Gondolod, hgy a földönkívüliek is csatlakoznak az internetünkre ? - hisszen ma már az internet optikai kábelen terjed, akkor meg miért ne lehet nekik is vaami lézeres csatlakozásuk rá ?
azé csillagoztam ki mert magyarul mást jelent a "picsa" mint kínaiul. Kínában mikor odautaztam van aki úgy köszön, van aki akkor mongya ha budira be akar jutni meg ilyenek.
magyarul annyit tesz: ha egy olyan embernek mondod: hülye, akinek van önkritikája és rájön mimiért, az kétszer okosabb lesz. Ha oiyannak mondod hülye, akinek nincs önkritikája, hát kezdje el szaladni.
Elmélkedhetnénk egy kicsit az immanenciáról, amit a transzcendencia ellenlábasaként használnak főleg a távolkeleti vallásokban ! Az immanencia azt jelenti, hogy a természet törvényeiben bennefoglaltatnak a hittel kapcsolatos megérzések !
Az imént olvastam el Gárdonyi Géza "Két notesz" c. elbeszélését egy olyan könyvből, amit nyáron a szelektív hulladékgyűjtőből bányásztam ki, miután véletlenül észrevettem annak az alján. (Ráadásul origi' állapotban.)
Most ezt az elbeszélést ajánlanám némi elmélkedés céljából, hívőknek és ateistáknak egyaránt.
Mire jó az önsanyargatás ? S E M M I R E ! Az élet eléggé stresszes böjtös és dolgos..........nem kellene tovább gyötörni magunkat ! Mellesleg itt MAGYARORSZÁGON is lehetséges "zarándokolni" imádkozni és sétálgatni a természetben.Ajánlhatom a PILIS-t ? Rengeteg botanikus kert látogatható.................
''Mi édesebb, mint a méz, És mi erősebb, mint az oroszlán?'' (Bírák könyve 14,18)
Azon töprengek, hogy vajon a filiszteusok végül is megfejtették Sámson találós kérdését? Vajon világos lehetett-e nekik, kire vonatkozik ez: ''Étel jött az evőből, édes jött az erősből'' (Bírák könyve 14,13), miután a timnai nő kisírta Sámsontól a megoldást? Hiszen valóban, mi édesebb, mint a méz, és mi (vagy inkább, ki) erősebb, mint az oroszlán? Noha Sámson megfejtettnek tekintette a találós kérdését, de vajon ő maga tudta-e a megfejtést saját találós kérdésére? :))
Jákób életének egy eseményén töprengek, ami a Mózes I. könyve 35,8-ban van megírva.
A sikemi vérfürdő után Isten Jákóbot családjával együtt Bételbe küldte. Jákób haladéktalanul útra kelt, de előtte eltemették a bálványaikat, megtisztították magukat. Úgy tűnik, Jákób maga nem hajlott idegen istenek felé, de tudta, hogy fiai és háznépe bálványokat dédelget, és elnézte ezt nekik. Még a sikemi vérfürdő sem ébresztette rá, hová vezetett, hogy megtűrte gyermekei életében a bálványokat, de Isten kegyelmes volt hozzá és családjához! Jákób bár megrettent a vérfürdő teljesen jogosan várható következményeitől, mégis különös, de nem olvassuk, hogy az Úrhoz fordult volna! Még most sem!? De az Úr kegyelmes volt, és megszólította Jákóbot, elküldte Bételbe, hogy ott letelepedjenek, és építsen oltárt az Úrnak! Annak az Úrnak, akivel tusakodott, és aki őt Izraelnek nevezte.
