A rebarbaráról nekem csak a vesekő jut eszembe. Apámnak szigoruan tilos volt és van is valami benne, mint valahol valamikor olvastam. Nekem különben soha nem izlett. A svédeknél divatban volt de csak egyszer megkóstoltam. Ma egyébként sokat láttam a fehérvári úti piacon.
Leveles tésztából jó sonkás kifliket lehet sütni, már ezer éve nem csináltam. Régen egyszerü vendégváró lehetőség volt. Már mást se sütök, mert amit megsütök, azt meg is eszem és már megint nincs szükségem a hízásra. Ameddig meg volt, akkor olyan ramaty állapotban voltam, hogy lehetőleg semmit se csináltam. Pedig alapból szívesebben sütöttem mint főztem.
Leveles tésztából egyszer csináltam sajtos rolót.Van olyan csövem, amire tekerni kell, s úgy sütni. Nagyon jól sikerült, de macerás. Aztán leveles tésztából szoktam-néha- szilvás papucsot is azzal a lekvárral, amit nyár végén sütöben sütök.
Én is csak ünnepnapokra sütök, vagy azért, mert épp olyan kedvem van. Van egy túrós reeptem, mindenr össze kell keverni. Nem nagy ügy és a család imádja. Bár az ubbi hétvégeken süti helyett gyümölcssalátát csináltam, hiszen az egész család jó húsban van. Cukor nél persze. A Lidliben lehet kapni erdei gyümölcskeveréket fagyasztva. Az az alapja, aztán alma, narancs, mélyhűtőből cseresznye, szilva, áfonya. Mindig elfogy az utolsó cseppig.
Az egy dolog, hogy egy tucat nemzet konyhájából főzök összevissza, de ezek mind aránylag egyszerű dolgok. Ki- és berántani pl. gyakorlatilag nem szoktam semmit,
bár 1-2 precedens előfordult már mindkettőből.
Süteményt is csak olyat tudok / szoktam, amit kikeverni és / vagy összerakni kell csak, életemben nem nyújtottam semmit. Igazából helyem se igen lenne rá. :(
Leveles tésztát életemben egyszer használtam nemrég, mikor nagyon tetszett egy amerikai recept. (Koktélvirsli levelestésztacsíkokban mézes-mustáros mártogatóssal.)
Ja és persze csak hétvégén és ünnepnapon főzök. :) Mondjuk ezzel már anyám is így volt.
Pogácsaügyileg kénytelen vagyok beérni az Aldi és a Lidl kínálatával, de van még opcio, a cukrászdai pogi, kilónként 5000 Ft- nál járunk,az is finom, igaz, ritkábban eszem.
Felmerült bennem, hogy talán sütnöm kellene 👍, de aztán megbeszélem magammal, hogy azért a két- három darabért nem állok neki.
Nekem is tetszik ez a vacsora, csak a pogácsáért pont sose voltam oda, inkább valami ízesebb pékárut ennék helyette. Ja van egy kivétel, a Gerbeaud háromsajtos pogácsája, de annak az ára 2020-tól mostanra 380-ról 1.190 forintra változott, és egy ideje már nem vesszük. Nem mintha nem férne bele, csak álljon már meg a menet. :)
A Caprese-t (az a mozzarellás dolog) nagyon ajánlom, de igazából bivalymozzarellával jó, amúgy tényleg kell hozzá még valami íz. Ami a balzsamecetet illeti, azoknak, amikben legalább már több a must, nagyon finom tokajis jellegú ízük van.
Azért egy zsömlét valamivel nem hívnék kiadósnak, bár általában eszem utána valami gyümölcsöt vagy csokit / desszertet, mely utóbbiról le kellene szokni.
