Az a feltételezésem, hogy a demográfiai válság, illetve annak az az ága, ahol a gyerekvállalás lecsökken, és a népesség elöregszik, olyan pozitív visszacsatlást hordoz magában, amitől az elöregedés egyre gyorsul.
"Az elmélet lényege az, hogy a gyerekvállalás számának a csökkenése olyan változásokat idéz elő, ami a gyerekvállalások számának a további csökkenését idézi elő. Tehát olyan mechanizmusok léteznek, amelyek egy már lecsökkent gyerekvállalás esetén a gyerekvállalástól még jobban elveszik a kedvet, vagy ellehetetlenítik azt."
Ezeket a helyzeteket az élet mindig megoldja.
Amelyik populáció hosszú távon nem éri el az utánpótlási szintet az kihal.
Ilyen egyszerű.
A természet szarik egy nagyot az olyan siránkozásokra, hogy a gyerekvállalás sokba kerül, meg arra is, hogy mi lesz a nyugdíjasokkal.
Csak annyit kérdez, hogy van-e utód vagy nincs.
Mindenképpen azok a populációk fognak eluralkodni a népességben, amelyek több utódot nevelnek fel.
"a kapitalizmus, ha hagyják működni, általában elég jól el tudja irányítni az erőforrásokat"
Csak a kapitalizmus, mint társadalmi rendszer nem az, aminek lennie kellene. Csak a neve kapitalizmus. Nem hívhatják kizsákmányolásizmusnak.:) Kínában is köztársaságnak hívják a diktaturát.
"a probléma a legtöbb esetben az, hogy nem hagyják működni, a politika beavatkozik, az állam beavatkozik, megmenti azokat akiknek változtatni kellene az életvitelén, és megbünteti azokat akik ezt eltartják a befizetéseikkel a probléma a legtöbb esetben az, hogy nem hagyják működni, a politika beavatkozik, az állam beavatkozik, megmenti azokat akiknek változtatni kellene az életvitelén, és megbünteti azokat akik ezt eltartják a befizetéseikkel"
Egy tanáromtól hallottam, hogy az első világháború után egy rövid ideig volt, amikor nem tudtam semmilyen politikai rendszert választani(később jelentek meg ideiglenes kormányok, weimari köztársaság azt hiszem). A gazdaság mégis nagyon jól müködött, nem volt szükség a politikára, az államra ehez. Most se lenne szükséges.
"a kapitalizmus egy hatékonyabb, és olcsóbb rendszer, a szocializmus erőforrást pocsékol, illetve nagyon buta motivációkat termel ki
amiért ezt a topikot nyitottam, az többek között pont az, hogy a deomgráfiai válság legsúlyosabban épp a volt poszt-kommunista országokat sújtja, azokat ahol a szocializmus formálta át az emberek gondolkodását
a szocializmus az embereket nem munkára, és önállóságra ösztönzi, hanem lógásra, és a többieken való élősködésre, ezt segíti elő a magas szintű újraelosztás, az is ahogy az állam a már összegyűjtött pénzt elkölti - politikai elit érdekeinek kiszálgálására"
Igazad van, egyetértek veled. Ne felejsd el, hogy mind a kapitalizmus, mind a szocializmus egy eszme volt, amik szépen le vannak írva a könyvekben. De a gyakorlati életben megvalósult formáiknak nem sok közük volt az eredeti eszméhez.
A kapitalizmusban és a szocializmusban az a közös, hogy mindegyik csak névlegesen valósult meg, de egyik sem valósult meg a valóságban. Igazad van, hogy a "szocialista rendszer" pocsékol, az országokat sújtja, de ez azért van, mert ugyanazok voltak a nagyok, mint akik most is vannak a "kapitalista rendszerben", csak köpönyeget forgattak.
Én egyik eszmét sem akarom a másik elé állítani. Ugyanis egyik sem létezett, csak névlegesen. Marx és Engels nézeteinek a töredéke sem valósult meg, ugyanis az ellenkezik a szocilailzmus szellemével, hogy aaz 1930-as években több millió ukrán halt éhen, rengeteg szegény halt éhen számos más országban is. Sajnos szánalmas hazug diktaturák magukat hívták szocialistának. Szerintem a cárok elzavarása után, új diktátorok jelentek meg, akik régi eszmékkel akarták elhítetni a tömeggel, hogy ők értük uralkodnak. Mivel akkoriban nyomor volt, az egyenlősítés volt jó butitó eszme, amit a nép nem is vett be, de a fegyverekkel fenn lehetett tartani a látszatott. Ahogy manapság rablóbandák összessége hívja magát kapitalista rendszernek.
Amúgy szerintem nemcsak a gazdasági eszmékkel van baj. Én azt sem tartom szerencsésnek, amikor nemzeti eszmékkel hülyítik a lakosságot. (ugyanis a mai világban az emberek legmagasabb szervezetségi szintje a család. Nincs olyan, hogy törzs és nemzetség. Csak a család az a szint, amelyen belül az emberek felelőséggel vannak egymás iránt. A nemzet azért van, hogy az emberek életét megnehezítség az adókkal, és egyéb hülyeségekkel,és fenntartsanak egy olyan rendszert, ami nem az emberekért müködik, mégis a müködése a dolgozó emberek pénze finanszírozza.)
Ugyanis, ha a gazdaságtól függ az emberek megélhetése, akkor mi hajtóerő az ami egy országot lakosságot arra ösztökél, hogy más népeket támadjon meg? Erre kell a politika, az állam... Ezért kellenek az országhatárok piros vonalai a térképeken. Ha ezek megszünnének, akkor nem lenne ok háborúzni, nem lenne szükség a politikára, ugyanis nem lennének külön államok. Ekkor a gazdaságra semmilyen befolyása nem llenne a politikának, ugyanis a politikára nagy befolyása.
