Tippek és tanácsok a Jáva, Szumátra, Kalimantan (indonéz Borneó), Sulawesi (Celebesz), Nusa Tenggara (Kis Szunda-szk), Maluku és Pápua (indonéz Új-Guinea) iránt érdeklődők számára. Mivel a csak Balira utazóknak már van egy régóta pezsgő téma, arról inkább oda érdemes írni!
Igazából nem akartam, hogy az jöjjön le, hogy Bandán és Kei-en tömeg lenne, mert ez távolról sem igaz, úgyhogy ezt megpróbálom helyére tenni (persze igen, minden relatív, és én régen sajnos nem jártam Malukuban). Az igaz, hogy a teltházak alaposan megnehezítették az utunkat, de ez nem azért volt, mert annyira sok lenne a turista, hanem inkább azért, mert annyira kevés az (ismert) szállás. Azt is hadd tegyem helyre, hogy szerintem amúgy mindenhol találtam volna valami szállást, érkezéskor, csak babával az ember ugye nem "valami szállást akar, érkezéskor" :) Bandára pl szerintem kb mindenki a gyorshajóval érkezik, amiből heti 2 van csak, amikor mi mentünk max 40 turista lehetett a hajón (ennek fele indonéz, fele "nyugati"). Ha az átlag 1 hetet marad, akkor egy időben max 80 turista lehet a szigeteken (a hajó érkezésének estéjén 120) - talán ez nem sok. Szerintem ennek legalább a fele búvárkodni megy kizárólag. És szvsz nagyon kevesen szállnak meg Bandaneirán túl. Hogy másként érzékeltessem, a Baba Lagoonban ugyan teltház volt búvárokból (ez talán 10 ember lehet), de mikor a Benteng Belgicában voltunk, rajtunk kívül egyetlen indonéz család volt ott; a Benteng Belandában kisfiúnk helyi gyerekekből álló rajongótáborán kívül senki; mikor végigsétáltunk az egész szigeten a világítótoronyig, 2 holland turistával találkoztunk a saját szállásunkról; a hattai strandon egyetlen ausztrál nővel; tipikusan magunkban ebédeltünk a Spice Island Caféban; végül a Nutmeg Tree-ben vacsorakor azért összegyűlt vagy 10-15 ember, zömük indonéz búvár, illetve egy dán család akik ott kötötték ki hajójukat. Ha kb igaz, amit Janosch mondott, akkor a Pasir Panjang 3km-es strandján összesen 40 szállásférőhely van csak (gondolom ennek fele a Coaster távol északon) - ez az én mércémmel mérve pl szintén nem sok. Egy délelőtti sétán a strand déli részén össze lehetett futni kb 4-5 andalgó "fehérrel", akiből egyik Eva a kutyájával a búvárbázisról :) Bair szigetet egy ideig úgy tűnt aznapra kibérelte kis családunk, aztán megjelent egy indonéz csoport a Grand Viliából 3 csónakkal. (Így igazad lehet Tual és Langgurral kapcsolatban.) Goa Hawangban mint írtam egy indonéz párral találkoztunk. Ergo ki-ki döntse el, nekünk ez még - időnként neccesen - de belefért a majdnem romlatlan kategóriába :)
Igen, Sawai-öbölben mi csak ezen a szakaszon voltunk, Sawai faluban sem.
Raja Ampat (és a Madárfej) nekem egy nagyon régóta vágyott úticélom! Szerintem az lesz a következő utunk valamikor jövőre.
Bevallom, Bandan mar evek ota nem jartam, de leirasod alapjan egyre kevesbe is vagyom vissza.
Nekem mar evekkel ezelott kezdett tul nepszeru lenni, most pedig talan mar vegkepp (bar ugy tunik Neira es Hatta kapja a tomeg nagyjat). Persze minden relativ, nyilvan meg mindig nem Bali vagy Gili, de azert mar tavolrol sem az a romlatlan hely, ami regen volt. Gondolom a konnyebb elerhetoseg tett be neki.
Erdekes, hogy te Sawai-obol alatt mintha csak Saloman es az Ora Beach kornyeket ertened (ami valoban a legszebb resze) - Sawai faluban nem is voltatok?
Keien is ti vagytok az elsok akik telthazat jelentettek, pedig szerintem oktobet, noha idealis utazasra, Indoneziaban nem is foszezon. Amugy a szigeteken szerintem a legtobb szallashely Tual es Langgur szallodaiban van, de ott inkabb csak indonezek szallnak meg, mert a kulfoldiek ide ugye a strandert jonnek.
Ha nektek a strand mogotti taj is fontos, legkozelebb irany Raja Ampat! :-)
Egyéb hasznos. Ha valaki kisgyerekkel akar Malukuba utazni, én bátran ajánlom, olyan kapuk nyílnak meg, amik egyébként nem. Az emberek rendkívül kedvesek velük, néha talán túlságosan is. A serami hajón pl. szerintem nem volt ember aki a kezét-lábát-fejét meg ne fogta volna, de volt, aki csak szó nélkül kikapta anyuci kezéből, hogy szelfizzen vele, mások csak körbeállták és bámulták vagy szórakoztak rajta. Ja igen, mindenki akar vele képet, néha azért már nemet kellett mondanunk, mert kezdett neki is sok lenni. Még az amboni kórházban is szelfik tucatja készült vele, közvetlenül a "műtét" után, az se zavarta az asszisztenseket, hogy közben elaludt. Mindazonáltal, kisgyerekkel azt hiszem jobb tömegközlekedés helyett inkább taxival közlekedni több szempontból is, de főleg a túl sok zaklatás elkerülése miatt. Még egy tévhitet eloszlatnék, mindenhol lehet pelenkát kapni, még Bandaneirán is a kis kínaiban. Maláriatablettát mi végig szedtünk, bár Bandán azt mondták, évek óta nem volt maláriás eset, a sok évvel ezelőtti is a távoli Ai szigeten volt és a gyengébb fajtából. Játék nem kell, a strand egy végtelen játszótér, az öreg kókuszdió pedig tökéletes vízilabda.
