Irj ide, ha az egyre nagyobb tudatossag bensö elkötelezettsegböl szandekodda valt. Irj, ha a vegellathatatlannak tünö magyarazatok, idezetek és következtetesek levonasa mar nem eleg szamodra. Elsösorban akkor irj ide, ha neked is a legnagyobb vagyad az, hogy lelkeddel (Istennel, Önvaloddal, Eneddel,) egyre erthetöbben erinkezesben legy, mindaddig, amig erre mar nem lesz szükseged. Testverek, ösztönözzük es tiszteljük itt meg egymast a sajat eletmegnyilvanulasunkal!
Szerintem is, de példád két szereplője között nincs különbség. Vegyünk inkább három életfogytost, nyarat, félreeső vidéket, erős földrengést és ezt kihasználó nagyszabású börtönlázadást. A megtört rab a cellájában marad, passzívan együttműködik mindenkivel. A szökésre koncentráló társaival tombol, erőszakoskodik, kitör, fegyvert és járművet szerezve kezd menekülni. A tudatos magához vesz (tetszés szerint bővíthető-szűkíthető:) az elhagyatott könyvtárban térképet; konyhában egy üveg vizet, csokit, gyümölcsöt, konzerveket konzervnyitót, nagykést; bútorkészítőműhelyben kötelet, fejszét, rongyokat, egy flakon higítót; őrpihenőhelységben félig törött távcsövet, újságot, órát, gyufát öngyújtót, takarót, poncsót, aprót, sporttáskát; vécépapírt; kápolnában a lelkész kicsit foszlott szövetnadrágját és széttaposott szandálját amiket az ócska orgona javítgatásakor használ, majd elmegy a börtönudvar leszakadt kerítésein túli erdőbe... kirándulni.
Nem erre várt, gyűjtött, gyakorolt, csak figyelt: kívül tágasabb a tér és szebb a környezet, ez a lehetőség nem igényel meggondolást.
ha én olvasnék egy ilyen szöveget csak felidegesitene. tojnék rá. otthagynék mindent. nem hiszek a rossz döntésben. tudatosan önzö lennék és szeretném magam:D
Ja, az ismerős :) De azért ha nem homlokegyenest ellenkezők, mindig van egy szeretetteljesebb(nek) és helyesebbnek érzett variáció, amit meg lehet lépni. "Kis" filózás után. És aztán meglepődni, hogy mennyi bajod lesz belőle, és elbizonytalanodni.
lvasok egy könyvet, a címe a Szándék hatalma, igen jó. közben magánéleti válsággal küszködöm. azt olvasom, hogy mindig tegyem azt, amit a szeretet tenne. amit a tudat tenne. de fogalmam sincs, mit tenne...
bár tudom, hogy meg fogod tenni ami készülődik benned megtenni, és ebben semmit nem változtat hogy ez egyeseknek örömet vagy fájdalmat okoz.
nem önt el felhőtlen örömmel, hogy nem foglak látni. Azt hiszem, hogy igazán fogalmad nem volt soha arról, mennyit jelentettek számomra a beszélgetéseink.
de persze nem fogok erőszakoskodni, ha mész, hát menj. A Teremtő vezesse a lépteidet a Fény útján.
nyilvànvalò, hogy ezen a fòrumon mindenki a kettöség fàtyolàn szeretne àtlàtni, még akkor is, ha valaki azt sem tudja, hogy mit ért a màsik ember ez alatt. Van olyan közöttünk, aki azt mondja, hogy tud az ilyesmiröl, ezt kàpràzatnak hivjàk és ezért ez valòjàban nincs is. Olyan is van, aki ugy gondolja, hogy beszéddel szétràghatja, feloszhatja ezt a fàtylat vagy valamikor teljesen megérti azt és akkor a köd utàn jöhet a napsütés. Talàn olyan is van, aki abban reménykedik, hogy egyszer majdcsak megcsömörlik ettöl az egész beszédektöl, és talàn sajàt magàtòl is, itten és azutàn nyugodt szivvel a vilàgossàg felé fordulhat végre, a fàtylat meg hagyja fàtyol maradni. Esetleg többen biznak abban, hogy elöbb utòbb ugyis kell valaminek vàltoznia az életükben, csak ki kell vàrni. (akkor a vàrakozàs jò részét itt is eltölthetik éppen) És alig van olyan közöttünk, aki ne akarnà a màsikat a sajàt maga igazàròl meggyözni, ilyen vagy olyan mòdon. Bàrhogyan is gondoljuk és teszük, mindnyàjònknak igazunk van. Mint mindig. Mélyen hiszem, hogy elöbb utòbb Te is testvérem a teljes beteljesedés részese leszel, bàrmit is jelentsen ez neked.
Nekem is igazam van abban a meggyözödésemben, hogy szàmomra eljött a spirituàlis erömön keresztül megélt kétkezi tapasztalatok sorozatànak ideje az életemben. Ehhez pedig még nagyobb belsö intenzitàsra van szükségem. Tudom, hogy ezt az erösen felfokozott figyelmet csak sokkal mélyebb önmagambamerüléssel sikerül elérnem. Most jutottam el oda, hogy ezt meg is tudjam tenni. Elengedhetetlen, hogy az eddig magàt elég “feledékenynek” tetetö agyam tisztàn tartsam többek között a fòrumtòl is. Tehàt ugy döntöttem, hogy elég volt a fòrumi fàtyolhuzogatàsaimbòl, végérvényesen nem irogatok többet ide. Azt amit eddig itt tettem vagy nem tettem ugy volt rendben ahogy volt, mert nyilvànvalòlag nem tudtam màsképpen tenni. De azt is tudom amindenit, hogy amit tettem azt szivvel tettem!:) Ha valakit megsértettem, szeretnék töle ezuton bocsànatot kérni.
Ezt a levelet elsösorban azoknak irtam, akik néha némi érdeklödéssel követték a fàtyolhuzogatàsaimat a kincseslàdàròl:)
Jòsàg szeret titeket.
Szeretlek Istenem, és tudom, hogy te is nagyon szeretsz engem. Nem is volt ez soha màsképpen.
