Keresem a választ magamban, és véleményeket hallgatnék ehhez szívesen, hátha okosabban döntenék - 15 év együttélés után nem tudom, merre tovább? A családot felborítani, lakást megosztani, új életet teremteni, vagy maradni a semmilyen, üres, de biztonságos családi létben?
Én aztán soha nem erőltettem a gyerek témat sem pedig a beszürkülést pont azért is jöttünk ide, sőt én aztán nem szabályozom őt semmiben ellentétben vele. A hozzáállásom viszont az itt léthez tényleg nem volt megfelelő talán.
Szerintem a barátnöd elött most tárult ki a világ, és észrevette, hogy míg te a külföldi tartózkodásra csak mint pénzgyüjtési lehetöségre tekintesz, neki maga az életforma tetszik, ami neked vagy nem tetszik, vagy észre se veszed, vagy nem is vagy affinis aziránt, hogy mi a más, mi a jó, mi a rossz, egyáltalán, mi az _érdekes_. Lehet, hogy azért akar szakítani veled, mert a megváltozott körülmények észrevétették vele, hogy alapjaiban különböztök: ö nyitottabb, kaladvágyóbb nálad, ezért mondja, hogy nem egy irányba mentek. És hogy az eddigi hat év ugyan nyugis volt, de ö odakint jött rá, hogy az élet egy sokkal tágabb, érdekesebb valami, mint azt a kettötök kapcsolatában ti elképzeltétek.
Én nagyon megértem a barátnödet, mert én is külföldön jöttem rá, hogy addig milyen szük és szürke életet éltem, hogy mennyi lehetöség van még a tehermentes ingatlanon meg a gyerekezésen meg a szombaton-az-én-anyáméknál-ebédelünk-vasárnap-a-tiédnél kívül.
Leirom az en tortenetem is, egyreszt lehet hogy egyeseknek tanulsagos lesz masreszt minden tanacsot szivesen fogadok, mert nem kicsit el vagyok keseredve.
Lassan 8 eve vagyunk egyutt a parommal aki a menyasszonyom is lett kozben. Kb. 2eve dontottunk ugy, mikor o vegzett az MSC kepzesevel hogy kijovunk Angliaba es uj eletet kezdunk. Az elso fel ev nagyon nehez volt de aztan 2 honap itteni nyelviskola utan (mikor kijottunk is mindketten beszeltunk mar kozepszinten angolul) meg sok-sok beadott palyazat utan minkettonknek lett allasa. Aztan ujabb fel ev mulva mindketten ujra valtottunk a szakmanknak megfelelo munkahelyre. Kozben nekem jott egy lehetoseg hogy ugymond reszmunkaidoben a napi munka utan tudtam meg otthonrol dolgozva gy kis mellekesre penzt tenni (mondjuk hogy penzugyi befektetes szeru dolog).
Mivel ugy voltam vele hogy azert jottunk hogy dolgozzunk es megalapozzuk a jovonket - a terv az volt hogy otthon veszunk egy tehementes ingatlant es majd hazaterunk - ezert sokszor hazaeres utan meg orakig a reszmunkaidos munkammall foglalkoztam, a kedvesem meg nagyon sokszor ment az ures agyba lefekudni. Persze probalta jelezni hogy baj van mar fel eve is, de annyira lekotott a penz hajszolasa - kozben mar annyira jol hozott a dolog hogy sokszor a fizetesem lett kiegeszites melle - hogy nem vettem eszre a jeleket amiket kuldott. Sajnos elhanyagoltam. Mikor vele voltam sem voltam igazan ott fejben mert sajnos egyfolytaban a munka jart a fejemben.
Az igazsaghoz hozzatartozik hogy en nem annyira szeretek itt, o viszont imad Angliaban es idokozben rajott hogy nem nagyon akar visszamenni. Engem viszont nagyon sokszor gyotort-gyotor a honvagy plane hogy az osszes baratunk, csaladunk otthon hagytuk. Azt is mondtam nem feltetlen szeretnek ide gyereket plane tavol mindenkitol, bar ez megint cask megbeszeles kerdese).
Ezert par napja konnyek kozott mondta hogy nem tudja mit erez, nem egy iranyba megyunk, lehet jobb lenne egy idore kulon ,de ugyanakkor ha most kihuznam a borondom az ajton abba belehalna kicsit belul.
