Ungváry szerint az 1990 utáni politikai elit szándékosan pakolta rá a magyar közéletre a tisztázatlan ügynökügyeket. Nem azért, mert mint sokan szeretik gondolni a rendszerváltást megkérdőjelező összeesküvés-elméletek hívei közül így akarták volna elleplezni az ügynökök tömeges jelenlétét. A titkolózás valódi oka Ungváry szerint más volt: az állambiztonsági iratok ügyét a politikai elit, beleértve az Antall-kormány tagjait, lényegében a rendszerváltás kezdetétől személyes zsarolásra kívánta használni.
..Talán nem is az volt a szervek igazi szándéka, hogy információt szerezzenek, hanem hogy terjeszkedjenek, hogy a beszervezések révén évtizedekre megfélemlítsék és magukhoz korrumpálják a célba vett közeget. A rendszert nem tudták megvédeni, de ez utóbbi a jelek szerint sikerült, Mink András írta a fenti sorokat, a Beszélő 2006/2-es számában Omerta címmel megjelent cikkében
Kétségtelen 90-ben volt a legnagyobb az érdeklődés, aztán évről évre csökkent és persze folyamatosan halnak meg, akik érintettek voltak mint megfigyeltek.
A legfontosabb a helyes módszertan megalkotása, mely úgy tűnik sínen van:
"Információink szerint a frakció megegyezett a Nemzeti Emlékezet Bizottság felállításában, melynek az lesz a feladata, hogy javaslatot tegyen a szocialista múlt feltárásának módjára.
...
Pontosan rögzíteni kell például az ügynök státusát, motivációját."
Én csak arra lennék kíváncsi, hogy ha végre ( ahogy ígérték ) lecsökkentik a képviselői létszámot a Parlamentben kétszáz főre, akkor ki tud e bármelyik párt állítani a múlt rendszerbeli múlt nélküli elég számú képviselőt!!!:))) Ugyan hagyjuk....
"hát nem, közelebb állunk Ázsiához...ahogyan a Faludy is megírta."
Ez a legszomorúbb! Álmodozuk itt Európáról, mindenről, mikor a saját múltunkkal kéne szembenézni először is, nem egy másik hátsót fényesíteni egyből (Moszkva után Brüsszelét).
Hallottam a forradalmakról, de te is biztos hallottál a polgári vagy a népi forradalomról. Egyiket a tőke kezdeményezi, a másikat a plebs. Ez utóbbi előbb utóbb mindig elbukik.
A "békés népi kezdeményezés" pedig tudomásom szerint soha nem ért el méltatandó eredményt. A hazai békés kezdeményezések is utcai rendbontásokba torkolltak, s aztán jött a karhatalom, majd utána a siránkozás. Gondolod, hogy az ügynöklista kérdésével utcára lehetne vinni a tömeget?
Nagyon naiv vagy, ha azt hiszed, a mai fiatalokat érdekli, hogy x vagy y ezelőtt 20-50 évvel besúgó volt vagy sem? A hatalmon lévők pedig nagyon nem szeretnék, hogy szándékuk ellenére nyilvánosságra kerüljön valamelyik emberükről az ügynök múlt.
Jó azt spájzolni, s alkalomadtán majd elővenni. Majd, 80 év múlva, mikor már minden mindegy, akkor lehet kiváncsiskodni.
Az pedig, hogy ügynökmult feltárása címén néhány eszement, magát kutatónak nevező ember még a magyar hírszerzés dokumentumait is fel akarja tárni, az több, mint esztelenség, az a hazaárulással lenne egyenértékű.
A felsoroltakkal egyet lehet érteni, egyetlen szó kivételével. Nem "aki", hanem "akikben" nincs meg....
