Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2012.05.06 0 0 53

Akkor bocs.

Előzmény: Törölt nick (52)
Törölt nick Creative Commons License 2012.05.06 0 0 51

 

Ezek a mennyiségek nem koncentrálódnak az (ismeretlen) centrumba, az eseményhorizont alá, hanem - akárcsak a hasonlatban szereplő gázgömb - folytonosan oszlanak el a centrum körül, messze kívül az eseményhorizonton,

 

 

És szerinted én mást írtam? Lassan olyan leszel, mint aurora,

 

Nincs az eseményhorizontol belül semmi. Az pedig, hogy az anyag a Hawking sugárzás miatt hogyan oszlik el FELETTE, már egy másik kérdés. Nem az volt a kiindulópont.

Előzmény: Törölt nick (50)
Törölt nick Creative Commons License 2012.05.06 0 0 49

Igy tekintve a 3 dimenziós BH egy 2 dimenziós felület.

Előzmény: Törölt nick (47)
Törölt nick Creative Commons License 2012.05.06 0 0 48

Van egy kis probléma.

 

Az univerzum sajátideje szerint minden BH-ba hullott anyag/energia megáll az eseményhorizont előtt.

Lehet, hogy a belehulló szerint ő áthalad az eseményhorizonton, de ez az univerzum szemponjából értelmetlen fogalom.

Előzmény: Törölt nick (47)
Törölt nick Creative Commons License 2012.05.06 0 0 46
Előzmény: mmormota (41)
Törölt nick Creative Commons License 2012.05.06 0 0 45
Előzmény: mmormota (41)
Törölt nick Creative Commons License 2012.05.06 0 0 44

A QED szerint a foton néha átalakulhat ep párrá, ez nem kérdéses.

 

Természetesen kisérleti igazolás is létezik. Ezeket először a Hamburgi DESY laboratóriumban tesztelték.

 

http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/0168900294011745

 

 

Előzmény: mmormota (41)
ZorróAszter Creative Commons License 2012.05.05 0 0 43

Nemtom miért, de ez lemaradt:

 

 

Előzmény: Diótörő (36)
ZorróAszter Creative Commons License 2012.05.05 0 0 42

Szökési sebesség alapon Michell és Laplace tételezett fel fekete lyukakat a XVIII. század legvégén. Amiről mainapság beszélünk, az ensteini fekete lyuk. Ennek alapja az általános relatívitás elmélet, ami a gravitációt térgörbületként írja le.

 

A fekete lyukaknál ilyen jellegű gond akkor merül fel, ha a gravitációt ezzel szemben részecskék kölcsönhatásaként fogjuk fel. Ez speciel ellentmond ennek, de más részecskefizikai modellekbe viszont kiválóan illeszkedik.

 

Én egyébként arról szerettem volna írni, hogyan lehetne kimérni, hogy a gravitáció milyen sebességgel terjed.

 

A csajszi az Anita érintésében egyébként nekem is nagyon tetszik.

(Bocs, de amikor válaszolni akartam, rossz gombot nyomtam, és így bukkantam ki Nálad Anitánál. :o)

 

 

Előzmény: Diótörő (36)
mmormota Creative Commons License 2012.05.05 0 0 41

Van foton-foton scattering

 

Sikerült ezt kísérlettel is igazolni, vagy reménytelenül nehéz?

Gondolom maga a szükséges fényintenzitás is nehéz, ehhez jön hogy nagyon jó vákum kellene hogy ne a szennyezés domináljon.

Előzmény: Törölt nick (40)
Törölt nick Creative Commons License 2012.05.05 0 0 40

Már a kérdés felvetésének okát sem értem.

 

Van egy tárgyalásmód, a gravitonos megközelítés. Itt a gravitonok a közvetítők. Graviton nem hat gravitonra.

Ahogy a foton sem hat alapból a másik fotonra.

 

/ Van foton-foton scattering, de ennek az oka az, hogy a nagyenergiás foton néha elektron-pozitron párrá alakul. /

 

 

A másik megközelítésben az energia meggörbíti maga körül a teret. A tér minden pontjához hozzárendelünk egy tenzort.

Két különböző ponton levő tenzornak semmi köze egymáshoz. / Közvetlenül./

 

A gravitációs hullámok meg egyáltalán nem tartoznak ide, az már egy másik téma.

 

Előzmény: Diótörő (36)
Törölt nick Creative Commons License 2012.05.05 0 0 39

Azon belül meg nincs semmi, így miről is beszélünk?

Előzmény: _Fefe__ (38)
_Fefe__ Creative Commons License 2012.05.05 0 0 38

Az az eseményhorizonton kívül keletkezik.

Előzmény: Törölt nick (37)
Törölt nick Creative Commons License 2012.05.05 0 0 37

Ez nekem új, hogy semmilyen sugárzás nem tudja elhagyni.

