2005. január végén jelent meg Londonban a Frank Cass kiadójánál egy új könyv Dr. Daniel Ganser tollából A NATO titkos hadseregei. A Gladio hadművelet és terrorizmus Nyugat-Európában címmel. (“NATO’s Secret Armies. Operation Gladio and Terrorism in Western Europe") Ganser, a zürichi Szövetségi Technológiai Intézet Biztonsági Tanulmányok Központjának tudományos főmunkatársa, a hidegháború egy mindmáig agyonhallgatott fejezetéről mutat be nagyrészt újdonság számba menő részleteket.
Forrás:
http://www.nol.hu/archivum/archiv-351661
"Igen, a világ elitje az. Minden nemzetnek, fajtának, stb. megvan a maga pszichopata elitje. Ezek azok, akik a társadalom legtetejére feljutnak osszejátszás, kegyetlenseg által es azáltal, hogy keresztul taposnak mindazok testén, akik az utjukba kerulnek a felfelé való törtetésük során. Ez a pszichopátia. Van egy szavunk olyan is, hogy patokrácia – ez egy nagy klub, ahol ezek egymásnak lovagi cimeket adnak, es odafutnak Londonba hogy a Királynő lovaggá üsse őket a régi Nimród Palotában, ami teli van azokkal a bizarr sokezer esztendős ceremóniákkal (amelyek nem Angliából erednek)."
"Az erkölcsi alapon álló átlagembernek azt a legnehezebb megértenie, hogy a reálpolitika gyakran csak számokkal operál, és teljesen elfogadhatónak találja bizonyos számú ember feláldozását hosszú távú és nagy horderejű előnyöket biztosító stratégiája érdekében. Ez a módszer a hatalmi politika eszköztárához tartozik. Gondoljuk csak meg: a második világháborúban aratott győzelem és az abból adódó óriási előnyök, vagyis a hatalom és a befolyás növekedése, nem érte-e meg az Egyesült Államok irányítóinak, hogy feláldozzák 4575 tengerész életét Pearl Harborban? A világhatalomért folytatott gigantikus sakkjátszmában mindez csak leírható parasztáldozat.
Nyilvánvaló, hogy hatalmi megfontolások esetében az erkölcsi normák a rövidebbet húzzák. Mérlegre téve a WTC-nél meghalt háromezer polgári személynek az életét azzal a nyereséggel, amit a világhegemóniára törő pénzügyi közösség húzhat Földünk energiatartalékainak a további megszerzéséből - Afganisztán, majd Irak és a többi tervbe vett ország megszállásából, a vagyon és a hatalom globális centralizálásának a felgyorsításából, az egy-központból irányított új világrend kialakításából -, akkor e sok előny már igazolhatja ennyi emberélet feláldozását. A jéghideg racionális reálpolitikát folytató illuminátus-bankárok számára pedig különösen pozitív a mérleg, hiszen az előny kizárólag az ővéké, míg életüket - kényszerűségből - a leírható névtelenek áldozták fel."
"Dr. John Coleman a The Committee of 300 (A Háromszázak Bizottsága) című 1994-ben megjelent könyvében a 23. oldaltól a 33. oldalig terjedően tárgyalja ezt az ügyet. A szerző korábban a brit hírszerzés magasrangú tisztje volt. Coleman könyvében emlékeztet arra, hogy Aldo Moro miniszterelnököt 1978-ban a Vörös Brigádok elrabolták majd pedig brutálisan megölték. A Vörös Brigádok egyes tagjait bíróság elé állították és többen közülük is tanúsították, hogy tudomásuk volt arról, miszerint egy igen magas beosztású amerikai politikai vezető is részt vett a Moro elleni összeesküvésben. Amikor Aldo Morot Kissinger megfenyegette, nyilvánvalóan nem az Egyesült Államok külpolitikáját, hanem sokkal inkább azokat az instrukciókat hajtotta végre, amelyeket a Római Klubtól, a 300-ak Bizottságának, azaz a háttérhatalom legfontosabb szervének, a külügyekben illetékes intézményétől kapott. A tanú, aki ezt a bombaként ható vallomást tette a bírósági teremben, Aldo Moro közeli munkatársa:Gorrado Guerzoni volt. Robbanó erejű tanúvallomását egész Olaszországban többször is sugározták a televízió-, valamint a rádióállomások 1982. november 10-én, és számos olasz újság is beszámolt róla. Az Egyesült Államokban azonban sem a nyomtatott, sem az elektronikus tömegtájékoztatás nem adott róla semmilyen információt. A szólásszabadság eme példaként emlegetett országában sem a Washington Post, sem a New York Times nem találta elég fontosnak Gorrado Guerzoni vallomását, és egyetlen sorban sem számolt be róla."
Wiki: "elrablása pillanatában éppen arra készült, hogy szakítva a második világháború óta tartó politikai hagyománnyal, bevonja az egyik legerősebb olaszországi pártot – a kommunista pártot – a kormányt támogató parlamenti többségbe."
Valsz ez lehetett a döntő momentum.