Mondtam neki sajnalom hogy nem vettem eszre hogy elhanyagolom es sajnalom hogy a penzhajhaszas a rogeszmemme valt. Ezen tudok valtoztatni hisz ugy erzem nekem o az igazi meg nem biztos hogy 6 jo ev utan (meg csak vitank sem volt) az elso godornel el kene dobni mindent.
Par nap utan is azt mondja talan jobb lenne kulon bar elismeri hogy latja tudnak valtozni (ahogy valtoztattam is sok mindenen pl feladtam a reszmunkaidos munkat, tenyleg probalok odafigyelni ra). Tudnek ahhoz is pozitivan hozzaallni hogy akkor itt maradunk es tenyleg arra koncentralni amim van nem pedig egy abrandot hajkuraszni. Azt mondta akkor megint csak en fogok kompromisszumot kotni es lassan nem leszek onmagam mert mindent feladok miatta es minden olyan dolgot ami miatt belem szeretett. Ugy latom o sem tudja mit akar.
Persze kulon lehet menni egy idore, de ezzel az a baj reszemrol hogy nem biztos szeretnek itt maradni egyedul (es egyedul megbirkozni a totalis depresszioval kb), mivel nekem itt senkim sincs.
Koszi hogy elolvastad.
Minden velemnyt/tanacsot orommel fogadok foleg ha valaki olyan tudna hozzaszolni aki jart hasonlo cipoben.
A gyerekek mindenkeppen nehezen viselik, igazabol csak konnyiteni tudtok rajta szerintem ha kulturaltan csinaljatok. De remelhetoen gyorsan hozzaszoknak az uj helyzethez. Beszeljetek meg veluk, hogy mi az elkepzeles, mit szolnak hozza, hogy fog alakulni az eletuk, mikor kinel lesznek, stb.
Es nalad is legyen otthonos a kornyezetuk, sajat szekreny ruhaval, jatekok, kucko ahol tanulhat, stb., hogy otthon tudjak erezni magukat.
Nalunk nincs napi joves-menes, ket hetbol kb 5 napot vannak velem (benne egy hetvege) es 8 napon latom oket (pl. en viszem suliba oket). Az elejen kevesnek tunt , nagyon hianyoztak, most mar kezdek hozzaszokni.
Az nem fog menni amit elkepzeltel, hogy minden nap egyut keltek / fekszetek, kuonben az anyjukkal nem lesznek.
Ez a felváltva gondoskodás reményt adott nekem, hiszen én a feleségemtől szeretnék elválni, nem a gyerekeimtől. A viszonyunk felemás, kevés dologban értünk egyet, de a gyerekek napi rutinjával kapcsolatban nincs vita - mondjuk leginkább azért, mert én ennek rendelem alá a napirendemet, és tényleg baromira szeretem hozni-vinni őket.
Azt írod, hogy Ti is így csináljátok. A gyerekek mit szóltak hozzá az elején, és hogyan viselik most? Nagyon sok pro és kontra érvet olvastam ezzel kapcsolatban, és bár nekem ez a megoldás lenne a legszimpatikusabb, semmiképpen nem szeretnék olyat, ami kicsiknek problémás lehet.
Szia! Szerintem jarhato az ut, de minden attol fugg hogyan tudtok megegyezni a felesegeddel. Varhatoan o is napi szintu kapcsolatban akar maradni veluk, bar az eselyeidet javitja, hogy neki kotottebb a munkaja es akkor is tudod vinni / hozni oket napkozben ha este nala alszanak majd.
Jo a viszonyotok amugy? Mindenki a gyerekek erdekeit nezi elsosorban? Mert akkor van esely a megyezesre.
Jogilag letezik meg a a felvaltva gondozas kategoria, ebben is erdemes megallapodnotok a kozos felugyelet mellett. A gyerekek utan jaro adokodvezmenyt is megoszthatjatok igy.
"A közös felügyelet azt jelenti, hogy az egyik szülőnél maradnak a gyerekek és a másik szülő pedig elviheti hétvégére, szünidőre a gyerek nevelésébe, iskolaválasztásába beleszólhat. A válások legtöbbször így végződnek.
A felváltva gondozás azt jelenti, hogy a szülők a gyerekek gondozását egymás között megosztják, a gyerekek 50-50%-os időt töltenek a szüleikkel. A felváltva gondozás esetén a családi pótlékot is 50-50%-ban vehetik igénybe a volt házastársak. A családi kedvezményre is 50-50 %-os arányban jogosultak!"