 

http://en.wikipedia.org/wiki/Hawking_radiation

Előzmény: Diótörő (36)
Diótörő Creative Commons License 2012.05.05 0 0 36

Sziasztok!

Ha egy fekete lyukat semmilyen sugárzás nem tud elhagyni, mert az ottani szökési sebesség mondjuk 400.000 km/sec, akkor a gravitáció, vagy a gravitációs hullámok hogyan tudnak onnan kilépni?

Mert kell hogy legyen gravitáció, hiszen egy egész galaxist maga köré tud kényszeríteni.

Előzmény: ZorróAszter (33)
Törölt nick Creative Commons License 2012.05.04 0 0 35

Ne törődj vele, én nagyobbakat szoktam tévedni.

 

El sem hiszem, hogy számolsz. Mégis van értelme ennek a fórumnak.

Előzmény: Törölt nick (31)
ZorróAszter Creative Commons License 2012.03.29 0 0 33

Megforgatunk példul egy jó nagy régi formájú gömbsúlyzóra emlékeztető testet.

 

Tőle viszonylag nagy távolságra egy kis tömeg érzékeli a tömegvonzást. Mondjuk egy aranyfüstlemez.

 

Ha az aranyfüstlemez akkor tér ki jobban, amikor a legnagyobbnak látszó gravitációjú a súlyzó pozíciója, vagyis az egyik gömb pont felénk néz, akkor a gravitáció olyan sebességgel terjed, mint a fény.

 

Ha az aranyfüst lemez előbb tér ki, minthogy ezt a konfigurációt látnánk, akkor a gravitáció nagyobb sebességgel terjed. Esetleg végtelelen nagy sebességgel.

 

Probléma: a gravitáció a leggyengébb kölcsönhatás. Nagyon nehéz kiszűrni a zavarokat, amiket más objektumok keltenek.

 

Ez azért lenne jobb, mint az elhaladó test, mert ez egy reprodukálható és kézbentartható elrendezés lenne. És ismétlésekkel tetszőlegesen lehetne a mérés pontosságát növelni.

Előzmény: .ZsL. (28)
ZorróAszter Creative Commons License 2012.03.29 0 0 32

Ebben a modellben nem is.

 

A kérdés, hogy helyes-e a modell?

 

Én egyébként nem állítottam, hogy létezik olyan, hogy "100 milliárd fényévre innen", illetve hogy ott létezik a tér.

Előzmény: miklosrabi (27)
emp Creative Commons License 2012.03.29 0 0 29

szerintem te kevered a nulla és a semmi fogalmakat.

lehet nulla darab kockacukor egy dobozban és 5 db. mellette.

most akkor a kockacukornak nincs dimenziója?

Előzmény: Creativus (13)
.ZsL. Creative Commons License 2012.03.29 0 0 28

"Ha a gravitáció nem fénysebességgel terjed..."

 

Vajon miképp lehetne mérni a gravitáció terjedési sebességét? 

Ez a kérdés csaknem abszurdnak tűnik a számomra, még ha én tettem is föl. 

Merthogy a tömegvonzás, mint hatás, akkor lép föl, ha hirtelen megjelenik a semmiből egy tömeggel rendelkező valami, más tömeg közelében, aztán vonzani kezdik egymást. Na de ilyen nincs, esetleg elhúz, mérhető távolságban tőle. Ki kellene találni módszert arra, hogy a változó távolságnak megfelelően változó vonzóerő "késik-e" az kiszámítható értékhez képest. És pl. érvényes-e a közelünkben elhúzó tárgyra is a Doppler-elv?

 

A fizikához zöldfülű vagyok, ezért nézzétek el, ha sületlenséget kérdeztem, de azért megpróbálhatjátok megválaszolni.

Előzmény: ZorróAszter (25)
miklosrabi Creative Commons License 2012.03.29 0 0 27

Nem elehtséges. Így tuti, hogy nem láthatunk ki a saját világunkból, mint ahogy egy gömb felülete sem hagyható el úgy, hogy csak a gömbön tudsz mozogni.

Előzmény: ZorróAszter (6)
ZorróAszter Creative Commons License 2012.03.29 0 0 26

>Szóval elég kicsi része vagyunk a világegyetemnek, de nagynak és örökké valónak akarunk látszani.

 

Én nem akarok nagynak látszani. Főleg nem a világegyetemhez képest.

 

Azt szerettem volna mondani, hogy én magam és az összes hülye képzetem, a fogalmaim is része a világegyemnek.

 

Tehát nem arról van szó, hogy van valami éteri (isteni) elmélet, és az attól független, minden részletében valójában egyedi és ezért megfogalmazhatatlan valóság.

 

Hanem van a világ, benne én és mások, az én és mások képzetei a valóságról, és méricskéljük, hogy mennyire felel meg a képzet a valóságnak. Illetve hogyan lehet, hogy vannak egyáltalán képzeteink.

 

Ez nem valami idealista/materialista vita. Sem elméleti fizika/kisérleti fizika vita.

Előzmény: Törölt nick (23)
ZorróAszter Creative Commons License 2012.03.29 0 0 25

A multiverzum téma csak az elmúlt pár évben lett felkapott téma, pedig a kezdetektől (1925 körül) jelen van mint kérdés.

 

Ha a gravitáció nem fénysebességgel terjed, hanem azonnali, akkor persze a kérdés fel sem merül.

 

Ha fénysebességgel terjed, akkor nyilván vannak még szeparált és már nem szeparált világegyetemek.

 

De a kérdés hogy mióta folyik az ősrobbanásos kozmikus tüzijáték?

 

Lehet, hogy már 1053 éve. És akkor valójában elég széles körben nincs is szeparált világegyetem.

Előzmény: Jimmy the Hand (21)
y1 Creative Commons License 2012.03.29 0 0 24

Igen, kicsi rész vagyunk, viszont óriási az intellektuális éhségünk.

Előzmény: Törölt nick (23)
y1 Creative Commons License 2012.03.29 0 0 22

Jól ismerem ezeket a mondásokat és a maguk helyén egyet is értek velük. Mindezek ellenére eddig még senkinek sem sikerült tűzfüggönyön keresztül képet készíteni. Mármint fényképet, de pl. az ultrahangos képalkotás is necces plazmán keresztül.

Előzmény: Törölt nick (19)
Jimmy the Hand Creative Commons License 2012.03.29 0 0 21

A fény a térben terjed. Ha a "szomszéd" univerzum fényét látnánk, az azt jelentené, hogy az a fény ideért valahogy, tehát a szomszéd univerzum és a mi univezumunk között folytonos a tér. Akkor sem a tér, sem a fény nem része egyik univerzumnak sem, hanem azoktól függetlenül léteznek. Nem tudom miért, de nekem ez nem kerek.

 

Tegyük fel, hogy a tér is, meg a fény is részei a világegyetemnek. Ha elfogadjuk, hogy a fény a leggyorsabb, akkor az ősrobbanás fénye gyakorlatilag az univerzum határát jelenti. Ha a szomszéd univerzum fénye itt van, akkor ő maga is itt van, tehát a két univerzum átfed egymással. Ez esetben lehet-e egyátalán két univerzumról beszélni?

Előzmény: ZorróAszter (6)
ZorróAszter Creative Commons License 2012.03.28 0 0 20

>az ősrobbanás utáni első háromszázmillió évben a teret forró plazma töltötte ki, mely minden

>elekromágneses sugárzást elnyelt. Tehát ha jött is fényjel "a szomszéd univerzumból", az

>elveszett számunkra.

 

A jövőre, vagyis a jelenünkre nézve is?

Előzmény: y1 (18)
y1 Creative Commons License 2012.03.28 0 0 18

Visszatérve az eredeti kérdésedre:

 

"Akkor pedig lehetséges, hogy például a Hubble Ultra Deep Field felvételén nemcsak ősi, a felvételen fiatalnak látszó galaxisok láthatóak, hanem lehet, hogy egy-egy fénypont távoli, akár sok-sok ezer milliárd fényévre lévő világegyetem?"

 

Ez nem lehetséges, mégpedig többek között a következő ok miatt nem: az ősrobbanás utáni első háromszázmillió évben a teret forró plazma töltötte ki, mely minden elekromágneses sugárzást elnyelt. Tehát ha jött is fényjel "a szomszéd univerzumból", az elveszett számunkra. A kozmikus horizont miatt csak 13.7 milliárd fényévnél közelebbi dolgokat láthatunk.

Előzmény: ZorróAszter (11)
ZorróAszter Creative Commons License 2012.03.28 0 0 17

Szerintem az ember létezik, része a világnak a képzeteivel együt. A képzetei is létezők.

 

A kérdés, hogy képzetei és fogalmai megfelelnek-e, és ha igen, milyen pontossággal a többi létezőnek.

 

A számok mint emberi képzetek, fogalmak léteznek. A kérdés, hogy a természetben is megfeleltethetőek valaminek.

 

A nulla nyilvánvalóan, a végtelen - legalábbis filozófiai szempontból - nem biztos.

 

A geometriában pl. nem ezt a filozófikus-hipotetikus végtelent használjuk, hanem az "elvileg is szerkeszthetetlenül nagy" szinonímája.

 

 

Persze aztán bejön a geometriába az aritmetika is, és akkor csatlakozik hozzá a végtelen mint aritmetikailag kezelhetetlenül nagy.

 

 

Persze ezek a fogalmak szinte bűntelenül és büntetlenül keveregnek.

Előzmény: Creativus (13)
jó hír Creative Commons License 2012.03.28 0 0 15

hmmm.. van benne valami...

Előzmény: Creativus (14)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!