A keresztény vallás azt tanítja, hogy Jézus magára vette az emberek bűneit, pontosabban az ezekért jogosan járó büntetés.
Ez pedig a halál, a kárhozat büntetése volt.
Ezért aki megbánja bűneit, és többé nem vétkezik, hisz Jézus érte hozott áldozatában, hogy a Megváltó helyette szenvedte el a büntetést, azt Isten igaznak nyilvánítja, alkalmassá teszi az üdvösségre.
Tehát Isten a szívből megtérő bűnöst azonnal úgy kezeli mintha az sosem vétkezett volna.
"Nyilván ő is valamiféle amatőr áltudós a Te képzeletedben…." - Vámbéry a törökös párt vezére volt, és viszonylag a legsikeresebb védelmezője is, de a finnugorosok érveivel szemben ő sem boldogult.
"Ha valakit le akarnak járatni, akkor a Budenz-félék – a maiak is - azért minden követ meg is mozgatnak." - Badinyi magát járatta le, így bírálóinak nem kell ellene semmiféle etikátlanságot elkövetniük ellene. Módszertani önkényeskedéséről a Wikipédia-cikkról kiindulva eleget olvashatsz.
Idézet Vámbéry Ármintól: (Küzdelmeim c. könyvének IX. fejezet 13. A magyarok eredetéről bek.)
„Megengedtem, hogy keveréknyelv a magyar, de hozzátettem, hogy a vegyülékben nem a finn-ugor, hanem a török-tatár elem uralkodik. E nézetemmel szemben a nyelvészek, de különösen legbuzgóbb és egyuttal minden bizonyára legképzettebb képviselőjük, a német születésű Budenz a szófejtegető nyelvbúvár minden szenvedelmével a magyar nyelv kiválóan ugor jellege mellett szállt síkra. Az ellenpárt érvei jobbára az összehasonlító nyelvészet általuk szentnek és érinthetetlennek tartott főszabályaira támaszkodtak, de engem soha más belátásra nem birhattak és még kevésbbé győzhettek meg arról, hogy tévedek. A küzdelem, melyet fanatikus ellenfeleim, sajnos, átvittek a személyeskedés terére is, eltartott jó sokáig, de ezúttal is bevált a régi diák közmondás: Philologi certant tamen sub judice lis. Az ellenséges iskola etimologikus bukfenczei és grammatikus erőszakosságai, az általuk reméltnél egészen más hatással voltak reám, a mennyiben erősen megrendítették hitemet az összehasonlító nyelvtudomány egész fegyvertárában. Beláttam, hogy ugyanilyen kézzelfogható módon bármely tetszés szerinti ural-altáji nyelvről be lehet bizonyítani, hogy a legközvetlenebb rokonságban áll a magyarral. A «nyelv» és «köldök» etimologikus összekapcsolása csak azért, mert hosszú, lecsüngő tárgynak látszik mind a kettő, és a képzelt gyökszók felhasználása az érthetetlen dolgok igazolására, a mivel tudós ellenfelem elfogadhatóvá igyekezett tenni elméletét, mindenesetre nagyon is ábrándos és nagyon is gyönge volt szellemem gyakorlatias iránya számára.”’
Nyilván ő is valamiféle amatőr áltudós a Te képzeletedben….
„Olvasd el, mi mindenért bírálják többen is Badinyit.”
Ha valakit le akarnak járatni, akkor a Budenz-félék – a maiak is - azért minden követ meg is mozgatnak. Lásd fentebb vastagon szedettet.
"Pl. Finnugoristák?... Na ne nevettess!" - Nagyon is alaposak ezek a finnugorosok. Nem érdemes rajtuk kacarásznod.
"Neked minden saláta, mindenki áltudós, ha nem a Te nézeteidet igazolják." - Ezek a Jézust párthus hercegnek címző alakok csakugyan nem valami alapos tudósok. De nem azért, mert nem értenek egyet velem. Olvasd el, mi mindenért bírálják többen is Badinyit.