Kei. Kei volt az utolsó 5 nap kikapcsolódásunk, amit majdnem teljes egészében Pasir Panjangon töltöttünk, egy kirándulással Bair-szigetre és a Goa Hawang barlanghoz. Ezen kívül búvárkodtam Kei első búvárközpontjával, a Kei Pirate Divers-zel, amiről ezen a blogon W.L.-től szereztem tudomást. (Nem bántam meg!) Nekünk a világ legszebb strandjának kikiáltott Pasir Panjang csak a dobogó második helyére fért fel Teluk Sawai mögött. Ok, egy igaz a legendából: ilyen liszt finomságú és fehérségű 3 kilométeres valószínűtlen homok alighanem sehol máshol nem létezik (vagy mi még nem láttunk ilyet), de a jó/szép strand nálunk azért nem csak a homokot jelenti, hanem azt is, ami mögötte van, és ebben itt éreztünk némi hiányt. Kei-en a part mögött nincs semmi (pl Sawai-hoz vagy Bandához hasonló) látványos táj (ok, a pálmafákon kívül), a sziget Banda, Ambon és Seram bujasága után már-már kietlen benyomást keltett. Szállásunkkal se voltunk elégedettek, se az ételekkel, amit még gyümölcsökkel se tudtunk felturbózni, mert azt az infót kaptuk, hogy a legközelebbi piac Langgurban van (ott is egy bevásárlóközpontot ajánlottak igazából). Ha csak a strandot láttuk volna, talán kicsit csalódottak is maradtunk volna, de a búvárkodás nálam jelentősen felhúzta Kei-t! Amúgy nem éreztük igényét más strandok meglátogatásának, azt gondolom nem nyújtott volna annyi pluszt egy másik Pasir Panjang, mint amennyi macerát a baba hurcolászása. Ezen az egy strandon azt hiszem bőven el lehetne lazulni akár napokig, hetekig is - főleg időnként egy kis búvárkodással megspékelve (mondjuk a padok helyett lehetne 1-1 nyugágy itt-ott, pl a szálláson).
Szállás. Kei-en se igaz már messze az a sztori, hogy odasétálok egy szálláshoz és kapok szobát. Kb két hónappal előre már se a Coasterbe, se a Savana-ba nem kaptam szabad helyet, egész októberre! Mivel kisgyerekkel nagyon nem akartam hoppon maradni, a Kei Pirate Divers-t kerestem meg, akik boldogan segítettek. Johannánál foglaltak nekünk egy közvetlenül a parton fekvő házikót Ngurbloatban, de itt is csak 5 napra tudtunk - emiatt iktattuk közbe Seramot is az útitervbe. Annyira ez nekünk amúgy nem jött be. 250k/éj, az ételek 25k reggeli, 50k ebéd és vacsora. Külön furcsa volt, hogy 2-éves kisfiúnknak Johanna egész ételeket számolt fel, ráadásul valójában mindig csak 2 tányért és olyan kevés ételt hozott, hogy sose laktunk jól. Evésre alternatívát nem találtunk - mondjuk nagyon nem is kerestünk. Ugyan a Coastert nem sikerült megismernem, de azt hiszem kijelenthető, hogy Pasir Panjang-on is hiányzik egy igazi jó szállás. Ez a déli, Ngurbloat vége a strandank egyébként naplemente környékén egészen felpezsdül, és abból ítélve, hogy a parton közel 1 km hosszan kiülős kis bódék vannak a föveny mögött, hétvégén kifejezetten zsúfolt lehet - mi hétfőtől péntekig voltunk. Net van Ngurbloat környékén, 3G.
Búvárkodás. Röviden: lenyűgöző, nekem jobban bejött, mint Banda. A centrumot 2 német csinálja, Janosch és Eva, szuper új felszerléssel, rendkívüli lelkesedéssel. Azt hiszem 2017-ben kezdtek. Kijelenthetem, hogy Janosch az eddigi legjobb vezetőm volt, rengeteg hasznos dolgot mondott el és mutatott meg, nagyon alapos volt. Amúgy amíg ott voltam, rajtam kívül csak 1 másik búvár volt, aki épp nyíltvízi vizsgáját csinálta Evával. Mindjárt első merülésünkkor egy raj ördögrájába akadtunk! Ezen kívül napóleon halak, óriási languszták, gyönyörű és rendkívül sokféle korallok, szép, egészséges, élettel teli zátonyok, az éjszakai merülésen elképesztő rákok vártak ránk. Mindent összerakva, szuper a búvárkodás Kei-en, és nálam csak ezzel együtt vált Kei Kecil egy kiemelkedően szép úticéllá, ez az ami miatt érdemes lehet egyszer visszamenni ide. Egy merülés 600k (6 fölött kedvezmény).
Az újdonsült búvárközpont egyébként nem mindenkinek tetszik, érekezésünk előtt pár nappal kirabolták őket.
Bair és Goa Hawang. Bair talán túl van dimenzionálva, itt mini Raja Ampatként emlegetik. Igazából érdekes és szép a türkiz vízből kiemelkedő sziklás, zegzugos part, de csak ezért nem lenne érdemes Kei-re jönni. Egy fél napos kirándulást viszont mindenképp megér. Visszafele kitettek minket egy borzasztóan szemetes kis szigeten, amit nem tudtunk mire vélni, talán a helyiek valami piknikező helye lehet, de minket inkább elszomorított a látvány.
Goa Hawangban úsztunk egy jót. Egy indonéz pár volt ott csak, ruhában, ugyanakkor samponnal, tusfürdővel - hát ahány ház, annyi szokás. A kb egész napos túra ára 600k csónak + 500k autó + ebéd.
Közlekedés. Langgurba már nem lehet közvetlenül Makassarból repülni, ez a járat gyorsan elhalt. Janosch szerint az a hír is téves, hogy hamarosan közvetlen járatok lesznek Jakartából és Baliról. A szigeten (vagy Pasir Panjangon?) összesen kb 40 szállásférőhely van, így lehetetlen egy napi 250 fős bali turistacsoport megoldása. Nekem úgy tűnt, hiába az új reptér és a mindenfele vezető új autópályák, a (jó) szállások valahogy nem gyarapodnak. Szóval, közvetlen járat ugyan nincs, de csatlakozó járatokkal el lehet jutni Makassarba és Jakartába is. Mi pl. Garudával repültünk Makassarba, 1h volt a csatlakozás Ambonban. A gép valóban elrepül Banda fölött, a nyugati oldalon lehet látni. A reptéri traszfer taxival 200k volt Ngurbloatba.
Seram. Seramban mi csak a Teluk Sawai-t látogattuk meg, de nekünk ez volt egész Maluku legszebb helye (és strandja), ha nem egyenesen a legszebb hely a Földön, ahol valaha jártunk - komolyan! Mi ugye az érintetlen természet nagy rajongói vagyunk - ezért is járunk időnként és egyre gyakrabban Indonéziába, és ezért tettünk egyszer pl. egy tíznapos esőerdei túrát Kalimantan belsejében, amit ezen a blogon is összefoglaltam röviden (még kisfiúnk előtt). Namost, a Sawai-öbölt óriási függőleges sziklás hegyek veszik körül, amiket hibátlanul beborít az érintetlen erdő (a Manusela NP része talán). A hegyek teteje egész nap felhőben úszik, rajzolni se lehetne hatásosabbat! A hegyóriások tövében bombasztikus strand, puha homokkal, türkiz színű vízzel, szép korallokkal és hemzsegő színes halakkal. Az öböl a buja trópusi természet egyik gyöngyszeme. Csak 3 napot töltöttünk el itt, de kedvem lenne egyszer egy hosszabb időre visszajönni, és felfedezni az öböl mögötti hegyeket és erdőket, és a környező szigeteket is. Egyébként véletlen jutottunk el ide, mert csak okt 15-től kaptunk szállást Kei-en, és maradt 5 lyukas napunk, amit nem akartunk újra Ambonban tölteni. Ora Beach előbb válaszolt az üzenetemre, mint a Molana Saparuán, így ide foglaltam (vagy legalábbis azt hittem, hogy foglaltam, ők nem...).
