Az, hogy terep vagy utcai futás, inkább egy "hol érzem jobban magamat" kérdés.
Edzésterv? Az állóképességre állóképesség marad terepen is. A terepfutásból adódik, hogy a hegyre fel-le futva más izmok is kellenek, mint egy normál utcai futkorászás során.
Nem tudom, milyen táv a célod, mennyire vagy újrakezdő. Az edzesonline-on vannak félmaratonra, maratonra felkészítő tervek, ezek szerintem jók lehetnek kezdetnek.
Én nem tartom magam terepfutónak, de nagyon szeretek terepen futni, erdőt mezőt szagolni, meredeket kifutni, lejtőn lezúgatni.
Viszont mivel fél óra mire kiérnék erdőbe, meg félóra vissza, és nagyjából egy órát mennék, így értelemszerűen marad a város; nekem speciel a szintes Gellért-heggyel :).
(A futópadot pedig még nem értettem meg miért lehet jó)
Igen sokan örültünk még volna, ha nem csak kicsit, hanem nagyon fotózol.
De hát, ha a főnök fut, neked kellett legeltetni a gyermeket - emiatt azért kénytelen vagyok elfogadni. Ez a könyebbik, az, hogy a fél óra hátrányból induló Judit még Kékes előtt lealázott, az azért még belül egy kicsit fáj. :o) Ja, es ennyit a "túrázás"-ról is... :o)))
Nincs ennek semmilyen üzenete! Mindenki ott indul akar! Valakinek fontos hogy trailen szaladjon, valakinek meg az hogy a túrán "túrázzon". Szerencsére van választási lehetőség. Maga a döntést nem is lehet leegyszerűsíteni a szolgáltatás, ár alapértelmezések szintjére.
Amúgy tök jó volt az engész rendezvény, én nagyon elégdett voltam mindennel. nem sokat, kicsit fotózgattam is.
Látom itt egy jól kiforrott társaság beszélget, amibe nehéz bekapcsolódni, de azért felteszem amatőr kérdéseimet :). 20 éve tájfutottam, de az akkor volt. Most 37 évesen ismét a futással kacérkodok. A terepfutással. Vettem jó cipőt (azt mondták, h jó) meg pár dolgot. A célom, hogy elinduljak különféle versenyeken is. Viszont nem tudom, hogy létezik valamilyen edzésterv, ami alapján lehet haladni? Nem tudom mit és hogyan csináljak. Mindig kint vagy jó a futópad. Mennyit pihenjek stb. Mellette edzek teremben heti négyszer és próbálok terepbringázni is. Van jó tanács? Vagy olyan honlap, ami elég átfogó?
Szerintem a póló nem "kitolásból" nem jár a késői nevezőknek, hanem gondolom - elsősorban - a kalkulálhatóság miatt. A feladók maradék pólóival a szervezők se hiszem, hogy sok mindent tudnának kezdeni. Nem látom okát, hogy a _teljesítőknek_ ezeket ne adhatnák oda, "eszmei" értéket se csökkenti így. A késői nevezésért többet fizetett -jogosan -, és a pólót mint lehetőséget írta csak - ha nincs, vagy a szervezők szerint se jár, akkor sincs semmi. De eleve miért lenne a hozzájutás lehetőségének felvetése is már bűn?
"(érdekes, hogy minden szervező szükségét érzi, hogy elmagyarázza ennek a hátrányait – nem is tudom, talán azt feltételezik, hogy az ember jókedvében nevez az utolsó pillanatban…"
"Bár nem kardinális kérdés, és elfogadom a nevezési szabályokat, de azért az elégedettségem 120%-ba lendülne, ha mégiscsak meg tudnák oldani a szervezők, hogy jusson nekem is egy finisher póló. majd próbálkozom náluk levélben, hátha volt egy s-es kiszálló…"
MBtt vs MBtrail. Attól tartok, hogy lassan megjelenik a fanyalgásnak egy új formája is. A tt eleje ugyanis Kékesig folyamatosan előzgethette a trail végét. Kékestől még rosszabb lehetett, hiszen onnantól meg a túrázókat előzgetetők előzgetetése következett. Az is lehet, hogy a társtopikba illett volna inkább, de összevagyok zavarodva!:-)
"topicon is van aki a tt-t választja, az nem túlságosan jó üzenet a versenyszervezőknek...:-("
Miert, csak jo üzenetet lehet küldeni? ha a versenyemen/turamon kevesen indulnak, az is egy üzenet. Egy visszajelzes, hogy valamit rosszul csinalok, nem sok ember kivancsi a versenyemre, vagy valami mas.