A gnosztikus értelmű isteni házasság eszméje már nem fért bele az elvallástalanodó és közösségi dimenzióját elveszítő európai és amerikai modernitás eszmei látókörébe, ezért ezt az eszmét az újkor (a romantika óta mindenképpen) elvulgarizálta. A kereszténységet szokták azzal a trükkel csépelni, hogy kivonják belőle a szellemi dimenziót, és ami ott marad, az az ő szemükben merő nacionalizmus és hierarchiai ravaszság. De ugyanez a kivonási művelet végrehajtható más vallásokon is, és így az iszlámból a hódító düh marad, a görög sokistenhitből egy olimposzi szappanopera, és persze a gnoszticizmusból egy szakácskönyvet forgató, érthetetlen szimbólumokban és misztikában tobzódó, részben magát kiherélő, részben nemiségben tobzódó ezoterikus szekta. És ez utóbbival lényegében el is értük a mindenkori tömegek intellektuális befogadóképességének határát: erre rácuppannak a tömegek, és falják két pofára. De a gnoszticizmus mondanivalója a maga történelmi fénykorában sem merült ki Jézus életének felhígított bulvárkiadásában. Számukra Jézus csak mellékalak volt, aki nála nagyobb szellemfejedelmekhez kínál belépést, illetve tán egy időszakos főalak, akinek helyébe idővel mások lépnek. Mindazonáltal az ő elképzelt nemi élete náluk afféle hierosz gamosznak minősült, melyben ég a földdel egybekél. Csak a modern gondolatszegénység csinált ebből önkamerázó "valóság"-show-t.
Elhiszem, de azt te is látod, hogy mégis egy szexuális firtató-vonulat keletkezett belőle, egészen a Da Vinci-kód összeesküvés-elméletek iránti piaci keresletet meglovagoló bulvársztorijáig.
Egyébként olvasható ez az izé valahol a neten? Megnézném már egészben is... :))
"Hol tartozik az bármiféle nyilvánosságra, hogy ki kit hol csókolt meg éppen? Ez nekem akkor is bulvár, ha kétezer éves." - Ez egy rituális csók, és nem a szexuális oldala fontos, hanem a vallási. Azt akarta vele bizonyítani a Fülöp nevét viselő pszeudoevangélium álnevű szerzője, hogy az ő magdolnája mint vallási őskép és felekezeti ősanya erősebb, beavatottabb és Krisztushoz közelibb lény a keresztények apostolainál, akik abban a fércműben rendre tudatlan, avatatlan, sőt olykor egyenesen rosszindulatú alakokként vannak elmeszelve.
kitadimanta, engem ezek mind hidegen hagynak. Perlekedjetek a zsidókkal azon, hogy Jézus milyen náció volt, ha hunormagoréknak ez fontos, én senkinek a vérségi származásával nem foglalkozom. Nincs jelentősége számomra. Ha úgy könnyebb a lelketeknek, higgyétek, hogy Jézus pártus hercegnek született Kerecsen néven. :))))
Ezt a betoldás-rögeszmét meg már annyit hallottam, hogy a könyökömön jön ki. Minden betoldás, ami a kontinuitástagadó koncepciót nem támasztja alá. Vicc.
Milyen előítéletről beszélsz?!? Hol tartozik az bármiféle nyilvánosságra, hogy ki kit hol csókolt meg éppen? Ez nekem akkor is bulvár, ha kétezer éves.
„A samariai asszonynak Jézus azt mondta: ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támadt.”
Ezután meg arról szól a történet, hogy a samáriai asszony várja a saját Messiásukat, aki „megjelent nékik mindent”:
25 „Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.”
Jézus erre bólint rá, Magát ilyenformán nem-zsidó Messiásnak tartva:
26 „…Én vagyok az, a ki veled beszélek.”
A samáriai asszony ugyan miért várt volna zsidó messiást? Nem voltak ők (pogányok és zsidók) olyan jó viszonyban egymással, hogy ez feltételezhető legyen.
Alább Jézus a galileaiakról beszél, akiknek világosságot támaszt Ő, aki szintén galileai:
Mt4:16 „A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada.”
Továbbá egy sorral lejjebb így buzdítja őket:
„…Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.”
Nem utolsó sorban a galileaiak akarták királlyá tenni:
15. "Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királylyá tegyék,….” Tehát a felkenés az ő részükről volt aktuális.
Következésképp a fenti (Jn4:22) hamis betoldás. Semmiképp nem lehetett Jézus kijelentése, hiszen Jézus galileai volt, az üdvösség így a galileaiak közül támadt.
Kedves kitadimanta, a vérszerződések során a szerződők valóban vért ittak, ha csak pár cseppet is, vízben vagy borban feloldva. Az utolsó vacsorán erről szó sincs. Világosan le van írva: bort töltött a pohárba.
