Na szép! Már négy mondatot sem tudok normálisan leírni. Szóval, pár napja ismerkedek a témával. 51 éves hobbifutó vagyok, de most ősszel kipróbáltam a Budapest Maratonon a 10km-es távot, és talán az újdonságnak köszönhetően megfutottam a legjobb időmet, 58 perccel.
Egyenlőre a könyvet olvasom, és nézem a youtube-videókat, de nagyon tetszik ez az egész ChiFutás dolog.
Érdi futótársam, Györgyi nemrég chi futás alapképzésen járt, én pedig megkértem, hogy írjon róla pár szót, mert nagyon kíváncsi vagyok a tapasztalataira. Régóta szeretnék már egyszer eljutni egy alaptanfolyamra, a könyv[...] Bővebben!Tovább »
Nekem pedig szépen, csöndben rendbe jött a térdem. Előző futó éltemben minden harmadik lépésnél reccsent egyet. Tavalyi újrakezdésem után nem sokkal előjött a fájdalom. Emiatt is változtattam stílust. Voltam tanfolyamon is és mára teljesen rendben van a térdem. Most az achillesem vacakol, mivel azt használom rugózáshoz. :)
Megvolt az első maratonom. És ezt többek között a csínek köszönhettem!
Végig figyeletem és sikerült a tartásomat majdnem helyesen tartani. Semmi nyak, váll fáradtság nem volt. A fejem nem lógott, lábaim nem fáradtak el. A tempóm szinte végig egyenletes volt. Úgy fejeztem be, mintha nem is futottam volna.
Nem véletlen, hogy kedden már Erzsikéztem.
Biztos vagyok benne, hogy a csí nélkül nem ilyen lett volna.
Ma úgy érzem, kicsit segített a csí a sárkányi őrületen. Mármint rajtam. Baromi meleg volt, ami nem előny egy ilyen dimbes-dombos versenyen. Kétszer is volt olyan gondolatom, hogy gyaloglok kicsit.
De sikerült rendeznem a tartásom, és a gondolataimat. Nem volt gyaloglás.
Szerintem is túlzott dőlés lesz az oka, a vádlinak elméletileg lazának kell maradnia végig.
Én spec egy erősebben megfutott lejtő miatt kínlódok már 2 hónapja.... megnyomtam, és olyan terhelést kapott a combomnál levő izület illetve IT, h azóta is fáj időnként rendesen, alig futok vele sajna... elvitt a hév no, és nemfigyeltem eléggé a tartásra, csípőforgatásra, lépésre....
Az nekem is szokott, valoszinuleg az uj mozgas miatti ismeretlen terheles neki, kicsit tuleroltetodik. Ovatosan vele, ha begyullad az achilles ( ha a sarkad hatso reszenel, az in tapadasi helyenel is faj, foleg reggelente, bemozgatas elott, az mar nagy baj), akkor abbol honapokig tarto pihenes lesz. En tavaly aprilistol decemberig nem futottam egy metert se...
Sziasztok! ChiFutó honlapot építgetek, szívesen veszem a tapasztalataitokat, hozzászólásaitokat, észrevételeiteket, kérdéseiteket, véleményeteket. A honlapot ezen a címen éritek el: http://www.futamami.hu
FB oldalon csatlakozzatok a ChiFutók Klubjához. Mi ChiFutók tartsunk össze! Like!
Vadlidban felul, maga az izom, vagy a labszar kozepso/alos resze, ami az ín?
Egyebkent szerintem tulsagosan eloredolsz, nekem is volt ilyen, neha most is, de mar ritkan. Ha 5:30-6:00 perces ezreknel lassabban futsz, akkor nagyon minimalis eloredoles kell, sot, szinte semennyi, probalj meg arra koncentralni, hogy kihuzd magad, egyenes legyen a hatad, de ne dolj hatra. Ezzel altalaban mar elered azt, hogy a gornyedtebb testtartashoz kepest elorebb kerul egy picit a sulypontod, es ehhez a sebesseghez szerintem ez eleg is.
Most kezdtem átalakítani a futóstílusom az itt leírtak szerint. 2 futáson vagyok túl és a vádlimban reggelente, vagy pihenést követően merevséget érzek és alig tudok elindulni. Kis idő múlva "bejáródik" és akkor már nem érzek semmit. Ti is tapasztaltatok ilyet? Pihenjek többet esetleg, vagy folytassam a futásokat?
Nagyon jó. Én most csak a technikára figyelek, meg hogy örömfutás legyen. Ha nem megy, nem erőltetem, inkább a minőségre törekszem, nem a mennyiségre. A futás egyvalamire megtanít:
mindig vannak gyorsabbak nálunk, mindig vannak lassabbak, aki gyorsabb, azt elengedjük, aki lassabb, azt megelőzzük, de magunknak futunk.
