A topic címét egy próféciából emeltem ki. Isten embertársainkon keresztül is tanít,erősít, támogat, vigasztal, nevel bennünket.Szükségünk van egymásra, hogy Isten országa növekedhessen bennünk/közöttünk.
Felekezettől függetlenül várom a tanításokat, Igemagyarázatokat, tanúságtételeket, napi áhítatokat,könyvrészleteket, Istennel kapcsolatos élményeket, amiket szívesen megosztanál másokkal is.
Ez a topic Isten dicsőségére és épülésünkre szolgáljon!
Rendbontók és kötözködők kíméljenek!
Ha szeretnétek megelőzni, nagyon elfoglalt testvéreim a kiégést, akkor gondoskodjatok tüzelőanyagról Beszerezhető naponként ismétlődő csendes szemlélődésben, imában!
Nehéz lehetett felvállalni a Jézushoz tartozást, a vele való barátságot, amikor azzal vádolták, hogy eszét vesztette és ördögtől megszállott. Ő felvállalt téged minden "bolondságoddal" és bűnösségeddel együtt! A kérdés csak az, hogy te kész vagy-e kiállni érte minden helyzetben?
Annak oka, hogy a gyakorlatban nem megy minden simán az ész törvényei szerint, az, hogy nem vagyunk tiszta szellemek.
Semmi értelme, hogy ez ellen lázadozzunk.
Az égi szellemek birodalma tökéletes, abban minden tag az igazi helyén van, és nem kíván másikat; mindegyik a maga egész lényében biztonságban, akadályoztatás nélkül ki tudott bontakozni és termékeny, a szeretet ősforrásából táplálkozó és abból adakozó a számára kijelölt hatáskörben.
Keresztényként kiválasztott vagy! Ennek alapja nem a nagyszerűséged, okosságod, kapcsolataid, hanem egyedül Isten szeretete és bizalma! Ő ismeri a hitre való készségedet és az abból fakadó képességedet a szeretetre! Ne csüggedj, emeld fel a tekintetedet Őrá és legyél hálás! /Laci atya/
Minél erősebben határoz meg bennünket a szeretet, annál inkább háttérbe szorulnak a szükségleteink, és nyílnak végtelenre a vágyaink. Az ellenkezője is igaz! /Laci atya/
"Imádságunk nem lenne őszinte , sőt , nem is lenne ima , ha nem így imádkoznánk : MI-Atyánk , tehát ha ima közben embertársainkról megfeledkeznénk" / Edward Schillebeeckx / .
Létezik üdv-egoizmus , az üdvösség privát felfogása , miszerint valaki jól megvan az Istennel , de ezt elegendőnek is tartja .
Az "Isten igen , egyház nem" ideológia nem érti meg , hogy az Úr Jézus a bűnösök szentegyházát alapította meg : az Úr Jézus szentsége , szeretete , velünk léte támogat mindenkit , hogy a hitben az ő kedvéért elfogadjuk azokat is , akik akármiért számunkra emberileg nem rokonszenvesek .
Ha ugyanis csak azokat szeretitek , akik titeket szeretnek , mi lesz a jutalmatok ? / Mt 5.46 / .
Az Úr Jézus emberi élete éppen azt mutatta meg , hogy a mennyei Atyával való szeretet-közösség létszerűen egyben minden más teremtménnyel is kapcsolatba hoz !
Amikor tehát a szamaritánusok odamentek hozzá , kérték őt , hogy maradjon náluk . Két napig ott is maradt / Jn 4.40 / .
Például , szentmise is az Isten által "egybehívottak" / görögül : ecclesia / , az egyház imája Krisztussal !
A legtöbb keresztény a méltatlanság érzésével küzd. Eljött azonban az ideje, hogy elhiggyük az Evangéliumot. Megdöbbentő, milyen készségesen hiszünk az ördögnek! − „Egy rakás kudarc vagy” − mondja ő. − „Tudom” − feleljük mi. Mégis milyen nehezen hiszünk Istennek! − „Felettébb diadalmas vagy” − mondja Isten. − Lennél szíves ezt háromszorosan bebizonyítani?” − feleljük mi.
Lehet röviden és hosszan szeretni. Az életet láthatom folyamatnak vagy egyszerűen a maga pillanatszerűségében. De ha csak a maga pillanatszerűségében látom, akkor nem tudok úgy szeretni, mint amikor hosszan, folyamatszerűen, életre szólóan szeretek. /Pál Feri/
Luk.17,21 ben Jézus mondja: "Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van."
Ha pedig Isten országa bennünk van, akkor a menny is bennünk van.
Nagyon érdekesek ezek a mondatok. :) Bennünk, benne, eggyek,......
Jézus azért jött, hogy azt ami VAN, kijelentse nekünk. Hogy Isten bennünk van. Mi meg benne. Annyira benne és annyira egyek vagyunk mint a szőlőtő és a szőlővessző. Teljesen összeforrva. A szőlőtőből nő ki. Mi meg Istenből növünk ki.
Fantasztikus ezeken elmélkedni. :)
Jézus nem azért jött, hogy megregulázzon bennünket. Esze ágában nem volt. :) Hanem elmondja nekünk mi is az igazság.
Hogy van egy Atyánk! :) Aki nagyon szeret bennünket. És minden nap az Ő színe előtt járunk. Benne élünk, mozgunk és vagyunk. Ő pedig bennünk él!!!!!! :))
Ezek szerint a menny is bennünk van? Sokunknál jó mélyen elrejtve. Mindenféle kacattal alaposan eltakarva. Csak talán egy picuri pontocska lelkünk közepén, amiből igen kevés Fény sugárzik kifelé. 😞
"Az imának és az Istennek való lelki odaadásnak mindig ugyanaz a célja : cselekedni , tettekkel gazdagítani életünket" / Avilai szent Teréz / .
Nem lehet , és nem is szabad a a hitet és a tevőleges szeretetet szétválasztani . Látjátok , hogy a tettek által igazul meg az ember , és nem egyedül a hit által / Jak 2.24 / . Mert mindenki , aki hallgatja e szavaimat , és tettekre váltja azokat , hasonló az okos emberhez , aki a házát sziklára építette / Mt 7.24 / .
A kinyilatkoztatás , az Isten szava elér minket , de ez még csak a kezdeti fokozat , mert teljes e világi valósággá csak akkor lesz , ha a hívő befogadó a szavakat , a tanítást közvetíti a világhoz , hogy odajutva fejtse ki üdvözítő hatását .
Ahogy Emmanuel Kant fogalmazott , száz tallér a gondolatban nem ugyanaz , mint száz tallér a zsebben...
A keresztény élet tehát egy körkörös folyamatban zajlik : az Isten szava eléri a hívőket , s a gondolati tudás akarattá változva világi cselekvéshez vezet . S fordítva : a szeretet megélt öröme erősíti a hitet és a tudást .
Szerzetes-klerikusok például hajléktalanokat gondoztak .
Világi hívők - szabadidejük arányában - felügyeleti szolgálatot vállaltak egy Máltai melegedőben .
"Az ember legfőbb tökéletessége , hogy Istenre szorul" / Sören Kierkegaard / .
Az ember mindig is kereste élete alapját , mert tudja , hogy önmagában nem áll meg . Az egész filozófiatörténet az arche , az elv , a princípium , a hordozó alap ésszerű keresésének a tanúja ! Mi a végső hordozó alap? A szabadság ? A világ ? Az anyag ? Az idea ? Vagy valami más ? Kinek-kinek a saját egyéni elképzelése ?
Tény , hogy az ember tökéletlen , de tökéletességet keres !
Mozart például kidobta a műveket , amikkel nem volt elégedett / az más kérdés , hogy a titkára nem teljesítette a parancsot , s inkább jó pénzért eladta őket... / .
Sokan nem ismerik be/el a saját gyengéiket , töredékességüket , de éppen ez a tagadás jelzi , hogy mégis tudnak róla , csak kellemetlennek tartják , s inkább elhallgatják .
Valaki például a környezete elől titkolnia akarta , hogy elhagyta a párja , mert annyira zavarta a kudarca . Pedig , semmit nem kell letagadni , mert az ember egyszerre tökéletes és tökéletlen : a tökéletlenségeink közepette is mindig Istenhez fordulhatunk , s a vele való közösségünk már kezdeti tökéletességet jelent .
Senki sem jó , csak egyedül az Isten / Lk 18.19 / !
"Az igazi szeretet próbája egyedül az, hogy nem fél a másik ember szeretetétől, hogy elegendő benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt."
Zakariás és Erzsébet idejében, már négyszáz éve. Isten VAN, de: hallgat. Csöndben dolgozik. Figyel. Szeret. Tervez.
Nem szólt hozzád Isten egy ideje? Megtörténhet. Megteheti. Közben azonban téged is figyel, szeret, alakít. Dolgozik. Tervezi azt, amit rajtad keresztül nyújt a világnak. Kivitelezésre késszé formál téged. Nem hiába toldja meg napjaidat még annyival, amennyi idő alatt teljessé válik az, amiért, amire életet adott – neked. Önmagad és mások üdvösségének érdekében. Saját, tökéletesen véghezvitt céljainak érdekében. Hosszú ideig tűri, elnézi; ismerve téged, meg is érti, miért nem azt csinálod, ami igazzá és feddhetetlenné tesz őelőtte. Aztán beleszól az életedbe, felborítja gondosan felépített jövőképedet, és… meglep! Úgy, mint az előrehaladott korú Zakariást és Erzsébetet.
A lelkes keresztény sokszor buzdít más hívőket így: „Merülj bele az Igébe!” Teljes szívemmel egyetértek. Hozzátehetném azonban, hogy: „Engednünk kell, hogy az Ige is belénk hatoljon”. Azt gondoljuk, hogy odamegyünk az Igéhez és majd megvizsgálgatjuk, de hamarosan arra jövünk rá, hogy az vizsgálja a mi szívünket és indítékainkat.
Akit megvetsz, annak nem tudod átadni Isten szeretetét. Pedig benne is ott a szomjúság a szeretet után, különösen ha sokan megvetik. Ami ennél is rosszabb, nem leszel képes elfogadni a szeretetet, amelyet Isten általa szánt neked, így szegényebb leszel. /Laci atya/
A szentségimádás csendjében, a titok sugárzásában, a lelki éberség közegében fölfogjuk Isten Szentlelkének ihletét. Indításokat, ösztönzést kapunk Krisztustól Szentlelke révén. Fölhangzik egy-egy mondat, fény gyullad, fölismerésre jutunk. Nem logikai úton, nem a gondolkodás következtetései útján, hanem villámcsapás szerűen. Nem magunk jutunk eredményre, hanem kapjuk odafentről. Már nem mi magunk vagyunk a kiindulópont, hanem valóban Isten szól hozzánk.
