Keresés

Részletes keresés

idooogeep Creative Commons License 2017.04.16 0 0 226

                                           Wass Albert: Húsvéti köszöntő

 

                                https://www.youtube.com/watch?v=v0deLLFDolM

zaniko1 Creative Commons License 2017.04.08 0 0 225

 

 

Wass Albert: Talán

Talán egy könyvben vagyok egy betű.
Talán egy szó.
Talán egy költemény.
Mit tudom én.
Csak azt tudom,
hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,
mit kiolvas belőlem valaki,
ha letette a tollat.

  

 

 

 

 

idooogeep Creative Commons License 2017.03.21 0 0 224

Sík Sándor: Kék csend

Sallai Gabri2 Creative Commons License 2017.03.16 0 0 223

Sík Sándor

 

Tűnődés

 

Merre menjek? 

Ki a rétre, könnyű lábbal? 
Vagy a hegynek, föl a hegynek? 
Itt mosolyog ifjú élet, 
Ott magasok meredeznek. 
Testvér velem mind a kettő. 
Merre menjek? 
Tudja Isten!... Tudja Isten!...

Ki a rétnek? 
Ismeretlen bimbók rajta 
Csodálatos színben égnek. 
Álombeli nótát suttog 
Vidám ajka könnyű szélnek. 
Rózsás arca mosolyog a 
Messzeségnek. 
Tudja Isten!... Tudja Isten!...

Föl a hegynek? 
Verejtékes sziklacsúcsok 
Nagy-komolyan rám merednek. 
De a győző hegyi vizek 
Forrásai ott erednek. 
És a csúcson tüze fénylik 
Napkeletnek. 
Tudja Isten!... Tudja Isten!...

Merre térjek? 
Az én hazám mind a kettő, 
Bennem forrnak, bennem élnek. 
Ez is, az is lelkem lelke. 
Fél lélekkel hogyan éljek? 
Mozdulatlan egyre állok. 
Merre térjek? 
Tudja Isten!... Tudja Isten!...




Ködös vizek fölött

 

Előzmény: zaniko1 (222)
zaniko1 Creative Commons License 2017.03.14 0 0 222

 

 

Wass Albert üzenete március 15-re

 

 

 

 

 
"Fiatal véreim, határokon innen és túl, idegen föld elhagyatottságában, az otthoni kényszerűségek sivárságában, rabságban, elnyomatásban, ahol csak vagytok: hozzátok szólok. Súlyos idők nyomása nehezedik lelkemre s mondanivalómat hosszú esztendők gondja s tudása érlelte. Ti vagytok a nemzet jövendője. Veletek él vagy pusztul a magyar. Amit ehhez az egyszerű történelmi tényhez hozzáfűzni kívánok, azt fogadjátok szeretettel, mint ahogy szeretettel csordul a szívemből.

Életrevalók vagytok. Életrevalóbbak, mint mi voltunk a ti korotokban. Okosabbak is vagytok, óvatosabbak és mérsékletesebbek. Megértőbbek egymással és idegenajkú embertársaitokkal szemben. Az élet tanított meg erre. Látókörötök szélesebbre tágult a történelem viharverése folytán. Minden lehetőségtek megvan ahhoz, hogy egy okosabb, emberiebb és talán szebb világot építsetek föl magatok köré, mint amilyen a mienk volt. Adja az Úristen, hogy így legyen. Mindaz azonban azon múlik, hogy megtudjátok-e őrizni és hajlandók vagytok-e vállalni azt a magyar lelki és szellemi örökséget, amit mi vért izzadva átmentettünk valahogy a különböző "izmusok" özönvizén a ti számotokra, hogy ne legyetek lelki koldusok egy özönvíz-utáni új világban. Ez az örökség a tietek egyedül és senki másé nem lehet ezen a földön. Ha ti eldobjátok magatoktól, örökre elvész. És nem csak önmagatokat fosztjátok meg valamitől, ami pótolhatatlan, de nélküle szegényebb lesz az emberiség is.

