1941. január 6-án született Budapesten, a XIII. kerületben.[1] Kommunista zsidó családból származott; édesanyja Blumenfeld Noémi (1911-1990), édesapja Szeles Sándor volt.[2] Édesanyja - akit a legtöbben Baba néninek szólítottak - gépírónőként dolgozott egy vállalatnál.[3] "Szinte vallásos módon volt kommunista", Sztálin halálhíréről értesülve zokogásban tört ki, hisztériás rohamot kapott és elájult. Erika édesapja 1944-ben halt meg, a halála pontos körülményei nem egyértelműek. Egyes források szerint a németek ölték meg egy koncentrációs táborban.[4] Egy másik szálon elindulva azonban az is felmerült, hogy egy budapesti gettóban halhatott éhen.[5] Hároméves korától édesanyja egyedül, szigorúan nevelte lányát a Budapest VIII. kerület, Bezerédi utca 11., II. emelet 2-es számú lakásban, hármas társbérletben. Ivanits István, az egy emelettel lejjebb lakó egykori szomszéd beszámolója alapján „Erika sokat volt magára hagyatott, sok időt töltött nálunk".
Általános iskolai tanulmányait az akkor a Köztársaság tér 4. szám alatt lévő Fővárosi Általános Leányiskolában végezte.[6] Egyik volt osztálytársa elmondása alapján „vörös hajú, szeplős kislány volt”, kb. 165 cm magas.[7] A régi osztálytárs így emlékezett vissza Erikára: "Nagyon ellentmondásos személyiség volt. Nagyon agilis, kifejezetten mozgalmi ember, de a magánéletét nagyon őrizte. Annak ellenére, hogy mindenben benne volt, kicsit mindig kilógott a sorból. Az osztályból nem hívott meg magukhoz senkit.” "Arra emlékszem - talán mert 14 éves kislány voltam -, hogy különös ruhái voltak. Abban az időben meglehetősen feltűnő volt és irigykedtünk is emiatt rá. Teljesen más anyagból voltak és a szabásuk is idegen volt. Mi az ötvenes években kis flanelruhákban, kordbársony nadrágban, kockás flanel-blúzban, kötött kardigánokban jártunk. Erikának volt egy-két nagyon szép ruhája, én például rajta láttam először kék-zöld összeállítást. Ezeket a ruhákat valamilyen csomagban kapták".[8]Egy 1983. október 23-án az Egyesült Államokba emigrált magyar újságíró, Földes Tamás (újságíró)leírása alapján “inkább tűnt vadóc csitrinek, mint serdülő ifjú hölgynek. Haját fiúsan rövidre vágatta, szívesebben járt nadrágban, mint szoknyában".[9] Az 1940-es évek végén három hónapot töltöttDániában a Red Barnet nevű egyesület szervezésében, amelynek célja a háború után elszegényedett országokban élő gyermekek felkarolása volt.[10]
Ukrajnának ma zsidó miniszterelnöke van, de az orosz propaganda szerint a mai ukrán rendszer antiszemita és fasiszta. Persze nem állítom, hogy nincsenek antiszemiták a mai Ukrajnában.
"Zoltai Gusztáv (Zucker Gerzson) munkásőr a kecskeméti repülőtér őrszázadában teljesített szolgálatot tizedesként, majd 1968-tól 1976-ig Komlós János ávós tiszt művészeti titkára volt, 1991-től köztudomásúan a Mazsihisz (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) igazgatója."
Bár őt nem gyilkolták meg az oroszok, de megsebesült, halálra ítéltek, aztán életfogytiglant kapott, az egész fiatalságát Kádár börtönében töltötte. Csak 1970-ben, 33 évesen szabadult, s utána is elég nehéz volt az élete.
Zsidó származásúak is szép számmal részt vettek az ötvenhatos forradalomban.
Sorozatlövés, nyaklövés, tüdőlövés, koponyalövés, agyroncsolás – olvashatjuk az elhalálozások okait a könyv mellékletében a nevek mellett. Eszerint Erika a VII. kerületi Péterfy Sándor Utcai Kórházban halt meg; nyaklövés érte.
Az adatokból az is kiderül, hogy Szeles Erika Kornélia Budapesten született a XIII. kerületben Blumenfeld Noémi gyermekeként, de utolsó bejegyzett lakcíme a VIII. kerület Bezerédi utca 11. szám alatt volt.
Havas Szófia apja Horn Géza (Horn Gyula testvére), aki 1956-ban halt meg, egyes információk szerint a forradalmárok ölték meg. Havas anyja orosz, akit az apja az ötvenes években Moszkvában ismert meg. Anyai nagyapja szovjet tábornok volt, aki a II. világháborúban esett el. Apai nagyapja szociáldemokrata volt, akit 1944-ben a Gestapo gyilkolt meg.
Családi tragédiái miatt megértem az elfogultságát.
