Szeretném, ha ide mindenki szabadon leírhatná, mit gondol a Bibliában szereplő állításokról. Lehet ellenvélemény, beszélgetés, vita, bármi. Senkit nem szeretnék kitiltani, letiltani, dirigálni egyet nem értés esetén, durvább vélemények is beférnek. Egymás személyét viszont kérném tiszteletben tartani.
Ezért a küldetés akkora megtiszteltetés, hogy annak sikeréért akár komoly áldozatot is érdemes hozni. (Lásd: Márk 10,28; Máté 19,12; Máté 13,44.)
A megtisztelő küldetés sikeréért vállalt áldozatról Avilés dalnokának - Juannak - a története jut az eszembe. Avilés egy olyan kisváros Spanyolországban az óceán partján, amelyet régóta szívesen látogatnak a művészek. 1937-ben a spanyol polgárháború idejében történt, hogy ennek a városnak az egyik kocsmájában találkozott egymással két régi jó barát Juan és Julián; és a következő párbeszéd alakult ki közöttük. Juan: Most jövök a dokitól, és azt mondta, hogy abba kell hagynom a fellépéseket, mert a szívem annyira legyengült, hogy már nem bírja a fellépésekkel járó izgalmat. Julián: Te már annyit dolgoztál, hogy már megengedhetsz magadnak egy kis pihenést. Juan: Eddig csak azért énekeltem, hogy sikeres legyek; de az elért siker olyan múlandó. Szeretnék valamilyen maradandó célért is énekelni, de úgy tűnik, hogy erre most már nem lesz lehetőségem. Ebben a pillanatban magasrangú katonatisztek léptek be a kocsma ajtaján, leültek az egyik asztalhoz, és a kocsmában kialakult feszült csendben tisztán lehetett érteni, hogy egymás között arról beszélgetnek, hogy a városban túl sok az áruló, és ezért csak egy véres leszámolással lehet megértetni a lakossággal azt, hogy tartsák a szájukat. Amikor a véres leszámolás időzítésén tanakodtak, akkor Juan megszólította a vezetőjüket. Juan: Tisztelt Uram! Megengedi, hogy önnek és a tisztjeinek énekeljek; amit bármikor leállíthat, ha valamiért nem nyeri el a tetszését, és csak annyit kérek ezért, hogy a leszámolás időzítését halasszák az énekem utánra. Ezen a tisztek vezetője elmosolyodott, és azt mondta: Ezzel nem sok időt nyernek az árulók, úgyhogy nyugodtan belekezdhet. Amíg énekel, addig várunk a leszámolással. Juan bele is kezdett, és az első éneke arról szólt, hogy a tisztek vezetője hősiesen véghez-viszi mindazt, amit elhatározott. Az ének tetszett a tiszteknek, de zavarta őket a nyilvános méltatásuk. Ezért a vezetőjük a kocsma személyzetére és a többi vendégre mordulva mondta: Arról volt szó, hogy nekem, és a tisztjeimnek énekel. Akkor ti most miért tátjátok itt a szátokat? Mindenki menjen haza, és reggelig kijárási tilalom van. A főtiszt utasítására mindenki hazament, így Juan egyedül maradt a tisztekkel, és folytatta az éneklést. Hosszú ideig énekelt a szabadságról, a barátságról, az örömről, a hűségről, de amikor az örökké tartó szerelemről kezdett énekelni, akkor a főtiszt arca elkomolyodott, szó nélkül felállt és kiment a kocsmából, a többi tiszt pedig kissé tanácstalanul követte. Így Juan egyedül maradt a kocsmában. Amikor reggel a kocsma személyzete megérkezett, akkor úgy találták Juant, ahogyan az orvos előre megmondta: nem bírta a szíve az izgalmat. A véres leszámolás viszont elmaradt. Aztán úgy alakult a polgárháború, hogy a korábbi katonák is elmentek, és csak sokkal később derült ki, hogy a vezetőjük úgy értelmezte az ígéretét, hogy amíg szólnak a dalok, addig nem kezd bele a leszámolásba. Az örökké tartó szerelemről szóló dal viszont folyamatosan ott szólt a fejében.
János 12,27: Most megrendült a lelkem, mit is mondjak: Atyám, ments meg engem ettől az órától? De ezért az óráért jöttem.
