Demográfiai problémára nem az a jó megoldás amit csinálnak. Itt van pl. Gödön egy telek bőven 20 millió felett. Rá most egy ház irgalmatlan sok. Ehhez hatalmas adóságot kell a nyakukba venni. Sokaknak nincs egyáltalán indulási pénze stb. Egyáltalán nem akarnak ilyen terheket, meg sokan nem is bírnak.
Mi a megoldás?
Pl.Göd környékén rengeteg szántóföld van. Máshol is. Ebből az állam a földek szántóföld áron való felvásárlásával és belterületté, építési területté nyilvánításával annyi telket mérhet ki amennyit akar. A szántóföld ára hektáronként momdjuk 2-3 millió forint. Abból kijön 10 telek. Egy telek így 2-3 százerer forint!!! Erre jönne a közmű kiépítése még. Ha egy fiatal pár építeni akarna és szeretne 2-3 gyereket akkor egy ilyen telek óriási segítség. Csak annak adnának aki fiatal és családot akar. Ehhez még utána kéne nézni a világban a modern építési technológiáknak. A neten rengeteg van.Töredéke áron lehet házat építeni, ha nem a beton és tégla és a mostani drága megoldásokat használnának. Az építési szabályzatokat kéne megváltoztatni és a modern tehnológiákat államilag behozni, megmutatni kipróbálni. A családokat fiatalokat ki lehetne képezni ezek felépítésére. Visszahozni a kalákát aki akarja. Olcsó telek, olcsó ház.
Orbánék ezzel a hatalmas egy életre való eladósítással elveszik a kedvüket a fiataloknak mindentől. Lehet ez a cél? Ez egy ilyen rendszer? Adjunk pénzt, aztán húzzuk le az embereket egy életre? Mégis sok az ember? Kormányokat átívelő megoldással tegyük az embereket földönfutóvá, vagy bérlővé?
Így nem lehet demográfia problémát megoldani ahogy most csinálják.
A statisztikákat böngészve megállapíthatjuk, hogy hány szegény él Magyarországon, azonban ettől még nem fogjuk megérteni azt, hogy mi is a szegénység, és milyen fajtái vannak, sőt Halász Levente geográfus szerint a magyarok többsége fel sem ismeri, hogy mekkora problémát jelent hazánkban a nyomor.
A magyarok 30 százaléka élt a létminimum alatt 2020-ban, ami a legfrissebb nyilvános adat a magyarországi lakosság életszínvonaláról, ugyanis a KSH 2015 óta nem osztja meg a statisztikákat.
A kelet-európai országok többsége 15 év alatt tudott behozni valamit a jövedelmi hátrányából az Európai Unió átlagához képest, egyetlen országot kivéve, amely nem más, mint Magyarország. 2005 és 2017 között nemzetközi összevetésben nem léptünk előre.
a Népességtudományi Kutatóintézet tanulmánya arra volt kíváncsi, hogy a járvány milyen hatással volt a magyarországi halálozásra. Ezért értelemszerűen azt az időszakot nézte, amikor megjelent a vírus Magyarországon. (A 12. héttől vizsgálta az 52. hétig a többlethalálozási mutatókat.)
A KSH ezzel szemben a teljes évet vizsgálta, vagyis belevette a januárt-februárt is, amikor még nem is volt regisztrált koronavírus-fertőzött Magyarországon, így hivatalos áldozat sem. Miután a 2020-as influenzajárvány jóval enyhébb volt a 2019-esnél, januárban és februárban viszonylag alacsonyak voltak a halálozási adatok Magyarországon, ami értelemszerűen a teljes év adatát is befolyásolja.
Akár érdekes is lehet a teljes évet is nézni, ahogy a KSH csinálta, de az éppen arról nem ad pontos képet, hogy a járvány hogyan befolyásolta a magyarországi halálozásokat, így következtetést is nehéz levonni belőle.
Almát a körtével, avagy a statisztika diszkrét bája
A járvány miatti többlethalálozásról egyébként a napokban megjelent egy másik, tudományos igényű összegzés is, a KSH Népességtudományi Intézetének kutatója, G. Tóth Csaba tollából. Elemzésében arra jutott, hogy a becsült többlethalálozás nagyjából másfélszer több, mint ahányan a hivatalos statisztika szerint közvetlenül a koronavírushoz kapcsolódóan elhunytak 2020-ban. Vagyis mintegy 13700-zal növelhette meg a halálesetek számát tavaly a járvány.
A két adat közti lényeges különbség, hogy amíg a KSH elnökének nyilatkozata a 12 havi halálozási adatokból számítódott, azaz az év első két, a szokottnál is gyengébb influenzaszezonja miatt egyébként is alacsonyabb halálozási adatokat is tartalmazó hónapját is figyelembe vette, addig a másik tanulmány csak azt vizsgálta, milyen hatása volt a járványnak a magyarországi halálozásokra. Vagyis a 2020. 12. hetétől az 52. hetéig vizsgálta a halálozást, és ezeket az adatokat vetette össze az elmúlt évtized azonos heti adataival, így számítva a többlethalálozási mutatót.
Riasztóan módosultak a halálozási mutatók Magyarországon az utóbbi egy esztendőben.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) friss adatai szerint 2020 márciusa és 2021 februárja között 13 százalékkal többen haltak meg az egy évvel korábbi azonos időszakhoz képest.
"Orbán Viktor viszont megígérte a minap, hogy három hónap múlva mindenkinek lesz munkája Magyarországon. "
"Szóval ki lehet trükközni dekontextualizált adatokkal három hónap múlva, hogy lám, megoldottuk a válságot méghozzá hipergyorsan. Miközben – nyilván – rohamos további elszegényedés lesz, főleg a végeken. Orbán munkaalapú társadalomról beszél akkor, amikor az emberek tömegeinek nincs és nem is lesz munkájuk. Lobogtatni fogja három hónap múlva a manipulált adatokat, de az a vérfagyasztó, hogy az igazi célt –ؘ vagyis, hogy az emberek a munkájukból tisztességgel megélhessenek – soha nem akarta elérni, és nem akarja ezután sem."
Számításaim szerint a magyar lakosság legalább harmada, 3 millió ember az év végére már mély nyomorban fog élni.
Ez erős állítás, ahhoz képest ami a KSH különböző adataiból, például a kereseti adataiból kiolvasható.
A KSH is és a kormány is az adatokat átlag-alapon számítja. Gondoljon bele, hogy a 180 ezer forintból élő alkalmazottnak a jövedelmének a fele élelmiszerre megy el. Tehát egy normális embernek – két-három fős család esetében – kell minimum 70-80 ezer forint havonta ennivalóra, Egy vezérigazgatónak a 80 ezer forint a fizetésének még a tíz százalékát se éri el. A nyomorban élőnek a fele. Ez az összeg 20-25-30 százalékkal inflálódott az idén.
A bére pedig nem nőtt ennyivel, a statisztikák szerint körülbelül 10 százalékkal nőttek az átlagkeresetek az idén.
Ő 15-20 százalékos nettó vesztese az inflációnak, az ő keresetének a vásárlóereje ennyivel romlott.
A KSH adatai azt nem tükrözik, hogy melyik jövedelmi rétegnek a keresetek hány százaléka megy mire. És itt van a kutya elásva. Az is sokat mondó, hogy már nem mérik a létminimum szintjét sem.
A Portfólio-nak nyilatkozó kutatók azt mondják, hogy éppen a járvánnyal kapcsolatos válság kirobbanása után váltak elérhetetlenné a munkanélküliséggel kapcsolatos fontos adatok.
A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat eddig részletes adatokat közölt a munkaerőpiac és a munkanélküliség helyzetéről, márciusban azonban már csak néhány fő mutatószámot frissítettek. Ezek pedig nem adnak elég információt a kutatóknak, hogy elemzéseket végezzenek. Pedig a hónapban az adatok szerint 281 ezer állástalan ember volt, ami azt jelzi, hogy az elbocsátási hullám elkezdődött.
Olyan információkhoz nem jutnak hozzá, mint hogy hány fő az álláskeresési ellátásra jogosultak száma, hányan kapnak szociális támogatást, mennyien vannak ellátás nélkül, hány főt és milyen szektorokat érint a csoportos létszámleépítés, vagy hogy mekkora a tartós munkanélküliek száma.
Az Innovációs és Technológiai Minisztérium az újság megkeresésére sem közölt adatokat arról, hány főt érintett márciusban csoportos létszámleépítés. A kutatók is hiába kértek, nem kaptak adatokat, így nem látják a számok valós alakulását, nem kapnak pontos képet a vállaltok helyzetéről sem, így nem lehet tisztán látni, milyen a munkanélküliség helyzete, és mire lehet számítani.