"ez az életforma, mármint az hogy a nők dolgozni járnak, ahova időre be kell érni, és a nap javát ott kell tölteni egyszerűen az idő elvételével elemi módon akadályozza a társadalom újratermelődését, emellett a szocializmus eszméjébe az is beletartozik, hogy amit a hangya megtermelt az nem az ővé, hanem az államé, annak nagy részét elveszi, így pénze sem marad a családoknak arra hogy gyerekeket nevelhessenek"
A nők munkavállalása fontos részét képezi annak, hogy a nemi egyenjogúság létezhessen. Mert, ha csak egy férfi dolgozik, a nő pedig "csak" a gyereket neveli és házi munkát végzi, akkor a férfi hajlamos szemét módon viselkedni a feleségével, lelkileg terrorizálni, és még rosszabb esetben megverni.(Az araboknál még mindig ez megy.) A nőnek fontos, hogy legyen saját karrierje, csak fizetése, hogy ha egy agresszív barommal hozza össze az élet, akkor tudjon tőle szabadulni. Sajnos ilyen a világ, a férfiak jelentős része volt szemét a feleségeikkel, és a mostani női generáció ebből többet nem kér. És ez szerintem érthető. Szerintem az nem lehet megoldás, hogy a nők csak otthon legyenek, és ne dolgozzanak. Számomra ez indokolja ennek az életformának a sikerességét.
A probléma a munkaadók miatt van. Nekik kéne megérteni a nők gyermekvállalása miatt azon időt, amikor a nőnek szabadság jár. És ezt minden nőnek meg kéne adni...
"tehát amikor szolidaritásról beszélnek, akkor általában élősködésre gondolnak, arra hogy valaki más dolgozzon helyettük, és tartsa el őket "
Sajnos ez a probléma a mostani rendszerben is megvan. Manapság is van bujtatott létszám. Rengeteg példát tudnék erre mondani.
"az újraelosztás másik oldala is a demográfiai problémákat gerjeszti, azzal hogy az állam aktívan újraeloszt, és pénzt lapától a generációk közt"
Úgy tudom, hogy a Rákosi és Kádár rendszerben nem volt újra osztás. Csak elvettek a maguk számára, és nem adtak a szegényebb lakosságnak ebből semmit. Néha talán felvittek vidékieket belvárosi lakásokba, akik aztán semmire sem jutottak. Ezek csak látszat tevékenységek voltak, a cél az volt, hogy a hatalmon lévők meggazdagodjanak. Most is csak ez a fontos.
"személytelenné tették a generációk közti "együttműködést", vagyis nem a fiatalok tartják el a saját inaktív hozzátartozóikat, hanem az állam elveszi a fiataloktól a pénzt, annyit amennyit az állam jónak lát, és azt odaadja az időseknek, abból a pénzből eltartja őket"
Az öregeket árvaházba dobják, és nem törödnek velük. Az öregek az ápolóktól nem kapnak törödést, ha a hozzátartozók nem tömik meg őket pénzzel. Szóval zajlik a kórházi prostitució.
"ez arra valóban jó, hogy az egyéni kockázatokat mérsékli, mivel ha valaki utódok nélkül öregszik meg, így van eltartója, viszont mindenkit arra motivál, hogy ne neveljen egyáltalán gyereket, hiszen így egyáltalán nem függ az ő nyugdíja attól, hogy neki személyesen van-e eltartója vagy nincs"
Szerintem a mostani fiatalság élete végéig munkára lesz itélve. Nem engedik majd el nyugdíjra, ha ne kelljen az államnak nyugdíjat fizetnie.
a kapitalizmus, ha hagyják működni, általában elég jól el tudja irányítni az erőforrásokat
a probléma a legtöbb esetben az, hogy nem hagyják működni, a politika beavatkozik, az állam beavatkozik, megmenti azokat akiknek változtatni kellene az életvitelén, és megbünteti azokat akik ezt eltartják a befizetéseikkel
a kapitalizmus egy hatékonyabb, és olcsóbb rendszer, a szocializmus erőforrást pocsékol, illetve nagyon buta motivációkat termel ki
amiért ezt a topikot nyitottam, az többek között pont az, hogy a deomgráfiai válság legsúlyosabban épp a volt poszt-kommunista országokat sújtja, azokat ahol a szocializmus formálta át az emberek gondolkodását
a szocializmus az embereket nem munkára, és önállóságra ösztönzi, hanem lógásra, és a többieken való élősködésre, ezt segíti elő a magas szintű újraelosztás, az is ahogy az állam a már összegyűjtött pénzt elkölti - politikai elit érdekeinek kiszálgálására
tehát amikor szolidaritásról beszélnek, akkor általában élősködésre gondolnak, arra hogy valaki más dolgozzon helyettük, és tartsa el őket
a demográfiai problémák is pontosan a szocializmus értékrendjéből, és eszközrendszere miatt jelentek meg, azért mert a szocializmus nem nélküli dolgozó hangyaként kezeli a lakosságot, amiben a nők nem anyák, hanem elsősorban ipari munkaerő, akiknek az ideje javát egy munkahelyen kell töltenie iparcikkek gyártásával
ez az életforma, mármint az hogy a nők dolgozni járnak, ahova időre be kell érni, és a nap javát ott kell tölteni egyszerűen az idő elvételével elemi módon akadályozza a társadalom újratermelődését, emellett a szocializmus eszméjébe az is beletartozik, hogy amit a hangya megtermelt az nem az ővé, hanem az államé, annak nagy részét elveszi, így pénze sem marad a családoknak arra hogy gyerekeket nevelhessenek
