Az alkotók maguk nagyon jól tudják, mit miért osztanak meg másokkal. Általában fel is tüntetik a honlapjukon. A "leírások szabadon felhasználhatók saját célra, de el nem adhatók". A "honlapon szereplő képek a szerző tulajdonát képezik és bárminemű felhasználásuk tilos. " Mindkét esetben egyértelmű a jelentés. Vannak freebie-k, tutorialok, mindenféle ingyen hozzáférhető anyagok, de azért legtöbben emellett szeretnének profitálni is a sok beletett munkából..
Akik hobbiként űznek valami alkotói tevékenységet, azok is eljátszanak a gondolattal, milyen jó lenne, ha ebből meg is lehetne élni.. Nos, akik ebből élnek meg, azoknak igenis minden egyes nem megvásárolt kép, szabásminta anyagi kárt okoz.. Egyes esetekben (vehetjük akár Hollywood-ot is) el is lehetetleníti őket. És bár egyértelmű jogi állásfoglalás még valóban nincs a témában, kezd egyre határozottabb körvonalakat ölteni a dolog- pl. sorra születnek az elmarasztaló ítéletek a filecserélő szerverekkel szemben, a képmegosztókon sorra törlik le a jogsértő tartalmakat stb..
Ejjkukk, ez a milyen anyagias a vilagot te sem gondolod komolyan, mert korabban pont azt irtad, hogy otleteidet NEM teszed fel, mert valaki megcsinalja elotted es neked komoly anyagi kart jelent. Es igen a konyveknel szerintem pont errol van szo, megnezed a vacak scannelt valtozatot, megtetszik es mar csak tiszteletbol is megveszed az eredetit... amikor teheted.
En csak ezt a kettos ertekelest nem ertem... Miert evidens, hogy aki kepes alkotni, annak mar maga az alkotas orome legyen eleg? En ugy gondolom, hogy ezt a reteget nekem, aki alkotni nem tudok, csak elvezni tudom az eredmenyt, kell eltartanom, mert kulonben nem lesz alkotas!!! Es ki mivel tamogatja, joszoval, csere krumplival vagy penzzel az szamomra masodlagos!!! Csak en (tobb, mint) kihasznalasnak erzem, hogy a muvesz alkosson a sajat oromere, en meg csinalok, amit akarok.....
Ideologiat persze mindig lehet talalni arra, hogy miert nem kell nekem semmit csinalnom, csak az a kerdes, hogy akarok-e keresni? En reszemrol sokkal alazatosabb vagyok es megadom, a csaszarnak, ami a csaszare es......
láttál már olyat,hogy nyáron a szabadtéri előadások keritésen kivüli ácsingozóit megbüntetik azért,mert hallgatja az előadást?mert lopják a hangélményt?
és ha már a müvészetet emlited, a kapok csak akkor müködik ha adok is?
és akkor is lopok ha a burdából vagy a tildából elkészitek valamit? esetlegesen egy zsák krumpliért odaadom. mert én mondjuk tudok varrni neked meg van krumplifölded, és cserélünk.
egyáltalán minek jelennek meg a szabásminta mellékletes ujságok ha az abból való készités lopásnak minösithető?késztetnek a lopásra?
Hát ez nekem most egy nagyon éredekes hozzáállásnak tűnik!
Igazad van abban az esetben, ha egy sorozatgyártó iparosról van szó! De jelen esetben művész lelkületű alkotókról van szó!
Például, minek tennék ki képeket a blogomra, ha nem akarnám, hogy lássátok?
Miért készítek egyedi dolgokat, ha csak a szekrényben állnak? (Most egy csomó ilyenem van, mert még nem értek meg a mutogatásra... :P)
Szóval nem hiszem, hogy az adok kapoknak ebben az esetben ilyen szigorúnak kell lennie! A legtöbb esetben a látvány is egy élmény, amiért sokan súlyos pénzeket fizetnek! A kapok részt pedig: elismerésnek hívják! Valaki csak egy kicsiny elismerésre vágyik, és ezt meg is kaphatja kommentek, levelek, dícsérő szavak formájában!