Nekünk magyaroknak az Úristen különösen gazdag és színes nemzeti örökséget adott. Az egész világon egyedül ez a mienk. Senki nem veheti el tőlünk, mint ahogy mi sem vehetjük át senkitől azt, ami nem illet meg minket. Hiába beszélünk angolul, franciául, spanyolul, németül, attól még nem leszünk sem angolok, sem franciák, sem spanyolok, sem németek. Az ő örökségük nem a mienk s ha majmolni próbálnánk őket, könyökkel betörni közéjük, mindössze a magunk egyéniségét, a magunk örökségét veszíthetjük el, az övéket soha sem vehetjük át. Gyökértelen idegenek leszünk az emberi világban s lelkileg elpusztulunk benne, mint a gyökerét vesztett fa.

Véreim, fiatal magyarok, jól-rosszul, de valahogy átmentettük számotokra azt a nemzeti örökséget, ami Isten rendelése folytán a tietek. Átmentettük azt földrengésen, világégésen, nemzetpusztító, lélekgyilkoló nemzetköziség mesterséges tanainak szennyes özönvizén keresztül. Ha egyebet nem tudtunk értetek tenni, de ezt megtettük s becsülettel őrködünk fölötte, ameddig élünk. De a többi már a ti dolgotok és a ti felelősségetek. Egyet ne feledjetek el: amig magyarok vagytok s az ősi kultur-örökség erkölcsi alapján álltok, addig Isten által kijelölt helyetek és szerepetek van a világban. De ha eldobjátok magatoktól ezt az örökséget, ha magyarságotokból kivetkőztök, akkor senkik se lesztek, csupán egy halom szemét, amit ide-oda sodor a szél, míg végül is elmerültök a semmiben.

Én bízom bennetek. Áldjon meg mindannyiatokat az egy igaz Isten, kőszikla-örökségünk magyar Istene! "


Wass Albert még ki nem adott kéziratából
www.erdely.ma

 

 

Előzmény: zaniko1 (221)
zaniko1 Creative Commons License 2017.02.24 0 0 221

 

Sík Sándor - A napos hegy

 

Sziklák között az én világom.
Hallgatom a hegyek dalát.
Futó szellő felhozza nékem
A ködtakarta völgyfenéken
Verejtékezők sóhaját,
Csattogó csákányok zaját.

 

Csákányos, haragos karok,
Mért töritek a szürke bércet?
A fényes Élet ez a hegy,
Ide nem vezet út, csak egy,
Alulról ide sosem értek.
Ez a hegy csak felül ad ércet.

 

Ami nektek fáj, nekem is fáj,
Éneketek az énekem.
De szomorú a ti nótátok,
Kétségbeesett könnyes átok
Zokog belőle szüntelen,
Napfénytelen, örömtelen.

 

Testvérek, hívnak a hegyek,
Szédületes szirti szerelmek,
S a tűzzel-tüzes napsugár.
Itt a villámok lelke jár,
Itt a némák is dalra kelnek.
A magasságok énekelnek.

 

 

Előzmény: idooogeep (220)
idooogeep Creative Commons License 2017.02.17 0 0 220
Sallai Gabri2 Creative Commons License 2017.02.10 0 0 219

Wass Albert: 

 

Tavaszi séta 

Meghódolok egy délutánra ma,
Szabadba vágyó nyughatatlan lélek.
Kedvedért egy röpke pillanatra,
A régi erdők bájkörébe
lépek.

Elvetem ma ezt a szürke páncélt:
Közömböst, melyet bánatom rakott,
Ma lenge-leplű szellemöltözetben
Megyek dalolni régi csillagot.

Nézd, ott fent már bársony-zöld a rét,
Ezüstös csermely boldogan nevet,
A nap tüzes sugárral hinti be,
A bárányfelhős, türkizkék eget.

