Csak tudod én erre mit mondok? Ha a város tényleg felügyelte (gyk ellenőrizte) volna normálisan a csapatot, már az elején fény derül a stiklikre. Ezért fújok én a városra!
Rózsa egyedül képtelen lett volna végig csinálni, de a felsorolásomból is talán ez jön le. Ellenben a PVSK (szándékos) tönkre tétele is megérdemelt volna egy komolyabb vizsgálatot ..., mert volt egy pont (és nem Toller halála), amikortól az egyesület maga már nem számított, csak a pénz ..., ellenben a végjáték tömény becsapása volt a köznek, szurkolóknak, mindenkinek, ti. I. D. még bőszen "mentette a csapatot!!!), miközben a város vezetése az egyetemmel karöltve már rég leosztotta a lapokat, csak ezt elfelejették megosztani a közvéleménnyel, a szurkolókkal, akik gyűjtést szerveztek, ill a saját pénzüket is bedobták volna a "félkarúba" ...
Az más kérdés, h egy kívülálló, hideg fejjel gondolkodó adó-pénzügyi szakértő 1 órányi személyes beszélgetés alatt levette, h a csapat menthetetlen!
A már egy más kérdés, h a buszos cég, a takarító cég, az őrző-védő cég, a renegeteg beszállító miért statisztált hosszú évekig az adósságok felhalmozásához? Ebben volt hatalmas szerepe Rózsának, aki maximálisan vissza is élt az információk birtoklásával, nem véletlenül úszta meg az egész cirkuszt. Annyi ütőlap volt a kezében, h simán tudta revolverezni a város vezetését!!
És képzeld nekünk szurkolóknak milyen szar. Mikor már csak röhögsz azon a szánalmon amit a 2 pécsi csapat előad. Pedig régen km ezreket pakolt az ember a kocsijába, hogy drukkolhasson nekik.
Amúgy itt felelős Rózsa, a város, RL, szinte mindenki. Én nem húznám rá a vizes lepedőt egyvalakire.
Már maga a topic címe is sokkoló. Hogyan lett EGY csodásból két középszerű?
Honnan hová jutott Pécs női kosárlabda sportja?
Hogyan nőtte ki magát FF szereplő, rendezővé a PVSK, majd zuhant a mélybe ..., ott osztódott, és most van két bmire is esélytelen alakulata?
Kik álltak a hattérben, kik tolták, támogatták Rátgéber szekerét, és kinem volt érdeke, es főleg miért, h a "pécsi csoda" megszűnjön?
Teszem fel ezeket a kérdeseket úgy, h magam is VASUTAS sportoló voltam 11 évig, hogy megboldogult Horváth Juci osztály-padtársa voltam a Komarovban, h a sportállásom pont uoda volt bejelentve, mint az övé, ahová Balázs Hajnié is ..., hogy az egyesület agonizáló végjátékába meglehetősen mélyen beleláttam, hogy a cégem ügyvezetője tárgyalt a csapat ikonikus játékosával, aki "megmentem a csapatot, az egyesületet" szerepben tetszelgett (tudjuk milyen eredménnyel!!), jómagam az önkormányzat egyik öööö ..., de hagyjuk is kijével tárgyaltam ..., h láttam az utolsó évi költségvetést ..., benne számokat, de milyen számokat (BAXXXUS, DE MILYENEKET?!) ..., h ott ültem azon a szurkolói gyűlésen a Váradi Antalban, ahol az akkori ügyvezető szimplán a szemébe hazudott "ezer" éves szurkolóknak ..., h tisztában vagyok a Toller művek kisdedjeivel ..., nem beszélve annak sportvezetőnek a még sokkal nagyobb kisdedjeivel, aki minden csalások kivitelezője volt (akit megpróbaltam összehozni a FF kapcsán az ország legnagyobb logisztikai szolgáltatójával).
Mindezek tükrében van itt vki, aki képes észérveket felsorakoztatni pro, és kontra a MIÉRTEKRE?