És különben is, mióta ilyen anyagias a világ?
A múltkor már írtál a felkerült könyvekről: rengeteg jogász és okos dolgozik a neten lévő dolgokról! Annyira nem tudnak az ilyen tartalmak szabályozásáról megegyezni, hogy még neves, milliókat kereső sorozat- és mozifilmgyártók is elmennek sztrájkolni!
De azért a legnagyobb előnyét hozzátenném: minnél több kreatív alkotást látunk, minnél több könyvet olvasunk, minnél inkább tájékozódunk, annál igényesebb és csodásabb kreálmányokat készíthetünk! Ha az összes könyvet megvettem volna eddigi életemben, ami megtetszett, komoly adósságba vertem volna magam egész életemre! De azt már a babásra is írtam: ami igazán nagy érték, és számomra is elérhető, megvásárolom! Szerintem evvel a legtöbben így vagyunk!
Igazabol engem, ami zavar es szomoruva tesz, nem is az, hogy lopas vagy nem, hanem hogy miert ebbol az iranybol kell ezt kezelni? Nem evidens, hogy te KAPTAL tole? Nem evidens, hogy akkor ADSZ cserebe valamit?
Pihe, ne haragudj, de ez az egesz nem stimmel. Ezt te sem gondolhatod komolyan, hogy `sajátcélra képernyökimélöt készitek magamnak belöle azzal a fotóst nem kárositottam meg`
Nekem ez ugy hangzik, mint anno a szocializmusban, mikor mindenki hazavitt a munkahelyrol mindent, ami mozdithato volt, mert ugye `mienk a gyar` csak nem lophatunk magunktol.
Masreszt ez azt is jelenti, hogy akkor semmilyen szellemi munkaert, szinhazi eloadasert, koncertert, tanitasert stb sem szabadna penzt adni, mert az nem letezik, csak a krumpli, amit zsakban hazaviszek... egyszeruen csak az ajto ele kell ulni es hallgatozni, mert ugye neki megmarad a tudasa, zene stb, a tobbi meg hulye, ha fizetett erte, hogy hallgassa. Nem tudom, szamomra az ALKOTASNAK van erteke, es igy ha valami, ami elotte nem volt nekem (es nem is tudtam volna megcsinalni) es most van, azert `cserebe` jar valami, mert ketsegtelen, hogy O adott nekem!
lopás az ha valammiféle hiányt keltek a tulajdonosban/nál ha ellopom a te autódat akkor neked nem lesz, vagyis megkárositottalak,mert hiányt keltettem.
azzal,hogy sajátcélra képernyökimélöt készitek magamnak belöle azzal a fotóst nem kárositottam meg.
Hát, Pihe, nem feltétlenül... biztosan a büszkeség is benne van, lám, ő mit csinált, másrészt - pláne ha ebből él- ez reklám, referencia is.. És ezek a művészek elég pontosan szokták definiálni, mit tehetsz és mit nem a képével. Ami másolásvédelemmel van ellátva, nyilván nem azért került fel, hogy akár saját célra is, más felhasználja. A fotók esetében a képernyőfotózással leszedhető képek sohasem lesznek olyan minőségűek, hogy azt minőségi termék előállítására fel lehessen használni. És végső soron, -szigorúan véve- ha a fotóját eladásra szánja, kínálja, azzal, hogy csak elveszed, megkárosítod..
Iman, amiről írsz, azt a témát is érinti a jogász, aki állást foglalt Zsuzsiék ügyében - nézzétek meg a Mákgubón!