Ugyanis soha nem a nép dönti el a jövő útját, hanem az öröklődő vagy a demokráciákban a választott politikai vezetők. Nálunk sem a kisemberek korrupciója miatt fáj a fejünk, hanem választott képviselőink miatt. Hiába ugrál Kende meg társai, a kisemberek anyagai már kezükben vannak, az számukra nem valószínű, hogy érdekes. A nagyvadak kellenének, de azokat egyik oldal sem fogja kiadni. Megtartják saját irattárukban, mert valamennyit ismerik, s csak akkor veszik elő, ha politikai érdekeik azt kívánják.
Kár itt erkölcsről, múlt megismeréséről beszélni, a történelem folyamatát rendszerint a forradalmak befolyásolják, de győztes forradalom sem eddig, valószínüleg ezután sem lesz. A vagyon diktál.
Számomra érthetelen az a mondatrész, hogy "ellenünk törjön ki a forradalom". Kik azok az "ellenünk"?
Néhány példa is jó lenne a kommunisták történelemhamisításával kapcsolatban a magyar történelemből. Ugyanis minden rendszer a saját szájaíze szerint írja, magyarázza a történelmet. Nem kell messzire menni, elég 56, melynek annyi magyarázata van, ahány ember megélte. "Hivatalosan" azonban azok magyarázzák, akik akkor még a világon sem voltak. Legjobb példa erre Nagy Imre megitélése.
Szerintem a kommunista rezsim Magyarországon 45 után pontosan történelemhamisítással élt. Olyan dolgokat írt elő tudni, melyek nem történtek meg és letagadott, vagy elhallgatott olyasmiket, amik viszont megtörténtek.
Szeretném azt mondani, hogy ettől bukott meg, de szerintem nem. A múlt valós értelmezésénél talán fontosabb a jelen reális értékelése. Ha ez utóbbi megvan, akkor az utóbbira talán nincs is szükség a fennmaradáshoz. A kommunistáknál szerintem pont fordított volt az ok-okozati összefüggés iránya: nem reálisan akartak értékelni, csak a hamis történelemszemlélet miatt nem tudtak, hanem a voluntarista szemléletüket akarták hamisított történelemmel logikus kifejletként prezentálni.
Azért persze a jelen helyes értékeléséhez egyáltalán nem szokott hátrány lenni, ha tudja az aktor, hogy miért, mi által alakult ki a jelen helyzet.
"Hibáthazható-e a nemzet amely önmagától "nem tetszett forradalmat" csinálni és nem volt meg a társadalmi igénye, hogy új, tiszta alapokkal indulva folytassa a létezését, hogy arra majd történelmileg visszatekintve büszkék lehessen a későbbi generáció?"
-- Egy nemzet kollektív döntése nem igazán befolyásolható olyan drasztikussággal, hogy most legyen forradalom, vagy ne (már úgy értem, hogy békés eszközökkel, társadalmi békét fenntartó erőszakszinten; eszetlen erőszakkal persze sokminden elérhető, többek közt az is, hogy ellenünk törjön ki az a bizonyos forradalom, meg akár valamiféle sztálinista totalitarizmus is). Kicsit lehet a hangsúlyokat máshova helyezni, de inkább olyan tényezőnek kell felfogni, amely adott.
A későbbi generáció majd hibáztathatja a léha generációt. De ha meg sem próbálja megérteni, miért történt az, ami, hanem csak azt a vágyát tartja szem előtt, hogy minek kellett volna történnie, akkor történelmietlenül fog visszatekinteni.
Csehek nyilvánosságra hozták a listákat, volttörvény, hogy akik a kommunista rendszerben bizonyos tisztséget töltöttek, azok bizonyos tisztségeket meghatározott ideig nem tölthetnek be. Most a 3. legerősebb párt Cseh-és Morvaország Kommunista Pártja. Bulgáriában néhány hete semmisítette meg az alkotmánybíróság, azt a törvényt,a melyik tiltotta, hogy a volt kommunista ügynökök nem lehet parlamenti képviselők. Megkülönböztetés.
Németek is nyilvánosságra hozták a listákat, egyesítéssel lett egy másik elit is /nyugat-németek/. Egyre erősebb a Linke/Balpárt, már nyugaton is.
