Tippek és tanácsok a Jáva, Szumátra, Kalimantan (indonéz Borneó), Sulawesi (Celebesz), Nusa Tenggara (Kis Szunda-szk), Maluku és Pápua (indonéz Új-Guinea) iránt érdeklődők számára. Mivel a csak Balira utazóknak már van egy régóta pezsgő téma, arról inkább oda érdemes írni!
A Flores-t keresztülszelő Trans-Flores Highway (indonéziai tapasztalataimhoz képest) összességében kifejezetten jó minőségű, de azért néhol egyszerűen elfogy az aszfalt út (pl. amikor a földmozgások miatt újra kell építeni).
A Moni - Ende - Riung vonalon kisbusszal majd autóval közlekedtünk, és picit megpihentünk a fekete homokkal borított, kék és zöld kavicsokkal tarkított Pantai Batu Biru-n (Kék Köves Parton). Szerintem nem olyan nagy szám, hogy külön érdemes lenne eljönni ide, de ha útba esik, azért érdemes megállni egy kis sétára.
Két nap leforgása alatt Moni környékén egész sok helyre eljutottunk (a Kelimuturól az előző posztban írtam).
A Murunda'o és a Murukeba vízesést esőerdő veszi körül. Az utóbbihoz úgy jutottunk el, hogy utunk nagy része a rizsföldektől a hegyre kígyózó csatorna peremén vezetett végig.
A Kelimutu lábánál lévő Ae Mutu Air Tiga Rasa, azaz a Három Ízű Víz egy furcsa kis patak, amely elvileg három, eltérő ásványianyag-összetételű forrásból táplálkozik. Ha többször egymásután kóstolod a patak vizét, rendre különbözőnek érzed: édesnek, sósnak vagy éppen savanyúnak.
Utunk három melegvizű forrást is érintett, amelyben munka után a rizsföldekről hazatérők fürdenek. Az egyik csupán egy mini tavacska, a másik egy betonkád, a harmadik pedig egy (férfi és női részlegre osztott) nagyobb medence.
A Detusoko rizsteraszok melletti kis faluba véletlenül keveredtünk (sajnos a település nevében nem vagyok biztos).
Ha valaki eljut Flores Ende régiójába, akkor nagy valószínűséggel ellátogat a Jopu nevű faluba is.
Igaz, hogy Jopu-ban már csak egyetlen tradicionális ház (egy sao ria) áll, mégis itt kaptunk a legtöbb információt a lio törzs hagyományairól, egy angolul is egészen jól beszélő nénitől, Mama Maria-tól. Az asszony már kint elkezdte mesélni nekünk a törzs gyarmatosítás előttre visszanyúló történeteit, majd bent folytatta - beszélt a ház praktikus és szimbolikus részeiről, a ceremóniákról és a törzsfőnök-utódlási szokásokról.
Szinte minden túravezető napfelkeltére szervez kirándulást a Kelimutura, azonban én kizártam a hajnali indulást, hogy elkerüljük a tömeget, és azt, hogy a kráterfalak beárnyékolják a színes tavakat. Csak arra kellett figyelünk, hogy déli 12 előtt befejezzük a túrát, mert az erős napsütés és felmelegedés miatt a vulkáni aktivitás is erősödik, és a tavakból szivárgó gázok miatt délután már tilos a vulkánon tartózkodni.
A Kelimutu-n három, különböző színű krátertó található. A sötét színű, különálló tavat Tiwu Ata Mbupu-nak, azaz öregek tavának hívják. A lio kultúrkörben az elhunyt idős emberek lelke ide vándorol. A másik két tó közös kráterfalon osztozik: a világoskék Tiwu Nua Muri Kooh Fai tóba a fiatal lányok és fiúk lelke száll, a Tiwu Ata Polo-ba, azaz az elvarázsolt tóba pedig a gonoszok lelke költözik.
A kémiai és fizikai folyamatok eredményeként különben állandóan változik a tavak színe: kék, zöld, barna, piros, fekete… Volt olyan, hogy egy év alatt hatszor is színt váltottak.
Két javaslat: a tömeg miatt ne napfelkeltére menj (mi csupán pár helyivel találkoztunk), és vigyázz a kilátóponton garázdálkodó majmokkal!
Endéből Moniba utazva útba ejtettük Wologai falut, ahová a lio törzs hagyományos szarongjában lehet belépni.
A körkörös elrendezésű, csöndes kis településen összesen 18 épület található: a külső gyűrűben álló házakat lakóházként, a fő helyen elhelyezkedő nagy házat pedig kizárólag az ünnepi rituálék során használják (például a rizs betakarításakor). A házak ajtó-és ablakkeretei mutatós állat- és növénymotívumokkal díszítettek.