Mit gondoltok? Asszem, amiben újat mondott az az, hogy a piacrontás/ rivalizálás miatt is kaphat valaki elmarasztalást... És a szabad verseny???! Én ezt nem igazán értem.. és a másik, hogy megnyugtató konszenzusra nem lehet jutni- végső soron az a lényeg, ha valaki elkezd ugrálni, h. őt bizony másolják, a másik (mindkét) fél jó kis procedúrának néz elébe, s majd egy bizottság mondja ki a plágium tényét vagy utasítja el annak feltételezését. Ez pedig ugyanolyan szubjektív vélemény, mint bárki másé... :S
Ez egyik oldalnak sem túl kedvező- egyrészt a valós másolók legtöbbször arra játszanak rá, hogy a megkárosított nem fogja felvállalni a perrel járó hercehurcát, az inspirálódók vagy azok, akik csak nem elég gyorsak, hogy elsőként jelenjenek meg egy piacon, meg állandóan parázhatnak, ki fogja vajon feljelenteni és miért...
az a fotós is nyilván azért teszi fel a netre,hogy megmutassa a világnak mit tud megörökiteni az utókornak ,mint látványt amit ö megélt a fotózás pillanatában.. ha nem kivánna ezzel gazdagitani másokat is , nem tenné fel.és szerintem semmi lopás nincs amögött ha te azt begyüjtöd és mondjuk képernyőkimélöt készitesz belöle.nem fogod te is felpakolni a netre és hirdetni,hogy te láttad meg a csodát és a te fotóid.az lenne lopás..
egy táskánál meg igazából nem értem mit lehet lopni.annyira egy kaptafára készülnek a táskák szatyrok- szabásminta cipzár,tépözár, zsebek fémek, fogantyuk- bizgenytyükkel lehet egyénivé tenni esetleg. ha foltvarrod az is adott technikákat kinál én is vitorlát varrok te is, a vitorlavarrása mindenkinek ugyanazt jelenti aki foltvarrásban járatos.
ha visszamegyünk a kezdetekig akkor egyik hobbysta sem született táskavarró.nyilván megnéz táskákat,kicsit tud varrni is,használ szabásmintákat, aztán a 25ik példánynál,hogy már maga találja ki a szabásmintát, és az övé a találmány ez sem igaz,mert elötte átnézett jópárat, amiböl leképezett magának egy hasonlót ,esetleg összeötvözött többöl egyet..
nekem tetszenek a szinházi jelmezek közül a cselédruhák, a látottak alapján megpróbálom rekonstruálni, de ehhez már kellett néhány szabásmintát elkészitenem kell,hogy legyen tapasztalatom,hogy belevághassak a rekonstruálásnak, és nem gondolom,hogy ezzel ellopom a ruhát, hanem a stilust próbálom kivitelezni, amit aztán a háromhónappal késöbb megjelenö burdában,megtalálok mint esküvöi ruhát,
csak nem flokonból és lenböl van ugyanaz hanem csipkés fényes selyemböl.
nem gondolom,hogy bárki lopott volna de ha mégis a szinházi jelmeztervezö volt az elsö aki kinézte a korok divatok cimü félméteres tenyérnyi vastag szinházikönyvböl.aki valszeg nem gondolja magáról,hogy lopott volna.és mindhárom résztvevö maga csinálta a ruhát a jelemzvarró a burdás és én is.
Tegnap délután óta nem volt időm géphez ülni, de úgy látom darázsfészekbe nyúltam a: ki honnan másol ha másol kérdéssel !!! Nem ez volt a szándékom, és bár nem fejtettem ki, nemcsak a magyar oldalakra gondoltam... Én csak felhívtam a figyelmet egy olyan dologra ami van!!!
Technikailag SOKKAL nehezebb vedelmet kesziteni, mint azt foltorni. Ez nem is errol szol. Hanem, hogy az emberek szamara a nem anyagi javakhoz kapcsolodo tulajdonjog uj, es nem ertik/ nem akarjak erteni/ nem eri meg nekik erteni:-). Nem tekintik lopasnak ha egy (nem ingyenes) programot letoltenek a gepukre, vagy a neten talalt kepeket igy vagy ugy hasznaljak. Egyszeruen egy tudatosabban donto netes tarsasag kialakulasa zajlik. Egy olyan kezdemenyezes, mint a creative commons is tudatositja, az emberekben, hogy ok, hogy ezt meg ezt teszed, csak tudd, hogy ez lopas... onnan ugyis a sajat erkolcsi torvenyei dontenek, amibe nem lehet beleszolni, szamonkerni. En amiota tobbet olvasok blogokat, netet szigorubb lettem magammal szemben is. Volt egy fotos, akinek a kepei nagyon tetszenek es siman leszedhettem volna a kepeit, de inkabb megkerdeztem, hogy hogy kaphatnek beloluk. Ez nem a ne lopj miatt volt erdekes nekem, hanem mert ugy ereztem `ennyit megerdemel`... sot!!!
