Nem is tudom, hogy ki vetette fel a mágnesesség korlátos voltát. A magnetát csillagokban nagyon nagy tesla értékek vannak, és a csillagászok egyre feljebb srófolják. Hátha a protonokban is van mágneses erő?
Ha valaki meg tudná mondani: hogyan működik a kutya-nyakörv? Odacsalja a bolhát és megöli, vagy csak elriasztja? Sajnos a kutyám azzal együtt is vakaródzik, bár mintha kevesebbet.
"mert a neutron elbomlásakor keletkezne egy elektron is, aminek hely kell"
úgy tudom, hogy kellene egy anti neutrínó is az átalakuláshoz.
"közönséges helyzetben a proton az alacsonyabb energiájú állapot (a neutronok elbomlanak), gravitációs helyzetben meg a neutron az alacsonyabb energiájú állapot, mert kevesebb helyet foglal"
iszugyinak el ne áruljátok. ;)
(nekem meg az a spontán véleményem, hogy ezt az egész szubatomi kémiát hullámcsomagokkal le kellene tudni írni. ezzel a problémával küzdök az új fizikában.)
Meg azért, mert a neutron elbomlásakor keletkezne egy elektron is, aminek hely kell (Pauli-féle kizárási elv) viszont a gravitáció által összepréselt anyagban nincs plusz hely. Pontosabban a plusz hely létrehozásához energiát kéne befektetni (felemelni a nyomást okozó külső gömbhéj anyagát), emiatt pedig a gravitációval összepréselt maganyagban az elektron+proton állapot magasabb energiaszintű, mint a neutron állapot.
A gravitáció hatása megfordította a relációt: közönséges helyzetben a proton az alacsonyabb energiájú állapot (a neutronok elbomlanak), gravitációs helyzetben meg a neutron az alacsonyabb energiájú állapot, mert kevesebb helyet foglal és emiatt jobban összehúzódhat az anyag a saját súlya miatt.
"ezen az alapon tiszta neutronokból lévő képződményeknek is kellene lenni. vagy mondjuk olyan atommag, ami 1 protont és akárhány neutront tartalmaz."
Nem, mert a neutron tömege nagyobb a protonnál, és még ha a magerő biztosította kötési energia le is viszi az egyes neutronok tömegét (így maguk stabillá válhatnak) a teljes neutron-mag még alacsonyabb energiaállapotba kerülhet, ha véletlenül a neutronok egy része a kötött állapotban is könnyebb protonra bomlik el. Azaz ha összeraksz egy csomó neutront (neutroncsillagnál természetesen kevesebbet) az így létrejött neutron-mag negatív béta-bomlással át fog alakulni egy alacsonyabb energiájú közönséges protonos atomaggá. És amikor elérte az optimális - legalacsonyabb energiaszintű - proton/neutron arányt, attól fogva már a protonok és neutronok egymásba alakulása a magon belül egyensúlyba kerül.
Csak egy apró információ-morzsa, amit láthatóan a cikk szerzője nem vett figyelembe. A neutronok az atommagban nem "távtartónak" vannak, se nem "leárnyékolónak" a protonok pozitív töltésére. A neutronok ugyanúgy részt vesznek az erős magerő kölcsönhatásban, mint a protonok. Ez az erős kölcsönhatás tartja össze a protont-neutront alkotó kvarkokat, és az elektromágnesességhez képest nagyságrendekkel nagyobb erővel. Nem véletlenül nevezték el erős magerőnek. Az erős kölcsönhatás egyetlen hátránya, hogy roppant rövid a hatótávolsága, alig több, mint egy hadron átmérője. De egy kicsivel több, ezért aztán a hadronokban lévő kvarkok kölcsönhatása "kiszivárog" és egy másodlagos vonzóerőt okoz a hadronok között: ha elég közel vannak egymáshoz, akkor nagyjából olyan erős az erős kölcsönhatás vonzása, mint a pozitív töltések elektromágneses taszítása. A hadronok alapból vonzzák egymást, így ha elég semleges neutront keverünk a pozitív protonok közé, akkor az erős magerő ellentart az elektromágneses kölcsönhatásból eredő proton-taszításnak. A neutronok mintegy "ragasztóként" funkcionálnak az atommagban. És ez magyarázat a spontán hasadó atommagokra is: az erős kölcsönhatás csak hadron-hadron távolságban dolgozik, viszont a protonok taszítása 1/R2-es függvénnyel gyakorlatilag végtelen hatótávolságú, így a hatalmas atommagok rengeteg protonjának taszítását már nem kompenzálhatja a "helyileg" érvényesülő magerő akárhány neutron-ragasztót is keverünk a rendszerbe.
