Tippek és tanácsok a Jáva, Szumátra, Kalimantan (indonéz Borneó), Sulawesi (Celebesz), Nusa Tenggara (Kis Szunda-szk), Maluku és Pápua (indonéz Új-Guinea) iránt érdeklődők számára. Mivel a csak Balira utazóknak már van egy régóta pezsgő téma, arról inkább oda érdemes írni!
Lassan egy éve kértem tanácsot W.L-től és a fórumozoktól három hetes indonéz utazásunkhoz. Ma hirtelen egy erős lelkiismeret-furdalás kapott el, hogy nem írtam beszámolót annak ellenére, hogy tanácsot kaptam.
A tanácsok ellenére három hétbe belesűrítettük Szumátrát, Jávát és Lombokot. Azt, hogy megbántam-e a rohanós programot, nem érdemes boncolgatni, más műfaj, de legközelebb én is egy részre fogok koncentrálni. Viszont az egyes szigeteken eltöltött szűkös idő alatt megpróbáltunk kevésbé frekventált részekre is eljutni. Megpróbálom a hasznos információkat feleveníteni, és bár az árak 1 évesek, talán útmutatásnak nem rossznak, és nem félrevezetőek.
Szumátra
KL-ból Medanba repültünk, ahol várt Thomas, akivel utazásunk előtt kerültem kapcsolatba az Airbnb-n keresztül nem foglaltunk szállásokat, de az utolsó szumátrai estére egy biztos szállást szerettem volna, mivel másnap kora reggel indult a gépünk. Thomas egy német ötvenpár éves férfi, aki 20 éve él Szumátrán, ahol megházasodott, és két gyereke született. Korábban leleveleztem vele, hogy egyből elvisz Berastagiba, ahol keresünk szállást, az úton pedig eldöntjük, hogy vele megyünk-e tovább Ketambe fele. Thomas inkább túravezető szerepet töltött be az anyósülésen, a sógora volt a sofőr (elmondása szerint ő nem vezet, mert jellemzően a fehéreket lekapcsolják a rendőrök), tehát kettejüket kértük meg, hogy vigyenek el Berastagin keresztül a Sipisopiso vízeséshez és egy karo batak faluba (Lingga), majd vissza Berastagiba. Berastagiban a Talitha Gueshouse-ban szálltunk meg, ahol egy kétfős szobáért 150.000 RP-t fizettünk. Egyszerű, korrekt családi szállás szép kilátással, a reggeliért valami minimális összeget elkértek. Thomas a Medan-Berastagi-Sipisopiso-Lingga-Berastagi útért 600.000 RP-t kért el.
Sajnos az idő aznap elég ködös volt, így a Toba-tóra minimálisan láttunk rá, a Sipisopiso vízesés szép volt, bár engem általában a vízesések nem nagyon tudnak megérinteni. Linggaban érdekes volt látni, hogy éltek a helyiek, egy-két házat még ma is laknak, de azért az látszott, hogy a falusi élet már nem a régi. Ennek ellenére érdemes megnézni.
Másnap korán reggel indultunk Ketambe-ba, két fiatal srác vitt minket el a hosszú úton, akit a szállásadók szerveztek le. Helyi viszonylatban is izgalmasan vezettek, és amikor megkértük őket, hogy álljunk meg szétnézni, pihenni, megsértődtek, gyorsan túl akartak lenni a dolgon :) Berastagiból Ketambeba 850.000 RP-ért vittek el, 5 órás út volt a megállókkal, ebéddel.
Ketambeban a Wisma Sadar Wisataban szálltunk meg (80.000 RP a bungalo két főre). A tulajdonos egy szimpatikus fiatal család, a családfő egy fiatal angoltanár, és mivel jól beszélt angolul, egy hosszút beszélgettünk vele, sok érdekes dolgot tudtunk meg tőle. A bungalók tiszták, gyönyörű környezetben vannak, a főházban pedig van egy étterem, ahol az asszony főz, méghozzá rendkívül jól. A szállásadónknak mondtunk, hogy egy háromnapos túrát szeretnénk tenni az erdőben, és Abuval mennénk, ha lehet (itt a fórumon láttam a nevét). Ekkor nevetett egyet, és mondta, hogy mindenki Abuval szeretne menni, és emiatt nincs is a faluban, de bízzunk benne, majd ő szerez valakit. Másnap Abdul várt minket az étteremben, aki egy húszas évei elején járó fiatalember. 400.000 RP/fő/nap- ért vitt négyünket, és két hordár srác segített neki a főzésben és a táborok előkészítésében.