ha csak a magam példájából indulok ki Lis Martin fantasztikusan bájos gyerekfigurákat rajzol. képeslapnak.és én akartam olyan könyvet kötni aminek a boritoján rajta van az ö figurája.. némelyik képét nem lehet lementeni,mert sima fehér jpg mentés a végeredmény, amit simán áthidaltam egy monitorfotozással..
a blogokat viszont lehet akár védetté is tenni szerintem,hogy csak azok kontaktok láthassák akinek megengeditek...
Nekem ezért kezdett el kevesebb munkám felkerülni a blogomra (egyszer már én is megégettem magam nagyon egy ilyennel)! Azokról teszek ki képet, amit nem féltek!
És éppen ez az "újat már nem lehet mutatni" dolog az, amiért szükség van szabályokra, és kell beszélni a dologról! Sajnos van, aki egy este alatt legyártja azt, amit én hetekig álmodtam meg! Sajnos létezik ilyen! Pocsék világot élünk, mert a már lentebb említett erkölcsi normák teljesen ellentétes irányban haladnak, mint az egy ilyen közösség várná!
Csak csendesen jegyzem meg, hogy azt hogy egy masik blogrol `lopjon` valaki az mindenki szamara gaz, mert ott valakitol` lop, de az a teljesen jogtiszta helyzet , hogy egy konyv scannelt oldalainak felrakasa sem legalis, ebben mar sokkal megengedobbek az emberek. Holott ez minden konyvben bazi nagy betukkel benne van.
gondolod,hogy vannak olyanok akik kifejezetten azt lesik,hogy te mit raksz fel piackutatás érdeklödés kérdéskörében és azt gyorsan egy az egyben lenyulja valaki másnapra és már dobja is a meskára vagy nem tudom hová???
egy icipicit rossz szájizem van ettöl..
egy adott technika is hozhat párhuzamokat magával.
mi a képeslaposban elég aktivak vagyunk,és nem egyszer született hasonló megoldás közel azonos idöben..de egyikünkben sem merült fel,hogy a másik koppintott volna, valszeg azonos területeken böngésztünk inspirációért azonosak az eszközeink...és ha alaposan szemügyrevesszük mégsem ugyanaz.és a vásárlókörünk sem ugyanaz.hogy másodpercre ki tette fel hamarabb bemutatni szerintem lényegtelen
és akadt olyan is amikor a másik munkája annyira megtetszett,hogy azt mondtam lekoppintom -persze csináld meg ! és amikor szándékos volt a koppintás akkkor sem lett ugyanaz.
ha vannak ötleteid valósitsd meg alkoss dolgozz és örömködj ez alatt.. gondolom te sem akarsz tiz ugyanolyat legyártani,- az rabszolgaság lenne- és azt kinálgatni értékesitésre te magad csiszolod és alakitod és a tizedik már egészen más,mint a legelsö darab.,mert közben egyre több tapasztalatot szereztél és tovább gondolkodtál mivel hogyan lehetne még tupirozni,mire valaki leutánozni probálja a te elsö darabodat már rég a tizediknél tartasz,mert vannak ötleteid elképzelésed szinte kipattan a kezedböl amit a fejedben megterveztél.
ettöl függetlenül én azt gondolom,hogy jó érzés az is amikor valaki megkeres,hogyan csináltam ,mert szeretné elkésziteni.