A faluban nem találkoztunk turistával.
Moniban (vagyis a fölötte fekvő dombon) három éjszakát is eltöltöttünk, a tervezett kettő helyett. Szívből ajánlom a csodálatos elhelyezkedésű, bungalós szálláshelyünket: WATU BURU COTTAGE.
Mivel vulkánkitörés miatt töröltél a maumere-i gépünket, így még egy napot töltöttünk Labuan Bajo-ban, ahonnan két izgalmas barlanghoz is ellátogattunk.
A Goa Batu Cermin (Tükörkő barlang) nevét a beszivárgó napfénytől csillogó falairól kapta. A barlang évezredekkel ezelőtt még víz alatt volt, így több tengeri fosszília (korall-, hal-, teknősmaradvány) is felfedezhető benne.
Másik úticélunkhoz, a Rangko barlanghoz csak hajóval lehet eljutni. A partról egy kb. 10 perces séta vezet fel a mesebeli kis cseppkőbarlanghoz, amelyben egy kristálytiszta vizű, magas sótartalmú tavacska található.
A Komodo Nemzeti Park után külön felüdülést jelentett, hogy alig találkoztunk turistákkal :)
Flores (5.): Taka Makassar – Siaba Besar (Turtle Point) – Karang Makassar (Manta Point)
Taka Makassar egy apró, hófehér homoksziget a Komodo Nemzeti Parkban. A focipályánál is kisebb, csepp alakú szigetet kristálytiszta, türkizkék víz veszi körbe. A sekély vízben feketeúszójú szirticápákkal úszkáltunk.
Taka Makassar közelében található az úgynevezett Manta Point, amely a manták gyülekezőhelye, mivel a tenger itt tele van planktonokkal és takarítóhalakkal. A környező vizekben természetesen teknősökből sincs hiány.
Az egynapos hajóút állomásai: Padar – Pink Beach – Taka Makassar – Siaba Besar (Turtle Point) – Karang Makassar (Manta Point) – Komodo.
Fantasztikus élmény volt élőben látni a komodói varánuszokat a természetes élőhelyükön – fantasztikus, de egyben nyomasztó is.
Komodo varázslatos hely, de elszomorító látni, mennyire a turisták igényei formálják már.
Az, hogy emberek a „sárkányok” mellett pózolnak, vagy hogy a tömeg teljesen körbezár egy-egy állatot, nagyon rossz iránynak tűnik.
A fotóim messzebbről, az állatok zavarása nélkül készültek – de még így is morális dilemmát jelent számomra, hogy azzal, hogy odautaztam, én is a részévé váltam ennek a jelenségnek.
A szigetre egy egynapos hajóút részeként látogattam el, amelynek útvonala: Padar – Pink Beach – Taka Makassar – Siaba Besar (Turtle Point) – Karang Makassar (Manta Point) – Komodo.
Padar a Komodo Nemzeti Park egyik szigete. Zord vulkanikus hegyei és öblei Indonézia egyik legszebb tájképét nyújtják. Ikonikus kilátópontjára a legtöbben napkeltére látogatnak fel. Szerencsére még itthon alaposan utánaolvastam, és megnéztem pár videót, úgyhogy az útitervembe ezt a megjegyzést írtam, amit szerencsére be is tartottam: „A turistaáradat miatt semmiképpen ne napfelkeltekor!”
Miután kifotóztuk magunkat, felfedeztük Padar egyik híres strandját, a Pink Beach-et is. A közösségi médiában rengeteg túlszínezett fénykép található erről a tengerpartról. Mindenesetre én igyekszem megmutatni a valóságot: inkább barackvirág, lazac, púder, mintsem pink. A különleges színvilág annak köszönhető, hogy az elpusztult, partra sodort vörös korallok darabkái összekeverednek a hófehér homokkal.
Flores-en rengeteg gyönyörű vizes hely bújik meg a dzsungelek mélyén. Labuan Bajo környékén fürödtünk vízesés tetejénél kialakult vízgyűjtő medencében (Cunca Pilas) és ugráltunk sziklakanyonban tekergő folyóba (Cunca Wulang). Az egyik falut elhagyva a település vezetőjével és útépítő munkásaival találkoztunk, akik meginvitáltak minket egy kis arakozásra.
Amikor megérkeztünk Flores-re, Labuan Bajo-ba, az első dolgunk az volt, hogy elsétáltunk a kikötőbe, a Pasar Malam-ra, azaz az éjszakai piacra. Hihetetlenül jó hangulatú hely, ahol az árusok bódéi mögött sütik ki a vendégek által kiválasztott halakat és egyéb fura tengeri herkentyűket.
Európai szemnek furcsák lehetnek a körülmények, ahogy itt készülnek az ételek (halfeldolgozás, sütés, mosogatás), de engem abszolút megnyugtat az a tény, hogy én mindig ott, azt és úgy eszem, ahogy a helyiek, és az eddigi, összesen 18 hétnyi indonéz utazgatásaim során még soha semmilyen bajom nem volt étkezés miatt. Mondjuk, ehhez biztosan hozzájárul az is, hogy a kaják alaptartozéka a chili és gyömbér.
Megkésve, de annál nagyobb szeretettel mutatom be nektek a legutóbbi indonéz utunkat, amely Flores-re vezetett. A korábbiak (Jáva, Szumátra és Szulavézi) 4-5 hetesek voltak, ez sajnos csak bő 2 hét lett – viszont ahogy a többi is, ez az út is nagyon tartalmasra sikerült. Ebben a posztban csak az útvonalat vezetem végig, de utána majd részletesebb, fotókkal támogatott élményeket is megosztok veletek. Ha valakinek kérdése lenne, keressen bizalommal.
Flores, 2024. augusztus (18 nap)
1. Repülőút (Flores előtt Malajziában voltunk): Kuala Lumpur - Denpasar - Labuan Bajo. Labuan Bajo-ban este: Pasar Malam (éjszakai piac).
2. Labuan Bajo-ból Cunca Wulang (vízesés), Cunca Pilas (vízesés + natural pool), Batu Gosok (naplemente); Labuan Bajo Pasar Malam.
3. Komodo Nemzeti Park (speed boat, hajón ebéd): Padar, Pink Beach, Taka Makassar, Siaba Besar (Turtle Point), Karang Makassar (Manta Point), Komodo.
4. A maumerei járattörlés miatt plusz egy napot Labuan Bajo-ban maradtunk. Labuab Bajo-ból Gua Batu Cermin, Gua Rangko. Labuan Bajo Pasar Malam (nem tudtuk megunni).
5. Repülőút: Labuan Bajo - Ende; bérelt autóval: Ende – Moni. Útközben: megálló Wologai tradicionális falu.
6. Moni-ból két helyi sráccal Kelimutu, Kelimutu Arborétum, Ae mutu 3 rasa (3 ízű forrás), Murukeba vízesés, kénfumarolák a Kelimutu oldalában, hőforrások kis medencékkel (egyik: Air Panas Kolorongo), Waturaka falu (a két srác faluja – meghívtak magukhoz, a helyi asszonyok közösen főztek a főtéren a földekről hazatérő férfiaknak)
7. Moni környéke (bérelt autóval): Murunda'o vízesés, Koanara tradicionális falu, Djopu/Jopu tradicionális falu, Detusoko rizsteraszok, Wolo'one (kis falu pár tradicionális házzal, a rizsteraszokra levezető hídnál), Nduaria zöldség-gyümölcs piac.
8. Moni - Ende – Riung (kisbusszal), megálló: Pantai Batu Biru (kék kavicsos tengerpart).
9. Riung: 17 Islands Marine Park (egész napos hajókirándulás a szigeteken, csak mi és a kapitány).
12. Bajawa (félig pihenőnap, plusz a Wawomudha megmászása, ami kalandosra sikeredett).
13. Bajawa – Ruteng (tömegközlekedéssel sok megállással). Rutengben a szállásadó családdal tűz körüli beszélgetés, közös vacsora (a szállásadónk egy angol tanár volt, a következő 3 napban mindent ő és a rokonai intéztek nekünk)
14. Ruteng: Függetlenség Napja – ünnepség a helyi iskolásokkal a stadionban, Cunca Murung vízesés.
15. Ruteng - Denge (tengerparton vezető, borzasztó minőségű út). Denge-ből 3 motorral a Wae Rebo alatti parkolóba. Majd gyalog fel (kb. 2,5 óra) Wae Rebo tradicionális faluba. Itt éjszakáztunk.
16-17. Wae Rebo - Labuan Bajo. Ránk nem jellemző, számunkra luxus színvonalú pihenéssel zártuk a floresi kalandjainkat (Waecicu Eden Beach Hotel – öböl fölötti hegyoldalba épített bungalók).
18. Búcsú Florestől: Labuan Bajo - Jakarta - Kuala Lumpur (még itt volt egy kis dolgunk Flores után)
Amugy meg esetleg Bogorba, es ha turazni szerettek, onnan a Kawah Ratuhoz, vagy Cibodasba es a Gunubg Gedehez. Ujung Kulon is erdekes, de ahhoz a 3 napot en keveslem. Esetleg Carita es Krakatau?
Anno epp utaztam igy ezt a kerdest nem lattam meg, de mivel eleg nyilvanvalo temat tett fel, erdemes lehet ra viszzaterni megkesve is
Nos, a valasz az, hogy ilyen tokeletes helyet en sem ismerek, es alighsnrm azert nem urtak masok sem ilyenrol az evek alatt, mert nem letezik.
Igazan szep partok es korallszirtek Indoneziaban a kisebb, kiepitetlenebb szigeteken vannak.
Vulkanok es vizesesek pedig inkabb a nagyobb szigeteken. Turistak szamara erdekes szentelyek pedig kb csak Javan, Balin es Lombokon. Az utobbi 3 szigeten meglenne a vulkan-vizeses-szentel kombinscio, itt-ott meg szep strandok is, de igazan szep korallok nemigen.
Olyan gyonyoru strandokkal es korallal rendelkezo szigeteken mint Raja Ampat, Kei es Banda pedig vizesesek, vulkanok es szentelyek nem lennenek (kiveve egy kis vulkant Bandan).
Ergo valamelyiknel kompromisszumot kell kotni.
Aki mindent egyutt akar, annak alighanem Bali lehetne a legjobb valssztas, sok latnivaloval es okes (de nem csodaszep) strandokkal es korallal pl Padangbai vagy Amed korul.
A legjobb azonban a nezelodos es a strandolos-buvarkodos programokat szetvalasztani, es mindjuk 1 het Java vagy Bali utan eltolteni 1 hetet egy kisebb, latnivalokkal kevesbe biro, de jobb strandokkal es korallokkal rendelkezo szigeten.
Bandungra meg egy teljes napra sem igen tudnek programot osszeszedni, szerintem eleg erdektelen varos. Amit ajanlani szoktak az par gyarmati epulet, a Geologiai Muzeum es a varoson kivul a Tangkuban Prahu vulkan. Mindegyiknel vannak erdekesebbek mashol Javan...
Jó pár évnyi hozzászólás átolvasása után sem találtam választ a kérdésemre:
Melyik az a helyszín Indonéziában ahol eltölthetnék kb 10 éjszakát, a szállásról sétatávra szép partot találok, korallokkal, halakkal, és minden másnap elmehetek 1 napos túrák keretben megnézni valamilyen érdekességet pl. vulkán, szentély vízesés?
Sziasztok! Éppen Indonéziában bringázunk. Szumátrán túl vagyunk és most találtunl az oldalra. Ha valakinek kérdése van vagy valami tippje mit nézzünk meg írjon.
A kelet-javai vizesesekrol erdemes tudni, hogy a Madakaripura meg mindig zarva, de a helyiek bevisznek kotelezo vezetessel. Mivel most plusz 4 helyen kell atgazolni a folyon, a vezeto meg hasznos is, plane az esos evszakban, aradt folyonal.
4 fonek 400ezer Rp volt motorral, vezetovel.
Tumpak/Coban Sewu belepojet a nepszerubb lumajangi oldalon 100ezerre emeltek, mig a sokkal csendesebb malangi oldalon csak 50ezer.
Ismet sikeresen megjartuk az unnepek alatt Indoneziat!
Sokat vonatoztunk a multkorival ellentetben...
Jakarta Semarang utat az Argo Bromo luxory sleepery vonattal tetuk meg a kisfiam keresere.
Semarang Surabaya utat is ezzel . De e a masodik reszre nem fogaltam jegyet mivel nem tudtuk melyik vonatot erjuk el es az allomason derult ki hogy ha indulas elott veszed meg akkor fel aron van a jegy ha van ra hely...
Nekunk Karimunjawa tetszett . Valoszinu azert mivel egy nagyon jo tengerparti szallason voltunk amit olaszok uzemeltetnek. Nagyon jo snorkeres helyek vannak. (meg nincsenek legyalazva). Volt hogy csak mi voltunk hajoval egy sziget korul egesz nap.... Ott kedveltuk meg a bakwang gorenget! Balin nem volt mivel allitolag jawai kaja...
WL altal ajanlott soforrel megjartuk Bromot es Ijent. Szerinetm nem ad annyit mint ahogy fel van magasztalva. Egyszer meg kellett nezni...(Nicaragua vulkanok erdekesebbek...) Madakaripura vizeses viszont nagyon teszett. Esokabatban begazolsz a folyon a vizeses ala . Egy csoda!
Onnan Bali ott is egy tok jo szallas feluton a komp es Denpasar kozott. (lehet jovore visszamegyunk ide...)
Csaladnak a repter fele megmutattam Ubudot. Tavaly kimaradt de felesegem szerint nem tudja mit esznek rajta az emberek... (a csalad szeirint jo hogy tavaly kihagytuk...)
Koszonom WL-nek a segitseget.
Elso dolog a Jakartaban a repteren a Roti,o volt..(imadjuk!!!)
