Tisztelt topiklátogató!
Ide várunk minden olyan adatot, megfigyelést amely a magyarországi nappali és éjjeli lepke faunával kapcsolatos! Megkérek mindenkit, hogy bárhol az ország területén megfigyelt és beazonosított lepkefajok megfigyelési adatait itt közölje! Ennek a topiknak a segítségével megpróbáljuk meghatározni, feltérképezni hazánk napjainkban még sokszínű lepkefaunáját!
Az adatbázisba fotókat is várunk. A fórumot hazai hivatásos lepkészek figyelik, akik ha kell, segítséget nyújtanak a meghatározásban!
Ha apró léptekkel is, lopakodva, de közeleg a tavasz. Nézegetem a tavalyi képeket, remélve, hogy az idei esztendő sem lesz kevésbé szerencsés. Feltettem a legértékesebb trófeákat. Bevallom, nem mindegyik kép készült itthon (de nincs köztük trópusi).
Nappaliak: egy tápnövényére petéket rakó nőstény P ergane, egy nőstény J iolas, egy hím A artaxerxesm egy nőstény A metis (ritka véletlen, nem is a talajon szívogatott),
egy sziklán sütérező N antiopa, egy nőstény H lupina, egy H statilinus, L. boeticus
BÚÉK! Néhány jobb lepkefajt sikerült fotóznom a 2018-as évben. Habár elsősorban szitakötőkre és vízibogarakra fókuszálok, lepkéből is sikerült pár érdekességet behúzni. Ebben a mini listában 3 fokozottan védett fajt (metis, oedippus, metelkana hím és nőstény (!)), valamint egy védett Eryogaster lanestris-t hoztam, ami viszonylag ritkán kerül elő imágó alakban. Mindenkinek fajokban és sikerekben gazdag 2019-et kívánok! :) lateralimarginalis
Ilia. A két faj eldöntése általában a fonákról történik, de az esetek döntő többségében a színéről is lehetséges. A metis szemfoltjai mind az elülső, mind a hátulsó szárnyán kisebbek (esetleg hiányoznak). L. képek.
Hello! Ha jol ertem az osszes vizsgalati modszer jelen pillanatban kb. 10%os lotyogest ad ki, talan legerdekesebb lenne az, hogy ezekben a 10%-os bizonytalansagokban mekkora az atfedes, ill. mennyire utik vagy erositik egymast. Ahogy irod is a legnehezebb itt a meresek standardizalasa. Misko Lacit lenne erdemes kerdezni ezekrol, ok rengeteg Coliast tenyesztettek tudtommal, bar lehetsegeges, hogy csak a "jobb" fajokat. O nyilvan kepben van arrol is, hogy kik azok akik meg tenyesztessel foglalkoztak. Elso lepesnek... Ha valakit erdekel...
Sajnos én Dietzel Gyuszival már csak akkor találkoztam, mikor már nem tudtunk együtt lepkészni. Valóban, írja, hogy a C erate és a hyale valamint a C. erate és alfacariensis is hibridizálódik (megfigyelt erate hím és alfacariensis nőstény kopulációt - dehát hogy sikeres volt-e vagy sem azt nem tudni (én is fotóztam néhányat, a legperverzebb a P machaon - M galathea volt!). A hibridizáció ténye önmagában morfológiai jegyek alapján nem dönthető el. Legbiztosabb a kereszteződési kisérlet (amit el is végeztek az C. eurytheme és eriphile fajokkal). Emellett DNS vizsgálattal lehetne még vizsgálni. Gond azonban, hogy némelyik faj esetén elég nagy a fajon belüli eltérés (intraspecifikus divergencia), mely akár 5% is lehet Ez nehezíti a faj-hibrid elkülönítést. Azt nem tudom, hogy a mitokondriális DNS analízis mennyivel hozna ennél közelebb. Valószínűleg igen, hiszen a Mallet és mtsai (2010) cikkében ezzel a módszerrel mutattak ki hibridizációt.
Az ellenmondásokra jól rávilágít, hogy Vlad Dinca és munkatársai
Az számomra egyértelmű, hogy fenológiai bélyegek alapján legfeljebb gyanítani lehet a hibridizációt, de bizonyítani nem. Szakemberek, megfelelő laborban, ezt a kérdést el tudnák dönteni. Habár klasszikus keresztezési kisérletet bárki el tudna végezni. Persze fontos volna, hogy a kiinduló egyedek faji hovátartozását egyértelműen bizonyítsák (de ezt persze utólag is lehet).
Kérdés, hogy van-e erre a témára jelentkező. Szerintem ez egy jó téma.
Elnézést, hogy ennyit írtam a DNS-ről, de amikor még nem voltam nyögdíjas - igaz, hogy "csak" emberi DNS-sel és RNS-sel - a laboromban nagyon sokat dolgoztunk, ezért ismerem a módszer lehetőségeit és korlátait.