En tovabbra is ovatosan, kicsi dolessel, egyenes tartassal igyekszem futni, es en is nagyon elvezem most, rovidebb tavon jo sebesseg is megvan. Ha valamire figyelni szoktam, az a labfej lazasaga, hogy ne feszitsem allandoan a labszarizmaimat lepesnel. Ezt a magam ala eso labat kevesb erzem, probalok nem tul elore erkezni, sot, gyakran majdnem sarokra, presze mindenkeppen a sulypontom alatt, nem elorenyujtva.
Volt sikerelmenyem is, brutalfutason 3:40-es ezerrel kezdtem terepen, nehezitesekkel, igaz, majd kikoptem a tudom, es a 7km is 31:44 lett furdessel kuszas-maszassal egyutt. Szoval a sebesseg egesz jo lett, bar a tavot meg nem merem nagyon emelni (meg idom sincs eleg most), de a lenyeg, hogy veig elveztem, es jol ment a futas - marmint labilag, a tudokikopeset es a gyomorgorcsot nem szamitva... :o)
Az utóbbi pár chi futás alkalommal még arra jöttem rá, hogy igazából nem lép a lábam, hanem esik magam alá. Nehéz elmondani, de az érzés teljesen az, hogy magad alá esik...
Az alakformálás topicba írtam, de akkor ide is beirom. Kb. 1 hónapja próbálkozom a chi futással, de tegnap lett meg az igazi áttörés. Egy barátom megkért, hogy
legyek segítője egy vizsgán, ami 1 óra futásból, vívásból, birkózásból stb. áll. Felajánlottam, hogy szívesen leszek segítő a birkózásban, de mondta, hogy most
már az a szabály, hogy a segítőknek futni is kell. Ha kell, hát kell, úgyhogy elkezdtem rá edzeni, de ha már futunk, akkor fussunk jól. Heti 2-3 alkalommal futok,
kb. 10 perccel kezdtem, és a tartásra, dőlésre, kéz poziciójára, meg a kéz-láb összeszinkronizálásra figyeltem leginkább. Tegnap viszont sikerült az áttörés:
teljesen lazán futottam 52 percet, és még volt bennem vagy fél óra, alig fáradtam el a végére, valahogy ráéreztem az egészre. A futás vége lett az igazán
jó, ekkor el tudtam lazítani a csípőmet, ami eddig nem ment, és onnantól kezdve tényleg maguktól mentek a lábak. Végig megvolt a flow, nagyon jó érzés volt,
úgyhogy a végén még egy laza sprintet is lenyomtam. Úgy érzem, hogy nem csak a fizikális formára kell figyelni, hanem a mentális állapotra, érzelmekre is,
mert ezek oldásával (örömfutás) lazul el a test annyira, hogy bátran engedje az előredőléses, csípő ellazításos, lábfej ellazításos mókákat.
Mivel leginkább semmi sem tereli el a figyelmem, így tudok magamra koncentrálni közben... minap is megesett, h az első kilóméterben iszonyat fájt a bal vádlim, combom.... ilyenkor megállok, rendezem magam és laza futással pár km alatt el is múlik. Tapaszlat, h néha jó megállni egy pillanatra, ha nagyon szétesik a tartásom, utána mintha repülne az ember :-)
Egeszen biztosan tulzottan eloredoltem. Ezert is mondom, nem a rendszerben van a hiba - bar azt is tartom, hogy nincs mindenkinek udvozito megoldas -, egyszeruen nem jol csinaltam.
Lehet, hogy túlzottan előredőltél, nem? Olyan 2-3 centis dőlésről van szó elvileg, ha jól emlékszem.
Na de ami szerintem inkább a gond lehet: előfordulhat, hogy elrugaszkodtál, ahelyett, h "banánhéjhámozós" módszerrel emelted volna a lábad?
Én ezt vettem észra magamon, h ha nem figyelek, akkor elrugaszkodom; terepen meg főleg nem megy az erre koncentrálás, és lehet, hogy ez okozta a gondot nálam...
Ezért is mentem ma a városban a hosszú futásomra, próbáltam a dőlésre meg a hámozásra figyelni.
A sarkamra kiíváncsi vagyok, mennyivel viseli meg jobban a 17km, mint a tegnapi 5kili....
Alighanem neked eleve jobb a testérzékelésed/testtudatod...
Én sokszor futás közben rájövök dolgokra, aztán később elfelejtem, és csak mire sokadszor rájövök, addigra jegyzem meg. Bár ez inkább memóriagyengeség.. :D Na amúgy a taijiban nagyon kijön, hogy milyen rossz a testérzékelésem, ha nem nézek oda, nem tudom sokszor, mit csinál pontosan a kezem-lábam-stb... :( Azért lassan fejlődik.