Jákób a Jabbók révnél küzdött Istennel, és ott kapta az Izrael nevet, ahogyan ezt a Mózes I. könyve 32. rész végén olvassuk. De mintha ez feledésbe merült volna! Jákób maradt Jákób. Pedig de nagy változás történt az életében, ki tudott békülni Ézsauval! Nagy árat fizetett ezért, és nem a bőséges ajándék volt ez az ár, ami Jákób előtt ment, amivel számítása szerint kiengesztelhetné a testvérét! (Azám, számunkra is van ''nagy ár'' aki előttünk menve kiengesztelést szerzett bűneinkre!) Amíg nem látjuk ''Isten arcát'', addig nem tudunk megbocsátani még a testvérünknek sem, és Jákób küzdött, mert az áldás fontosabb volt még a testi épségénél is! Azt gondolnánk, ekkora változás, ilyen hatalmas szabadítás után már minden rendben lesz! És nem! Jákób maradt Jákób, maradtak a bálványok, a bűn kiteljesedve pedig hamarosan halált nemzett ott Sikemben.
De Isten megvédte Jákóbot és családját, sértetlenül áthaladtak a kánaániak és a perizziek vidékén, és megérkeztek Bételbe, ahol Jákób oltárt épített. Itt jön az a rész, amit nem értek! A Mózes I. könyve 35,8-ban olvassuk, hogy meghalt Debóra, Rebeka (Jákób anyjának) dajkája, és eltemették egy tölgy alá, amit Allon-Bákhutnak (Siratás Tölgyének) neveztek el. Ezután nevezte Isten újra Jákóbot Izráelnek, és ezúttal Isten elárulja a nevét: Ő a Mindenható Isten, majd megkapja Izráel azt az áldást, amit Áron és Izsák kaptak (Mózes I. könyve 35,11).
Rebeka dajkájáról a Mózes I. könyve 24,59-ben olvasunk először, másodszor csak itt, amikor meghal. De miért olyan fontos ez a mozzanat Jákób életében, hogy Isten kijelentésében megemlékezett erről? Ráadásul az után, hogy eltemették a bálványokat? Jákób a mama kedvence volt, míg a bátyja, Ézsau volt Izsák kedvence (mert ízlett neki a vad, amit Ézsau ejtet el - lám, Izsák nem volt egy minta apa, ilyen kicsinyes különbségtétel nem vall túl nagy bölcsességre). Már Izsák életében is olvassuk, hogy valami nem volt helyén a szüleivel való kapcsolatban, mert anyja halála után úgy tudott csak megvigasztalódni, hogy feleségül vette Rebekát (Mózes I. könyve 24,67). Az anyja halála miatti fájdalmat a felesége kellett csillapítsa, ez szerintem nagyon nincs rendben! (Ebben persze tévedhetek, nem tudom, ám dicsőség Istennek, amiért az elhordozhatatlan bánatra is ad vigasztalást!) És Izsák fia, Jákób hasonlóan furán viszonyult Rebekához.
Különös, de mintha valamiféle bálvány lett volna Jákób életében az anyjával való kapcsolata! Nyilván szerette az anyját, és érthető, milyen fájdalmas lehetett, hogy el kellett szakadjanak egymástól, mert el kellett jönnie otthonról, de mégis, a gyerekek felnőnek, a dolgok rendje, hogy elhagyják az anyjukat és apjukat, és legyenek egy test a feleségükkel. Nem véletlenül alkotta Isten olyanra a házasságot férfi és nő között, hogy ők legyenek eggyé, nem pedig a szülőkkel együtt! Figyelemre méltó, milyen hangsúlyos ez már abban az időben is, amikor több generáció élt együtt nagy családban! De annyi év után, miközben feleségei és gyermekei lettek, ám még mindig hordoz valami terhet ezzel kapcsolatban?
Jákób anyjának a dajkája olyan fontos személy volt Jákób életében, hogy megemlékezett a Szentírás arról, amikor Jákóbnak el kellett őt temetnie. És csak ezután ismerhette meg Istent Mindenható Istennek (lám, ez még annál is fontosabb volt, hogy korábban látta Istent színről-színre, és a gyengébb győzött az erős fölött - azám, van így, a gyenge látszólag győz az erős felett, mikor mi, a bűneikben halottak, keresztre feszítettük az életet), és ezután lehetett övé Isten áldása, az az áldás, ami az övé és leszármazottaié kellett legyen.
Tanulságos, mi mindenből lehet bálvány az életünkben, ha nem helyén kezeljük, és még a legjobb dolgoktól is meg kell szabadulni, ami bálvánnyá vált az életünkben!