Fuvallat támad, langyos, kellemes,
A barka-por arany felhőt havaz,
Tölgy-templomok orgonája zeng:
Ott áldozatra lobbant a tavasz.

Hívogat már a néma bükkfa-bolt
A mohos fákra, hogy leszállt a csend …
Tavasz-ünnepre gyúló rengetegben
Egy fáradt lélek végre megpihent.

 




Előzmény: zaniko1 (218)
zaniko1 Creative Commons License 2017.02.09 0 0 218

 

Sík Sándor

 

A bűneimmel egyedül

 

A bűneimmel egyedül vagyok.
A szó lebotlik ajakamról,
Mint elesett, fölvérzett kisgyereknek:
Kiáltana, de csak szepegni tud,
És poros arcán két sáros barázdán
Nagy tehetetlen könnyek cseperegnek.

 

Ó, hogy ismertem jót és rosszat egykor!
Néven neveztem a bűnt és erényt,
Mint Ádám a paradicsomban
A rámosolygó teremtményeket.
De most: egy néma rengeteget látok
Egy ismeretlen, névtelen világot
Az önmagát sem értő szó megett.

 

Oly kétségbeesetten egyszerű
A szó, a név, a számozott szabály!
A tett is olyan: megtapinthatod.
A mások tette olyan egyszerű!
De az én tettem? Ki értheti azt,
Mikor magam sem értem,
Amikor már az anyaméhben
Hét fátyollal fogantatott.

 

Ki mondja meg, mi vagyok benne én?
Mi az apám, és mi a nagyapám,
Mi ház, föld, víz, nap, amely érlelé?
Meddig Plutarchos, meddig Mózes,
Meddig Jókai, meddig Szent Ferenc,
Meddig a kenyér és meddig a perc,
És mekkora része az Istené?

 

Én azt sem tudom, tettem-é? nem-é?
Én cselekedtem, vagy csak úgy esett?
Vagy az egész csak képzelet?
Ó, vak sebészet gyóntatónak lenni,
De gyónni, - patakot tenyérbe merni,
Kottába venni a forgószelet!

 

Jaj, így vagyok a bűneimmel!
Megvert, fölvérzett, maszatos gyerek,
Még sírni is csak szepegve merek.
De Egyvalaki hozzám térdel,
Ölébe vesz, semmit sem kérdez,
Csak megcsókolja vérző homlokom.
És én meleg mellére bújva,
Szabadító sírásba fúlva
Az egyetlen szót dadogom:
Atyám!

 

Előzmény: Sallai Gabri2 (217)
Sallai Gabri2 Creative Commons License 2017.02.09 0 0 217

Wass Albert: Tavasz-várás

Érzed? Jön a tavasz, a fák alá
már tarka-fátylú verőfényt havas.
A messzeségből hírnök érkezett:
madár lebeg a rónaság felett
s fény szállt a holt avarra: Hóvirág.

Ugye testvér,
csábítanak most halk melódiák,
ezer kis visszatérő róna-dal.
S ugye neked is tarka a világ,
s az álmaid megannyi könnyű lepkék:
már nemsokára zöldül a levél,
és visszaszáll a tavasz és a fecskék,
és a fecskékkel ő is visszatér…

Ha jönne már…
ugye testvér, megálmodod mi lenne?
S egy kis meleg
belopódzik halkan a szívedbe.

Előzmény: zaniko1 (216)
zaniko1 Creative Commons License 2017.02.06 0 0 216

 

Sík Sándor:

 

A Hargitán

 

Bolyongok a Hargita gerincén.
Köröttem az élet megint szép.
Nevet rám a zöld hegykoszorú,
Alszik bennem ami szomorú.

 

Állok, mint az Isten fenyője,
Nem gondolok múltra, jövőre.
Elcsituló kisgyerek szívemmel
Békességet kötök a jelennel.