Találtam egy új honlapot, amiben több is van mint amit eddig írtatok. Na mit szóltok hozzá?
Korunk tudománya tisztában van azzal, hogy egy adott elem atommagját hány proton és hány neutron alkotja. Azonban nincs elgondolása arról, hogy milyen is a magot alkotó részecskék, nukleonok geometriai elrendeződése. Jobb híján véletlenszerű, random elrendezésre gondolnak. Arra, hogy a protonok és neutronok majd valami kvázi-egyenletes elrendezést alakítanak ki. Ez nem így van, sőt nem lehet így.
Ezen vélekedésem alátámasztására számos érvet tudok felsorakoztatni. Véletlen elrendezés esetén a nukleonok más-más energia minimumra kerülnének, ezért ugyanazon izotóp minden egyes atomja kicsit különbözne a többitől. Az sem világos, hogy az atommagok többsége miért hajlamos bomlásra, és egyik véletlen elrendeződésből átlép egy másik véletlenszerű alakzatba. Továbbá nem állja meg a helyét az a naiv feltételezés sem, hogy az egymást taszító protonok közé bekevert semleges neutronok majd kellő távolságot tartanak közöttük. Ehhez a neutron/proton aránynak legalább 5 körül kellene lennie. Egyébként a neutronok nem árnyékolják le a taszítóerőket, csak távolságot növelnek. Íly módon némileg csökken a roppant nagy taszító erő. Mindezek fényében a jelenlegi atommag hipotézis számomra nem tűnik életképesnek.
Az elektron valóban spinonból és holonból áll, de csak bizonyos fizikai feltételek közepette bomlik el spinonra és holonra. Köszi, ebben maradhatunk. A világon minden csak bizonyos fizikai körülmények között létezik.
"Most már mérges vagyok, ki mondta neked, hogy az elektront gyorsítókkal kell elemeire bontani ?? Már elemeire bontották és 2 alkotórészből áll."
De a szabad elektront nem tudták szétbontani. A fémbéli elektron tulajdonságai megváltoznak, és a spinon és holon kvázirészecskék.
"És nem örvények, hanem tóruszok, ég és föld, a hasonlóság csak annyi, hogy messziről mind a kettő kerek."
A tórusz ugyanolyan alapon lehet, mint a sima örvény. Ezt csak a térelméletek vizsgálatával lehet majd eldönteni. Azt is, hogy egyáltalán létezhetnek, vagy csak elmélet. De úgy gondolom, mindenképpen egy rezonáló rendszernek kell lennie, ott lenn. Akár tórusz, akár örvény, akár húr.
"És szerinted érdekel engem a legcsekéjebb mértékben is, hogy egy függvényt bele tudsz e lokalizálni egy protonnyi vagy akár egy ház nagyságú térfogatba ????"
Itt a hullámfüggvény a kvantummechanika segédeszköze. Ez engem is sokáig zavart, de a kvantumtérelméletek folytonos térmennyiségei már érthető magyarázatot adnak.
"Kvarkokat meg soha nem fognak sem kimutatni sem elemeire bontani mert kvarkok nincsenek. Gluonok sem."