A példázatból láthatjuk, hogy a menyegzőre meg volt szabva, milyen ruhában lehet
bemenni.
Csak kimondottan menyegzői ruhában!
Ha valaki nem abban volt, az egyből kitűnt a többi közül.
Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki
nem volt menyegzői ruhába öltözve; így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen
nincs menyegzői ruhád?
Milyen a menyegzői ruha?
Ez 16:8-13
Elmentem melletted, és láttam, hogy már a szerelem korában vagy.
Ezért rád terítettem ruhám szárnyát, és betakartam mezítelen testedet.
Megesküdtem neked, és szövetségre léptem veled - így szól az én Uram, az Úr -, és az
enyém lettél.
Megfürdettelek vízben, lemostam rólad a vért, és bekentelek olajjal.
Tarka ruhába öltöztettelek, és delfinbőr sarut húztam a lábadra; gyolcsba
takartalak, selymet terítettem rád.
Földíszítettelek ékszerekkel, karpereceket tettem a kezeidre és a nyakadra láncot.
Orrodba orrperecet tettem, füleidbe fülbevalót, a fejedre pedig ékes koronát.
Földíszítetted magad arannyal, ezüsttel; gyolcsba, selyembe és tarka ruhába
öltöztél; ételed finomliszt, méz és olaj volt.
Igen-igen megszépültél, sőt még a királyságot is elérted.
Ézs 61:10-11
Nagy örömöm telik az Úrban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába
öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit.
Mert ahogyan a föld növényeket hajt, és a kert veteményeket sarjaszt, úgy sarjaszt majd
igazságot az én Uram, az Úr is, és öröméneket minden nép hallatára.
Jób 29:14
Igazságot öltöttem magamra, és az is magára öltött engem, jogosság volt a
palástom és a süvegem.
Jel 3:17-18
Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire;
de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát,
hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend
a szemed, és láss.
Jel 7:13-17
Ekkor megszólalt egy a vének közül, és megkérdezte tőlem: "Kik ezek a fehér ruhába
öltözöttek, és honnan jöttek?"
Ezt mondtam nekik: "Uram, te tudod".
Mire ő így válaszolt: "Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat,
és megfehérítették a Bárány vérében.
Ezért vannak az Isten trónusa előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal az ő templomában, és
a trónuson ülő velük lakik.
Nem éheznek, és nem szomjaznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi más hőség,
mert a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének
forrásaihoz, és az Isten letöröl szemükről minden könnyet."
Jel 19:7-8
Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült
menyasszonya, és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba.
Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti".
Nos, ezt hiányolta a király, mikor meglátta az illetőt, akinek nem volt menyegzői ruhája.
Vajon milyen ruhája lehetett?
2Kir 10:20-22
Majd ezt mondta Jéhú: Tartsatok szent ünnepet a Baal tiszteletére!
Ki is hirdették ezt.
Jéhú üzenetet küldött egész Izráelnek, és eljöttek a Baal tisztelői mind; nem volt senki, aki
el ne jött volna. Azután bementek a Baal templomába, úgyhogy a Baal temploma zsúfolásig
megtelt.
Akkor azt mondta a ruhatár felügyelőjének: Hozz ki ruhákat a Baal tisztelőinek!
Az kihozta nekik a ruhákat.
Ebben a történetben láthatjuk, hogy a baál tisztelőinek volt megkülönböztető ruhájuk,
Így szól az én Uram, az Úr - dombot emeltél, és magaslatot készítettél minden téren.
Magaslatot építettél minden keresztúton, és szépségedet utálatosságra használtad:
szétterpesztetted lábaidat minden arra járó előtt, és rengeteget paráználkodtál.
Amikor ezt olvastam, eszembe jutott Jesua egy példázata:
Máté 22:1-14
Megszólalt erre Jézus, és ismét példázatokban beszélt hozzájuk:
"Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.
Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak
elmenni.
Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak:
Íme,elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van:
Jöjjetek a menyegzőre!