Nagyinterjú Berényi Csabával, a PINKK Pécsi 424 ügyvezetőjével 2015.01.29. 23:39 |
Január elején mérföldkőhöz érkezett a PINKK Pécsi 424 története, hiszen a csapat a viharos kezdés után lejátszotta immár a 100. tétmérkőzését is. Hiánypótló összeállítás következik, hiszen az oldalunkon saját szerkesztőségi anyagban, tehát nem sajtóközleményben, még nem jelent meg eddig interjú a PINKK ügyvezetőjével Berényi Csabával. Beszélgetésünk alkalmával a klubot érintő aktuális témák mellett visszatekintettünk az indulásra, az elmúlt két szezonra és arra is kitértünk, hogy a jövő mit hozhat a PINKK-nek.
Írta: Nagy Norbert
Bár a beszélgetésünk apropója a PINKK Pécsi 424 100. tétmérkőzése, előtte néhány napi aktualitásra térjünk ki. Lassan két hete állt munkába a csapat új vezetőedzője David Leman (a beszélgetést a PEAC-PINKK mérkőzést megelőzően rögzítettük – a szerk.). Milyenek az első benyomásaid a svéd szakemberről?
Kellemes benyomások alakultak ki. Az is, amit láttam tőle és az is, amit a játékosoktól visszahallok. Lelkesen és profi módon végzi a dolgát. A játékosok élvezik a munkát, kemény edzéseket vezényel. Más stílusban dolgozik, mint Roberto Hernandez, aki ezt megelőzően két évig irányította a szakmai munkát.
Nem kockázatos január közepén a hazai mezőnyt nem ismerő szakembert kinevezni?
Egy ilyen döntés mindig kockázattal jár. Magyar edzőt szerettünk volna, de a piacon nem tudtunk olyan elérhető szakembert találni, akire rá tudom bízni úgy a csapatot, hogy van tapasztalata a női mezőnyben. Ezért kénytelenek voltunk külföldi szakemberek között is szétnézni és keresni egy árban, illetve reményeink szerint szakmailag is megfelelő jelöltet.
Pénteken jelentettétek be Loucie Halvarsson szerződtetését, a svéd különítmény immár három főre nőtt a csapatnál. Nem tartasz attól, hogy ezzel egy kicsit felborul az egyensúly és megbomlik a csapategység?
Ennek inkább az előnyét próbáljuk megragadni, két svéd válogatott játékosunk van, illetve a svéd válogatott másodedzője dolgozik nálunk. Én azt mondom, hogy ebből akár jól is kijöhetünk. Ismerik egymást, együtt dolgoznak régóta. Külföldiek esetében, függetlenül attól, hogy honnan érkeznek, ilyen elkülönülést nem tapasztaltam. Magyar játékosok részéről sem érkezett ilyen visszajelzés. Amióta a PINKK létezik, hasonló számú légióssal dolgozunk. Klikkesedés nem volt jellemző a klubnál.
Az őszi szezon nem a várakozások szerint alakult a PINKK-nél az eredményeket tekintve. Miben látod ennek az okát?
Egyszer le kell ülnünk és alaposan átbeszélni a szakmai stábbal, hogy miért alakult így. Ha kicsit visszakanyarodunk, akkor elmondhatjuk, hogy Roberto az első év első negyedében vette át a csapat irányítását és ebben az évben elért egy bronzérmet. A második évben nagy küzdelem árán, a mélyről feljőve aranyéremig vezette a csapatot. Roberto arra számított, hogy amikor egy bajnoki cím után ide visszajön dolgozni, akkor mások lesznek a körülmények és könnyebb lesz kicsit a dolga. Egy másik kultúrából érkezve nem gondolt arra, hogy egy bajnokcsapatnak is olyan mostoha körülmények között kell dolgoznia, hogy három helyen kell edzenie és egy negyedik helyen játssza meccseit. Azt tapasztaltam, hogy ez megtörte és elveszítette azt a harmonikus viszonyt, ami korábban kialakult. Elkezdett döcögni a munka, magába fordult és úgy gondoltuk, hogy ebből már Roberto és a csapat sem tud kijönni. Végül a váltás mellett döntöttünk.