Az igaz, hogy szabad állapotban nem tudnak kvarkot előállítani. De sok bizonyíték mutatja a létezésüket. Például a hadronok felépítése, multiplett szerkezete. A gluonokat eleve a színtöltés léte bizonyítja. Ennek példája a delta++ rezonancia létezése. Mert a színtöltés nélkül sértené a Pauli elvet. A gluonsugárzásnak megfelelő jet-et is felfedezték.
"Én sehol nem állítottam, hogy az atommagban hullámfüggvények vannak, én azt állítom, hogy az atommagban ELEKTRONOK vannak. Ez kb úgy hangzik mintha azt mondanád, a matrjoska baba hullámfüggvényét nem tudod belelokalizálni a matrjoska babába, ebből következően matrjoska baba nem létezik."
Én az elektron szó alatt nem egy tárgyat, hanem egy kvantumállapotot értettem. Egy matrojska baba egy test, ezt ha lecsökkented az atommag méretére, akkor is jól ellene. De az elektron nem egy test. Ha az elektront felnagyatanád a mi mérettartományunkba, nem látnál semmit. Ahogyan a sípnak a hangját sem lehet testként látni. És ahogyan a túl rövid síppal sem tudsz mély hangot előállítani, úgy az elektront sem tudod az atommagba lokalizálni. Mert az elektron atommagba lokalizáláshoz olyan rövid hullámhosszú Fourier-komponenseire lenne szükség, ami az atommag potenciáljára nézve szórási állapotok lennének.
"Megáll az eszem, tényleg, Te ezt komolyan gondolod, hogy az atommagnak hullámfüggvényeket kell megkötnie ?"
A kvantummechanika hullámfüggvényekkel dolgozik. Azt a valamit köti meg, ami a hullámfüggvény mögött van. Az elektron mezejét.
"Nem baj, ez engem kicsit sem zavar. Egy hullámvasutat sem akarok hozzárendelni."
Pedig az atommagról csak a szórások vizsgálatából jutsz információhoz. Ehez pedig kell a hullámfüggvény, vagy hatáskeresztmetszet.
Például "spinon-holon plazmát" jelenlegi tudásunk szerint nem lehet előállítani ahhoz hasonló módon, ahogyan kvark-gluon plazmát próbálnak előállítani......
Az elektron valóban spinonból és holonból áll, de csak bizonyos fizikai feltételek közepette bomlik el spinonra és holonra. Ezért aztán az elektront továbbra is elemi részecskének tekinthetjük, nem olyan összetett részecskéknek, mint a pl. a nukleonokat.....
Kvarkok és elektronok szerkezete viszont a jelenlegi gyorsítók hullámhosszán felbonthatatlan.. Most már mérges vagyok, ki mondta neked, hogy az elektront gyorsítókkal kell elemeire bontani ?? Már elemeire bontották és 2 alkotórészből áll. És nem örvények, hanem tóruszok, ég és föld, a hasonlóság csak annyi, hogy messziről mind a kettő kerek. Kvarkokat meg soha nem fognak sem kimutatni sem elemeire bontani mert kvarkok nincsenek. Gluonok sem.
Anikó segíts be a holon elektronba légyszíves mert nekem úgysem fogja elhinni.
..az elektron hullámfüggvényét nem lehet lokalizálni az atommag méretű tartományba. És szerinted érdekel engem a legcsekéjebb mértékben is, hogy egy függvényt bele tudsz e lokalizálni egy protonnyi vagy akár egy ház nagyságú térfogatba ????
Én sehol nem állítottam, hogy az atommagban hullámfüggvények vannak, én azt állítom, hogy az atommagban ELEKTRONOK vannak. Ez kb úgy hangzik mintha azt mondanád, a matrjoska baba hullámfüggvényét nem tudod belelokalizálni a matrjoska babába, ebből következően matrjoska baba nem létezik.
