Gratulálok !! Szép futás , jó útvonal választás ! Azért kiváncsi lennék az első , tájfutó srác útvonalára ! Ezek a fiuk mindig tudnak valami jobbat . Egyik évben , mikor azt gondoltuk , hogy sikerűlt a legjobb nyomvonalat meglelnünk , kiderűlt , az eleje kb.2 kilivel kevesebből megoldotta...
Kedves Versenyzők, köszönjük, hogy eljöttetek, futottak, részesei voltatok a Naszály Trailnek, az első rendezésünknek. A visszajelzéseket köszönjük, az alapozási időszak után eredményes futóévet kívánunk. Reméljük, következő versenyünkön ismét találkozunk! Hajrá!
Negyedszer voltam itt, harmadszor futottam a hosszabbik távot: Dobogókő-Pilisszentkereszt-Pilis tető-Prédikálószék-Sikárosi rét-Dobogókő, szűk 33 km.
Kiírás szerint maraton, és valóban, időben szinte annyi, sőt, 10-15 perccel hosszabb annál. Megszerettem ezt a kört, főleg hogy évről évre javultam és automatikusan jött a sikerélmény.
Idén arra voltam kíváncsi, hogy a korábbi évekhez képest rengeteg futástól (1600km felett járok idén) mennyit javul az időm.
Jó idő volt, téli hosszú felső helyett az őszi hosszút húzhattam és néha még ez is sok volt. Hátizsák megtöltve két liter nedűvel, zselék betárazva.
32-en indultunk a versenyen, Köztük Józsa Gábor, aki idén a SPAR maratonon lett országos bajnok.
Fél tízkor volt rajt a Turistaház előtt, és mint az átszakadt völgyzáró gátból a víz, megindultunk a Fagyoskatona felé. Csak úgy kapkodtam a fejem. Az emberkék mintha kétezer méteres résztávot futnának. Tizediknek értem le az aszfalthoz, ahol az első dugókás pont volt.
Pilisszentkereszt felé lejtőzve már láttam, hogy nem mindenki szereti a vizes-avaros köveket, ezért beelőztem. A faluban az aszfalton aztán lassan megúsztam. Elhagyva a házakat és az aszfaltot a László-kúp felé futunk lihegve. Két km, kétszáz méter szint. Tavalyhoz hasonlóan itt lemaradtam, vigyáztam a tempóra, de azért bőven a maratonos pulzusom felett voltam. A László-kúp hajtűkanyarjában ismét dugókázás, futás tovább, majd a szokásos ösvényt egyből megtalálva feljutok a szintútra. Sajnos bárhogy vigyáztam, sétálva is bekerültem a piros zónámba, hát ezt még gyakorolni kell.
A Pilis tető alatt a hullámzó Z jelzésen látszott, hogy hárman haladhatunk együtt, és én vagyok a folytonos megúszó. A két futótárs szép lassan a látótávolságomból is kifutott. Következő pont a Pilis-nyereg volt, ezt egy Simon halálás leágazáson közelítem meg. A terep finom. Nekem. Vigyázós köves-sziklás lefele, még szárazon sem evidens. Viszont volt, aki még nálam is jobban vigyázott, így beértem, majd elhagytam az egyik srácot, akiről az imént úgy gondoltam, hogy végleg leszakadtam.
A nyeregben gyors dugókázás, zsákom még kitartott, nem kellett a frissítéssel időt tölteni. Irány az esztergomi műút, Mexikó vidéke. Megfelelő helyen átugrás a korláton, hogy aztán a pirosra (?) lejutva és keresztülvágjak a ... Min is? Tavaly kivágták a fenyvest, újratelepítették és villanypásztor vigyázta. Kerülő lesz. A Római úton vezetett az utunk, majd a Z4 jelzésen a Hoffmann kunyó felé vettük az irányt. Hármunkból az első srác látótávolságban volt, és akit nemrég lehagytam, megint felért. Ugrálunk át a leszakadt fahidakon, kicsit lezüllött ez az út. Majd sikerélmény: most, a harmadik évben végre megtaláltam a helyes utat a Szakó nyereg felé vezető dózerra és nem vívtam bozótharcot a tuhu térképen jelölt "felméretlen piszkafa leágazás"-ért.
Megint összejöttünk hárman. Pár perc dózer, majd a Szakó-nyereg felé mászva megúsztam. De lejtő jött, csúszós és kevésbé csúszós, és ismét felértem. kezdem azt hinni, hogy használtak a lejtőzős edzések. Irány a Körtvélyes puszta, frissítő pont. Együtt vagyunk ismét. Majdnem félút, az idő 1:37, négy perc előnyöm volt tavalyhoz képest. Jó jel.
Itt gondoltam, hogy előre kell mennem, nem lesz jó beszorulni. A Lukács-árok felé vezető út ugyanis vigyázós terep, kövek és avar és enyésző faágak. Tempót nyomok, biztonsággal teszem a lábamat, nem is olyan vészes. Lemaradtak. Lukács árok vége, át az aszfalton, még a patakba sem estem bele, a P3 felé felvágó ösvény is egyből megvan. Az emelkedő durva, átlag 40%-os, kisétáltam. Mégpedig a filmekben látott kéz a combon rásegítéssel, hát nem tudom, van-e különbség.
