Olyan szégyenletes futóteljesítményt nyújtottam az elmúlt kettő évben, hogy kizárattam magam a fórumról, magam által. Mire visszatérnék, addigra meg elfelejtem minden adatom. Így ilyen retek nicknevem lett, azt meg el is gépeltem.
Tiszta dráma vagyok.
Na testvéreim, lefutottam a T100-at. 15 óra 12 perc. De végig egy női S-es cukortanga volt rajtam és egy levegővel nyomtam Prédiig. Nem írnék részletes beszámolót, alig szólt hozzám valaki, semmim nem tört el, a lányok meg mind gyorsabbak voltak nálam, rajtban láttam csinos sportos nyuszócicókat meg utána a fotókon. De most akkor és ezennel gratulálok minden 50,80,100 rajtolónak! Aki meg teljesítette annak a Pittjoli párosból kívánom, akit választ. Beszarás hatások alatt állok még mindig. Mondom:
Joshi Barat böfögjön a fülébe egy hagymásat annak minden éjfélkor, aki miatt 9h-kor van a rajt. A csigafutók, mint én is, így négy órát tolnak denevér üzemmódban a végén, futást imitáló rettegésben. Mondjuk úgy megszoktam a sötétet, hogy hazafelé nem kapcsoltam fel a lámpát a kocsiban és végig csukva volt a szemem Biáig. Mikor beálltam a garázsba, felvettem a fiam batman jelmezét és fekete ducktape-el leragasztottam a szemem. Célom legalább négy órát fejlődni jövőre úgy, hogy este nyolckor fogok rajtolni... Nem volt állítható a fejlámpám, ami egy szabályos lyukat vágott a homlokomba, most pánt nélkül is ottmarad. F@sza.
Elkezdtem dolgozni, hogy legyen sok pénzem. Ha lesz, elhordatom a Vadállóköveket, nem hogy sík terület lesz helyette hanem egy felfelé nélküli, kellemes lejtő, magmáig. A Prédi keresztet kiteszem a sík kertbe ide a terasz mellé és minden nap megérintem négyszer.
Emberszerető keresztény gyerek vagyok, de ha erősebb lennék, két mandarinkacsa rugásos ugrópördülőt kiosztottam volna a futás során. Kelünk át az úton 18km környékén, kedves fiatal, mosolygós segítő állítja meg a forgalmat, hogy átfuthasson kis csoportunk. Volánbuszt vezető Jabbaszar, három centire áll meg, majdnem elüti a lányt és elkezd magyarázni a megszeppent hölgynek, hogy mit képzel, meg neki mennie kell, meg tűnjön az útból .Hál istennek sikerült egy kussolj mangalica paraszt . csonka mondatot elmondanom Neki, amit a terepfutók védőszentje (Szent HOKusz) kegyelméből, hallott is.
A másik: Csúcshegy alatt sötétben futást imitálva hallom a gyári kutyát, ugat mint a fene. Odaérek, portás kint áll, pöfékel. Mondom bátyám, meg van kötve a kutya?! Nincs, de be van hajtva a kapu. Mondom szuper. Ügetek tovább, eltelik fél perc, a kanyargós betonúton ott jön mögöttem a kuvasz, kétszer olyan gyorsan mint én. A rengetek Chuck Norris filmnek köszönhetem és segali nézésemnek befelé, hogy nem fostam be, hanem női sikolyokat hallatva, gyorsítottam kilenc perces ezrekre, ezt nem bírva, lemaradt vahúr. Ennek az agysebésznek is üzenem, hogy ne behajtsa a kaput, hanem csukja be next time.
Én ha egyszer felnövök, ezen a versenyen leszek pontőr. Az a segítőkészség és emberszeretet csúcsa. Iszonyat királyok, a nyertes a Csúcs hegyi gyertyagyújtogató srác, írjon, vendégem néhány sörre, ott egy pillanatra azt gondoltam, megéri ezt csinálni. Mondom egy pillanatra:-) A végén elnézést kérek, mert a fotónál átölelt három grácia, de olyan büdös voltam, hogy hazérve nem lezuhanyoztam, hanem utolsó kenetet vettem fel, azt hittem üszkösödik az egész testem.
11 liter iso italt ittam meg, másfél cerbona szeletet ettem és öt kilót fogytam (komolyan). Asszem erre mondják, hogy elb@sztam kicsit a frissítést. Csanya meg szervezők, istenállatok vagytok, köszönet, cool kis szenvedés volt. Mivel négy év alatt másfél órával lettem rosszabb, így lassan kicsúszok a szintidőből, de jövőre még talán nevezek .
Jövőre szeretném az 50-est, szintidőkihasználva, ebben nagy segítség.
Úgy látom, először érdemes rutint szerezni a kiskör 1+2=3 óra körüli teljesítésében, és ha az megy, akkor jut 2.5-2.5 óra a Csobánkáig meg az utána következő szakaszra.
