annyira megviselte, hogy ő maga is hanyatlani kezdett egészségileg, és 64 évesen rákban meghalt. Tiszteletre méltó azonban, hogy férjes asszonyt soha nem kerülgetett, inkább szenvedett titkolt érzéseitől egy életen át. Saját bevallása szerint: „Büszke vagyok rá, hogy soha nem tettem boldogtalanná egyetlen férjes asszonyt sem, miattam nem ment szét egyetlen házasság sem.”

Kevés olyan zeneszerzőről tudunk, akinek munkásságát nem árnyékolták be magánéleti, szerelmi problémák. Brahms a szerencsések közé tartozott, ő a legrosszabb lelkiállapotban is tudott tökéleteset alkotni. Amikor a fiatal Bertha Fabernek udvarolt, a lány visszautasította. Aztán férjhez ment máshoz, és szült egy kisfiút. A zeneszerző ekkor gyönyörű dalt írt az imádott hölgy gyermekének, egyfajta bölcsődalt, a Lullabyt. Bizonyítéka ez annak, hogy Brahms a világ felé mutatott zord külső ellenére még öregkorában is romantikus lélek volt, aki félt kimutatni és megélni igazi érzéseit.


[fidelio] Kertitörpe Creative Commons License 2014.01.11 0 0 317

Keddre, január 14-én este fél 8-ra van egy átadó jegyem az NFZ /Baráti Kristóf /Kovács János Brahms-estjére. Szakmai belépőként csekély 800 Ft. Jelentkezést elérhetőség megadásával privát üzenetben ide vagy a sogyula@gmail.com e-mailre.

[fidelio] parsifal hendrix Creative Commons License 2014.01.10 0 0 316

Ha Brahms szóba kerül, akkor okmed3 megkerülhetetlen, így :

http://fidelio.hu/klasszikus/forum/teliestekbrahmsszal

 

[fidelio] okmed3 Creative Commons License 2013.05.09 0 0 315

"Brahmsnak egyébként qrva nehéz helyzete volt."

 

Próbálom megfejteni, de nem biztos, hogy jó nyomon járok...Segítessz?

Előzmény: [fidelio] parsifal hendrix (312)
[fidelio] okmed3 Creative Commons License 2013.05.06 0 0 314

A tájra méla csend borult...Egy kósza pisszenés sem hallható... Megrendítő ütés után a felismerés és az igazság arcra kiült döbbenete honol....

A hallgatás ugye...beleegyezés!

[fidelio] okmed3 Creative Commons License 2013.05.03 0 0 313

  "A zene végtelen". Milyen igaz és mégis mekkora tévedés...Nálam például egy pont után nincs tovább. Sok ilyen pont van azonban. Az ember kíváncsi és próbál újabb és újabb ilyen pontok után kutatni, újabb és újabb csodák utáni vágyból. De van egy határ, mikor már nincs tovább...

2 ilyen pont található a zeneirodalom kamarazenei palettáján. Az egyik hideg mint a jég, a másik olyan forró, mint a Föld belseje. Az egyik szorít, kábít, szögesdrót karmait vájva beléd nem enged, a másik délibábként olt beléd kristálytiszta, mézédes álmokat kacagva. 

Milyen fura - gondolhatod kedves olvasó, - hogy mindkettő Brahms műve...

Brahms műve!!! 

A "vár" kapuja - parsifal hendrix előtted is - ím nyitva áll. Ezen csodák megismerése után nem lesznek kérdések.

Olyan dallamok ezek, melyeket még nem írtak felül...

                              ...a kicsiny virág az op.34...

http://youtu.be/Mu7-BtMvDVU

                               ...a Delírium pedig az op. 60...

http://youtu.be/q2X_EbLum14

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

[fidelio] parsifal hendrix Creative Commons License 2013.05.02 0 0 312

Kedves okmed (1-2-3-...)!

Brahms számomra igen is feladat. Meghódítandó vár. És Brahmsra elsősorban a te elkötelezett Brahms imádatot hívta fela  figyelmemet. Köszi érte. Aztán persze, hogy ugrálok ide-oda, mert a ZENE VÉGTELEN.

-

 

2

"A B-dúr zongoraversenyt viszont nemcsak Brahms főművének tartom, hanem egyenesen a zene csúcsának!!! " pszí írta ezeket a lelkemnek kedves szavakat.

 

-

 

1

Óriási mű, Brahms legnagyobb szimfonikus műve.