Nincs világosan leírva semmi a pohár tartalmát illetően, csak egy utalás annak különleges tartalmára.
Ha csak egyszerűen bor lett volna benne, akkor nem adja körbe a poharát:
Lk22:17 „És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:”
„Na, látod, ez itt valóban egy szimbolikus aktus.”
Még ez sem változtat semmit a lényegen: A pohárban így is, úgy is Jézus vére volt. Még ha szimbolikusan is…. Avagy Jézus hazudott. Lehet választani...
„a szövetségkötés deklarált tényét egy egyszerű szertartással teszi kézzelfoghatóvá,”
Úgy van! Ez a szertartás azonban semmiképp nem kapcsolódik a zsidó ünnephez, a páskabárány fogyasztásához, mert ez a fajta szerződéskötés nem volt sem „divat” mégkevésbé megengedett zsidó körökben. (Szimbolikusan éppúgy nem, mint valóságosan)
„És a másik: ha ezt az aktust pogány vérszerződési ceremóniával azonosítod, akkor mit keres benne a kenyér?”
Ez méginkább alátámasztja pogány eredetét:
Ez a gyakorlat az exokannibalizmus alapján értelmezhető: azzá leszünk, amit eszünk, iszunk. Tehát az elfogyasztott személy energiáit, tulajdonságait vesszük át, azonosulunk vele, jelen esetben Jézussal. Ezért mágikus gyakorlat, mert megváltoztatja a résztvevők jellemzőit, esetenként gyökeres spirituális átlényegülést váltva ki. Persze ennek csupán jelképes formája él tovább a keresztény liturgiában de ennek is van hasonló lélekformáló hatása….
Azonban nincs köze az áldozatisághoz, ami viszont mózesi hagyomány. Ez nem előképe a keresztre feszítésnek.
Jézus az Úrvacsorán testét-vérét ajánlja követőinek, de nem a bűnök megváltásaként, hanem azonosulásként, hanem a TEST-VÉR(i)ség megerősítése okán, - szövetségként.
Tehát ez a rituálé még egy fokkal kifejezőbb, nemcsak a vérét, hanem testét is adja.
(A vérszerződés ennek egyszerűbb formája, ott csak vér szerepel.)
„még szimbolikusan sem ejtett szót arról, hogy ő is iszik az ő vérükből.”
Jézusnak nem kellett innia, hiszen az Ő isteni valóját, tulajdonságait, energiáit adta, ezeket kellett a tanítványoknak átvenni.
Ez egy eléggé egyoldalú testvériség-rituálé volt (más nem is lehetett) mivel nem Jézus szorult a tanítványok „testvériségére”, hanem a tanítványoknak kellett erőt meríteni Jézus TEST-VÉRiségéből.
„A kanonizáció során azokat az újszövetségi írásokat vették bele, amelyeket az akkori keresztény közösségek legtöbbje használt az összejöveteleiken.”
- Ezt mondták… Ha ez igaz lett volna, akkor nem innen-onnan összeollózott írások maradtak volna ránk, hanem egy, illetve négy (vagy öt, ha az önjelölt Pált is belevesszük) azonos tartalmú.
- A keresztények minden bizonnyal egészen másokat használtak, mert az első keresztények gnosztikusok voltak….
A zsidó-keresztények csak később léptek a színre. Maga az újszövetség is későbbi összeollózás, (ez bizonyított tény) és csak bő egy évszázaddal Jézus halála után lettek nevesítve az evangelisták. Gyakorlatilag semmi közük Jézus tanítványaihoz. Akik ezeket az írásokat összeállították már nem is ismerhették Jézust, mert még meg sem születtek abban az időben…. Persze ki lehet kiáltani Istentől ihletettnek, de attól semmivel sem lesz hitelesebb.
„Korabeli bulvársajtó... kukkantsunk be a celebek hálószoba-titkaiba, és ha nem találunk izgit, hát gyártsunk le néhányat. A nép falja, mint a cukrot, és lehet a jólértesült szerepében tetszelegni... ugyan már... :))))”
Óh, csak ez az engem is megmosolyogtató előítélet ne lenne….
"Egyetlen tudós tényszerű kutatási eredményeit sem lehet megkérdőjelezni, legföljebb a levont következtetésekkel nem kell egyet érteni" - Badiny Jós Ferenc nem tudós, hanem fantaszta, sarlatán áltudós. Következtetései nem tényszerűek, hanem légből kapottak, hibásak és önkényesek. A legegyszerűbb próba: nézd meg, kik hivatkoznak rá, és kik bírálják.
