Sziasztok,
Bár főleg Baliról szól az élménybeszámolóm, de voltunk Jáván, Lombokon és Gilin is, ezért úgy gondoltam, h ebbe a topikba is bemásolom, hátha találtok benne hasznos infót.
Készítettünk egy pár perces videót is erről a két hétről, ezt itt tudjátok megnézni:
https://www.youtube.com/watch?v=VWBkMSsTBYA
Bali-Jogjakarta-Lombok-Rinjani túra-Gili
2017.10.09-10.10 Utazás, megérkezés, ismerkedés Balival
16 órás repülőúttal kezdődött a nagy kalandozásunk a távoli Indonéziában. Reggel 9-kor indult a Qatar gépünk Dohába, ahova 15 órára érkeztünk meg. Innen másfél órás várakozás után indultunk tovább Denpasarba, Bali fővárosába. Ez már egy 9 és fél órás, jóval hosszabb repülőút volt és a 6 órás időeltolódásnak köszönhetően ottani idő szerint reggel 8 után kicsivel megérkeztünk a 30 fokos, kb 80 %-os páratartalmú Denpasarba.
Első dolgunk a pénzváltás volt a reptéren. Baliig kellett mennünk, hogy milliomosok legyünk, ugyanis az első pár napra 300 USD-t váltottunk, ami indonéz rúpiában 3.930.000 IDR-nek felelt meg. Hát ezt is megéltük, hogy két hétre milliomosok legyünk. J
A reptérről kb egy órás autókázás várt még ránk, hogy elmenjünk Ubudba, ahol az első 5 napot töltöttük és ahonnan a legideálisabb megközelíteni a helyi nevezetességeket, ugyanis Ubud Bali közepén fekszik. Az autóút során gyorsan rácsodálkoztunk a helyi közlekedésre, ami a mellett, hogy jobb oldali kormányos, az össze-vissza cikázó helyi motorosok vakmerősége okozott némi csodálkozást. Az hogy egy motoron sokszor hárman (de láttunk öt személyest is) száguldanak, teljesen normális.
A szállásunk Ubudban a Beji Ubud Resort volt, ami tökéletes választásnak bizonyult. Bár a szálloda Ubud külső részén fekszik, így az oda bejutás hotel shuttle busszal volt megoldható, viszont így csend és nyugalom jellemezte a környezetet. A hotel napi 4x ingyenes shuttle járatot biztosít Ubud központjába. Ha pedig más időpontban szeretne valaki utazni, akkor 60 000 IDR/irány/autó áron biztosítják a transzfert. Maga a szálloda az eddigi legszebb volt, ahol valaha jártunk hegyoldalba helyezett medencével, a gyönyörű és tiszta kerttel és a kb 60 négyzetméteres szobával.
Este 7 körül már az ágyban voltunk, mert a gépen nagyon keveset tudtunk csak aludni, nappal pedig csak a lelkesedés tartott fent minket idáig A helyi nevezetességekről azt kell tudni, hogy főleg templomokból állnak és kivétel nélkül minden fizetős, ami igazából csak jelképes összegű, 10.000-50.000 IDR (kb 200-1000 HUF) .
2017.10.11 Majomerdő, Tegallaling rizsterasz, Kintamani kilátó (Batur vulkán), Tirta Empul, Gunung Kawi
Első utunk az Ubud közepén található Majomerdő volt, ami a szállodától kocsival kb 15 perc alatt elérhető. Itt szabadon élnek a kis makákó családok egy terjedelmes erdőben, de vigyázni kell velük, mert hamar felugranak az emberre és a kis kleptomániások könnyen lenyúlhatják a mozdítható dolgokat (telefont, szemüveget). Ezt tudva mi csak fényképezőt és kamerát vittünk be, azt is erősen fogva. Egy szakaszon etetni is lehet őket banánnal. Csak fel kell tartani a kezünket a banánnal és garantált, hogy 5 másodpercen belül egy majom a nyakunkban lesz (jobb esetben csak egy…) és már csámcsogja is befelé a banánt a vállunkon. Volt szerencsém azt hiszem a Majmok bolygója vezetőjéhez is, ugyanis egy kb 5-6 kilós makákó is megtalált kétszer is.
