Ismét elhidegülni látszik a viszony Tajvan és Kína között a 2016-os tajvani választások óta. Az elmúlt években érezhető volt a közeledés, ám a folyamat megtorpant, miután a függetlenségpárti Demokratikus Progresszív Párt alakított kormányt. Elnökjelöltjük, Caj Ing-ven az egész kampány alatt egyértelműen kommunikálta: nem kívánja a Kuomintang évtizedeken át folytatott Kína-barát politikáját fenntartani, inkább a békés függetlenedés híve. Peking, ahogy arra számítani lehetett, nem hagyta szó nélkül Tajpej irányváltását.
Megy a mocskolódás rendesen ... de persze az sem véletlen, hogy a választások előtt néhány héttel, nappal derülnek ki (vagy hozzák fel ismét) a csúnyaságok...
Utólagos megjegyzés. A kínai halászhajók jó részén egyenruha is van, Így bármikor átminősülhetnek katonai hajókká, amelyeket a gazdasági kizárólagossági ovezetben a tengerjog szerint (UNCLOS 62 cikkely) nem szabad megállítani, elfogni. Az előbb ugyanis pontatlanul fogalmaztam: nem a sima felségvizekről van szó.
Egy évtizedek óta magas szinten pörgő gazdaságnak már az is felér egy sokkal, ha csökken a növekedés, elfogy a lendület.
De az való igaz, hogy az utóbbi hónapokban a médiákban szép számmal lehetett találkozni olyan hírekkel, hogy közeleg a kínai gazdasági csoda vége, meg nincs kizárva az összeomlás sem.
Fél éve volt szerencsém látni élőben ezt a Hallstatt másolatot. Egy utca és a főtér az, ami bármilyen szinten is hasonlít egy osztrák falura (lásd az összehasonlító képet ezen itt), szó nincs arról ami a mediában megjelent, miszerint egy az egyben lemásolták volna a falut. A kínai turisták ellepik ezt az egyszem kis utcát, ahol semmi autentikus ételt vagy tárgyat nem árulnak, minden kínai ízlés szerinti (zömmel kínai éttermek), hogy anyagilag megéri-e majd a befektetőnek, az attól függ, hogy mennyit sikerül eladni a lakások közül, amik viszont nagyon másképp néznek ki és rengeteg egyéb, a semmi közepén épült lakóparkban vehet lakást az, akinek van rá pénze.
