Nyitotta:van itt ez a kérdés, 2013.09.23 21:11 |
Hozzászólások: 131 | Hozzászólók: 33
Az új himnusz különlegessége ... a harangszó, ami a karmester szerint egyértelműen utalás arra, amit a magyarság adott Európának az oszmán birodalom felett aratott nándorfehérvári győzelem emlékére.
A II. világháborút követően a magyar címert „szovjetesítették”, a Himnuszunknak viszont nem tudtak ártani, bár megpróbálták.
Révai József és Rákosi Mátyás tervbe vette, hogy Illyés Gyulával új himnusz-szöveget írat, és azt Kodály Zoltánnal megzenésítteti, ám nem sikerült átverniük ezt az akaratukat.
Illyés nem vállalta, a kommunista rendszer által respektált Kodály pedig egy születésnapi fogadáson, amikor Révai unszolta, hogy írjon új himnuszt, állítólag csak ennyit mondott: „Minek, jó a régi!”.
Hogy miért hagyták annyiban ezt a szembeszegülést, nem tudni, minden esetre maradt a „régi” Himnusz. Igaz az 50-es évek első felében csupán hangszeresen, szöveg nélkül hangozhatott el.
Mit kezdjük a jövőben Kölcseyvel, aki köztudottan homoerotikus vonzalmakkal rendelkezett, írt is szerelmes verset legjobb barátjához, a költő Szemere Pálhoz? A Himnuszt, a Husztot tanítjuk, de ezt a tényt elhallgatjuk?
Mért e reszkető könyű szememben? Mért ez édes órán új remény? Bájos arcod, százszor boldog álom, A múltban s jövőben nem találom.
Ezt a Jegyváltó című, 1813-ban írt verset forró csókok mellett küldte el annak, akit saját bevallása szerint a világon a legjobban szeretett.
Amúgy még egy dolog eszembe jutott, csak úgy zárójelesen.
Qrvára jó lehet a nobnak, ha tényleg nincs fontosabb megoldandó problémája, meraztán véletlenül valamelyik multi reklámja késedelmet szenved a kiszámíthatatlan himnuszidőtartamok miatt.
Esetleg azt is rögzíthetnék, hogy éremátadáskor milyen lendületesen kell a nyakba akasztani a medált, és hány puszi fér bele.
Igaz, a lezárást a válogatott meccsek előtt gyakorta leharsogják.
Sőt nekem úgy rémlik, az utóbbi pár évben (évtizedben) a bevezetést is elhagyják, egyből a kórus kezdi. Gondolom, praktikus megfontolásból, mert a harmincadik alkalomnál már feltűnt valamelyik illetékesnek, hogy a felvételhez képest egy-két ütemmel ér előbb a közönség a végére, a lezárásnál meg már valóban csak az ováció hallatszik.
és teljesen mindegy, melyik mester vette fel (ezt lehet, hogy Ferencsik), attől még lehet problémás egyszer-másszor, amit csinált, talán nem volt kedve tovább törődni rajta.
A (számomra is) lényegét adó bevezetővel együtt beleférne egy kis ügyeskedéssel a másfél percbe. Mert a végét sportcélokra tényleg le lehet hagyni.
Szóval, ha komolyan dolgoznak rajta, minden a helyén maradna.
Az pedig, hogy Dohnányi stb. semmit nem jelent, egyrészt mert a közcélokra és sokat használt mű természetes, hogy eljut egy optimális változatig, hozzányúltak értő kezek.
(De például a Tragédia sem lenne Arany nélkül az, ami, mégis Madách műve marad.)
Ja, és sokak szerint a Himnusz előadások állítólagos "gyászossága" Trianontól eredeztethető megváltozása az interpretációnak, stb.
Nos, aki az effajta "nagy érzéseit" így akarja kifejezni, az a Himnuszt nem énekli, hanem óbégatja (akárcsak azt a szerencsétlen és zeneileg, és szerintem általában is silány Székely Himnuszt.)
A Himnusz a zenei és funkcionális tökélyét akkor nyerte el, amikor a legnagyobb szükség volt rá, és utaltam már arra, hogy ez nagyjából az 50-es évek óta napjainkig tartó időszak.
Szerintem fölöslegesen esel neki mindenkinek a topikban. Ráadásul bármilyen jóhiszeműen véded is az általunk megszokott verziót, azért nem árt tudni pár dolgot. A topik témáját adó új változat egyáltalán nem új. Régebben is előfordult ilyen interpretáció, pöttyet menősebb tempóban, sőt még ennél is cifrázósabb ritmusokkal.
Zenészeknek biztos mond valamit, hogy az Isten áldd meg rész létezett pontozott negyed-nyolcad nyolcad-pontozott negyed formában (táji ti ti táá) is, amitől őszintén szólva ahányszor hallom, eldobom a hajam, de azért tudomásul veszem, hogy ilyen is volt.
Ettől még arra is rá lehetett mondani, hogy andante religioso, én igazából csak azért írtam ebbe a topikba, mert az a verbunkos szöveg a szakértő újságíró részéről akkora baromság, hogy nem tudtam szó nélkül megállni.
Szóval béke van, ne marj meg mindenkit, próbáld megérteni, amiket írnak, és persze attól még teljesen jogosan kedves szívünknek az általunk megszokott (amúgy Dohnányi féle) interpretáció.