A Majomerdő után megnéztük az ubudi piacot, ami inkább szuvenír tárgyakból áll, de abból korlátlan mennyiségben. Az alkudozás kötelező.
Következő állomásunk a Tegallaling rizsterasz volt. Balin bármerre megy az ember szinte biztos, hogy az út egyik oldalán rizst termesztenek vagy templom áll. A Tegallaling egy gyönyörű, lépcsőzetesen felépített, óriási területen fekvő rizsterasz, ahol könnyen elsétálgat az ember 1 órát is. Mi is ezt tettük és nem győztük minden szögből levideózni és lefényképezni.
Ezután a Kintamani kilátó felé vettük az irányt, ahonnan a Batur tavat és magát a Batur vulkánt lehetett megcsodálni. Az út során megpillantottuk az Agung vulkánt is, amiről a későbbiekben még írok. Pillanatnyilag ez a vulkán foglalkoztatja egész Balit, ugyanis 1963 után újra működésben van (kb 15 km-es távolságból is jól látható volt az aktivitása a csúcson).
A nap két utolsó nevezetessége a Tirta Empul és a Gunung Kawi volt. A Tirta Empul nagyon populáris mind a helyiek, mind a turisták részéről is (nagyon sokan is voltak itt), ugyanis ez a Balinézek Szent forrása. A Gunung Kawi pedig egy hindu temetkezési helyszín egy rizsterasz társaságában.
2017.10.12 Bali Adventure Tours (Elefánt szafari), Tegenungan vízesés, Goa Gajah
8 körüli indulás után az utunk az Elefánt szafari parkba vezetett. Remekül telt az a pár óra, amit az elefántok társaságában töltöttünk el. Először egy fél órás elefántfürdetés programon vettünk részt, ahol locsolóval és kefével dörzsölhettük három elefánt oldalát, amit ők is és mi is nagyon élveztünk. Ezután pedig mi fürödtünk az elefántok hátán egy rövid időre, aminek a végén jutalomfalatokkal háláltuk meg nekik az élményt. Ezután a helyszín éttermében elfogyasztottuk a reggelit, ami után még egyszer volt lehetőség az elefántokat etetni. 11 körül egy kb negyed órás Elefánt show keretében mutatták meg, hogy mennyire intelligens állatok. A show után még egy kb fél órás Elefántogoláson vettünk részt.
A Park után a Tegenungan vízesés felé vettük az irányt, amit egy kis lépcsőzés után lehet csak megközelíteni. Visszafelé kipróbáltuk a sokat ajánlott grillezett kukoricát, aminél bevállaltam, hogy egy kis chiliszósszal kenjék be. Háááát… kétszer gondolja meg mindenki ezt.
A napban a Batuan templom látogatása is tervben volt, de kaptuk az infót, hogy rendezvény miatt ezen a napon nem látogatható. Ha már elefántos napot tartunk, az utolsó helyszínünk a Goa Gajah (Gajah=Elefánt) volt, ami UNESCO örökség és a barlang bejárata elvileg egy elefántot ábrázol.
2017.10.13 Taman Ayun, Jatiluwih rizsterasz, Munduk vízesés, Buyan tavak, Beratan úszótemplom
Ezen a napon egy északi kiránduláson vettünk részt. Először a királyi palotába, a Taman Ayun-ba mentünk el, amit egy másik rizsterasz, a Jatiluwih követett. Hasonlóan a Tegallalinghoz, itt is gyönyörű zöld minden, látványban viszont teljesen más volt, mert jóval nagyobb területen fekszik. Ezután hosszú autókázás után megnéztük a Munduk vízesést, ahova szintén egy jó kis lépcsőzés vezet le a főútról. Visszafelé megálltunk a Tamblingan-Buyan tavaknál, ahol a gyönyörű látképen kívül volt szerencsénk denevérrel, kígyóval és leguánnal fotózkodni.