Szállás. Eredetileg 3 napot akartunk az Ora Beach (újabban már Eco-) Resortban tölteni, de végül csak 2-t tudtunk - mert utána itt is teltház volt. Valahol W.L.-től olvastam, hogy ez az üdülő 4-szeresen van túlárazva, amivel teljesen egyetértek. Mi parti szobát kértünk kisfiúnk miatt, ami 850k/éj, a vízfelettiek 1m fölött vannak. Ehhez jön még az étkezés, ami 350k/fő/nap. Igaz, az öböl legszebb helyén és legjobb strandján van, és az alapkoncepció fantasztikus: vízfeletti bungallók, vízfeletti étterem, kellemes környezet, csak valahogy olyan "gagyi" hatású az egész mégis. Olyan, nem figyeltek oda a részletekre érzése van az embernek. Úgy éreztem, hogy egy igényes befektető itt igazi csodát tudna tenni. Mire gondolok? (Az árhoz képest) gagyi bútorok (vagy méginkább azok hiánya), burkolatlan betonfelületek, kilógó vezetékek és szögek, egyéb eldolgozatlan részletek (amik kisgyerekkel NAGYON kényesek, egyébként lehet fel se tűnt volna), eltört lécű napozóágy (ahova a kisgyereknek pont beszorul a lába...), elhanyagolt hatású növényzet és fű, nem a lefolyó felé lejtő padló a fürdőben, nincs tülör a mosdó fölött - de van egy egy teljesen felesleges helyen, éjjel-nappal világító (az Eco- előtag ellenére nem energiatakarékos) égők és járó ventilátorok az éppen ki nem adott szobákban, folyamatosan zakatoló generátor, a (betonozott) aulában naphosszat meccset néző személyzet, stb. A béna szállodát mondjuk rögtön feledi az ember, mikor a stégről a halrajokat és korallokat nézegeti a kisfiával, vagy amikor kicsit kiúszik a vízre és visszanézve a bungallók hátterében megjelennek a félelmetes szépségű hegyek, vagy a naplemetében. A stégről (és apálykor a strandról is) simán végig lehetett nézni egy rakat érdekes korallzátony-lakó halfajt, beleértve a tűzhalat, bohóchalat is, vagy a tengeri csillagot, óriáskagylókat, és a korall is tényleg szép. A strand kisgyerekkel is szuperül élvezhető. Összességében talán mégis éppen megéri az árát, figyelembe véve, hogy mi pillanatnyilag a világ legszebb helyének tarjuk :)
Sznorkelezve mondjuk kiderült, hogy a korall csak ott szép, ahol a stégről is látszik, beljebb már nem annyira, és alighanem nem véletlen, hogy az öbölben nincs egy búvárközpont sem. Az üdülő arra való, amire építették: pihenésre, a természet szépségében gyönyörködésre, és még strandolásra.
A vendégek főként (muszlim) indonézek, emellett mi hollandokkal találkoztunk még. Az indonéz hölgyek nem vetkőznek le a strandon se, de senkit se zavart, hogy az európaiak meg igen. Alkohol nem kapható (nem hiányzott, csak tény). Az ételek rendben voltak - bár azok is túlárazottak. Angolul nagyon nehézkes a kommunikáció, még a foglalás is. Nekünk sikerült is rosszul foglalni, ugyanis a "please reserve" számukra még nem jelentett egyértelmű foglalási szándékot. Emiatt a 3 helyett csak 2-t tudtunk ott aludni, viszont a 3. éjszakára ők intéztek nekünk egy foglalást a szintén az öbölben levő SingKey homestay(?)-ben - ami SOKKAL jobbnak bizonyult az Ora Beach-nél (nem a helyszín, hanem a szállás maga).
És akkor itt kicsit kitérnék, hogy a Sawai-öbölben ma már nem csak az Ora Beach az egyetlen opció, én legalább 5 más szálláshelyet láttam a csónakból Saleman-Ora Beach között, köztük van ami a strandon, van, ami a víz felett. (Többségük amúhy bookingon is foglalható.) Egy ilyen víz feletti a Sing Key, ahol pillanatnyilag 2 vízfeletti bungalló áll, de látszik a folytatás szándéka. Sing Key sokkal igényesebben meg van csinálva, mint Ora Beach, gyönyörűen fával borított felületek, igényesen eldolgozott részletek, kagylódíszítések, stb., mondjuk bútorokat ide se sikerült tenni. Ezt úgy tapasztaltuk valami indonéz sajátosság, még a makassari Swiss Bel-ben se tudtuk hova kipakolni jókora hátizsákjainkat. Ezen kívül extrém kedves tulajok, fantasztikus ételek, mind jobb volt, mint "odaát". A környezet és a kilátás is első osztályú, de hozzáteszem, a prémium helyet azért az Ora Beach Resort foglalja el. A strand sekély lagúnás, egy 2-évesnek tökéletesnek bizonyult. A korallok itt nem voltak olyan szépek, mint az Orában. A Sing Key is túlárazott, de ha az Ora 4-szeresen, akkor ez csak 2-szeresen: 500k/éj/bungalló + 150k/étkezés/fő/nap. Összességében, ha csak a szállást nézzük, akkor ez a véletlenül kifogott szállás volt a legjobb egész utunk alatt, valóban sajnáltuk, hogy csak 1 éjszakát töltöttünk itt. Az öbölben a net nagyon gyenge, szöveget még simán lehet küldeni, képet már nehezen.
Közlekedés. Seramra (Masohiba) gyorshajóval lehet eljutni Ambonról. A hajó Tulehuból indul naponta 2x, valamikor reggel és du 4-kor. Az LP alapján úgy tűnt, ez a hajó pár km-rel odébb indul, mint a bandai hajó, de valójában pont ugyanonnan. Mindkét hajó olyan pontos volt, hogy mint korábban írtam, a bandai hajónk percre pontosan du 3-kor befutott Tulehuba, és mi 4-kor indultunk tovább Amaihai-ba (Masohi kikötője) a szomszéd mólóról, így megspórolva egy éjszakát Ambonon. Helyette Masohiban aludtunk az Isabelában, ami elég lepukkant, de egy éjszakára ok. A hajó amúgy 115k/fő (ekonomi) és 2h. Masohi és a kikötő is unszimpatikus hely, oda fele majdnem lenyúlták az egyik hátizsákunkat, visszafele zsebtolvajokat füleltem le. Masohiból mi az Orán keresztül szerveztük a továbbutat, ami szintén kissé túlárazott volt, de gyerekkel megérte ez az egyszerűsítés. A taxi Salemanba 750k egy irányban (2h), a csónak Salemanból 300k oda-vissza. Biztos lehet ennél jobbat alkudozni de nem 5 batyuval és egy izgága kétévessel :) Az LP pl úgy emlékszem 600k-t ír a taxira.
