ha már bedőlt akkor felesleges fúrni, jobb nem lesz tőle.
első használat előtt érdemes fúrni, de csak annak akinek bedől a bokája, lúdtalpas vagy előző stinson-ját "betaposta". de ez sem csodaszer lehet a fúrás ellenére megdől a talp.
cipőn eleve vannak furatok, de nem azokat érdemes fúrni, hanem a cipő talpát középig megfúrni 4-5mm lyukakkal, cipő elejétől a végéig 5-6db helyen.a lényeg az lenne, h a cipő külső részét gyengíted így kompenzálva a befelé tartó erőket.
ha ez sem segít akkor mafate speed, mafate4 vagy speedgoat lehet a megoldás, de ezek csillapítása, kaptafája teljesen más, mint a stinsoné
gyorsító edzésnek szerintem tök jók azok a résztávok, amiket a Monspart Sarolta-féle edzésonline-os maratoni és félmaratoni edzéstervek tartalmaznak (6x800 3p pihivel meg ilyesmik). azt valóban nem lehet meghatározni, h mennyit fogsz gyorsulni, a lényege annyi, hogy legyenek tempós futások a komfortzónát messsze magad mögött hagyva. ezeket kb úgy kéne megfutni, hogy ne legyen nagy a szórás az ismétlések között, vagyis kell egy kis tapasztalat hozzá, de hát pont ez a lényeg, az út, maga a cél. :)
Sziasztok ! Időközben úgy döntöttem, hogy készítek egy videószösszenetet a Transvulcania ultramaraton délelőtti szép szakaszáról, a Vulkánok útjáról (Ruta de los Volcanes ). Los Canarios és El Pilar (1440 m) közt vezet, legmagasabb pontja 1900 m felett található és természetesen vulkánokon, ill. azok oldalában halad, többször lelátni az óceánra, Tenerifére és a felhőkre. Élménybeszámolóírás is folyamatban van :) Egyébként épp a Transvulcania után jött meg a kedvem a Mátra 115 keretében a 107 km-es távhoz, ahol szintén tervezek filmezni, még ha nem is bő órányit, mint tettem a TRV-n. :) Jó szórakozást a videóhoz, jó gyönyörködést ! :)
Ez eddig kimaradt, ez a gyorsító edzéses rész még nincs megtervezve.... pedig más is mondja... összekapom magam, aztán csak-csak. Mennyit kellene százalékosan -vagy hogyan is számoljuk ezt- gyorsulnom??? Havonta tesztelni?? Nagyon kezdő, amatőr vagyok még ezekhez.
Gyorsuljál, ki ne hagyd a rövidebb-hosszabb intervall edzéseket. Öt-húsz perc körülieket, szériában. Ha gyorsulsz, hosszú távon is sokat profitálsz belőle. Rövidebb verseny, kevesebb fáradtság. :)
Ehhez már csak hozzá kell venni a hétvégi hosszú futásokat és kész is a P85.
Ugye azért te sem úgy emlékszel, hogy májusban megkezdett terepszezonom májusban ér véget? :)
Semmire nem neveztem még, aszfaltosból csak a két őszi BSI versenyre szoktam menni, de még azokra se neveztem.
Te viszont szerencsés vagy, a mostani Prédi Vertical 500-ra szívesen mentem volna, de nem követtem az eseményeket és hirtelen lemaradtam. Nem baj, van egy strava-s időm :), majd virtuálisan hozzágondolom magam a mezőnyhöz.
Azt mondják, hogy az ilyen hosszú távú versenyekre, mint a Piros 85 nem úgy kell készülni, mint egy maratonra, hogy a felkészülés alatt akár egyszer le is futhatjuk a teljes távot, és kéthetente meg a 3/4-e körüli hosszút illik futni. Tulajdonképpen sem terepfutáshoz, sem[...] Bővebben!Tovább »
A lanolinnal bekenés tippet Sánta Kutya (SK)-tól kaptam egy esős Meteor 50 előtt, nagyon bevállt, hatékony és olcsó, ha bármilyen vizes eseméyn várható, vagy csak épp a lábujjaim kicsit rongyosabbak akkor mindig használom. Örök hálám SKnak! :)
Tanúsítom, zserzseli mester szerény. Csak megcsömörlött az online teljesítmény hajhászástól :). Ez gyakran ki is fejti, bár én nem értek vele egyet, ezt tudja is.
Fut ő rövideket, sőt az aszfaltot sem veti meg néha!
Ennél biztosan lesz szebb futás, a pulzusgörbe tényleg nem egy vidám dolog. Viszont ez már nagyon hosszú táv. Szerintem te már vagy azon a szinten, hogy egy ilyen versenyen ha nem találsz nagy hibát, akkor nem is volt. A szervezet aktuális állapotától függően vagy sikerül, vagy nem. Legközelebb ugyanígy nekiállsz és menni fog.