En viszont visszaalltam a regi, "normal" futashoz hasonlobbra. Decembertol probalkoztam a csizessel ugye, de februar vegere ugy befajdult a sarkam, hogy jarni is alig tudtam. Igy marciusban nulla kilometert futottam, sarokparnaval jartam, es szenvedtem. Nyilvan nem tudhatom, hogy mitol jott ez, most mar mondhatom, hogy a ket lehetoseg kozul (csontkinoves, vagyis sarkantyu, illetve talpi bonye gyulladas) minden bizonnyal az utobbi volt, mert mostanra mar nagyjabol elmult, kicsit meg erzem a sarkam, nem kellemes, de nem faj, es pont futasnal tunetmentes, inkabb gyaloglasnal erzem. A talpi int pedig semmi mas nem rangathatta meg, mint a valtoztatott futostilus, hiszen amugy is pont a ket elso kicsit hosszab futasomnal fajdult be. Mibel osszehasonlitasi alapom sincs masrol csifutas temaban, marmint vizualisan, valamint foleg magamrol nincs reflexiom, hiszen nem latom magam, de szinte biztos vagyok benne, hogy nagyon elore doltem, es nagyon az elulso talpparnamra leptem, es alig ert le a sarkam. A ketto egyutt valoszinuleg nem tetszett az amugy is ludtalpas talpi inamnak.
Marcius elejetol ovatosan megint futok. Most szinte csak terepen, es visszaalltam arra, hogy figyelek a tartasomra, hogy ne gorben fussak, de direkt nem probalok elore dolni, csak arra figyelni, hogy szep egyenes hattal fussak, es magam ele sarokra ne lepjek, inkabb telitalpra lepek, illetve inkabb egy nagyon kicsit sarokra ugy, hogy picit elorebb lendul a labam, es a sarok talajfogasara nem nehezedek ra, hanem a lendulet tovabbvisz, es az egesz talp nyomodik le inkabb lepesnel, szoval egy nagyon hangyanyi atgordules van, de korantsem annyi, mint regen, de semmikeppen sem kifejezetten a talpparnara lepek.
Azota ujra eljutottam a 10km nagysagrendjebe, sot, negynapos unnep alattt 4x futottam a matraba, az elmult evek messze legelvezetesebb futasai voltak, gyakorlatilag mind a negy folyamatos flow volt, azota is csak arra gondolok, ha valami szepre akarok gondolni. Nem nagyon tiltakozott semmilyen alkatreszem, nagyon jol estek. Azota inkabb rovidebbeket, 6-8 kmeket futok, de inkabb temposabban, meg joleso, de mar messze nem beszelgetos tempoban, olyan 5 perces ezrek korul. Nagyon jol esik, foleg a reggeli huvosben a fak kozott suhanni... :o)
Valoszinuleg en vittem tulzasba a dolgot, a sajat hulyesegem volt, hogy atestem a lo tulso oldalara, plane, hogy a tempo a hat perces korul mozgott, ahhoz nem kell se nagy doles, se talpparnan tipeges, mint az 1500-as olimpikonoknak. Most tervezem, hogy valamelyik hetvegen lemegyek egy palyara, es felvetetem valakivel videora par kulonbozo tempoju futast, melyiknel milyen a stilus, a lepes, a testtartas.
Hat en igy jartam. Szoval esszel minden valtoztatast, talan ennyi a tanulsag, meg hogy lehetoleg ne egyedul konyvbol, mert az nem biztos hogy jora vezet.
Nekem önmagában már elég az a tény is, h immár olyan 2000 km után sincs semmiféle "sérülésem" fájdalmam, rendre 1-2 nap alatt kipihenem magam, és időnként mintha működne a dolog egészen jól futás közben, szinte automatikus mozgással.... sőt, ha úgy érzem, h valami nem korrekt, simán tudom menet közben korrigálni az enyhe fájdalmat, fáradtságot is.
Átlagtempó lassan-lassan azért növekszik, most olyan 5:30-5:45 már kényelmes :-)
Érdekes, hogy mennyire különböző területeken bukkan fel a csízés...
Balogh Béla előadásában ("Mit tehetünk magunkért?") beszél a hipnotizált ember járásáról, azt mondja, úgy indul el, h 'megdől, mint a pisa-i ferdetorony, és csak akkor lép, mikor már egyébként eldőlne'.. 4' (4:30)-tól itt:
Nyilván ez a természetes járásmód, azért jön elő öntudatlan állapontban, nem a megszokott a természetes.
Én magam nem haladtam semmit, úgy érzem :(, igazából figyelgetem magam, és azt vettem észre, az előre dőlés nem igazán megy egyenes testtel, úgyhogy ezt kéne gyakorolnom. Derékban 'megtörök', ha jól érzem. (Majd a gyerekeimet megkérem, h fotózzanak/filmezzenek le.)