Ezzel változtak a célok az idei évre?
Én úgy gondolom, hogy a csapat kellően erős az új játékosokkal és az új edzővel. Ahogy alakultak az eredmények, a második és a harmadik hely sorsa az alapszakaszban egy-két pont különbségen fog eldőlni. Ha a hátralévő hazai meccseket tudjuk hozni – ami azért elvárható ettől a csapattól –, akkor a második, harmadik helyet meg tudjuk szerezni és ezzel elkerülnénk a Sopront a rájátszás első két fordulójában. Így pedig elérhető lenne a döntő. A kupában pedig szintén a döntőt tűztük ki célul. Ott nehezebb a helyzet, mivel a soproni ágra kerültünk és a papírforma szerint velük találkoznánk az elődöntőben. A legnehezebb ellenfélnek számítanak az összes csapat közül, így ott a döntő nehezebb. A bajnokságban még ilyen változások után is elérhetőnek tartom a finálét.
A keretben terveztek további változásokat?
Igazából nem. Megvan a magyar mag és megvannak a légiósok. Ha sérülés vagy egyéb váratlan dolog nem történik, akkor nem tervezünk változásokat. Ettől függetlenül még nincs lezárva a téli átigazolási időszak, ami akár a mi állományunkat is érintheti. Ha egyetlen légiósunkért sem érkezik visszautasíthatatlan ajánlat, akkor ezzel az állománnyal fejezzük be az évet.
Akkor térjünk rá a beszélgetésünk apropójára, január elején játszotta a PINKK a fennállása 100. tétmeccsét. Hol tart a klub azokhoz a célkitűzésekhez képest, amit a viharos 2012-es nyár után az indulásnál megfogalmaztatok?
Ahogy visszaemlékszem a kezdetekre, akkor az eredményeket tekintve célokat nem fogalmaztunk meg. Akkor az volt a cél, hogy alakítsunk ki egy olyan csapatot, ami egyszer talán elérheti azt a szintet, amit a korábbi pécsi csapat elért. Hozzunk létre egy olyan alapot, amivel stabilan tud működni a klub és évről évre fejlődik.
Titkon azért abban gondolkoztunk, hogy az első négy közé kerülésre esélyes csapat alakuljon ki, hiszen valahol ennek van értelme. A közönség és mi is ezt várjuk el magunktól. Az első év a nyögvenyelős indulás után bronzérmet hozott, a második év még szebb lett. Nyilván ebben szerencsénk is volt, de én azt mondom, hogy aki keményen dolgozik és mindent megtesz a sikerért, akkor néha a szerencse is mellé állhat. Nem reménykedtünk benne, hogy a második évben bajnokságot nyerünk. Az indulásnál ez dőreség is lett volna, de mindent megtettünk érte, hogy sikeresek legyünk.
Nem lehet megkerülni a kérdést. Látsz arra reális esélyt, hogy a PINKK egyszer Pécsett rendezze bajnoki mérkőzéseit?
Én úgy gondolom, hogy nincs reális mód erre. Szerintem ha lett volna erre bármi esély, akkor már megtörtént volna. Nyilván az első évben mindenki az érzelmi kilengések rabjává vált. Ha azonban valaki racionálisan nézi ezt a történetet, akkor a kosárlabda szempontjából az lenne az igazi, ha mind a két csapat Pécsett játszana. Ezzel egy igazán pezsgő kosárlabda élet alakulna ki.
Az egyesülésről nem érdemes beszélni. Aminek én láttam realitását, hogy akár az első, de főleg a második év után - a bajnoki címet követően -, egy gesztust gyakorolva lehetővé tegyék, hogy a két csapat egymás mellett élhessen. Ha ez nem volt elég arra, hogy az Önkormányzatnál belássák: nincs ennek semmi ésszerű akadálya, akkor ez már így is fog maradni. Én nagyon sajnálom.
Bennem adódik a kérdés: nem lett volna célravezetőbb az indulásnál saját jogon benevezni a második vonalba és megpróbálni feljutni, mintsem az oly' sokat emlegetett bajai játékjoggal elindulni az élvonalban?