Utolsó állomásunk a Beratan úszótemplom volt. Szerencsések voltunk, mert úgy tudtuk, hogy itt 10-ből 7-8 alkalommal esik az eső, mi viszont szerencsére kifogtuk a kevés kivételt. A Nap sütött, igaz szeles és a magaslatnak köszönhetően kicsit hűvös volt.
2017.10.14 Pura Kehen, Tirta Gangga, Goa Lawah, Kertha Gosa
Utolsó ubudi napunkon kelet felé vettük az irányt. Ezen a napon mentünk volna a Besakih-hoz is, de az Agung vulkán miatt ez sajnos nem volt lehetséges. Pura Kehen viszont látogatható volt, ami kinézetében egy kicsit hasonlít a Besakih-hoz, amolyan kicsi Besakih. Ezután egy hosszabb autóút vezetett a Tirta Ganggához. Az út során többször megpillantottuk az Agungot és a híradásokból már sajnálatosan jól ismert táborokat is láttunk, amikben pillanatnyilag azok laknak, akiket a vulkán miatt ki kellett telepíteni. Kb 8 km-re voltunk az Agungtól, tehát a legközelebb ezen a napon láthattuk a szabad szemmel is jól látható füstöt a hegycsúcson.
A Tirta Gangga egy csodálatos vízi palota nem messze a vulkántól. A köveken lévő sétálgatás és a benne lévő halak etetése után délebbre vettük az irányt. Végig a part mentén autókázva megérkeztünk Goa Lawah-hoz, a Denevér barlanghoz, ahol a barlang bejáratánál megszámlálhatatlan denevér ciripelt. Utolsó helyszínünk a Kertha Gosa volt, ami a régi bírósági csarnok volt évszázadokig.
Este kaptuk az infót, hogy a Lion Air a gépünket törölte, amivel 16-án Jogjáról visszajönnénk Balira, úgyhogy gyorsan egy másik megoldást kellett találnunk. Szerencsére este a Garuda is indít gépet visszafelé, ezért a problémát sikerült gyorsan orvosolni, igaz, az 1.320.000 IDR-es repjegy nem tett jót a büdzsének. Ezzel párhuzamosan összepakoltuk a cuccunkat, mert ez volt az utolsó éjszakánk a Beji Ubudban.
2017.10.15 Bali Safari and Marine Park
Reggeli kicsekkolás után fájószívvel, de elhagytuk a Beji Ubud Hotelt. Nagytáskák a kocsiban, mi pedig úton vagyunk dél felé a Bali Safari and Marine Parkba. Ez egy állatkert, szafari park vidám és vízipark egyben, ahova több fajta jegy közül lehet választani. Mi Jungle Hooper jegyet vettünk, ami egyszeri kipróbálással mindenhova elfogadott volt. Gyors közös orángután fotózás után megnéztünk egy rövid állatshowt (volt benne kígyó, madár, orángután és még sokan mások), ami után megnéztük a krokodilokat, majmokat, komodói sárkányt és elefántot. Ezután rátaláltunk a fehér tigrisek birodalmára, ahol az állatkertben dolgozó helyi megkérdezte tőlünk, hogy érdekelne-e minket a fehér tigris etetés. Mivel korlátozott számban van erre lehetőség nem volt sok idő a gondolkodásra, 250.000 IDR-ért beneveztünk erre. Az etetésig még volt egy kis idő, úgyhogy addig beültünk az éppen kezdődő elefánt show-ra, hogy aztán egy alagúton keresztül egy ketreccel elválasztva a két gyönyörű fehér tigrist megetethessük.