és nekem is viszont jó érzés volt,hogy megkerestem egy általam nagyon tisztelt leányzót/hölgyet,hogy megtetszett a munkája de ránézésre fotója alapján nem tudom elkésziteni és nyujtana e hozzá szabásmintát. segitséget.és valszeg válaszra sem méltatott volna ha benne ez ellenkezés érzetét kelti.
kézmüveskedésben manapság már nagyon ujat hozni ugysem lehet,csak másolni lehet az elödeinket- legfeljebb a mai divathoz korhoz igazitani.kis apróságokkal tovább turbozni sabada..
ha meg az eladás körüli esélyeket érzed csökkenthetönek tényleg nem szabad megmutatni,nyilván eladható áruval jól kimunkált részleteiben gazdag pontos munkát kivánsz értékesiteni,magyarul bedobod magad nagy maximalizmussal.. akkor nem kell bizonytalanságból feltenni a hasonló gondolkodásuak közé,mert a fotó ugyis más,mint a valóság,amugyis nyilván mindenki biztatna,hogy probálkozz. ha eladásra akarsz dolgozni nem kell külön megerösités ehhez, és nem lesz aki egy éjszaka lelopja az ötletedet, megvarrod és akkor mutatod beaz alkotótársaidnak amikor már az értékesitési utvonalat kezdeményezted.
szerintem nem erre kell az energiát forditani,hogy nehogy valaki lenyulja,hanem arra,hogy az elsö darabhoz képest a tizedik még sokkal többet nyujtson minden szinten
azt,hogy egy munkádról készült fotót elvisz valaki és a sajátjaként tünteti fel?!-simán keresztbe ráirható a nickkeddel és védve van.de bloggolók egymás között mikor mindenki mindenkinek kontaktja eszement probálkozás lenne...
a kész termékre meg valóban ott a védjegy, akár ötletesen egyénileg ez is elkészithetö egy szalagos jelzéssel,mint a bluzokon pl. belül a nyaknál. és a meskás vagy egyéb webshoppos bemutatkozásnál ennek is lehet hangot adni.
ha egy újonc téved meg lehet vele beszélni... ahogy itt olvasom a hozzászólásokat, nekünk valamilyen kézi munkát űzőknek elég hasonlóan jár az agyunk, nem hiszem hogy ebből lenne gond... Hogy ki állítaná fel az elveket??, ez a fórum arra is jó hogy ebben konszenzusra jussunk, nem ??? elég sokan vagyunk ahhoz, hogy az elfogultságot ellensúlyozzuk :D)
Azon gondolkodom, hogy ki honnan másol, ha másol? többek közt a blogokról, hiszen, olyan kedvesek lelkesek vagytok(mivel nekem még nincs blogom, de szeretnék!!!), hogy minden munkátok kinn van , nyilvános... sőt az egyes munkameneteket is külön feltüntetitek..., ez nem bírálat hiszen én is ezt tenném! de talán lehetne egy etikai "nyilatkozat", amit mindannyian kitennénk az oldalra az elején jól láthatóan, hogy nem másolunk, vagy ha igen a forrást fel kellene tüntetni... egy kis logó lenne...mint a mákgubóé ha nincs kinn , fel lehetne kérni fogadja el ő is a "nyilatkozatot" ha nem, és megfoghatóan másol, bojkottálni lehetne! csak egy ötlet , de mit szóltok hozzá
Gondolom ez tényleg csak akkor működik, ha elmész és levédeted a kreálmányod.
A védelmi idő meg szerintem nagyon nem egyértelmű és ráadásul kicsit megkérdőjelezem ezt az eljárást: Annak idején nekem azt magyarázták, hogy a terveimet védessem le: menjek el közjegyzőhöz, meg ügyvédhez, hogy tényleg le legyen fixálva a dolog! Nos nem tudom ki, hogy van vele, de nekem ehhez képest rengeteg ötletem van. Mármint ha mindet végigtolnám ezen az eljáráson, akkor nemhogy hasznom nem lenne a termékeimen, de súlyos adóságokba kellene vernem magam!
