Rousseau – Értekezések és filozófiai levelek: "Az első ember, aki bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki, ez az ember teremtette meg a polgári társadalmat. Mennyi bűntől, háborútól, gyilkosságtól, nyomorúságtól és szörnyűségtől menekült volna meg az emberi nem, ha valaki kiszakítja a jelzőkarókat vagy betemeti az árkot, és így kiált társaihoz: Ne hallgassatok erre a csalóra! Elvesztetek, ha megfeledkeztek róla, hogy a termés mindenkié, a föld pedig senkié!"
Namámost az eddigi történelemben csak pangó kicsi közösségek esetébe műköttek az őskö- zösségi tulajdonviszonyok. Monnyuk ez vóna a gyakorlat.
Teoretice persze lehet foglalkozni a kérdéssel, hogy mi vóna ha ja zember nem olyan vóna mint amilyen, meg ha ja templomtoronynak f@sza vón', csak nem látom a kibontakozás lehe- tőségét.
Minek ehhez meditálni? Nekem nem jött be, de hát mindenki másmilyen, mint amilyen.
A tudatosság kifejezést nem szeretem, agyonhasználták a keleti izék, guruk, buddhák, ezoterikusok. Társadalomfejlődés van és nincs igazad, mert az egyedi emberre legjobban a környezete hat, a korszellem hat. Mielőtt nálunk is megjelentek a szelektív hulladékgyűjtők, már régen beszélgettünk erről német meg holland stb. ismerőseinkkel, hogy mi hajta őket arra, hogy már a konyhában válogatva tegyék el a hulladékot? Bárhogy is, de nulla esélyt adtunk annak, hogy ez a közeljövőben nálunk is működne. Miért is működne, az emberek másképp szocializálódtak. Pár év múlva megjelentek nálunk is a szelektív hulladékgyűjtők és ha döcögősen, magyarosan is, de idővel beépült a köztudatba. Itt biztos, hogy kétszer ennyi kellene, mert mindenki szelektíven akar kidobálni. Annak sem adtam sok esélyt x éve, hogy a cégek, ahol dolgozom, egy csöppet is törődni fognak a veszélyes hulladékokkal. Ez sem jött be, volt magyar cég, ahol fizettünk is az elszállításért, míg korábban ez elképzelhetetlennek tűnt.
És a társadalmi változások egyre lavinikusabbnak tűnnek, szépen kezd kirajzolódni korunk átmeneti - barbár - jellege. Új birodalom készül. Az emberek tudata pedig sokkal gyorsabban változik, ahogy a körülöttük kévő világ is, mint bármikor.
Szinte elkerülhetetlennek érzem az újabb háborút - ha nem meditálnék, fosnék is tőle rendesen. Nyilvánvalóan a tudatosság segíthet csak, de ki fogja tudatosságra tanítani az embereket, az önálló individuumokat? Mert hogy az ember a fene nagy civilizációjával már kinőtt a hangyabolyságból. Amire Te gondolsz, hogy kinek, mire, és egyenlően van joga, és mindenki tudja a dolgát, stb., az kb. a hangyák meg a méhek szintjén érthető. (Egyébként A nagy kupola szégyenét nyilván olvastad.) Az a gond, hogy ez az a pontja a társadalmi átalakulásnak, amely teljesen individuális lehet csak. Csak egyénileg lehetsz tudatos, csoportosan nem. (A csoporttudat tök más, azt nyilván nem érdemes idekeverni.) Ha meg az emberek egyénileg tudatosak, és nem a maguk, de nem is a más, hanem a mindenki hasznát keresik, akkor alapvetően nem emberekről, hanem robotokról beszélünk. És, ha mégis emberekről, akkor az egy nagyon embertelen világ lenne.
"Az önzésen , a harácsoláson, a többi ember eltiprásán alapuló polgári világrend ezzel szemben miért olyan jó ?"
Nem jó, csak mint látod, jelen van. Itt is: az ilyen nickekben, mint pl. bélasáska.
PONT ilyen apropóból indítottam ezt a témát.
Az emberek nagyobbik része olyanná lesz, mint amilyen környezetben él: ez ilyen témák talán kicsivel jobbá tehetik a világot azzal, hogy megjelenhet a mai médiaszenny mellett olyan hang is, mint Rousseau idézett gondolatai...
Nem kell, sőt jó, hogy találkozhatnak más-más nézetek, mert ahogy pl. Kölcsey írta az alább idézetteket a vitáról, talán ettől kicsivel szabadabbak lehetnek, akik olvasnak, s írnak.. olyanokra is csak "ragad" ebből is, kik leszólják a másikat, odarondítanak, stb....