 

http://www.youtube.com/watch?v=8hJwdgIP2tM

-erről már mindig ti juttok eszembe /akárhová ugrok ( Steff után szabadon: "ugrálós időkben élünk)

Előzmény: [fidelio] okmed3 (311)
[fidelio] okmed3 Creative Commons License 2013.05.01 0 0 311

igaz lehet, elnézést. Persze vigyáztam arra, hogy a "magánjellegű" tények felszínre ne kerülhessenek. Nem tudom elképzelni, hogy 3 mondatomból bárki is valós képet alkothasson bármiről is. Ami meg a nyilvános fórumot illeti...úgy kb. hárman "szoktuk itt múlatni az időt. Te halkan és hangosan, ph meg csak úgy, úri passzióból, ugorva erre is, arra is ha kell...:(

Előzmény: [fidelio] pszí (309)
[fidelio] Doktor Topeczer Creative Commons License 2013.05.01 0 0 310

Az Ő zenéjée (Gaudemaus) meneteltünk a diploma osztáskor.

[fidelio] pszí Creative Commons License 2013.04.30 0 0 309

Kedves Okmed3!

 

Köszönöm a választ, és sok-sok Brahms-zenét kívánok! Picit szomorú vagyok. Nem a válasz tartalma miatt, hanem annak helye ad erre okot. A legnagyobb tisztelettel jegyzem meg, hogy egy magánlevélre nem illik egy nyilvános fórumon válaszolni.

 

Üdvözlettel,

 

pszí

Előzmény: [fidelio] okmed3 (307)
[fidelio] parsifal hendrix Creative Commons License 2013.04.30 0 0 308

Végre egy patriota! Vagy Fideliota? Példátlan hűség a Fidelió iránt. Pszi barátunk mindent -tisztességes - erőt bevet, hogy a korábban megkezdett agyelszívást folytassa ( Kacsintás), de végre beletört a bicskája. ( Vigyor).

Már a Nemzetközi Fórum Szövetség Fair Play Bizottságához akartam fordulni játékoselcsábítás miatt, de ez a fordulás most okafogyottá vált.

Ezer rénus forintért még talán el is engedtük volna okmed3 barátunkat és az összegett a fidelió üldözötteinek és nyugdíjasainak épülésére fordítottuk volna.

De mindent maradt a régiben.

Pszi barátunknak sok egészséget kivánunk és kivánjuk, hogy foruma szár virágnyi sebességel müködjön tovább.

Brahms mindenek felett.  (Vagy legalábbis majdnem.)

Előzmény: [fidelio] okmed3 (307)
[fidelio] okmed3 Creative Commons License 2013.04.30 0 0 307

Kedves Pszi!

 

Igen, olvastam. Kedvességedet köszönöm. Előző megjegyzéseinkből is látható azonban, hogy nem igen fordítok felesleges időt a gép előtt, legalábbis szabadidőmben. Ha lelkem mégis szárnyalni vágy Brahms zenéje és most jelenleg Galilei távcsöve borít bíborszirmokat fejemre. Persze ha a Hegedűversenyt kell megvédeni számíthatsz rám és minden egyéb Brahms művel kapcsolatban kész vagyok pattanásig feszülni ha kell...

Előzmény: [fidelio] pszí (306)
[fidelio] pszí Creative Commons License 2013.04.28 0 0 306

Kedves Okmed3!

 

Írtam egy levelet a magdott címre.

Előzmény: [fidelio] okmed3 (305)
[fidelio] okmed3 Creative Commons License 2013.04.22 0 0 305

Kedves Pszí!

A hír igaz. Okmed2 és Okmed3 mintha ikrek lennének azzal a különbséggel, hogy Okmed3-nak jelenleg tudom a jelszavát. Gondolom - mert ez így szokott lenni nálam - Okmed4 is jelenkezik úgy 2-3 év múlva. Felteszem az is én leszek:)

Az email cím: kalapacsbela@freemail.hu

 

 

 

 

Előzmény: [fidelio] pszí (304)
[fidelio] pszí Creative Commons License 2013.04.22 0 0 304

Kedves Okmed3!

 

Beírásaid alapján Te a korábban Okmed2 néven író fórumtárs vagy. Sajnos, ebben az új rendszerben nem tudom hogyan kell a Tagok e-mail címét megtekinteni. Megtennéd, hogy a pszimail@freemail.hu címre írsz egy levelet?

 

Előre is köszönöm!

[fidelio] Zsölény Creative Commons License 2013.04.04 0 0 303

Így van - a kor ismeretéről nem tanúskodik egy Beethoven-szimfónia legkitűnőbb elvezénylése sem. Azt kell(ene) meghallgatni, mit produkál Joseph Weiglből, Fieldből, Hummelből vagy Gossecből.

Előzmény: [fidelio] cleofide (284)
[fidelio] Zsölény Creative Commons License 2013.04.04 0 0 302

Ki ne hagyjuk az értékelésből Brahms nagyon fontos, kiemelkedő kamarazenéjét, melyből Dürrenmatt disznóviccet csinált - első helyen az ifjúkori op.8-as H-dúr trió öregkori átdolgozásával, a vonósnégyesekkel, a kürttrióval és a négy ötössel. (Már majdnem mind felsorolom...)