Bizonyara ez is fent van a neten: Dietzel, gy. (1991): Új nappali lepke faj a Bakonyban. Adatok és megfigyelések a Colias erateEsp. (1804) bakonyi terjeszkedéséről (Lep., Rhop., Pieridae). – A Bakonyi Természettudo-mányi Múzeum Közleményei10: 67–75.
Összevetésként e4gy C. erate nőstény (Pomáz 2018 VIII).
Sajnos a fonák és a lábak és csápok rózsás színe ellenfényes képen nem dönthető el. Az erate nőstények jellemzője, hogy mind az elülső, mint a hátulsó szárnyukon a fekete szegély sokkal kiterjedtebb. Ez a példányon jól is látszik.
TAPASZTALATOM szerint nagyon nehéz elkülöníteni a két taxont. A múzeum nemzeti (Kárpát-medence) gyűjteményében többezer példány vár revízióra. A két szélsőséges fenotípus között rengeteg az átmenet. Talán egy numerikus módszerekkel elvégzett revízió közelebb juttathatna minket a valóság felismerésében (értsd: hogy érdemes meghúzni a határozóbélyegek között az elválasztó vonalat - persze mindig lesznek átfedések). Azt nem hiszem, hogy a két taxon ne hibridizálódna. Sőt minden bizonnyal az Erate a Hyale-val meg az Alfacariensis-szel is hibridizálódik. A legbiztosabb kiindulási pont talán a példányok lelőhelyének az ismerete - persze ez se segít mindig. Mert pl. én idén az erdélyi Vaslábon gyűjtöttem C. alfacariensis-t egy út mentén, amitől északra egy déli kitettségű száraz gyep volt, míg délre egy lecsapolás alatt levő tőzegláp, kiszáradó vérfüves rétekkel. BZs
Igen ezen és is gondolkodtam már, de valószínűleg nem ez a helyzet. A Colias erate és croceus gyakran hybridizálódik, ez eléggé ismert. Utánanéztem, hogy vajon a hyale és a alfacariensis esetén mit írnak. Van más Colias hibridizáció is (pl. Észak Amerikában az eurytheme és philodice között), de a hyale-alfacariensisről nem írnak. Sőt, Vlad Dincának van egy figyelemreméltó cikke (2011) a romániai nappali lepkék DNS mintázatáról ("DNA barcodes"). Ebben leírja, hogy a P bryoniae és napi, a C erate és croceus, valamint Hipparchia semele és volgensis DNS mintája nagyon hasonló (ez magyarázza a hibrideket), de pl. a C. hyale és C alfacariensisé jól ekülöníthető, jobban is, mint a genitaliák. Érdekes még, hogy tanulmánya szerint a romániai lepkék 82.3 -83.9%-a azonosítható a szárnymintázata alapján ( a nagyobb % a hímekre utal), a genitália vizsgálat 88.9%-ig biztos és a DNS mintázat 90%-os. Persze ebből az is következik, hogy 10% bizonytalan marad - legalábbis a tudomány mai állása szerint.
Egy kis fejtörő ebben a hideg decemberi hónapban. 36 olyan fonákos Colias hyale és alfacariensis képet találtam a fotóim között, amelyek ellenfényben készültek. Meg is próbáltam az ajánlások szerint a meghatározást, de aztán rájöttem, hogy kb a fele dönthető el az ismert kritériumok (szárnycsúcs, szárnyszegély, fekete szegélyek, világos foltsor, stb) alapján, a zöme "átmeneti" alak - vagyis nem határozható meg ezek alapján. Az élőhely majdnem minden esetben valamilyen száraz (néhány esetben mezofil) rét volt, de nem kultúrtáj.
A Börzsöny nyugati felében galagonyás bozótban figyelgettem egy (több) éjjeli lepkét. Éjszaka 2-3 celziuszon repkedett. Kb.: 15-20mm hosszú. A lámpa fényében barnás szürkésnek láttam...
Hali! A pirithousnak ket adata van Zalaszentmihalyrol, az elso peldany 2001.VIII.9., a masodik 2004.VII.16-17, mindkettot Kiss Szilard fogta. Az elso peldanyt nem lattam, de a masodikat szemelyes jelenletemben fogta, szo szerint az orrom elott.
A hely semmi plane, faluszelen egy utszeli bokorsor melletti ernyosok. Az uj adathoz gratulalok... melegszik a klima...
Köszi. Aki esetleg más fórumról még nem tudná, ez a vándorfaj hosszú szünet után a 2000-es években első alkalommal idén ősszel bukkant fel az Alföld két pontján. Úgy látszik mostanra a Közép-Dunántúlt is elérte. Remélem hogy a megtalált példányok utódai képesek lesznek túlélni a telet és akkor jövőre talán fotogénebb példányokkal is találkozhatunk.
ma Ságvárról egy szilveszteri csőrös BÚÉK!
