Ebben a topikban a vívás harcművészeti aspektusait szeretnénk megvitatni. Elsősorban a történelmi európai vívással, ezen belül szablyavívással szeretnénk foglalkozni, de minden más vívás képviselője is szívesen látott vendég a topikban.
Nem csak. A tudashoz valo hozzaallasra jellemzo, hogy allj be a sorba, probald utanozni, amit latsz, ne kerdezz. Ez egy bizonyos hatarig mukodik muveszetekben, mas helyen kevesbe...
> (ami teljesen érthető, egész más valamit elvben tudni, mint gyakorlatban megtapasztalni)
Ez valoban igaz, de ha a szemelyes megtapasztalas az egyeduli / centralis forras, 1-2 generacio alatt altalaban valami nagyon mas lesz belole (kinai telefon, vagy mi a neve magyarul). A masik problema, hogy sokaknak "nem szall le a repulo", hogy Feynmant idezzem.
"Nem sok helyét éreztem az úgynevezett sporttudománynak, vagy az elméleti kutakodásnak. Igaz, hogy a kendót igazán csak az értheti, aki csinálja. "Yaru shika nai!"- szokták mondani, ami annyit tesz: Csak csináld!"
Pont ilyeneket mondott nekem hajdánán egy helyi kendós, amikor könyveket kértem tőle. :-((("
Ez tipikus ázsiai harcművész magyarázat :)
Egyrészt a személyes felismerésben és megtapasztalásban való hit (ami teljesen érthető, egész más valamit elvben tudni, mint gyakorlatban megtapasztalni), másrészt a nem megfelelő szavak miatti félreértésektől való félelem* vezetheti őket elsősorban. Másodsorban meg benne van még talán a hagyományos titkolózás abból a korszakból amikor egy-egy fontos dolog ismerete a különbséget jelentette élet és halál között.
Így viszont azt kockáztatják, hogy ha az élő öröklési lánc valamiért megszakad, sok fontos dolog elvész a stílusból
*= az, hogy valaki jó harcos és tanítványokat vállal, nem jelenti azt, hogy jól is tanít, pláne jól magyaráz, és a tanítvány azt érti a szavaiból amit el akar mondani. A nagymesterünk elmondása szerint a déli kungfuban sok helyen általános volt a "megmutatom, hogy megértsd" az "elmagyarázom" helyett.
Legelőször egy egyszerű könyökvédőt csináltam magamnak ezzel a módszerrel, miután ~2 hétig fájt a helyi lovagok által, sportkarddal megvágott könyököm. Utána következett egy jobbos késztyű, alkarvédővel kombinálva; utána egy balos, aztán egy picit más szabásmintával egy jobbos. Azon már nem kellett változtatni, azóta is használom.
Hatékonynak tűnik. Korábban valami hasonlót készítettem magamnak és a páromnak sportkard ellen, vagy amikor barantás gyakorlóval vadul csapkodó emberrel kellett vívni. Persze műanyag nélkül.
"Érdemes a pszichológiát és az emberi idegrendszer működését tanulmányozni..."
Azt teszem. Nem véletlen, hogy a 49. edzés anyagában szerepel a Fejben dől el (2012) c. könyv.
Korábban próbálkoztam azzal, hogy kiderítsem néhány kendós érdekesség hátterét: - seme, - hogyan kezelik a kendósok a versenyzéssel járó stresszt; milyen módszereket használnak? - miként lehetséges, hogy az idős mesterek jobbak a top fiatal versenyzőknél?
A nyomással kapcsolatban kb. sikerült is, a másik két téma jegelve lett.
"...nincs misztikum..." Szerintem se.
Érintőleges kapcsolódik Tóth Balázs egyik élménye a Kokushikan Egyetemről (2014).
"Nem sok helyét éreztem az úgynevezett sporttudománynak, vagy az elméleti kutakodásnak. Igaz, hogy a kendót igazán csak az értheti, aki csinálja. "Yaru shika nai!"- szokták mondani, ami annyit tesz: Csak csináld!"
Pont ilyeneket mondott nekem hajdánán egy helyi kendós, amikor könyveket kértem tőle. :-(((
Kész a kesztyű prototípusa! Ronda, de az olcsó - jól véd - mozgékony hármasból még a mozgékonyság is elég jó lett. Legalábbis én nem érzem szükségét, hogy egykezes fegyverrel külön tudjam mozgatni az ujjaimat. Bitang erős, 4 mm-es polipropilén lemezek, a saját öklömre formálva, bőrszíjakkal összefogva, és 7 mm-es polietilén szivacs bélés (ócsó jógaszőnyeg a Decathlonból ;) ). Ahogy megszorítom a markolatot, úgy zár teljesen. Becsléseim szerint fémfegyverhez is jó lesz.
Plusz egy gondolat: A Meyer kódexben már rogyásig vannak federek, illeve ekkor már létezik a bőr dussack is, ergo a biztonságos gyakorlás gondolata már erősen dokumentálva megjelent a XVI század derekán Európában. Ez annyiból fontos, hogy erősen vonatkozik a dolgozat témájához, a sportvíváshoz.