Mindezt úgy, hogy mondjuk 5 év múlva ismét végig kell járni ezt az utat, mert nem akarom, hogy közkinccsé váljanak az alkotásaim!
Jól értem én ezt?
És reagálnék Pihe az elsőző hozzászólásodhoz is:
Az tényleg az enyém, amit kitaláltam! A saját tulajdonom, mindaddig, amíg valaki azt el nem kezdi helyettem értékesíteni! Merthogy a probléma konkrétan ez! És akkor lehet azt venni, hogy van 1 darab akármim, amit képeken megmutatok nektek, bizalomból. Bizonytalankodom, hogy csináljak-e többet, mert még nem döntöttem el: eladható-e, tényleg tetszik másoknak, megéri-e .... stb. Pár nappal később meglátom, hogy valaki ugyanilyet árul és pénzt keres vele. Holott az én ötletem, a saját tulajdonom! A másik gyorsabb volt és nem hezitált! Cselekedett! Ilyenkor spec nekem már eszembe sem jut, hogy eladjak bármit is! Még a végén én tűnnék a másolónak!
a multkor összeolloztam ezzel kapcsolatosan jogi szakirodalmat ,elhozom ide is:
A szerzői jog a szerzői művek alkotói számára biztosítja azt, hogy korlátozhassák műveiknek lemásolását és felhasználását egy meghatározott időtartam leteltéig.
A szerzői jogi oltalom a szerzői alkotásoknak a szellemi alkotást képező részét védi: a könyv által elmondott történetet védi a nem megfelelő felhasználástól (és nem magát a kinyomtatott példányt) vagy a szobor formáját védi (és nem a konkrét faragott követ). A szerzői jogok viszont nem védenek ötleteket és találmányokat
A szerzői jogok egy ötlet konkrét kifejeződését, megformálását. Például a Mikiegeret védő szerzői jog nem gátol meg senkit abban, hogy egy beszélő egeret alkosson, de csak akkor ha az nem egyezik meg túlzottan az említett rágcsáló kinézetével és tulajdonságaival.
A szerzői jog lényegét tekintve kizárólagos tulajdonjog, azt biztosítja, hogy az alkotó (másképpen a jogtulajdonos), tulajdonként, vagyontárgyként rendelkezhet a saját alkotásával („mű”), azaz joga van azt másolni és terjeszteni, illetve másokat felhatalmazni, például a következőkre: a művet reprodukálni, abból újabb műveket készíteni, forgalmazni, nyilvános helyen megmutatni, előadni stb.
Ez a jog akkor keletkezik, amikor a mű megszületik, és nem függ a mű publikálásától. (Általában az a szokás, hogy a megfelelő hivatalt erről a tényről értesíti a szerző, amely a mű eredeti példányát átveszi megőrzésre, hogy jogviták esetén legyen bizonyíték. Magán a művön pedig feltüntetik a jogtulajdonos nevét, és a jogviszony időbeli hatályának kezdőévét.)
A szerzői jog védelmi idejének eredeti célja az, hogy a mű alkotója a védelmi idő alatt szabadon felhasználhassa alkotását, és abból lehetőségei szerint haszonhoz juthasson; a védelmi idő lejártával pedig alkotása közkinccsé válik, és így az egyetemes emberi tudást gazdagítja, és lehetővé válik a mű ingyenes felhasználása, vagy akár fejlesztése.