Valójában az első két szakaszból ebből kicsit kilógtak a szintidőkihasználók, de az utolsó kettő meg senkinek nem tartott ennyi ideig. A legutolsón valaki ment 2:31-et, de ő előtte annyi időt nyert, hogy megengedhette magának, hogy a végén már csak túrázzon.
Kérdés, hogy mi az amire használod a megállapításokat. Csak érdekességeket állapítasz meg, vagy a leszűrteket valóban vissza tudod forgatni a taktikádba.
Például célod lehet kideríteni, hogy érdemes-e forszírozni az erős sétát a kényelmes ellenében a Prédire felfelé. És hogy ez visszaüt-e később sebességcsökkenésben vagy megborulásban?
A T50-et én is elemeztem, a Strava-t használom erre.
A Strava-nak megvan az az előnye, hogy bármilyen kijelölt szakaszt lemér nekem, és amúgy mindenkinek, aki valaha is ott járt. Visszanézhetem a saját, korábbi szakasz-adataimat is, pl. a tavalyi versenyhez képest hol fejlődtem vagy rontottam.
A Stravan fent van a T50 első helyezett srác útvonala is, értelemszerűen vele kerestem korrelációt. Az érdekes megállapításokat leszámítva nem sok volt.
Az első visegrádi körben láttam a fél perc / km tempóelőnyeit, akár le, akár fel. Aztán jött a Lajosforrás utáni Bölcső-hegyes emelkedő, ahol már azonos időt mentünk. A Csikóvár tető-Csikóváralja meredek downhill szakaszon is szinte másodpercre azonos időt mentünk. Aztán Csobánka felé az aszfalton ő megint 4:07-es, én pedig 4:35/km tempót mentem. Visszajött a fél perc/km különbség. A Kevélyről lefelé is jobb volt, a Kövesbércen minden nyűgöm ellenére kábé azonosan futottunk át. A Csúcs-hegyi felfelére viszont ő elfogyott; amit én szinte végigfutottam, ő ott már sétált. (pedig itt már én is panaszkodtam és elégedetlenkedtem)
Tehát általános kijelentéseket tehettem csak: ha nyomja a srác, fél perceket ver rám kilométerenként. Ennyi különbség azért nincs közöttünk. Bízhatok abban, hogy ez neki is sok és a verseny utolsó órájában visszaüt neki, vissza is ütött. Vajon többet nyert-e a kezdeti sietséggel, mint amennyit veszített a végén? Passz. Ehhez túl hosszú a verseny. Folyadékellátás, görcsveszély, gyomor, túl sok minden bejátszik, ezek minden versenyen máshol üthetnek be.
Az ötvenes nekem még egy olyan táv, ami meglehetősen messze van a kocogós tempótól. A fő feladat, hogy az tempós edzéseken és versenyeken kikísérletezzem az ideális tempót, tempó eloszlást. Ez szigorú pulzusfigyelést jelent. A pulzusmérő leveszi a vállamról a terhet, a szám-visszajelzés mutatja, hogy hiába lihegek, tudnám még jobban nyomni, bírni fogom. Ilyen keretek között amit lehet erőltetni, erőltessük. Fel is, (és ahol percek súlyos percek bújnak meg:) lefelé is! Monstanra eljutottam odáig, hogy a többiekhez képest az első felét nem szoktam elfutni, ez jó. Egy ilyen táv második felében viszont még ennek ellenére van tartalék (görcs elkerülése miatti lassulok, pedig pulzusilag menne jobban), ez pedig lehet, hogy folyadékfrissítési kérdés. Még sokat kell tapasztalnom.
Mindenesetre a mostani T50 után gondoltam rá először, hogy ennél hosszabbat is bírnék, 50k vagy 5 óra felett. Egyszer ez is bekövetkezik.
Csodálatos beszámolókat olvasok itt a T100-ról. Köszönet érte! Én is írtam egyet egy fura nézőpontból. Ha érdekel benneteket a 64. helyezett írása, akkor ajánlom ezt a figyelmetekbe. http://hu.wikiloc.com/wikiloc/view.do?id=6834153
Szerintem az is probléma, hogy milyen "etalonfutót" veszel viszonyítási alapnak. Ha olyat, aki nem a Te stílusodban fut (lényegtelen, hogy jóval lassabban, vagy gyorsabban), nem sokat ér az összehasonlítás. Van akit nem terhelnek meg síkon a 4.30-as ezrek, ellenben kicsinálja egy 300 m-es mászás is, és viszont. Van, aki csak az ügyes lejtőzésen annyit nyer, amit a többi részen nem lehet behozni, stb. És akkor még lehetne beszélni a befektetett energiáról is. Nézd meg Pap Gabi beszámolóját. Ha én tartom a 145-ös pulzust, amivel ő felgyalogolt a Prédikálószékre, még most is ott másznék felfelé. Sok összetevős játék ez, de persze azért érdemes áttekinteni.
Ha találok 5-6 etalon futót akinek nagyon hasonló a görbéje, akkor használható. Ha olyat találok aki beszámolót is írt, még jobb. Sok számból/adatból sok jó dolgot lehet kinyerni.