De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe.
A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket.
Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat,
városukat pedig felégette.
Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá
méltók.
Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre.
Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és
jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.
Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki
nem volt menyegzői ruhába öltözve; így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide,
hiszen nincs menyegzői ruhád?
Az pedig hallgatott.
Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső
sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak."
Látjuk, hogy első körben a király azokhoz küldte szolgáit, akik meghívottak voltak,
vagyis azok, akikkel szövetséget kötött az Örökkévaló.
Ezek voltak azok, akikről írva van:
2Móz 19:3-8
Mózes fölment Istenhez, az Úr pedig így kiáltott hozzá a hegyről: Így szólj Jákób házához,
és ezt hirdesd Izráel fiainak:
Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon,
és hogyan hoztalak ide benneteket.
Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor
ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld.
Papok királysága és szent nép lesztek. Ezeket az igéket kell elmondanod Izráel fiainak.
Azután lejött Mózes, összehívta a nép véneit, és előadta nekik mindazokat az igéket,
amelyeket az Úr parancsolt neki.
Az egész nép egy akarattal felelte: Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott. Mózes
megvitte a nép válaszát az Úrnak.
Ez többször előfordult, például, amikor bementek az Ígéret földjére, vagy amikor
hazatértek a fogságból és helyreállították a Templomot, a szolgálatokat.
A meghívottak voltak azok, akik betartották a Törvényt, felmentek évente háromszor
a nagy ünnepekre Jeruzsálembe, vitték az áldoznivalót, tartották a szombatot, mindent,
ahogy tudták, betű szerint, de szívükben távol voltak az Örökkévalótól, mert amikor Ő
hívta őket, akkor inkább választották a kereskedést, a földjük megművelését.
Tehát csak vallásosak voltak, nem istenfélők.
Ráadásul megölték a király szolgáit, Isten prófétáit, akiket küldött az örökkévaló, hogy figyelmeztesse a népet, térjenek meg, vagyis jöjjenek a menyegzőre.
Róluk beszél Josua:
Máté 23:27-28
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz,
amelyek kívülről tetszetősnek látszanak, belül pedig halottak csontjaival és minden
tisztátalansággal vannak tele!
Hasonlóképpen ti is kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belül tele
vagytok képmutatással és törvénytelenséggel.
Máté 23:34-35
Azért íme, prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök hozzátok: és azok közül némelyeket
megöltök és megfeszítetek, másokat azok közül zsinagógáitokban megkorbácsoltok és
városról városra üldöztök, hogy rátok szálljon minden igaz vér, amely kiomlott a földön,
az igaz Ábel vérétől fogva Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit a templom és az oltár
között megöltetek.
A keresztutaknál lévők pedig azok, akik bálványoknak áldoznak mindenféle
magaslatokon, áldozóhalmokon füstölögtetnek.
Máté 21:28-32
De mi a véleményetek erről?
Egy embernek két fia volt.
Odament az elsőhöz, és azt mondta neki: Eredj, fiam, dolgozz ma a szőlőmben.
Az pedig így felelt: Nem megyek, de azután meggondolta magát, és elment.
A másikhoz is odament, és hasonlóképpen szólt.
Az így válaszolt: Megyek, uram, de nem ment el.
E kettő közül melyik teljesítette az apja akaratát?
Így feleltek: Az első.
Jézus erre azt mondta: Bizony mondom nektek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek
titeket az Isten országában.
Mert eljött hozzátok János, az igazság útjának képviselője, és nem hittetek neki, de a
vámszedők és a parázna nők hittek neki; ti pedig, akik ezt láttátok, még ezután sem
éreztetek bűnbánatot, hogy hittetek volna neki.
De nem csak a pogányok, hanem Izrael területén, a zsidók, akik eltanulták más
népektől az idegenistenek kultuszait, tanításait, szokásait.
Azok, akik kétfelé sántikáltak, és az egy igaz Isten mellé odatették bálványaikat is.
Paráználkodtak mindenféle értelemben.