Egyik szemem sír a másik üveg, mert jó olvasni a beszámolókat, hogy kinek mennyire királyul ment (amihez mindenkinek gratulálok!), én meg itt hüppögök arcüreggyuszival, takonnyal beborítva...
Amiben talán nem kis szerepe van a Mátrabércnek is, vagyis nekem, mert minek kellett indulnom, vagy talán most eljött volna az ideje, hogy feladjam valahol...?
Hozzá kell tennem a TT vs. trail témához, hogy idén meglepően feljött a TT szervezés terén, ajándék a célban, másnapra eredménylista stb. Viszont víz továbbra sincs a frissítőkön, ez nekem elég nonszensz, de ez van, ezzel együtt kell élni, ahogy a gyalogosokkal is. Kerülgetni kell őket, de ez ilyen, ez is tudott.
A trail-esek jelölése szuper volt, a pólóért és a szabad ösvényekért irígykedem:)
Kicsit sajnálom, hogy csak az utolsó (egy-két) héten derült ki, hogy lesz vissza fuvarozás a rajtba, ez az infó sokat lendített volna a nevezési kedvemen, amin leginkább a logisztika fogott ki.
a méregetés így is megvan, az eredmények a túrán is felkerülnek
no offense, és nem is személy szerint neked szól, de már régóta érlelődik bennem egy gondolat, ami a Mátrabérc kapcsán most vált igazán látványossá
a nevezésével az ember támogat is valamit! egy sportágat, az azért tenni akarókat, a sportág elismertségét, fejlődését. Ha egy ilyen szűk, az abszolút legkeményebb, legelszántabb, legrutinosabb rókákat tartalmazó topicon is van aki a tt-t választja, az nem túlságosan jó üzenet a versenyszervezőknek...:-(
A túrán mentem és nem a trailen, elsősorban azért, mert nem volt kedvem beállni a méregetésbe, hogy kinek mekkora a f@sza :)).
Azt hiszem ebből lassan kinőttem. Ez az én terepfutó egyedfejlődésem, ezt ki is fejtettem szaszáéknak az autóban. Kezdődött évekkel ezelőtt, a "jaj, csak teljesítsem"-el, aztán folytatódott a "jaj, csak minél gyorsabb legyek"-el, végül lenyugodni látszik azzal, hogy megtaláljam a harmoniát magam, a természet és a mozgás között.
Persze hipokrita lennék, ha tagadnám, hogy a trailen gyorsan ki is derült volna, hogy növelni kéne még a szerszámot :) és az időmmel a női második helyet talán sikerült volna megcsípnem..
Így az igazi oldschool csapattal a túrára mentünk. Az első km elég tömegjelenetes volt, lekéstem a rajtot, sokat kellett kerülgetni. Aztán szépen beálltam egy jó ritmusra, elkaptam a fonalat, tetszett az útvonal új eleje. Kékesre PB idővel értem fel. Nem érdekelt, hogy elfutom-e, vagy nem, élveztem az erdőt, félelmetes, mennyire, szinte nyári zöldellő így április elején. Most sikerült kifele figyelni, magamba szívtam a Mátrát. Kicsit úgy is éreztem, hogy túl sokan vannak körülöttem, valahogy szívesebben lettem volna ma egyedül. Kékesen Lúdtalp mondta, hogy Béla 4 percre van. Nem akartam letorkollni, de annyira sem érdekelt, mintha azt mondta volna, hogy Galyán esik a hó. Valahogy megszállt a belső béka, de lehet, hogy sok kung-fu pandát néztem mostanában.