Az alapkoncepció az volt, ha egy csapat önkormányzati segítség nélkül szeretne támogatókat találni egy olyan városban, ahol működik egy Önkormányzat által támogatott élvonalbeli csapat, akkor azt a második ligából nem lehet elindítani. Arra senkitől nem tudtunk volna pénzt szerezni, hogy a második ligás csapatunkhoz olyan játékosokat hozzunk, akikkel fel lehet jutni és ha majd ott leszünk az első ligában, akkor kivágjuk a rezet. Olyan sokismeretlenes egyenlet lett volna ez a játékosok és a szponzorok szempontjából, amit nem lehetett vállalni. Ha a második vonalban kezdtük volna el, már nem lenne PINKK.
A mai hazai sportfinanszírozási szerkezetet ismerve, önkormányzati támogatás nélkül lehet hosszú távon, gazdaságilag stabilan működtetni egy klubot? Itt természetesen nem egy-két szezon távlatára gondolok, hanem mondjuk 5-10 évre.
Ez nagyon jó kérdés, nagyon döcögősen és kemény költségvetéssel lehet ezt megoldani. Nyilván szükséges az, hogy vezetői szinten a bérköltségek a nullához közelítsenek és a történet ne arról szóljon, hogy sokan akarjanak jól megélni a kosárlabdából. Majd az idő megválaszolja ezt.
Nagyon nehéz, ahogy évről évre változik a gazdasági környezet, a törvények, a szabályok. Én már az elején is azt mondtam, hogy ezt sokáig nem lehet csinálni önkormányzati segítség nélkül. Ha bizonyos eredmények hatására sikerül egy komolyabb támogatót találni, akár névadót, mezszponzort vagy egyéb formában, akkor lehet. Sok kis támogatóval nehéz ezen a szinten tartani a klubot.
A végére még egy olyan témát érintsünk, ami a pécsi női kosárlabda kapcsán gyakran előkerül. Mennyire nehéz teher a múlt a játékosigazolásokat tekintve? Most beszéljünk elsősorban a saját csapatotokról. Konkrétan arra gondolok, tudna-e rutinos hazai „sztárokat”, akár egykori pécsi kedvenceket igazolni a PINKK?
Én azt tapasztalom, hogy ez a játékosok tekintetében csak pénzkérdés. Ha olyan eredményeket tudunk elérni, hogy az Európa Kupában elindulhatunk, az Euroligáról most ne beszéljünk, azt nem nagyon vállalja fel senki. Az Európa Kupának azonban van realitása és vonzó is tud lenni a játékosok számára. Ha tudunk ott jól szerepelni és adott egy olyan gazdasági háttér, hogy egy bizonyos fizetést tudunk biztosítani, akkor ezt meg lehet tenni.
Most úgy látom, hogy a külföldi csapatok pénztárcája is szűkül. Kezdenek azok a kapuk bezárulni, ahova egy-egy jobb magyar játékos el tudott menni. Ezzel együtt olyan sűrű lett a mezőny ezen a szinten, hogy nagyon komolyan bizonyítania kell bárkinek a csapatba kerüléshez. Az az időszak következhet, hogy a játékosok elkezdenek visszaáramlani külföldről. A kérdés az, hogy melyik lesz az a klub, amelyik ezt meg tudja fizetni. Nagyjából a mostani négy-öt élcsapat lehet a célállomás, de bárhol bekövetkezhet olyan változás, ami az ilyen terveket keresztülhúzza. Visszatérve a kérdésedre, nehéz ezt megmondani a PINKK esetében is. Én azt mondom, hogy akár ez a visszaáramlás Pécsre is megtörténhet, ha tudunk megfelelő hátteret biztosítani.