Ezeket hívta a király a menyegzőbe és adott nekik időt a megtérésre, arra, hogy
elhagyják ezeket a szokásaikat, megmosódjanak a Bárány vérében, engedelmesen
kövessék Istenüket.
Ez 16:30-31
Mennyire epekedett a szíved! - így szól az én Uram, az Úr -, hogy mindezt meg tudtad tenni,
egy nagy parázna tetteit, amikor dombot emeltél minden keresztúton, és magaslatot
készítettél minden téren!
Csak abban nem voltál olyan, mint a parázna, hogy nem törődtél a bérrel.
A vitamentes topikban írtam pár hsz-t az elmélkedéseidhez: 8068, 8069 8075, és még egy hszt, amit neked is szántam: 8077 - kicsit forgalmasabb volt ma a topik mint máskor, nem tudom, esetleg kereshetek valahol a süllyesztőben egy csendes topikot, ha zavar a mások hsz-e, vagy már többször gondolkodtam azon is, hogy nyitok egy párbeszéd topikot a kétszemélyes beszélgetésekhez, beszéljük meg mit szeretnél, te mit tartanál jó megoldásnak...
Régen nyitottam egy olyan topikot is, hogy vallási-filozófiai üzenő , itt is küldhetsz üzenetet, ez is a kedvenceim között van, és senki nem jár oda már évek óta...
Az Örökkévaló Király rendszeresen szemlét tartott és tart népe, a vendégsereg között!
Elküldte, és küldi ma is küldötteit, szolgáit rendszeresen a helyreállítás, a megtisztulás szükségességének üzenetével, ami ahhoz kell, hogy helyreálljon a szövetség, hogy a
menyegző létrejöhessen.
Nehémiás 10:28-30;
„A nép többi része, a papok, a léviták, a kapuőrök, az énekesek, a templomszolgák és
mindazok, akik a tartományok népeitől elkülönültek, az Isten törvényéhez
csatlakoztak, feleségeikkel, fiaikkal és leányaikkal együtt, mindenki, aki csak érett
eszű volt.
Csatlakozva tehát előkelő honfitársainkhoz, átok alatt esküt tettünk, hogy Isten törvénye
szerint élünk, amelyet Isten adott szolgája, Mózes által, és hogy megtartjuk és teljesítjük
Urunknak, az Úrnak minden parancsolatát, végzését és rendelkezését.
Nem adjuk leányainkat feleségül az ország egyéb lakóinak, sem az õ leányaikat nem vesszük
feleségül fiainknak.”
Neh 13,3
„És lőn, hogy mikor hallották e törvényt, kirekesztettek Izráel közül minden
elegy-belegy népet.”
Nehémiásra, Ezsdrásra hallgattak, de bizony sok szolgáját az Úrnak megölték,
elkergették:
Máté 22:4-6;
„Ismét küldte más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hizlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a
menyegzőre.
De azok nem törődvén vele, elmentek, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;
A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazták és megölték őket.”
Egy hasonló példázatból tudjuk, hogy még azt is megölték, akinek a Király menyegzőt
készített:
Máté 21:33-39;
„Más példázatot halljatok: Volt egy házigazda, a ki szőlőt plántált, és azt gyepűvel körülvette,
sajtót ásott le benne, és tornyot épített, és kiadta azt munkásoknak, és elutazott.
Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át
az ő gyümölcsét.
És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverték, a másikat megölték,
a harmadikat pedig megkövezték.
Ismét küldött más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedtek.
Utoljára pedig elküldte azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják
becsülni.
De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös; jertek,
öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét.
És megfogván őt, kivetették a szőlőn kívül és megölték.”
Legyen öltözetünk hófehér, méltó a menyegzőre, nehogy ezt kérdezze tőlünk a Király:
„Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád?”
Érdekes a „barátom” megszólítás…Jézus is barátomnak szólította Iskariótes Júdást a
„Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá
méltók.
Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre.
Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és
jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.
Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki
nem volt menyegzői ruhába öltözve; így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide,
hiszen nincs menyegzői ruhád?
Az pedig hallgatott.
Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső
sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.”