 

Fejem fölött sasmadár kerengél.
Te madár, ha értem lejönnél!
Megtanítnál szárnyat bontani!
Most kellene ament mondani.

 

(1941. július)

 

Előzmény: zaniko1 (215)
zaniko1 Creative Commons License 2017.02.04 0 0 215

 

Wass Albert

 

 

Májusi találkozás

Májusi estén,
mikor a lombok holdsugárt szitálnak
s a bodza közt csalogány hegedül:
ugye rossz járni egyedül?
Olyankor a szíved mélyén
soha nem csókolt csókok égnek.
Még el nem ölelt ölelések
Tépnek, szaggatnak szüntelen.
Minap, mikor egy ilyen estén
a fehér úton elkószáltam,
nagy- nagy magányba varázsoltan,
fehér arcú szép szeretőmmel:
Halálasszonnyal találkoztam.
Az úton szembe jött.
Köszöntem. Ő visszaköszönt:
- ,,Jó éjszakát!" –

Előzmény: zaniko1 (210)
zaniko1 Creative Commons License 2017.02.04 0 0 214

Ez meg mi?

Előzmény: zaniko1 (213)
zaniko1 Creative Commons License 2017.02.04 0 0 213

 

                                                                                                      125

 

idooogeep Creative Commons License 2017.02.03 0 0 212

Köszönet!

Előzmény: zaniko1 (211)
zaniko1 Creative Commons License 2017.02.03 0 0 211

                                                                       

     

                                                                

                                                                        S Í K   S Á N D O R    versei    0 -  200 - ig

 

 

 

 

Tearózsa                                                         0

 

Az ősz dalol                                                   11

 

Béke, béke...                                                 18

 

Te delum                                                       20   

 

Áldott, aki előre néz                                      25, 108, 183

 

Demodokos                                                   28

 

Győzöd-e még?                                             30

 

Hajnali kertész                                              34

 

Telihold                                                          37

 

Ember                                                            39

 

Hát itt van, testvér                                        44

 

Jó nekem, Uram                                             46

 

Óriások                                                          48

 

A könnyben van az élet                                 50

 

A mécses                                                       57

 

Könnyek                                                        59

 

Tenni, tenni                                                   62

 

Ments meg Uram                                           64, 97- videó, 151

 

Újévi reménykedés                                       66

 

A fenyőfa éneke                                            68

 

Kettős szivárvány                                         70 ,91

 

Mondtam magamban                                    72

 

Őszelő                                                          74 - videó

 

Mint a fű a szélben                                       76

 

Hiszek                                                           82- videó, 147, 193

 

A hatvanévesek angyala                              89, 100- videó

 

 

 

Ballada a szépség szomorúságáról              102

            

Kemény parancsolat                                     104

 

Imádságos dal holdfénynél                           110

 

Karácsonyi álom                                            111

 

Jávorfa                                                           113

 

Kéz kézben                                                    115

 

Könnyben van az élet                                    117

 

Ember                                                             119, 170

 

Mint bölcs kutya küszöbön                              121

 

A kis gomba dícsérete                                     122

 

Ibolyák                                                             124

 

Március                                                             126

 

Barackfavirágzás                                              128

 

Akiről azt hiszik, hogy én vagyok                      130

 

Lombzúgás                                                       132

 

Áldott az asszonyok között                              134

 

Harangvirág                                                      137

 

Zakar                                                                139

 

Nézni, nézni                                                      142

 

Búzavirág                                                          143

 

Holdsugár                                                          149

 

A megszedett gyümölcsfa                                  153

 

Hársfák                                                              156

 

Szellősuttogás                                                   158

 

Szentjánosbogárkák                                          159

 

A legszebb művészet                                         161

 

Almafavirágzás                                                   163

 

Járok a tengeren                                                165

 

Gyanta                                                                168

 

A sírásról és a nevetésről                                   173

 