És végre felértem a P3-re, irány a Prédikálószék! De jöttek a görcsök. De szép is lett volna megismételni a Lélekszaggatós felfutást, de nem ment. Sok volt a séta, túl sok. Amikor futni akartam, jött a gombóc a vádliban. Ezért aztán ittam sokat, és egy magnézium is beficcent. Mindenféle egyéni szocproblémáim ellenére növeltem az előnyömet. A Prédikálószéken ismét időmérő pont volt, itt már egy illetve két perc előnyöm volt.
De nagyon nyűgös voltam a görcsök miatt. Ittam még. A jól futható enyhe lejtőn a tervezett 160 feletti pulzus helyett néha még 150 alá is bementem. A következő Sikárosi rét körüli két ponthoz a Dömörkapu felé vezető aszfalton kellett futni, itt kezdett lassan múlni a görcs, bár még mindig csak erősebb kocogótempót nyomtam.
Két és fél órája futottam és ismét egész komfortosan éreztem magam. A Sikárosi réten két pohár vízzel frissítettem, majd a régi-új kék jelzésen sok fáradt félmaratonistát elhagyva és biztatva, egy utolsó nagy mászással bevettem Dobogókőt. Jól kifutottam magam, mondhatom.
A tavalyi időn rengeteget javítottam (3:17 vs 3:29), de már tudom, hogy hol szeretnék javítani.
32,5km 1500m szint 6:03/km hát ezt jó lett volna hatperces alá tornázni, de csak mert jól néz ki :)
Végül második lettem, miután a maraton bajnok az első helyről elkavart az utolsó szakaszon Dobogókő felé és motivációját vesztette.
Az első pár hét pokol volt, de aztán beletörődtem, és volt egy jó évem gyógytornára járni. Kicsit erősítettem a felsőtestemen, nyújtottam sokat, és főleg rámentem addig a core izmokra : has, hát. Kicsit javult a görbe hátam, sajnos nem sokat (de legalább figyelek rá, és próbálom helyes(ebben) tartani), és azóta újra sokkal kevesebbet csinálom...
Nem, nem burzitisz. Az ultrahangos vizsgálat kimutatta, hogy az achilles szerkezete gyengült meg, megvastagodott, részben kötőszövetté degradálódott, és vannak benne 1 mm-es meszesedett pontok.
Ez csak a tapadási szakaszra igaz, az ín többi része normális képet mutat. ( és nem is fáj )
A 8 hónap nemfutás elég lehangoló perspektíva, de mit lehet tenni? A nyújtást is próbáltam, attól bedurran, megpirosodik, és jobban fáj. Azt a lépcsőre állós, sarokleengedéses nyújtást próbáltam ki, van sok film róla a neten. Hát, majd próbálok türelmes lenni...
Egyszer jártam már erre, jó pár évvel ezelőtt. A Börzsönybe készültem Beac Maxit bejárni bringával. Mentem, mentem, a képzelt Csóványos egyenlő volt a Naszállyal, aztán meg csak nem jött a Nagy Hideg Hegy, a Börzöny térképről meg jól lementem :). Ellenben szép és nehéz terepet ismertem meg.
Tegnap reggel felkelt velem a gyerkőc 5-kor, ami igen meglepett, s az útvonalra fejben felkészülésnek lőttek is. Jó, akkor majd kérdezősködök menet közben.
Na meg a kapkodásban a bekevert iso kulacsom is szépen otthon hagytam.... Erre az volt a tervem, hogy majd 11km-nél teleiszom magam :)
Rajtban sok ismerős arc (bár nagy részük nevét nem is tudom), a BB-ből Csóka Bálinttal meg Bösztöri Petivel bratyiztam. Bálinttal magabiztosan 3 órán belüli célidőt prognosztizáltunk Petinek :). Annyi azért megmaradt bennem Nedus útvonalleírásból, hogy nem érdemes nagyon nekiesni a hegynek, mert a vége a "jól futható". Egy isogelt szorongattam a kezemben, ez volt az ellátmányom. Rajt után azért kicsit előrébb pozicionáltam magam, hogy ne szoruljak nagyon be a keskeny ösvényeken. Ez elég jól sikerült, szépen visszatarthattam a lovakat, s mégis haladtam. A terep elég nehéz volt, a meredek részek csúsztak, volt is egy tenyerelésem. Naszály1 után 25. voltam, kényelmesen megeresztettem, így hamar feljöttem pár emberre. Iszonyat csúszós katlanokban jártunk. Frissítőn ittam amennyit tudtam, s jöhetett egy Kereszthez mászás, majd Naszály 2. Ez is elég könnyedén ment, jöttem fel Sancisan, ahogy kell.