„Nem volt menyegzői ruhába öltözve”
Hogyan lehetséges ez?
Bejutott a menyegzőre, de nem volt megfelelő a ruhája.
Hogyan juthatott be?
„Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak,
gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.”
Összeszedtek mindenkit, akit csak találtak: hirdették az örömhírt, és aki csak igent
mondott rá, azt összegyűjtötték, bevitték a menyegzőre.
Sokan mondtak igent színből és nem szívből.
Egy menyegzőre, lakodalomba jó dolog elmenni: van sok étel, ital, sütemény, mulatság.
El lehet vegyülni a tömegben, főleg, ha nagy létszámú a násznép, még fel sem tűnik,
hogy idegen.
Mindkét rész, a vőlegényé és a menyasszonyé is gondolhatja, hogy a másik részhez
tartozik, és nem kérdezősködnek, mert nem illik, meg aztán mindenki vidám, elvégre
mulatni, együtt örülni jöttek össze.
Még azon sem botránkoznak meg túlzottan, ha valakinek nem éppen a legdíszesebb, legalkalmibb az öltözete, mert hát, lehet szegény rokon, vagy különc és szintén nem illik,
meg aztán mit számít!
Elnézzük, toleráljuk, ha már itt van, nem dobjuk ki, mert ciki, meg hát az emberszeretet
ugye…kicsit gáz, de ne is figyeljünk rá!
Se a menyasszony, se a vőlegény nem szólt semmit, de jött a király, aki a menyegzőt
rendezte!
Máté 22:2
"Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.”
Ő viszont szóvá tette a nem megfelelő öltözéket!
Hiszen ő fizetett, rendezte a dolgokat és mivel ő a legjobbal készült, mindenből a javát
adta bőségesen, és nem mindennapi esemény volt, ezért elvárta a megfelelő
megjelenést, viselkedést, hozzáállást is.
Hogyan lehetséges, hogy valaki bejut ilyen módon a vendégek közé?
Erre példát Mózes könyvében találunk:
2Mózes 12:37-38;
„ Útnak indultak tehát Izráel fiai Ramszeszbõl Szukkót felé, mintegy hatszázezer gyalogos
férfi a családtagokon kívül.
Sok keverék (elegy) nép is ment velük, meg juhok, marhák, igen nagyszámú jószág.”
Ez az elegy = keverék nép megmenekült a 10 csapás elől, és együtt mentek ki
Egyiptomból a héberekkel, holott őket nem hívta az Úr, nem voltak hivatalosak.
Vajon milyen motívumokkal, gondolatokkal mentek velük?
Hittek és azért, vagy szerencsét próbálni mentek…
Minden esetre bekerültek a választott népbe, velük éltek, vándoroltak és vitték
szívükben Egyiptom szokásait, isteneit, és később fel is lázították a népet.
A lázítóknak biztosan nem volt menyegzői ruhájuk, mégis ott voltak a nép között.
Együtt mentek velük, mint a menyegzőre.
Az Örökkévaló következetesen figyelmeztette népét, hogy ne keveredjenek idegen
népekkel.
5Mózes 18:9-19;
Józsué 23:7-13;
De a nép nem fogadott szót, és ennek meg is lett az eredménye: Bókim!
Bírák 2:1-5;
„Az ÚR angyala fölment Gilgálból Bókímba, és ezt mondta: Kivezettelek benneteket
Egyiptomból, és behoztalak erre a földre, amelyet esküvel ígértem atyáitoknak, és azt
mondtam: Nem bontom fel szövetségemet veletek soha, de ti se kössetek szövetséget
ennek a földnek a lakosaival, romboljátok le oltáraikat!
Ti azonban nem hallgattatok szavamra.
Hogy tehettétek ezt?
Azt is mondtam: Nem űzöm el őket előletek, hadd legyenek az oldalatokban, isteneik pedig
legyenek nektek csapdául!
Amikor az ÚR angyala elmondta ezeket a dolgokat Izráel fiainak, a nép hangos sírásra fakadt.
Ezért nevezték el azt a helyet Bókímnak.