Az sem jo a tapasztalatok szerint ha a gyerekeket naponta rangatjak, egy nap itt, egy nap ott, folyamatos koltozes, uton leves. Jobb hagyni rugalmassagot a rendszerben es menet kozben igazitani ha kell, es inkabb par napos vagy akar 1 het ott / 1 het itt blokkokban megoldani a gyerekek elhelyezeset. Mindenkeppen nehez lesz 2-3 nap is nelkuluk, erre keszulj fel. De 2-3 ev alatt hozzaszokik az ember, elfogadja. De ha pl csak elviszed oket sulibol edzesre amikor az anyjuknal vannak, mar az is sokat jelent, lattad oket, beszlhettel veluk.
Mi felvaltva gondozast irtunk a kozos megegyezesbe, azzal hogy a gyerekek elhelyezeset az o erdekeik figyelembe vetelevel rugalmasan alakitjuk ki, es egy veszforgatokonyvet is beletettunk ha megsem tudnank a rugalmassagban dulore jutni (ebben le van irva hogy hogy kinekl mikor vannak, iskolaidoben, szunidoben, unnepekkor, stb.)
Válás előtt vagyunk, az anyagi részt már lerendeztük egy vagyonközösség felbontása szerződéssel, a kérdés már csak a gyerekek.
Nagyon kötődöm hozzájuk, két fiú, 7 és 12 évesek. Velem jobban elvannak, jobban megértem őket, az asszony kissé idegbeteg, apróságokon ordibál, dühöng, igazából ez a válóok. Természetesen ők az anyjukat is ugyanannyira szeretik mint engem.
Közös felügyeletet szeretnék kialkudni, hiszen én az asszonytól válok és nem a gyerekektől. Szeretnék napi szinten része maradni az életüknek, szeretnék velük ébredni és velük feküdni, nem csak minden második hétvégén.
Olyan munkám van, hogy könnyen meg tudom oldani a napi rutint (hozni-vinni őket suliba, edzésre, szakkörre, stb...), ezt most is nagyrészt én csinálom, az asszonynak kötöttebb a munkája.
Van-e itt valaki, akinek van ilyen tapasztalata? Hogyan működik a gyakorlatban ez a közös felügyelet, járható-e ez az út, hogy a gyerkőcök itt is, ott is laknak? Nem szeretnék rájuk eröltetni olyan megoldást ami nekik rossz, de nem tudom megítélni, hogy ez ténylegesen, hosszú távon fájna-e nekik, vagy sem.
Én abba is belemennék, hogy nálam legyenek elhelyezve, de az anyjuktól sem akarom elszakítani őket, meg hát ebbe ő soha nem menne bele...
Az egy hét itt egy hét ott az nem az a megoldás amire te gondolsz. Ott a gyereknek két lakhelye van és a kettő közt cuccol állandóan.
Ha nem erre gondoltál akkor nem tudom mire.
Nálunk közös megegyezés és közös felügyelet volt, gyakorlatilag korlátlan láthatással, melyet a férjem szabályozott be felülről, ha nem akart már többet. Közel laktunk egymáshoz, nem volt ez gond.
Gond akkor lett, amikor visszaélt vele, és azt gondolta, hogy a közös felügyelet azt jelenti, hogy bármibe beleszólhat, akár az én magánéletembe is, zaklathat telefonon szarságokkal.
Hosszú menet volt, míg eljutottunk addig, hogy muszáj volt a lelki egészségem miatt muszáj volt bírósági úton a problémás dolgokat megváltoztatni, a láthatást meg leszabályozni.
Azóta működik.
Az ex először úgy fogta fel, hogy el akarom szakítani a gyerekeitől. Ez egyébként úgy hülyeség ahogy van. Azóta is annyiszor látja őket egyébként ahányszor akarja és beleszólása van az életükbe, sosem korlátoztam. A végén ő költözött el tőlünk messzire, ezért nem látja naponta a gyerekeit.