Ezután a helyi étteremben megebédeltünk, ami az oroszlánoknak elkerített részen található. Különös látvány az asztalnál úgy ebédelni, hogy az üvegfal mellett egy oroszlán figyeli az embert. Fél 3 körül beültünk megnézni az un. Agung show-t, ami a helyi színház területén volt látható. Ez egy 1 órás show, amiben Bali történetét adják elő és rendkívül látványos, tökéletesen eljátszott előadásról van szó. Ezután beültünk a Safari kisbuszba, ami végigvitt a Parkon belül. Minden féle állat van itt gnútól a bivalyig, tigristől a vízilóig, zsiráftól az orrszarvúig. Még egy kis séta után 5 körül (kb zárásidőre) elhagytuk a parkot és az ideiglenes szállodánk felé vettük az irányt. Ez a Wina Holiday hotel volt Kutában. Kuta egy nyüzsgő, fiataloknak való város, szöges ellentétje a művészi, nyugodt és tradicionális Ubudnak.
Gyors séta után nyugovóra tértünk, mert reggel korán kelünk.
2017.10.16 Jáva (Jogjakarta)
Hajnali kelés után gyors fuvar a reptérre. Air Asia géppel 7:15-kor indulás Jávára. Indonézia nem a pontosságáról híres, kis késéssel indul csak a gép. (Pontosságról nem soká bővebben…)
1 óra repülés után megérkeztünk Jogjakarta-ba. Érdekesség, hogy itt 1 óra időeltolódás van Balival. Vicces volt a helyi partnerrel való találkozás, mert Carton-tól, a bali idegenvezetőnktől kaptak egy fényképet rólunk, így ők nem névvel ellátott táblával hanem az arcunkba dugott telefonnal vártak minket, hogy mi vagyunk-e a képen. Már csak a Wanted felirat meg egy CIA jelvény hiányzott.
Az időjárás ezen a napon volt a legrosszabb az egész két hét alatt. Végig felhős volt az ég, néha szemerkélt az eső. Ettől függetlenül itt is párás meleg volt. Először Prambanan felé vettük az irányt, ahol kombinált jegyet vettünk Borobudurral. Ez így együtt 540.000 IDR/fő volt, amúgy külön-külön 2x337.500 IDR/fő a jegy. Prambanan egy hindu templomegyüttes, ami Sívának szentelt legnagyobb indonéziai templom, Borobudurral együtt UNESCO világörökség. A falán a faragások mind egy történetet mesélnek el. Nyilván alaposan bele kéne mélyülni a hindu vallásba, hogy az ember ezeket megértse. Mi beértük annyival, hogy láttuk élőben ezt a remek és valóban óriási területen elterülő épületet. Ezután egy hosszabb kocsikázás és egy kiadós trópusi eső kíséretében Borobudur felé vettük az irányt. Szerencsére kieste magát az eső, amíg úton voltunk, így nem zavarta a kirándulást az időjárás. Borobudur a világ legnagyobb buddhista épülete, amin több, mint 500 Buddha szobor található. Ezekre a tömbökre Buddha életét faragták, nyilván ahogy Prambanan-nál , itt is bele kéne mélyülni a buddhizmusba, hogy az ember megértse a faragások jelentéseit. Mi annak is nagyon örültünk, hogy eljutottunk ide és láttuk ezt a két óriási, ember alkotta épületet.
Egyetlen negatívum Borobudurral kapcsolatban a területről való kijutás. A kijáratot jelző tábla a helyi piac felé irányít, ami, mint egy labirintus, cikázik össze-vissza az árusok között. 5 perc kóválygás után kissé idegesítő, de nagy nehezen véget ér az árusok sora és a parkolóból elmegyünk ebédelni egy helyi étterembe.
Ebéd után egy harmadik nevezetesség, főleg helyiek által látogatott helyre megyünk, a Pinus Pengger-hez. Ez fent magasan a hegyoldalába épített fenyőből készült különleges építmények sorozata. A legcsodásabb a kézformájú képződmény, amire ki lehet állni és messze távolba ellátni. Esténként ki vannak világítva ezek, így még csodásabb képeket lehet ott készíteni. Mi ebből sajnos kimaradtunk, mert ezután irány a reptér és repülünk vissza Balira.