Zalaegerszeg, 200 néző. Vezette: Györffy, Surányi, Kulcsár ZTE: Darida 7, Nagy Dóra 12, Varga Zs. 3, ZELE 35, Horváth Zs. 2. Csere: Szélesy 9/3, Mackay 5, Makitalo, Ambrus, Velkey. Edző: Gáll Tamás PÉCS: FAULKNER 12, Gémes-Sarok 11/6, KEY 22/9, Nagy Dorottya 5, Stewart 11. Csere: PUTININA 15, Katona 5/3, Adamecz 9/3, Ruják 2, Sánta 7/3, Domokos 2. Szakmai igazgató: Roberto Hernández Az eredmény alakulása. 4. perc: 8–13. 14. p.: 33–36. 18. p.: 35–40. 24. p.: 43–50. 37. p.: 67–89. Kipontozódott: Varga Zs. 26. p., Nagy D. 32. p. MESTERMÉRLEG Gáll Tamás: – Azt hiszem, a nagyobb tudás és rutin megérdemelt győzelmet hozott a vendégeknek. Az eredmény kicsit túlzó, annak ellenére, hogy rengeteg hibával játszottunk – nekünk nem a Pécset kell megvernünk. Roberto Hernández: – Az első félidőben nem védekeztünk jól, harminchét pontot kaptunk, és a hullámzó teljesítmény a védekezésben a második játékrészben is folytatódott. Szerencsére a támadásunk kint és bent is, a tripláktól a palánk alatti játékig kiegyensúlyozott és kiváló volt.
Egy tanulságos cikk, amiből sok kívülálló megtudhatja az igazságot.
Szezonértékelés Berényi Csabával a PINKK Pécsi 424 női bajnok kosárlabda csapat ügyvezetőjével
2013/14-es szezonA szezon indulása után a csapat kialakítása során látszott, hogy nem minden légiós tudott úgy beilleszkedni a csapat életébe, játékrendszerébe, hogy maximálisan kamatoztatni tudja korábbi tudását, ami alapján a szakmai stáb kiválasztotta Őket. Sajnos Aulani Sinclair nem érezte jól magát Nálunk. Nem a közvetlen körülmények, hanem a családjától való nagy távolság és az európai és az amerikai viszonyok különbsége nehézségeket okozott, ezért kérte a szerződése felbontását, úgy tűnik, nem is kosárlabdázik tovább. Tijana Ajdukovic moszkvai ajánlata, olyan lehetőségeket nyitott ki a csapat előtt, amire nem lehetett nemet mondani, annak ellenére sem, hogy Ő volt az a légiós, akinek a teljesítménye az előzetes elvárásokhoz közeli volt. Janka Mincikovában egy roppant tehetséges játékost sikerült igazolnunk, azonban kiderült, hogy Nálunk nem tudja tudását megfelelően a csapat javára felhasználni. Sajnos e légiós problémák meglátszottak a szezon eleji teljesítményünkön is. Amellett, hogy szép győztes meccseink is voltak, mind a Közép-európai Liga, mind az EK szereplés ennek esett áldozatul.
A légiósok távozásával teljesen új lehetőség nyílt a csapat előtt. A szezon hátralévő részére sikerült több rutinos játékost igazolnunk, akiknél a korábbi problémák nem jelentkeztek. Lucila Pascua, Daph Kennedy, Amber Holt és Szentendrei Áron érkezése olyan minőségi váltást eredményezett a csapat szakmai lehetőségeiben, ami a szezon végét illetően szép reményekre adott okot. Ezért volt rendkívüli fájó pont a fehérvári kupadöntő. A csapat az utolsó percekig kézben tartotta a Peac elleni meccset, de aztán magunkat verettük meg. Ezzel a meccsel együtt elvesztettünk egy nagyszerű kosárlabda hétvégét is, amit mindenképpen sikerként élhettünk volna át. Azonban ez is hozzájárult ahhoz, hogy a szezon végére még egységesebb és harcosabb alakulattal küzdjünk meg a bajnoki play off győzelmekért és álomszerű bajnoki címmel ünnepelhessünk. Roberto Hernández jól mondta a rájátszás során, hogy a csapatunk a kupadöntő után végig felfelé ívelő pályán volt. A 424 megállíthatatlanul ment végig a kijelölt pálya végállomásáig. A szezon során minden hazai nagy riválisunktól kikaptunk, volt, akitől nem is egyszer, de a döntő pillanatokban sikerült magunk felé fordítani a mérleg nyelvét. Nagyon nehéz ágon kellett végig mennünk a végső siker felé. A Győr, a listavezető DVTK, és a pécsi rivális Peac elleni meccsek mindegyike teljes erőfeszítést és koncentrációt igényelt.