az újraelosztás másik oldala is a demográfiai problémákat gerjeszti, azzal hogy az állam aktívan újraeloszt, és pénzt lapától a generációk közt
személytelenné tették a generációk közti "együttműködést", vagyis nem a fiatalok tartják el a saját inaktív hozzátartozóikat, hanem az állam elveszi a fiataloktól a pénzt, annyit amennyit az állam jónak lát, és azt odaadja az időseknek, abból a pénzből eltartja őket
ez arra valóban jó, hogy az egyéni kockázatokat mérsékli, mivel ha valaki utódok nélkül öregszik meg, így van eltartója, viszont mindenkit arra motivál, hogy ne neveljen egyáltalán gyereket, hiszen így egyáltalán nem függ az ő nyugdíja attól, hogy neki személyesen van-e eltartója vagy nincs
az emberek a nyugdíjbefizetéseik egyik felét elspórolják azzal hogy kevesebb gyereket nevelnek fel, mint ahány őket el tudná tartani, és azt várják, hogy majd helyettük mások nevelnek helyettük is, és majd azok el fogják a befizetéseikkel tartani őket
de ez nem így van, egyszerűen mindenki kevesebbet nevel, arányaiban még mindig az egykézők járnak jól, és majd vagy az egykézők gyerekei lesznek agyonadóztatva, vagy a szülők fognak nyomorogni mert nincs pénz
"szerintem ez a nemzeti érzésből táplálkozó utópia, kezdettől fogva az volt"
Igazad van. De azért szép ilyen utópiáról ábrándozni.:)
"tehát ennek alapvető geopolitkai okai vannak, hogy Magyarország nem technológiai nagyhatalom, és soha a büdös életben nem is lesz az, mert itt nincs olyan tőkekoncentráció, mert nem itt van európa központja, hanem nyugaton"
Szerintem az is szép eredmény lenne, ha a régi színvonalat vissza lehetne hozni. Nem kellene ehez technikai nagyhatalomnak lennie. Istenem, sajnos a nagyhatalomsághoz rengeteg pénz kell, de Magyarországnak azelőtt sohasem volt gyaramata.
On Nyugatnak volt, így volt honnan "beszerezniük" a tőkét. Off
"meg a szükséges adósságvisszafizetési program miatt"
Európának figyelembe kellene vennie, hogy Magyarországot a Szovjetunió megszálása alatt tartotta, amikor olyan rendszer volt, amik az akkori kölcsönöket felvette. Bár a szuverén Magyarország poltitikai rendszerei esetén is sokat felvettek, de kevesebb lenne, ha a Kádári adósságot más ország nyakába varhatnák.(bár ezt nem teljesen gondoltam komolyan, mert van annyi történelmi ismeretem, hogy tudom, hogy ez eszméletlenül nagy naivitás. De olyan utópiának elmegy, mint amilyen az, hogy Magyarország az iparosodás közőpontja lesz.:) )
"a másik meg, hogy még ha sok erőforrás van, akkor is fel kell állítani a prioritásokat, hogy azt mibe pakolja egy társadalom, és ha túl sokat tesznek nonproduktív, jövőfelélő dolgokba, akkor annak előbb utóbb bukta lesz a vége"
Bismack a Német ipar a prioritásokat a háborús politikája alapján tudta rendezni. Ugyanis a háború rengeteg pénzt hozhatott az országnak is. Magyarországnak ez nem lenne jó eszköze, mert szerintem senki sem akarna meghallni azért, hogy Magyarországnak a legyen vagyoni fedezete iparának felállításához. (ehez a háborúzáshoz abban az időben is a nagy nemzeti eszméket használták.
{Petőfi Sándor:
Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete."
Ennek a propaganda szöveg sokkal több ember halálát okozta, mint azok a gonosz politikusok tevékenysége, amik az atomfegyverek háborúban való felhasználását elősegítették, illetve azok Moszkvai politikusok, akik Csernobil túlhajtásáért felelősek.}
Sajnos ezzel a maszlaggal mindig is erkölcsi alapot adtak a háborúhoz. Valójában mindig gazdasági hajtóereje volt a háborúnak.)
"Maga a foglalkoztatás növekedése demográfiai szemontból nem feltétlenül jó. Szerintem inkább át kéne rendeződnie, azon elv alapján, hogy egyszerűen gyerekszülés/nevelés szerepét fontosabb dolognak tartsuk mint a munkahelyen pénzért végzett munkát. Tehát aki tud gyereket szülni, és gyereket nevelni, az tegye ezt."
Ez nem az a társadalmi rendszer, ahol ilyen demográfiai kérdéseket el lehetne intézni ilyen szociális intézkedésekkel, amiket te javasolsz. A kapitalizmusban nem számít olyan globális dolgok, mint a népesség alakulása, az anyák helyzete. Egyszerűen az emberek életkörülményeivel sem foglalkozik senki. Az sem számít, hogy aki tényleg becsületesen dolgozik, annak alig van pénze, aki pedig lop és ügyeskedik, az Ferrárival utazhat, és luxus házakban él. Eltünik a közép réteg: a szegény még szegényebb, a gazdag még gazdagabbá válik. Mintha erről a problémáról az 1840-es években írt volna már valaki. Pont ez zajlik most. Ha nem tudsz dolgozni, akkor egyszerűen hajléktalan leszel, és éhen is halhatsz. Nem törödik intézményesen senki az emberek problémáival, anyagi nehézségeikkel.
Az emberek elidegenednek egymástól, a hajléktalanokon egyszerűen átlépnek. A nagy fejesek csak azzal törödnek, hogyan tudnak minél többet zsebre rakni a sok EU-s kölcsönből.
"A harmadik csoport az meg nyilvánvalóan a férfiak, a nőket a munkából részben ki kell emelni, a helyükre pedig vagy fiatalok, vagy idősek, vagy férfiak kell hogy kerüljenek."
Ez sem megvalósítható egy olyan rendszerben, amiben élünk. Ha egy nőt kiemelsz a munkájából, akkor a nőt(amikor a gyermeke elég nagy lett ahoz, hogy nem kell otthon maradnia vele) már nem fogják visszavárni a munkhelyére, mert beraknak helyette mást.
Nem kell lennie hullámnak, a második és további gyerekek születése is eltolódik általában. A gödör viszont megvan addig, amíg fokozatosan nő az anyák szüléskori életkora. Viszont ha megáll vagy lassul a születések későbbre tolódása - akkor meg nőni fog az éves születések száma, még akkor is ha változatlan számú gyereket szülnek a nők életük során.
A gyerekszámcsökkenés a két ok kombinációja lehet, kevesebb gyereket is szülnek, és későbbre is tolódik a gyerekszülés. A népességszám változása persze még bonyolódik az átlagéletkor növekedésével (csökkenésével) is, a XX. században pl. a 20-as évektől kezdve végig 2 alatt volt az átlagos gyerekszám (kivéve a Ratkó korszakot), mégis folyamatosan nőtt a népesség az átlagos élettartam növekedése miatt.
Ha ez igaz, tehát a gyerekszületések számának a múltbeli ,és jelen idejű csökkenése eltolódás miatt van, akkor kell legyen egy hullám a gyerekszületés grafikonon, tehát látni kell az emelkedést amikor bepótolják.
Szerintem nem fogják bepótolni, egyszerűen kicsúsznak az időből, 1 gyerek megszületik, a testvérére már nincs idő, nincs pénz, és a gyerek is tiltakozik, hogy neki nem kell konkurrencia egy kistesó formájában....
Ha jól tudom a szocpolos támogatások jóvoltából (ahoz rendelve) volt is egy nagyon kis emelkedés a születésszámban 2007-8 körül, de aztán most jött a válság, és ezt biztosan el fogja vinni.
A hosszú távú trend továbbra is az, hogy a gyerekszülések száma nem szigorúan monoton csökken, és a csökkenés meredeksége egyre nagyobb, tehát a reprodukciós ráta is csökken.
Sőt, szerintem a reprodukciós ráta csökkenése is gyorsul, tehát a gyerekszületések számának a második deriváltja is hosszú távon negatív.
Lokális eltérések a trendtől lehetnek, pl. amikor a halasztott anyukák egy része mégis bepótolja a tervezett, de meg nem született gyereket. De mivel nem 100%fog így dönteni, mégis lesz egy megmaradó kiesés.
A született gyerekek számának csökkenése nálunk nem csak amiatt volt, hogy kevesebb gyereket szül egy nő az élete során, hanem amiatt is, hogy később szüli meg őket. Pl 1990-ben még 23 éves korukban szülték meg a magyar nők az elsé gyereküket, tavaly meg már 28 évesen. Emiatt még változatlan gyerekszám esetén is 20 év alatt kb 600 ezerrel kevesebb gyerek született - ez kb. 30 ezres évi születésszám csökkenést jelent. Kíváncsi lennék, hogy a születésszám csökkenésnek mekkora része adódik a születések későbbre tolódásából, és mennyi a kevesebb gyerekvállalásból. Mert a gyerekszülés időpontjának eltolódása egyszer csak megáll - az eddigi később szülésnek is objektív okai voltak, többen járnak egyetemre, és tanulás közben kevésbé vállalható egy gyerekszülés.
szerintem ez a nemzeti érzésből táplálkozó utópia, kezdettől fogva az volt
Magyarországnak nincs olyan tudásbázisa, vagy olyan nemzetközi pozíciója hogy a kutatás fejlesztéből mi pénzhez jussunk, ennek amúgy is általában az a modellje, hogy vagy pénzügyi, vagy politikai, vagy más okból gazdasági központokban jönnek létre a fejlesztési bázisok
ezek egyfelől rendelkeznek pénzzel, odagyűjtik a perifáriákról a tehetséges embereket, akiket meg tudnak fizetni, másfelől a kifejlesztett technológiákat széles körben fel tudják használni, így az 1x kifejlesztett technológia sokszor hasznosul, ez pl. egy kis perifériaországban sehogy se menne
tehát ennek alapvető geopolitkai okai vannak, hogy Magyarország nem technológiai nagyhatalom, és soha a büdös életben nem is lesz az, mert itt nincs olyan tőkekoncentráció, mert nem itt van európa központja, hanem nyugaton
ugyanebből fakad, hogy racionálisan csak abban lehet gondolkozni, hogy a meglévő erőforrásokat hogyan lehet másképp elosztva azokat jobban felhasználni, abban hiába akarunk gondolkodni hogy hirtelen 20%al több erőforrásunk lesz, amibpől futja erre is meg arra is, mert csak ennyi van, ezt lehet elosztani, sőt lehet hogy még ez is kevesebb lesz a gazdasági válság miatt, meg a szükséges adósságvisszafizetési program miatt
a másik meg, hogy még ha sok erőforrás van, akkor is fel kell állítani a prioritásokat, hogy azt mibe pakolja egy társadalom, és ha túl sokat tesznek nonproduktív, jövőfelélő dolgokba, akkor annak előbb utóbb bukta lesz a vége
A foglalkoztatás akkor tudna nőni, ha csökkennének a bérek, vagy a bérköltség. Elsősorban relatíve a kereskedelmi versenytársakhoz képest, de kisebb mértékben abszolút értelemben is fontos ez. Ha a lakosság kevesebbet fogyaszt, de ugyanannyot dolgozik, és ugyanolyan hatékonyan teszi, akkor több erőforrás marad beruházni. A beruházásból pedig elvileg vagy import megtakarítása, vagy export termelő kapacitás jön létre, amivel a társadalom egésze nyer.
Maga a foglalkoztatás növekedése demográfiai szemontból nem feltétlenül jó. Szerintem inkább át kéne rendeződnie, azon elv alapján, hogy egyszerűen gyerekszülés/nevelés szerepét fontosabb dolognak tartsuk mint a munkahelyen pénzért végzett munkát. Tehát aki tud gyereket szülni, és gyereket nevelni, az tegye ezt.
Aki nem tud, az dolgozzon a munkahelyen pénzért. Ehelyett pont fordítva van, és még kampányolnak is emellett, hogy a kisgyerekes anyukákat hogy lehet visszazavarni a munkahelyre minnél gyorsabban.
A foglalkoztatás meglehetősen korszerkezet függő, és érdekes módon épp azok vannak leginkább foglalkoztatva, akik gyereket tudnának nevelni, vagy szülni. Akik nem tudnak, mert túl idősek, vagy túl fiatalok és még éretlenek erre, azok meg az inaktivitás különböző formáit űzik.
Ez akárhogy is vesszük egy hibás erőforrás gazdálkodás, kb olyan ötlet mintha valaki mercédesszel kezdene el szént szállítani a csomagtartóban meg a hátsó ülésen, és arra hivatkozna hogy ez hatékony, mert lám a mercédesz 160-al tud menni, és milyen gyorsan odaér, és megfordul még 1 körre.
Át kéne a foglalkoztatottségnak rendeződnie, olyan módon, hogy a fiatalok legalább 3-4 évvel korábban kezdenek el dolgozni, visszatérni oda, hogy egy generációból legfeljebb 25-30% kerül diplomás képzésbe, azok akik tényleg a legértelmesebbek, a többi pedig szaközépiskolai végzettséggel 19 évesen már dolgozik. Ugyanígy az idősek csoportjában is ki kell tolódnia az aktivitásnak, meg kell szünteni a buta leszázalékolós rokkantnyugdíjas, meg korengedményes dolgokat, és képzésekkel, meg speciális jogi keretekkel támogatni az idősebbek munkavállalását.
Az ő esetükben gyereknevelés már nem jelent fontosabb feladatot, tehát nekik kell dolgozniuk az anyák helyett.
A harmadik csoport az meg nyilvánvalóan a férfiak, a nőket a munkából részben ki kell emelni, a helyükre pedig vagy fiatalok, vagy idősek, vagy férfiak kell hogy kerüljenek.
Ekkor állhat helyre a demográfiai egyensúly. És ez nem magyar sajátosság, a probléma lényege egész európát érinti, különösen a modellnek tekintett németeket.
"de ha már ilyen irányú a változtatás, akkor előnyösebb lenne egyszerűen nem elvenni, hanem otthagyni a fiataloknál a pénzt, amiből tudnak gyereket nevelni, tehát általánosan adót kellene csökkenteni, általánosan a munkát terhelő adókat kellene csökkenteni"
Szerintem több munkahelyre lenne szükség. Mert ezzel az egyes gyárak rivalizálása nagyobb fokú lenne, aminek az eredménye az emberek fizetésének a növekedése lenne. Az adó maradhatna annyi amennyi, hiszen ha a fizetés növekszik, akkor az adó már nem jelentene annyi problémát, mint amennyit manapság jelent.
Például jó lehetőség lenne, ha tudományos kutatólaboratóriumok jelennének meg. Az Egyesült Izzó mellett is kutatóközpont volt, ahol a kirptontöltésű wolfram izzót és a Hold-radar kísérletet csinálták.(Bródy Imre, Bay Zoltán, Millner Tiadar és a többiek) Ez volt a szellemi mozgatója a Gyárnak. Illetve kellett még Aschner Lipót szervezése. Mindenképp kellene egy szellemi alap ahoz, hogy a magyar ipar fellendülhessen.
Hiszen Magyarország legnagyobb kincse a tudományos fejlesztésekben van.
Bár ez lehet, hogy manapság csak utópia lehet. DE ez nem csak a politikán múlik.
az általam felállított modell alapján a demográgiai válság oka elsődlegesen anyagi természetű, és az erősen újraelosztó szocialista típusú rendszer okozza azzal, hogy a fiatal gyereknevelésre legalább elméletben képes családoktól elvonja a forrásokat a gyerekneveléstől, és előtte az egzisztenciateremtéstől is
tehát gyakorlatilag az állam olyan mértékű elvonást valósít meg (társadalombiztosítási járulék, személyi jövedelemadó, áfa és egyebek formájában), hogy ezen fiatal családok csak nagyon megkésve tudnak a gyereknevelésre egyáltalán felkészülni, és eztán is az anya inaktivitása, illetve a gyerekekkel kapcsolatos közvetlen költségek olyan nagyok, hogy nincs miből fizetni
ennek viszont az is a következménye, hogy az állami "szociális" juttatások, amelyek a gyereknevelési kedv felélesztését szolgálnák szükségképpen kudarcba fulladnak, mert azt a pénzt, amiből ezeket a szociális juttatásokat lehetne folyósítani kizárólag ugyanettől a rétegtől lehetne elvonni, tehát a gyereknevelésre képes család egyik zsebéből átteszik a pénzt a másik zsebébe
persze nem az egészet, annyival kevesebbet amennyi a bürokrácia működtetéséhez kell
ebből csak úgy lehetne kitörni szociális juttatásokkal, ha egy másik, gyereket tutira nem nevelő csoport juttatását vágják meg, csoportosítják át a gyereknevelőkhöz, tehát pl csökkentik a nyugdíjakat, vagy kirúgnak néhány 10 ezer közalkalmazottat és az így megspórolt összeget fordítják a gyereket nevelők támogatására
de ha már ilyen irányú a változtatás, akkor előnyösebb lenne egyszerűen nem elvenni, hanem otthagyni a fiataloknál a pénzt, amiből tudnak gyereket nevelni, tehát általánosan adót kellene csökkenteni, általánosan a munkát terhelő adókat kellene csökkenteni
Az afrikaiak nem az élelmiszersegély miatt nem halnak meg, hanem az általunk küldött gyógyszerek miatt. A gyógyszersegélyt kéne megvonni, és az afrikai népesség egyből csökkenne (és közben emelkedne az életszínvonala - ugyanis a malthusi, preindusztriális társadalomban az életszínvonal adott technikai szinten fordítottan arányos a népsűrűséggel.
Én a mási irányt látom helyesebbnek. A gyermeknevelést kellene minimális költségűvé tenni. Pld minden tankönyvtől a külön nyelvig legyen ingyenes a családok részére. Az iskola biztosítson ingyen reggelitől vacsoráig mindent ingyenesen a gyermekeknek. Ezzel minimalizálni lehetne a családi pótlékot (nyáron is foglalkoztató lenne a gyerekeknek étkeztetéssel) Aki gazdag az megengedheti magának, hogy otthon is egyen a gyermeke hétköznap. A hatalmas méretű közétkeztetés ismét több munkahelyet jelentene ráadásul. (Így a családipotlék eltörpülhetne a rendszeres jövedelemhez képest, de ennek a csökkenése nem éhheztetné a gyermekeket.)
öszesen van kb 1mrd afrikai, ami azért durva mert akkor már a "fekák" is többen vannak mint fehérek összesen
és azért a többségük nem élelmiszersegélyből áll, a segélyek megvonása rövid távon nekünk lenne kellemetlen, mert még többen jönnének ide bevándorolni, középtávon már jobb lenne, mert feléledne az ottani élelmiszertermelés, és ellátnák magukat
Én ebben a topikban nem akarok foglalkozni azzal, hogy hogyan oldható meg a probléma, vagy hogy megoldható-e egyáltalán.
Inkább magának a jelenségnek, és a mechanizmusnak a létére, és adatokból való igazolhatóságára lennék kiváncsi. Vagyis hogy a demográfiai folyamat, ahogy átlépte a fenntarthatóság küszöbét felülről, egy nagyon lassú, nagy időállandójú, de megállíthatatlan folyamat-e. Létezik-e a topiknyitóban megfogalmazott gyorsuló tendencia?
Ezt mutatják-e a demográfiai statisztikai adatok, vagy valami egészen mást?
A gyerekvállalás pedig rengeteg pénzbe kerül, mert kell hozzá ingatlan, ahol a gyereket lehet tartani. Az anyuka, amíg a gyerek kicsi nem tud dolgozni menni, és utánna is sokszor csak részmunkaidőben kevesebb pénzért, és alacsonyabb beosztásban. Emellett a gyerekre rá kell költeni rengeteg pénzt, ruházni, etetni kell, és fizetni a magántanárt hogy majd felnőve sikeres ember legyen.
Az amit feszegetsz a társadalom egy rétegére vonatkoztatható sajátosság. Kicsit szélesebb körben szétnézve azért van egy kicsit árnyaltabb kép is. A társadalomban a várható életkor kitolódása az '50-es évektől látható. A gyermekhalandóság csökkenése szintén. Ez mellett az alacsonyabb műveltségű rétegekben maradt meg nagyobb részben a hagyományos sokgyerekes családkép talán azért, mert kevesebbet nyom a latban a karrier építés, mint a szerető család iránti vágy. Van ennek egy praktikusabb megközelítése is: a nagy családhoz hozzátartozik a kiszolgáltatott sorsú félrabszolgaságban sínylődő anya is. A mindenható férj, a család feje (ura). Ha ehhez még azt a réteget is hozzászámítjuk, amelyik a családtámogatásból kívánja fentartani magát, hát bizony nem igazán szimpatikus a nagy család azok számára akik úgy vélik felelős gondolkodással csak annyi gyereket csinálok, amennyit tisztességgel fel tudok nevelni. Ez utóbbi pedig egy nagy csapda, hiszen ha anyu és apu is keményen dolgozik, akkor nevelésre szinte semmi idő nem marad, viszont az elkényeztetett egykék seregét zúdítják a társadalomra. Az egyik oldalon a csellengő drogozó egykék, a másikon a szakképzett, vagy szakképzetlen munkanélküliek, akik tovább szaporítják a munkanélküliek népes táborát. Ez az a pont szerintem, ahol egy kicsit el kellene gondolkozni azon, hogy hogyan lehet ezt az áldatlan helyzetet felszámolni? Az államnak igen is gondoskodnia kellene a gyermekek neveléséről, tanításáról, de semmikép a jelenlegi formában. Ma a bölcsőde, óvoda, iskola a nevelés kérdésében a szülőkre mutogat, csak "tanítani" akar de azt is úgy, hogy "leadjuk az anyagot" és ezzel be is fejeződött a munkájuk, nincs felelősségük a nevelés hiányáért. (Érdemes lenne egy felmérés arról, hogy hány órát korrepetálnak az általános iskolai tanárok egy év alatt, vagy miért nem lehet a gyerekeket képességeik szerint csoportosítani és úgy tanitani, miért nem lehet általánosan elfogadható viselkedési, erkölcsi normákat megtanítani és megkövetelni, stb.) Primitív népeknél bevált, hogy napközben a gyerekek néhány tiszteletben álló felnőtt felügyelete alatt töltik a napot, amíg a nők és a férfiak a munkájukat végzik. (A nők csoportosan szőnek, vagy egyébb "női" munkát végeznek, míg a férfiak vadásznak, stb.) Nem elhanyagolható lenne annak a presztizse, ha a család saját jövedelme elegendő lenne 5-6 gyerek eltartásához is és a külön juttatások nem alapvetően szociális jellegűek lennének, hanem a gyermekek tőlük elvárható teljesítményük alapján kapnák meg. Tudom, ez utópisztikusan hangzik, de azért olyan szép legalább álmodni róla....
Ez teljesen jogos. Ez is hozzájárul a lakosság csökkenéséhez. Úgy tudom a dédszüleim generációjában még inkáb családi választás volt,hogy ki kihez megy hozzá. Egyes országokban még most is így van. A szerelem nagyon csalóka dolog,és sajnos sokszor olyan pár karjába vezeti az embereket,akikhez egyáltalán nem valóak(alkoholistához,vagy fizikailag bántalmazóhoz). Olyan kúlturában ahol a család beleszólása nagyobb,ott ezek a bajok sokszor elkerülhetők,mert több szem többet lát.
Ismertem egy nőt aki egy nálánál sokkal fiatalabb hapsival jár,akit szeretett. De egyszer agyvérzést kapott,akkor az a srácc kirabolta a lakását,és elvitte a kutyáját(ami természetesen a legnagyobb veszteség volt,és később sosem lett meg).
Sok olyan helyzetet ismerek,amikor egy nő(vagy egy férfi) kizárólag a pénz miatt vállasztotta a párját.
Van még egy dolog, ami ehez a témához kapcsolódik.
Én úgy látom, hogy adott egy gyerekpárti, és szegény kultúra, ez dominál a 3. világban. Patriarkális, "primititív" társadalom, ahol alacsony az egy főre jutó gdp, és a nők tipikusan nem dolgoznak munkahelyen, hanem otthon maradnak a gyerekekekkel a háztartásban.
Ezzel szemben ott van a nyugati életmód, ahol nemi egyenjogúság van, és magas az egy főre eső gdp, a nők munkahelyen pénzért dolgoznak - és többek közt pont emiatt nincs is idejük gyerekkel foglalkozni. Ez utóbbira demográfiai csökkenés, a másikre demográfiai emelkedés a jellemző.
Namost, a kérdés az, hogyan alakul a Föld teljes népessége a 21. század során? Mert egyik oldalon a nyugati életforma terjed, és ahogy "megtéríti" a patriarkális kultúrákat, és átalakítja őket egyenjogúvá, úgy válnak azok a társadalmak is fokozatosan gyerek-ellenessé, és csökken le a gyerekvállalások száma.
Ezzel párhuzamosan viszont a még mindig patriarkális csapat továbbra is szaporodik, méghozzá exponenciálisan. De a a megtérítés is exponenciális folyamat, mert egyre több ember vonódik be a globális munkafolyamatokba, és jut olyan jövedelemhez, amiből már a nyugatias életforma megvalósítható.
Tehát itt nekiütközik a megállíthatatlan lövedék az áttörhetetlen falnak, de persze valamelyik folyamat tuti gyorsabb mint a másik, van egy eredő mozgás. Kérdés hogy melyik irányba?
A végállapot az lesz, hogy a Földet elözönli 10 mrd jobbára afrikai, vagy más 3. világbeli populáció leszármazottja, akik mind partiarkálisan gondolkoznak, vagy a nyugatias értékrend válik a Föld bolygón egyeduralkodóvá, és az egész bolygó népessége egy ideig nő, aztán összeomlik, és elöregszik.
Perpillanat ott tartunk, hogy a demográfiai zsugorodás csak a nyugati szektorra jellemző, és így egyszerűen kicserélődik a populáció európairól afrikaira,ázsiaira vagy valamilyen közel-keletire. De viszont később a most szaporák is felveszik a nyugati módit, és akkor már nem lesznek szaporák.
… jobb ha leszállsz a magas lóról, és személyeskedés helyett inkább a témára koncentrálnál …
... az öregedő populáció és a fiúgyermekek előnyben részesítése miatti nemek arányának felborulása szociális időzített bombaként fenyegeti a kínai társadalmat ..
Ez igaz is, fenyegetheti, majd, egyszer a jövőben, ha addig nem tesznek ellene semmit, de semmiképpen sem a jelenben fejti ki ez a hatását.
Visszatérve az előbbiekhez:
… fiatalodásról Kína esetében korántsem beszélnék …Nézzük a tényeket. Jelenleg még mindig ott tartunk, hogy majdnem minden negyedik kínai 14 év alatti, miközben a 65 évnél idősebbek aránya az össznépesség 7-8 %-a. Kína népessége növekszik, és növekedni fog a következő évtizedekben is. A növekedést nem valamifajta országba irányuló migráció, hanem a népesség természetes szaporodása idézi elő, ami 20 év múlva 19-20 millió is lehet, évente. (Mindezt jelentős köüldfre irányuló migráció mellett.) Ez a növekedés a következő évtizedekben, amikor a jelenlegi gazdasági fejlődés hatásai még kitartanak, bőven ellensúlyozni képes a népesség természetes öregedéséből fakadó várható negatív hatásokat. Egész más lesz Kína problémája, nem az elöregedés, ami jelenségszinten egyébként is igen egyenlőtlenül oszlik el az országban, mivel a vidéki lakosság átlagéletkora jóval kisebb a nagyvárosok, fejlettebb települések jobb negyedeiben élők átlagéletkoránál. Nem csak az számít, hogy Kína az elmúlt évtizedekben a Tienanmen-téri mészárlást követően milyen gazdasági utat járt be, és hogy ebben mennyire voltak sikeresek, hanem az is, hogy mi volt ennek az ára, hogy milyen perspektívái vannak, hogy mennyire fenntartható az ország fejlődése. Az, ami most Kínában zajlik nem tartható fenn sokáig, a lakosság fogyasztási igényei egyáltalán nem követik a realitásokat, miközben már a termelés vonatkozásában is érzékelhetően mutatkoznak negatívumok, hiszen az egyre növekvő fogyasztási igényeknek egyre kevésbé tudnak megfelelni. (Miközben exportra is termelnek, természetesen.)Ma már például több százmillió ember eszi azt, csak Kínában, amit valaha csak párt tízezer ember, Kína egykori elitje. Kétségtelen az életszínvonal emelkedése, vívmány az egyre javuló egészségügyi ellátás, vagy sok helyen a közegészségügyi viszonyok soha nem látott javulása, csakhogy a népesség is növekszik, tehát a már megteremtett víz és csatornahálózat rövidesen már kevés lesz, újabb lakótelepek alakulnak, és a lakosság egyre nagyobb, amivel párhuzamban a környezeti terhelés is. Nem lehet kiragadni a demográfiai folyamatok elemzésénél néhány szempontot, egyszerre kell tudni gondolkodni az összes dimenzióban, természetes népességváltozás/migráció/öregedés-fiatalodás és mindezek területi differenciái – és természetesen nem lehet kizárni váratlanul érvényesülő hatásokat sem, amelyek jelentősen befolyásolhatják a természetes módon zajló népességalakulási tendenciákat. Ilyen például egy sok áldozatot követelő háború, vagy egy nagy mortalitást előidéző járvány. … A második linked … sehol nem szól Kínáról ...
A korfaszerkezetek jellemzése esetében példaként említődik a piramis alakú életkori szerkezetnél. Ha nem akarod átolvasni a cikket, a szerkesztés - keresés - kína címszó beírásával könnyen meg lehet találni.
Kínában túl sok gyerek születik ahhoz, hogy – ahogy te írtad, az európaihoz hasonló jelleget mutató öregedési szindróma jelentkezzen, mire ez ott tényleg bekövetkezne, addigra már egész más hatások jelentkeznek majd, és Kínának kisebb gondja is nagyobb lesz annál, hogy az elöregedés hatásai érdemben foglalkozzon. Szerintem ennek a kérdésnek a megoldását inkább majd a természetre bízzák ... várhatóan lesznek is ennek következményei politikai síkon is.
Szakértők viszont arra figyelmeztetnek, hogy az öregedő populáció és a fiúgyermekek előnyben részesítése miatti nemek arányának felborulása szociális időzített bombaként fenyegeti a kínai társadalmat.
Ez idézet az első linkedből.
A második linked pedig sehol nem szól Kínáról.
Hidd el, jobb ha leszállsz a magas lóról, és személyeskedés helyett inkább a témára koncentrálnál.
Nem eredményezett ilyet, és szerintem nem is fog ilyet eredményezni még igen hosszú ideig, de leginkább soha. Az igaz, hogy államilag támogatott az egy gyermek, de még így is évente 16-17 millió fővel növekszik kína népessége, és ez a növekedési tendencia a következő évtizedekben csak nagyobb lesz.
A kínai népesség korfa szerkezete piramis alakú, ami azt jelenti, hogy folyamatosan magas a belépő új generációk létszámbeli gyakorisága, miközben az idősek irányába elvékonyodó, éspedig azért, mert a kínaiak halandósága is magas, vagyis alacsony a várható élettartam. Bár ebben az elmúlt időszakban javulás állt be, de ennek mértéke közel sem akkora, hogy ez trendjellegében megfordulhasson.
Az egy munkavállalóra jutó eltartottak száma meredeken nőtt az elmúlt évtizedekben Magyarországon. Sőt, az eltartottak életszínvonala jobban emelkedett, mint az aktív dolgozóké, így az egy aktív munkavállalóra jutó teher nem csak a létszám-eltolódás miatt emelkedett, hanem a segélyezés mértéke miatt is.
A modelledből szerintem kimaradt egy nagyon fontos, és a demográfiában újabban teret nyerő elképzelés, amely szerint ha a család, vagy a társadalom elér egy bizonyos szintű jólétet, akkor a reprodukciós rezsim ismét növekedésnek indul. Az már az egyes társadalmaktól függ, hogy vajon meg tudják-e ugorni ezt a szintet, a franciák pl. úgy tűnik sikerrel küzdenek a gyerekvállalásért, míg mondjuk a németek már nem.
Kínában tudtommal az államilag támogatott/erőltetett egykézés ugyanúgy egészségtelen demográfiai modellt eredményezett/eredményezhet, mint ami végsősoron Nyugat-Európában, és nálunk is kialakult, tehát fiatalodásról Kína esetében korántsem beszélnék.
Egyenlóre még legalább 1,5 millió munkaképes ember van aki nem dolgozik, úgyhogy jópár évtizedig még nincs munkaerőprobléma. 20 év múlva is legalább 5 millió munkaképes korú ember lesz Magyarországon, és még párszázezer dolgozni képes nyugdíjas - úgyhogy addigra legalább 1 millió új állást- munkalehetőséget kellene létrehozni. A nyugdíjasok száma meg vagy fél millióval csökkeni fog - legalábbis ha megszüntetik a korai nyugdíjazást.
A gyarapodás van sztem bekódolva a génekbe, a biblia is csak azt parancsolja, hogy sokasodjatok. Az tud sikeres életet felmutatni, legalább önmagának, aki miatt a világ több lett az ő létezése folyamán. Akinek telik rá az várat épít, és tudományosan, művészien alkot vmit, akinek ilyen tehetsége nincs az legalább gyereket csinál. Akkor fog a szegényebb rétegnél megállni a folyamat, ha mindenkinek fel lesz kínálva a más módon alkotás lehetősége.