Maga a jogjai reptér megér két mondatot. Amikor odaértünk még nem sejtettük, hogy rendkívül hosszú esténk lesz. 20:30-kor indult volna vissza a gépünk Balira, de ezen a napon minden gép minimum 2 órás késéssel indult csak, ezért a 4 kapus váróterembe bezsúfolt, addigra kb 8 repülőgép teljes helyi utas seregével különleges élmény volt megtapasztalni a híres indonéz pontosságot. 20:30-as indulás helyett 22:30 körül végre beszálltunk a gépbe és hajnali 1 körül visszaértünk a bali hotelünkbe.
A slusszpoén az egészben, hogy ezután még össze kellett pakolni a túratáskába, mert pár órával később repültünk tovább Lombokra, ahol várt minket a Rinjani túra. 3 órakor lefeküdtünk és 6-kor keltünk is.
2017.10.17 Lombok
Pár óra alvás után nem túl kipihenten újra a denpasari reptéren találtuk magunkat, ahonnan egy propelleres géppel Lombokra repültünk (ahonnan majd később megyünk még Gili Meno-ra). Csoda, hogy a szemünk alatt lévő táskákat felengedték a gépre és nem kértek érte pótdíjat. A kb fél órás repülőút után meg is érkeztünk Lombokra, ahol szintén a helyi partner várt minket – ezúttal táblával. J
Gyorsan tudattuk vele, hogy nem az érdeklődés hiányát látja majd rajtunk, amikor lelkesen mesél Lombokról, hanem egész egyszerűen az előző napi kirándulás utóhatásait viseljük magunkon. Először egy Sasak faluba vitt el minket, ahol megismertük a helyiek életét. Ezután dél felé vettük az irányt, ahol először a Kuta beach-et, utána pedig a tőle nem túl nagy távolságra lévő Tanjung Aan fehérhomokos partot néztük meg, ahol egy 1 órás fürdőzés keretében próbáltunk felfrissülni.
Ezután még egy helyi falu életébe vethettünk pillantást, ahol részesei voltunk egy kis kakaskodásnak. Két kakas egymással viaskodott, így ha nem is a klasszikus, szó szerint vérre menő kakasviadalt, de annak egy árnyaltabb változatát láthattuk. A napba belefért még, hogy vásárlási lehetőséget is biztosítottak nekünk. Egy nagyon jó ruhaboltba vittek el minket, ahol 1000-1500 HUF értékben egész jó minőségű pólókat tudtunk venni. Az út hátralevő részét végig horpasztottuk hátul egészen addig, amíg meg nem érkeztünk Senaru-ba, a Rinjani túra kiindulópontjához. A szállásunk egy éjszakára szólt a Sinar Rinjani Cottages & Restaurant nevű helyen, ahol a vacsora közben elmondták a fontos tudnivalókat avulkántúráról.
Vacsora után jól átgondolva előkészítjük a túratáskát és a túlélő felszerelést másnapra, hogy aztán bedőljünk az ágyba és aludjunk életünk nagy túrája előtt.
2017.10.18 Rinjani-vulkán túra
6-kor kelünk, hogy fél 7-re lemenjünk reggelizni. Reggeli közben csodáljuk a tájat, ahonnan tisztán látható a Rinjani csúcsa. Ezt előző nap nem láttuk, de nem a táskák miatt a szemünk alatt, hanem mert már besötétedett, mire ide értünk.
7 óra után kicsivel felpattantunk egy platós kocsira és 10 perces autókázás után megérkeztünk a kiindulóponthoz. Itt találkoztunk a túravezetőnkkel és a két hordárral, akik velünk tartanak és akik kb 35 kilót cipelnek a hátukon amiben van sátor, víz, ebédre való, rezsó és ki tudja még mi. Minden tisztelet az övék, amiért azt a sok cuccot egy hónapban ki tudja hányszor felcipelik és aztán vissza.
Gyors regisztrálás után nekivágtunk a nagy útnak. Mintha farsang lenne, szépen beöltöztünk túrázónak. Erre az alkalomra vettünk túrazoknit, túracipőt, túratáskát, mindent, ami ehhez kell. Ehhez képest a túravezetőnk sima flip-flop papucsban vág neki az útnak, némelyik hordár, akivel találkoztunk pedig sima bőrzokniban, vagyis mezítláb mássza a hegyet… Hát így is lehet.