"A Bibliával miért értesz egyet, mikor abban alig van tényszerű dolog? Ami van, az is másképp igaz." - Ugyan már. Attól, hogy te egy vulgármaterialista ráfogással megpróbálod kikezdeni a Bibliát, még nem lesz ez a te dicső Badinyid kevésbé sarlatán.
Valójában nem önmérséklet Badinyi Jós Ferencnek az érvelésben való mellőzése, mert ő köztudottan habos forrás, őrá alapozni egyenlő a mentális öngyilkossággal.
Ja, úgy kellett volna írnom, hogy mi késztette volna Fülöpöt...
Kíváncsi vagyok kitadimanta válaszára, vajon mi lesz most, hogy kétségbevontad a mindennél hitelesebb forrás, az apokrif Fülöp-evangélium származását. :)))))
OFF
Amúgy a te válaszodra (privát) is kíváncsi lennék, postafordultával ígérted!
"Vajon mi késztette Fülöpöt arra, hogy egy evangéliumként hirdetett történetbe pletykákat írjon? Intim kitételeket... arról miért nem írt, hogy ő maga kit, kiket csókolt szájon gyakran vagy ritkán, hogy neki milyen volt a szexuális élete? Korabeli bulvársajtó..." - Fülöpöt semmi. De a nevében fellépő harmadik századi hamisítót az az érdek mozgatta, hogy a maga magdalai álmáriáját az apostolok fölé tornássza, s ekképp a maga gnosztikus felekezetét az apostoli kereszténység fölé. "Az én bátyám erősebb a te bátyádnál, és úgy átlódítja a kerítésen, hogy meg se nyekken."
"Mindannyian Isten gyermekei vagyunk, akkor is ha jók vagyunk, akkor is, ha rosszak. Isten nem tesz különbséget jó és rossz között, a dolgok csak a relatív és duális anyagi természetben választódnak szét. Mi most azért vagyunk itt, hogy egyrészt megtanuljunk különbséget tenni a jó és rossz között, másrészt, hogy ezáltal fölülemelkedjünk az érzékelhető anyagi természeten..."
Értelek.
Újból csak egy-két történet jut eszembe.
Tegnap beszélgettem egy lelkipásztor barátommal, aki elmesélte nekem, hogy az egyik testvérnő nagylányának élettársa, aki igen kemény ember, bizony sírva fakadt, amikor a párja, aki terhes, elkezdett egyszer csak "pecsételni". Az a nagy ember sírt, a vetélés kockázatának a féleleme miatt, mert már készültek a közös életre a pici babával. Annyit mondtam barátomnak: látod, ő is Isten gyermeke, de ennek a világnak különféle károsító hatásai az eddigi élete során bizony megkeményítették.
Tegnap előtt kettő pici babát kaptunk, egy fél éveset és egy másfél éveset. Ők is megkeményedtek már, a háromszori csecsemő otthoni elhelyezés során, a "szülők" elhanyagolásától, a veszélyeztetésektől... Látszik az arcukon, a tekintetükön a csalódottság, a keserűség, és számos rossz szokással rendelkeznek már most! Amikor jól laktak, a pelenka tiszta, a komor nézés megszűnik, a szemekből öröm sugárzik, az arcuk mosolyog. Csak a körülmények pozitív hatása ennyit tesz. Számunkra feleségemmel nincs lehetetlen helyzet... Hogy meddig maradnak családunkban, azt csak az a rendszer tudja, melyben dolgozunk.
Az utóbbi 5-6 esztendőben számos idős embert láttam kórházi betegágyban, és ott is a szemeket figyeltem. Találkoztam sok rákos beteggel, kiknek mikor a fájdalomcsillapító tapaszok enyhítettek szenvedésein, a szemük a régi lett - előtűnt a jó vagy akár a rossz természet...
Az "anyagi természeten való felülemelkedés" (szavaiddal élve), vajon minden ember életcélja kellene hogy legyen, vagy esetleg csak az eleve elrendelteké? Miként tudnánk (?) megváltozni, amikor az alaptermészet sokaknál hibás! Vagy ez csak a látszat? (...)
A samariai asszonynak Jézus azt mondta: ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támadt.