Banda. Bandának nagyon jók az adottságai, buja növényzet mindenhol, tapintható történelem, egy tengerből kiemelkedő vulkán az ember lába előtt, szuperkedves emberek. Bizonyos dolgokban egy kicsit talán csalódtunk a meglehetősen erős várakozásokhoz képest. Kisgyerekes családként pl. nem találtunk olyan igazán jó szállást, mint tavalyi fantasztikus bungallóink Észak-Sulawesin több helyén is - másnak ez talán egyáltalán nem szempont. Összességében a búvárkodást is jobbnak találtam amott (bár Banda üdítően lényegesen kevésbé szemetes). A gyarmati épületekről sugárzik a történelem, és annyira szép lehetne ez a falu (város?), de többségük elég elhanyagolt állapotban van, a mecset pedig máig romokban. A Benteng Belgica szuper jól néz ki, nemrégiben felújították (belépő jelképes 10k), most folyamatban van a Benteng Nassau felújítása, és úgy hallottuk, a következő a Benteng Belanda lesz Banda Besaron (aztán talán Ai következik.) Kisfiunkat mindenki nagy rajongással fogadta. (Az utolsó varratot a bandai doktor szedte ki a buksijából.)
Szállás. Tapasztalatunk szerint Bandaneirában már nem lehet foglalás nélkül biztosra menni (legalábbis főszezonban és a népszerűbb helyeket illetően), én egy hónappal az utazás előtt már csak néhány napot tudtam foglalni a Baba Lagoonban, és úgy gondoltam, hogy majd ha már ott leszünk, átmegyünk egy másik helyre, de pl. a Cilu Bintangban teljes teltház volt mikor odamentünk. Ugyanakkor több új vendégház is nyílt, amikről szó sincs pl. az LP-ben és máshol. Mi egy ilyenbe költöztünk át végül, a Zahira nevűbe, amit egy régi holland villából alakított át egy indonéz-amerikai pár (akinek az indonéz tagja, Azwar, a Spice Island Café tulajdonosa is). Egy héttel előttünk nyílt, de már ott is éppenhogy találtunk csak szobát. Még jobb is volt a szoba és a kilátás, mint a Baba Lagoonban, bár annak kétségtelen előnye, hogy helyben van a Bluemotion búvárközpont. Mindkettő 300k/éj főszezonban. A szigeten egyébként az egyetlen "igazi" szálloda benyomásom szerint továbbra is a "lepukkantnak" kikiáltott Maulana, ahol ugyan nem szálltunk meg, de egyszer vacsoráztunk - éppen a tulaj család néhány kedves tagjával és mienkhez hasonló korú kisfiukkal - és őrült kiskiutyájukkal. A Maulana igazi patinás hely, Banda premier helyén, a parton, a 600 méteres Gunung Api vulkánnal pont szemben, hatalmas térrel, ahol egy kisgyerek is bőven ki tudja rohangászni magát. El bírom képzelni, hogy még Mick Jagger és Diana hercegnő is jól tudta magát itt érezni anno. (A másik hasonló a Baba Lagoon, de az lényegesen kisebb és szinte kitölti a Bluemotion.) A Cilu Bintang kívülről nagyon jól néz ki, de a Bluemotion német tulaja, Tuta pl. nem volt jó véleménnyel róla, több más vendégházzal ellentétben a honlapjukon se ajánlják. Azt mondta, "nem szocializálódunk velük, mert nem értünk egyet azzal, ahogy a helyiekkel bánnak", de bővebben nem derült ki, ez mit is jelent. A tulaj, Abba Rizal nekem mindenestre egy segítőkész, szimpatikus alaknak tűnt, még ha szállást nem is tudott adni.
Még egy érdekesség, hogy a Baba Lagoon tulaja a Bluemotion-nel összefogva elkezdett építeni egy üdülőt búvárközponttal, azt hiszem kb 10 faházzal, Hatta egy kisebb strandján, nem messze a hosszú strandtól. Ha ez elkészül, azt hiszem ez lesz a bomba szállás Bandán, sőt egész Malukuban, legalábbis az olyanoknak mint mi.
Ezen kívül a Vita vendégház épített néhány víz feletti bunagllót a Gunung Api oldalában, ezeket rajtuk keresztül lehet foglalni, kívülről remekül néztek ki (bár a teraszukról ugye pont nem a vulkánra látni rá, hanem az unalmasabb Bandaneirára...)
Még egy megjegyzés, ma már mindenhol WiFi van, és 24h áram, 3G mobil lefedettség.
Búvárkodás. A nagy név a szigeten a Bluemotion, ami egy ideje átköltözött a Maulana Hotelből a Baba Lagoonba (korábbi Laguna). Itt is igaz, hogy előre kell foglalni, a besétáló vendégeket szinte biztosan sarkon fordítják. Nekik is egy hónappal előre írtam, és már akkor azt válaszolták, hogy már csak 2 búvárnak van hely azon a héten. Ha meg valaki a legnagyobb kényelmet akarja, és a Bluemotionnal akar merülni, plusz a Baba Lagoonban megszállni, költözködés nélkül, akkor érdemes jó előre foglalni, egy német pár azt mondta, ők már áprilisban foglaltak - októberre. Nyíltak más búvárközpontok is a szigeten, pl. a Nutmeg Tree-ben a Baba Lagoon szomszédságában, sokan oda mennek át, miután meglepődve visszapattannak a Bluemotion-től. A Bluemotion honlapja egyébként W.L. honlapja után talán a legjobb információforrás a Banda-szigetekről - és folyamatosan aktualizálják. Emailekre Rafa készségesen válaszol, foglalásokban is segít.
