Az van, hogy a valóság minden. Ami, egyébiránt (a rendszeren belül, így számunkra is) megismerhetetlen.
Minden, amennyiben mindent (ami ugye a valóság), egy rendszerként (ha nem is organizmusként) értelmezünk. Miután semmi nincs a rendszeren belül, ami független lehetne – semmi nincs a valóságon túl. Csak a képzeletünk – az egónk.:-) Mondjuk, ebből jól állunk.
Mindazonáltal; miután mi azt hisszük el magunkról, hogy képesek vagyunk/lehetünk megérteni, modellezni, befolyásolni a valóságot (a jövőt), hovatovább annak új irányt szabni, tehát hogy mindent, a mindenséget (en bloc) ural(hat)juk, mint valóságot éljük meg képzeletünket – ami ékes bizonyítéka mérhetetlen ostobaságunknak. (Ennél magasabb labdával, ma este nem tudok szolgálni.)
Csak még annyit akarok hozzá fűzni: mi tényleg… de tényleg… mert mi is a gondunk azzal, hogy létezünk, akként, amik vagyunk; leéljük az életünket - oszt jóccakát?
Hogy mire akarok kilyukadni?
Tesó! Hogyan ismerhetnénk, érthetnénk meg a valóságot; ha azt hisszük el magunkról, hogy a mindenség, a létezés egyedüli célja és értelme, mi vagyunk?:-)
Ahogy magam ismerem, és az eseményeket, lakótársaim elmondását ismerem, szépen -csak lassabban- hazacsámborogtam, és az ágy szélén ülve aludtam egy jót.
Ismered a "drop out"-ot?
Régebben a mágnesszallagos hangrögzítés technikában használták a kifejezést. A rögzített anyag hiányát, kiesését jelentő, legtöbbször csak műszerrel kimutatható -többnyire anyag hiba.
Az emberi agy is produkál hasonló kieséseket adott körülmények között.
Ilyen volt, mikor állva meghumtam a melóból hazafelé, és arra riadtam, hogy 1 megállóval tovább mentem, mint kellett volna, és leszálláskor nem tudtam, hogy kerültem oda, hisz sepillanattal előbb még a cég előtt, 8 km-re léptem föl a buszra.
Másik esetben az is drop out volt, mikor melóból este haza tértem, ledobtam magam, majd fölriadva rémülten láttam az órát, hogy mindjárt 6, elkések a műszakból. Bicikli, őrült tekerés, és a melóhelyen bambuló idegen társak - a váltók- fogadtak. 5' alvás olyan gyorsan kiürített, hogy egész éjszakának tűnt.
Ekkor sem volt bennem semmi szesz, csupán a tökéletes fizikai-szellemi fáradstág.
Sztem ilyen kiesésekről nagyon sokan be tudnának számolni.
Sokaknál, akik csak hisznek, nem tudnak ez "elrablássá" változik.
Mivel én úgy-ahogy ismerem önmagam, kihasználtam az ilyen működését, pölö az álmokat.
Volt hosszú idő, mikor papír-ceruza volt mellettem, és álomból fölriadva leírtam -firkáltam- azokat. Jórészük használhatatlan krix-krax lett, de sok rögzítette az engem foglalkoztató probléma megoldásának módját.
Nagyon hasznos volt önmagam figyelése, és ez az "álomírás".
A világhírű író, Aldous Huxley - "Szép új világ" /"Brave New World"/, "Pont és ellenpont", "A vak Sámson" írója - a művészet világában először a világon önként vetette alá magát egy LSD-kísérletnek.
Mindvégig orvosi felügyelet alatt, magnetofonon rögzítették élményeit, benyomásait, melyeket aztán az "Az észlelés kapui" ("The Doors of Perception") c. zseniális kis könyvében tett közzé.
Huxley további, a tudattal kapcsolatos írásainak nagyszerű gyűjteménye:
Valóság van aki keresi van aki éli, mindenki él valamit, mindenkinek van valósága, de az biztos hogy nincs belőle kettő. :)
A valóság olyan mint a rózsa. Kinek szúrós és megsebzi, de aki feljebb néz illatos és csodás virágot lát. Így a rózsát mindenki saját látása szerint láthatja, bár ez nyilvánvaló. Mégis csak az érti EZT aki a virágot látja. :)
Lét vagy lát? Csak egymás mellett lét, akkor is, ha nem egysikon, s monduk ha valaki elesett volna, te felseggitenéd, ugganis... nem allánk nyulnak?-seggitő kezekkk...
Különböző tudományágak képviselői jutottak arra a meggyőződésre, hogy ez érzékszervek által tapasztalt világ csupán egy szelete a valóságnak. A mélyebb szinteken a teljes világegyetem összefügghet, és az elme nem csak vetítheti, de alakíthatja is a valóságot. Tovább »
Ide vághat egy idézet a Modern szociológiai paradigmák c. könyv 'diskurzusos' fejezetéből:
"A diskurzus a valóság társadalmi konstrukciója."
A szó ilyen értelmű használata Foucault munkássága nyomán terjedt el, aki még a hagyományos értelemben használta, de a diskurzus ritkításáról beszélt; ami alatt a tabutémák kizárását, egyesek diskurzusból való kizárását, stb. értette.
Aztán később már csak egyszerűen diskurzusnak nevezték ez utóbbit.
,,(1. Kérdés) (Nem igaz-e az), hogy a Nibbána nemlétező, mivelolyan megfoghatatlan, mint a nyúlnak a szarva?
,,(Válasz)Ez nem így van, mert a helyes értelem fel tudja fogni. Néhányak (a Megvilágosodottak) helyes elmével fel tudták fogni, más szavakkal, olyan módon, amely erre alkalmas (az erény, a koncentráció és a megértés útján)…
Ezért nem mondhatjuk, hogy nem létezik, csak azértmert megfoghatatlan, mint ahogy arra sem mondhatjuk, hogy felfoghatatlan, amit egy ostoba ember nem tud felfogni.”
Egy méter egyenlő a Föld kezdő délkörén mért kerületének 1/40 000 000 (negyvenmiliomod) részével.
Ezt követte:
A méter a kripton-86 atom 2p10 és 5d5 energiaszintje közötti átmenetének megfelelő, vákuumban terjedő sugárzás hullámhosszának 1 650 763,73-szorosa.
Most pedig:
A méter a fény által a vákuumban a másodperc 1 / 299 792 458-od része alatt megtett út hossza.
Midegyik önkényes meghatározása a méternek, de a fénysebességgel összekapcsolni - mindenesetre érdekes....
Még csak annyit: a vákum fogalma sem általánosan elfogadott, sokan az éterrel azonosítják ? helyettesitik ? - egyszóval a tudomány mai állása szerint sok a bizonytalanság a fizikában.