Jött a mumus-nem szeretem részt, ezt letoltam a torkomon, mint a napközis paradicsomos káposztát. De még mindig zen lehettem, mert Robi meg is kérdezte Galyán, hogy "mit vigyorogsz, te hülye?" :). Szasza még nem ért fel, így Wheelmaker Pete-től lejmoltam vizet Galya után. A futós rész most olyan közepesen ment, inkább arra törekedtem hogy jóleső legyen, ahogy PPeti szokja mondani, csak semmi "feszengés".
Ágasvár gyorsan meglett, de a lefeléket végig nagyon kímélőre vettem, habár a leragasztott boka és egy alacsonyabb talpú cipő segített. Azért hiányzott a csótányroppantó, de most inkább visszaerősítem a szalagokat, meg nehogy már ingyé reklámozzak itt a tímnek:)) Ágasvár fele még az sem tudott kizökkenteni, mikor egy idősebb túratárs előzés közben odaszisszentette, hogy "a f@sznak kell szaladgálni" :)).
A Múzsla szokásosan ment, de nagyon élveztem ezt is, habár a lefele zúzást most a bokám miatt konzervatívra vettem.
Végül az eddigi legjobb időmmel értem be, de sokkal inkább annak örültem, hogy sikerült először úgy teljesítenem, hogy nem készültem el teljesen. (Délután jött még a foci Mikessel, habár a cselezős részt inkább bekkeltem..)
Amúgy nem ettem szét magam, egy fél balaton szelet, egy fél banán és egy fél energia szelet fogyott, meg egy koffein gél.
Még egy dolog. Nagyon jó volt látni, hogy ennyien jöttek külföldről is és meg tudjuk mutatni a Mátra nehézségét, szépségét másoknak is.
A Mátrabérc az Mátrabárc, mindenkinek gratulálok, aki egészét, vagy részét teljesítette.
Ja. Mégegy. Hátha van szívsebész, vagy tüdőspecialista a topikon...
Mostanában rendszeres jelenség, hogy a versenyeim végén, az utolsó negyedben a szívem környékén a bordáknál elkezd szúrni valami. Mivel zötykölődésre jön elő (jellemzően lefelé, vagy síkon), és nem intenzitásnövelésre (felfelé), ezért arra gondoltam, hogy ez valami levegő-téma lehet.
Úgy volt, hogy síelek ezen a hétvégén, de kiderült, hogy nincs már hó. Így aztán szerdán eldöntöttem, hogy akkor elindulok. A felkészülésem elmaradt eddig a tervektől. Februárban és márciusban is rés keletkezett a pajzson, azaz kimaradtak hetek a rendszeres futásból, feladtam a BSZM-et is egy szalaggyulladás miatt. Ráadásul egy hete volt egy idegbecsípődésem a gerincemben, és nem múlt el teljesen.
Pénteken toltam egy BP-Szolnok-Szeged-Sirok országjárást, és 9-kor már meg is ejthettem a helyszíni nevezést. Miután megkaptam a szokásos értetlenkedést (érdekes, hogy minden szervező szükségét érzi, hogy elmagyarázza ennek a hátrányait – nem is tudom, talán azt feltételezik, hogy az ember jókedvében nevez az utolsó pillanatban…) és megkaptam a rajtszámomat, meg is tértem szállásomra, ahol zserzselit boldogíthattam horkolásommal.
Epikus bevezető után a verseny:
Érdekes volt kicsit az első 300 méter, kicsit olyan érzésem volt, mintha egy falu népe menekült volna a susnyásban az ellenség elől. Tréfás volt a sötétben botorkálás a gazosban. Mindenesetre nekem bejött a korai kezdés, nem volt gond.
Zsákot vittem, gondoltam szokom kicsit. Megtöltöttem vízzel, és 3 szelettel, négy géllel és a pontok kínálatával terveztem a frissítést.