Maga a búvárkodás nekem Bunakenen tavaly jobban bejött (sőt idei utunk során később Kei-en is!), mintha ott sokkal több dolgot lehetett volna látni, még szebb korallra emlékszem, na és felkészültebb vezetőkre, a merülésenkénti kb 20 teknősről nem is szólva (Bandán pl 9 merülés alatt egyet se láttam). Hatta sziget korallja mondjuk nagyon szép volt - és a strandja is. Egyébként előtte nem tudtam, de Bandára mintha minden búvár a pörölycápa miatt menne, és találkoztunk is egy indonéz csoporttal a Nutmeg Tree-ben, akik egy kb 200 egyedből álló rajjal futottak össze, de a búvárok többségének ez nem jön össze. Egy eltökélt német férfi évek óta jár vissza csak a "hammerhai" miatt, de még egyet se látott. Én azzal, hogy láttam 1 darabot (mondjuk egy nagyot), a szerencsések közé sorolhatom magam ebben a tekintetben. A másik "sztár" a színpompás mandarinhal, amiből több száz a Baba Lagoon és a Maulana előtt akár sznorkelezve is megfigyelhető - azt hiszem ez is világszenzáció. (Sőt, a partról is láthatók, még a kisfiunknak is meg tudtuk mutatni!) Egy merülés Bluemotion-nél 500k, 10 merülés után 450k.
Sznorkeling, strandolás, egyéb. Néhány helyen nagyon szép a korall, pl. Hatta körül, és egy másik helyen Banda Besar külső oldalán szirticápát is lehetett látni, nem csak sznorkelezve, hanem még a lehorgonyzott hajóról is a sekély vízben. Így már 2 éves kisfiúnk is látott feketeúszójú szirticápát :) Strandok tekintetében nem túl jó adottságúak a szigetek, de a hatta-i strand nem rossz, és találtunk egy egész jót Pulau Pisang-on is, ami egy kisebb sziget egyetlen faluval Banda Besar csücskénél. (Ai szigetén nem jártunk.) Azwar elvitt minket egy "Spice Island Tour"-ra Banda Besarra, ahol megnéztünk egy kis falut, egy szerecsendió/szegfűszeg/fahéj/kenari ültetvényt, és a Benteng Belandát, ami a jó vezetéssel együtt egy nagyon érdekes túra volt, az itt töltött 8 nap egyik fénypontja. A fél napos túra ára 500k (összesen, nem fejenként), az egész napos sznorkelingé 600k/csónak+ebéd.
Éttermek. Mivel a Baba Lagoonban nincs konyha, így több éttermet is kipróbáltunk Bandaneirán, és végül megállapodtunk a Nutmeg Tree-nél, ahol minden este 19.30-kor a sziget azt hiszem legjobb "all-you-can-eat" vacsoráját szolgálják fel nagyon kedves asszonyok a tengerparton, a vulkánnal szemben, helyi ételekből, grillezett halból. Ára 60k levessel, desszerttel. Ezen a nagy kedvencen kívül (ahol ebédet pl. nem adnak csak vacsorát) nagyon tetszett még a Spice Island Café is.
Közlekedés. Ahogy a Bluemotion honlapja is írja, úgy tűnik a múlté a kiszámíthatatlan közlekedés a Banda-szigetekre. Főszezonban legalábbis a gyorshajó Ambonról heti 2x maximális megbízhatósággal jár. Nekünk oda fele percre pontosan 9-kor indult, vissza 8.45-kor(!). A menetidő kb 6 óra, ami kisgyerekkel nagyon hosszú. A visszaút olyan pontos volt, hogy bőven elértük a Seramra induló du 4 órai hajót is. A hajó ára 410k (ekonomi osztály, de mivel úgyis felül a turista a sokkal kellemesebb dekkre, felesleges a VIP, ami 600k fölött van valamivel). Oda is vissza is láttunk delfineket, beszéltünk olyanokkal, akik bálnát is. A hajón méretéhez képest nagyon kevesen utaznak, a jegyet elég a kikötőben megvenni indulás előtt. A kiszámítható hajó sajnos azzal jár, hogy a népszerűbb szállásokat előre lefoglalják. Egy másik furcsa következmény, hogy mivel a hajó egyik nap megy oda (kedden és szombaton) és másnap jön vissza (szerdán és vasárnap), ezért kedd és szombat este 2x annyi vendég van a szigeten, mint a többi napon. Így aki nem foglal előre, az ritkán tud végig egy helyen megszállni, mi is és mások is össze-vissza költözgettek. A Baba Lagoonból pl a szombaton érkezők miatt szinte mindenkinek ki kellett költöznie, nekünk is, és annak is, aki másnap, vasárnap ment vissza Ambonra. Egy német pár 1 hét alatt 3 különböző helyen lakott Bandaneirán. (Ez lehet, hogy nem mindenkinek gond, de egy kisgyerekes csomgolás legalább fél napos program...)
Főszezonon kívül talán sok minden nem igaz a fentiekből, de egy francia hölgy szerint, aki 2 éve Bandán él, főszezonon kívül élvezhetetlenek a szigetek az esők, viharok, sár miatt. (És pl. a búvárközpontok is bezárnak a viharos és zavaros víz miatt.) A főszezon pedig úgy tudom, igazából csak pár hónapra korlátozódik.
Van egy piros világítótorony Bandaneira csücskében, az öböl bejáratánál. Ha valaki úgy gondolkodik, mint én, hogy milyen jó képet lehetne készíteni annak a tetejéről, az ne menjen el odáig, felesleges, ugyanis nem lehet rá felmászni, az alsó lépcsősort leszerelték :) (Hacsak nem maga az egyébként nagyon érdekes séta miatt.)
Igen, összességében nagyon jó élményekkel jöttünk haza Malukuból. Nagyon röviden összefoglalva, én személy szerint többet kaptam, mint számítottam. Az idők során Indonézia nekünk is kedvenc úticélunkká vált, és valahogy inkább a Balin és Jáván túli szigetek. Leírtam élményeinket, amit egyesével felteszek. Kicsit talán helyenként túl részletes és túl szubjektív, de ez ilyen :) Remélem valakinek majd egyszer hasznos lesz, ahogy nekünk is azok voltak itt mások írásai.
Mi 2-éves kisfiúnkkal utaztunk, ezért talán furcsa lesz, hogy viszonylag sok időt töltöttünk 1-1 helyen, és nem jártuk be a szigetek minden egyes szögletét, amit ennyi idő alatt mások simán megtesznek - és korábban mi is ezt tettük volna. És valszeg az is furcsa lesz, hogy kisgyerekkel időnként mennyire más dolgok kerülnek fókuszba, mint 25-éves hátizsákosként :)
Ambon. Ambon nekünk viszonylag kellemes meglepetés volt, már ahhoz képest, amire számítottunk (és Jakarta után). Annak ellenére is, hogy izgága kisfiúnkkal történt egy kis baleset a szállodában és éjszakai ügyeletre kellett vinni egy helyi kórházba, ahol 3 öltéssel össze kellett varrni a fejét. A baleset és varratszedés miatt végül a tervezett 1 helyett 4 napot töltöttünk a városban (plusz még egyet hazafele). A helyiek meglepően kedves emberek, de a városban nehéz kikapcsolódásra alkalmas helyet találni (főleg egy szőke babával), az egyik ilyen egy kávézó volt (Sibu-Sibu), egy másik a Commonwealth War Cemetery (ahol mondjuk egy kedves óvodás-kisiskolás rajongótábor kísérte bekötött fejű kisfiúnk minden mozdulatát, még énekeltek is neki; hogy ez nem volt-e végül túl sok neki, az nem egyértelmű). A harmadik ilyen hely maga a szálloda tetőterasza volt, a City Hotelé, amit egyébként ajánlunk.