És áldozatot mutattak be ott az Úrnak.”
Vigyázzunk, nehogy mi is Bókimba jussunk!
2Korinthosz 6:14-18;
„Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és
hamisságnak?
Vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?
És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal?
Vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?
Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal?
Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennük és
közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek.
Annakokáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne
illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,
És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a
Amikor pedig ez a fiad megjött, aki paráznákkal emésztette föl a vagyonodat, levágattad neki
a hizlalt borjút.
Ebben a történetben az apa vágatta le a hízott tulkot, ami a Bibliában bűnért való
áldozat. (pl. 3Mózes 4. fejezet)
Az apa a család papja is egyben.
Előfordul még pl. a király fiának készített menyegzőjének példázatában is: Máté 22:4 Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hizlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a
menyegzőre.
Érdekes, hogy azt írja az Ige, hogy "hízlalt" borjú, tehát etették, gondozták, és
tartogatták valamire a borjút. Azt gondolom, az apa előrelátása volt ez, várta elkóborolt fiát.
Eszembe jut Jób története, aki a gyermekeiért folyamatosan áldozatot mutatott be,
hátha vétkeztek.... Olvassuk, hogy előtte az apa látta már messziről, hogy ott jön a fia, pedig az egészen
biztosan nem úgy nézett ki, mint amikor elment. Ápolatlan, büdös, rongyos, támolygott az éhségtől, és mégis, mégis... az apa felismerte
fiát! Mi több, hízlalt borjúval várta és ő vágatta le! Fantasztikus!
Luk 15:31
Ő pedig azt mondta neki: Fiam, te mindenkor velem vagy, és mindenem a tiéd.
Néhány Ige még az elsőszülöttekkel kapcsolatban:
1Móz 49:3
Rúben, elsőszülöttem vagy te, erőm, tehetségem zsengéje, első a méltóságban, első a hatalomban.
5Móz 21:17
Hanem a gyűlöltnek a fiát kell elsőszülöttnek elismerni, és két részt kell adni neki
mindenből, amije van, mert férfierejének első termése az, övé az elsőszülöttség joga.
4Móz 3:13
Mert enyém minden elsőszülött.
Amikor megöltem minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráelben; akár ember, akár állat, enyéim legyenek.
Én vagyok az ÚR.
Zsolt 89:28
Én meg elsőszülöttemmé teszem őt, és feljebbvalóvá a föld királyainál.
Zsid 12:22-24
Ti azonban a Sion hegyéhez járultatok és az élő Isten városához, a mennyei
Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez, az elsőszülöttek seregéhez és gyülekezetéhez,
akik fel vannak jegyezve a mennyben, Istenhez, mindenek bírájához, a tökéletes igazak lelkeihez, az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely
jobbat beszél, mint az Ábelé.
Jel 1:4-6
János az Ázsiában levő hét gyülekezetnek: Kegyelem nektek és békesség attól, aki van,
aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, akik a trónja előtt vannak, és Jézus
Krisztustól, aki hű tanúbizonyság, elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak
fejedelme, aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől, és királyságává
tett minket és az ő Istenének és Atyjának papjaivá.
Övé a dicsőség és hatalom mindörökkön-örökké!
Ámen.”
Luk 15:32
Vigadnod és örülnöd kellene hát, hogy a te testvéred meghalt és feltámadt, elveszett és megtaláltatott.
Luk 15:3-7
Erre ezt a példázatot mondta nekik:
Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszít, nem
hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem
megtalálja?
És ha megtalálta, örömmel felveszi a vállára, és amikor hazaér, összehívja a barátait és
a szomszédjait, és így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett
juhomat!
Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön,
mint kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre.
Luk 15:8-10
Vagy ha valamelyik asszonynak tíz drahmája van, és egy drahmát elveszít, nem gyújt-e
gyertyát, és nem sepri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja?
És ha megtalálta, összehívja a barátnőit és a szomszédjait, és így szól: Örüljetek velem,
mert megtaláltam a drahmát, melyet elveszítettem!
Mondom nektek, ilyen örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös
