Ha nincs a trianoni döntés, akkor meddig állhatott volna a monarchia, lévén soknemzetiségű, az etnikai térkép szerint az elszakadt országrészekben a magyar volt kisebbségben. Jugoszlávia szétesett, Szovjetunióról is leváltak országok, Csehszlovákia is engedte a szlovák államot megszületni.
Szerintem a Monarchia is szétesett volna, ha nem az I.világháboú következményeként, akkor a II.-ban?
Az a helyzet, hogy a Monarchia elöbb vagy utóbb felbomlott volna.
És ugye majdnem az is előfordult, hogy akár a Tiszáig érhetett volna a román határ.
Az 54% magyar nemzetiség aránya engem meglepett. Aki még mindig trianon miatt siránkozik, az gondoljon arra, hogy vajon melyik országrész szeretné ma visszacsatolni magát Magyarországhoz?
Jajj csak ezt ne. Amit te hasonlónak látsz, az a pár miliméter a térképeden az többmillió magyar lélek lakóhelye. Az űrből nézve bizonyára még jobban hasonlít! De ha már "hasonlít", hasonlíthatott volna halmazon kívülről, nem?
Egyébként ez a legnagyobb baj Trianonnal kapcsolatban, hogy egy vállrándítással elintézik, relativizálják. Tízmillió vagy hétmillió, ugyanmár nem mindegy? Most már tessék elfogadni, hogy románok meg szlovákok lettek, nem a múlton siránkozni kéremszépen. Böfff.
"A magyar politikai vezetők a XIX. század folyamán természetesen ösztönzik az asszimilációt, de erőszakról nem beszélhetünk. Az egyes etnikumok szellemi, gazdasági, politikai elitjének egy része szívesen igazodik a dinamikusan fejlődő, nemzeti öntudatra ébredő magyarsághoz, amit a sikeresebb karrier ígérete, a hivatalviselés, a nemesi rang megszerzése is motivál, és ez a magatartás bizonyos mértékig a köznép számára is mintát ad. Az asszimilációt erősítik a vegyesházasságok, és az oktatás is. 1890-re a magyar anyanyelvűek részaránya már megközelíti az 50 százalékot, a Trianon előtti utolsó, 1910-es népszámláláson pedig meghaladja a lakosság 54 százalékát"
Ez az adat azért még engem is meglep....
És a cikkben lévő 1910 elötti nemzetiségi térkép nagyon hasonlatos a mai Magyarország térképéhez...
Clemenceauék leköszönése után Franciaország belátta, hogy a trianoni "béke", konkrétan a magyarellenes kisantant megalakulása hova fog vezetni.
Millerand: "Ez a politika - ti. a kisantant kiépítése – azzal a súlyos kellemetlenséggel járhat, hogy elszigeteli a magyar kormányt, amely elkerülhetetlenül megkísérli, hogy Németország oldalára álljon és ott találjon támogatást. Ez a szövetség két táborra osztja Közép-Európát, növeli a konfliktusok veszélyét.”
Tulajdonképpen a magyar-francia közeledés keltette életre a kisantantot. Az új párizsi terv az volt, hogy a régió a történelmi folytonosság szerint budapesti központtal alkosson dunai szövetséget, ami viszont értelemszerűen nem tetszett a szomszédos államoknak, ráadásul akkor már a békeszerződésben foglaltakat gyakorlatilag végrehajtották. A többi győztes nagyhatalomnak sem volt ínyére (meg hát új szövetségeseiknek tett ígéreteik sem erről szóltak) a már kialakított helyzet felrúgása, a francia belpolitikai ellenzék is nagy nyomást gyakorolt Millerandékra, így végül minden ilyen irányú kísérlet elbukott, és maradt az eredeti stratégia.
Ez is csak alátámasztja, Magyarország, hibái ellenére, még legyőzve is kulcsfigura volt az akkori Európában. Csak úgy győzhették le, ha széles összefogással, gyáván félrenézve kivégezték. Ezt a mai mesterséges államok számára persze megalázó, így született meg a legenda a "nemzetek temetőjéről", amit sikerült Magyarországon is népszerűsíteni.
" a belgrádi Károlyi féle külön megegyezés a franciákkal érdekelne, tud vki linket? merthogy ugye az OMM békét kötött az olaszokkal és az akkori demarkációs vonal megegyezett a Magyar Királyság történelmi határával délen. mit ajánlottak/miről mondtak le Károlyiék? "
Erről tucat linket találsz, ha keresed a gugliban.
DE ! Nézd meg, hol húzodnak a mai román, ill. szerb területeken húzódó vasútvonalak - amiket még a monarchia idejében fektetett le Mo. - néhol pár száz méterre a mai határtól. Ezeknek a vonalaknak más országhoz való csatolása megszakított minden kapcsolatot az ország déli részének K-Ny-i viszonylatában, ami gazdasági, de főleg katonai katasztrófa volt.
Egyébként meg nem, sajnos ezt nem tudom elképzelni. Horvátország most nyerte el önállóságát, elvannak ők maguk, meg hát közös történelmünk romantikája is néhány nemesi famíliára szorítkozik, a két nép lélektana is különbözik. Sem a balkáni, sem a tengeri mentalitás nem passzol. A szlovákok viszont csak el lettek vadítva, valójában egyek vagyunk. Bennük még hiszek.
Próbáltam belekalkulálni, hogy bizonyos területek lakossága homogén, nem kötődik Hungáriához, ezért talán máshol keresi boldogságát - felőlem maradhatnak persze :)
Persze ami késik, nem múlik, mert mi is kell a boldogsághoz: termőföld, hegyek, tenger - egy kibaszott erős horvát-magyar-szlovák föderáció kiverné a biztosítékot :DDD
Jó, de akkor két dologról beszélünk. A topikindító kérdés az volt, hogy Trianon nélkül meddig maradt volna fenn a Monarchia, az én elképzelésem szerint semeddig, ugyanakkor Magyarország Trianon nélkül (külső beavatkozás nélkül) egy hármas vagy négyes szövetségben fennmaradhatott volna, némi ruszin és szerb-lakta területek elengedésével gyakorlatilag eredeti formájában. A magyar-horvát szövetség szerintem egyenrangú felek esetén folytatódhatott volna, illetve nem látom be, az általuk áhított autonómia megadása után például mit akart volna magával önállóan kezdeni Szlovákia, kb ekkora lenne:
Értelmetlen, életképtelen. Erdély bizonyára egyesült volna Romániával, de még azt is el tudom képzelni, hogy maradt volna autonóm a demokoratikus Magyarországon belül.
Nincs mit szépíteni mindegyik jogosan gyűlölt minket.
valószínűleg ezért jött be többszázezer román a Regátból
48-ban a szlovákok nem (vagy nem sokan) voltak ellenünk, a rutének meg pláne nem
érdekes amúgy hogy a Magyar Királyság nemzetiségi problémáinak megvitatásakor kevés szó esik a keleti-nyugati keresztény határzónáról, ami pont a Kárpát medence
**
olvasmányaim szerint az I. Vh. végén az antant a kezdetekben nem is akarta komolyan venni a románokat, mert egyrészt különbékét kötöttek Bukarestben, másrészt komolytalan időben üzentek már csak hadat a németeknek
a cseh követelést (pontosabban propagandaszerű részvételüket a békekonferencia tárgyalásokon) se tudom értelmezni: a Monarchia részeként, vesztes állam ők is, meg se kellett volna hívni őket
**
a belgrádi Károlyi féle külön megegyezés a franciákkal érdekelne, tud vki linket? merthogy ugye az OMM békét kötött az olaszokkal és az akkori demarkációs vonal megegyezett a Magyar Királyság történelmi határával délen. mit ajánlottak/miről mondtak le Károlyiék?
Horvátország nyilván máshogy esik latba, mint az ország egyéb, önálló állammal korábban sosem rendelkezett nemzetiségei. Csehország meg nem volt Magyarország, úgy tudom :); a Habsburg birodalom természetesen egy percig sem maradt volna fenn, ezt írtam is korábban, az itt élő nemzetiségeknek ugyanúgy joguk volt/van önállósodni, mint a magyaroknak, de nem biztos, hogy lett volna értelme pld egy túrócszentmártoni elvek alapján megrajzolt, nyúlfarknyi Szlovákiának a Tátrában. Magyarország ki tudott volna egyezni a horvátokkal és a szlovákokkal, és tán még Erdéllyel is.
Sajna kultivatornak van igaza. Kossuth már 1867-ben, a híres Cassandra- levélben elismerte, hogy Jellasics a horvátok oldaláról nézve jogosan támadt ránk. A csehek önálló tagálammá válni akarását Andrássy Gyula / id./ akadályozta meg.
A XIX. századi nemzeti érzések, forradalmak nem csak a magyarok oldaláról voltak jogosak.
Amúgy meg a magyarországi kisebbségek nem a magyarokat gyűlölték, hanem az uralkodó osztályt, és ebből a szempontból az osztrákok semmivel sem voltak kevésbé "gyűlöltek", mint a magyarok. Csalódások sora volt az a korszak, hiszen hol ennek, hol annak a pártjára álltak, de nem egységben, és sehogy sem volt tökéletes. Nemzeti jellegű önállósulási, vagy a monarchián kívüli országokhoz való csatlakozási törekvések ennek ellenére nem léteztek, fel sem merültek, kizárólag birodalmon belüli önálló közigazgatási egységre (autonómiára) törekedtek.
Más volt a helyzet a háború után, ott már nagyhatalmi érdek volt, hogy ugyanezek a kisebbségek "akarják" az új államokat, ráadásul jól jött, hogy amit még a Habsburgok - eredetileg a magyarokkal szemben - beléjük ültettek, elemi erővel virágzásnak indult. Aztán az egész gyorsan össze is omlott, de ez már egy másik történet.
Andrej Hlinka, szlovák (mai szójárással turbószlovák vagy mélyszlovák) vezető szavai Trianon után:
"Három hónap alatt, valójában három hét után, a fátyol felemelkedett. Ilyen rövid idő alatt többet szenvedtünk a pökhendi csehektől, mint ezer év alatt a magyaroktól. Most tudjuk, hogy Hungárián kívül nincs élet. Emlékezzen ezekre a szavakra, mert az idö igazolni fogja ezeket. Benes egy törtető csaló."
Nem tudom, miért jó az nektek, hogy a történelmet úgy próbáljátok alakítani, hogy az megfeleljen a 21. századi "liberális" elképzeléseknek, melyek abból indulnak ki, hogy minden szar volt, ami magyar, és minden jó volt, ami kisantant.
Szlovákia, ha nem is sokkal, de még a német megszállás előtt lépett ki a Csehszlovák tákolmányból.
A háború kimenetelét Románia hadba lépése egyáltalán nem döntötte el, s a Nemzeti Párt vezetői, nem akarván magukra vonni a kormány haragját, hűségnyilatkozatokat tettek. Ténynek látszik, hogy az erdélyi románok szimpátiája a román csapatokkal szemben akkor kisebb volt, mint azt a román vagy a magyar hivatalos körök várták. Ferdinánd király szerint „maguk az erdélyi románok is ellenségként fogadták”, s Iogra is megjegyezte, hogy „soraikból egyetlen köszöntő szó nem hangzott el, amikor 1916-ban a románok átlépték a határt”. Ezek persze túlzások, sokan örültek. A többség azonban tartózkodó volt. Álláspontjukat a központi hatalmak katonai fölénye utólag igazolta, akárcsak az internálások és a „felségárulási” perek, amelyeket 1916 végén és 1917 elején több száz román személy ellen indítottak, ámbár egy részüket „a további vizsgálat megejtéséig szabadon bocsátották”.
A megélénkülő hazai politikai életben is változások kezdődtek. A román nemzeti komité október 12-i nagyváradi gyűlésének határozatáról így nyilatkoztak: „követelni fogják a magyarországi nemzetiségi politikusoknak a királyhoz való meghívását... ki fogják nyilatkoztatni, hogy a magyarországi románságnak nincsenek elszakadási törekvései...‚ hanem csak a románság önrendelkezési jogát kívánják a wilsoni 14 pont alapján”.
Naná, nehéz lett volna egy 18 éve összetákolt államot egybentartani, Hitler le is szarta azt a részt, nem ott éltek a németek. Ettől függetlenül maradhattak volna, ha akarnak, de érdekes módon akkor már nem volt annyira vonzó Prága, Hitlerrel sem (pedig, mint mondod, fasiszta bábállam volt), ellenben Budapest felé nyitottak voltak ismét. Mi nem érthető?
Bizonyos számú karakter beírása után nem enged pld backspace-t, amit ezután változtatok, azt a szerkesztőben megjeleníti ugyan, de küldéskor figyelmen kívül hagyja
Természetesen, de ugyanez igaz a mindenkori erőviszonyokra. Lehet,hogy Csallóköz sem maradna egy percig sem Szlovákiában, mint ahogy Székelyföld sem Romániában, ha egy új hatalom ismét átszabná Európát, és lehetőséget teremtene új formátumokra.Ezmerséznekhangzik,demindencsakfantáziakérdése,arégiókEurópájaráadásulegylétező-igaz,csaklebegtetett-álom.
Ismerős, mondom is neked: az egyik (Gyulafehérvár) 1918-ban volt, a túrócszentmártonin pedig autonómiát követeltek (a mai Szlovákiának kb a felére vonatkozólag). Sajnos tehát egyik sem támasztja alá az évszázados elnyomás miatti elszakadási vágyat.
A legyőzött és felszabdalt Monarchiából való kiválás találkozhatott ugyan a romantikus igényekkel, de gyorsan felébredtek, a tótok 18 év elteltével ki is léptek az új államból, és megkezdték a tárgyalásokat Hungáriával a visszatéréshez.