Tóth Balázs: A kendó és az európai vívás összehasonlítása (2014)
Kimondottan jó szakdolgozat, érdekes következtetésekkel, kár, hogy az európai történelmi rész olyan, amilyen. Konkrétan olyan, ahogy a kollegák jellemezték. Tulajdonképpen csak egy pár részt kellene benne átírni.
Pár példa (hibák és pontos adatok).
8.o.: - csak a lovagoknak volt fegyverviselése joga (tényszerűen nem igaz, többszőr ki lett tárgyalva
a topikban), - hatalmas fizikai erő kellett a "pallos" forgatásához (dettó), - hatalmas kábító erejű ütések, - a rapír nem volt katonai fegyver, így a csatatéri jelenléte nem annyira releváns.
Viszont tetszettek az adatok az első francia szervezetről (Vívómesterek Királyi Akadémiája, 1567).
10. o.: Herczeg Ferenc párbaja nem volt élet-halál harc, mert nem annak indult. Véletlen baleset (50%), plusz orvosi műhiba (50%).
11. o.: A millenniumi vívóverseny tényleg komolyabb volt, mint az akkori nyári olimpia.
14. o.: Japánban nem a XVI. sz. elején jelennek meg lőfegyverek, hanem később, 1543-ban (lásd Tanegashima (japán kanócos puska)).
Jó tudni, hogy 1710-től már szabadvíváshoz használták a japán védőfelszerelést (bogu).
Hasonlóságok: - biztonságos gyakorlás gondolata (Európa: fleuret (De La Touche 1670, Labat 1690)).
Japánban 1687-től tiltva lett a vérre menő párbaj. Érdekes adat.
Kimondottan érdekesek az utolsó ábrák: Védésből találat: kardvívás (19%), kendó (16%) [13. ábra]
Határozottan élveztem, valószínűleg újra el fogom olvasni. Meg lehetne hívni a szerzőt a topikba, pont úgy, mint 2014-ben Pájer Csabát a Harcművészetek topikba.
Elolvastam én is. Tetszik, jól összeszedett. A történelmi rész meg teljesen nem jó, de gyakorlott szakdolgozat - íróként értem, hogy miért került bele :-)
Egyébként valamelyik hivatalos TF anyagból való, ott olvastam majdhogynem szó szerint ezeket a mondatokat. Persze át lett fogalmazva, ahogy kell. De nem is ez a lényege az írásnak.
Érdemes a pszichológiát és az emberi idegrendszer működését tanulmányozni. Elég kézzelfogható módon magyarázza a "küzdőszellem" működését felfokozott küzdelmi helyzetekben. Nincs ebben semmi misztikum.
Kedvencem, és a legérthetőbb példa:
"Nézz az ellenfél szemébe, és meglátod a támadás gondolatát"
Igen, működik a tanács. Azért, mert a szellemében olvasol? Nem.
Egyrészt a pupilla állapota/szem formája árulkodik az illető tevékenységéről, másrészről az ellenfél arcát nézve a perifériás látómezőbe kerülnek a végtagok. Így az ott túlsúlyban lévő pálcikák nagyságrendekkel hamarabb ismerik fel a mozgást, mint a centrális látótérben működő csapok.
De folytathatnám a sort a reflexszerű képességek alkalmazásának idegrendszeri működésével is, ami az ingerületfeldolgozási - döntési - válaszadási folyamatok sebességére van komoly kihatással.
Szóval, nincs misztikum. Biológia, fizika és pszichológia van, a szabályrendszerek által optimalizált módon.
BTW, az olimpiai vívás ROW szabálya meg annak az ősi tudásnak a megőrzése, hogy védd a tyúkszaros életedet, mert az fontosabb, mint adni. :-)
Bevallom, mikor megláttam a "pallos" kifejezést, ugrottam gyorsan egy fejezetet. :D A két mai sportot összehasonlító rész (a lényege) viszont nagyon érdekes.
Jelentem, hogy az európai vívásban - és annak környékén :-) - nem halt ki: - a nyomás, - az irányítás, - az időzítés (per pillanat nem nagyon tudnék különbséget tenni az időzítés és a tempó között).
Ami kérdéses: - a szellem: mit értünk alatta? Küzdőszellemet? Szellemes vívást (kreatívitást)? Mást? - a lélek? - a stbi???
Ami mar nem csak a technika, es amit laikus mar nem lat benne. Amikor a kezdo(bb) nem erti, miert kap ki. Nyomas, iranyitas, idozites, tempo, szellem, lelek, stb.
A szemelyes bajom vele az, hogy nagyon erre hagyatkoznak, bebujnak moge, es ad-hoc csapkodnak ki belole. Nem tamado szellemu lesz a vivas, hanem "kettos fedezek".
"A kendo alapitasanak ez IS lehetett a celja. Meg az is, hogy a vivas melyebb tudasa ne haljon ki (lehetoleg), ahogy kihalt a vilag sok mas reszen. Es itt megint nem a technikakrol van szo."