Jézus a legnagyobb kincsét - az életét - a feláldozásával tette még értékesebbé.
És a szeretet megvalósulhat és eltölthet bárkit, mindennemű "jézuskázás" nélkül.
A hívők efféle befolyásoltsága megmosolyogtató, valami olyasmi, mint amikor a 70'-es években, sokan, a tévé elé feszített mikuláspapíron át nézték a műsort:-)
A maradandó élményről a kis Dzsesszika története jut eszembe, aki kettesben élt az édesanyjával a falu határán, egy kis házban. Egyetlen szomszédjuk egy zárkózott, gyermektelen házaspár: Józsi bácsi és Mária néni, akikkel a köszönésen kívül semmilyen kapcsolatuk nem volt. Dzsesszika már egyedül járt az iskolába. Édesanyja otthon dolgozott, hogy meleg és tiszta legyen a ház, és mindig legyen mit enni. Teltek-múltak a napok, beköszöntött a tél. A Karácsony előtti utolsó tanítási napon Dzsesszika édesanyjának nagy fájdalmai lettek, ezért orvost hívott, aki kihívta a mentőket, és néhány napra kórházba kellett mennie, pont Karácsonykor. A szirénázva érkező mentőautóra felfigyeltek a szomszédban lakók, és kíváncsian nézték, amint a kislány anyját hordágyon teszik a mentőautóba. Dzsesszika édesanyja kissé félve szólította meg szomszédjait a hordágyról: – Kérem, amíg kórházban leszek, addig viseljék gondját a kislányomnak. Amikor hazajövök, kifizetem a költségeiket. A szomszédok nem voltak hozzászokva ahhoz, hogy szívességet kérjenek tőlük, de az orvosok és mentősök előtt szégyellték volna visszautasítani a kérést, ezért elvállalták a kislány befogadását. Ha pedig vállalták, akkor tartani is akarták a szavukat; csakhogy erre egyáltalán nem voltak felkészülve. Eddig még senkit sem láttak vendégül, a Karácsonyt pedig mértéktelen evéssel és TV nézéssel töltötték. Mostanra is ezt tervezték, de még előtte voltak a karácsonyi bevásárlásnak, hiszen eddig semmi sem sürgette őket. Most viszont hirtelen rádöbbentek arra, hogy este már ott fog náluk aludni a kis Dzsesszika! Addigra ki kell alakítani a részére egy helyet, ahova az ágyát teszik, ehhez át kell rendezni legalább az egyik szobát, és le kell hozni a padlásról egy ágyat. Miután az ágyat lehozták, Mária néninek el kellett sietnie a boltba, mert ilyenkor hamarabb zárnak a boltok. Így Józsi bácsi egyedül rendezte át a bútorokat és alakította ki Dzsesszika részére a helyet. Dzsesszika akkor érkezett meg az iskolából, amikor Mária néni a boltból. A kapuban mondta Mária néninek, hogy azt mondták neki az iskolában, hogy most néhány napig a szomszédban kell aludnia, mert az édesanyjának kórházba kellett mennie. – Igen, és talán már el is készült Józsi bácsi a helyeddel - mondta Mária néni. Beléptek a házba. Dzsesszika helye már valóban kész volt, és nagyon tetszett a kislánynak. – Ó de jó, itt fogok aludni! - lelkendezett Dzsesszika. – Ugye milyen szép? - fordult oda Mária nénihez. Mária néni nem szól semmit. Erre Dzsesszika tovább kérlelte: – Mária néni! Mondja, kérem, hogy szép; mondja, kérem, hogy Józsi bácsi ügyesen megcsinálta! Erre Mária néni odafordult Józsi bácsihoz, és mondta: – Ezt ügyesen megcsináltad, szép lett. Ez után Mária néni és Dzsesszika a konyhába mentek, hogy elkészítsék a vacsorát. Közben a kislány elmesélte, hogy aznap tartották az iskolai Karácsonyt. Betlehemest játszottak, és a jászolba az ő babáját fektették a kis Jézus helyére. Azt is elmesélte, hogy a végén ott maradt segíteni a tanító néninek elrakni a betlehemes játék kellékeit. – A tanító néni leszedte az ádventi koszorúról a gyertyákat, mert azok jók lesznek jövőre is, az ádventi koszorút pedig ki akarta dobni, mert azt mondta, hogy hullatja a levelét, és a téli szünet végére minden csupa tűlevél lesz tőle. Én meg elkértem a koszorút - mesélte Dzsesszika. – Minek az neked? - kérdezte Mária néni. – Beterítem egy fehér kendővel, és ebből lesz a jászol a babámnak a fenyőfa alatt - válaszolta Dzsesszika. Ezalatt a szobában Józsi bácsi egyedül díszítette a fenyőfát. Újra meg újra az járt a fejében: – Tetszett neki! Azt mondta, hogy szép lett. És újra meg újra azt vette észre, hogy mosolyra húzódik a szája… A végén már kezdett attól tartani, hogy ha ezt észreveszik rajta, akkor azt fogják hinni, hogy talán túl sok bort ivott, és attól vált ilyen mosolygóssá. De hiába próbált komoly maradni, újra meg újra elmosolyodott. Aztán elkészült a vacsora, szép lett a karácsonyfa. Dzsesszika odatette alá a fehér kendővel beterített koszorút, beletette a babáját. És ahogy nézi, egyszer csak megszólalt: – Mária néni és Józsi bácsi pont olyanok, mint a kis Jézus szülei; hiszen őket is Máriának és Józsefnek hívták! Ez a felfedezés Mária nénit és Józsi bácsit is meglepte, mert nem jártak templomba, és sohasem foglalkoztak azzal, hogyan hívták Jézus szüleit. Hirtelen nem is tudták, hogy most erre mit válaszoljanak. A csendet Dzsesszika törte meg azzal, hogy Józsi bácsihoz fordult a kérésével: – Mondja, kérem, Mária néninek, hogy szereti őt, mert Jézus szülei biztosan szerették egymást! Józsi bácsi kissé különösnek érezte a kérést, de megtette. Odafordult Mária nénihez, és azt mondta: – Szeretlek. Mária néninek az jutott eszébe, hogy amióta férjnél van, most hallja először azt, hogy a férje szereti őt. És ekkor kicsordult egy könnycsepp a szeméből… Magához ölelte Dzsesszikát, majd hogy ne lássa a könnyeit, Dzsesszikát a fenyőfa felé fordította. Ezzel viszont kissé elkésett, mert a kislány észrevette, és azt is, hogy a háta mögött közelebb lépett Józsi bácsi Mária nénihez, mert már nem volt köztük a szokásos két lépés távolság. És ott álltak hárman, nézték a fenyőfát, alatta a betakart koszorúban Dzsesszika babáját; és egyikük sem tudott megszólalni. Mert ami történt, az túlmutatott minden láthatón - felfoghatatlan és időtlen volt.
Néhány nap múlva hazatért Dzsesszika édesanyja, és azóta már sok év eltelt; de a szomszédban töltött Karácsony emléke örökre megmaradt.
Márk 9,33-37: Megérkeztek Kafarnaumba. Amikor már a házban voltak, Jézus megkérdezte a tanítványait: "Miről beszélgettetek útközben?" Azok csak hallgattak, mert az úton arról tanakodtak, hogy ki a legnagyobb közöttük. Ekkor Jézus leült, odahívta a tizenkettőt, és azt mondta nekik: "Ha valaki első akar lenni, legyen az utolsó és mindegyikőtök szolgája." Majd odahívott egy gyermeket, közéjük állította, magához ölelte, és azt mondta nekik: "Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, azt is befogadja, aki engem küldött."
Vagyis aki szeretetből befogad egy gyermeket, az Jézust fogadja be; és aki Jézust befogadja, az az Örökkévalót is befogadja. Az igazi szeretet élménye maradandó (1Kor 13,8).
Sajnos Lukács agy fikciós név is lehet, sohasem ismerte Jézust az újszövetségi fantázia szerzők írásai alapján sem!
Hogyan írhatott meg e név alatt bárki is egy jézusi történetet, amikor nem volt szemtanú, fültanú, semtanítvány, de mégcsak tényleges ismerete sem, ahogyan a többi szerzői bévnek sem!
Isten országa bennünk lenne? Átgondoltad ezt az ezoterikus misztériumot?
Meséld el, te hogyan éled meg ezt az isteni országot benned, hol is?
Érdemes megismételni a Lukács 17,21b versrészletet: Mert az Isten országa bennetek van.
Tehát az Isten Országa bennünk van, és nem rajtunk kívül. Ezért nincs jelentősége annak, hogy a tetteinkben nem érintett kívülállóknak (köztük a vallási vezetőknek, véleményvezéreknek, stb.) mi a véleménye. A közvetlenül érintettek pontosan tudják, hogy milyen volt a gyümölcs; a többi meg nem számít.
Miközben az "örrökkévaló" egy mesefigura, csak ugye hiszed, tán magad sem tudod miért...
Nekem az "Isten országa" az valami mesebirodalom, ahol a "terülj,terülj asztalkám!" a "Hétmérföldes csizma" a Dzsinn a palackban meg efféle kitalációk működnek.
Gyakran elég hamar eldönthető a gyümölcsök alapján az, hogy az Örökkévalót szolgáltuk-e, vagy a múlandót. Lásd Lukács 17,21b: Mert az Isten országa bennetek van.
Te nem dönthetsz ebben, sem egyházad, hisz a vallási vezetőid hazudhatnak...., akár Isten nevében, heléyében rá való tekintettel már asszociálva egy bibliai írásértelmező bagázs hatására!
Majd Isten eldönti, nem igaz?
It ma nincs egyetlen egyház és havő tagja sem, aki bármiben is szolgálna egy élő Istent, délibános, vágyott, írásokból élwetrekeltet isteneket lehet, de azok nem mások, mint az egyház előljárói!
Szerintem a szolgálatunk emléke alapján dönthető el az, hogy az Örökkévalót szolgáltuk-e, vagy a múlandót. A jó tettek minden érintettben pozitív emléket hagynak; amit az érintettek sokasága csak tovább fokozhat. A Szentírás tanítása annak a felismerésében segít, hogy mely tettek jók.
Mesélj, te hogyan szolgálod a kicsodát is? Örökkévalót? Az ki, hogyan lehet felismerni, kapcsolatban vagy vele?
Mit mond a te szolggálatodról, mit kell tenned?
Ugye nem azt akarod mondani, hogy olvsatad, másoktól hallpttad, előljáróid utaltak a szentiratos szövegek versikéiri, mintigékre, mint istenszavakra,
Ha olvasod a szeretet szót, vagy meghallod e fogalmat, akkor máris beugrik a jézusi szeretet, a felekezeti agapé, a jó tettekben való jeleskedés, adományozások, a tized és más juttatások, amikkel bizonyítasz?
Látom te holmi írásokból olvasod ki a közhelyeket és a szokvány valláskliséket komikálod...
Még mindig nem tudod mi a szeretet..., akkor ez csupán egyféle etiket, erkölcsi tényező számodra is, esetleg Jézus nevében, istenek kevére cselekedeti tétel,, nemde, a jutalom falatok miatt?
A Szentírás a legtöbb nyelvre lefordított és a legnagyobb példányszámban terjesztett írás, és vélhetően ezért érzed közhelyesnek azt, amit a Szentírással összhangban írok. Ezzel együtt megértem, hogy nem közhelyes bölcsességre vágysz, de abban (a János 15,14-15 alapján) csak az Örökkévaló szolgái részesülnek. Ezért ha valóban nem közhelyes bölcsességre vágysz, akkor kezd el az Örökkévalót szolgálni például az irgalmasság cselekedeteivel, és olyan megvilágosodásban lesz részed, amit semmilyen más módon nem érhetsz el. (Ezt én személyesen is megtapasztaltam.) Ha valóban tudni akarod, hogy mi a szeretet, akkor adj enni az éhezőknek, adj inni a szomjazóknak, adj ruhát a ruhátlanoknak, adj szállást a hajléktalanoknak, fogadd be a menekülteket, látogasd meg a betegeket és a fogjokat - és megtudod, hogy mi a szeretet.
Mint írtam, tudod mit kell mondani, a jó tanuló holtig tanul, nem?
szerintem ez a közhelyes, de elmondom amiket leírtál azok jelzőfélék inkább, más szavak, amik nem ugyan azt jelentik, erre szoktam mondani, zsákfogalmak, belegyömöszölnek mindent, ahogy a buddhisták sziktéák és az egyik szóra kérdez rá tőlük is valaki, hogy mi is az, erre átsuhannak egy másik szóra, majd egy harmadikra és elkezdik azokból magyarázni azt, aminek nem sok köze van az eredeti szóhoz...
Mond meg őszintén, mit gondolsz a te szerepedről, mi a dolgod, ha Jézus a mindened, mit kell csinálnod?
A lelki alultápláltságot enyhítve segítem az emberek lelki békéjét; és hirdetem, hogy meg lehet szabadulni a gonoszság uralmából, és be lehet jutni az Örökkévaló országába.
Ki mondja meg, hogy kinek is szolgálsz ha ezt meg azt teszed egy felekezetben?
Ahogy eddig vezetett az Örökkévaló, úgy fog ezután is vezetni; és nekem ez elég.
Itt akkor vagy mindenki eszméletlenül filozófus a maga nemében, vallásában, ideológiájában, mertha mindenkinek igaza van, akkor ki hazudik?
Én úgy gondolom Isten nem játék, nem egy etalonná emelt oszlop, amire egyesek mutogatva kiátják saját elképesztő ismérveiket, sőt ugye létező az istentudománya, de kérdem én, mit tud egy teológus a valóságban létezőnek mondott Istenről, főleg úgy, hogy szentírások idézeteiből okítja a hiszékeny embereket úgy, mintha ő maga lenne az, avagy istene diktálta volna elmei képzeteit...?
A VALLÁSOK MÁR HAJAZZÁK A BOHÓZAT FOGALMÁT, A TRAGIKOMÉDIA JELLEMZŐIT..., ahogy a politikai viszonyok is tükrözik.
Zudod a történelem óta hány bölcselő ontotta NAGY SZAVAIT, MONDÁSAIT, tanításait, intelmeit?
Mi is lett az eredmény?
Falrahányt borsó?
Olvass katolikus és protestáns vérengzéseket, kivégzéseket, kínzásokat, egymás elleni háburúságaikat, amiket az ő jóhiszemű bibliaértelmező magatartással a Jézusai nevében vittek végbe a hit vérgőzős lincshanzavarjairól ne is szóljak, avagy nevek kellenek? Melyik oldalról mondjak?
Mi is a lényege a bibliai elvnek?
Az lenne, hogy dicsőitsék az isteneiket, mert ezzel mi a cél, egy jutalmazás, avagy mennyei idilli nyaralás?
Vagy az egymást segítése, az emberiesség kifejezése, a tisztelet, jóság, oltalom, vagy mindeki menjen a sunyiba aki nem úgy hisz, mint Pál, Máűté, netán a sikerevangéisták, a pápák, a bnuddhistea kegyelmes méltóságok?
Mond meg őszintén, mit gondolsz a te szerepedről, mi a dolgod, ha Jézus a mindened, mit kell csinálnod?
Ki mondja meg, hogy kinek is szolgálsz ha ezt meg azt teszed egy felekezetben?
Várom hogy elmond, mit mondott neked Jézus, neked, hogy mit kell tenned és miért?
Még katolikusként kezdtem el itt fórumozni 23 évvel ezelőtt. Akkor még úgy gondoltam, hogy a Szentírás értelmezését rá lehet bízni a RKE tanítóhivatalára, és az volt a tervem, hogy hittanári végzettséget is szerezve magam is (mellékállásban) a tanítóhivatal hivatalos tanítását hirdessem. Ezt követően amikor valamilyen önellentmondást fedeztem fel a RKE tanításában, akkor a vallási vezetőim a következő példabeszédet mondták.
Két teológus hallgató között valamilyen teológiai témában kialakult egy szakmai vita, amit nem tudtak eldönteni, és ezért egy harmadik barátjukkal együtt felkeresték a tanárukat, hogy ő döntse el azt, hogy melyiküknek van igaza. Ezt követően a tanár meghallgatta az egyik hallgatót, és azt mondta neki: Önnek igaza van. Majd meghallgatta a másik hallgatót, és azt mondta neki: Önnek igaza van. Erre megszólalt a harmadik barátjuk, és azt mondta: Egyszerre nem lehet mind a kettőnek igaza. Erre a tanár a harmadik diák felé fordulva mondta: Önnek is igaza van.
A példabeszéd tanítása röviden az, hogy ne akarjunk mindent érteni; amit azzal igyekeztek alátámasztani, hogy "boldogok a lelki szegények". Ezzel szemben én nem éreztem azt, hogy a szellemi igénytelenség boldoggá tenne. Sőt, kifejezetten akkor éreztem a boldogságot, amikor valamely önellentmondásból fakadó homályos nézet kitisztult. Ennek hatására elkezdtem keresni azokat a tanításokat, amelyek kitisztítják (helyre rakják) az önellentmondásból fakadó homályos nézeteket. Mostanra már nincsenek nyugtalanító önellentmondások a világnézetemben; amit nem valamely látható vallási vezetőnek köszönhetek, hanem csakis annak az Örökkévalónak, aki láthatatlanul vezeti az életemet.
Értelek, ám van egy kis bibi az itteni, hogy is fejtsem ki, hitvédelmi szokványosba... Az, hogy a 21. században vagyunk, ezek a ki tudja milyen céllal íródott, kik a szerzőik ezeknek a szövvegeknek és kik szavazták szentírásnak, mércének, avagy mely teológia tekinti úgymond a sajátságos felekezeti istenség szavának!
Ha Isten él, ha Jézus valóban él, kétlem...., de hinni bármit lehet a halálig, hogy egy bibliai libretto-ból olvastatna az embereknek és arra bökdösne, avagy abból idézne, netán ítélne el valakiket, amikor azon tételek, események, fondolatok nem rólunk szóltak, nem nekünk íródtak, nem a mi tetteinket képezte le, mégcsak intelemként se azonosítsuk, hogy Kuku Muku hitvány langalébert megdorgálta és ebbőlmár rám is lehetne húzni, mint a vizeslepedőt, mert én nem az vagyok, mi nem azok vagyunk itt emberek, mert minden ember egy egyén, személyiség...
Hagyjuk a farizeusokat, Jézus is az volt a maga nemében..., ha létezett....
Hagyjuk a direkt megírt zsidó csoportokkal való háuzalásokat, semmi közünk az okóri eseményekhez...
Valójában a kereszténység már felülmúlta a zsidóságra ráhúzott meséket egy rettenetes valóságot kijózanító emberiség ellen elkövetett tetteikkel. Ha az emberiség ellen képes volt ezt megtenni, akkor ezt valójában a keresztény hit szerint is Isten ellen elkövetett bűnnek kell tekinteni!
Ezt te se, de a pápa, de a hitlovagok se tüntetik el semmiféle kegyes, alázatos mosakodással sem!
a szeretet szó?
Pál is alkalmazta, na de nem öngondolataiból, hanem ahogy írásaiból feltűnik, másoktól lopkodva!
Pál írásai nemhogy ellentmondásosak, igaz java részét nem is egy azon név szerezte, de az evangéliumokkal is ellentétes, nem is akarok szólni Lukácsról, aki nem is ismerte Jézust se, ahogyan Pál se...
" A (tévtanítás terjesztésével) rágalmazás elfogadhatatlan, a te szavaddal élve "átkozott". "
jaja a tévtanítók akik Pált idézve mellényelnek, nem igaz?
Tévtanítás az egész újszövetség java része és erre még rájön az a sok kókler duma, amit minegyik lelkész, szószékes, teológiai ktakodó rátesz..., akár egy egy , avgy 50 bestseller művével!
Mint mondtam, ha Jézus nem halt meg, vagy feltámadt, na a mostani szavait idézd amit tőle hallasz, idézze minden keresztény amit Jézus mond neki, ne egy több ezer éves szövegköny kliséit aktualizáljátok itt!
Várom hogy elmond, mit mondott neked Jézus, neked, hogy mit kell tenned és miért?
Máté 22,34-40: Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította (Jézus), köréje gyűltek. Egyikük pedig, egy törvénytudó, próbára akarta tenni őt, és megkérdezte tőle: "Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?" Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták (az addig ismert egész Szentírás)."
Vagyis csak a szeretet alapján lehet helyesen értelmezni a Szentírás tanításait; amiből az is következik, hogy ha a Szentírás valamely tanítását nem tudjuk a szeretet alapján értelmezni, akkor azt a tanítást nem tudjuk helyesen értelmezni. Ha pedig egy tanítást nem tudunk helyesen értelmezni, akkor követni sem tudjuk; amin az sem változtat, ha a félreértelmezett tanítást próbáljuk meg követni. Sőt, ha egy tanítást csak szeretetlenül tudunk értelmezni, akkor jobb, ha meg sem próbáljuk a szeretetlen értelmezést követni. Vagyis lehetnek a Szentírásban olyan tanítások, amiket jobb, ha meg sem próbálunk követni. Azért kerüljük a Szentírás félreértelmezésének a követését, mert veszélyes.
A (tévtanítás terjesztésével) rágalmazás elfogadhatatlan, a te szavaddal élve "átkozott".
Ef 6,11-17: Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok az ördög módszereinek. Mert nem a vér és a test ellen harcolunk, hanem e sötét világot kormányzó fejedelemségek és hatalmasságok ellen, az egek gonosz szellemi hatalmai ellen. Emiatt vegyétek fel az Istennek a fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent megtéve megállhassatok. Így álljatok meg, legyen az igazság öve derekatokon, és az igazságosság páncélja rajtatok, és a békesség evangéliumának készségével legyen saruzva a lábatok. Mindehhez vegyétek a hitnek a pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Fogadjátok el az üdvösség sisakját, és a Szellem kardját, ami az Isten szava!
A harcot alapvetően nem mi vívjuk, hanem értünk zajlik. Mi csak a választottunk harcát segíthetjük, de ha a segítség által mi magunk is részt veszünk ebben a háborúban, akkor fokozottan számíthatunk a támadásra; és ezek a támadások elsősorban arra irányulnak, hogy álljunk át a másik oldalra. Az ilyen támadásoknak a kivédésére vannak ezek a Szellemi fegyverek. Ezért ezeknek a szellemi fegyvereknek a célja az, hogy megőrizzék a valóban jó Isten melletti elkötelezettségünket.
Az Isten melletti elkötelezettségünk megőrizhető az alábbiakkal: • Az igazságot és az igazságosságot megbecsülve • Békességre törekedve • Isten vezetését követve • Isten védelmével megelégedve • Isten vezetésével megelégedve
" Ef 6,11-12: Öltsétek magatokra Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok az ördög módszereinek. Mert nem a vér és a test ellen harcolunk, hanem e sötét világot kormányzó fejedelemségek és hatalmasságok ellen, az egek gonosz szellemi hatalmai ellen."
Egy szélhámos eszmefutása...
" 10. Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. 11. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. 12. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. 13. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. 14. Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, 15. És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével; 16. Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; 17. Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde: 18. Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért, 19. Én érettem is, hogy adassék nékem szó számnak megnyitásakor, hogy bátorsággal ösmertessem meg az evangyéliom titkát, 20. A melyért követséget viselek lánczok között; hogy bátran szóljak arról, a miképen kell szólanom. 21. Hogy pedig ti is megtudjátok dolgaimat, hogy mit cselekeszem, mindent megismertet veletek Tikhikus, a szeretett atyafi és hív szolga az Úrban; 22. Kit éppen azért küldöttem hozzátok, hogy megismerjétek a mi dolgainkat, és megvígasztalja a ti szíveteket. 23. Békesség az atyafiaknak és szeretet hittel egybe az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól! 24. A kegyelem legyen mindazokkal, a kik szeretik a mi Urunk Jézus Krisztust romlatlanságban. Ámen. "
Isten fegyverei ezek?
Ugye aki máést tanít, az legyen átkozott, függetlenül attól, hogy Istentől szól e, pl. angyaloktól?
Ördög, démon, sátán szóalakok, misztikus lényekké előléptetett fantázia szereplők, mennyire ellenségeklké kellett tenni, hogy a küzdelem nevében mesei hithősőkké váljanak különböző páli szellemi termékének robotosaiként?
Csak az elmult 1900-2000 év teljes történelmi hagyatékával tiltakozik a vallási ámításai ellen, minden vallási szentírásaikből értelmező teológiák lételemei ellen, hisz valódi Istent, ördögöt, démont, stb. gonoszt nem ismer senki, ellenben emberek tetteiből ítéltetik meg, hogy van?
a 666-os szám mit is mond?
ördög száma?
sátán száma?
démon száma?
Nem, az ember száma...!
Látjuk, hogy a hit mire volt képes, emberek millióit gyilkolta le az évezredek alatt!