[fidelio] Zsölény Creative Commons License 2013.04.04 0 0 301

Kedves Wise, ha illetéktelenkedhetek egy percre: a Német Requiemet gyúrd át feltétlenül, Brucknertől a negyedik és a kilencedik szimfóniát - ajánlataimat ízlésed ismeretében tettem, ezért nem beszéltem pl. a VII-ről, ami szép, de - egyetlenként a szimfóniái közül - a közönség meghódítását célozza.

Nyilván ismered a két B ellentétét - a globális, integráns, de gunyoros elme (Brahms) és az élettől elszakadt, de szent spiritualitás aristotelesi-platoni "küzdelmét".

Előzmény: Törölt nick (286)
[fidelio] Zsölény Creative Commons License 2013.04.04 0 0 300

Óriási mű, Brahms legnagyobb szimfonikus műve.

Előzmény: [fidelio] okmed3 (298)
[fidelio] parsifal hendrix Creative Commons License 2013.04.04 0 0 299

Úgy látom, hogy a Brahms kedvelők és a Brahms felé igyekvők korán kelők. Aranyra lelők.

[fidelio] okmed3 Creative Commons License 2013.04.04 0 0 298

"A B-dúr zongoraversenyt viszont nemcsak Brahms főművének tartom, hanem egyenesen a zene csúcsának!!! " pszí írta ezeket a lelkemnek kedves szavakat.

 

Persze tudom én, hogy van ettől nehezebben játszható, gyorsabb, magasztosabb zongoradarab. Például oda vagyok a Rachmaninov, Chopin de akár Beethoven zongoraversenyeiért egyaránt. Ha csak a hangjegyek egymást követő ritmikáját, sűrűségét nézzük, utóbbiak talán nagyobb hatást fejtenek ki a hallgatók többségénél. Gyönyörű művek ezek, mégis…

 

pszí és én valahogy úgy vagyunk összerakva, hogy a B-dúr zongoraverseny cirógatja igazán lelkünk legmélyebb szegleteit!!!

[fidelio] parsifal hendrix Creative Commons License 2013.04.03 0 0 297

Ezt a néhány sort még el tudom olvasni

 

Intermezzo in B minor

The poetic mood of the first intermezzo from Op. 119 belies its vague title. In a letter from May 1893 to Clara Schumann, Brahms wrote:

"I am tempted to copy out a small piano piece for you, because I would like to know how you agree with it. It is teeming with dissonances! These may [well] be correct and [can] be explained—but maybe they won’t please your palate, and now I wished, they would be less correct, but more appetizing and agreeable to your taste. The little piece is exceptionally melancholic and ‘to be played very slowly’ is not an understatement. Every bar and every note must sound like a ritard[ando], as if one wanted to suck melancholy out of each and every one, lustily and with pleasure out of these very dissonances! Good Lord, this description will [surely] awaken your desire!"[1]

Clara Schumann was enthusiastic and asked him to send the remaining pieces of his new work.

 

de ez már túl sok nekem, túl szétszabdalt, túl precíz, túl túl túl

:

http://www.kellydeanhansen.com/opus119.html

 

 

[fidelio] parsifal hendrix Creative Commons License 2013.04.03 0 0 296

Most látom, hogy Brahms éppen aktuális:

[fidelio] parsifal hendrix Creative Commons License 2013.04.03 0 0 295

http://www.youtube.com/watch?v=yyKFKY00NrI

ezek után másként hallgatom Lisztet -és közelebb is kerülök Brahmshoz

[fidelio] Kertitörpe Creative Commons License 2013.04.03 0 0 294

Hát komám, igyekezz! Az operán és a jelen fórum tárgyának ősellenfelén túl is van élet, hehehe.

Előzmény: Törölt nick (286)
[fidelio] parsifal hendrix Creative Commons License 2013.04.03 0 0 293

Bizony hogy sietünk! Veszünk egy macskalopó köpenyt  ( vásárolható a Malaclopó Köpenyek szakboltjában),

és illa berek, nádak erek meg se állunk Brahms országig! Ott aztán rányomatjuk a hangerőt a hegedűversenyre és nézzük, hogy miként fejlődik a Berlioz szerető Macskásból Brahms imádó!  

[fidelio] okmed3 Creative Commons License 2013.04.02 0 0 292

Csak hagy siessenek...A langy sekélyből a vad mélységek felé:) Az egyhangú szürkeségből a trillás szivárvány szárnyára fel!

Ez az parsifal, csak keményen, mint a jég verése! 

A vad hegedűt előre. Csakis a hegedűversennyel kezdeni!!! Borzongani belé, ott állani és könnyceppet csalni szemedbe az utolsó taktus után...majd vastapsba törni ki! Mindenáron...

 

Schubert, Mozart??? Az út elején talán...De a végén csakis Brahmsom köszön:)

 

 

 

 

 

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!