Szóval rajt, utána pedig bemelegedés. Kellemetlen meglepetésként a becsípődésem jobban fáj, mint az elmúlt napokban, főleg zökkenésekre reagál. Sokan elmennek, igyekszem nem tolni, tartom magam zónán belül. Balról kel a nap, hatalmas narancssárga korong köszön be a fákon keresztül. Gazoskő(?) csodás kilátást nyújt, elragad a Mátra varázsa, valahogyan egyedül maradok. az eleje elhúzott a közepe meg mögöttem jön – ahogyan az lenni szokott, Hosszú kilométereket futok magányosan rögtön a rajt után. Bár akarom, de nem tudom magam átadni a flow-nak. Mintha egy kötőtűt forgatnának a hátamban. Agyalok ezen. Egyrészt hogy mekkora egy hülyeség is volt így elindulnom, másrészt, hogy most kéne megfordulni, talán még kevés túrázó jönne szembe. Tekergetem magam, a hátam, lóbálom a kezeimet, de nem akar javulni. Felfelé, még istenes, de lefelé egyre rosszabb lesz. Dolgozik bennem a megfelelési kényszer, nincs kedvem megfordulás esetén magyarázkodni a szembejövő ismerősöknek. Kifundálom, hogy Kékesig ugyanannyi, mintha visszafutnék, ráadásul emelkedik, ami jobb is neki, úgyhogy elmegyek addig.
Szasza reggel 2:30-2:45 körüli kékest jósolt nekem, amit hitetlenkedve fogadtam, 2:39-re értem fel, jó erőben, gond nélkül, kiegyensúlyozottan. Németh Csabi legendás problémakezelése időközben meghozta az eredményét. A hátam az utóbbi 30-40 percben nem lett rosszabb, amit jó jelnek vettem. Mentem tovább, mivel a rendszer amúgy jól működött. Egy sporttárssal előzgettük egymást. Ő felfelé rendre elhagyott, amit én lefelé viszonoztam. Kékes után nagyon élveztem a lefeléket, jó volt pattogni a futók-túrázók mellett. Elhatároztam, hogy most 1-2 órát megpróbálók úgy futni, hogy nem figyelek a távra, a pontokra, csak a természetre és magamra, és aztán majd jól meglepődöm, hogy milyen kevés is van még hátra. Sajnos Galyatetőn a ponton bemondták, hogy 10 km van a következőig és hogy közben van egy Ágasvár is, így aztán ezek a mérföldkövek mégiscsak beégtek a fejembe. A futás nagyon jó volt, a gyomrom rendben, a lendületem kicsit megkopott Kékes óta, de alapvetően minden rendben volt. Kezdtek azért előzni engem is (Csanya nagyon szép tempóban és mozgással ment el mellettem), jöttek a túrán induló futók is szépen sorban, de azért én is előzgettem azokat, akik kicsit elszaladták az első harmadot.
A múzsláról pozitív emlékeim voltak 6 évvel ezelőttről. Akkor az volt a taktikám, hogy bármi is van, nem hiszem el, hogy a következő hupli már a teteje, így aztán meglepődtem, amikor már nem volt több. Most ez annyira nem akart működni, Az 5.-6- hupli után már hitetlenkedtem. haladtam, de felfelé már gyakran gyalogoltam, így sok időt vesztettem. Nem maradt annyi erőm, hogy kifussam. Számolgattam, hogy talán meglehet a 7 óra, de amikor még 6:15-re sem voltam túl a csúcson, elengedtem ezt a lehetőséget. Megnyugtattam magam, hogy épp annyi lesz, amennyit megérdemlek ma. Az utolsó 10 km jól ment, kicsit magamra találtam, kifutottam már az emelkedőket is, lefelé is jól haladtam, de nem toltam. Előttem senki, mögöttem senki, élveztem a napsütést, a meleget és átgondoltam a mai napot. Jó nagy marha vagyok, hogy ezzel a háttal elindultam, de kicsit büszke is vagyok, magamra, hogy eddig eljutottam. Ha nem lesz maradandó következmény, akkor nagyon megérte végigmenni, ha lesz akkor nagyon nem (ilyen bölcsességeket is csak az ultrafutás tartogat az ember számára…). Szépen bekocogtam a célba, ahol már jó sok finisher üldögélt. A célban csekkoltam a helyzetet, lábaim, gyomrom, közérzetem nagyon rendben voltak. A szokásos ólmos fáradtság elmaradt, valahogy még a lemerevedés sem akart jönni. Sörözés, téblábolás, cseverészés és szuper hidegvizes tusi után Koós Krisztiánéknak hála hamar visszajutottam a kocsimhoz Sirokra.
