Szeretném, ha ide mindenki szabadon leírhatná, mit gondol a Bibliában szereplő állításokról. Lehet ellenvélemény, beszélgetés, vita, bármi. Senkit nem szeretnék kitiltani, letiltani, dirigálni egyet nem értés esetén, durvább vélemények is beférnek. Egymás személyét viszont kérném tiszteletben tartani.
Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. (Lásd: Lukács 10,25-28; Márk 12,28-34; Máté 22,34-40)
az Isten szeretet. (1János 4,8b)
Az Örökkévaló alapvetően társas lénynek teremtette az embert (1Móz 2,18); ezért az emberek önként ragaszkodnak ahhoz, akivel megélik a kiteljesedésüket (1Móz 2,24), akivel kölcsönösen kielégítik egymás szükségleteit, akivel kölcsönösen szeretik egymást. Ezért az egymáshoz önként ragaszkodókat a kölcsönös szeretet tartja össze.
Mindezt érdemes összevetni azzal, hogy a házasság alapvetően egy olyan megállapodás, amelyben az érintettek az egymás melletti ragaszkodásukhoz jogi garanciát adnak. A jogi garanciának annyira meghatározó szerepe van a házasságban, hogy jogi garancia nélkül nincs érvényes házasság. A jogi garancia lehet például az, hogy aki elválik, az jelentős mértékű anyagi kártérítést fizet annak, akitől elválik; vagy az, hogy az elváltak nem köthetnek újabb érvényes házasságot; vagy az, hogy az elváltak (mint esküszegők) a társadalom kivetettjeivé válnak; stb.. Ezért a házassági megállapodás alapvetően arra irányul, hogy a párkapcsolat a kölcsönös szeretet hiányában is fennmaradjon.
Nehezen indokolható a jogi garancia szükségessége akkor, ha az egymáshoz ragaszkodók között megvan a kölcsönös szeretet. Az egyik lehetséges indok az, hogy a tartós párkapcsolatban élők házassága egy olyan társadalmi elvárás, amely elvárásnak a teljesítése emeli a megbecsültséget, ami lelki szükséglet. A másik lehetséges indok az a vallásos nézet, amely szerint Isten várja el a tartós párkapcsolatban élők házasságát, amely elvárásnak a teljesítése kifejezi az Isten melletti elkötelezettséget, és erősíti az Istennek tetsző élet tudatát. A házasság mellett szóló indokok egyike sem erősíti a párkapcsolatban élők közötti szeretetet.
Elvileg lehet akkora szeretet két ember között, hogy az elbírja viselni a házassággal kapcsolatos többlet terheket a társadalmi megbecsültségért, vagy az Istennek tetsző élet tudatáért; ezért a házasság nem feltétlenül kerülendő. A gyakorlatban viszont az látszik, hogy a házasságok a házastárs használatának a szándékával jönnek létre, ezért a házasságok jellemzően a kölcsönös szeretet hiányával jönnek létre. (Például a patriarchális társadalom házasodási szokásait jobban megőrző muszlim világban a házasulandók között fel sem merül az, hogy egymás szükségleteinek több mint felét megpróbálják kielégíteni. A keresztény kultúrában valamivel jobb a helyzet, de még ott is messze van attól, amivel meg lehetne elégedni.)
Mindebből belátható, hogy a kölcsönös szeretet hiányában létrejövő házasság fennmaradására irányuló jogi garanciák elfogadottak, de semmiképpen sem elvártak a szerető Isten részéről. Miért szól akkor többször is a Szentírás a házasságtörés kerüléséről? A Szentírásról érdemes tudni, hogy az egy olyan sugalmazott írás, amelyet egyrészt az Örökkévaló sugalmazott, másrészt a kapott sugalmazást az ember a saját kultúrájának megfelelően megfogalmazott és lejegyzett. Ezért a Szentírás magán viseli a keletkezésekor általánosan elterjedt patriarchális gondolkodást. A patriarchális gondolkodás viszont az óta már visszaszorulóban van, és az Örökkévaló nem várja el az embertől azt, hogy egy túlhaladott társadalomszemléletnek legyen a rabja. Ezért prófétálja Pál apostol is azt, hogy (jogi értelemben) Krisztusban nincs férfi és nő (Gal 3,28); vagyis nem lehet úgy kezelni a nőket, mint az értékes jószágokat.