Az elképzelt grafikonnal pl. : Szentkút kápolna-Prédikálószék gyorsabb teljesítése esetén van e, és mekkora a visszaesés a Prédikálószék-Pilisszentlászló szakasz között, vagy később.
Csak adatokból nehéz leszűrni a lassulás okát. Ennek akkor van értelme, ha neked és a minta futónak is amúgy minden összejött: tehát pl. nem voltak gyomorproblémái.
Régebben a favágó módszeremmel (csak táblázat számokkal) sok idő ment el, hogy kinyerjem az adatokat, amire kíváncsi voltam.
Szerettem volna megtudni, hogy mennyire okosan versenyeztem. A magam körüli eredményt produkálók közül, azaz a "hátsó traktusból" nem akartam etalont választani. Ésszerűbb a legjobbaktól tanulni. Ezért mindenki részeredményét a saját végeredményével hasonlítottam össze.
Grafikonon ez látványosabb lenne, hisz két egyformán lassuló ember egy vonalnak látszana, függetlenül attól, hogy egyikük egy, kettő, vagy nyolc órával később ért célba.
Egy ilyen grafikon mindenki számára megkönnyítené a "hol rontottam el" -re a választ. A "nagy" versenyzők tudatos kockázatvállalásának eredménye (a megborulásuk) is egyértelműbben kitűnne.
Van ehhez hasonló funkció, de csak kísérleti stádiumban, előfordulhatnak benne hibák. Itt lehet próbálgatni. A kijelölt résztvevő(k) átlagsebességét veszi viszonyítási alapnak.
Sebesség-oszlopdiagrammal is kísérleteztem régebben, de nem bizonyult túl hasznosnak. A tapasztalatok alapján úgy látszik, hogy a résztvevők egymáshoz való helyzetének megjelenítése fontosabb.
Ami ezeken kívül is "olvasmányos" lenne, ha a meglévő diagramoknak lenne egy olyan verziója, ami azt mutatná, hogy az adott
szakaszt az illető a saját teljesítési idejének hány %-a alatt tette meg. A résztvevők névsorát kiegészíteném egy "összes résztvevő átlaga" névvel, hogy ahhoz is lehessen viszonyítani.
(Esetleg a nem teljes távot teljesítőket is választhatóvá tenném az "összes résztvevő átlaga" viszonyításban, de szaggatott vonallal.)
Egy ilyen diagrammal a hátsó szekció tagjai is össze tudnák hasonlítani a teljesítésüket a "nagyokéval."
Az lenne még "olvasmányos", ha oszlopdiagramba lenne rendezve az átlagsebesség ugyanígy táv alapján. Ott jönne ki igazán, hogy valaki lassult-e vagy sem. Itt a görbe meredekségeiben nem annyira szembetűnő ez a különbség. Viszont az egymáshoz viszonyított pozíciókat jól mutatja.
A tegnapi emelt szintű informatikaérettségi táblázatkezelési feladata:
2. Futás Egyre elterjedtebb dolog, hogy egy sporttevékenység adatait GPS segítségével rögzítjük. Ebben a feladatban egy futás adatai találhatóak meg a futas_forras.txt állományban. A forrásállomány Idő oszlopa az adott mérés időpontját tárolja, a Magasság (m) oszlop a tengerszint feletti magasságot, a Sebesség (km/h) oszlop az adott pillanatban mért sebességet, a Távolság (km) oszlop pedig a kezdéstől az adott mérésig megtett távolságot tárolja. Az adatok rögzítését végző eszköz minden egész kilométernél, valamint egyéb időpontokban is felvesz mérési adatot. Feladata hogy a meglévő adatok alapján kiértékelje a futást.
Viszont megdöbbentő módon csak számításokat kértek, grafikont nem, pedig az alapvető szokott lenni az ilyen feladatokban.
Na ki mennyire futotta el a hétvégi verseny elejét és kiben mennyi szufla maradt a végére? Itt van néhány interaktív diagram, amiből elég látványosan kiderül: Terep Százas, Terep Nyolcvanas, Terep Ötvenes.
A végigmenés vs. feladás szerintem teljesen egyénfüggő. Úgy érzem, ha feladnám, akkor az legközelebb lelki teherként nehezedne rám, egyfajta "könnyű" menekülő utat jelentene szorult helyzetemből, ezért küzdök inkább. A fájdalomcsillapítót én is egyértelműen elutasítom.
Igyekszem tanulni a dologból, csak még nem látom tisztán a hibát :)
Én nem így gondolom. A testedet sanyargatni a "csakazértis" élményért szerintem értelmetlen. Főleg akkor ha már többször az adott versenyen általad jónak tartott eredményt értél el, sőt a közeljövőben bármikor bizonyíthatsz. Én is feladtam a gyomrom miatt, de örülök, hogy nem sérülés miatt kellett kiszállnom akár hosszabb kihagyással a jövőben. Amit végképp nem tudok elfogadni, amikor fájdalomcsillapítókkal kínlódnak végig egy-egy versenyt...