Útközben több megálló, úgynevezett POS1, POS2, stb található, ahol rövidebb-hosszabb ideig megállunk pihenni. Egyik helyen eljön az ebédidő. Gondoljuk, jön a zacskós leves egy darab csokival, de ehhez képest a hordárok olyan ebédet varázsoltak a kis összecsukható kempingasztalra, hogy mi csak lestünk. Balin jól ismert tradicionális Nasi Goreng-et eszünk (nekem a rizseshúsra emlékeztet egy kis zöldséggel belefőzve) friss gyümölccsel, izotóniás itallal. Ebéd után indultunk tovább és egy idő után azt vettük észre, hogy ha visszafele fordulunk, akkor mögöttünk a felhők már alacsonyabban vannak, mint mi. Fantasztikus látvány.
De a java csak ezután jött. 16 óra körül, ha nem is szó szerint a csúcsra, de mi mindenképp a csúcson éreztük magunkat a szó szoros és átvitt értelmében is, ugyanis megérkeztünk a Rinjani krátergyűrűjéhez, ahonnan elképesztő látvány volt a kráterben található tó és azon belül füstölgő kis vulkán látványa. Ez volt az első ilyen túránk, a látvánnyal nem győztünk betelni. Ha megfordultunk nyugat felé, akkor tisztán kivehető volt a 3 Gili sziget és a messze távolban feltűnt Bali Agung vulkánja. Bár a túra számunkra itt felfelé véget ért, mert mi csak idáig jöttünk, a csúcshoz kellett volna még egy nap, de mi így is a csúcson éreztük magunkat. A hordárok felállították a sátrunkat közvetlenül a perem mellé, így igazi panoráma nyílt elénk az „ablakból”. Megnéztük a naplementét, aminél nem voltunk maximálisan szerencsések, mert Bali fölött felhős volt az ég, de ez legyen a legkisebb gondunk. Ahogy ment le a Nap annál hűvösebb lett. Vacsorára nagyon finom levest kaptunk sült banánnal. Miután besötétedett még egy ideig gyönyörködtünk a csillagokban, aztán elmentünk aludni.
2017.10.19 Rinjani-vulkán túra, hajózás Gilire
Fél 6-kor keltünk, hogy a Rinjani csúcs mögül megnézhessük a napkeltét. Csodás látvány volt, ahogy a napfény percről percre bevilágítja a krátertavat. Közben elkészült a reggeli, ezt elfogyasztottuk és fél 8 körül elköszöntünk ettől a festő látványtól, elindultunk vissza. Lefelé sokkal kellemesebb volt menni, de nem mondanám sokkal könnyebbnek a csúszós talaj miatt. Ugyanúgy a POS-oknál megálltunk, dél körül kaptunk spagettit bolognaihoz hasonló szósszal és kb 2 óra körül leértünk oda, ahonnan előző nap reggel elindultunk. Gyors regisztrálás után elköszöntünk Izzy-től, a túravezetőnktől és a két hordártól és a helyi partner elvitt minket a maradék cuccunkért, amit Gili-re hoztunk. Kivittek a lomboki hajóállomásra, ahonnan a gyorshajók mennek Gili szigeteire. Gili Trawangan, a legnagyobb sziget, a helyi bulisziget és búvárparadicsom, Gili Air egyre felkapottabb, kezd ez is „elbulisodni”, Trawanganhoz hasonlítani. Mi Gili Meno-n voltunk, mert a három közül ez a legnyugisabb és a legnagyobb eséllyel itt lehet találkozni a vízben teknőssel.
Lombokon megvettünk a gyorshajóra a jegyet (85.000 IDR/fő) és rövid várakozás után elindultunk. Gyorshajó jellegzetessége, hogy mintha hullámvasúton ülnénk. A hajót nagyon durván dobálják a hullámok, még szerencse, hogy az út nem több a szigetekre negyed óránál. Először Gili Air-en szállnak ki az utasok, utána pedig Meno-n, végül Trawangan-on.
