A topic címét egy próféciából emeltem ki. Isten embertársainkon keresztül is tanít,erősít, támogat, vigasztal, nevel bennünket.Szükségünk van egymásra, hogy Isten országa növekedhessen bennünk/közöttünk.
Felekezettől függetlenül várom a tanításokat, Igemagyarázatokat, tanúságtételeket, napi áhítatokat,könyvrészleteket, Istennel kapcsolatos élményeket, amiket szívesen megosztanál másokkal is.
Ez a topic Isten dicsőségére és épülésünkre szolgáljon!
Rendbontók és kötözködők kíméljenek!
A szemlélődés a keresztény hit egyetlen igazi jövője. Ha a cselekedetek, a jó tettek nem ebből a mélységből fakadnak, akkor nem a hitnek lesznek a tettei (üres humanizmus!) és így nem is a remény tettei, következésképpen nem a szeretet tettei-legalábbis nem annak a szeretetnek a tettei, amely „soha el nem múlik” (1 Kor 13,8)
(Barsi Balázs: Krisztus békéje - Egy ferences novíciusmester naplójából - 2010 Kecskemét)
A jelen világ elmúlik, de nem a szó hétköznapi értelmében, hanem úgy, hogy létezésének gyökeréig átalakul, vagyis Isten újjáteremti. Bűn, betegség, szenvedés nem lesz benne, mert ezek a jelen világ struktúrájának részei, és nincs bennük semmi, ami érdemes lenne az örökkévalóságra.
(Barsi Balázs: Krisztus békéje - Egy ferences novíciusmester naplójából - 2010 Kecskemét)
Egy hópehely és egy állócsillag sok mindenben különbözik egymástól. Egyben viszont azonosak: mindkettőt Isten hozta elő a nemlétezésből, és ma is ugyanazzal az erővel fenntartja a létezésben. Ez a leglényegesebb tulajdonságuk: a létezés csodája. A Teremtőhöz való viszonyulás olyan alapadottsága minden teremtménynek, mely minden egyedi jellemzőjét messze megelőzi.
(Barsi Balázs: Krisztus békéje - Egy ferences novíciusmester naplójából - 2010 Kecskemét)
"– Szolgálóm felmondott, és a barátaim most egy falusi lányt ajánlanak a helyébe. Ön mit tanácsol? Fölvegyem, vagy ne vegyem?– Igen – válaszolta a sztarec –, vedd föl!
Egy kis idő múlva újra írt a kereskedő:– Atyám, engedje meg, hogy elküldjem, mert valóságos démon. Amióta a házban van, csak dühöngök és őrjöngök, s nem vagyok képes uralkodni magamon.
A sztarec ekkor ezt a választ adta:
– Nehogy elküldd! Mert angyal, akit Isten küldött, hogy észrevedd, mennyi harag van benned. Erre a régebbi szolgálód sohasem tudott volna rádöbbenteni.
A sértések feltárják azt a pontot, amelyet magam még nem fedeztem föl. Mert ha ismerném és tudomásul venném gyenge oldalamat, akkor a szót, amely emlékezetembe idézi azt, higgadtan fogadnám. Amikor a másik valamely szava felbosszant, mindig be kell látnom, hogy ott még valami nincs rendben."
Fidelis Ruppert – Anselm Grün: Krisztus a testvérben
Sőt maga Jézus is mondja, hogy nem adott át mindent, hanem majd az eljövő Szentlélek fog elvezetni a teljes Igazságra.
Mármint egy egyházat, a Jézus által Péterre (kősziklára) alapított egyházat.
Szektáknak és egyéb majmoknak nem ígért Szentlelket, sem pedig vezetést. Ők azok, akik vakon vezetnek világtalant és esnek mind sátán gödrébe.
A Szentlélek több mint 2 ezer éve itt van és vezeti az egyházát - minden további Igazságra. Ez ellen ágálni végtelen ostobaságra vall, főleg egy Jézus után 1500, 1900 évvel később alakult önjelölt, eretnek szekta fecsegéseinek felülni.
Jézus avagy a Biblia hol mondja, hogy majd másfél két évezred utáni szekta vezérek szájáról szól az igazság?
Ellenben megígéri, hogy Péterre alapított egyházát nem csupán a Szentlélek fogja vezetni, hanem Jézus azt megőrzi a világ végezetéig és azon a pokol kapui se vesznek erőt.
Erre jön pár szektás mikka makka és azt kántálja Jézus hazug volt, mert az egyház eltért az igazságtól és azt megkel(ett) újítani, majd elkezdenek olyan sátáni tanokat hirdetni a csupasz falak közt, melyeknek már köze nincs a Bibliában írtakhoz......
Volt egyszer egy férfi, aki nem hitt Istenben és soha nem habozott, hogy mások tudtára adja, mit gondol a vallásról és a vallási ünnepekről, köztük természetesen a Karácsonyról Felesége viszont hívő volt és gyerekeit is Istenbe és Jézusba vetett hite szerint nevelte, férje rendszeres bántó megjegyzései ellenére.
Egy havas Karácsony estén a feleség és a gyerekek a falusi templom karácsonyi miséjére készülődtek. Hívták az apát, de ő persze hallani sem akart arról, hogy velük menjen.
“Ez az egész történet nonszensz,”- mondta - “Ha Isten létezne, miért alacsonyítaná le magát, hogy emberként jöjjön a földre? Teljesen nevetséges!”
A feleség és a gyerekek így ismét nélküle indultak útnak. Kicsit később felerősödött a szél, a hóesésből pedig hóvihar lett. Az ablakon kinézve mindent vakító fehérség borított. A férfi a kandalló elé ülve elégedetten nézte a csendesen égő tüzet.
Néhány perc elteltével egy nagy puffanást hallott odakintről. Valami nekiment az ablaknak. A hang megismétlődött. Kinézett, de még egy méterre is alig lehetett ellátni. Amikor a vihar alábbhagyott egy kicsit, kimerészkedett, hogy kiderítse mi adhatta a furcsa hangot az ablak közelében. A ház melletti mezőn egy csapat vadludat vett észre. A jelek szerint a ludak délre igyekezhettek a téli hideg elől, de a hóvihar miatt nem tudták folytatni útjukat. Eltévedtek és végül a farmon kötöttek ki, étel és menedék nélkül. Ijedten csapkodtak szárnyaikkal, körbe - körbe repkedve a mező felett, vakon és céltalanul. Bizonyára némelyik madár nekirepült az ablaknak. Ezt hallhatta korábban. A férfi megsajnálta az állatokat és segíteni akart rajtuk. Az istálló tökéletes hely lenne nekik, gondolta. Meleg és biztonságos. Ott tölthetnék az éjszakát és biztonságban megvárhatnák a vihar végét. Miután ezt kigondolta, odament az istállóhoz és tágra nyitotta az ajtaját. Megállt és figyelt, azt remélve, hogy a madarak észreveszik az istállót és bemennek. A ludak azonban csak ide-oda repkedtek céltalanul és úgy tűnt, egyáltalán nem vették észre az istállót, illetve, hogy mit jelenthet az épület számukra. A férfi megpróbálta magára terelni a madarak figyelmét, de ettől csak megijedtek és messzebbre húzódtak.
Bement a házba egy kis kenyérért. Morzsává szaggatta és egy csíkban elszórta a bejáratig. Még mindig nem értették meg, mit akar. Most már kezdett elfogyni a türelme. A madarak mögé lopódzott és megpróbálta az istálló felé terelni őket, de csak még jobban megijedtek és a szélrózsa minden irányába repültek, csak éppen az istálló felé nem. Akármit tett, egyszerűen nem tudta elérni, hogy az istállóba terelje őket, ahol melegben és biztonságban lehettek volna.“Miért nem követnek engem ?” – morfondírozott magában türelmetlenül. “Nem látják, hogy ez az egyetlen hely, ahol átvészelhetik a vihart ?”
Addig törte a fejét, míg rájött, hogy a madarak soha nem követnének egy embert. “Ha én is lúd lennék, meg tudnám menteni az életüket,” mondta ki hangosan.
Ekkor eszébe jutott valami. Bement az istállóba és kihozta egyik saját libáját és óvatosan a vadlúdcsapat mögé ment vele. Amikor elengedte, saját libája átrepült a madárcsapaton, egyenes be a meleg épületbe. A vadludak egyenként követték.A férfi megállt és hirtelen eszébe ötlöttek néhány perccel korábban kimondott saját szavai :
“Ha én is lúd lennék, meg tudnám menteni az életüket !” Azután a feleségére és a köztük korábban lezajlott párbeszédre gondolt :
“Miért akarna Isten olyanná válni, mint mi ? Ez nevetséges !” Hirtelen minden világos lett. Pontosan ezt tette Isten. Mi emberek vagyunk a vadlibák. Vakon bolyongva, elveszetten bukdácsolunk a halál felé. Isten olyanná tette a Fiát, mint mi, hogy megmutassa az utat és megmentsen. Rájött, hogy ez a Karácsony értelme.
Ahogy a szél és a hóvihar csendesedni kezdett, úgy csendesedett és nyugodott meg lelke is, miközben ezeket a gondolatokat forgatta fejében. Végre rájött, hogy miről szól a Karácsony és miért jött el Krisztus. Hosszú évek kételyei és hitetlensége, mint a múló vihar, szertefoszlottak egy pillanat alatt.
A friss hóban térdelve elmondta élete első imáját :
“Köszönöm Istenem, hogy emberként eljöttél, hogy kivezess a viharból!”