Aki néha nem akad ki a családjára, az hazudik. Van, aki apróságokon kapja fel a vizet, és akadnak, akiknek komoly problémáik vannak. Közös bennük, hogy mindenkinek a maga baja a legfontosabb. Sokszor az is segít, ha egy kicsit kibeszéljük magunkból a sérelmeket. Ezt itt virtuálisan megtehetjük, a névtelenség jótékony homályában. Így nem kell bűntudatot éreznünk amiatt, hogy kiadjuk másoknak a hozzátartozóink gyengeségeit... (Aki szerint ez sem illik, az inkább fáradjon át a Polidilibe.)
igen, azt én is mondtam, hogy oké a bocsánatkérés, meg hogy most már máshogy csinálná, de a kicsi koromban szeretetmegvonással büntetéseket nem teszi már semmissé.
nem hiszek benne...Elismerheti,de ettol meg nem adja vissza a gyerekkorodat,nem teszi meg nem tortentte azokat,amik teged most nyomasztanak.Megbeszelhetitek,de mar keso
raadasul mitol latna be egy olyan ember,hogy hibazott,ha semmi mast nem tett eddig sem,csak a sajat elvei szerint cselekedett?Nem hiszem,hogy a megbanas,a belatas oszinte,ezert teljesen felesegesnek tartom
oszintenszolva nem...volt mas nem eppen kellemes dolog is az eletemben,de nem sirankozom.Hiszek benne,hogy nem tortennek veletlenul a dolgok ,es ha az eletem nem ugy alakul,ahogy,most mas ember lennek.Nem biztos,hogy jobb vagy rosszabb,de mindenkeppen mas...Minden baj,banat,bantas erosebbe tesz,rengeteget tanulok belole,ha mas nem,akkor azt mindenkeppen,hogy en hogy NEM akarom csinalni
Az nekem mindenkeppen elegtetel es megerosites,hogy igenis megmutattam a magam 3 gyerekevel,hogy lehet egesz mas alapokon is gyereket nevelni,mint ahogy velem tettek.Igenis lehet mas a kapcsolat gyerek es szulo kozott
es mikor meg a 20 eves fiam is beul hozzam estenkent beszelgetni a kad szelere,akkor minden es mindenki le van szarva magasrol:)
ennel tobb megerositesre nincs szuksegem...Ilyenkor nem vagyok merges,nem vagyok megbantott,nem vagyom bosszura,egesz egyszeruen szanom a szuleimet,hogy ennyire nem voltak kepesek.....
Nem akarsz elmenni kineziológushoz (vagy thetatudat-oshoz)? Pikk-pakk feloldják ezeket, és hihetetlen milyen nyugis lesz utána a lelked! Tudom hogy nehezen szánja rá magát az ember, de csak egyszer kell rajta túlesni :)))
de ugye dolgoznak az emberben a sztereotipiak,hogy megiscsak idos,megiscsak az anyam,megiscsak,megiscsak....De olyanna valt,mintha szandekosan tartottam volna oda a fejemet,hogy ussel nyugodtan ujra es ujra
Folyamatosan kaptam olyan dolgokat,amik mar akkor is fajtak,de pillanatnyilag tultettem magam rajtuk es ugy csinaltam,mintha meg sem tortentek volna,becsapva ezzel sajat magamat.
Aki ismer engem,az tudja,hogy nagyon,de nagyon nehez engem megbantani,megsertodni szinte soha nem szoktam,de ha valakinek sikerul,azt nem felejtem el soha.
de eljott az a pillanat,amikor betelt a pohar,sot erosen tulcsorult,mert felszinre kerult minden addigi eltemetett dolog is.
ehhez kellett 40+ evem,mire eljutottam magam arra a pontra,hogy eleg volt
most sokkal konnyebb bizonyos szempontbol,de hazudnek,ha azt allitanam,hogy nem szoktam gondolkozni rajtuk....
en sem vagyok egy tipukus tankonyvi peldany,mert egyalatalan nem konnyebbultem meg,sot sokkal jobban bant,hogy meg sem hallgatott,illetve minden szot szemelyes tamadasnak vett,eszebe sem jutott elgondolkozni,amit mondtunk
Ha nem tetszik az o altala felallitott szabalyrendszer,fel is ut,le is ut.
O semmiben nem hibas,semmiert nem felelos,o maga a tokely es mindig az is volt
nekem annyiban segitett,hogy mikor olvastuk a tesommal,felorankent hivtuk egymast,mert a konyv altal tudatosott bennunk egy csomo minden,amit addig nem tudtunk pontosan megfogalmazni,de ateltunk
véletlenül kavarodtam ide -- bár az én családom is tud baromi kiakasztó lenni -- nem rég olvastam és nagyon-nagyon ajánlom mindenkinek Susan Forward Mérgező szülők című könyvét.
az egészen "enyhének" tűnő kritikus, állandóan kritizáló szülőktől kezdve a szexuálisan zaklató szülőkig, mindenkivel foglalkozik az írónő/pszichológus és ami a legnagyszerűbb, hogy megoldó képleteket is kínál, nekem is segített, szerintem kötelező lenne a könyv.
Becsuktam. És bár nem nevettem, de nyeltem egy nagyot, és nem szóltam. Fájt egy darabig, aztán legyintettem.
Sőt, alig fél éve jártam kineziológusnál (vagyis hasonlónál), és minden ilyen, apámmal-anyámmal-családdal kapcsolatos törést sikerült feloldani. Azóta ha valami új dolog jön, nagy sóhaj, aztán max fejcsóválás, hogy ejnye, ez megint mire/kinek lehet jó. És nem szólok, kerülöm a veszekedést, sőt, azóta mosolygok is ilyenkor :)
en pedig eloremenekultem es megmutattam,hogy lehet alapjaiban maskepp gyereket nevelni..2 mar kesz,a harmadik folyamatban:)
es ha nagyszuleiket nem erdeklik a gyerekeim,akkor nekem mivel is kellene elszamolnom?Nalatok mindkettotoknek volt torekvese a kapcsolat normalizalasara