Gili Meno nem nagy sziget, nagyjából 1 óra alatt körbe lehet sétálni. Két közlekedési eszköz van itt; a bicikli és a lovaskocsi. A mi szállásunk a Mallias Bungalows volt, ami szerencsére 3 perc sétára volt a hajóállomástól, így a túratáskát és a többi cuccot nem kellett sokáig cipelni. Maga a szállás a part mentén van, 10 méterre a gyönyörű türkizkék parttól tökéletesen panorámával Lombok szigetére és a Rinjani csúcsára. A nap hátralévő részében pihentünk, úszkáltunk a vízben, sznoriztunk.
2017.10.20 – Gili Meno
Megfogadtuk, hogy alszunk minimum 8-ig és próbáljuk kipihenni a Rinjani fáradalmait. Hát persze hogy nem sikerült és fél 6 környékén ahogy megláttam, hogy kezd világosodni már mentünk is ki a partra nézni a napkeltét, ami a Rinjani mögött jött fel. Az mondjuk nagy nehézséget okozott mindkettőnknek, hogy a lépcsőn lemenjünk, mert mostanra jött ki a brutális izomláz a lábainkban, amit a Rinjani túra okozott.
Reggeli után elmentünk biciklit bérelni, megvettük a következő napi hajójegyet vissza Balira (400.000 IDR / fő) és befizettünk egy sznori túrára a sziget körül. Garantálták a hajósok, hogy látni fogunk teknőst a vízben, ez így is lett. Alig kellett 5 percet a vízben tölteni és már meg is pillantottuk az első teknőst a vízben, illetve későbbiekben kör alakban szobrokat is láttunk a vízben. Ezeket Jason deCaires Taylor vízalatti szobrász készítette. A szobrokról egy angol nyelvű cikket találtam: https://www.lonelyplanet.com/news/2017/08/07/bali-gili-meno-underwater-sculpture/
A sznorizás után felpattantunk a bérelt biciklikre és körbe jártuk a szigetet. Illetve csak körbe jártuk volna, mivel a part mentén a legtöbb helyen homok van, abban pedig esélytelen volt tekerni, úgyhogy kb úgy nézett ki a biciklizés, hogy 10 métert tekertünk, utána 30 méteren toltuk a rozoga bringákat, amik azért nem mai darabok. A jó kedv legalább garantált volt, amikor a hirtelen jött homokbuckán fennakadt a bringa és majdnem orra estünk rajta. Este átmentünk a nyugati oldalára a szigetnek vacsorázni, ahonnan megnéztük naplementét. Tiszta volt az idő, úgyhogy tisztán kivehető volt a lemenő nap mellett az Agung vulkán, olyannyira, hogy a hegycsúcson lévő füstölése is tisztán látszódott Giliről.
2017.10.21 – vissza Balira
Szerencsére még este összecuccoltunk, mert 10 körül jött egy helyi srác és közölte, hogy a 13:30-as hajónkat valamilyen oknál fogva törölték, de megy egy 11-kor egy másik meg 11:40-kor. Mondjuk oké, akkor a 11-es jó lesz. Gyorsan összepakoltuk a maradékot és mentünk kicsekkolni. Jött megint a srác, hogy bocsi, a 11-es hajóra nincs több hely, úgyhogy marad a 11:40-es. Persze nem gond, jó lesz az is, mondták, hogy 20 perccel korábban legyünk ott. Oké, ott is voltunk. Vártunk, vártunk, kérdezzük, hogy mi van a hajóval, mindig csak az volt a válasz, hogy türelem, mindjárt jön. Végül a 11:40-es hajó 13:30 körül érkezett meg. Sebaj, Jáván már hozzászoktunk az indonéz pontossághoz. Innen egy 2 órás gyorshajós zötykölődés várt ránk vissza Balira. A hajójegy még tartalmazta a transzfert is a Bali szállásra. Padangbai-nél, ahol kikötött a hajó megrohamoztak a taxisok és elrettentő mondatokkal (a transzfer 3 órás út, taxival csak 1 óra, meg elmegy Ubudba is a busz, stb…) próbáltak rávenni mindenkit, hogy velük menjenek a hotelbe. Természetesen egyik sem igaz. Nekünk az utolsó szállásunk Seminyakban volt a The Haven hotel. Kb másfél órás út után meg is érkeztünk. A szálloda nagyon szép, modern, 10 perces sétára a hullámzó homokos seminyaki parttól. Az élet itt is a kutaihoz hasonlóan nyüzsgő, tele árusokkal és éttermekkel.
2017.10.22 – Delfinúszás
Végre egy nap, amikor sem a korai program, se a napfelkelte „nem zavarja meg” az alvást, így kicsit tovább tudunk pihenni. 10 órára jött értünk a transzfer és mentünk Sanur-ba, ahol a delfinek számára természetes környezetben, a tengerben kialakított elkerített részben találkozhattunk velük. Interakciós programra fizettünk be (78 USD/fő), ami abból állt, hogy a medencében simogattuk, etettük, öleltük őket. Szaltóztak, ugráltak, medencébe bedobott követ hoztak vissza. Egy remek fél órát töltöttünk el velük. A helyszínen készített képeket megvettük, de szerencsére kamerát bevihettünk a medencébe, így videót is tudtunk róluk csinálni.
Erre a napra csak ez volt betervezve, a transzfer után pihenés volt a maradék időben.
2017.10.23 – Tanah Lot, Uluwatu, 5 templom, Padang-Padang beach, vásárlás, Jimbaran vacsora
Utolsó kirándulós napunk, ezúttal Dél-Balit nézzük meg. Nem túl korai indulás után az első állomás Tanah Lot volt. A vízben lévő templom apály idején megközelíthető, mi viszont dagály idejében érkeztünk, így viszont láthattuk, ahogy a több méteres hullámok felcsapnak a templom oldalán.
Ezután egy hosszabb kocsikázás után lementünk Bali déli csücskéhez, Uluwatuhoz. Ezen a helyen nagyon sok majom él és ugyanaz igaz rájuk, mint a Majomerdőben. Kisebb tárgyakkal vigyázni, mert könnyen lelopják az emberről. Egy szemüveges majmot láttunk is. Ilyenkor a helyiek kajával próbálják visszaszerezni a turisták értékeit, ebben az esetben sikerült is a cserét végrehajtani. Mi ide is csak a legszükségesebbekkel érkeztünk, így nem voltunk majomcélpont. A templom egy nagyon magas és meredek sziklafalon áll a látványt pedig megspékeli a tenger hullámzása. 1-2 bátor szörfös is felvillan a hullámok közt.
Uluwatu után pár percre megálltunk az 5 templomnál. Ennek érdekessége, hogy egy muszlim, egy keresztény, egy buddhista, egy protestáns és egy hindu templom egymás mellett helyezkedik el. Kicsit késésben voltunk és a dugó is ellenünk volt, úgyhogy éppen hogy Jimbaranba értünk, ahol a tengerparton egy étteremben megvacsoráztunk és megnéztük a naplementét. Ezután még elmentünk Seminyakban egy plázába, ahol beszereztünk pár szuvenírt.
Ez volt az utolsó teljes napunk, úgyhogy a szállodában várt ránk az utazás legnehezebb része, a hogyan férjünk bele a táskába című sci-fi.
2017.10.24 – Utolsó nap, utazás haza
Szerencsére csak 25.-e éjfél után kicsivel indult a gépünk, ezért a teljes nap a rendelkezésünkre állt még.
A nap folyamán sétáltunk még a tengerparton illetve beszereztük az utolsó ajándékokat. A szállodában reklámozták az esti grillpartyt, úgyhogy erre még befizettünk, ezt megspékelte egy látványos tűzkarikás tánc. A vacsora után este 9-re jöttek értünk és mentünk a reptérre, ahonnan 0:35-kor indult a gépünk és dohai átszállással 25-én délután 1-kor kissé fáradtan, de millió élménnyel gazdagabban landoltunk Budapesten.