Szállás. Mást helyet ugyan nem ismerünk, mi csak a City Hotelben laktunk 2x is, de azzal maximálisan elégedettek voltunk, megkockáztatom, hogy a város legjobb szállása. Olyan új, hogy az LP-ben nem is szerepel, nagyon profin menedzselt, tiszta, szuper a konyhája (elsősorban az ázsiai ételek, nem az európaiak), ami a 7. emeleten van egy félig nyitott tetőteraszon, ahonnan alighanem egész Ambon legjobb kilátása nyílik. Nem a legolcsóbb, de szerintem jó ár-érték arány, mi reggelivel 450k-ért szálltunk meg éjszakánként. Plusz bookingon is foglalható, de WhatsApp-ra is rögtön válaszolnak.
Éttermek. Mi Ambonban megrekedtünk a szálloda zseniális étterménél, annyira bejött (másrészt egy "műtött" kisgyerekkel pont jól jött ez a kényelem). Egy étel 50k körül van.
Közlekedés. Megépült az LP könyben még csak tervezett híd, ami a sziget északi és déli felét összeköti, ez valamivel lerövidíti az utat a reptér és a város között, ami így kb fél óra. A City Hotel is küld autót, ha kéred, nekünk ők is és a taxi is 150k volt a reptérre. A tulehui kikötő, ahonnan a hajók mennek Bandára és Seramra, kb. 3/4 óra, a taxi 200k volt.
Egyéb. Pénzt a legjobban a BCA bankban váltanak - itt még jobb árfolyamot kaptam, mint a Dua Mangga egyik pénzváltójában Jakartában.
Tegnap érkeztünk haza Indonéziából, és "sikerült" hazahozni 2M rúpiát. Ha valakit érdekel, aki épp megy, középárfolyamon el tudom adni (Budapesten). Ide írj: tmsbrunner kukac gmail pont com
Egyébként Malukuban töltöttünk 4 hetet, és mivel rengeteg értékes infót gyűjtöttem erről a fórumról és W.L. honlapjáról is, úgy tervezem, hogy hamarosan megosztom itt én is friss tapasztalataimat.
Ahol jártunk: a malukui "klasszikusok": Ambon, Banda, Seram, Kei.
Igy igaz , az csak egyszeri belepesre jogosit ... Ha nem akartok annyit egyszere Indoneziaban tolteni akkor marad a 30napnal kevesebb vizum mentes tartozkodas vagy a vizum felvetele megerkezeskor ami ugye egyszer hosszabithato + 30 napra . Amugy 355.000 IDR egy hosszabbitas .
Van egy kifele repjegyetek ,de a datum 5 honapra van a beerkezesetek datumatol , viszont csak 30 napot akartok maradni majd kiutaztok valahova aztan valamikor vissza .... Megveszitek a repjegyet amikor / ahova kiutaztok Indoneziabol es kesz is . Vagy ha meg nincs biztos datum/hely ,h honnan leptek ki akkor vegyetek meg a legolcsobb repjegyet kifele ami kesobb kuka lesz.
tehát ha elhagyjuk az országot mondjuk 2 hét múlva és visszmegyünk megint 2 hét múlva akkor a 60 napos vízum7nk már nem lesz érvényes és hosszabbítható?
hat ezekkel a gyógyszerekkel ugye az a baj, eléggé megterhelik a májat. találkoztam egy fiatal dokival pár éve a toxikológián bp-en, aki elég sokat jár ugandába, hosszabb időre, ő mesélte hogy van nála, de nem szedi, mert többet ártana magának a folyamatos szedéssel, mint az egyszeri szakszerű kezeléssel..neki már volt maláriája, de tökéletesen kikezelték olyan gyógyszerrel ami kb dupla adag lariamnak felel meg.. persze elkapni senki sem akarja.
na de ez nyilván a mi esetünkben nem érdekes, mert olyan sok időt azért nem leszünk, uh vinni mindenképp viszünk...viszont ha te ternatéban vagy pl raja ampaton voltál végig szedted, vagy van olyan időszak amikor kisebb az esély mert mondjuk kevesebbet esik és ezért elég egy jó riasztó v éjjelre baldachin háló ilyesmi..?
Igen, keletre mi is hosszabb időt terveztünk, csak még nem tudjuk pontosan mikor lenne.. persze ahhoz lehetne visa on arrivalt is ha csak 2 hónap.. ráadásul a turistavízum hosszabbítása sem olyan egyszerű, ezért kezdtünk el azon gondolkodni hogy végül is át is ugorhatunk repülővel vhova, főleg hogy nem sokkal drágább, mint a havi vízum.
szóval ha ki- és visszamegyünk az országba újra kezdődik az ingyenes 30 nap..és szerinted, abból lehet gond, ha még kifelé nincs meg a repjegyünk (mármint 30 napon belüli időszakban)? ugy emlékszem, amikor voltunk nem kérték..
és azt nem tudod véletlenül, hogy a turista vízumnál ha a többszöri belépést választjuk, az is ugynannyiba kerül (50$)?
Akar meg aznap is visszajohettek, de ha ezt zsinorban csinaljatok egymas utan tobbszor, az talan mar nem mindenki nezi jo szemmel. Raadasul Kelet-Indoneziabol kilepni is draga es idoigenyes. En ott inkabb hosszabbitanek.
Indoneziaban nem kaphato Malarone es Lariam, tehat ezeket kezelesre sem hasznaljak.
De hidd el, ha mar kezelni kell, az regen rossz! Sokkal jobb megelozni. A Malarone honapokra draga, de a Lariam nem, es bar sok remhirt terjesztenek rola, en magam es szamos forumozo is barmifele mellekhatas nelkul szedtuk.
Idén már voltunk februárban 3 hetet Indonéziában, Bali és Kelet-Jávát jártuk be. Most úgy hozta a sors, hogy 5 hónapra megyünk a térségbe, novembertől elejétől április elejéig. A kérdésem az volna, hogy ha 30 nap után elhagyjuk Indonéziát, mikor léphetünk be ismét (pl. 1 hónap múlva?) vízum nélkül (hogy ne kelljen 60napos turista vízumot igényelni és havonta hosszabbítani)?