Namármost: ha ez nem igaz, akkor miért lenne igaz bármelyik más bibliai hivatkozásod? Már takarítóval is próbáltam anno megértetni: nem használhatok forrásként egy olyan írást, amelynek a hitelességét éppen górcső alá veszem. Ez ugyanis önkényes szelektáláshoz vezet: ami a prekoncepciómat alátámasztja, azt igaznak tételezem és forrásként hivatkozom rá, ami meg nem támasztja alá, azt lesöpröm az asztalról. Ez pedig akkor is komolytalanság, ha igen sokan gyakorolják a módszert nemcsak teológiában és történetírásban, hanem a mindennapi életben is. A kulcsa pedig a versengés, a beavatottság iránti csillapíthatatlan szomjúság, az önérvényesítés bikaerős késztetése az emberben.
Kedves kitadimanta, a vérszerződések során a szerződők valóban vért ittak, ha csak pár cseppet is, vízben vagy borban feloldva. Az utolsó vacsorán erről szó sincs. Világosan le van írva: bort töltött a pohárba. Na, látod, ez itt valóban egy szimbolikus aktus. Isten már a Genezisben elmondja: a vérben van az élet. Jézus kijelentette már korábban: a Fiúnak, éppúgy mint az Atyának élete van önmagában. Ezt az életet osztja meg a szertartás keretében a tanítványokkal (nem volt kéznél biankó nyomtatvány, mint manapság!), a szövetségkötés deklarált tényét egy egyszerű szertartással teszi kézzelfoghatóvá, majd ismételni rendeli emlékezés céljából.
És a másik: ha ezt az aktust pogány vérszerződési ceremóniával azonosítod, akkor mit keres benne a kenyér?
Továbbá: a vérszerződés aktusa során a felek egymás vérét itták meg, vagy vérző sebeiket összeillesztve keverték össze. (Az ősmagyaroknál a karcha, másik nyelvükön bulgár, bulcsu funkció ezeknek a szerződéseknek a felügyelője volt: vérkeverő, keverő jelentéssel bírt a név.)Itt erről sincs szó. Jézus nem folyatta a vérét a kehelybe, se a tanítványokét, és még szimbolikusan sem ejtett szót arról, hogy ő is iszik az ő vérükből.
Adva van a titokzatosság és beavatottság iránti vágyból fakadt gnosztikus prekoncepció, néhány mitológiai ötlet és félinformáció, egy önkényesen kicsontozott Biblia, az erkölcsi abszolútumtól irtózó, a saját morált alappá emelő mai humanista felfogás, némi lagymatag vulgárfreudizmus-csíra, és ezt összegyúrva máris kész a mai, az összeesküvés-elméleteken és szexbotrányokon kultúrszocializálódott piacon jól eladható anti-keresztény elmélet.
Maradok a Bibliánál. A kanonizáció során azokat az újszövetségi írásokat vették bele, amelyeket az akkori keresztény közösségek legtöbbje használt az összejöveteleiken. A magukat a végső nagy titkok tudóinak hirdető gnosztikusokat elvetették. Vajon mi késztette Fülöpöt arra, hogy egy evangéliumként hirdetett történetbe pletykákat írjon? Intim kitételeket... arról miért nem írt, hogy ő maga kit, kiket csókolt szájon gyakran vagy ritkán, hogy neki milyen volt a szexuális élete? Korabeli bulvársajtó... kukkantsunk be a celebek hálószoba-titkaiba, és ha nem találunk izgit, hát gyártsunk le néhányat. A nép falja, mint a cukrot, és lehet a jólértesült szerepében tetszelegni... ugyan már... :))))
Én tudom, mert régóta gyűrjük itt az ipart kitadimantával, de akik most kezdik, nem olyan rutinosak, azokat félreviheti a Bibliára hivatkozás egy apokrif állításokkal teli bekezdésben.
„Jézus a Bibliában azt mondja a kenetre: "...az én temetésemre tartogatta azt..." Szó sincs semmiféle rituális felkenésről.”
Szó szerint valóban nincs megemlítve, hogy az rituális felkenés lett volna, de sok jel mutat erre:
- A helyszín is erre utal; Lázár háza. Mária Magdolna Mártha és Lázár testvére.(Ján12:3, Lk10:39, Jn11:2)
Feltehetően Jézus közvetlen családtagjai, amire más források is utalnak Jánossal egybehangzóan:
Jn11:5 „Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt.”
„És a hitvese […] Mária Magdaléna. […] jobban szerette őt bármelyik tanítványnál, és gyakran szájon csókolta.” (Fülöp ev.)