Jó volt a verseny, jó volt a szervezés, jó sokan indultak a trailen, ami szerintem szuper, és hatalmasat erősödött a mezőny. Fantasztikus idők születtek. Én 1 órát is 15 percet javítottam a csúcsomhoz képest, fokozatosan jöttem fel a helyezésben (tehát nem nagyon futottam el az elejét) és az előzetes tervem is 7-8 óra között volt, úgyhogy nagyon elégedett vagyok az eredményemmel.
Bár nem kardinális kérdés, és elfogadom a nevezési szabályokat, de azért az elégedettségem 120%-ba lendülne, ha mégiscsak meg tudnák oldani a szervezők, hogy jusson nekem is egy finisher póló. majd próbálkozom náluk levélben, hátha volt egy s-es kiszálló…
Most igyekszem kikúrálni a hátamat és ráfordulok a T100 felkészülésre…
Sanci és zpotor track-je is 54,3-54,4 km- t mutat. Visszaneztem az előző 3 évi saját track- emet, azok rendre 57,5-57,7 km- t mutatnak. Persze itt a trail verzióra gondolok, mert az Sirok sportpályáról indult, a vasútállomásig már az elején megvolt a közel 2 km többlet.
Gratulálok a Mátrabérceseknek, kellemes futóidő lehetett, igen szép eredmények születtek. Viszont számomra csak akkor lesz ismét vonzó, ha nem a túrával egy napon, és nem ilyen korai rajttal kerül megrendezésre. Úgy látom, hogy ez a táv kb. 3 km- el rövidebb, mint az előző 3 évben, ez akár 15-20 perccel is rövidebb teljesítést is lehetővé tesz (ezt csak tényként írom, nem kissebbíti senki erdemeit).
Mátrabérc-Sanci 0-5 Azért idegenben nyerni mindig nehezebb :)
Az előzményekkel nem traktállak benneteket, magamhoz képest sokat futottam az elmúlt hónapokban. A héten már csak finoman, ja meg a gyerekkel sétáltam oviba 25 perces ezrekkel :) Aztán 2 nap extra pihenő. Adva volt minden, hogy megközelítsem szakállas 7:03as PB-m, ami túl jól sikerült másodjára 2009-ben. Azóta csak mélyrepülés. Egyetlen futópajtásnőmnek azért benyögtem egy 6-ossal kezdődő álom finisht :)
Tegnap este mindent összekészítettem, frissítőpontok menüjét kiporcióztam, tiszta profi voltam. A rajtban gyors rajtszámfelvétel, frissítők és táska leadása amit a célba visszavittek. Tök jó volt így, köszi érte, nekem már ezért megérte itt indulni. Ugrálgattam kicsit a rajtban, nagyon frissnek és energikusnak éreztem magam, be is töltöttem mára az MPGt, amit néha bekapcsoltam. Ma lebontom a hegyet! Jól pozicionáltam magam, csupa okosan futó körülöttem, szépen haladunk, nekem kényelmes volt. Az egyes pontok részidejei mindig is a fejemben voltak, ez néha nyomasztó tud lenni. Oroszlánvár:1:22 / 61. hely, Kékes pedig 2:44re / 49. lett meg 153as HR-AVG-vel. Ez eddig szinte perce egyezett korábbi PBm részdejeivel. A durvább emelkedőkön sem szált el a pulzusom, szépen tudtam kontrollálni mindent. Ez nyomban feldobott, ha Kékesig ilyen jól állok bekezdés nélkül, akkor bármi lehet. Ezt Csanyának is elújságoltam, aki Kékes előtt utolért. Hipergyors frissítőfelvétel, s már robogtam is Sombokor felé. Kicsit megnyomtam az MPG gombját, szeretem itt ereszteni, tökre élvezem.
