Rajongója vagyok a magyar márkáknak (pl. Orion, Videoton elektronikai termékek, Tisza cipő, stb.), s amíg kaphatók voltak termékeik, igyekeztem is vásárlásaimmal előnyben részesíteni ezeket.
Ám sajnos a rendszerváltás után egyre inkább visszaszorultak, majd eltűntek vagy alig léteznek. Pedig sokaknak adnának munkahelyet, megélhetést, hazánknak pedig hírnevet, külföldi megbecsülést, elismerést.
Törvényszerű volt bukásuk? Feltámaszthatók még? Legalább mi, magyarok, lennénk-e biztos belső piacai ezeknek?
Kína, Banglades, Törökország Egyelőre nagyon nem magyar a 2Rule
A cég termékeinek nagy részét egyelőre külföldön készítik, az üzleti modell sem tűnik meggyőzőnek, és rövid időn belül már a harmadik ügyvezetőt fogyasztja Mészáros Lőrinc vállalkozása.
"Befejezi a termelést a Szarvasi Vas-Fémipari Zrt., a kávéfőzőket és lámpákat gyártó cégtől az összes dolgozót több mint 400 embert elbocsátották."
66 éves magyar vállalat, és most hirtelen nincs rá szükség? Pedig nekünk is Szarvasi kávéfőzőnk van; akkor ilyet többé már nem kaphatok az üzletekben?
Törökországban fogják tovább gyártani a Negro cukorkákat. Ennyit erről a beteg magyar gazdaságpolitikáról, amely nem képes, nem akarja megvédeni a hazai márkákat, vállalatokat a felszámolástól és hogy külföldiek kezében elveszítsék hazai jellegüket, itthoni gyártásukat. :-(
Javítsatok ki, ha rosszul tudom, de szerintem egy ország gazdaságának elsőrendű feladata a saját belpiaci igények kielégítése, és ha ez megvan, akkor jöhet a kivitel.
Szerintetek a mi gazdaságunk korunkban ilyen szerkezetű?
Pont az én elképzelésem szerinti gazdasági rendszerben lenne a legtöbb és legjobb esélye a létezésre és fejlődésre a hazai vállalatoknak, ahogy volt is 1990 előtt.
Tulajdonképpen ilyenkor lehet céget venni egy dollárért - itt a nagy alkalom. Kíváncsi vagyok ki veszi meg és üzemelteti nyereséggel, bizonyára van többmillió ember közt olyan akinek van elég esze hozzá és egyetlen dollárja is.
Az "épp" eszűek lehet, de az épeszűek nem adják fel a saját, ígéretes vállalataikat ebek harmincadjára, hanem védik megfelelő és arra méltó magán-, vagy ha az nincs, állami kézben.
Pedig te is kétségbe vonod, hogy a Videoton továbbra is gyárthatna szórakoztatóelektronikai termékeket, és gondolom Széles Gábornak is ezt súgta az a bizonyos realitás, azért álltak le a televízió, DVD-lejátszó, stb. készülékek gyártásával. Egy hullámhosszon vagytok.
Nem kevésbé fontosabb, mint az autógyártás vagy bármely más iparág. Lehetne akkora márkánk, mint a japánoknak a Sony vagy a Panasonic, vagy Koreának az LG vagy a Samsung. Bár mi ennek töredék hírnevével és termelt profitjával is beérnénk, de még így is iparunk egyik zászlóshajója, ergo stratégiailag fontos vállalatunk lenne - jó és ambíciózus kezekben.
Ha lenne elég pénzem, meg is venném! Aztán összegyűjtenék jó szakembereket, régieket és újakat egyaránt, és engedném, hogy műszaki munkájuk mellett ők is bevásárolhassák magukat a vállalatba, ezzel is érdekeltté téve őket annak jó működtetésében.
Így kellene ezt csinálni a többivel is. Én például a Videotont visszaállamosítanám, és újjákezdeném a széleskörű szórakoztatóelektronikai termékek gyártását ezzel a márkanévvel hazánkban. Magánkézben úgy látszik most úgysincs jó helyen, akárcsak az Ikarus. Mindezzel párhuzamban széleskörű reklámot indítanék idehaza, mellyel a lakosságot a hazai termékek vásárlására biztatnám.
Szimbiózisba kellene hozni a magyar gazdaságot és a magyarságot, hogy míg előbbi munkahelyeket teremt és jó termékeket állít elő megfizethető áron, addig utóbbi betölti a megbízható belső piac szerepét.
Antall Józseféket és kamikazekormányukat kell kérdezni, nameg a rákövetkező szocikat. Ők adtak el mindent a rövid távú haszonért és ők nyitották meg korlátozás nélkül a magyar piacot, kiszolgáltatva ezzel egy előnytelen versenyhelyzetnek a hazai vállalatokat. Bár szerintem ebben minden akkori parlamenti pártnak van sara, mert nem tudok arról, hogy valamelyik is tiltakozott volna az országkiárusítás ellen. Az, hogy nem működtek a felsorolt vállalatok meg nem voltak jók, csak amolyan önigazolás és szánalmas mentegetőzés, mert igenis jól működtek, továbbra is elláthatták volna termékeikkel a lakosságot. Nem eladni kellett volna ezeket a zászlóshajókat, hanem megvédeni és fejleszteni.
"Feltámaszthatók még?"
Pénz kérdése meg akaraté. Előbbi úgy látszik van az országban, bár főleg hülyeségekre, az utóbbi már sokkal hiányosabb. Úgy látszik, sokkal kényelmesebb és kifizetődőbb a magyar oligarcháknak a külföldi nagyvállalatok gyártóbázisának kiépíteni és ennek fenntartani az országot. Ebben nem különböznek a rendszerváltás idejének kormányától. De vesd össze őket a Dél-koreai vezetéssel, amely arra használta a japán és európai elektronikai és autólicenceket, hogy saját márkákat hozzon létre illetve erősítsen meg és mára ők a világ egyik legnagyobb gyártói ezen iparágakban.
"Legalább mi, magyarok, lennénk-e biztos belső piacai ezeknek?"
Merem remélni. Ha sokan siránkoznak a régi jó termékekért, akkor remélhetőleg esze is van annyi a jónépnek, hogy ilyeneket vegyenek és igényt teremtsenek a megszűntek feltámasztására. Amikor a 2000-es évek elején a Videoton átmenetileg újra gyártott (illetve gyártatott a kínaiakkal) TV-ket, akkor a híradások szerint hamar elkapkodták azokat a boltokból. Abból a korból nekem is van kettő darab Vidi DVD lejátszóm (DCU2101-AC típusú), igaz én már használtan vettem őket. Mit mondjak, elég nagy tudásúak: sok formátumot ismer, USB, SD, MMC kártya foglalat meg HDMI kimenet, amelyek a maga idejében, 10-15 éve elég ritkák lehettek.