Nehéz követni, miről is van szó, mert csak ping pongoztok jó ideje. Talán inkább a házasságról volt szó, és nem a válásról. Vagy a Bibliáról? Az a házasságról szól? Vagy csak említi? Mindenesetre a házasság jogi intézmény volt, esetleg társadalmi aktus, amikor még nem volt jog. De mikor volt a Biblia jogi könyv? Amikor VIII. Henrik válni akart, csinált magának egy új vallást. Pedig ők is a Bibliát használják.
Sokat elvitatkoztok a válásról. A dologhoz Jézusnak, vagy a Bibliának kevés köze van. A házasságot a pap köti, és pápai engedély kell a váláshoz a katolikusoknál. A polgári házasságot az anyakönyv vezető köti, és váláshoz bírósági ítélet. A házastárs halála automatikusan válást (illetve megözvegyülést) is jelent. Máshol nem tudom.
5 napja várom tőled a választ az #1983. hozzászólásban ismertetett esetben a következő kérdésekre:
Érvénytelennek lehet-e tekinteni valamelyik házasságot; és ha valamelyik házasságot érvénytelennek lehet tekinteni, akkor melyik az érvényes és melyik az érvénytelen?
Melyik férfinak lehet megengedni azt, hogy új házasságot kössön?
Vagy ha mind a két házasság érvényes, akkor nem válik-e ettől a nő bigámistává?
Ezekben a kérdésekben szerinted mi az Istennek tetsző válasz? Jó lenne, ha 5 napig tartó gondolkozás után végre válaszolnál ezekre a kérdésekre.
Nem mondhatok mást, csak mi meg van írva: Jézus szerint a házasság Isten által alapított édeni intézménye felbonthatatlan, a válás ígyhát házasságtörés...
Jézus szerint onnan belőlről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság: mind ezek a gonoszságok belőlről jőnek ki. Ezek (pl. házasságtörés) az ember szívének kemény állapotából származnak, ám az ember szíve nem mindig volt kemény: kezdetben nem volt az. Az ember azonban pl. házasságot tör. Jézus szerint a válás is házasságtörés, hiszen a házasság felbonthatatlan, noha ennek ellenére az ember elválik, azaz házasságot tör, mert keményszívű. Ez a szabály. Ez Jézus szabálya...
Jézus azt mondja, hogy amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza. Vagyis a házasság felbonthatatlan. Ha mégis felbontják, az Jézus szerint házasságtörés...
A témánál maradás céljával javasoltam azt, hogy amíg nem válaszolsz a kérdésemre, addig ne tegyél fel újabb kérdést. Te most gyerekesen visszavágsz azzal, hogy amíg én nem válaszolok a te kérdésedre, addig te sem válaszolsz az egyébként korábban feltett kérdésemre. Pedig a te kérdésedre már az #1983. hozzászólásban ott található a válasz.
Máté 19,6 Ezért már nem ketten vannak, hanem egy hústest, amit az Isten összekötött, ember nem képes szétválasztani.
Ennek a versnek a magyarázata: Az adam és a madam között az Isten által létrehozott köteléket az ember nem képes szétválasztani; ezért ami felbomlik, azt nem Isten kötötte össze.
Amíg nem válaszolsz a kérdésemre, én sem válaszolok a te kötekedésedre: Jézus szerint nem felbonthatatlan a házasság édeni intézménye és nem házasságtörés a válás ill. az elválttal való házasodás...?
Az #1993. hozzászólásban egy konkrét élethelyzettel kapcsolatban feltettem neked egy konkrét kérdést. Amíg arra nem válaszolsz, addig ne tegyél fel újabb kérdést.
Tehát szerinted a Máté 19,3-12 versek arról szólnak, hogy Jézus szerint felbonthatatlan a házasság, és nem arról szólnak, hogy a házasság intézményében perfekcionista módon megvalósuló egymáshoz ragaszkodásnak milyen képtelen következményei vannak.
Ezért az alábbi történet alapján szeretném a véleményedet kérni.