Természetes személyek magáncélra a védett művekről másolatot készíthetnek akkor, ha ez nem szolgál jövedelemszerzést A magáncélú másolat készítés a „Szabad felhasználás” egyik speciális esete.
plagizálásnak nevezik azt a cselekedetet, ha valaki egy másik ember (az eredeti szerző) munkáját saját publikált munkájában hivatkozás, forrás megjelölés és/vagy szerzői engedély nélkül felhasználja, azt sajátjaként tünteti fel, és ezzel az eredeti szerző jogait sérti. A plágium nem jár feltétlenül szerzői jog megsértésével ha a védelmi ideje lejárt, tehát közkincs,
A védelmi idő lejártával sem szűnnek meg a személyhez fűződő jogok (például senki nem állíthatja ma, hogy ő írta Petőfi Sándor „Nemzeti dal” című költeményét.)
védjegyoltalomban részesülhet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, amely alkalmas arra, hogy valamely árut vagy szolgáltatást megkülönböztessen mások áruitól vagy szolgáltatásaitól A védjegyjogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ.
azt gondolom,hogy egy igazi képzö vagy iparmüvész kitalál valamit és létrehozza, aztán értékesiti, de mire én azt lemásolni szeretném -mire eljut hozzám az ö müve valamilyen formában a müvész már régen tul jutott azokon és ujabb zseniális ötleteken töri az eszét,hogy ujat hozzon létre..
amit nagyon félt nehogy a titkát megtudja bárki is az ö csodájának, akkor van lehetösége magával vinni a sírba és nem hozza nyilvánosságra..ládikába bezárja és kész.
szerintem nem agyal azon ,mert nincs rá ideje,mert alkotásra szánja az idejét és tudását nem pedig üldözöttnek érezve magát kutakodjon kimásolja vagy ki nem..
de még a klasszikus zeneszerzöknek is megadatott,hogy korátsaiktól vagy a korábban élöktöl ütemeket felhasználjnanak a maguk muzsikájába.
mi hobbysták meg ha csinálunk valamit az is származik valahonnan és lehetöség szerint tovább gondolt formában akár ujat is hozhatunk, és ha ez megtetszik másoknak és azt mondja no ez jó ötlet én is elkészitem az jó dolog, és nyugtázhatjuk,hogy amit csináltunk tetszést kelt többekben is.mert a ajátsos kézügyességükkel előállitják.. erre való tekintettel jelenik meg rengeteg kézmüvességgel foglalkozó ujság és könyv, hogy aki kiprobálná megtehesse.
én ha ugy veszük soha nem másolok kezdem megtalálni a saját stilusom több müfajban kézmüveskedem lassan 20éve,hol itt hol ott aktivabban,de alapötletek szabásminták elkészitési leirásokra nekem is szükségem van a z elinduláshoz...és kb 10éve már magyarországon is sokkal több kézmüvestechnikai hobbyhoz kapcsolodó információ is elérhető.
aztán ha ugy tetszik én is másoló vagyok egy gonosz dög,mert megveszem vagy letöltöm az információt és az alapján annak segitségével létrehozom a saját alkotásomat.ami persze egészen más,mint az ami inspirált, de mégiscsak hozzájárult ,mint motiváció a másoláshoz..
szerintem nem kell irigyelnünk a tudásunkat,és azt megosztani azzal aki igényli.
amit létrehoztam az az enyém akkor is ha valakinek ez megtetszett és ö is legyártotta akkor az az ővé, legfeljebb egy kicsit benne voltam én is,mint ahogy az enyémben is az adott témakörhöz tartozó ujság könyv vagy kép.
ha azok az emberek is sajnálták volna a tudásukat akiktöl mi tanulunk, akkor ma a technika órán is csak unatkoznának a kölykök az iskolában, a kézmüves szakkörökön, a néhány órás napos gyorstalpalón a felnöttek egy egy technika alapjainak elsajátitásában,mert nem lenne mit tovább adni.. és az sem bün ha uram bocsá valaki nem ilyen képzéseken tanulja meg hanem a net segitségével otthon autodidakta formában probálkozik...
Ez egy nagyon jó ötlet! És talán az is jó lenne, ha addigra rendesen össze lenne írva más egyéb kérdés is: gondolok itt pl. adózásra is, mert akkor talán egy ehhez értő okost is el lehetne hívni! Ha már összejön a társaság, akkor érdemes több legyet is lecsapni, vagy nem?
Akkor itt egy komolyabb lopas..... http://aervilhacorderosa.com/blog/2009/04/ugly_oilily_1.html Kulfoldiul en sem ertek, de alul angolul is megvan. Kivancsi leszek a kovetkezmenyre.
