hah
nekem tényleg fontos, hogy ki mellett esem extázisba, ha nem is fogfom közben a kezét!!! az is fontos, hogy muilyen a környezet, a terem, a berendezés, valóban sznob lennék???
nem is tudom, válogatós vagyok. de azért az jooo, nem, ha a zsigerei9dben is ÉERZED a zenét, és ez nem mindig hangerő kérdése... a romantikus-későromantikus komolyzene is él, sőt visszaél ezzel a hatás-mechanizmussal. Néha kell egy kis Steve Reich, méág akkor is, ha boldogult ifjuságunk ideján rögzitette HINGAROTON, ahol nagyratörő tervek voltak ezzel kapcsolatban, ha jól tudom
most én nem megy4k el, mert másra tartalékolom az erőm.. Hétpecsértes könyv, pl..... végre valami, amit egyáltalán nem ismerek... :-)
Ronda dolog árulkodni, de a HUNGAROTON kihozott egy "vadonatúj" Reich-lemezt. Copyroght 2003 stb. Ha NAGYON végignézzük a borítót, kiderül: a felvétel 1990-ben készült. Én mondjuk ezt valahol a borítón is feltüntettem volna...
Szerintem a rajongótábor nem egyértelműen minősíti a szerzőt. Meg az ellendrukker-tábor sem. Ettől Reich még lehet jó vagy rossz, csak ne keverjük össze a szempontokat. Én pl. nem tudom megítélni, van, ami tetszik vele, de a modern zenében eléggé impresszionista vagyok...
Unoka hugo, hidd el, hogy az extázist ezer más eszközzel is el lehet érni - még lemezjátszó nélkül is! :)Egyénként ennyi erővel a trance is a "progresszív kortárs művészet" kategóriájába tartozik, hiszen az is repetitív... és extázist is szállít, menj csak el nyugodtan egy tetszőleges pesti diszkóba. :))
Ja, bölcsész-fíling és sznob társaság sajnos nem jár hozzá, ahhoz tényleg a Zeneakadémián kell Reichet hallgatni.
Reich egyáltalán nem rossz, csak nem szabad túl gyakran hallgatni. Nekem a 80-as évek közepén volt Reich-korszakom (ld. amadinda), most érdekes volt elővenni. Holnap meghallgatom - legközelebb 15 év múlva?
szerintem a koprtárs zene, s benne mindenképpen S Reich legfontosabb "titka", hogy az extázis-igényt célozza meg, ennek elérésére a repetitiv trechnikáknak komoly esélyük van. a félreértést az okozhatja, jhogy az előadó, b vagy a befogadó túl kis szelete vizsgál, hagyományos módszerekkel, és nem engedi hatni magára a nagy-koncepciót. Mintha Ravel Bolerojának pl csak a dallamát vennénk figyelemebe, és leszólnánk, ahogy sokan teszik, merthogy nem kezd vele semmit a szerző
a zenehallgatásnak is kuklcsszava lehet az alázat
NEM ITÉLNI ADDIG, amig az ember el nem mélyül valamiben, amig nem fogadja el a hatását...
"a kortárs zenében kevésbé jártas, illetve attól esetleg idegenkedő hallgatók számára is könnyen befogadható"
a hallgathatatlan??? hát, hagy ne mondjam, volt pár darab, amit játszanom kellett a "mestertől", de egyszerűen borzalmas.
Ha valaki netán szereti, könyörgöm, avasson be a titkába!!!!