A másik kérdésem az volna, hogy megoldható-e szerinted a keleti szigetek meglátogatása (Maluku, Ny-Papua) malária tabletták nélkül? Már volt, hogy szedtem Malaront, de ha hosszabb ideig vagyunk egy helyen, ez úgyse megoldható (túl sokáig nem lehet szedni), és ha jól tudom ha véletlenül megfertőződnénk, a kikezelést hasonló hatóanyaggal csinálják (pl. Lariammal), csak kicsit nagyobb dózissal... persze nyilván ezt szeretnénk azért elkerülni.
Jellemzően nem kell túlgondolni az autóbérlést, egy taxist kell keresni, akivel egyösszegben megállapodzs az adott túrára. Tapasztalatom szerint -egy kis ázsiai alku tapasztalattal- inkább olcsóbb ez az utazási mód, mint Balin.
Ha 1 hétnél kevesebbet szánsz Jávára, szerintem értelmetlenség végig autózni a szigetet (tehát Borobodur megtekintéséért kár lenne Jakartától végig bumlizni Baliig autóval). Márpedig legalább 3 nap Jakartából Kutáig eljutni és akor csak folyamatosan autózol, néhány órát nézelődsz csak. Inkább koncentrálj Borobodurra (és akkor már Prambananra is). W.L.-hez hasonlóan Yogjakartát javaslom inkább repülővel, akár Jakartából, akár Denpasarból. Yogjából pedig megint repülővel tovább Balira. Ha mégis földön akarsz közlekedni, javasolnám a vonatot pl. Suarabayáig, majd Bromó bérelt autóval legalább egy éjszaka szállással, esetleg tovább Balira megkísérelhetó a busz, főleg, ha max. Lovináig mész az első etapban.
A motor bérlés nem dívik Jáván + nagyok a távolságok...
Jakartabol utban Bali fele megnezni a latnivalokat leginjabb akkor erdemes, ha Java tobb latnivaloja is erdekel.
Ha csak Borobudur, az kb ugyanugy erheto el Balirol is mint Jakartabol, Yogyakartaba repulve. De ha mar ott van valaki, akkor szerintem vetek csak Borobudurt megnezni, hiszen csak Yogyakarta kornyeke joval tobbet nyujthat.
Balirol egy napra atrepulni szerintem kar. Minimum 2-3 napot kell Yogyara es kornyekete szanni. Es kevesbe rohanva a kisgyereknek is kevesbe nyug a kiruccanas.
A gyerek miatt mindenkepp a soforos kocsiberlest ajanlanam Javan is. Ara a megtett tavolsagtol es idotol fugg. Javan nagyobbak a tavolsagok mint Balin, de csak Yogya kornyeken maradva hasonlo lenne az ar.
Egyenlőre szervezési fázisban tartok a jövő márciusi nyaralásunkkal kapcsolatban. Indonéziában nem jártunk még, de thaiföld, malajzia és singapurban már voltunk, akkor még gyerek gyerek nélkül. Most egy 1,5 éves gyerkőccel utaznánk.
2 hetesre tervezzük a nyaralást és engem nagyon érdekelne borobudur. Ahogy olvasgatom Baliról 1 nap ottalvós programok vannak, egyszóval hosszú a kirándulás így kilőve. Gondolkodtam azon hogy Jacartaba vennék jegyet és onnan mennénk bali-ig és utközbe megnéznénk a látnivalókat is. Ezt a megoldást mennyire ajánlanátok gyerekkel?
Mi eddig mindenhol motort béreltünk és jol be tudtunk járni mindent amit elterveztem. Azért Jáván nagyok a távolságok, a végcél Bali és utánna Gili.
Inkább auto bérlés vagy jo a motor itt is? Olvastam sok helyen hogy egy autót söfőröstől bérelni sem drága (bali környéki látnivalóknál olvastam, itt is megéri?)
Wanbo és W.L. nagyon sok hasznos informáciot olvasok tőletek. Folyamatosan keresgélek, nézelődök, de már most sok hasznos infot találtam, utólag is köszönet értük. Sokat segít a nyaralás szervezésében
Időközben megjártuk Jávát is, úgyhogy néhány gondolatban összefoglalnám véleményemet.
Azzal kezdeném, hogy Jáva az egyik legolcsóbb hely, ahol valaha jártunk – egyedül a drága belépők (Borobudur és Prambanan, nemzeti parkok, stb.), illetve ha valaki siet valahová (pl. autóbérlés) emelnek jelentősen a költségeken. A lényeg, hogy Jáván nem érdemes rohanni, szerintem vétek 6-7 nap alatt a szigeten végigrohanni – mi kereken két hetet voltunk és így sem tudtunk megnézni mindent. (Például a sziget nyugati fele teljes egézében kimaradt.) Jáván mi egyszer béreltünk autót Malang és Cemoro Lawang között – sok érdekességet útbaejtve illetve Cemoro Lawangba alapból drága eljutni – úgyhogy ez nagyon megérte, minden egyéb távot tömegközlekedve tettünk meg, olcsón.
A Jakarta – Bogor – Jakarta – Yogyakarta – Solo – Surabaya – Malang – Cemoro Lawang – Banyuwangi útvonalat jártuk meg, végül Balin befejezve az utat. Az említett két hét erre a távra pont elég volt, nem kellett rohanni sehol – amit sajnálok egy kicsit, az az, hogy az Ijen kimaradt – nem volt túl jó idő, az eső is esett, ezért kihagytuk.
Jakartát sokan elkerülik, ha más nem, akkor az olcsó repülőjegyek esetén érdemes legalább rajta átutazni. Nagyon jókat lehet enni, olcsón, rengeteg látnivaló ugyan nincs (főleg múzeumok, egy kis területen elhelyezkedő régi negyed és egy régi hajókikötő), de a város sokkal rendezettebb és kellemesebb, mint amire számítottam. Bogor is megér egy napot, a botanikus kert tényleg fantasztikus. (Bogorba érdemes vonattal menni, 6 vagy 7 ezer rúpia és kb. máfél óra egy irányba a Jakarta városközpontjából.)
Yogyakartát azt hiszem, nem kell bemutatnom, annyit jegyeznék meg, hogy Solo nekem jobban tetszett, ott alig lehet látni turistát, míg Yogyakarta szinte tele van. Borobudur Yogyához van közel, a Prambanan viszont Solóból is ugyanolyan kényelmesen látogatható, illetve egy sor további templom található Solo körül. A két város hangulata egyébként nagyon hasonló, Soló egy kicsit autentikusabbnak hatott, sokkal nyugisabb a hangulat. Solo kisebb palotája (Mangkunegaran) gyönyörű, már csak ez miatt is érdemes lehet elmenni Solóba. Ráadásul minden hihetetlenül olcsó (mondjuk Yogya sem drága), 3500 rúpiáért találtunk például levest a reggeli piacon, de a helyi különlegesség, a timlo nevű leves sem kerül 13-14 ezernél többe. (kevesebb, mint 1 dollár) Mondjuk mindenhol lehet jókat enni, nagyon jó áron, így ebből a szempontból is tökéletes választás Jáva.