A bajnoki döntőbe jutás sikeres szezont jelentett csapatunknak, de a Peac elleni döntő és a győztesnek járó bajnoki cím nem szólhatott csak a szűken vett kosárlabdáról. Sajnos. Pedig elmondhatjuk, hogy ilyen sikeres hazai szezon a kiemelkedően magas eredményekkel rendelkező pécsi női kosárlabdázás történetében sem volt eddig, hiszen bajnoki és kupa győzelem mellett az ezüstérem is Pécsre került.
Ennek a siker történetnek egyik átfogó alakja Iványi Dalma volt. Neki kell először megköszönnünk, amit a csapatunkért, a pécsi női kosárlabdáért tett. Az, hogy a két évtizede hűségesen pécsi csapatokban játszó legendás irányítónk 10. (hazai női kosárbajnokságban csúcsot jelentő) bajnoki címmel ünnepelhette pályafutásának befejezését, sok mindenben kárpótolta azokat a viszontagságokat, amiket el kellett viselnie egy sportolónak, még ha azok az Ő esetében a sportpályán kívülről is érkeztek.
Szerencsére nagyon sok ember támogatását éreztük a csapat mögött. Természetesen Dalmán kívül köszönjük a CSAPATnak, a csapat játékosainak, edzőknek, stábtagoknak, szurkolóknak, a komlói polgármesternek, támogatóknak, pécsi komlói sportbarátoknak, a kosárlabda szövetségnek, mindenkinek, aki a végsőkig kiállt a csapatunk mellett.
Iványi Dalma
Az egyik legfontosabb kérdés, Iványi Dalma szerepe, pótlása. Mindenki tudja, hogy Iványi Dalmát nem lehet pótolni. Iványi Dalma klasszisa utolérhetetlen, nagy öröm számunkra, hogy továbbra is a csapatunkat fogja edzőként, sportvezetőként segíteni. A posztjára igazolunk majd játékost természetesen, a következő szezon egyik nagy kihívása lesz ezt a feladatot megoldani.
Az aranycsapat együtt maradhat?
A bajnoki cím a csapatnál folyó szakmai munka évről évre vonzóbbá teszi a PINKK-et, Dalma, mint játékos és Erős Fruzsi kivételével mindenki nyitott a maradásra. Szóban elkötelezte magát csapatunknál következő szezonra Sarok Nikolett, Ruják Nóra és Katona Szidónia hármas, de a többiekkel (Őri Györgyi, Kováts Nóra, Adamecz Lilla és Győri Dóri) valamint több tehetséges magyar fiatal játékossal is tárgyalásban állunk. Ez utóbbi azért fontos, mert a magyar bajnokságban megmarad az egy fiatal játékossal kezdés szabálya. Azt is biztosan kijelenthetjük, hogy korábbi légiósunk is fogja a csapatunkat tovább erősíteni.Az edzőkkel a tárgyalások folynak, egyikük sem zárkózik el a folytatástól. Roberto Hernández, Szentendrei Áron, Iványi Dalma hármas munkájában gondolkodunk.Nagyon nehéz új forrásokat bevonni hiába lett bajnok a csapatunk. A szezon gazdasági értelemben június 30-al zárul. A következő szezon kilátásait tekintve kijelenthető, hogy ismét érmekért harcolunk majd és nemzetközi porondon is vállaljuk a szereplést.
Nemzetközi szereplés
Az Euroliga egy nagyon vonzó lehetőség Nekünk, de tudomásul kell vennünk, hogy nincs realitása még. Az EL költségigénye a csoportsorsolásoktól nagyban függ, ez előre kiszámíthatatlan. Ráadásul a fonáksága ennek a számításnak, hogy így gondolkodva még mindig csak a költségekre koncentrálunk és nem az eredményekre. A nagy csapatok költségvetésében a sorsolás szeszélye nem okoz olyan nagy problémát. A mi támogatóinktól érkező biztos forrást nem látunk ezekre a többletköltségekre. A felértékelődő Európa Kupa szereplést mindenképpen vállaljuk és reméljük, hogy az előző évben elért eredményeinket jóval túlszárnyaljuk és a közönségünk is ráérez ennek a sorozatnak a sportértékére.
