Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Ide jöhet bármi az összeírástól, a sorozástól, a bevonulástól, a szolgálattól, a leszereléstől, a tartalékos szolgálattól, a megtörtént és a meg nem történt, az utólag már jó és nem jó élményektől bármiről. Eredetileg csak sorkatonákra gondoltam, de egye fene, ennyi év elteltével jöhetnek a hivatásosok, sőt még a tsz-ek is :-)))
Minden bizonnyal egy században szolgáltunk, mert abban az időben maradt egy konyhás/örszolgálatos század, a másik a 3.század szedte az aknát
Itt hever a polcomon egy saját kezüleg felszedett taposóakna, hatástalanitott gyutaccsal, sikerült egy szabi idején hazalopnom :)
Valami alapján kiválogatták kik kerülnek az aknás századba, de aki valamiért nem akart, azt nem kényszeritették
Ha te egy évvel később vonultál, és együtt voltunk abban az időben, akkor bizonyára te vagy az egyik aki tiltakozott hogy ő bizony nem cipeli a vizeskannát és más alantas dolgokat ami a kopasz feladata volt
:))
Sajnos akkor már az öregkatona tekintélye kevesebb volt, azt a lázadást is rendbetette a szakaszparancsnok Cenki hadnagy /ugrott be most a neve/, hogy igen az öregkatona is cipelje a vizeskannát
Szégyen volt :))
Sárgaborsó főzeléket, betonnak neveztük, utálta a legtöbb katona, nem is mentünk le vacsorázni olyankor
Sárközi főtörzs hadtápos a század anyja, meg is jegyezte, otthon soha nem fognak ilyen jókat enni
Meg kell mondani ezen kivül nagyon jó kajáink voltak, panaszom nem lehet
Ezen az aknaszedés idő alatt még tízórait is kaptunk
Basszus!
Emlékszem hogy néhány újonc kiképzésen még könny is szökött a szemembe, egy esetben elhajtottam a rajvezetőt a k*anyjába is, mindezek ellenére az idő megszépiti azokat az emlékeket
Azért válaszolok erre a hozzászólásodra,mert magam is ott voltam akkor, és ugyanazt csináltam a hegyes bottal pufajkában,alumínium sisakban,cvsak a 3.sz.3.sz.3.ik rajában, igaz 1966-69-es voltam,tehát hozzád képest "kopasz" Mindenesetre úgy rémlik,emlékszem is rád.
Minden úgy volt ahogy írtad,valóban érdekes "élmény"volt az a 8 hónap.
Nekünk persze volt még egy 8 hónap 68-ban,amikor az s-100-at csináltuk.
Tulajdonképpen a mostani kerítés építés okán,jutottam el a cikkedhez,mert ilyeneket kerestem.
Kerestem már ilyet máskor is,de akkor nem találtam hasonlót. Nem tudsz véletlenül még ilyeneket,hátha régi ismerősre akad az ember. Mi akkor Pestről vonultunk be,és a társaság fele pedig helyi Vas megyei,vagy Szombathelyi volt,nagyon jó társaság.
Úgy van ezekkel a dolgokkal az ember már,hogy minél régebben volt,annál jobb visszagondolni rá.
Neked volt jó, mert ilyen a beállítottságod. Imádod, ha szívatnak, ez már a te problémád... de ne csak magadból indulj ki...
(Láttam a hozzászólásodat a Domina Úrhölgyeidről, ennek nyomán keveredtem ebbe a topikba.)
Nekem volt tartásom, újoncként is. Persze, a napi munkát, takarítást megcsináltam én is, ahogy kellett, de alázni nem hagytam magam, nem is szemétkedtek velem. Emlékszem egy esetre, amikor hasonló hülyülésre került sor és én egyáltalán nem vágtam hozzá jó képet, sőt utáltam a szituációt.
Egyik este egy szomszéd hálóba kellett átmenni valamiért, ami egy másik századé volt. Hogy is mondjam, kevésbé intelligens csapat volt, mint a mi századunk. Már nem emlékszem, hogy a sapkát kellett volna levenni, vagy nem jól köszöntem, de elkezdett ott szórakozni velem az egyik paraszt (menjen ki, jöjjön be stb.).
Én viszont baromira nem voltam vicces kedvemben, látták is rajtam, aztán békén is hagytak, ennyi. Nem egy különös történet, csak valamiért megragadt, talán akkor utáltam legjobban az egészet.
Te meg erre gerjedsz... :-) hiába, sokféle ember van.
Azt persze nem mondom, hogy ha gond volt akkor nem ugráltatták azt a pár embert aki tényleg tudta, mit kell csinálni de ennek a világon semmi hasznát nem láttam. 4 hónap debreceni kinlódás után egy évig voltam hirműhelyes de attól szarabb hely kevés volt. Szaktudás ide vagy oda az AEGÜh-tól a konyhamunkáig és az udvarsöprésig mindennel megtaláltak. Örültem amikor át tudtam keveredni a Vasváriba. Ott igazán semmit nem kellett csinálni mégis legalább öreg katona létemre békénhagytak. Igazán viszont a két év alatt egyszer azt nem mondták legalább, hogy fasza gyerek vagyok. Ugyanazt kaptam mint akit 8 általánossal behoztak és próbáltak kiképezni müszerésznek.(vagy még azt sem)
Helye válogatja. Tudom, hogy egy légvédelmi rakétaosztályhoz annak idején keményen válogattunk, meg volt határozva, hogy milyen kezelői beosztásba milyen előképzettséggel lehetett behívni. És meglehetősen szűk volt a tűrés.
Jó, ez a nyolcvanas években volt bevált gyakorlat, utána lényegesen csökkentek a lehetőségek.
Láttad ezt a szép ződ szerkezetet itt a képen. A legjobb kezelőm annak idején egy villamosgép szerelő volt, aki bevonulás előtt mozdonyvezető volt. Nagyon sok időt eltöltöttünk együtt abban a szűk kis kalitkában, de mire elérte a rutinos öregkort, akkor bármiben számíthattam rá.
Igazad van, hogy az ifjúság a tudnivalók elsajátítására találjon valami motivációt, az fontos. De nem minden értelem nélkül. Hogy a vitéz odafigyeljen arra, amit mondanak, esetleg meg is tanulja, az fontos, ezt el lehet érni különféle szívatós módszerekkel, ahogy te is írtad, de el lehet érni az előadó személyiségével is. Ha az előadó nem kizárólag kiképző, hanem pedagógus is, akkor már majdnem nyert ügye van.
A katona ugye az esetek többségében elég könnyen el tud aludni, bárhol, bármilyen testhelyzetben, akár menet közben, esetleg nyitott szemmel is. Szakharcászat foglalkozást tartottam, amikor is észrevettem, hogy az egyik harcos elaludt. Változatlan hangnemme, - nehogy felébresszem valamivel - elmondtam a többieknek, hogy bármi vezényszó lesz, maradnak a valagukon, a rajparancsnok figyeli a faszit, és amikor mozdulni látja, Föl! Vigyázz-t ordít. Én meg utána leültem a vitéz mögötti padba. És nem kellett három percnél többet várni, az alvó elkezdett mocorogni. Ekkor a rajparancsnoki ordítás, szem kinyit, engem nem lát sehol, erre úgy felugrott, hogy felborította a padot is. Na azt a röhögést, ami ezután volt, nem felejtették el egy ideig. Nekem viszont nem volt gondom, hogy foglalkozás hátralévő idejére mivel tudom lekötni a hallgatóságot.
Abban persze volt némi könnyebbségünk, hogy elektronikával alaposan megpakolt légvédelmi rakéta berendezéshez eléggé megválogatták a katonáinkat. A 80 százalékuk érettségizett volt, de a diplomás sorkatona se volt ritkaság.
Miután megkapták a szükséges kiképzést, onnan már nem volt kétséges, hogy miért vannak ott. Jó időnek kellett eltalnie ahhoz, hogy egy katonát önállóan ott lehessen hagyni a berendezés mellett készültségi szolgálatban. Viszont ha odáig eljutottunk, akkor már volt értelme az egész addigi gyötrésnek.
Én lenyomtam a 2évet sorkatonaként. Azt láttam, hogy hasznosan is el lehetett volna tölteni azt az időt. Két év alatt mindenkiből a neki megfelelő beosztásra jó katonát lehetett volna nevelni és ellátni komoly katonai ismeretekkel. Sajnos ezhelyett inkább az értelmetlen szivatás ment minden cél nélkül. Az előképzettségre semmit nem épitettek. Lehettem én rádiómüszerész, tudhattam morzézni, géptávirni (akkor az fontos volt), lehettem én egyesületben sportlövész, ez semmit nem ért. Isten tudja honnan előrángatott bunkók tartottak előadást nekem olyan (olyan és nem olyasmi) készülékek kezeléséről amit én civilben évek óta javitottam. Persze, hogy nem lelkesedtem az egész katonásdiért pedig maga a katonás életvitel közel állt volna hozzám.
Na lenne ám nagy felzúdulás! Meg amit leírtál, amiatt nem volt a sorkatonai szolgálatnak a múltban sem semmi értelme.
Érdekes, azok a hülye svájciak - mert ehhez se értenek, nemcsak a pénzügyekhez - fent tudják tartani a sorkatonai szolgálatot. Viszont nem úgy, mint mi tettük. Ott valóban fél év a sorkatonai szolgálat, ami alatt kemény tanulás és gyakorlás megy rogyásig. Utána meg leszerelés, és egy ideig nem találkoznak. Igaz, a leszerelés úgy történik, hogy visz magával néhány dolgot a leszerelt hadfi. Nem az ócska zoknit és tornacipőt, mint nálunk, hanem a komplett hadiruhát és a hadi puskát lőszerrel természetesen. A cuccnak a szekrényt nem viszi, mert azt otthon kap, hacsak meg nem veszi. Természetesen megteheti, hogy tovább katonáskodik, de az már más kategória.
Annyiban igazad van, hogy kell egy kis meló is a katonának. De csak annyi, hogy megtanulja megbecsülni maga körül a dolgokat. A látszattevékenységnek, a kiképzés címszó alatt építkezésnek és egyéb dolgoknak nincs értelme, mert csak megútáltatják a fiatallal még a fogalmat is.
Ez természetesen az én maszek gondolatom a témáról. Valami 17 évet töltöttem el abban a fajta egyenruhában, és nem én hagytam ott a sereget, hanem a sereg hagyott ott engem.
Ezt így írod te. Más meg úgy van vele, hogy kell a sorkatonaság - de másnak. Menjen más, a más gyereke. Ismét nemzeti sport lenne a sorkatonai szolgálat elkerülése.
Én jó néhány évet lehúztam a seregben, de én csak erősen korlátok közé szorítva látnám értelmét a sorkatonai szolgálatnak. Mindenképpen kellene valami, mert a fiatalságot meg kellene tanítani* (hangsúlyozom, tanítani, és nem beleverni és rákényszeríteni) a katonásdi fortélyaira. Másképp az alkotmányban leírt "a haza védelme" lózungoknak nincs értelme. Ha a fiatalt idejekorán meg lehetne tanítani a mesterség apró fogásaira, akkor talán nem a különféle épületek, volt laktanyák paint-ball háborúkkal való tönkretételével foglalkozna. Amelyiknak meg van hozzá affinitása, az csinálja, de komolyan.
* Akik a fiatalokat tanítják, azoknak nem is kiképzőknek kellene lenniük, hanem pedagógusoknak, nevelőknek. Hogy azt, amit kell azt meg tudják tanítani, ne pedig rákényszeríteni.
De most akkor a kérdés: MIBŐL?????
A meglévőre sincs pénz, nem az ilyen vágyálmokra. Nincs ágyú, tank, repülő, abba üzemanyag. Még puskát sem tudunk a katona kezébe adni, mert azt is elkótyavetyélték.
Nem tudom, mikor vonultál be. Mikor hajdan elkezdtem, akkor még csak 46-os méretig csináltak katonai lábbelit. Ha valakinek extra nagy méretű lába volt, az természetesen extra szarakodással is járt.
Nekem a bevonuláskor volt egy évfolyamtársam, akinek bizony 48-as lába volt. Végül is valami két hétig a saját tornacipőjében járkált, addigra lett készen a lábára külön gyártott rakás lábbeli.
Ám ez még csak semmi. Rá egy évre bevonult egy srác, akinek 52-es lába volt. Még mondogattuk is, hogy ez akkor se dől el, ha lelövik. Akkor is úgy kell hanyatt lökni.