A ketambei túránk az egész indonéz utunk fénypontja volt. Kb. 1 óra után láttuk meg az első orángutánokat a magasban, majd aznap délután, miután érintettük a tábort egy ebéd erejéig, újabb túrára indultunk, amikor is találkoztunk egy hegyoldalban egy családdal, akik 7-8 méterre tőlünk ültek a Lombokon. Fantasztikus élmény volt, ahogy egymás szemébe meredtünk ezekkel az állatokkal a vadon közepén. Abdul nagyon informatív volt, és mindenekelőtt egy jókedvű, szimpatikus srác. Esténként együtt kártyáztunk vele és a másik két sráccal, finomakat főztek, állandóan kávéval és teával kínáltak minket. A 3 nap alatt összesen 2 belga turistával találkoztunk, illetve egy ketambei iskolás társasággal, akik feljöttek egy melegvizes forráshoz fürödni egyet.
A Ketambebe vezető úton megegyeztünk a többiekkel, hogy Thomast fogjuk megkérni, hogy jöjjön el értünk Ketambeba. Bár tudtuk, hogy ez valamivel drágább megoldás, de olyan jó társaság volt, és minden kérdésünkre olyan készséggel válaszolt, hogy vele sokkal több mindent megtudtunk a helyi viszonyokról, életről. Így amikor visszaértünk a túránkról, ő már Ketambeban bandázott a sógorával és helyiekkel. Mi megaludtunk még egy éjszakát a Wisma Sadarban, Thomas és sógora az étteremben kaptak fedelet a fejük fölé. Másnap reggel 9-kor indultunk Medanba, ez az út 1.400.000 RP volt.
A szállásunk Medan külvárosában volt, közel a reptérhez, négyünknek fizettünk 8400 forintot az Airbnb-n keresztül.
Összességében Szumátra tette a legmélyebb benyomást a túra során. Az emberek rendkívül barátságosak, és hiányzik belőlük a fehér emberekkel szembeni majdhogynem rajongás, amit Jáván tapasztaltunk (megjegyzem, Jáván is nagyon jó tapasztalatunk volt a helyiekkel), illetve a turizmus által némileg megmérgezett Lombok elüzletesiesedése. A nyugati kultúra kevésbé volt ahatással még az itt élőkre talán.
Illetve megemlíteném még Thomas-t. Ha valaki szállást keres Medanban a reptér környékén, meleg szívvel ajánlom. Intelligens, segítőkész ember. Picit talán drágábban nyújtja a szolgáltatásokat, de bőven ellensúlyozza ezt az a sok információ, amit átad, az ismeretlen helyek, ahova elvisz, és a jó társaság. Erre példa, hogy Ketambe-ból Medan felé megálltunk egy általános iskolában, ahol megbeszélte az igazgatóval, hogy bemenjünk, még egy rögtönzött kis előadást is láthattunk a gyerekektől. Medán külvárosában lakik egy egyszerű házban. Nem a legszebb környék, de abszolút autentikus élmény látni, milyen a nagyvárosi külvárosi élet egy európai ember szemüvegén keresztül.
Semenggohban volt szerencsénk az orangutánokat nem a valóban rendkivül mű etető 'szinpadon' látni, hanem bent az erdőben. A szinpadra épp nem voltak hajlandók eljönni a sok kurjongatás ellenére sem, de a parkőrök szóltak hogy nem messze van pár az erdőben. Persze mindenki csörtetett és tódult oda, az idiótábbak vakuzgattak is, de azért igy is élmény volt látni őket a 'természetes' élőhelyükön.
Én sem igazán vagyok oda az ilyen cirkuszért, mi is a lányok miatt mentünk, de nekik tetszett ;o)
Masik megoldas a Gambir vasutallomas csomagmegorzojeben hagyni, ha Damri busszal mentek be a belvarosba, az ugyis ott tesz ki (persze Gambir feliratura szalljatok fel).
En ezt a 2 megoldast valasztottam mar, nem tudom, hogy a masik ket terminalon mi van.
Sziasztok! Jakartában a reptéren van csomagmegőrző? Lesz jó pár óránk a két repülő között és kicsit kimennénk a városba, de nem szeretnénk a 20 kg-os bőröndöt cipelni. Van rá valami jó megoldás? Köszönöm előre is a választ!
Nem a tavolsag a fo gond, hanem a rossz fenyviszonyok es a lombos agak takarasa.
Persze lehet vadon eloket is fotozni, de a legjobb kepek mindig a rehab kozpontokban keszulnek.
Mi egyenileg mentunk, igy ceget nem tudok erre ajanlani.
Autentikus dajak hosszuhazak a kozelben nincsenek.
Sepilokra egy reggel vagy delutan is eleg, de ahhoz repuljetek inkabb Sandakanba, ne KK-be.
Illetve onnan jatszhat a Kinabatangan-folyo is, ahol akar 3 napos programmal is sok allatot lathattok hajokirandulasokkal.
Itt az orangutanok vadak tehat garancia nincs, de az eselyek nagyon jok (en kb 80%-ra tennem), es ha megsem jonnenek ossze a szabadban, meg mindig ott van Sepilok.
Az utso opcio Sarawak, ahol a mar emlitett Semengoh rehab kozpontban nincs garancia (de az eselyek azert jok), viszont itt osszekapcsolhatnatok az orangutanokat dajak hosszuhazzal, es maga Kuching is Borneo legkellemesebb varosa.
Fotósként nem nagyon szeretnék rácsok mögött állatokat fotózni. Bár tudom, hogy lassan nagyon kevés hely van a Földön, ahol emberi beavatkozás nélkül, természetes környezetben van erre lehetőség. Volt szerencsém Tanzániában fotózni néhány éve, még ott is volt bennem valami...
A szingapúri állatkert talán a legjobb állatkert, amit életemben láttam.
Valóban nem olcsó program Borneón, és a siker sem garantált. De ez olyan mint a delfinles, ott sem mindig jön össze.
Erre azért igyekszem felhívni a figyelmüket a velem utazóknak.
Opcióként elgondolkoztam egy rehabilitációs központ látogatásán is. Fotósként nyilván engem nem vonz, de a lányok kívánsága is teljesül. Akkor Kota Kinabalu lenne a cél, egy nap rehab központ, a többin lehetne egy kis dzsungeltúra, canopy stb....
És innen tovább Bali...
Egyszer szeretnék úgy visszatérni Indonéziába, hogy csak én, a gépem és egy helyi guide. Olyan helyeket végigjárva, ami kevésbé turistás. Lehet, kissé naiv vagyok? :-)
A lányok vetették fel az orangutánokat, hogy ők szeretnék látni.
Elsőként a rehabilitációs központok jutottak eszembe, de előjött a fotós "önzőségem".
Ha már lehet, nem szeretnék nagyon mesterséges körülmények között fotózni.
Ebből a szempontból nagyon szimpatikus Tanjung Puting, nem rossz program a folyón valón hajókázás.
Bár ahogy nézegettem a tour operátorok árait, valóban nem olcsó.
Pláne úgy, hogy az egyik baráti pár a nászútját tervezi velünk tölteni. Nekik ez szerintem nagyon romantikus lenne.
Viszont az a baj, hogy én sokáig nem bírom a tétlenséget, ezért engem jobban vonz Jáva.
Két hetet leszünk Indonéziában. Előtte és utána egy-egy nap KL. A második hét Sanur, ez kérés volt, hogy a tengerparton szeretnének pihenni. Az egyik pár öt napra megy át Lembonganra. Ha nagyon unják a tengerparton fekvést, még mindig sok mindent lehet csinálni.
Az első hétben 4 nap lenne Jáva/Borneó és 3 nap Ubud. Nézem a lehetőségeket, hogy azért minél kevesebb időt veszítsünk a transzferekkel, és még a költségeket is szem előtt kell tartanom. Ha Borneó lesz a választás, akkor majd lehet én ugrok át Jávára egyedül.
Szerintem nem az az ontelt mindentudosag, ha az ember ahhoz szol hozza, amit tud, hanem inkabb az, ha abba is belekotyog, amit nem.
Az egyetlen etetos hely ahol keves az orangutan es neha nem jelennek meg 1-1 etetesen, az a malajziai Semengoh. De ugye az itt eleg nyilvanvalo volt, hogy indonez Borneora vonatkozott a kerdes.
Kutaiban vad oranguranok leven elevileg nem garantalhato latni oket, de gyakorlatban en meg onnan sem hallottam egy latogatotol sem, hogy ne lattak volna parat.
Ja, es en ugye itt elek, tehat nekem mar reggel van, de azert kosz! :-)
Szerintem értelmezd az írásomat ismét, mielőtt öntelt mindentudóként lehurrogsz (mindenkit aki nem bólogat neked, vagy nem azonosat tapasztalt veled). Nem írtam, hogy nem lát egyet sem... Nem szeretjük egymást ezt már tudjuk.
Most eltekintenék attól, hogy vélt, vagy valós igazam bizonygatásául megkeressem azon élménybeszámolókat akiknek elsőre, vagy másodszorra is csak néhány orángutánt sikerült látni rövid időre, hiába etetik őket rendszersen, azonos helyen. Ezzel szemben viszont még neked is megengedem, hogy tévedj, nemhogy magamnak :o))))).
Amúgy meg, mintha hasonlót írtunk volna (nem biztos, hogy megéri erre szánni 4 napot, rövid időre, "betanított" állatokat nézni), csak szándékom szerint az enyém szerényebb bejegyzés volt, némi alternatív lehetőségek említésével.
Bocs, de mar megint olyasmirol beszelsz, amirol gozod sincs.
Tanjung Putingban abszolut 100% biztonsaggal lathatok orangutanok, tobbnyire tucatjaval, 3 kulonbozo helyen is. Ezek szeliditett, ember nevelte orangutanok, amik rendre megjelennek napi ketszeri etetesre. En osszesen lattam kb 20-30-at, es meg soha nem hallottam senkitol, hogy ne latott volna ott jo parat, plane egyet sem.
Ez engem igy nem igazan hoz lazba, de abszolut garantalt.
Alighanem akad par hasonloan szeliditett gibbon is, illetve a folyo menten vad nagyorru majmok, esetleg ezust langurok es makakok is.
Sokan elvezik ezt a hajokazos, etetest fenykepezos par napos kirandulast, szerintem mondjuk nem er annyit, amibe kerul, de ezt mindenkinek maganak kell eldontenie.
Illetve megjegyzem, hogy 4 nappal akar vad orangutanokat is lehetne latni, olcsobban, a Kutai Nemzeti Parkban.
Ez viszont sokkal kevesbe turistas es kenyelmes megoldas, es az az erzesem, hogy ennek a csoportnak kevesbe jonne be. Ha megis erdekelne oket, megoldhato lenne egy plusz repulessel, KL-bol Balikpapanba, esutana onnan Balira.Viszont a parkba eljutni tobb oras autokazas sivar tajon at.
Jutott eszembe, ha már Kuala Lumpurba érkeztek, Semanggol-ban van egy Orang Utan Island nevű létesítmény. Nem természetes környezetben, de egy jó állatkert szintű helyen láthattok jószágokat. Egyébként Szingapúri állatkertben is természetközeli környezetben, biztosan láthatsz orángutánokat. Borneón bizonytalanabb az élmény és sokkal drágább, sokkal több időt emészt fel, sokkal több fáradsággal. 3-4 nap utazással együtt nem biztos, hogy elegendő látni a jószágokat: ha van kedvük jönnek csapatostul, ha nem akkor nem. A következő lehetőség a legközelebbi reggel, vagy este, étel kihelyezéskor. A várakozás alatt pedig nem sok látnivaló akad.
Jol atgondolva, Java nulla plusz repulessel megoldhato volna, hiszen csak annyi, hogy Bali helyett Yogyaba repulnetek KL-bol, aztan foldi uton Balira, es onnan vissza. Viszont Yogyatol Baliig foldi uton menni, minden lenyegesebb latnivalot megnezve, az mar inkabb 7-8 nap lenne mint 3-4. Persze non-stop akar egy ejszaka is eleg ra, de akkor mar inkabb a repules.
Profilomban ott a honlapom linkje, annak Contact oldalan pedig a nyilvanos emailcimem.
De ami nem magantermeszetu, azt nyugodtan kerdezgesd itt, azert van a forum, meg ugye masok is okulhatnak ugy belole.
Azért állatkert és vadon élő állatok között van különbség... :-)
Most olvasom, hogy külön engedély kell a kamerára az orángutánoknál?
Valóban nem olcsó...
A legtöbben először járnak Ázsiában. Mivel Bali a fő úticél, azért próbálom úgy szervezni a programot, hogy mást is lássanak Indonéziából, ne csak Balit.
Ha rajtam múlna, akkor Jávára mennénk először. Bromo vagy Ijen és még mellé Borobodur és egyéb szépségek.
Illetve otthon is lehet orangutanokat latni az allatkertben.
Javan is csak ott. Oda nem orangutanokert erdemes menni.
Ha azok a fo kivansag, es indonez Borneon, akkor alighanem Tanjung Puting a legjobb valasztas, de nem leez olcso.
Bar nem orangutanok de hasonloan kulonleges allatok miatt, es Balival eleg jol osszekapcsolhatoan, jo program lehetbe 3-4 napra Komodo is. Az meg jo buvarkodassal es strandolassal is kombinalthato.