„Hárman voltak, akik mindig az Úrral jártak: Mária, az anyja; az anyja nővére és Magdaléna, akit a hitvesének hívtak.” (Fülöp ev.)
A keresztrefeszítést követően Jézus Magdolnának jelent meg először:
Mt28:1, Mk16:9, Lk24:10, Jn20:14-15
(Feltűnően egybehangzó a négy evangélium állítása. Ez - a megjelenés - már önmagában elég nyomós indok, hogy felesége legyen.)
- A galileaiak mondják, hogy próféta támadt mi köztünk / királlyá akarják tenni:
Lk7:16 „És elfogá mind azokat a félelem, és dicsőíték az Istent, mondván: Nagy próféta támadt mi köztünk….”
Jn4:25 „Monda néki az [samáriabeli] asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
Jn6:14-15 „…Bizonnyal ez ama próféta, a ki eljövendő vala a világra. Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királylyá tegyék…”
- Igen drága nárdus olajat használt, ami csak kivételes alkalmakkor volt szokás. Egyszerű vendégváráskor biztosan nem.
- Nem Jézus temetésére tartogatta, mert még szó sem volt arról, hogy meghal.
- A halála után természetesen megkenik szintén drága olajjal/kenettel. Kétszer biztosan nem a temetése okán. Az előbbi alkalom nyilván nem a temetésének szólt. (Magdolna itt is itt van, mint közeli hozzátartozó.)
Mk16:1 „Mikor pedig elmult a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt.”
Lk23:56 „Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket.”
Jn19:39 „Eljöve pedig Nikodémus is (a ki éjszaka ment vala először Jézushoz), hozván mirhából és áloéból való kenetet, mintegy száz fontot.”
- A drága nárdusolajjal való felkenés – Magdaléna részéről – egy igen ősi, sumér szertartásra utal, Inanna és Dumuzzi termékenységi szertartásának kései párhuzama. A legősibb – ne feledjük, anyajogú - fejedelmi kultúrákban volt elterjedt, annak jelképes ábrázolásaként, hogy az Istennő (földi helytartója) a választott férjének adományozza kegyeit és a királyi címet. Tehát a királyi rang a hercegnő döntésétől függött. Enélkül nem lehetett senki sem király!
A felkenési rítus kifejezetten a messiási menyasszony előjoga volt, s a hercegnőnek természetesen királyi vérvonalból kellett származnia.
Jacobus (1229-1298) szerint Magdaléna egy Syro nevezetű szír nemes és felesége Eucharia, királyi család sarja házasságából született.
Rabanus Maurus (776-856) jóval korábbi kézirata szerint Eucharia az ie.166-tól i.e.63 ig uralkodó Makkabeus papi, Hasmoneus házból származott.
Láttuk, hogy a galileaiak messiásuknak tartották Jézust, s azt is, hogy királlyá akarták tenni. Ismert az ősi hagyomány is, amire a galileaiak még emlékezhettek is. Arra is van forrás, hogy Magdolna királyi családból való. (Badiny-t meg sem említem.) Semmilyen egyéb értelmes magyarázat nincs a meg-/felkenésre.
Nem ez az egyetlen zsidó szokásoktól merőben eltérő rituálé, mely Jézussal kapcsolatos.Gondoljunk az Utosó vacsora vérszerződésére – „Igyatok ebből mindnyájan, Mert ez az én vérem,” (Mt26:28)
A vér ivása a zsidók részéről főbenjáró bűnnek számított.
„Istennel kapcsolatban a kétarcúság helyett inkább mondjuk úgy, hogy kétnemű vagy még inkább úgy, hogy semlegesnemű, ami tulajdonképpen a nemnélküliséget jelenti.”
Az utóbbi kettő kizárható, mert a teremtményei (az emberek) kétneműek.
„Miért ne? Jézus tanítása mi volt, ha nem hagyomány?...”
Nem mindegy, milyen hagyomány.
„…Mindegy, hogy hindu, héber vagy kínai, mindegyik alapja, ugyanannak az emberfeletti valóságnak kinyilatkoztatása.”
Akkor mitől különböző?
„Csak amikor Jézus az emberhez beszélt, akkor soha nem egy külső Istent, hanem mindig az ember szívében lévő Istent szólította meg.”
Pontosan ebben különbözik az Ószöv-től. Ez a különbség a két hagyomány között, s ez nem is kevés!
