Hinni lehet bármit, nem is gondolkozva, csak mert hitetik valakivel gyermekkorától, vagy az élete buktatója, életviteli probléma, így éli meg a "spirituális" igényét, elbűvöli az egész, a "szeretet tanítás" (?), a feltámadás lehetősége kecsegteti, közösséghez tartozás élménye....
Csak wiki szint, ám nagyságrendekkel érdekesebb, mint oktatni valakit a tégla/ember-jó-rossz esetéről, amit úgy sem fog megérteni.
"A módszer a kritikusok szerint önmagát cáfolta meg, mert időről időre változtatni kellett az eredményein. Ugyanis a történelmi események nem alkalmazkodtak ahhoz a menetrendhez, amit a magyarázók a Jelenésekben felfedezni véltek. Másodszor, ez a nézet leginkább az európai egyház eseményeire összpontosít, és nagyon keveset mond pl. az ortodox egyházról. Szűk látóköre nem veszi figyelembe Isten tevékenységét pl. Ázsiában és a világ többi részén"
Ugye csak egy könyv alapján, mennyire kilóg a lóláb, hogy az emberek hogyan gyurmázták a "kanonikus iratokat"?
És persze, ha egy fantazmagóriára építenek, képzelt lényekre és eseményekre, ott csak a fantázia a határ.
Nézőpont kérdése lehet az, hogy ki, hogy látja az adott helyzetet. Az hogy jó vagy rossz e az adott helyzet, az már inkább értékítélet, mint nézőpont kérdése.
Az egy dolog, hogy nem értesz egyet a morális relativizmussal, nem vagy vele egyedül, de úgy tűnik, hogy nem is érted.
"A betörő nézőpontja (önmagában) jó vagy rossz?"
"Önmagában" semmi sem jó vagy rossz. Hanem nézőpont kérdése, hogy jó vagy rossz.
A BTK például egy ilyen viszonyítási pont. De az országonként és koronként változik, hogy mit szankcionál a BTK, és mit nem. Ebből is látszik, hogy az is relatív, hogy mi helyes, és mi helytelen.
"Elképzelhető olyan nézőpont, hogy jó az, ha egy családapának a fejére esik egy tégla és ha igen, kinek a nézőpontjából lenne az?"
Például a betörő nézőpontjából, aki ki akarja rabolni a családot. Ebből is látszik, hogy a dolgok nem "önmagukban" jók vagy rosszak, hanem a jóság relatív.
És ha ezt érted, akkor az a következő kérdés, hogy kinek a nézőpontjából jó az, amit a vallás abszolútnak mond. Ott van például a tízparancsolat első parancsolata: "Ne legyen más istened rajtam kívül!"
Ez a monoteizmus alaptétele, a vallási kizárólagosság elve, a más vallásokkal szembeni tilalom. Ki tudod találni, hogy kinek a nézőpontjából jó dolog a random ókori nép nemzeti istenének a kizárólagos imádata? Annyit segítek, hogy nem a földet túró paraszt nézőpontjából jó dolog.
Alkoss olyan mesét is a számára, mert önállóan láthatóan nem megy 2bolt-nak, hogy a "példás családapa" tragikus halála, jó lehet a szomszédjának, aki nejére vágyik...vagy a "példás családapa" halála, még a legatyásodott családjának is "jó", mivel magas összegű életbiztosítással rendelkezett....vagy a kutyájának, akit addig láncon tartott a családja ellenkezése ellenére....vagy a temetkezési vállalkozónak, akit a csődtől mentett meg a halála....stb....stb...!
Elképzelhető, hogy 2bolt a fantáziájának a hiánya okán borul bele a mások alkotta fantazmagóriákba?
Ha a fejére esik egy tégla és történetesen nem egy lopakodó rablógyilkosról beszélünk, hanem egy példás családapáról, akkor az önmagában nem jó. Elképzelhető olyan nézőpont, hogy jó az, ha egy családapának a fejére esik egy tégla és ha igen, kinek a nézőpontjából lenne az?
De van, ami önmagában nem rossz, hanem jó. Pl. amikor a trollokat eltávolítják a fórumról, az önmagában jó, akárhonnan is nézzük.
Lehetséges olyan szempont, hogy ez rossznak tűnik, de ez esetben a szempontunk a rossz, amin javítani és változtatni kell...
"Önmagában"? Önmagában valóban nem jó. Éppen ez az. Attól lesz jó, hogy honnan nézzük, és milyen szempontból. Ha éppen lopakodik a rablógyilkos, és a fejére esik a tégla, amitől elveszti az eszméletét, és nem tud senkinek ártani, amíg kiér a rendőrség, akkor sem önmagában jó, hanem a potenciális áldozatainak a szempontjából jó.
Attól még, hogy jóról és rosszról te - a neked megadatott szerény tálentumokkal - nem tudod elképzelni, hogy azok absolut minőségek lennének, attól azok még léteznek és ha a fejedre esik egy tégla, akkor az önmagában nem lesz olyan jó.
Egy mindenható istentípus, végtelen távolságból is nyilván előre mindent meg tud ítélni...
Ha egy defektes istentípus szopogatással oldja meg a bevizsgálást, akkor nem csoda, hogy minden hetedik napon pihennie kell nagy mindenhatóságában... :)
Próbáld meg felfogni a neked megadatott szerény tálentumokkal: nincsen olyan abszolút minőség, hogy "jó" meg "rossz". Ezek mindig és mindenkor szubjektív értékítéletek: "valakinek/valaminek jó" és "valakinek/valaminek rossz". Önmagában se a "jó" se a "rossz" nem létezik, és ezért óvakodj attól a szálhámostól, aki be akarja mesélni neked, hogy vannak, mert az ilyen más alávalóságra is képes.
Egy irodalmi mű, aminek a műfaja mitológia, (vagyis ellenőrizetlen a tartalma, ami nagyrészt a szerzői fantázia terméke) miként írhatná felül azt a tenger könyvet, amit az emberiség jeles képviselői, ellenőrizetten és nagyfokú tudományos munkával hoztak létre?
Az összes tudományág teljes ismeret anyagát elvetni?
Biológia, Fizika, Geológia, Csillagászat?
Helyette Isten, Sátán, Ark- és arkatlan angyal, kerubok, szefárdok?
Mennyi és mennyi ismeretet kell elvetnie, tagadnia annak, akik ókori ismerethiányos emberek fantazmagóriáit hiszi, miközben az ismeretek tengerében él?
Az értelmet így eluralhatja, egy kitaláltmitológia? Inkább a mesét véli valósnak, a sosem élt lényekkel?
Akik a hülyeségek tömkelegét benyalják, azoknak érdemes megkísérelni a szemüket kinyitni?
Mert az agyuk csak alkalmas a megértésre, az ismeret befogadására?
Vagy képtelenség egy 5.-es gyermek szintjére emelni, aki vallási kitalációba zsongult?
"Ha valakiben az őszinte hit kialakul, az soha nem ráerőltetés hatására, hanem annak elfogadása által történik. Ráerőltetni senkire nem lehet, mert azzal inkább az ellenkező hatást érjük el."
Na jó, de miből gondolod, hogy soha, egyetlen ember esetében sem fordult még elő, hogy az elfogadás a ráerőltetés hatására alakult ki benne?
Visszautalnék a második beírásomra a topikban:
"az Isten létezésének a valódi bizonyítéka, az istenhit valódi pszichológiai oka ugyanaz, mint a király jelentőségének a bizonyítéka: az interperszonális, közösségi és társadalmi nyomás."