Idei második versenyem. Még mindig hiányoztak a kilométerek, így a tavalyi szerencsés második hely után idén semmit nem tűztem ki célul.
A Mátrabércen alkalmazott sikeres taktika jó tapasztalat volt arra, hogy most is odafigyeljek az elején.
Főleg hogy az azóta eltelt négy hét alatt még tíz óra futás sem jött össze. Úgy látszik az idei egy ilyen szezon lesz.
Szóval a taktika annyi, hogy ha lazára veszem az első három-négy órát, akkor utána megjön az erő.
Meglepett, hogy szemerkélt az első, pedig ha én versenyzem, akkor jó idő van. Nem is gondolta komolyan, hamarosan el is állt.
A Kő-hegyig tartott az első kisebb emelkedő, jaj, mennyien előztek meg. Nem is számoltam. Az ezt követő saras lejtőn egy idő után azért már elfogyott a türelem, és pár óvatoskodót kielőztem. Rátértünk a
Lajos-forrás előtti dagonyás részre, hát ez azért kemény volt. Gyakran beleestem a versenyzős pulzustartományba, főleg hogy enyhén emelkedett is. Később kiderült, hogy a sarat nem úsztuk meg ennyivel.
Aztán jött egy kis közjáték: Lajos-forrás után a srác leirányított a zöld háromszögön az aszfaltig. Nem lehetett tudni, miért. Ez ugye egy jobbossal hamarabb van, mint a hivatalos pálya. Amikor a keresztdózeren átfutottunk, rövid lejtőzés után csomóan jöttek szembe, hogy arra nincs semmi. Hittünk nekik.
Visszafordultunk a dózerre. Két forgatókönyvre gondoltam. Egyik, hogy a srác rossz helyre állt és eggyel korábbi jobbosra irányított. A másik, hogy az aszfalt fogalmát tágan értelmezve az első, jó minőségű dózerre gondolt. Hogy a zöldön lefele nincs semmi látnivaló, azt meg a visszatérő sokaság bizonyította.
Tanakodós tömegek jöttek össze. Én amondó voltam, hogy a dózeren vissza kell térni a jelzett pályához, meg mások is, így sokadmagammal elfutottunk arra.
Tehát nyomattuk a régi pályán, a patakátkeléssel szerencsére nem volt gond, mert egy fatörzsön át lehetett kelni. A korábbi hozzászólások alapján, ezek szerint ha nincs a fatörzs, úszni tanultunk volna.
Pilisszentlászló előtt még látótávolságban volt mtb kolléga is, de aztán elvesztettem szem elől, túl gyors volt nekem a tempója. Innentől egy másik ismerőssel, Tristram-mal haladgattam, folyamatos köhögésemből mindig tudta, hogy a környéken vagyok.
Kisrigónál már szép hátrányban voltam tavalyi önmagamhoz képest, ezért ettem ittam nyugisan. Nemsokára visszajött a gps jelem is, mert a korábbi tanakodós térképnézegetésbe belefagyott a Garmin, csókoltatom a fejlesztőit. Mondjuk a pulzust mutatta, az nekem elég volt.
Visegrádon megint eszegettem iszogattam, a Kálváriát tempósan meggyalogoltam. Pap rét előtt kb. negyed órával ért utól Nagy Gyuri, szép sebességkülönbséggel ott is hagyott. Közben én meg Tristamot veszítettem el mögülem.
A Pap-réti frissítő felé van egy oda vissza közös szakasz, ahol kiválóan felmérhettem, hol vannak az ismerősök. mtb mester pl. kilenc percre volt. Hát elég sokat rámvert a Kisrigó óta.
A Pap-rétig már három pozíciót javítottam Visegrádhoz képest. Ettem az isteni szalámiból és uborkából, kiváló mentális frissítők a sok édes után. És elérkezett az idő, hogy kicsit növeljem a tempót. Igazából már a későbbi két durvább emelkedőre vágytam.
A Vörös-kő meredekén már nagyon jól éreztem magam, támaszkodós gyaloglós stílusban lendületesen előzgettem. Majd az idei extra, a Nyerges-hegy mászása szintén haladós volt, nem akartam tartani már semmilyen pulzust. Itt értem utól mtb-t és meglepetésemre Nagy Gyurit.
A Skanzenhez már 12. helyen érkeztem, Visegrádhoz képest 13 pozíció mínusz, ennek a szakasznak a részideje asszem top 5 lehetett. Innen pedig már csak be kellett futni a Duna partig.
Hat órán túl értem be, de egész jó állapotban. Aztán nem is nagyon volt izomlázam, csak a hátamban.
Nekem tetszett a verseny, kedves segítők, jó volt a gulyás, volt meleg víz, összességében elégedett vagyok.