A második világháborúban történt, hogy egy egyszerű falusi fiatalembert néhány hónappal az esküvője után besoroztak katonának, ahol a legalacsonyabb rendfokozatban szolgált egészen addig, amíg az alakulata hadifogságba nem került. Ezt követően a hadifogolytáborban tífuszjárvány tört ki, amiben ő is megbetegedett, és már az orvosok is lemondtak róla, és már a ravatalozásra előkészítettek közé helyezték, amikor valaki észrevette, hogy még él. Visszavitték a betegek közé, ahol hosszas lábadozás után végül is teljesen felépült, és visszakerült azok a hadifoglyok közé, aki eredetileg az alakulatához tartoztak. Egy idő után a hadifogolytábor őrei közül valakinek feltűnt, hogy valami nem stimmel a személyi igazolójegyével (katonai szlengben: dögcédulájával). Elindult egy nyomozás, és kiderült, hogy amíg ő öntudatlan állapotban feküdt a ravatalozásra várók között, egy számára idegen katona lecserélte a dögcéduláját a sajátjával; aztán ez az idegen katona is elkapta a tífuszt, és ő viszont bele is halt a tífuszba; majd ezt a katonát el is temették, de a haláláról és a temetéséről végig tévesen a nála lévő a személyi igazolójegy alapján írták az adatait. A tífuszból fölépülő katona viszont amúgy sem szívesen olvasott, és ezért nem tűnt fel neki, hogy egy számára idegen katonának a dögcédulája van nála. A lényeg az, hogy a dögcédula elcserélődése viszonylag sok idő múlva (kevéssel a katona hazaérkezése előtt) derült ki.
Mindennek az lett a következménye, hogy a hadifogolytábor közben tévesen értesítette a katona hazájának hadügyminisztériumát a katona haláláról, akik hivatalosan továbbították a hírt a katona családjának: a szüleinek, és az akkor még gyermektelen feleségének. Ezt követően, amikor kiderül a tévedés, akkor a hivatalos hatóság ismét értesítette a családot arról, hogy a korábbi értesítés téves volt, és a családtagjuk hamarosan hazatér. A hazaérkező katonát a vasútállomáson várták a szülei, de az egykori felesége nem volt a várakozók között, mert időközben újra férjhez ment, és az új házasságából már gyermeke is született. A legény falujában mindenki római katolikus vallású volt; így az egykori feleség is, és mind a két férje is római katolikus volt. Mind a két házasságot a falu római katolikus templomában tartották. A két férfi ismerte is egymást. A régi férj teljesen megértette az egykori feleségét, aki a hivatalosan közölt halálhíre után teljesen jóhiszeműen tekintette magát özvegynek, és azt is elfogadhatónak tartotta, hogy az egykori felesége azzal a férfival éljen, akivel közös gyermeke van. Valójában a hazatérő katona is, az egykori felesége is, és annak az új férje is teljesen egyetértettek abban, hogy mindhármuknak az lenne a legjobb, ha az előző házasságot érvénytelennek minősítenék az egyházi és a polgári hivatalokban; amivel lehetővé tennék azt, hogy a hazatérő katona újra megházasodhasson.
Szerinted ebben a helyzetben mi az Istennek tetsző döntés?
Rámutattam már, hogy a te fordításod szerint (is) felbonthatatlannak tartja Jézus a házasság édeni intézményét, és házaságtörésnek tartja az elválást ill. az elválttal való házasodást...
Úgy tűnik, mintha a házasság-válás business-ben érdekelt vallási közösségek a saját érdekeiknek megfelelően fordítását és magyarázatát terjesztenék a Szentírásnak. Mindez egyrészt érthető, hiszen a Szentírás lefordítása, kiadása és terjesztése költségekkel jár; és ezt a költséget valahogyan ki kell termelniük. Másrészt elgondolkodtató, hogy sokkal több embernek van anyagi érdekeltsége a házasság-válás business-ben, mint ahány embernek jó a házassága.
Jézus egyértelműleg házasságtörésnek nevezi a válást - paráznaság okát kivéve -, és az elváltakkal való házasodást. Épelméjű és/vagy tisztaszándokú ember ezt miként értelmezheti...?
Más-más lehetséges módon értelmezzük Jézus szavait. Minek alapján gondolod azt, hogy épelméjű és/vagy tiszta-szándékú ember csakis hozzád hasonlóan értelmezheti Jézus szavait?
Jézus - hazugságoddal ellentétben - nem berzenkedett a fölbonthatatlan házasság ellen: épp ellenkezőleg, házasságtörésnek tartotta az elbocsátást - paráznaság esetét kivéve -, és házasságtörésnek titulálta azt, ha valaki elválttal házasodott...
Leírtam, hogy sokakat már az első szexuális kapcsolatuk után házasoknak tekintettek. Vagyis megtörtént, hogy a tartós együttélés szándékával létrejött párkapcsolatban élőket a környezetük úgy tekintette házaspárnak, hogy a házasságukról semmilyen írásuk nem volt. Majd ezt követően, amikor mégis különváltak, akkor Mózes rendelkezése szerint a férfinak váló-levelet kellett adnia az elengedett asszonynak. Ilyenkor az elengedett asszonynak az egykori házasságáról nem volt irata, csak a válásáról; amivel azt igazolta, hogy nem paráznaságban (a tartósság igénye nélkül létrejövő alkalmi szexuális kapcsolatban) veszítette el a szüzességét. Mindezek alapján a Máté 19,9 versben megfogalmazott kivétel úgy is értelmezhető, hogy a tartósság igénye nélkül létrejövő alkalmi szexuális kapcsolat (paráznaság) még nem eredményez házasságot. Ezért a parázna kapcsolat megszűnésekor nem kell váló-levelet adni, és a parázna kapcsolat megszűnését követően mással kötött házasság nem minősül házasságtörésnek.
A szövegkörnyezet viszont új értelmet is ad a Máté 19,9 versnek, mert felveti annak a lehetőségét, hogy valaki anyagi vagy taktikai okból elengedi az egyébként hozzá illő társat, és mással házasodik össze. Vagyis meg volt az egymásra találás, és meg volt minden alapja a tartós párkapcsolatnak, de anyagi vagy taktikai okból mégis mással történt meg a házasságkötés. Az ilyen párkapcsolati ígéretek nem azért szakadnak meg, mert hiányzik belőlük a tartósság igénye, vagyis az ilyen párkapcsolati ígéretek nem a paráznaság miatt szakadnak meg; ezért ilyen párkapcsolati ígéretek megszakadását követően létrejövő házasságok magukon hordozzák az előzmények terhét, és a házasságtöréshez válnak hasonlóvá.
" de az eredeti szövegből nem következik egyértelműen ez az értelmezés."
Tanító néni: A dolgozatot kék tintával kell írni. Egyest kap a dolgozatára az, aki - hanemha kék tintára való allergia miatt - nem kék tintával ír.
Pathmaster: Ezt úgy értelmezik, hogy aki amiatt ír más színű tintával, mert allergiás a kék tintára, az nem kap egyest; de az eredeti szövegből nem következik egyértelműen ez az értelmezés...
"ez egy kijelentő mondat, és nem egy tiltó mondat."
A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza.
"Milyen keményszívűségre utalt Jézus? "
Ami kezdetben nem jellemezte az ember állapotát. A bűneset következtiben azonban sajnos az ember természetes állapota a keményszívűség. Ez megrontotta a házasság intézményét is. Önkényes állítás volna, hogy a házasság intézményét csakis az "anyagi és taktikai szempontok alapján történt" házasodás ronthatja meg. Keményszívűség nemcsak "anyagi és taktikai szempontok alapján történt" házasságkötésben nyilvánulhatik meg. Köttethet egy házasság mindenféle "anyagi és taktikai szempontok" nélkül is, az ember keményszívűsége következtiben azonban megromolhatik és elviselhetetlen veszekedésekbe torkollhatik az egész együttélés. Az ember keményszívűsége pedig eredményezheti azt, hogy már nem akarja helyreállítani (sok munka ám az) a megromlott kapcsolatot, ám ekkor mán élhetetlenné válik a házasság, két egymást gyűlölő, keményszívű, önző ember számára. Erre "megoldás" a válás. Erre nem volt szükség az Édenben. A zsidó nép életében szükség volt rá, mert a zsidók, mint nép, kollektíve nem született újjá.
Összegezve tehát: a bűneset megrontotta az ember szívének állapotát: keményszívű (önző) lett. Ez kihatott az eredetileg felbonthatatlannak alapított házasság édeni intézményére is. Azonban a körülmények és legfőképpen az ember természete többé már nem édeni a bűneset után. Ezért, hogy ne gyilkolják szét egy megromlott házasságban egymást azon felek, akikben már nincs meg a hajlandóság arra, hogy komoly erőfeszítéssel helyreállítsák kapcsolatukat, szükséges és kevésbé rossz megoldás a válás a megengedése - a keméynszívűség okán. Ám aki ezt a "megoldást" választja ahelyett, hogy házasságát helyreállítsa, annak számolnia kell Jézus szerint a házasságtörés üdvöt veszélyeztető bűnével. ui. aki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és aki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő...