Nekem erős 47-es lábam van, ugyhogy se kimenő cipőt se csizmát nem találtak bevonuláskor
Ketten is nyomták rám a 46-os csizmát de nem sikerült
Lett futkosás, mi legyen, civil ruhák már bezsákolva
Aztán kinyitották és visszaadták a fekete hegyesorrú magasitott sarkú félcipőimet, ami akkor nagyon divatos volt
Tetézem azzal, hogy legmagasabb lévén I.század-I.szakasz-I.raj első embere voltam
Gyakorlatra nem kellett kimennem vagy 2hétig de közröhej voltam amikor reggeli-ebédhez masiroztunk , az egész laktanya röhögött rajtam, pláne a nadrág is rövid volt félcipőhöz
Aztán a cipőgyárban /Szombathely/megcsinálták a csizmát, aminek szára arányosan olyan hosszú volt hogy nem fért a vaságy alá előírás szerint
Párszor kivágták a folyosóra, mig meg nem szokták hogy ez egy különlegesség
Karácsonyi szabira még abban a fekete cipőben jötte haza, a szabi papiron rajta volt hogy engedélyezve :)
Aztán elkészitették a kimenőcipőt is, a kimenőzubbony is egyedi gyártás volt a karhosszúság miatt
Határzárás, vasútbiztositás, száj-körömfájás miatti zárás, épitkezés a Derkovits lakótelepen, épitkezés a laktanyában, Körmenden is valami laktanyát épitettünk pár hétig
Ami talán kalandnak nevezhető volt, az az aknazár felszedése '67-ben 8 hónapig
Önkéntes jelentkezés volt, aki majrézott vagy másért nem vállalta, nem volt kötelező
Persze azoknak szinte mindennap szolgálat és kiképzés volt, alig egy csonka század maradt erre a hárombol
Napi 40Ft-ot fizettek pluszban és tízórai is volt, fegyver leadva, szolgálat semmi,
napi 8-9 óra, benne a ki-bevonulás.
Elöl összevarrt pufajka kabát és nadrág védőruhának, gumicsizma, ha robbansz le lehessen vágni könnyen, arcon alu álarc plexi ablakkal és vagy 2mes szúrobot és egyébb szerszám a felderités, felszedéshez
Valamely oldalon olvastam, hogy a "kapitalisták" megpróbálták átcsalogatni a katonákat, akár félmeztelen nőkkel is
Ilyen eligazitás volt nekünk is, nehogy átmenjünk, vissza szólni köszönni is tilos volt az osztrákoknak
Hááát, átmenni nem is, mert volt mögöttünk fegyveres őrség más egységektöl idevezényelt hivatásosak, de a köszönés azért később elment , ha jött az osztrák határőr vagy a paraszt melózni
Jellemző volt persze a "kapitalistákra", hogy a politikai tiszt hozott valami osztrák ujságot és az volt benne fényképpel, hogy géppuskás páncélautóval kényszeritik a sorkatonákat az aknamező felszedésére
Naa, az a páncélautó az ivóvizet hordta és vízágyú volt, nem géppuska :)
Az a 8 hónap kellemes laza volt
Leszerelés után 2-3 évvel motorral huztam el a laktanya elött érdekes érzés volt,
ma már inkább nosztalgikus, nem örömteli
Ma ott van a közlekedési szab.sértési rendőrség és valami rendőri készenléti csoport is
Gondoltuk - reméltük, hogy nem vagy terrorista. :-) Én itt ebben a kis faluban láttam már mindenféle "csúnyaságot". AMD (éles garantáltan!), kézigránát, a legkülönfélébb bomba, stb. Szerencsére egyik sem rossz fiúknál. Persze azoknak is van csak azok nekem nem mutogatják. Az erdőtüzeknél szoktam félni, hogy ha egy lőszer felrobban a tüztől akkor...game over...
Én elhiszem, hogy te nem akarsz senkit felrobbantani (megjegyzem, néhányakat nem ártana), de ez a rendőrt, ügyészt, bírót nem fogja érdekelni. Őket semmi egyéb nem fogja érdekelni, hogy nálad robbantószer van, ami ugyebár bűncselekmény, méghozzá állapot-bűncselekmény. Addig tart, amíg van az anyagból. Ha már nincs, veled nem fog foglalkozni a kutya se.
Nekem volt néhány méter gyujtózsinórom. Arra használtam, hogy kb 15 centis darabonként meggyújtottam és égve bedobtam a kollégáim irodájába. Arra persze vigyáztam, hogy az irodában kő burkolat legyen. Na meg olyankor menekülni is kellett, de izibe.
Nyugodj meg, már eldöntötte. És úgy döntött, hogy minden olyan cucc, ami ahhoz szükséges, hogy robbantani tudjál, robbantószernek minősül. Még egy egyszerű drót is. Feltéve, ha gyutacs van a végén.
Ugyanez karbiddal is mûködött. Kilós Rizomaltanos dobozba harmadáig víz, fölé géz, hogy épp ne lógjon bele a vízbe, aztán rá egy jó marék karbid, fedél szorosan rányomva, majd megrázogatva be a vízbe...