Mert a nagyon nagy impulzusú síkhullámokat is kell tartalmazni a hullámfüggvényének, amit a mag nem tud megkötni.. Megáll az eszem, tényleg, Te ezt komolyan gondolod, hogy az atommagnak hullámfüggvényeket kell megkötnie ?
Egy hullámfüggvényt nem lehet egy részecskéhez rendelni! Nem baj, ez engem kicsit sem zavar. Egy hullámvasutat sem akarok hozzárendelni.
A leírást, könyörgöm ne keverd össze magával az elektronnal.
Te azt mondod, szerinted az elektronok sokasága olyan rendszer aminek leírását közeliteni lehet matematikai módszerekkel, nevezetesen hullámfüggvénnyel, de egy elektront sem tudsz leírni ezzel a függvénnyel.
Én meg ezt: az atommagban elektronok tartózkodnak amelyek mozgásuk közben tórusz alakot járnak be. Az elektronok felépítésében és mozgásban tartásában gravitonok vesznek részt. A másik építőelem az elektromos töltésrészecske.
Nekem nem a tóruszokkal van baj. Én is úgy részecskék valójában örvényállapotok, csak azzal nem értek egyet, hogy ez a nukleonok szintjén vannak. Kvarkok és elektronok szerkezete viszont a jelenlegi gyorsítók hullámhosszán felbonthatatlan, így van lehetőség, hogy valóban örvények legyenek. Én a fémek diamágnesességének Landau-örvényeihez hasonlónak képzelem el.
Szerinted pl a K befogással hogyan kerül a magba elektron, ha nem megy bele (mert azt mondod, hogy nem lehet beletenni)?"
Az elektron maga nem síkhullám, de az elektronok sokasága, síkhullám valószínűséggel írható le. A megtalálhatósági valószínűség síkhullámokkal írható le.
Egyes elektronok, mint kvantumok bizonyos valószínűséggel bemehetnek az atommagba, de aztán ki is mennek, mert az elektron hulámfüggvényét nem lehet lokalizálni az atommag méretű tartományba. Mert a nagyon nagy impulzusú síkhullámokat is kell tartalmazni a hullámfüggvényének, amit a mag nem tud megkötni. Ahoz, hogy az elektronok tartósan a mag alkotórészei legyenek az kell, hogy a megtalálási valószínűségének a magban kell lokalizálódnia (mondjuk legalább 90%-a valószínűség értékkel a magban legyen).
"A határozatlansági reláció a MEGFIGYELÉSRE vonatkozik, tehát arra, hogy mi a megfigyelés közben milyen korlátokba ütközhetünk. Ennek SEMMI köze ahhoz, hogy az atommagban milyen viszonyok uralkodnak, mert az anyagi világ a mi megfigyelésünktől függetlenül létezik, szegény Heisenberg forogna a sírjában ha tudná mit tettek az Ő meglátásával (Bohr és társai)."
Sajnos általában így oktatják a határozatlansági relációt. Ez sokkal mélyebb dolog. Ez a hullámfüggvény lokalizációjával kapcsolatos, ami egy valószínűségi változó. Egy hullámfüggvényt nem lehet egy részecskéhez rendelni! Csak egy részecskesokasághoz lehet. Így a mefigyelés pontosságát sem egy részecskére kell nézni, hanem egy részecskesokaságra kell átlagolni. Így már a határozatlansági reláció nem a mérések pontatlanságáról fog szólni, hanem a valószínűségi változó lokalizációját ez határozza meg a kvantummechanikában. De nem egy részecske mozgásához kapcsolódik...
Az a baj, hogy a határozatlansági reláció miatt... A határozatlansági reláció a MEGFIGYELÉSRE vonatkozik, tehát arra, hogy mi a megfigyelés közben milyen korlátokba ütközhetünk. Ennek SEMMI köze ahhoz, hogy az atommagban milyen viszonyok uralkodnak, mert az anyagi világ a mi megfigyelésünktől függetlenül létezik, szegény Heisenberg forogna a sírjában ha tudná mit tettek az Ő meglátásával (Bohr és társai).