Továbbgondoltam kicsit, hogyan lehetne a jogász véleményét meghallgatni. Ejjkukk amúgy is gondolkodott személyes találkozóban. Fogalmam sincs, mennyi egy ilyen jogász órabére, ha mondjuk elhívnánk előadást tartani, de el tudom képzelni, hogy ha van 30-40 érdeklődő, aki fejenként rászán egy ezrest vagy nagyjából hasonló összeget, ahogy szükséges, akkor abból ki tudnánk fizetni. És akkor nem nekünk kellene agyalni, hanem ott lenne feketén-fehéren. Tételezzünk fel egy ilyen minikonferenciát. MEghallgatnánk egy előadást. Megkérnénk a jogászt, hogy hagyjon valami írásos anyagot, pl a vonatkozó jogszabályok jegyzékét, ilyesmit, fogalmam nincs, hogy megy ez jogászéknál. Lenne utána egy órányi lehetőség feltenni esetleges kérdéseket még mindig a szakértőnek. Utána pedig mondjuk kézműves ágak szerint szétmehetnénk csoportokba (fonalasok, varrósok, gyöngyösök, stb) hogy egymás között is megbeszélhessék a témát. Gondolom, lenne pár olyan kérdés, ami csak egy-egy ág művelőit érdekli. Ezekben a csoportokban akár az én hatlépéses vázlatomat (ami nem az enyém, hanem Tödt-é, csak hogy félreértés ne legyen!) is át lehetne beszélni, de ezt nem akarom erőltetni, ez tényleg csak egy lehetséges vázlat. Ezután kis sharing a plénum előtt, mi történt, mire jutottak a csoportokban. (Ami mindenkit érdekelhet) És az ilyen konferenciák végén jellemzően szokott készülni valamiféle Nyilatkozat, ami nem túl hosszú, és ami az alapokat tartalamazza. Ezt egy kisebb csapat írja, de úgy, hogy figyelembe veszik a konferencián történteket, hogy mire jutottak a résztvevők. Ebben lehetne megfogalmazni a közös nevezőt. Valahogy ilyen szokott lenni a séma, ha jól emlékszem még a régi életemből :)
Azt hiszem, mivel abban nincs vita, hogy másolni csúnya dolog - mármint ha valaki valóban nagyban űzi az ipart, és nem magának meg a szomszéd lánynak varrogat, kötöget - ezért már csak abban kellene tisztán látni, hogy mi az, ami már másolásnak számít. A nyilatkozat meg vonatkozhatna arra, hogy magunk számára kötelezőnek fogadjuk el, hogy ezt a bizonyos határt nem lépjük át. Ez a dolog egyik oldala, ami a mi tiszta lelkiismeretünk záloga. A másik oldalt, hogy minket se másoljanak - már ha valaki tényleg annyira eredetit készít, ami másolható - így sem tudjuk garantálni. Ebben a részében valaki más biztos jobban tud ötletelni, mert engem ez a része annyira nem izgat. (Azaz hiába a saját fejem után horgolok sapikat, nem zavar, ha más is csinál olyasmit, ha nem írja rá, hogy én csináltam. Ez is csak azért, mert mi van, ha véletlen silány minőség, azt ne kössék össze az én nevemmel.) Elnézést, úgy tűnik, én csak gigahosszú hsz-eket tudok írni.
Ja, és a fotók, amiket kiteszel. Látom, hogy sokan úgy teszik ki, hogy ott van rajta a készítő neve. Enélkül nyilván nem okos dolog feltenni a netre egy képet, mert könnyen leveheti bárki, és kiteheti, mint sajátját. Ez védhet bizonyos szempontból, de ehhez a nevedet is úgy kell elhelyezned, hogy ne lehessen kifotosoppolni. És az így felhasznált képek eredete eleve tisztázva is lenne, nem kellene azzal bajolni, hogy kiírni honnan származik.