Egy vicc, hogy éppen egy szélsőbalos szervezet rabolja el, mikor a baloldalt akarja szalonképesnek elismerni.
Aldo Moro sem szovjet, sem USA báb nem volt. Ez lett a veszte.
"Moro legenda volt életében, s még inkább az lett halála után. Mindig is őt tartották a hagyományos, katolikus, politikai értelemben centrista, mérsékelten konzervatív elit legnyitottabb és kompromisszumokra leginkább képes tagjának. S a hetvenes évek közepe látszólag megnyitotta az utat az úgynevezett történelmi kompromisszum előtt: a szovjet tömbtől, Moszkvától fokozatosan távolodó, későbbi kifejezéssel élve eurokommunista OKP és annak szintúgy karizmatikus vezetője,Enrico Berlinguer felajánlja, hogy pártja kívülről támogatja a kormányt cserébe a halaszthatatlan társadalmi, gazdasági és politikai reformokért. Bár a kereszténydemokraták formálisan soha nem fogadják el az ajánlatot, de az együttműködés a gyakorlatban megvalósul, s ennek fő robotosa éppen Aldo Moro. S másra sincs szükség, mint éppen összefogásra, elvégre 1969 után véres merényletek borzolják az olaszok idegeit: a nyitány a milánói Piazza Fontana-i bombamerénylet (16 halott, sok tucat sebesült), a legkegyetlenebb mind közül a bolognai pályaudvar felrobbantása, immár két évvel Moro halála után (1980 augusztusa, 85 halott, 200 sebesült) – ezek speciel szélsőjobbos, neofasiszta szervezetek (továbbá, a gyanú szerint, más titkos aktorok) művei, de a játékba idővel mások is beszálltak. Némileg a német receptet követve, Olaszországban is létrejönnek azon ultrabalos terrorszervezetek, amelyek a hatvannyolcas diákmozgalmakban gyökereznek. Valamennyi csoport közül a leghíresebb az 1970-ben létrejött Vörös Brigádok (Brigate Rosse), mely merényleteivel úgymond csak jelet akart adni a proletariátus elkerülhetetlen forradalmának kitöréséhez. Az első garnitúra (Renato Curcio és társai) ugyan még 1976-ig lebukott és börtönbe került, ám a Mario Moretti vezette második generáció, ha lehet, még elszántabban látott munkához. A cél az állam terrorizmusának kiprovokálása, az, hogy a jogállam végre mutassa ki a foga fehérjét. Éppen ezért állt volna a Vörös Brigádok útjában Moro, a kompromisszumok embere, ezért kellett elrabolni és meggyilkolni."
Moro nem szovjet báb volt véletlenül? Nem akarok mószerolni, de vmelyik olasz az volt és nem emlékeszem pontosan a nevére. Ha Moro volt, akkor más a dolog fekvése.
"Dr. Daniele Ganser: - A Northwoods műveletről és a Gladio hadművelet bizonyításáról most már adatok állnak rendelkezésünkre és az emberek majd megértik, hogy ez igaz, de egyelőre olyan pszichológiai helyzetben vannak és olyan nehéz időket élnek, hogy nem hiszik el, mi folyik, mert ez rossz hír."
Egy Pecorelli nevű újságíró már 1979-ben arról cikkezett, hogy egy illegális, földalatti jobboldali szervezet, a még a NATO által létrehozott Gladio áll a jobboldali merényletek mögött, sőt a szervezet beépült a Vörös Brigádokba is, és annak manipulálásával éri el saját céljait, a feszültségkeltést. Pecorelli szerint konkrétan Andreotti miniszterelnök érdekében állt a politikai vetélytárs, Moro kiiktatása és a történelmi kompromisszum politikájának megtorpedózása, amit titkosszolgálati és gladiós kapcsolatai révén el is ért. Ezt így, ilyen töménységben biztosan sokkal többen tartották volna merő hagymáznak, ha Pecorellit kisvártatva meg nem gyilkolják. Andreotti 1990-ben hivatalosan, a képviselőház ülésén ismerte el a Gladio létét, 2002-ben pedig, másodfokon, 24 évre ítélték Pecorelli megöléséért, igaz, a feljebbviteli eljárás során e vád alól felmentették – ugyanakkor az eljáró felsőbb bíróság kénytelen volt beismerni, hogy bár Andreotti bizonyítottan maffiakapcsolatokkal bírt, ám az elévülési idő miatt már nem lehet elítélni. Az már csak ráadás, hogy a Moro-gyilkos Morettit saját brigádos elvtársai is árulónak, provokátornak, „vakondnak” tartják – ahogy számos neves történész is úgy vélekedik: őt is a Gladio építette be a földalatti balos szervezetbe.