Ahol megbolygatták, az eleve más irányban fejlődött ettől.
De különben lehet, hogy egyszer Magyarországon is lesz ilyen. Mondjuk további húsz év múlva, amikor már olyan kevesen élnek majd és olyan gyenge lesz a pozíciójuk, hogy nem tudnak ellenállni az ilyen irányú nyomásnak tovább.
Ahol megbolygatták a '89 előtt történteket, ott sehol sem dőlt be tőle az államrend. Ha meg a múlttal való szembenézéstől összerogyna, akkor azért az államért nem lenne kár...
"azt hiszem itt azokról van szó akik a kádárizmus alatt a saját állampolgártársaikról jelentettek a diktatúra vezéreinek - ha ezeket nyilvánosságra hozzák, akkor ettől nem fog gyengülni a jelenlegi állam semmiképpen sem"
-- Bizonyos szempontból gyengülni fog. A III. Magyar Köztársaság belső rendje 89 óta azon alapul, hogy semmit nem szabad bolygatni, ami 89 előtt történt, mert az leszámoláshoz vezet, a leszámolás pedig ellenleszámoláshoz. Ez a ki nem mondott paktum az alapja mindennek, lett légyen akármilyen erkölcstelen. Az ügynöklisták nyilvánosságra hozása noha önmagában nem feltétlen borítaná fel az egészet - vagy csak én saccolom így -, de nagyon kínos és indulatokat kiváltó kérdéseket vetne föl. Nevezetesen azt, hogy ha ezek a pellengérre állított spiclik most már gyűlölhetők, megvethetők, megnevezhetők, el lehet határolódni tőlük, meg lehet tagadni, hogy tejet adjunk el nekik a közértben, akkor mi van azokkal, akik a gépezetet sokkal magasabb szintről működtették, urambocsá irányították?!
A spicli a titkosszolgálatnak dolgozik, annak van részlege, a részlegnek van vezetősége, megvannak, hogy ők kinek jelentettek, és hogy kiknek a megrendelésére, parancsára kezdtek el egyáltalán spicliket toborozni, embereket spicliskedésre kényszeríteni, megvesztegetni, zsarolni, stb. Ezek az irányító kommunista vezetők érinthetetlenek ma, mert - mint fent írtam - ezen alapul a berendezkedés.
Ilyen értelemben, ha a dominót megdöntenék, az állam nem csak hogy meggyengülne, de jó eséllyel összerogyna, ami nagy káoszhoz, nyomorhoz és aztán egy valamilyen más kibontakozáshoz vezetne. Ez soakaknak nem érdeke. Sem a nyomor, sem a másba való átalakulás, most ez utóbbi minősítése nélkül.
Történelmi feltárásról nincs szó, legalábbis harmadlagos fontosságú probléma ez mind politikai, mint történészi szempontból. Szerintem.
Őszintén, kit érdekelnek már ezek az ügynök ügyek? Legfeljebb akik a kutatás címén pénzt kapnak. Bárkinek a neve is felmerült, mint ügynök, nem történt semmi, lett légyen miniszterelnöktől püspökig, bárki.
Siman. Barmilyen demokracianak is nevezzuk az aktualis allamrendet. Mivel akadhat olyan szomszed allam is (vagy nem szomszed), amely meg kevesbe demokratikus, vagy ellenkezoleg, tulsagosan is demokratikus, igy a rolunk kapott informaciot fel is hasznalja ellenunk. Igy nem ertem, honnan ez a naiv kerdes?
Gyakorlatilag a külföld irányában történő hírszerzés az egyetlen terület ahol talán van még értelme a titkosság fennmaradásának (ami ezzel kapcsolatos annak továbbra is titoknak kell maradnia.. A nyugati szövetségeseink részére fejlödő országokban, és máshol információ szerzése továbbra is fontos SZVSZ. És ezt esetleg zavarná egy teljes fátyolfellebbentés. De a többi területre már ez nagyon kevéssé igaz.