Az elektron ...atommagba való lokalizáltsághoz olyan nagy impulzusú síkhullámok is kellenének..
Miből gondolod, hogy az elektron egy síkhullám ?
Szerinted pl a K befogással hogyan kerül a magba elektron, ha nem megy bele (mert azt mondod, hogy nem lehet beletenni)?
A modelled nem tartalmazza a tóruszok közötti kölcsönhatásokat. Nem értelek, tartalmazza. A proton tóruszokat az ellentétes töltésű elektrontóruszok ragasztják össze az elektromos töltésüknél fogva, valamint az így kialakuló blokkokat a tóruszokban pörgő/keringő alkotórészek okozta mágneses erőterek tartják össze.
A protonok egymást taszítják valamint az elektronok is taszítják egymást.
A tórusz forgatása, és az azt összetartó erők azért nem terelték el eddig a figyelmemet a lényegről, mert az erre vonatkozó kísérleti eredmények jobb fizikakönyvekben megtalálhatók, és én már ennek tudatában mentem az előadásokra.
Lásd például az örvénytereket Budó Ágoston: Kísérleti fizika I. / 273. oldalán.
A Sindely-féle előadáson hasonlatként egy másik mintapélda volt: vízbe lőtt puskagolyó, amely kis örvényterek tucatjait hozza létre. Ezek egy határréteg mentén kiválnak az „anyaközeg”-ből, és önálló életet kezdenek úgy, hogy közben a környezetük is víz. Tehát víz a vízben, mégis tapintható, szinte kemény az örvényterek burka. (Ilyen fajta hatás teszi például tönkre a tengeralattjárókat a tengeri bombák robbanásakor.)
Az előadó szerint az atomi részecskék ilyen éterből alkotott örvényterek, ami le is van írva a könyv 332. oldalán. Ezek lehetnek jobb és balmenetűek, vagyis anyag – antianyag, ami szintén ott van leírva.
Ezek a részletek (az előadó szerint) azért maradtak bővebb magyarázat nélkül, mert minden valamire való fizikus röhögőgörcsöt kap, ha az „éter” létezését említi egy amatőr.
Ennyit mára, most megyek a kocsmába, és holnap délben folytatom.
Felmerül a kérdés a pontos mechanizmusra, a jelenség taglalására. Nem az a legfőbb baj, hogy nem használ képleteket, amin a modell nyugszik, hanem az, hogy ezt szavakban sem vázolja. Mi forgatja a tóruszt, milyen erők tartják össze? Mi a kapcsolat a nukleontóruszok, és a kvarkok, illetve az erős kölcsönhatás között?
Az a baj, hogy a határozatlansági reláció miatt, az elektront nem lehet egy atommagnyi mérettartományba belokalizálni. Ez a legnagyobb probléma. Emiatt már előre feltételezték a neutron létezését, még a felfedezése előtt. Ugyanis ennek majdnem akkora a tömege, mint a protonnak, emiatt be lehet lokalizálni az atommag mérettartományába. Mert a nagy tömeg miatt eleve nagyon rövid a de Broglie-hullámhossza. Az elektron tömege viszont kicsi, ezért sokkal nagyobb a hullámhossza, az atommagba való lokalizáltsághoz olyan nagy impulzusú síkhullámok is kellenének, amik amúgy is kiszöknének a magból.
"A 2 pep (He4) egy különösen stabil szerkezet, ahol a 2 hamburgert mágneses erők kapcsolják egymáshoz. Azt gondolom, hogy két He4 nem állítható egymás mellé, mert a két alfa részecske között fellépő mágneses erők mindig taszító eredőjűek lesznek, mivel a mágneses erők a He4-en belül a pep - pep között "befelé" mutatnak. Ezért a He4 tóruszok széle MINDIG egyformán viselkedik, ami miatt 2 pep mindig utálja egymást."
A modelled nem tartalmazza a tóruszok közötti kölcsönhatásokat.