Üzenet                                                                174

 

Dal                                                                       179

 

Este az ablakban                                                 181

 

Tedd a jót                                                             185

 

Hetven körül                                                         187

 

Isten érkezése                                                      190

 

Miért?                                                                    196

 

Amikor minden visszájára fordul                            198

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

zaniko1 Creative Commons License 2017.02.02 0 0 210

 

Sík Sándor:

 

Szeptemberi lomb

 

Várj még, ne siess, szeptemberi lomb,
A hegyeken még szól a kolomp,
Még messze a tél.
A te helyed még fenn van a fán:
Hova lesz, ha te nem szólsz, az őszi magány?
    Várj, hársfalevél,
    Várj, bükkfalevél!

 

Várj még, ne siess, szeptemberi szív,
Hiszen érted már, hogy a szél hova hív:
Nincs messze a tél.
Kell még holnap is, aki énekel:
Az énekléshez élni kell.
    Várj, hársfalevél,
    Várj, bükkfalevél!

 

Előzmény: zaniko1 (209)
zaniko1 Creative Commons License 2017.02.02 0 0 209

 

Sík Sándor:

 

Isten tenyerén

 

Újság, rádió, televízió
Torkán üvölt egy szörnyű vízió,
Vízió, melybe nincs beletörődés:
Atomrobbanás, atomszennyeződés.

 

Gyermekük mellett aluvó anyák
Felnyöszörögnek, mintha hallanák,
Sápadt apák vérfutott szemei
Nem is mernek rájuk tekinteni.

 

Pórusain át az ártatlan égnek
Jönnek, jönnek a halhatatlan mérgek.
Veszik és adják, terjesztik tovább
Még meg sem fogantatott unokák.

 

Ámbár ki tudja, jámbor ivadék,
Jut-e még rátok méreg-maradék?
Szíhattok-e még annyi hamuszennyet,
Hogy megfojtsátok az űrt és a mennyet?

 

Mert a földnek a mi szennyünk elég,
Elfekhet tőle az emberiség.
Készen vagyunk, nem is kell hosszú próba:
Erre készülünk évezredek óta.

 

Beavatott a fogásaiba
Káin apánk, Júdás atyánkfia,
Bunkósbottól az atomszennyezésig,


Krisztus-csóktól a mérgezett beszédig.

Mást mit tehetsz, ha semmit sem tehetsz?
Egyetlen egyet: önmagad lehetsz.
Legyen remény, vagy ne legyen remény,
Az fel van írva Isten tenyerén.

 

Előzmény: Sallai Gabri2 (208)
Sallai Gabri2 Creative Commons License 2017.02.01 0 0 208

Wass Albert

 

Február

 

Köd imbolyog az ólmos, szürke égen,
A völgy kietlen, a mező halott
Nem csillan fény a dombok tó-szemében,
Borzongnak a tölgyek sötét alakot.
Olvad a hó a hegyormokon,
S a néma fenyves lágy szellőt szitál,
Itt -ott fehérlő tiszta foltokon
A zúzmarás tél búcsú-képe áll.
A szirteken nem harsog a patak,
A fű nem zöldül, s nem zeng a madár,
Nyomasztó, szürke ködfátyol alatt
A nagy természet új életre vár 




Előzmény: zaniko1 (207)
zaniko1 Creative Commons License 2017.01.31 0 0 207

 

Sík Sándor:

 

Téli áhitat

 

Csendesen, botfülű vonat!
A szakrális lepel alatt
Piheg a téli Balaton.
Fehér áhitattal köszöntsük,
Mint a csilingelő ezüst kösöntyűk
A felnyújtott jegenyegallyakon.

 

Csak ez, csak ez van, - nincs se vér, se bomba,
Nincs katakomba,
Csak a szépség van, ez a hófehér.
Vonat, egy percre tűrtőztesd a lángod,
Hadd sírok el egy sajgó Miatyánkot
A szépséggyilkos emberért!