Gazdasági háttér
Itt azt azért elmondhatjuk, hogy a csapatunk ki tudott törni az előző szezon előtt érzékelhető pécsi gazdasági blokádból, amit a városi politika által támogatott közeg eredményezett. A honlapunkon látható, hogy egyre több olyan támogatónk lett, akik bíznak abban, hogy a csapatnál olyan munka folyik, ami biztos szakmai jövőt jelent. Ennek eredményeként sikerült idén a magyar bajnokság legjobb csapatává lennünk. Meg kell említenünk, hogy a csapat körül dolgozó menedzserek és az Őket segítő szurkolók mind önkéntes munkában térítés nélkül végzik el azokat a dolgokat, amelyek feltétlenül szükségesek. Ez jelentős segítség!
Ezen kívül még meg kell említenünk, hogy a meccseinken fizető nézők jelentősen hozzájárultak a költségeinkhez. Komlóra sokkal nagyobb kihívás a szurkolóinkat elcsábítani és a szurkolóknak is nagyobb teher a hetenkénti autós kirándulás. A szezon vége felé érzékelhető volt, hogy egyre több néző látogatott ki, valamint kijelenthető, hogy a meccseken folyamatosan kellő támogatás érkezett a nézőtérről is, és itt nemcsak a buzdításra gondolok. A komlói szurkolóink száma is egyre növekedett és például a fiatal sportolók közt a meccs végi fotózásokon is mérhető volt a csapat népszerűségének növekedése. Külön öröm, hogy a komlói polgármester is rendszeresen végigszurkolta meccseinket, ezzel is támogatta csapatunkat.
Kettészakított pécsi kosárlabda
Végül beszélnünk kell olyan dolgokról is, ami időnként heves vitát gerjeszt a pécsi kosárszeretők körében. Az egyik kérdés, hogy van-e realitása sajtóban boncolgatott egyesülés kérdésének. Szerintem egyelőre nincs reális alapja ennek, mivel mindkét csapatnak elköteleződései vannak az edzőkkel, játékosokkal és támogatókkal. Ha egyáltalán az egyesülés kérdése komolyan felmerül, attól az időtől számítva egy vagy két évnek el kell telnie, hogy közös csapat épülhessen. Talán lehetne más út is, mert Pécsett olyan kiváló utánpótlásképzés van a PVSK és az Akadémai keretei közt, hogy a játékos tömeg nem teszi lehetetlenné azt, hogy két első osztályú csapata legyen a városnak. A tehetségek fejlődése szempontjából szakmailag megkérdőjelezhetetlen, hogy Vasas mintájára, utánpótlásra épülő, légiósok nélkül szereplő csapat a legoptimálisabb. Erre a szerepre a Peac-Pécs induláskor kinyilatkozott céljai teljesen megfelelőek, főleg az Akadémiával és az Egyetemmel való szoros kapcsolata miatt is. A Baranya megyei kosárélet alapján komlói létjogosultsága is erősödött egy ottani NB1 B-s csapat szereplésének. A PINKK Pécsi 424 pedig lehetne a régió élcsapata.
