volt valaha Nyíregyházán egy középiskolai katonai kollégium.sokan jártunk oda az idők során.
kíváncsi vagyok hányan találunk ide és lesz-e mondanivalónk!
masfel hete megtartottuk idestova a 35-os talinkat. jol sikerult. ugyan nyiregyen nem voltunk, de szepen osszejottunk. ezuttal nem teszek fel fotokat, azt az osztaly kapja meg.
korabban irtam, hogy mi voltunk mar egyutt egy miskolci rockfesztivalon, amit 80-tol minden evben megrendeztek. talaltam rola a fortepanon fotokat, hatha megtalalod magad rajta. ennek kornyeken nezegess.
na szoval lezaljott immar masfel eve az kovetkezo esedekes osztalytalalkozo (30). mellekelek nehany kepet. Hagymacskat es Fecot is megtalaljatok rajta. akkoriban abban maradtunk, hogy az iden csinalunk egy rendkivuli, 50 evesek lettunk talalkozot is. remelem osszejon. korabban mindig soston a honvedsegi uduloben laktunk, legutobb ahonvedseg malyi udulojebe mentunk at. nagyon kellemes hely, ha esetleg terveztek hasonlot, es persze teszko gazdasagos.
Két ejtőernyős zuhanás közben beszélget. Azt mondja az egyik: - Te, innen fentről az emberek tényleg hangyáknak látszanak. Mire a másik: - Nyissuk ki az ernyőt te marha, ezek tényleg hangyák...
Az RS-4/4 típusú ernyő (mindegy,hogy A vagy LA változat) cca 74 négyzetméter.Tapasztalatból tudom,egész jól megtenították 12 év mélységi felderítő szolgálat alatt.
Az ügyben még tart a vizsgálat, így nagyon nehéz bármit is gondolni, hisz a végső változat a vizsgálatot lezáró jegyzőkönyvben lesz.
Nagyon valószínű, hogy az ugró termikbe került, amiben gyakorlott ugróknak is nehéz lavírozni, ez által sodródott el. Ebből kikerülve már nem sok lehetősége volt. Egy teherautó pótkocsijára ért "földet", ami kb 80 km/h sebességgel közlekedett a 4-es úton. A menetsebességtől belobbanó ejtőernyő (130 négyzetméter) lerántotta az árokba. A többit gondolom a hírekből mindenki tudja.
Ez egyébbként a kiállított repülőgép - amiről, korábban már tárgyaltunk - közelében történt.
Nekem meg elsőre az 50-es évek beli államosítások jutottak eszembe. Nagyapám sokat mesélt róla, mert még a 80-as évekre sem emésztette meg, hogy akkor elvették tőle a földjét, jószagait. Természetesen "önként" lépett be a kolhozba ő is, mint a többi sorstársa. Ez jutott eszembe analógiaként, mert most megint olyan idők vannak, amikor úgy néz ki, hogy elvárás, hogy önként mondjunk le arról, ami a jog szerint megillet.
Döbbent csend. Ez lenne az ideillő kifejezés. Európai kultúrkörben teljességgel szokatlan és idegen, hogy bármely kormány, ideértve a fehér orosz adminisztrációt is, visszaható erejű jogalkotásba fogjon. A római jog óta (jogi kar I. félév) elfogadott, hogy bármely jogszabály, csak a kihirdetést és hatálybalépést követően keletkezett jogviszonyokat szabályoz. Ez alól akkor van helye kivételnek, ha az új jogszabály annak alanyaira nézve kedvezőbb, mint a korábbi. Ebben az esetben ez nyilván nem áll fent. A tét tehát nem kevesebb, mint, hogy a Magyar Köztársaság megmarad-e európai jogállam, avagy kívűl helyezi magát ezen és a sarokba dobja a jogbiztonság és jog állam köré szervezett eddigi életünket szabad utat engedve ezzel a demagógiának. Természetesen mindezt a Nemzeti Cinizmus jegyében. A szavak ideje lejárt. Azt gondolom, itt már a panaszkodás, nyavajgás nem segíthet. Oda kell mennünk és meg kell tennünk amíg még lehet amit kell. Holnap délután a Kossuth téren lesz rá alkalom.
Zárás képpen pedig álljon itt egy gondolat eleinktől tanulságul:
