Keresés

Részletes keresés

pó_apó Creative Commons License 2018.04.16 -2 3 6260

WL most is szerénykedik, mert már pár évvel a magyar filmesek előtt is nyilvánvaló volt előtte a dolog. Lévén én tőle a sztorit még 2012-ben hallottam és –az Ő engedélyével- bele is írtam az egyik indonéziás könyvembe, ekképpen:

Szóval, a civilizáció, szerte a világon, megállíthatatlan. Ám még a Szumátra könyvemben írtam egy fényképész dolgairól is, aki elhatározta, hogy olyan pápuákat fényképez, akik számára még most is ott tart az idő, mint száz évvel ezelőtt. WL barátom mesélte, hogy megkereste őt egy fotós -nemmagyar-, kísérje el tolmácsként Pápuára, ahol ő a bennszülötteket akarja fényképezni, de úgy ám, ahogy azok igazából élnek, mert arra kíváncsi, magára a kendőzetlen valóságra. Laci kente-vágta Pápuát, pénz is jön belőle, miért ne. Meg is érkeztek Pápuára, a törzsi faluba, és látták is ahogy a bennszülöttek igazából élnek, nem sokkal másként, ahogy egy elmaradott faluban az emberek, jó-jó, gyűjtögettek is, például petpalackot, vizet tartani benne, meg szedték a mikkmakkot, de azért már templomba és iskolába is jártak, és nem pénisztartóban, fűszoknyában. Erre meg a fotós nézett nagyokat és mégegyszer világossá tette, hogy ő nem egy ilyen civilizált műfalura kíváncsi, hanem az igazi pápua törzsi életre.

Áhá. Felfogták ezek a fiúk ott egy perc alatt, és miután némi pénzmag is be lett lengetve azokra a napokra, amíg a hatalmas fehérek az igazi törzsi életet tanulmányozzák az igazi törzsi faluban, bevallották, hogy bizony jól tetszik látni, ez bizony csak egy mű-falu, de nem messze van itt egy igazi, mindjárt indulnak is megbeszélni a törzsfőnökkel, de az beletelik pár napba, mire rábeszélik, amilyen hektikus az a pasi. És mennyi is lesz az a napidíj, csak a miheztartás okán? Szóval páran el is tűntek és fel is rántottak két nap alatt egy olyan fájintos kis törzsi falut a dzsungelben, hogy bármelyik ős-pápua csak úgy csettinthetne rá, az amúgy is jópár gyerekkel (gyesen) levő anyukákat meg a ráérő gyermekeket néhány férfivel kiegészítve ki is telepítettek oda, gatya le, minden egyéb ruha le, fűszoknya, pöcstartó fel, jöhet a fotós.

 

 Az egyhetes törzsi fotózás így aztán szépen le is zajlott, mászkáltak azok tigriselefánt, oroszlánmedve után, de nem találták, fákra fel banánért, azt meg igen, esténként meg ősi pápua dalokat énekelgettek, amin László barátom majd szétment a visszatartott kacajtól, ugyanis ő pontosan jól ismerte a helyi Lagzi Lajcsi repertoárt. A bennszülöttek annyira figyeltek a részletekre, hogyha valamelyik másik helybelinek vitt arra az útja, a ruháit ő is gondosan levette még az ősi falu előtt és bedugta a bokor alá, aztán meztelenül ment végig –ahogy ezek a vademberek járnak-, visszafelé meg szépen újra felvette, mert pucéran csúful derültek volna rajta a haverok a faluban. A hatás kedvéért még a helyi misszionárius is meglátogatta őket (stikában lezavarta a szokásos istentiszteletet is, mert nagy úr máni, de mégnagyobb a Jézuskrisztus). És mivel a misszionárius nem volt az a lekozmált fajta, így a szeme se rebbent, amikor az egyik pápua igen gyorsan megtanult egy szép egyházi éneket –a srác különben a pap házi szolgája volt, csak elkéredszkedett erre az időre egy kicsit vademberkedni, másodállásban, jól jön a mellékes, nagy a család. Ám a fotós semmit sem vett észre a dologból, nagyon meg volt elégedve, csak akkor volt majdnem prücök, amikor kiadott valami utasítást angolul, a vad pápuák már indultak is végrehajtani, mielőtt még Laci barátom lefordította volna nekik. De ezt is kimagyarázták, hogy ezek a természet gyermekei már a hangsúlyokból is értenek, de azért ebből nagy törzsi lebaltázás is következett és ettől kezdve már nagyon figyeltek, több ilyen nem is fordult elő. Talán már meg is jelent az album és így legalább megláthatjuk, hogyan is élnek, távol minden civilizációtól azok az emberek, akik számára száz éve megállt az idő.

 

Előzmény: W.L. (6259)
W.L. Creative Commons License 2018.04.07 -2 0 6259

Es ujabb hazugsaggal az angol nyelvu hirekben azt is hozzatettek, hogy ok erre csak mostababan, egy ujabb korowai film forgatasakor dobbentek ra:

http://www.bbc.com/news/uk-43649469

 

Pedig azon tul, hogy ennek mar a forgataskor nyilvanvalonak kellett lennie, jopar eve az On The Spot film kapcsan angolul is megirtak mar, hogy erosen ferditett a BBC film:

http://tapnewswire.com/2013/12/trust-media-are-you-nuts/

 

Pedig a korowaiokrol ilyen tulzasok es hazugsagok nelkul is lehetne erdekes filmet forgatni, ha nem is olyan hatasosat mint a BBC-e igy volt.

 

Előzmény: kb. (6258)
kb. Creative Commons License 2018.04.05 -1 1 6258

A topik olvasóit nyilván nem lepi meg, de most a BBC is elismerte.
https://index.hu/kultur/media/2018/04/05/most_mar_biztosan_kamu_volt_a_bbc_dokumentumfilmje/

Orsó Borsó Creative Commons License 2018.04.05 -2 0 6257

Sziasztok,

 

Köszönöm szépen a hozzászólásokat és tanácsokat.

Sajnos sejtettem, hogy minden nem férhet bele, de hát bőven van még idő rágódni a terven, aztán ha már konkrétabban körvonalazódik, lehet visszatérek egy-két kérdéssel :)

 

Üdv,

O

W.L. Creative Commons License 2018.04.04 -1 0 6256

A topikban.

Amugy asszem bambuszvipera magyarul.

En azt ritkabban lattam, mint pitont.

Előzmény: Zs... (6255)
Zs... Creative Commons License 2018.04.04 -2 0 6255

Mármint a topikban vagy az országban? ;o)

Előbbiben rendszeresen, utóbbi sajna még mindig nincs konkrét tervben. A kép viszont brutál jó, köszi a megosztását! Épp most voltam egy dzsungel túrán, de csak green pit vipert (van ennek vmi magyar neve, azon kívül hogy zöld vipera?) sikerült látni ami azért nem ez a kategória.

Előzmény: W.L. (6250)
ázsiautazók Creative Commons License 2018.04.04 -1 0 6254

A Collin Beach puritán? A legjogy szállásunk volt Malukuban :)

Neten foglaltatok, vagy mi ez a +x% áfa? Mi ilyet sehol nem tapasztaltunk.

Én még ajánlanám Hattán az ott éjszakázást, de tavaly 2 naponta járt a piaci hajó (ezzel mentünk Ayra is, oda naponta jár)

Előzmény: jankovity (6252)
jankovity Creative Commons License 2018.04.04 -1 0 6253

jankovity Creative Commons License 2018.04.03 -1 0 6252

Üdv!