"Olaf Palmesvéd miniszterelnök nyilvános kiállása Gorbacsov javaslatainak támogatására, ezeket az amerikai félelmeket fokozta fel. Az Európában sokkal fontosabb Németország ekkor még visszafogott kommunikációt folytatott Gorbacsov és a megváltozott szovjet blokk javaslatait illetően, de az amerikaiak számára nem volt kétséges, hogy előbb-utóbb kinyilvánítják támogató szándékukat, amennyiben Palme továbbra is lelkesen támogatja Gorbacsov törekvéseit. Két nap múlva Palmét - egy otthoni sétáján, feleségével egy mozi felé sétálva - lelőtték. A svéd biztonsági szolgálat a már említett Gladio és az összefonódott globális nyugati titkosszolgálati hálózat oszlopos tagja volt mindig is, és azóta is rejtély maradt a hivatalos vizsgálódások után, hogy miként hagyták teljesen őrizetlenül a több nemzetközi ügyben (pl. az iraki-iráni háború rendezésében) részt vállalt és így több oldalról veszélyeztetett miniszterelnököt."
"Aldo Moro olasz külügyminiszterként látogatást tett Washingtonban a 1974-ben, és korábbi lépései miatt - például mert nem engedte az 1967-es izraeli-arab háborúban használni az izraeli gépek számára az olasz repülőtereket – egy magas rangú amerikai titkosszolgálati vezető nyíltan megfenyegette, hogy aktiválják politikája ellen a Gladioba bevont olasz egységeket, ha a jövőben is folytatja a nemzetközi akciókkal szembeni ellenállását. Az elképedt Moro egy tanácsadójával megbeszélve ezt még azt is fontolóra vette egy rövid ideig - a tanácsadó későbbi leírása szerint -, hogy teljesen kiszáll a politikából. Nem tette, és anti-atlanti politikájával sem hagyott fel. Évekkel később a legnagyobb kormánypárt elnökeként a Vörös Brigádok helyi terrorszervezet egy csoportja elrabolta és meggyilkolta. A nyomozás során a CIA, a Gladio és a Moszad szerepe tisztán kiderült a fokozatosan nyilvánosságra kerülő dokumentumokból."
"Nagyobb botrány, mint a Watergate". Az USA rendszeres tárgyalásai al-Kaida vezetőkkel. A saját lakossága ellen évtizedek óta folytatott és a „szélsőségesekre" fogott terrort valójában a Fehérház finanszírozza és tervezi meg, erősítették meg a kormány és a CIA vezető tisztviselői. A Gladio néven ismert kampányt a volt CIA vezető, Bill Colby „jelentős hadműveletnek" nevezi. A kormány 'feszültség stratégiája'
A "gladio" szó rövid kétélű kardot jelent, és ma már átvitt értelemben minden háttérből irányított művelet megjelölésére is használják. A Gladio-műveletet a CIA és a NATO finanszírozta Olaszországban, valamint több más európai országban a kommunista befolyás megfékezésére. A Gladio-szervezetek működését titkos tervezőbizottság hangolta össze, amelyet a Belgiumban székelő SHAPE (Supreme Headquarters Allied Powers Europe) irányított. A finanszírozást azonban a CIA költségvetéséből fedezték. Ez visszanyúlik azokhoz az időkhöz, amikor még a szervezet élén Allen Dulles állt, a Gladio-művelet (Operation Gladio) egyik megalkotója.
Amióta 1990-ben fény derült a NATO titkos hadseregeire, a “hátrahagyott" fegyveres erők tevékenységével összefüggő kutatások nagyon lassan mentek előre, az elsődleges dokumentumokhoz való hozzáférés rendkívül korlátozott volta miatt és azért is, mert mind a NATO, mind a CIA elzárkózik az ügyben a nyilvánosságtól.
A NATO egyik szóvivője 1990 november 5-én kijelentette: “a NATO soha nem fontolgatott gerillaháborút vagy földalatti (titkos) hadműveleteket". Másnap NATO-tisztségviselők beismerték, hogy az előző napi cáfolat téves volt, hozzátéve, hogy a szövetség nem kommentál katonai titkokkal kapcsolatos ügyeket. November 7-én John Galvin amerikai tábornok, Európában a NATO legmagasabb rangú tisztje, a SACEUR főparancsnoka Manfred Wörner főtitkár, a szervezet legmagasabb rangú polgári tisztségviselője társaságában zárt ajtók mögött tájékoztatta a tagállamok nagyköveteit. “Tekintve, hogy ez egy titkos szervezet, nem várom, hogy túl sok kérdés kerül megválaszolásra" - nyilatkozott, név nélkül akkor egy vezető NATO-diplomata, és még hozzátette: “Ha léteztek bármilyen kapcsolatok terrorszervezetekhez, akkor az ilyenfajta információt nagyon mélyen el fogják rejteni".
..."az 1970-es években az amerikaiak – az akkori olasz vezetéssel egyetértésben – terroristákat „vettek igénybe", hogy bombarobbantásokkal és más terrorakciókkal destabilizálják Olaszországot a baloldal esetleges győzelmének megakadályozására. Ez volt egyébként a később ismertté vált Gladio Hadművelet, amely – Sibel Edmonds szerint – a mai napig nem zárult le. A volt FBI-fordító még azt is hozzáteszi, hogy mind Bin Laden mind Al-Zawahiri a Gladio Hadművelet keretében dolgozott a NATO-nak és a Pentagonnak."