Én a spanyoloknál a tapas-t imádom, az mindig van. :) Bár mi gyakorlatilag soha nem vacsorázunk meleg ételt, étterembe is csak délben megyünk, mert nekem este egy éttermi többfogásos étkezés nagyon sok lenne. Nem is tudom. mi lesz a hajón, ahol a fő étteremben az este 6-os időpontunkkor előételekből, levesekből. salátákból, főételekből és desszertekből lehet / kell választani. Elvileg ehetnék csak egy dolgot, de gourmet létemre úgyse fogok tudni egy csomó érdekes és ismeretlen na meg finom ételnek ellenállni. És még szertartásos angol délutáni tea is van, de ha azt kipróbáljuk, majd inkább kihagyjuk az említett vacsorát, és később megyünk a büféétterembe vagy a pubba.
Munkás életemben ez nálam is így volt, igaz akkor este ettünk főtt ételt, magam főztem persze. De amint nem dolgozó lettem, vissza zökkentem a régi életembe, miszerint délben van főtt étel és este eszünk valami hideget. Lehet, hogy ehhez a korunk is hozzá járult, de este egyáltalán nem kívántuk a kiadós evést. Majd te is meglátod, ha már DN is otthon lesz és mindketten korosodtok egy kicsit, hogy alakul az evési szokásotok.
Nagy bánat volt, utolsó marbelliai tartózkodásunkkor, hogy az a vendéglő, ahol szinte minden nap ebédeltünk, bezárt. A spanyolok meg este 10 körül kezdenek vacsorázni.:-( Ez persze régen soha nem volt gond.
Na ez nekem nem menne, nekem a vacsora a legfontosabb étkezés. Reggelizni nem szoktam, azaz egyideje iszom egypohár (teljes) tejet, ebédre meg általában egy - rendelt - kisadag főételt eszem, mármint hétközben, hétvégén egy normál adagot.
Mi se alkalomból jártunk. Míg Lényem tudott járni, akkor rendszerint hirtelen felindulásból mentünk, mikor rájöttem, hogy nincs itthon semmi vagy nincs kedvem főzni. Mostanában férjem unokaöccsével járok ha megy, egy héten egyszer. 84 éves és egyedül él. Neki már egyáltalán nincs kedve főzni. Mindkettőnkre ráfér heti egy nap, mikor elénk teszik az ételt. Ezért megyünk, ha lehet.
Nekem sajnos a kígyóuborkától évtizedek óta meg tud fájdulni valamiért a hasam, úgyhogy csak nagyon keveset szoktam belőle egyszerre,
ki nem hagyom, mert nagyon szeretem az uborkasalátát meg a tzatzikit is. Vegyes salátákba is szoktam rakni egy keveset.
Én az egyik kedvenc vacsorámat ettem ma, mozzarella + paradisomszeletek + tépkedett bazsalikomlevelek, de mivel most a mozzarella nem bivaly volt, azaz ízetlen, ilyenkor meglocsolom
balzsamecettel. (Amiből csak normálisabbat veszek, nem olyat, amiben vörösborecet a fő összetevő.) Hozzá egy teljes kiőrlésű zsömle, utána egy TESCO-s málnás közepű lávasüti, mert megérdemeltem. :)
Én se, de én szemrebbenés nélkül ott hagyom. Nemigen szoktam haza hozni semmit, mert az csak akkor az én hűtőmből megy a kukába.
A mult héten viszont az igazán nagyon finom rántott csirke egyik darabját elvittem Lényemnek, aki nagy boldogan rögvest megette vacsorára. Persze mostanában a menőbb éttermek akkora adagot adnak, hogy még én is éhen maradok tőle, miközben nagyjából nem is lehet kitalálni, hogy mi is az a sok felismerhetetlen ez-az a tányéron. Már nagyon megnézzük, hogy hova menjünk, egyre kevesebb normális de jó vendéglő akad.
Itt nagyon érdekesen oldották meg, mert minden kajánál ki volt írva, hogy mennyibe kerül a fél adag, meg a teljes. A pincér szerint a fél adag egyszemélyes, a teljes adag pedig kettőnek elég. De nekem sok esetben a fél adag is sok volt.