 

Pár gyakorlati tanácsot megpróbálok adni.

Ambon:

Makassari átszállással mentünk Batik Airral, mindig más volt a járatszám és a beszállókártyán lévő járatszám, erre figyelni kell.

Dohányzó (akit érint) van a reptereken.

Amboni reptér kicsi, gépről séta a terminálba,  menni a tömeggel, nem lehet eltéveszteni.

Reptér -Liang beach 250k privát taxi(tanulópénz megfizetve) ugyanez bemóval kb 50k.

A már emlegetett Penginapan Hunimua Indah nevű szállást mi kihagytuk, nagyon lepukkant hely, viszont ha odébb sétálsz kicsit a part nagyon szép.

City hotel: 450k  reggelivel a város közepén.Meg voltunk vele elégedve ( európai színvonal) városnézéshez tökéletes, bár a városban nem sok látnivaló van.

Hotel Mutiara: 350k reggelivel, egy éjszakára megfelelt.

Collin Beach Hotel: 240k reggelivel, puritán , de a célnak megfelel.

Natsepa beach-homokos part, Santai beach-kavicsos, Namalatu beach-kavicsos, belépő van mindenhol kb 5k 

Pénzváltót egyet találtunk a kikötő mellett egy autóalkatrész boltban váltanak.

Kaja kb 100-150k 2 főre ,cigi 25k marlboro, víz 1.5l 5k , nescafé 4k ,sör 41k boltban. Ha netre szükség van akkor Telkomseles kártyát kell venni a lefedettség miatt( ez a legjobb), de szinte mindenhol van wifi.Közlekedés bemóval: egy központi helyről indulnak irányonként 5-10- 20-25k árak vannak, ha van szabad hely felvesznek bárhol.A kikötő környéke tele van repjegy és hajójegy árusokkal, akár másnapra is vehető jegy.

 

Saparua:

Putih Lessi Indah : 700k + 10% áfa- 3x kaja,víz, kv  az árban. A szállás nomád, de a kaja nagyon jó és bőséges a hely pedig szép, ill Kulur kikötő még szebb és csak pár perc séta oda( lásd lejjebb peteyval hozzászólásánál)

 

Banda:

Cilu Bintang Estate: . Maga a hely nagyon szép igényesen meg van csinálva. A szoba 450k+10% áfa reggelivel.

Túrák 2 főre 600k : Hatta ill Run szigetére(megéri), vulkántúra 300k (tanulópénz 2), vacsora 200k 2 főre bőséges és van választék.

 

Utazás: Pelni hajóval menetrend szerint, mi 7 napot voltunk. Menetrend és árak a neten is megtalálhatóak kb 1 hónapra előre. Az utazás kb 8 óra és az "it's káosz" mindent elmond róla. Büdös, szemetes mindenhol, mindenki cigizik bent is (2 hülye magyar kijárt a fedélzetre rágyújtani), de aki volt már ázsiába annak ismerős ez.

 

Fehér ember ritka erre felé és a "helló misztert" mi is megtapasztaltuk (a barátnőm is) + mindenkivel fényképezkedni is kellett.

Mi biztonságba éreztük magunkat mindenhol, mindenki kedves és segítőkész volt még ha nem beszélt angolul akkor is, az indonéz szavaknak meg nagyon örültek (csak pár szót tanultunk meg)

Összegezve: Mi nem bántuk meg, hogy ide utaztunk, bármikor visszamennénk.

 

j.

 

 

 

 

 

Előzmény: Orsó Borsó (6248)
W.L. Creative Commons License 2018.04.03 0 0 6251

Meg annyit hozzatennek, hogy tavaly wanbo szinte pontosan az altalad tervezett utvonalat jarta be Malukun, csak Seram es a tobbnapos tura nelkul.

Eleg temposan haladtak, de igy is 35 napba kerult bejarniuk az Ambon, Banda, Kei, Lease, Ternate, Tidore es Halmahera utvonalat.

Itt az osszefoglaloja az utrol:

 

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=142877132&t=9196473

 

Idoben visszafele pedig megtalalhatod leirasait az egyes szigetcsoportokrol is.

A tavalyi 35 nap utan ok iden is visszatertek Malukuba vagy 3 hetre elnezni tavaly kimaradt szigetekre mint pl  Buru es Seram, es Ternatet es Halmaherat masodszor is felkerestek.

 

Ambonrol, Bandarol, Saparuarol es Keirol tobb mas utleirast is talalhatsz a topikban.

Egyszer pedig mar a Seramon atszelo turarol is irt valaki immar jopar eve.

Előzmény: Orsó Borsó (6248)
W.L. Creative Commons License 2018.04.03 0 2 6250

Nem tudom jarsz-e meg erre, de ujabb jo pitonos talalkozasom volt Papuaban.

Nem kockas hanem ametiszt, nem is volt 3 meter sem, de igy is impozans volt, plane degeszre kajaltan:

 

Előzmény: Zs... (5705)
W.L. Creative Commons License 2018.04.03 0 1 6249

Szia,

 

Az elso eszrevetelem sajnos az, hogy ennyi sziget 20 napba bizony nem fog beleferni!

Meg jo rohanosan is Ternate, Tidore es Halmahera kb egy het, Ambon es Lease egy masik, es akkor a megmaradt harmadik hetbe inkabb mar csak egy fer bele Seram, Banda es Kei kozul, hacsak nem 1-2 napokat toltenel mindenhol.

 

A 4 napos turara valoban a Manusela NP a kegjobb, bar inkabb 5 nap. Csak Huaulu elerheto egy nap alatt is, talan mar ut is epult oda. Mindket verziohoz helyben, Sawaiban ketessetek vezetot, ne az interneten.

 

Banda mindig nagy kerdojel az oda- es tovabbutazas bizonytalansaga miatt. Az egyetlen megbizhato megoldast a Pelni hajok jelentik, erdemes ezek menetrendje kore szervezni.

A szigetek maguk kicsik es akar 3-4 nap alatt is megnezhetok, de sokan szivesen idoznek ott heteket is!

De ugyis akkor utaztok onnan tovabb, amikor tudtok, nem amikor szeretnetek.

Rohanos, tobbszigetes utbol Banda kihagyasaval iktathato ki a legtobb bizonytalansag.

 

Kei szerintem teljeen mas hangulatu mint Lease, es repulovel nagyon siman megkozelitheto. Strandjai alighanem legszebbek a regioban, mas latnivalo talan 2-3 napnyi van, ha Kei Kecilen maradtok.

Tovabbi szigetek hozzaadasan ne is gondolkodj, max ha csak Eszakra vagy Kozepre irnatok at az utitervet.

Akkor Morotai vagy Buru is erdekesek lehetnenek.

 

Helyi szallasokat es vezetoket tobbszor leirtunk mar itt, es van Malukurol jopar inspiralo es hasznos utleiras is, probalj visszaolvasni a forumon!

Előzmény: Orsó Borsó (6248)
Orsó Borsó Creative Commons License 2018.04.03 -1 0 6248

Szia, Sziasztok :)

 

Elkezdtem összeállítani őszi malukui utazásunk tervét (bruttó 20 nap), ebben szeretnék egy kis segítséget kérni tőletek.

 

A kezdeti terv, hogy északon indítanánk Ternate-Tigore-(Halmahera?) vonalon, ami után átrepülnénk Ambonba és onnan Banda szigetek, majd Seram & Lease szigetek / Kei szigetek

 

A kérdéseim, hogy

 

1. Mindenképp szeretnénk túrázni egy 2-3-max 4 naposat, erre van ajánlásotok? Szívesen másznánk hegyet, vagy még szívesebben ismerkednénk meg a helyi törzsek egyikével, de nem tudom, hogy ennyi nap alatt ez kivitelezhető-e. Első keresgélésekre a Huaulu törzs nagyon izgalmasnak hangzik, de sehol nem találtam arra vonatkozó infót, hogy hány nap elérni hozzájuk, túravezetőt pedig pláne nem. Seram helyett a másik opció Halmahera lenne, de ha lehet, erről még kevesebb információ van a neten.

 

2. A másik fix pontunk a Banda szigetek, erre szerintetek hány napot érdemes szánnunk?

 

3. A fenti útvonalterv egyelőre tényleg csak egy skicc, ha ilyen formában nem teljesíthető a szigetek közti utazási idő miatt, akkor nem ragaszkodunk hozzá. Szerintetek A fenti két programon kívül mi az, amit mindenképp érdemes beemelni a programba, és mi az, ami a szűkös időkeret miatt inkább kihagyható. Érdemes-e pl elrepülni a Kei szigetekre, vagy hasonló élményt ad egy Lease, ami könnyebben kombinálható egy esetleges Seram túrával.

 

4. Nagyon szívesen vennénk kontaktokat és ajánlásokat túravezetőre, guidera, segítőkész helyi szállásadóra, illetve bármi olyan programra, amivel jó tapasztalatotok van.

 

 

Előre is nagyon köszi minden tanácsot, hozzászólást :)

 

O

 

 

 

 

wanbo Creative Commons License 2018.04.02 0 1 6247

A Flora Hoteltől ha balra fordulsz, akkor kb 100-150 méter után látni fogod, a bal oldalon, tehát nem kell átmenni az úton. Ebbe az irányba az épületek nem túl sűrűk, úgyhogy nem fogod eltéveszteni, egy padang étterem van erre (meg főleg ruha- és egyéb boltok). 

Előzmény: W.L. (6246)
W.L. Creative Commons License 2018.04.01 0 0 6246

Le tudnad irni, hol volt az a kivetelesen jo padangi kajalda Meraukeben?

Szerdan megyek oda, ha ennyire magasztalod, kiprobalom, bar nem a kedvenc konyham amugy.

Előzmény: wanbo (6234)
ázsiautazók Creative Commons License 2018.04.01 -2 1 6245

Szia. Én azóta is várom a beszámolód 😊. Főleg, hogy azóta már mi is megjártunk pár szigetet és én mennék vissza, hátha olyat írnál, hogy a párom is meg tudom győzni ennek a lehetőségéről 😀

Előzmény: Ritchy (6042)
ázsiautazók Creative Commons License 2018.03.27 -3 0 6244

Juliannal kapcsolatban sajnos mi is ezt tapasztaltuk :(

De mi azt hittük,hogy mi rontottuk el vagy hibáztunk mikor párom jószívűen megkínálta pálinkával meg sörrel...aztán meg mindig jött,hogy adjunk már neki még egyet,meg volt magyar cigink és,hogy abból mennyi van,adjunk már neki pár dobozzal,abból is elkunyerált vagy kettőt,mert ő tényleg az az ember akitől tudod,hogy addig nem szabadulsz míg el nem érte amit akart. Alig tudtuk este haza küldeni,hogy már zuhanyozni szeretnénk...erre ő:megvár míg kész leszünk,mondtuk,hogy de mi már nem megyünk ki és erre kiprovokálta,hogy akkor hagyjunk már neki pálinkát meg cigit,mi lefeküdtünk és hallottuk,hogy ott maradt a teraszunkon még sokáig.

Izgalmas dolgok történtek veletek :)

 

Előzmény: peteyval (6242)
peteyval Creative Commons License 2018.03.26 -2 0 6243

Kis javítás: az első rész 6156-os poszt

Előzmény: peteyval (6242)
peteyval Creative Commons License 2018.03.26 -2 6 6242

Sziasztok újra. Megint elnézést kell kérnem, hiszen hetek teltek el a három részes beszámoló mostani, utolsó része előtt. Jobb később, mint soha - hogy egy klasszikus témával éljek. Az első két részt Jáváról és Tana Torajaról a 6152 és 6192 posztban olvashatjátok. A torajai kalandok után Maluku fele vettük az irányt. Tervünk szerint a végére hagytuk a lazulósabb tengerparti szakaszt. Jáván elég pörgős volt a program, túrákkal tarkítva. Majd Sulawesin sem a kifejezett wellness érzésünk volt. Cserébe rengeteg izgalmas helyre eljutottunk és kalandok sokaságát éltük át. Az első két hétben egyáltalán nem láttunk tengerpartot, szóval már teljesen ki voltunk éhezve, hogy végre fehér homokos partokon legyünk. Mint utólag kiderült elég jó célpontot választottunk erre Maluku szigeteivel. Makassarból Ambonba repültünk, ahol két éjszakát töltöttünk a sziget keleti részén Liang beach egyetlen szállásán. Wanbo egyik korábbi úti beszámolójában hallottam erről a partról és szimpatikus volt, hogy ne a városban, hanem kint a tengerparton szálljunk meg. Utólag kiderült, hogy ez rossz döntés volt. A szállás nagyon alap volt, de ez lett volna a kisebb probléma, viszont a környék annyira tele volt szeméttel, hogy át kellett gondolnunk valóban akarunk e maradni. Gyakorlatilag szemét hegyek álltak a szárazföldön és a beach is nagyon tele volt. Így az álomszép part teljes csalódásba fordult. Talán ez volt az egyetlen rossz döntése az útnak. Este értünk már oda, de elkezdtük azonnal szervezni a másnapot, hogy ne a szálláson teljen el a nap. A tulaj öregtől nagy nehezen sikerült egy robogót keríteni, így a napfelkelte után már indultunk is felfedezni a szigetet. Az északi kört sikerült egy nap alatt teljesíteni. Aki hasonlóban gondolkodik készüljön fel egy kora reggeltől éjszakába nyúló programra és szinte egész nap a robogón vagy. Persze megálltunk azért sok helyen és kalandos nap volt. A délelőtti órákban intett le minket egy helyi srác egy másik robogóról és mutatott egy eldugott partot ahol egy hatalmas szikláról lehet a vízbe ugrálni. Nekem tériszonyom van, de végül nagy parázás közepette, de leugrottam a mélybe. Adrenalin fröccs meg volt. Aztán a sziget ÉNY-i  csücskénél hajót béreltünk és kimentünk a Tiga szigetekhez sznorkelezni. Később egy szuper tengerparti függőágyas, relax helyre bukkantunk, itt is volt egy checkpoint. Végül este Ambon városba is betértünk vacsorázni és éjszaka 10-11 fele értünk vissza a szállásra. Így visszatekintve Ambon akár ki is maradhatott volna. Örülök, hogy szétnéztünk, de semmi olyan nem láttunk amit később máshol nem. Egész Malukuban jellemző, hogy rácsodálkoznak a fehérekre, de Ambonon iszonyat töményen kaptuk a "Hello Mister" effektet. A falvakban amin keresztül robogtunk, kórusban néhol már egész tolakodó módon üvöltötték teli torokból. Elején vicces, aztán ellennél nélküle. Estére meg már kivagy. Másnap utaztunk tovább Saparuára, ahol 5 éjszakát voltunk. Ez volt a leghosszabb egy helyen töltött időnk az út alatt. A fórumban már sokat emlegetett Duurstede szálláson voltunk és remek választás volt. Napi 2.000 HUF-ért egy korrekt kis tengerparti szobánk volt. Saparuán a Wanbo és W.L. által említett Julian-el is találkoztunk, aki helyi guideként üzemel. Egy napot szerettünk volna vele eltölteni, hogy mutasson olyan helyeket, amit egyébként nem találnánk meg magunktól. Ebből végül az lett, hogy teljesen ránk tapadt a csávó, állandóan jött a Duurstedébe és próbált rólunk még pénzt/sört satöbbit lehántani. Elég kínos szituációk voltak, aztán végül muszáj volt neki elmagyarázzam, hogy ha az egész barátkozása a pénzről szól, akkor inkább lépjen le. Sajnáltam, hogy így alakult a dolog, de ez van. Aki vele szeretne kirándulni Saparuán az nagyon pontosan fejezze ki, hogy mit, meddig és mennyiért szeretne, mert utána ha a boltba elmegy veled azért is akar valamit. Egyébként aranyos fickó, csak rá van izgulva a fehér ember pénzére. Saparua egyébként nagy kedvenc volt, szuper jó feelingje van a helynek és gyönyörű a környezet. Mondom ezt annak ellenére, hogy volt egy nem kívánt kalandunk a harmadik - negyedik nap környékén. Végig robogóval jártuk a szigetet és aznap délután kitaláltuk, hogy elnézünk a sziget nyugati részébe megnézni a naplementét. A helyet Laino-nak hívják és elég kevesen járnak erre. Korábban üzemelt valami szállás is ezen a parton, de ennek nem láttuk nyomát. Egy vékonyka úton, amit a google maps satellite nézetén lehetett csak észlelni kijutottunk a partra és egy hihetetlen naplementét néztünk végig. Olyan színek voltak, mintha másik bolygón járnánk. A képek között lesz olyan, ami itt készült. A naplemente után már szürkületben indultunk vissza és a vékonyka partra vezető úton zötykölődtünk, amikor barátnőm sikítását hallottam miközben lapattant mögülem a robogóról. Pár pillanat elteltével már messzebbről hallottam, ahogy azt kiálltja a "MOBIIIL". Ekkor rájöttem, hogy valaki kiszedte a mobilt a kezéből, amin engem navigált és elrohant vele. Egyenesen be a dzsungelbe, ahova már barátnőm nem akarta követni. Elég durva érzés volt, az addigi 200% biztonságérzetünk elég jelentősen visszaesett. Álmunkban sem fordult volna elő ez a gondolat, annyira a semmi közepén voltunk. Laino kis túlzással egy 20 dzsungelben szétszórt házból álló falu. Extrém volt, hogy ez ott tényleg megtörtént. Én nem sokkal az eksön után elkönyveltem tényként, hogy ellopták az Iphone 7-t, párom azonban elég ideges volt és kész tenni. El is kezdett mutogatni a pár száz méterre az út mellett üldögélő fazonoknak. Hosszas és többszöri esemény demonstráció után gyakorlatilag az egész falu összegyűlt és csapatokba verődve, fejlámpával a fejükön pásztázták a dzsungelt a telefon után kutatva. Végül nem lett meg és este 9 körül megkértük őket, hogy vezessenek vissza egy másik robogóval a Duurstedéhez. Menet közben mikor kiértünk a beton útra kiderült, hogy a robogó mindkét kerekét leeresztették!! Itt már tényleg kezdett egy elég baljós kép kirajzolódni. Megtervezték az egészet? Mi van ha utánunk jönnek a szállásra? Hasonló gondolatok kavarogtak bennünk. A helyiek azt ígérték másnap ebéd körül eljönnek és szólnak van e fejlemény. Részemről másnap reggelre kis híján elengedtem az ügyet. Év utolsó napjai körül jártunk és azzal telt a délelőtt hogy a Duurstede tulajtól frissen vásárolt barakudát készítettük elő, majd a tengerparton homokban kialakított grillen Robinson Crusoe módjára sütöttük meg. Pont amikor kajáltunk, akkor érkezett meg a hírnök, hogy meg van a tegnap esti tettes. Eléggé meglepődtem. A telefon is meg volt, de az állítólag "kaputt". Mentünk is ebéd után, kiváncsian vártam mi sül ki belőle. Belépve a nem túl nagy szobába 4-5 rendőr állt bent. Őket nem úgy kell elképzelni mint az itthoni bajszos-pocakos arcokat, hanem legalább a TEK-es kategória. Hatalmas gépfegyver, mellény és alapvetően jó nagy darab indonéz emberek. Ült még ott egy nő és egy lány, valamint egy kb. 12 évesnek kinéző kisfiú. Kiderült, hogy 16 éves és ő lopta el a telefont. Utóbbi teljesen széjjel volt verve. Hosszas mutogatás után kiderült, hogy a memória kártyát szerette volna megszerezni belőle. Ami az Iphoneben beépített mint tudjuk, tehát teljesen feleslegesen verte szét a telefont. Az igazság szolgáltatás elég instant módon működik arra. Némi alkudozás után megegyeztünk 4 millió rúpiában, ami nagyjából 80.000 HUF-nak megfelelő összeg. Az anya és lánya elmentek pénzért, a kiscsávót meg próbálták nevelni addig a zsaruk. Aztán megérkeztek a pénzel, ami elég nagy összeg lehet számukra és kövezzetek meg, de elraktam a pénzt. Mindez dokumentálva is volt, a pénz, a békítő kézfogás az anyával, amiről fotó is készült és hozzá rakták a dokumentációhoz. Nem semmi történet, még így utólag leírva is csodálom, hogy pont minket talált meg a sziget egyetlen hülyegyereke. Mindenesetre érdekes tapasztalat volt belelátni ebbe is, hogyan mennek arra a dolgok. Erről akár le is mondtam volna a nyugodtabb pihenés érdekében:) Mindettől függetlenül Saparuát egy 100% biztonságos helynek tartom, a falunak hatalmas szégyen volt a fiú viselkedése. Segítőkészségből csillagos ötösre vizsgáztak az indonéz emberek, példátlan volt, ahogy mindenki segíteni próbált és végül amit lehetett kihoztak az ügyből. Ettől függetlenül is Saparua volt az egyik kedvencünk, remek strandok, buja dzsungel környezet, igazi elfelejtett trópusi paradicsom hangulat. A Kulur falunál levő strandot kiemelném, ez volt az első beach, amire azt mondtuk Malukun hogy waooow. Szerencsére nem az utolsó. Saparua után Nusa Laut fele vettük az irányt. Ez egy még kisebb sziget, híresen jó sznorkel hellyel. Nem is okozott csalódást, hihetetlen ami a víz alatt van. Délelőtt apálykor simán ki lehet sétálni egy mólón addig a meredek korall falig, aminek letörése menték érdemes végig úszni. Halak, korallok, cápák minden mennyiségben. Óriási élmény volt. Annak ellenére, hogy búvárkodtam már néhányszor Ázsiában, azt tudom javasolni itt elég a sznorkel is, hogy mindent láss. A szigetet szintén robogóval jártuk körbe, azzal a különbséggel, hogy ezt itt pár óra alatt lehet abszolválni. Az elfelejtett trópusi paradicsom érzés még inkább fokozódott Nusa Lauton. Ahogy haladtunk az egyre kisebb, elhagyatottabb helyek fele, annál jobban tetszett nekünk a hangulat. Sokszor olyan érzésünk volt, mintha csak ketten lennénk a szigeten. Ez Molana szigetén teljesedett be ténylegesen, ahova Nusa Lautról mentünk két éjszakára. Kettőnkön kívül, csak a személyzet volt a szigeten, ami három emberből állt. Kiugróan legdrágább szállásunk volt, de utólag még így is megérte. Molana strandja bombasztikus. A sziget aprócska, É-D irányba hosszúkás és a Molana Island Resort az északi csücskében fekszik. Ha időben felkel az ember akkor a part keleti szélére elsétálva megnézheti a napfelkeltét, majd délután átsétálva a nyugati oldalára (1 perces út) mehet a naplemente. Ez napi program volt, közben három étkezés, amik az utunk talán legjobb kajái voltak. Meg volt a hangulata, amikor a kedves házi néni lekiabált a standra, hogy mikor szeretnénk az ebédet/vacsit, mi meg felkurjantottuk mikor lenne jó, aztán csak menni kellett kajálni. Szóval extra volt ez a pár nap és tökéletes befejezése ennek az útnak. A sznorkel Nusa Laut szintű, egy akkora cápát láttam egyik nap, hogy utána félem is bemenni a vízbe:) Molanáról Ambonba hajóztunk vissza, majd Jakarta fele vettük az irányt. Ott még eltöltöttünk egy napot és barátnőm megcsináltatta a szokásos, minden ázsiai úton rákerülő tetkót. Hazafele persze kétszer olyan hosszúnak tűnt az út mind odafele, de ezt az érzést bizonyára nagyon jól ismeritek. Remélem élveztétek a beszámolót. Nézzétek meg a képeket is, amik remélem egy kicsit vissza tudják adni a Lease szigetek hangulatát. Sorry, hogy ennyire szét lett szabdalva, de elég sűrűk a hetek. Mindenkinek jó utakat!

 

wanbo Creative Commons License 2018.03.25 0 5 6241

Sziasztok!

 

A tavalyi utamhoz hasonlóan idén is írnék egy össz-összefoglalót, kicsit megcsúsztam vele, hiszen az út már majd’ három hete véget ért, de csak most volt rá időm. Szóval, életem eddig legjobb útja volt ez a majdnem két hónap Maluku + Pápua kombináció.

 

Már az út tervezési fázisánál úgy készültem – W.L. – tanácsára, hogy Malukuból haladjunk Raja Ampat felé és ez tényleg nagyszerű döntésnek bizonyult, ugyanis Raja Ampat tényleg mindent überel. Valóban kevésbé lett volna talán élvezetes Raja Ampattal kezdeni és onnan elindulni Maluku irányába, bár hozzáteszem, hogy azért Maluku teljesen más hangulatú és Malukuban is vannak gyönyörű szigetek.  Bármikor, bármelyik szigetére gondolkodás nélkül visszamennék.

 

Maluku összességében olcsóbb – bár ha sokat mozog az ember, főleg, ha sokszor kell hajót bérelni, akkor az azért sokat tud dobni a költségeken.

 

Raja Ampatról már itt is többen írtunk/írtak, én most csak annyit emelnék ki, hogy nagyon rákészültem, hogy milyen lesz majd ott búvárkodni, aztán végül nem is mentem, mert abszolút felesleges – mindent lehet látni sznorkelezve is. Amit még kiemelnék, az a szállásokkal kapcsolatos, úgy vettem észre, hogy a szállások mindenhol nagyon hasonlóak egymáshoz – egyszerű bungalók, a különbségek általában az étkezésben vannak; ezzel csupán aztt szeretném érzékeltetni, hogy szerintem felesleges a szállás kérdéskörén sokat problémázni. Én is sokat gondolkoztam még az út előtt, hogy melyik szigeten hol lehet érdemes megszállni (túl sok opció van az interneten, szebbnél-szebb képekkel), a lényeg, hogy gyakorlatilag mindegy, hol szállunk meg, az adottságok mindenhol nagyon hasonlóak. Néhol többen vannak, néhol kevesebben.

 

Néhány highlight az idei útról:

 

A legszebb szigetek, ahol idén jártunk: Dodola és Tabailenge (Morotai), Doi és Dagasuli, Sawai környékén lévő kis szigetek, Misool környéke és észak-Raja Ampaton a Hidden Bay, valamint Kri (Pasir Timbul).

 

A legjobb strandok:

Jikumerasa strand Burun, Kri nyugati végében lévő strand, Pasir Timbul (homokpad Kri mellett), Yenanas Paradise és Yendebabo HS előtti strandok Gamon, Dagasuli és Doi strandjai, Dodola és Tabailenge strandjai. 

 

Külön büszke vagyok arra, hogy Morotairól gyakorlatilag csak hajó és szárazföldi járművek kombinációjával jutottunk el egészen Raja Ampatig, Ternatén, Burun, Ambonon és Sawaion keresztül. Leghosszabb hajóutunk 38 óra volt egy kisebb Pelni hajón Ternate és Buru között.

 

Tájképileg a legszebb sziget(csoport) ahol idén jártunk, az kétségkívül Misool. Hihetetlen, ha valaki tud oda társasággal menni (akár 3-4 fő), akkor meg nem is feltétlenül lesz olyan drága. De egyébként is, mindent egyes kifizetett rúpiát megért az ott töltött két napunk.

 

Ha már tájkép, akkor ki kell, hogy emeljem Sawai környékét is az Ora Beach Resorttal és a környező kisebb szigetekkel. Sawairól bővebben itt írtam: http://utazovagyoknemturista.blog.hu/2018/03/14/egy_csipetnyi_polinezia_azsiaban

 

Kiemelném továbbá Morotait, ami igen erős kezdés volt, Dodola és Tabailenge szigetei valóban nagyon gyönyörűek, megérik az odautat.  Morotairól bővebben itt írtam: http://utazovagyoknemturista.blog.hu/2018/01/26/vilaghaboru_alomszep_strandokon_pulau_morotai

 

Valamint kiemelném, hogy Pápua belseje igazán remek kiegészítés volt Malukuhoz és Raja Ampathoz, ott teljesen más a hangulat, mint amit eddig DK-Ázsiában bárhol is tapasztalhattam. A Baliem-völgyben manapság egyre kevesebb a külföldi turista (talán az árak miatt), de menjen aki, teheti, mert ilyen hely nincs még egy a Földön.

A Baliem-völgyről itt írtam korábban: http://utazovagyoknemturista.blog.hu/2018/03/03/betekintes_egy_primitiv_torzs_eletebe#more13711760

 

Ami a költségeket illeti, pontosan nem követtem, hogy mikor mennyi pénzt költöttünk, de ez volt életem eddigi legdrágább útja (egyben a leghosszabb is!), de azt is gyorsan leszögezném, hogy minden kiadott fillért (az én esetemben kínai yüant😊) megért! Mind Maluku, mind Pápua olyan úti cél, ahol még simán megvan a felfedezés érzése, rengeteg újdonságot láttunk és tapasztaltunk még úgy is, hogy tavaly ugye már eltöltöttem 35 napot Malukuban. (Idén csak Galela és Ternate voltak azok a szigetek, ahová visszamentünk, illetve Ambon, de ott csak egy fél napunk volt, nem csináltunk ezúttal semmit).

 

Ha bárkinek friss infóra van szüksége, állok rendelkezésére, bár W.L. alighanem még így is több mindenben naprakészebb – apropó, ezúton is szeretném neki megköszönni a sok segítséget, amit tőle kaptunk az út során, és nagyon örülök, hogy ezúttal találkoznunk is sikerült! Remélem lesz még erre alkalom, talán nyáron Jáván? 😊

W.L. Creative Commons License 2018.03.24 0 2 6240

Utana Biak szigetere latogattunk meg el, ami korabban nepszeru uticel volt, de mara Raja Ampat teljesen hatterbe szoritotta.

Mi most nem igazan turistauton jartunk itt, igy inkabb csak a sziget erdeit jartuk, melyek legszebbje egy rezervatum Biak eszaki csucskeben.

De van itt egy erdekes madarpark is, szamos 2. vilaghaborus emlek, sziklasirok, vizesesek, es a fo szigettol delre a szamos kis szigetbol allo Padaido szigetcsoport, melyek nemelyike a Maldiv-szigetekre emlekezteto atollokat alkot.

 

  

  

 

 

Biakra rendszeres repulojaratok mennek Makassarbol es Jayapurabol, es fo varosaban jopar szalloda is.

Maga a varos azonban eleg lepukkant, de bazisnak megteszi.

 

 

W.L. Creative Commons License 2018.03.24 0 4 6239

En azota ujabb papuai uton jarok, melynek elso allomasa a kozponti hegyvidek legkeletibb resze, az un. Csillag-hegyseg (Pegunungan Bintang) volt. Ez a regio korabban le volt zarva turistak elol, es igy teljesen mas a hangulata mint a turistakhoz szokott Baliem-volgynek. Az emberek elkepesztoen kedvesek es udvariasak, a fo varos Oksibil utcain allandoan koszontek nekunk es gyakran megalltak kezet fogni is, es persze senki nem ker penzt a fotozasert sem. A papua uj-guineai hatar kozelsege miatt sok itteni papua elt a szomszed orszagban es jol beszel angolul, a varostol par kilometerre van egy egesz falu is, Oksing-sing, aminek teljes lakossaga korabban a szomszed orszagba menekult papuakol all, akik buszken mondjak, hogy az egesz falu beszeli az indonez mellett az angolt es a pidgint is.

A taj gyonyoru, de hagyomanyos hazakat es viseletet errefele mar nem latni, tehat atlag turistaknak alighanem kevesbe erdekes a regio mint a Baliem.

Aki megis idetevedne, annak ajanlom a Penginapan Gloria nevu szallot, de csak ha vannak ures szobaik a felso szinten. Onnan ez volt a kilatas:

 

 

A varos maga joval kisebb Wamenanal:

 

 

Itt is van egy nagyobbacska, termekeny volgy:

 

 

De az igazan szep reszek a kornyezo magasabb hegyek, melyek ket iranyban autokkal is megkozelithetok:

 

 

A regio kulonlegessege, hogy itt ut vezet le a hegyekbol a deli siksagra is.

Ez egyelore a semmiben er veget a hegyek labanal, de tervek szerint valamikor meghosszabbitjak majd Tanahmerah varosaig, ahonnan mar van jo ut Meraukeig.

Egyelore azonban a deli dzsungeleken csak gyalogosvenyek visznek tovabb, erdekes hidakon kelve at a folyok felett:

 

 

Ha valaki megis erre keszulne, mindenkepp elore szerezze be az utazasi engedelyt Jayapuraban, es kes s uljon fel ra, hogy mig a repjegy Jayapurabol Oksibilbe 800ezer, visszafele 1,5 millio rupia!

W.L. Creative Commons License 2018.03.22 0 0 6238

Kosz a beszamolot.

Hat, a tavalyi Maluku es az ideli Raja Ampat utan nem konnyu mar nektek jovore uj helyet ajanlani.

Talan Eszak-Sulawesi Eszak-Malukuval kombinalva nyujthatna jo sznorit es strandokat vulkani szigetekkel es tortenelmi latnivalokkal kombinalva.

Előzmény: ázsiautazók (6237)
ázsiautazók Creative Commons License 2018.03.21 -2 4 6237

Sajnos vége lett a Raja Ampati utazásunknak :( . Írtunk egy kis beszámolót,ami biztos nem tartalmaz minden infót, ha bármi részletesebben érdekel valakit, írjon. Egyre többen voltak/voltunk már erre,sok infó van már a fórumon de mivel nagyon sok segítséget kaptunk én azért megosztom a mi utazásunk részleteit (Misool,Gam,Kri).

Misoolon töltöttünk 3 éjszakát (ahová 47 órás utazás után érkeztünk meg)amiről tardi nicknéven már írtunk beszámolót (még fényképekkel vagyunk adósak).

Misoolról sikerült egy nap alatt átutazni Gamra a Corepen Homestaybe (300.000 IDR/fő/éj,2.sorban volt,nem közvetlen a parton) ahol 4 éjszakát voltunk. Itt főleg búvárok szállnak meg, elég sok bungalójuk van, nagy része új, szerintük jó, kaja bőséges változatos,a ház előtt állítólag lehet dugongot látni,nekünk nem sikerült,de már mikor mentünk Waisaiból Gamra akkor láttunk a hajóból delfineket.

Innen egy nap snorkelezni mentünk el. Egy másikon pedig Gam körútra, amivel beleestünk a tipikus átverésbe…erre WL előre figyelmeztetett! de minket így is sikerült átverni ( a leírásba elvisznek a Batu Pencilhez ami azt jelenti,hogy akkor bevittek a Kabui Baybe) .Mikor már kezdett gyanússá válni,hogy nem arra tartunk,akkor derültek ki a dolgok,hogy az messze van, nincs annyi üzemanyagunk stb. úgyhogy mi csak átrobogtunk a Kabui Bayen , de legalább a Hidden Baybe teljesen bevittek.Úgyhogy ajánlom mindenki nagyon figyeljen WL re és higgye el,amit ő megmond az úgy lesz ! Még a Passage előtt elvittek minket egy kilátóhoz,ami nekem szintén kicsit átverésnek tűnt, mert magunktól is megállhattunk volna ott és felmehettünk volna,de előbb elmentünk egy házhoz,ahol felvettünk két kislányt akik felszaladtak előttünk a kilátóba, majd hazavittük őket és ezért az apjuk pénzt várt el (állítólag 50.000 IDR/főt terjesztenek a túristák...voltunk a hajóba 9en,az alatt a fél óra alatt annyit kerestek mint itthon egy átlag ember egy napos munkáért,nekem ez kicsit soknak tűnt) . Ez a kirándulásunk 4millióba került volna,de mivel nem vitt el a Batu Pencilhez lealkudtuk 3 millióra és belevettük a  Friwen Wallt is.

A Coperenből voltunk paradicsom madarat nézni a mögötte lévő dzsungelbe,szép volt jó volt,de mivel nem volt távcsövünk túl messze voltak a madarak,de a táncukat lehetett látni az énekük pedig hallani,szép volt.

Innen Krire mentünk a Yenbuba Homestaybe vizi bungalóba (450.000/fő/éj) 10 éjszakára. WL ajánlotta, hogy itt szálljunk meg, igaza volt! Szétnéztünk a szigeten, messze a legszebb legjobb részen van, szép rendezett környezet, nagyon jó ellátás (egyszer láttam patkányt a parton, de beszéltünk a szomszédos Mankur Kodonba lévőkkel és ők nagyon panaszkodtak a patkányokra, a szállásra,koszos,nem elég a kaja,nincs víz,rosszak a régi bungalók). Építenek egyébként 2 új parti bungalót ami még ebben a hónapban elkészül és rendszeresen újítják a meglévőket. Itt amúgy nekem furcsa volt, hogy volt még 2 hely 3-3 bungalóval és ők is a Yenbubába kapták az ellátást,de a menedzser szerint azok a bungalók nem a Yenbubához tartoznak. Innen a sziget keleti része felé sétálni csak apálykor lehet,mert van egy sziklafal. Vagy a dzsungelben is át lehet sétálni :) meg naplemente ponthoz felmenni,nekünk ehhez nem volt sok szerencsénk,mert általában felhős volt az ég,de felmentünk.

Innen a kirándulások (ezeket a Delvin Homestay hajójával csináltuk,majdnem minden szállásról ide mennek hosszabb kirándulást szervezni):

Sikerült eljutni Wayagra,12millióért, ez tartalmazta a hajó belépőjét, amit szedtek is,de a mi belépőnket nem nézte senki. Nagyon durva részen kell felmászni a kilátóhoz,szinte egy falon,szép volt de nekünk Misool után már nem tudott sokat adni. Hazafelé megálltunk Arboreken.

Batanta kirándulás 5millió volt,itt először Dayangra mentünk nekem ez nagyon tetszett,gyönyörűek voltak a korallok igaz kevés hallal,de nekem mégis nagyon tetszett. Innen elmentünk a Dugong Homestayhez, hogy majd ott keresünk dugongot,ott se láttunk. Hazafelé Wai szigetnél álltunk meg snorizni ez is nagyon szép volt,kár,hogy apálykor értünk oda így szinte a hasunkat súrolták a szép korallok. Mikor innen indultunk haza jött a meglepetés, megláttunk a hajóból egy nagyon sok (8-10 tuti volt) mantából (ördögrája) álló csapatot,persze rögtön beugrottunk hozzájuk,el se lehet mesélni milyen volt,bárhova néztünk ráják voltak és óriásiak, mindenféle érzések voltak bennem...féltem,örültem,kíváncsi voltam,azért félelmetes is volt,mert én soha nem láttam még ekkora állatokat magam körül a vízbe,nagyon akartunk rájával úszni,de felkészületlenül ért :) másodjára már másképp élném meg,így azzal foglalkoztam,hogy nekem ne jöjjenek,hozzám ne érjenek :D de hazáig vigyorogtunk a hajóba,felejthetetlen élmény!

Voltunk többször fél napos snorkel kiránduláson,szerencsénk volt mert a szomszédainkat (4 holland ) is érdekelt minden,így ezek a kirándulások 100.000/fő-ből általában kijöttek. A szállásunktól snoriztunk a Yenkoranu jetty-ig, átsétáltunk apálykor Mansuarra,megnéztük WL kedvenc faluját,igaz nem áttúrázva hanem egy Sauwandareki snorkel kirándulással egybekötve,megnéztük mi is a Homestayt.

És a Krin töltött 10 nap olyan mozgalmas de nyugdíjas tempóba el is rohant,bár hozzáteszem,hogy kellett ennyi idő,ugyanis elég sokat esett,volt hogy délutántól másnap délig,volt,hogy csak délután,volt,hogy csak 10 percet,de szerintem nem volt,hogy 2 nap egymás után napsütés lett volna,de így legalább volt időnk pihenni is. Sőt,volt egy félelmetes vihar is utolsó előtti éjszaka,azt hittem bungalóstól fog elvinni a szél,takarót kellett a fejünkre húzni az ágyban úgy fújt a szél a bungalóban is.

Mi reggel fél8kor indultunk Waisaiba és a 9kor induló hajóval mentünk Sorongba. Ott Bemoval mentünk ki a reptérre 10.000IDR-ért és kb délre a reptéren voltunk.

Amit ez a 2,5 hét adott nekünk nem lehet elmesélni, meg kell élni, most még nem tudok arra gondolni ,hogy máshová menjünk jövőre,mert csak Raja Ampat jár a fejembe :)

De lassan visszatérünk a valóságba és kezdjük tervezni a következő utunkat Indonéziába :) ,de még nem tudjuk,hogy hová?!

tem01 Creative Commons License 2018.03.18 -2 6 6236

tem01 Creative Commons License 2018.03.18 0 6 6235

Sziasztok

Képek a Bromorol

wanbo Creative Commons License 2018.03.07 0 6 6234

Utunk utolsó állomása Merauke, ahová elsősorban az olcsó repülőjegy (400 ezer rúpia) és az érdekes táj miatt jöttünk 3 napra. Itt annyira nincs külföldi, hogy a bevándorlási hivatalból is kijöttek a szállásunkra, érdeklődvén, hogy mit is keresünk itt.

 

Merauke pihenésre tökéletes volt, alighanem a legolcsóbb pápua város – rengeteg indonéz él itt és szerencsére hozzájuk igazodnak az árak. Remek kajákat lehet találni, olyan érdekességekkel, mint szarvas sate, illetve a város érdekessége, hogy nagyon közel fekszik a pápua új-guineai határhoz, ami itt kvázi turistalátványosság. Vízum nélkül is át lehet sétálni a határ túloldalára (bár az útlevelet le kell adni a határ indonéz oldalán), úgyhogy elmondhatom, hogy voltam Pápua Új-Guineában. :)

 

Merauke érdekessége továbbá, hogy Ausztrália közelsége miatt sokkal inkább inkább hasonlít a táj Ausztráliára, mint Indonézia többi részére – eukaliptuszerdők és hatalmas termeszvárak láthatók a városon kívül, a Wasur NP területén – amin keresztülhalad az út a határ felé menet.

 

A tengerpartja is érdekes, fürdésre alkalmatlan, de Szulavézire jellemző bugis falvak találhatók a part mentén, amelyek előtt hatalmas hajókat építenek. Itt a naplemente is szép lehet, de nekünk ottjártunkkor nem volt szerencsénk.

 

Számomra a legemlékezetesebb Meraukéból a kaja marad, itt találtuk meg utunk legjobb padang éttermét hatalmas választékkal nagyon olcsón, de az Indonézia többi részére jellemző, „sátras” warungokból is van bőven, ahol egy személy 20 ezer rúpia körül degeszre eheti magát. A szarvas satét (ami szintén nevetségesen olcsó, 2 ezer rúpia darabja) sem fogom elfelejteni, úgyhogy örülök, hogy eljöttünk, de Meraukét nem mondanám mindenképpen megnézendő látnivalónak.  

TGaborZ Creative Commons License 2018.03.07 0 2 6233

Csodás hely!


Tavaly februárban jártam ott, de visszahúz a szívem engem is! Igaz, csak Jiwikáig jutottam, de így is hatalmas élmény volt Marius kunyhójában 2 éjszakát eltölteni. Az első napon egymillió rúpiáért kaptam a privát show-t, onnantól kezdve engedélyezve volt, hogy annyit fotózhatok, amennyit csak szeretnék. Ki is használtam. Nyelvi korlátok ellenére is, esténként, vagy amikor nem jöttek csoportok a "ceremony"-ra vagy "kill pig"-re és nem színészkedtek, nagyon jól éreztem magam közöttük. Persze a cukrot, kávét, cigarettát elvárják! Náluk mindenben közösség van, ami a tiéd az az övék is. Na jó, nem tiszteletben tartják a dolgaidat, soha nem nyúltak a dolgaimhoz. Kivéve a gumicsizmámat, ami pillekönnyű anyagból készült. Az nagyon tetszett nekik. Már sajnálom, hogy nem hagytam ott. :)))) És minden nap többször megkérdezték, hogy ugye veszek szuvenírt!? :)

A múmiát volt, aki 200e rúpiáért nézte meg, én felmutattam 50e-et, hogy ennyi van rá, majd zsebre tettem a pénzt és negyed óra gondolkodás után belement... Az alku elég furcsán alakul, 150e-ről indult, és elég szabálytalanul követték egymást az ajánlatok, 70e után volt, hogy visszaugrott 90e-re. :)

A második napon elhunyt egy betegen született kisfiú és megengedték, hogy bemenjek a kunyhóba és megnézzem a szertartást és ahogy siratják. Aznap le is vágtak egy pici malacot. Azt is megengedték, hogy készítsek fotót a halott kisfiúról, de ezt nem tettem. Amikor jöttem el, akkor gyűltek a környékről a rokonok, hogy egy nagy disznót vágjanak a búcsuztatásra. Nagyon sokan jöttek. És voltak közöttük, az idősebb korosztály, saccra legalább 60-70 évesek, akik nem hordtak nyugati ruhákat nappal sem.

 

Aki teheti, azt csak bátorítani tudom, hogy menjen és élje át! :)

 

Az első kép a férfiak sátrában készült, ahol a törzs- illetve családfő doromb szerű hagszerrel zenél, ez még a ceremony keretében, a másik két kép a konyha- illetve közösségi kunyhó, ahol a társasági élet zajlik. Estére a férfiak a férfiak házába, a nők és gyerekek a nők kunyhójába vonulnak vissza. A házasok sem töltik együtt az éjszakát. 

 

Előzmény: wanbo (6231)
víztorony Creative Commons License 2018.03.05 -3 5 6232

köszi mindenkinek az útleírásokat és képeket!

mindig lehet találni érdekességeket (amiket legközelebb megnézek:)

 

íme pár kép egy tavaly novemberi kiscsoportos kajaktúráról. a helyszín Raja Ampat, ahol másfél évvel korábban is jártam, de muszáj volt visszamenni, és már megint tervezem a következőt, annyi minden látnivaló maradt (ki).

 

a homestay-ek pangtak az ürességtől, viszont elég sok eső esett, ilyen a november...

 

 

összesen úgy 100 kilométert eveztünk a két hét alatt. a kajak óriási előnye, hogy olyan helyekre is eljutsz, ahová motorcsónakkal kevésbé (lásd: gépkocsi vs. kerékpár), illetve kevésbé hangos, és van sportértéke :)

 

wanbo Creative Commons License 2018.03.04 0 8 6231

Sentaniból Wamenába repültünk, ami gyakorlatilag kultúrsokk volt másfél hónap Maluku és Raja Ampat után. Az elején szeretném megemlíteni, hogy W.L. segítsége nélkül – aki jött velünk – egy rendkívül nehezen utazható terület lett volna a Baliem-völgy. Utolsó napon például belefutottunk egy törzsi háborúba (ami abban nyilvánult meg, hogy lezárták az utakat – falvak között csak átszállásokkal lehetett a főúton utazni- na ez nyelvtudás nélkül elképesztő macera lett volna, és egy ilyen útonálló banda pénzt is követelt tőlünk, macsétával, de szerencsére ekkor ojeken ültünk és elhajtottunk.) A részegek egyébként komoly problémát jelentenek a völgyben, nyelvtudás és helyismeret nélkül igen komoly lehúzásokba lehet belefutni.

 

A völgyről elmondanám, hogy a kultúra természetesen érdekes és egy csomó helyen hagyományos módon élnek a helyiek – úgynevezett honaiokban, azaz kör alakú kis épületekben, viszont kivétel nélkül mindenki ruhában jár-kel. 1-2 öreget lehet látni itt-ott ruha nélkül, pénisztokban, de jellemzően ők is csak a turistákra „vadásznak”, akiktől jó nagy összegeket követelnek, ha netán lefényképezik őket.


Borzasztóan anyagias nép a völgyben élő dani törzs, mindent előre ki kell kötni, ha üzletről van szó – mert hajlamosak több pénzt kérni az előre megbeszéltnél, mindenféle hülye ürügyre vonatkozva.

 

A völgyben készült összes fénykép, ami az embereket ruha nélkül ábrázolja (mindenki ezekért jön a Baliem völgybe) megszervezett műsor keretében készült – úgyhogy én is befizettem egy ilyenre. 2 millió rúpia körüli összegért lehet kvázi egész napos programokat szervezni, rengeteg résztvevővel, s ilyenkor lehet fotózni-videózni (a résztvevőket) igény szerint. Kicsit drágának tűnik talán, de abszolút megéri – pláne akkor, ha „autentikus” fényképekre vágyik az ember. Nincs autentikus módon, ruha nélkül élő falu Pápuában, ilyeneket akkor lehet csak látni, ha befizetünk egy ilyen programra.

 

A program egyébként abszolút nem mű, a házak, amikben a mai napig élnek, valamint a kultúra és a táj minden eredeti, valóban így éltek nem is olyan régen, de az már a múlté. A program során bemutatnak egy harci játékot (eljátsszák, hogy két falu harcol egymással), valamit táncokat és énekeket mutatnak be, illetve a végén bemutatják a kövekkel való sütést is. Minden egyes részletre ki kell térni, ha az árról alkudozik az ember, nekünk még a falu múmiáját is sikerült a program részeként megtekinteni. 4-5 múmiával rendelkező falu is található a völgyben, és „természetesen” komoly összegeket kérhetnek el, ha csak szimplán besétálunk a faluba megtekinteni azt.

 

Arra is rájöttem a három nap alatt, hogy tévhit az, hogy minél távolabb túrázik az ember, annál hagyományosabb falvakat láthat. A völgyben vannak a leghagyományosabb – modern épület nélküli – falvak, a völgyön áttúrázva – gyönyörű környezetben – sok hagyományos falu látható, míg a hegyekben túrázva azért látszik a misszionáriusok munkássága – mindenhol templom és modern épületek láthatók.

 

Természetesen a hegyekben túrázni is érdemes – bár lehet, hogy nem törzsi nézeteltérés idején ... – főleg a táj miatt. Hagyományos falvakra jobb a völgy.

 

Érdekesség, hogy a völgyön belül rengeteg helyre el lehet jutni tömegközlekedve, szóval e szempontból nem feltétlenül kéne, hogy drága legyen a Baliem-völgy, viszont nem árt észben tartani, hogy Pápua többi részétől a magas hegyek miatt abszolút el van vágva ez a terület, úgyhogy ide mindent repülővel kellett behozni – a járműveket, a szállodákhoz az építőanyagot, mindent, ami nem helyben terem.

 

Falvakban meg lehet szállni 100-120 ezerért per fő (kaja nélkül) – nagyon egyszerű körülmények között, a városban érdemes a Pilamo hotelben megszállni 450-ért, ez ugyanis melegvizes szobával és svédasztalos reggelivel jár; míg más helyeken 350-ért vagy 400-ért nem jár se melegvíz, se bőséges reggeli, úgyhogy ár-érték arányban a legjobb. A városban a 350 ezer az kb. az árskála alja.

 

Rendkívül érdekes terület egyébként, nagyon szívesen visszamennék több napot túrázni, de csakis úgy, hogy vagy beszélem folyékonyan az indonéz nyelvet, vagy pedig segítséggel, mint ahogy most is összejött.


Wamenáról a blogomon is írtam, engedjétek meg, hogy megosszam a linket, ott több kép is látható (és még lesz szó Pápuáról a jövőben is): http://utazovagyoknemturista.blog.hu/2018/03/03/betekintes_egy_primitiv_torzs_eletebe 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!