A dolog így lassan 6 év után kezd normalizálódni. Nem akarom elkiabálni, de kezdünk partnerként viselkedni és segíteni egymás.t
A gyerekek normálisak. Nem mondom, hogy a huzavona alatt nem sérültek, de kiheverték. Tudják, hogy anyjuk és apjuk is szereti őket és mindketten ott vagyunk nekik. Az apjuk telefonon napi szinten, velem meg együtt élnek. Jó tanulók, kiegyensúlyozottak, nincsenek kötődési problémáik sőt, számos helyzetet jobban kezelnek mint a korosztályos gyerekek, mert már átélték.Nem mondom, hogy erre szükségük volt, vagy hogy nem akartam ettől megkímélni őket, de nem tudtam. Mert nem vagyunk mi emberek tökéletesek, főként, ha elválunk egymástól.
Szerintem egyébként az otthoni szeretetlensége vagy a csöndes undor sem jobb ennél. A gyerek nem tud felnőni tökéletesen. Mert a szülők emberek. És nem lehet őket mindentől megkímélni, és nem is biztos, hogy jó.
Konfliktust kezelni pl. tökéletesen tudnak. És ez jó. Én nem tudtam ilyen koromban ilyen módon kommunikálni és konfliktust kezelni, mint ők.
Kis korban pszichológus nem javallja az egy hét itt egy hét ottot. Ha lehet, a gyerek lakjon valamelyik szülőnél a másik meg sokat láthassa. A nagylányom első kérdése mikor váltunk az volt, hogy anya,de ugye mi itt fogunk lakni ahol most? Erről ennyit. Kell neki a biztos pont. Ahonnan indulhat. Ha borítjuk az egész világát.
Sokszor tragédiaként éljük meg, ha véget ér az eddig megszokott életünk. Valahol tényleg fájdalmas, de az idő nem áll meg... küzdjünk a boldogságunkért, és hamarosan meg fogjuk találni. :) Csak ezt tudom javasolni...
Felesleges erre válaszolnia.. ha megtudsz tőle lyan információt, hogy kinek a nevén van a lakás vagy hogy kötöttek-e házassági szerződést, akkor már tudsz segíteni vagy csak feltetted ezeket a kérdéseket?
Másrészt: tartásdíjat nem csak a bíróság állapíthat meg.
A lakás kinek a nevén van? Kötöttetek-e házassági szerződést? Tartásdíjat fizetnie kell, amit a bíróság állapít meg. Tényleg kellene egy ügyvéd, hogy képviselje a jogaitokat.
Igen, én is igy éreztem meg érezte hogy félválrol veszem, hiába probálkozott, lazán vettem, és amit mondott, azt érezte hogy án már máshogy gondolom, tervezem! Köszönöm szépen! Neked is sok sikert kivánok az életben! :)
Rádöbbent, hogy már meg tudsz lenni nélküle, és a terveid nem illenek bele az Ő terveibe. Remélem tiszteletben is tartja, és békén hagy. :) Sok sikert a családhoz és a leendő gyerekekhez! :)
Igy van, ezen leszek :) És amugy amikor most is mikor taliztunk mondtam neki azaz beszálgettünk, de én csak ugy mint egy haverral, mert ugye tudtam hogy ö nem akar mégegyet, tehát mikor mondtam hogy 1-2 év milva vagy éven belül gyereket szeretnék akkor igy az arca tök megváltozott, és láttam rajta hogy szomoru, meg oylan nem is tudom, ezt igy nem lehet elmondani milyen is volt...
"De igen én nem erre vágyom, normális családra gyerekre,,,"
Ez mindig legyen a szemed előtt, főleg ha vissza akarna menni hozzád. :) Persze én könnyen beszélek, tudom milyen érzés, ha valóságban megjelenik és vissza akar menni hozzád... Mindent be fog vetni, ne hagyd magad! ;) Ha meg már megnyugodott a lelked, akkor el lehet kezdeni egy hozzád való párt keresni.
Ja és még annyi, hogy aza fura hogy igy ragaszkodik hozzám, azaz mindig visszaténcol(t) hozzám..persze midnenki szeretett, a szomszédai mindenki az exet kevésbé...mert tudták mit csinál(t) meg milyen is...De igen én nem erre vágyom, normális családra gyerekre,,, és azt kell hogy mondjam ha a kisfiu nem lenne iylen amilyen simán akart volna gyereket, mert ö tényleg nagyon nem egyszerü kissrác, kissé nöelüldözö :D ezért is van ujra együtt az exxel, merthát ö az anyja...ö tudja jol hogy kevés nö fogadta(ja) volna el gyerekkel együtt...