Galyáig (3:56 / 38.) azért még viszonylag visszafogottan haladtam, trécseltem a körülöttem haladókkal, van akit lefotóztam :). Így is 4 percet hoztam a korábbi részidőn, s tele vagyok energiával. A következő etap kiválóan futható, igazi haladós rész, csak Ágasvár durvulós. Sajnos itt jobban elengedtem a lábamat, nyomtam végig az MPG gombját, annyira könnyen ment. Elég virgoncan eresztettem, 162es HR AVG lett ez a szakasz. Ágasvárnál lábánál (4:58) szembesültem vele (térdeltem meg), hogy ez túl gyors volt, kezdődtek a finom görcs rángatások. Kockáztattam, nem jöt be. Csanya fel is jött rám. A lefelén érdekes, de megint elléptem, pár embert itt is bedaráltam. Mátrakeresztesre (5:17 30.) már nem túl vidáman estem be, tudtam, hogy fájni fog, s még bő 1,5 óra vár rám. Ekkor még naivan azért bíztam a PB ben :)
Miközben a Muzsla felé tipegtem megállítottam, hogy nem én csipkedem magam, hanem a lábam engem :) Gyakorlatilag minden futásban részt vevő izmom nemtetszését fejezte ki, pedig nyomtam volna, ami a csövön kifér. Visszavettem 150 körülre. Először Femina gyalult avarszintig, aztán Csanya is. Persze a Múzsla (6:15) puklik most is szívattak. Fejben elengedtem a 6:xx-et. Hipergyorsan új cél fogalmazódik meg bennem, akkor alkalmazkodjunk a megváltozott körülményekhez :) Jó lenne egyben leérni, esés, és begörcsölés nélkül. Persze tök figyelős ez az etap is. Figyelek én, figyelek, de már k. fájt minden ellépés, rogyadoztak a virgácsok. Azon morfondíroztam, hányszor és mi dobja be a törülközőt. A kisujjammal kiegyeztem volna. Aztán egyszer csak különösebb ok nélkül összecsuklottam. Vádlim beállt, ültem mint egy óvodás a homokozóban. Kicsit huhogtam is hozzá. Kellett volna egy selfit csinálni, mostanában az úgyis menő :)
Na jó, ezen túlestünk, most már lehet futni. Persze nem megy, csak cammogok, hárman még megfognak, igaz csak egyikőjük trailes, de akkor is. Már látom a falut, s hamar jön is a patak. Utálom ezt az 50m-ert, szereti ezt valaki? Nézegetem az órát, 6.49. Jaj ne már, én már alkalmazkodtam, már nincsenek elvárások :) Ha most nem kezdem el tolni neki mint a barom, ma ugyan még nem, de mondjuk 1 hónap múlva már tuti biztosan szemem köpöm tükörképem. Fenébe, már megint alkalmazkodhatok. Ki nem néztem állapotomból, de felgyorsultam 4:20 körülre, még szerencse, hogy lejt végig, különben nem szántam volna rá magam :) Az előttem futó adja végig a tempót, így könnyebb. 6:59:40 (31.)
Vége
Köszönöm a szervezést, a szurkolást, a jelölés tökéletes, a frissítők egyszerűen szuperek és iszonyat gyorsak voltak, elnézést ha mufurc voltam, azt sem figyeltem kik voltak ott. Nekem minden nagyon tetszett, különösen a live időmérés! A mezőny és a terep kemény, mint mindig, élvezet volt minden szegmensben mozogni.
Mátrabérc TT. Próbáltunk az elsők között indulni, hogy ne kelljen előzgetni a túristákat. Ez nem jött össze, Kékestető előtt enyhült csak a tömeg. Kékesnél és Galyatetőn megkaptuk a friss túristákat. Sokan nehezen viselték, hogy félre kell állniuk, vagy valaki éppen elzörög mellettük a susnyás részen. Ez a sok tempóváltás kicsit fárasztott, 1-2 holtpont, de az órám szerint 9:44 alatt meglett. Vállalható eredmény, a tömeg miatt többet nem indulok. Ja, és 2:30-kor sem kelek fel többet fel. :))
Köszönöm szépen a Mátrabérc Trail szervezőinek a mai remek versenyt! Láthatóan odatettétek magatokat, hogy minden flottul menjen. Jók voltak a frissítőállomások, nekem nagyon tetszett az új rajthelyszín és hogy rögtön erdőben kezdtünk aszfalt helyett. És gratula a LIVE showért, menet közben is meg tudtam nézni mobilon, hol tart a mezőny. Az időjárást is frankón megrendeltétek, ettől tökéletesebb nem is lehetett volna. :) És a póló is baró!