A meccs helyszínt tekintve a következő szezonunkat is Komlóra tervezzük. Jobban szeretnénk Pécsett játszani és a szurkolóinkat is könnyebben tudnánk kiszolgálni, de figyelembe kell venni a realitásokat, hogy a pécsi városvezetés kirekesztő politikája miatt, ez nem lehetséges. Miért kopogtassunk ott, ahol durván elutasítanak minket? Itt jegyezném meg, hogy a bajnoki ünneplés során is feltűnő volt, hogy a pécsi városvezetés és a régi csapat korábbi edzője nem emelkedett felül a fennálló helyzeten és nem tudott egyetlen kis gesztussal sem elköszönni a döntő ötödik meccsén a játéktól elbúcsúzó, a magyar női kosárlabdázás kiemelkedő alakjától, a 10. bajnoki címét ünneplő Iványi Dalmától. Különösen érdekes ez akkor, ha figyelembe vesszük a folyamatosan fenntartott komlói-bajai-ki pécsi ki nem pécsi kérdéskört. Ugyanis azok, akik a csapatunkat kirekesztésre ítélték, a korábbi csapat minden problémáját igyekeztek ránk hárítani. Pedig csak minimális átfedés van a csapatunk és Pécs 2010 között a tulajdonosi kör és a menedzsment tekintetében. Ezzel szemben a másik oldalon, mind a tulajdonosként, elnökként szinte 100 százalékban összeállt az a kör, aki a messinai Final Four után gazdasági lejtmenetbe kapcsolta a Mizo PVSK csapatát. Ugyanez a kör nem számolt el a felhalmozott adóssággal, amikor a magánbefektetők segítségével a Mizo PVSK életében még további sikeres szezonok következtek. A PINKK-nél a menedzsmentben és a szakmai stábban Roberto Hernández kivételével mindenki pécsi. Furcsa, hogy mások ezt, az épp aktuális anyagi érdekeik szerint szeretnék megkérdőjelezni.
A döntő második és negyedik mérkőzése Komlón, a többi Pécsen.
Normális esetben a PINKK Pécsen játszana, ez a közönség óhaja, szerda este is megmutatkozott, mikor telt ház előtt, a szurkolók bő 70%-a a PINKK-nek szurkolt a döntő első mérkőzésén. A városvezetés azonban gyűlöli a pécsi szurkolókat, ők csak a pénzt szeretik, minden eszközzel el akarják sorvasztani a konkurenciát.
ATOMERŐMŰ-KSC SZEKSZÁRD (6.)–PEAC-PÉCS (3.) 54–81 (17–26, 13–23, 10–19, 14–13) Szekszárd, 200 néző. V: Söjtöry, Radnóti, Kovács N. SZEKSZÁRD: Studer Zs. 4, Scsekics, Hajdu 8/6, Singleton 6, ZELE 13. Csere: Studer Á. 6/3, DUSANICS 6, Theodoreán 3/3, Kotnik 6, Simon A., Tamis 2. Edző: Magyar Gergely PEAC-PÉCS: REID 16/9, Raksányi 7, Jovanovics 10, NAGY-BUJDOSÓ 8, Bishop 10. Csere:KUBLINA 12/9, Fűrész D. 8, NAGY D. 8, Kaposi 2, Raus, Kis V. Edző: Djokics Zseljko Az eredmény alakulása: 4. perc: 9–7. 6. p.: 9–14. 12. p.: 17–26. 18. p.: 24–44. 24. p.: 32–57. 28. p.: 36–64. 34. p.: 43–72. 38. p.: 51–81 MESTERMÉRLEG Magyar Gergely: – Sajnos nem sikerült megismételnünk azt a játékot, amelyet szerdán idegenben nyújtottunk, ettől függetlenül voltak pozitívumok. Köszönjük azoknak, akik kijöttek és támogattak bennünket, remélem, szerdán még többen lesznek. Djokics Zseljko: – Büszke vagyok rá, hogy bejutottunk a legjobb négy közé, ezzel elértük célunkat. Ez történelmi siker, ennek a csapatnak karaktere, szíve és tudása is van. Ezekre kell építkeznünk a jövőben. Az egyik fél második győzelméig tartó párharc végeredménye: 2–0 a PEAC-Pécs javára
véletlenül sem irigylem Ciglar Ivától a magyar állampolgárságot, a Soprontól pedig Ivát, de tök kíváncsi vagyok, mi alapján kapta meg az útlevelet
ennyire megmagyarosodott volna a szép emlékű szegedi szezonja, ill. a soproni 2 hónapja alatt? a válogatottban nyilván nem vethető be, így a honosítása bizonyára klubérdek