 

idooogeep Creative Commons License 2017.01.31 0 0 206

                                                   Wass Albert

                                                          100-200

 

 

 

Szívpalota titkai                                                      101

Tenger az élet                                                        103

Őszi hangulat                                                         107 (Z)
Gondolsz Rám                                                        112 (Z), 148
Tavasz                                                                   116
Mese                                                                      118
Talán                                                                     120

Hulló csillagok                                                       123

Szeretném                                                            125

Ha jön az ősz                                                        129, 175
A gyökér megmaradt                                            131

Ha jönne egy fecske                                             133

Idegen tavaszban                                                 135, 184

A vers                                                                  138
Miért sír a szél                                                     140

Magányos magyar fa                                            141

Megnémultam                                                      145

Búcsú Európától                                                   146
Álomtündérhez                                                    150
A csalogány                                                         152
Jó lenne így                                                         154

Kerítések                                                             155

Tavaszi séta                                                        157
Rózsaszirmok                                                      160
Nyár                                                                    162

Zörren, rezdül…                                                   164
Jegenyék                                                             166

Kereszt alatt                                                        167, 186

Álomtündérhez                                                    171
Erdélyi hitvallás                                                   172
Az Otthon-fa                                                        176

Erdélyi fák között                                                 180

Rózsa falak                                                          182

Hulló levelek                                                        188

Magyar karácsony az égben                                 189 (Z)
Rügyek                                                                194

Záróvers                                                              195  
Úttalan utakon                                                     200                                  

Előzmény: idooogeep (191)
Sallai Gabri2 Creative Commons License 2017.01.31 0 0 205

Sík Sándor

 

Áldott az asszonyok között

 

Mentél, amerre húzódott az ösvény 
Galileának napaszalta földjén.

És kivirágzott lépteid nyomán 
A bokavérző Hegyes Tartomány.

A sziklák istenverte szurdokán 
Tejarcú rózsát hajtott a bogáncs,

A kősziklából csorgó méz fakadt, 
A ciszternákban élővíz patak.

S a porszemecskék, míg sarudra lestek, 
Tücsök módjára muzsikálni kezdtek.

Karjaid összefonva kebleden 
Mentél s mosolyogtál édesdeden.

Mérhetetlenül mély volt és komoly 
És mondhatatlan édes e mosoly.

Mentél. Fölötted a hallgatag égbolt. 
A csepp angyalok, mint a rendelés szólt,

Elkuporodtak a sziklák közébe 
Ujjacskáikat ajakukra téve.

A titokzatos Hang is hallgatott, 
A Lélek, aki megárnyékozott,

És néma volt még Ő is, az Egyetlen, 
A szíved alatt élő Érthetetlen.

Mentél, magad, és nem sejtette senki 
A titkot, amely a mindent belengi.

Erzsébet sem, a meghitt asszonytestvér, 
Még az sem, aki árva tűzhelyednél

Virrasztja jöttöd, az Elgyűrűzött: 
Hogy áldott vagy az asszonyok között.



Előzmény: zaniko1 (204)
zaniko1 Creative Commons License 2017.01.28 0 0 204

 

Sík Sándor :

 

Csonka fűszálak

 

Járogatom a lekaszált rétet.
Fogadjatok engem közibétek,
Beszélgetni hozzátok hadd üljek,
Megcsonkított pici sajgó füvek

.

Bizony mondom, szenvedő fűszálak,
Mái naptól tiközétek állok.
Kívánkozom olyan lenni, mint ti,
A Teremtő kis kedve szerinti

.

Nem gondoltok sarlóra, kaszára,
Csak a napra, Isten harmatára;
Teljen, nőjön a csecsemő sarjú...
Egyebeket hordjon el a varjú!