Surabayában megnéztük az állatkertet, főleg a komodói varánuszok miatt, korábban még nem láttam, itt pedig sok van. Gyerekekkel főleg jó program lehet, rengeteg állat látható, szép környezetben. Surabayában továbbá a régi negyedben sétálgattunk, szinte düledező házak között, érdekesség, hogy van egy arab negyed is – például aszalt fügét és egy csomó arab jellegzetességet árulva. Néhány fotót mindenképpen megér, ha erre jár valaki (például ugye a Bromóhoz is lehet Surabaya felől érkezni).
Mi nem egyből mentünk a Bromóhoz: tettünk egy kis kitérőt Malangba és nagyon örülök neki. Egy csomó érdekes és turistamentes templom van Malang körül, de itt rám mégis a Madakaripura és a Tumpak Sewu vízesések tették a legnagyobb benyomást. A Madakaripuráról már itt is írtak többen (útbaejthető Bromo felé) – lélegzetelállítóan szép, a Tumpak Sewu az egy kicsit több időt és energiát igényel (Malangtól délre található, távol minden egyéb látnivalótól, kb. 5 óra az út oda-vissza busszal, de megéri. Hatalmas vízesés, W.L. szerint néhány éve fedezték csak fel, ez – főleg mérete és szépsége miatt – hihetetlen. Helyieken kívül 1-2 külföldi volt csak rajtunk kívül, szóval valóban nem egy széles körben ismert látnivalóról van szó.
Malang után Cemoro Lawangba utaztunk, természetesen a Bromo miatt. Hajnali indulással (3 óra tájban) kényelmes tempóban tudtunk felsétálni a legmagasabb kilátóponthoz, ahonnan gyönyörű napfelkeltében volt részünk – több száz ember társaságában. Ez nem vont le az élményből sokat, csak azért említem meg, hogy érdemes lehet valamivel korábban érkezni, mert a „jó helyek” a kilátó szélén hamar elkelnek. A kilátóról még lesétálni a homoktengerhez, majdnem egészen a Bromóig, amit jó lett volna megmászni (lépcső vezet fel a kráterhez), viszont fáradtak voltunk, illetve szerettünk volna tömegközlekedve továbbutazni Probolinggo felé (délelőtt 10 körül indul az utolsó busz...), úgyhogy ezt kihagytuk.
Probolinggóból Banyuwangi felé utaztunk tovább. Probolinggo buszállomása híres a lehúzásokról és minket is félig-meddig sikerült bepalizniuk. Első körben azt az infót kaptuk, hogy Banyuwangiba közvetlenül nincs busz, vagy várunk, vagy elmegyünk Situbondóig, úgyhogy felszálltunk egy szakadt buszra. 120 ezer rúpiát akart kérni egy még szakadtabb fickó (ezeket el kell hajtani – csakis a kalauznak fizessünk, amikor már elindult a busz), a kalauznak kinéző fószer is 70-el próbálkozott, mikor még állt a busz. (A jegy valódi ára kb. 20 ezer rúpia két főre, ez helyi busz volt, légkondi nélkül). Kettővel mellettünk viszont bent állt egy busz, nagy Banyuwangi felirattal (ennyit arról, hogy nincs Banyuwangiba közvetlenül busz), úgyhogy átszálltunk arra. Mint kiderült, nem kellett volna, mert az nem Situbondo, hanem Jember városán keresztül haladt (egy déli, nem pedig északi útvonalon) – jóval meghosszabbítva az egyébként sem rövid utazást.
Mi eredetileg a Baluran nemzeti park előtt szerettünk volna leszállni (ami Situbondón keresztül utazva lehetséges, Jemberen keresztül viszont nem), így ez a tervünk dugába dőlt, viszont legalább eljutottunk Banyuwangiba és lehúzni sem húztak le. Az viszont furcsa, hogy felszálláskor nem voltak hajlandóak elárulni, hogy a busz nem azon az útvonalon megy, ami nekünk jó lenne (felszálláskor szóltam, hogy a Balurannál szeretnénk leszállni, csak bólogattak...). Na mindegy, ha valaki hasonló útvonalra készül, az készüljön fel.
Banyuwangiba mindenki az Ijen miatt megy, mi estére értünk a városba, kb. éjfélkor indult volna egy kirándulás („olcsón”, 275 ezerért per fő, ami mindent tartalmazott), de azt közvetlenül a Bromo és kb. 9 óra buszozás után nem tudtuk bevállalni. Amit utólag annyira nem is bánok, mert éjszaka és másnap is esett az eső, úgyhogy egy ilyen kiránduláshoz nem voltak túl ideálisak a feltételek, úgyhogy mi úgy döntöttünk, hogy továbbutazunk Balira.
Érdekesség, hogy a szállásunk tulaja szerint a közeljövőben az Air Asia járatokat indít majd Banyuwangiba, ami biztosan növeli majd a látogatók számát.
Szóval, ennyiben foglalnám össze Jávát, számunkra a fő „highlight”-ok Bromo, a két vízesés (Madakaripura, Tumpak Sewu), a templomok (nem csak a Borobudur és Prambanan! Kiemelném még pl. a Jolotundo templomot is), illetve a remek ár-érték arány voltak. Ha valakinek van ideje és nem rohan sehová, akkor nagyon kényelmesen és olcsón lehet a szigetet felfedezni, úgyhogy hajrá!
Igen, mi sem szeretjük kicentizni, mert Ázsiában sosem lehet tudni :)
Waisai környékére gondoltam még, hogy 1 napot lehet ott is el lehetne tölteni. De lehet inkább marad akkor Jakarta és Bogor 1,5 - 1,5 napra az elején és a végén is.
Lassan kezd összeállni az útvonalunk, először Misool felé vennénk az irányt és utána felfelé RA északi része felé (Kri és környéke). Péntek délután érkezünk Jakartába és hétfőn délben tudnánk továbbmenni Misoolra. Mit javasolnál, töltsük el az köztes időt Jakartában és Bogorban vagy érdemes lehet Sorong és környékén eltölteni azt. Túl sok infót nem találtam Soronggal kapcsolatban. Jakartát pedig javaslatod alapján oda vagy vissza úton megnéznénk, többi ázsiai nagyváros után ez se maradjon ki.
Sorong- Jakarta közötti repülőjáratok mennyire megbízhatóak? Sokszor van járat törlés/nagyobb késés? Elsősorban Garuda-t és Batik air-t néztük. Bár lehet inkább nem kockázatatjuk, hogy aznap érjünk vissza Jakartába, mint amikor már Budapestre jövünk tovább.