"A szónokság szabad nép körében támadt, s szabad nép életéhez tartozik. Ének hangja szelídíté meg a vad csoportokat; a mívelt nemzet tömegét szónoklat vezérli, s ennélfogva nem hiú gond az, melyet ékesszólás elérésére szentelünk. Szó szavat húz maga után; élő tanácskozásban fejlik ki, s tartatik fenn a szabadság szelleme; s jaj a nemzetnek, mely írott parancsokat némán olvas, s vakon engedelmeskedik! Add hozzá, hogy a szónokság sok és mély tudományt, sok és lélekemelő gyakorlást, sok és szívrázó erőt kíván, s mondhatod-e haszontalannak a fáradságot, mely annak megnyerésére éveken keresztül fordíttatik?"
Ma is sokszor jogot formálunk más munkájának a "gyümölcsére", pedig nem dolgoztunk meg érte. A munkaadód biztosítja neked a helységet/irodát, ahol dolgozhatsz. A szüleid jó esetben rád hagyományoznak mindent, amit megszereztek életükben. Akkor is használod az utakat, ha se nem fizettél érte vagy adóztál akár keveset, akár sokat, akár semmit. Felmész a lifttel az emeletre akkor is, ha csak vendégségbe mész valahová. Megkapod az árucikkeket, szolgáltatásokat a pénzedért attól függetlenül, hogyan került az a pénz hozzád. Sőt, van alanyi jogon járó egészségügyi ellátás (minden politikai fogadkozás ellenére, hogy de nem), amikor gyerektartást kap a szülő, azért sem dolgozott meg, de ugyanígy nem ha nappali nem költségtérítéses felsőoktatásban vagy tanuló, de mindenképpen legalább a nyolc általánost ingyen kapod - a tanítást, a tanárokat, az épületet stb., rokkantsági segélyt kapsz, ha lerokkansz és folytathatnánk.
A listát folyamatosan szűkíteni akarják a rendszer haszonélvezői, akik meg nem azok, azoknak az a kötelességük, hogy őellenük dolgozva bővítsék ezt.
Lassan de biztosan megmérgezzük a tengereket és környezetünket. Mindegy, milyen módon tesszük, diktatúrában vagy demokráciában. A lényeg az, hogy ugyan hasznos volt az individuum úgymond fejlesztése, de emellett óriási jelentőséget kap a közösségi gondolkodás, amibe a környezettudatosság éppúgy beletartozik, mint a társadalmi szélsőségek lenyesése. Figyeld csak meg, hogy ha túlfeszítjük a húrt, az újabb háborúhoz fog vezetni.
"akkor ne kövesd a példám" - ez tükör volt csupán, hogy a saját nyelveden jobban értsd.... ...nem példa, amit művelsz, hanem primitíven simlis kis témarombolás...
"azok, akik munka nélkül jogot formálnak más ember munkájának gyümölcsére"
...van ilyen hozzáállás alulról és felülről is... egyik sem helyes....
Sajnos ezzel a problematikával már nagyon korán találkozott az emberiség: tragedy of the commons. Ami mindenkié, az közös ló, aminek túros a háta. Sajnos a szocialista megközelítés, a nyersanyagok közösben tartása legalább olyan durva, ha nem durvább környezetkihasználást eredményez, mint az, ha kapitalista módon gazdálkodva használják ezeket.
Mondhatnánk, hogy a tojás, a hagyma, a pirospaprika és a só mindenkié, de, amikor én abból ételt - rántottát - csinálok, akkor értéket adok hozzá, és onnantól az az enyém. ;-)
Fontos lenne ezt kitárgyalni, de keveseket érdekel. Ennek oka az önérdek szinte kizárólagossága a mai magyar társadalomban. Az embereket kevéssé érdekli a napi megélhetés gondjai mellett, hogy milyen lehetne egy igazságosabb társadalom. Elhitették velük, hogy a szocializmus hamis, sőt bűnös ideológia és az egymás meglopása az erkölcs magasfoka. Pedig Ruszó pajtás ugye milyen szépen bebizonyította, egy egyszerű. de zseniális hasonlattal, hogy a magántulajdon jó része egyszerű lopás. A közösség magkárosítása. Az étel mindenkié.
"Az első ember, aki bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki, ez az ember teremtette meg a polgári társadalmat. Mennyi bűntől, háborútól, gyilkosságtól, nyomorúságtól és szörnyűségtől menekült volna meg az emberi nem, ha valaki kiszakítja a jelzőkarókat vagy betemeti az árkot, és így kiált társaihoz: Ne hallgassatok erre a csalóra! Elvesztetek, ha megfeledkeztek róla, hogy a termés mindenkié, a föld pedig senkié!"
Ez egy nagyon jó idézet. Sajnos azonban a mindent a pénz és a gazdaság alapján meghatározó polgári társadalmakban az ilyen gondolatokat ignorálni szokták.
Illumunátus cél is ez, ha jól tudom. (persze a kommunisták is ezt akarták, hogy nincs magán, minden köz => Ergo minden azoké akik azt a "közöst" kezelik)