 

(1941. augusztus)

 

Előzmény: zaniko1 (203)
zaniko1 Creative Commons License 2017.01.28 0 0 203

 

Sík Sándor :

 

Ejhaj, hóvirág!

 

Ejhaj, hóvirág!
Lesz még egyszer jóvilág,
Február ha fáj is.
Bárhogy bőg a bőjti szél,
Mégis benne jődögél
S mézzel jő a május.

 

Ejhaj, hóvirág!
Ez a világ jó világ,
Rajt az Isten ujja.
Mégis egyik fancsalog,
Másik meg az angyalok
Furulyáját fújja.

 

Ejhaj, hóvirág!
Fogsz te is még glóriát
Énekelni lelkem!
Téli hó, vagy nyári nap:
Így is, úgy is gazdagabb
Termőbb lesz a telkem.

 

 

Előzmény: zaniko1 (202)
zaniko1 Creative Commons License 2017.01.28 0 0 202

 

Sík Sándor -  Apám

 

Apám

 

Apám. Két szikra szem. Nagy, tiszta homlok.
Úgy áll előttem, mint egy óriás:
Egyszerre vonz és apróvá aláz,
Néhanap szinte lába elé omlok.

 

Úgy néz, akár egy római szenátor.
És én tudom: ha megaláztatik
Az igazság, ő nem lesz második,
És haláláig verekedni bátor.

 

Haragos hangon diktál a segédnek.
Most cikket ír. Borzongva hallgatom
A sok latin szót és büszkén tudom:
Holnap a nagyok mind erről beszélnek.

 

Rettegve nézek csillogó szemébe.
Tudom: ő védi a szegényeket,
És hátamögött sok nagy úr nevet,
De hízeleg mindenki a szemébe.

 

És néha, csendes őszi este, ketten
Sétálgatunk a kerti fák között,
Beszélgetünk, és érzem, hogy növök,
És hogy tágul a mindenség köröttem.

 

Elment. A tornyos ház is másoké lett.
De sokszor hallom, hogyha egymagam
Ott járok olykor este: "Kisfiam,
Az igazság erősebb, mint az élet."

 

 

Előzmény: zaniko1 (201)
zaniko1 Creative Commons License 2017.01.28 0 0 201

 

 

Sík Sándor - Anyukám

 

 

  A sárkányfejes régi lámpa
  Kigyúlt a nagy asztal felett.
  Anyám fáradt kezébe varrás,
  Előttem kusza füzetek.

 

Anyukám, én valamit kérdezek,
Most, hogy alusznak mind a gyerekek.
Én már nagy vagyok, ők még kicsinyek.
Tudom, árvák és szegények vagyunk,
Ilyen nagy házban nem is lakhatunk,
És sorban, lassan mindent eladunk.
Tudom, másképp lesz minden ezután.
Hogy is lesz most már, édes anyukám?

 

- Majd megsegít az Isten, kisfiam!

 

  Tél van. A kis-házban lakunk.
  Kint megfagy az emberlehellet.
  Megjött anyám. Ketten vagyunk.
  Úgy didereg a kályha mellett!

 

Tudom, bátor vagy és erős, anyám:
Ó, emlékszem, hány nehéz éjszakán
Virrasztottál az ágyam oldalán,
És néha csodát teszel, és varázst,
S majdnem megverted egyszer a vadászt,
Mikor a Miklóst bántotta, - de lásd,
Azért így mégis csak nem élhetünk!
Minekünk megvan mindig mindenünk,
Te meg napestig, - Isten tudja, hol? -
Csak lótsz és futsz és egyre dolgozol,
És egyre sápadsz és soványodol.
Hová jutunk így anyukám, hová?
Itt hagysz te is, ha így megy ez soká!

 

- Majd megsegít az Isten, kisfiam!

 

  Járunk az Isaszegi úton,
  Szénát lehel a levegő.
  Mögöttünk mosolyog a múlt,
  Előttem dalol a jövő.

 

Anyuka, meglásd, én költő leszek,
Nagy költő, mint a régi váteszek!
Akarok tudni, tanulni, sokat,
Segíteni az elhagyottakat,
Dolgozni, mint te, éjszakákon át:
Dicsővé tenni a magyar hazát.
És hogy engem is mind szeressenek,
Mint téged, anyukám, az emberek,
És úgy elmondják minden bajukat.
Mondd, anyukám, melyik a hasznosabb:
Az író, vagy az ügyvéd, vagy a pap?
Melyik kell jobban Hazánknak manap?
Tanítani is szeretnék nagyon,
És játszani, igazi színpadon!
De költő, mégis, az legszebb talán!
Mi legyek, mondd meg, édes anyukám!

 

- Majd megsegít az Isten kisfiam!

 

 

Előzmény: idooogeep (200)
idooogeep Creative Commons License 2017.01.27 0 0 200

Wass Albert : Úttalan utakon

Úttalan utakon,
imádkozva vagy szitkozódva,
békés szívvel vagy lázadozva,
de menni kell, mert vissza nem lehet:
fekete falat épített a Múlt
a hátunk megett.

Úttalan utakon...
De túl lélek-határon,
túl gondolaton, túl minden álmon
valami messze vár reánk,
egy fénysugár e rút világon:
talán egy "mindent felejtés".

Talán egy "mindent újrakezdés"
a végs? sziklaszálon.

Úttalan utakon,
végs? szívdobbanásig,
utolsó sóhajtásig,
s ha nem ma, holnap, vagy sok-sok év után:
de egyszer eljutunk a sziklaszálig!

zaniko1 Creative Commons License 2017.01.27 0 0 199

 

 

Wass Albert

 

Február


Köd imbolyog az ólmos, szürke égen,
A völgy kietlen, a mező halott
Nem csillan fény a dombok tó-szemében,
Borzongnak a tölgyek sötét alakot.
Olvad a hó a hegyormokon,
S a néma fenyves lágy szellőt szitál,
Itt -ott fehérlő tiszta foltokon
A zúzmarás tél búcsú-képe áll.
A szirteken nem harsog a patak,
A fű nem zöldül, s nem zeng a madár,
Nyomasztó, szürke ködfátyol alatt
A nagy természet új életre vár.

 

Előzmény: hablány (198)
hablány Creative Commons License 2017.01.25 0 0 198

Sík Sándor


Amikor minden visszájára fordul

Amikor tetszik, hogy próbára vess, 
Mikor mindent kegyetlen köd fedez, 
Amikor lelkünk elszürkül a portul, 
Amikor minden visszájára fordul, 
És megfakul a földi szeretet, 
És úgy állunk a Minden közepett 
Egyesegyedül, s már-már görnyedünk: 
Kegyelmes Isten, angyalt küldj nekünk!

 

 

 

 



 



 

Előzmény: Sallai Gabri2 (197)
Sallai Gabri2 Creative Commons License 2017.01.25 0 0 197

Wass Albert

A völgyek vándora

Hányszor hittem: hazám a fény hazája,
s a völgyek szürke rabja nem vagyok,
völgy vándorát a hegyek csókja várja
és utam egyre feljebb kanyarog.
S ó, ti kegyetlen rózsaszín hegyek,
gyönge-elém hányszor emeltetek
hajnal-pompában búskomor falat!
S az utam völgy, ezerszer völgy maradt.

Most este van. Nem látom már az utat:
hátha most a hegyre fölvezet?
Hátha holnap könyörül a távol,
s kanyargós úton nyújt testvér-kezet,
szelek dalolnak: "messzeföldi vándor
rokon-karokba visszaérkezett!"

Virrad. A völgyek csoda-váró rabja
távol hegyekre bízva feltekint...
De útja völgy, jaj völgy maradt megint.

 

 

 

 

 

Előzmény: zaniko1 (196)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!