A lefelé Börzsönyös bokaforgató volt, meg jó csúszós is, nagyon kellett figyelni. Ettől függetlenül romboló fokozatba kapcsoltam :) Egy dagonyában majdnem lecuppant róla a cipő. Aztán kisimult a terep, s lehetett ereszteni. Óra szerint ~4.30 körüli ezreket mentem, de lassabbnak éreztem, mert egyre emelkedett a pulzusom, kezdtem dehidratálódni, már nem lépdeltem annyira könnyen, fásult a rendszer. Lassabban is jöttem fel a ritkuló népekre, el is kezdtem nézegetni, mennyi van még hátra. A cipőmbe belement valami, s rendesen fájt tőle a sarkam, változott a futóstílus. Az uccsó domb előtt értem fel egy srácra, akivel dumcsiztam, főképp bringázik. Még mondta volna nekem tovább, de jött a domb, s bejelzett a fájós sarkú vádlim. Hoppá. Elértem a határaim. Szívem vitt volna, de le kellett szabályozni, így sétára váltottam. Srác könnyedén fel és eltrappolt. Domb után még fűszereztem a levezetést egy könnyed vádligörcsös zakóval egy ártalmatlannak tűnő kanyarban. Kedves gyereksereg, hangos szurkolók fogadtak, gyorsan megkezdhettem a feltöltést a terülj asztalkáról. Cipőt lerúga kiderült, hogy a sarkamról lejött a bőr a rombolás miatt, azért fájikált. Tök kultúráltam le tudtam zuhanyozni, majd egy isteni gulyáslevest lapátolhattunk be az étteremben. De tényleg hibátlan volt, nem két zsíros csimbók úszott benne, mint amivel tavaly kiszúrták a szemem a Vulkán túra után. Aztán fincsi tea (nem menzás citrompótlós gagyi). Csanyával elismerően bólogattunk. Nagyon jól éreztem magam, ha jövőre is lesz, itt leszek. Köszi a szervezést! idő: 2:50 (végül behúztam 3 órán belül, de kemény volt) Avg: 166 / max: 189 durva :)
Remek verseny, egy igazi, kemény terepfutás, mászós emelkedők, köves lejtők, marasztaló sár, nem egy gyors pálya. Nagyon szerettem. Tökéletes jelölés, pazar ellátás, nívós versenyközpont.
hejj, de jó volt ezt olvasni nedus mester! visszatérés, de micsoda visszatérés! nagyon jót mentél, pláne, hogy nem olyan rég kezdél újra futni. mi lesz még itt.. én egy újabb hellyel kerültem lejjebb a "ranglistán" :)
a versenyről:
nálam 10/10 pontot kapott a rendezvény. a versnenyközpont pazar, mintha ausztriában lennénk. a pályakijelölés tökéletes, a pályavezetés szerintem egyedülálló. nehéz, technikás, helyenként gyors, a tanösvény parádés! a sár, amit most nem szerettem csak hozzátett a verseny keménységéhez. a frissítés jó, trendi fél-önellátás :), még oli is csettintett volna :). egyszóval gratula a szervezőknek. nagyon jó kis versenyt hoztak össze, pláne elsőre, versenyszempontból pont a holtszezonban. sajnáltam, hogy kihagytam a gulyást, de az is nagyon kulturált körülmények között került felszolgálásra, ahogy láttam, a tusolás után pedig még aludni is lehetett volna az öltözőben :).
én még nem voltam a naszályon, de most már tudom mitől ilyen erősek a váci legények. kemény pálya, most nekem mondjuk a szigeti rekortán melletti terep is kemény lett volna. az utóbbi 2-3 hónapban az aszfaltos gyorsításra koncentráltam, teljesen elszoktam a szintetkől. hihetetlen mennyire gyorsan el tudja felejteni a láb a terepet. mivel még van egy hetem az aszfaltos suhanásból, az eredeti terv futókirándulásos lett volna. kerestem is volna egy kellemes futótársat diskurálásra, de csak csanyát találtam :), így némi csevegést követően továbbléptem. de minek megy az ember versenyre kirándulni..ugye?? már 10 kilinél beálltak a lábaim, onnan számomra egy nagy halálhörgés volt az egész. frankón számoltam vissza a kiliket, minden fáradtságom ma jött ki.
mindenkinek nagy gratula, külön a női versenyzőknek és a 2 körös gyorslábúaknak, őket most fényévekre érzem magamtól, de mindjárt elkezdek alapozni, és onnan a sok lassú edzésből majd jól begyorsulok :)
Egy főorvos barát, és ennyi kezelés után? Sajnos nem. Maximum annyit tennék hozzá, hogy amikor nekem bedurrant, és egy ultrahang megerősítette, hogy gyulladás, és kicsit meszes, akkor csináltattam egy gócvizsgálatot (negatív lett), így simán csak kihagytam kb. 8 hónapot, és addig nem futottam. Persze közben én is kiprobáltam mindenfélét (tapaszok, kenőcsök, jegelés, nonszteroid gy.cs. tabletta, meg ilyesmik), semmit nem értek.
Talán ami használt, az az excentrikus vádlinyújtó gyakorlatok voltak by Zakariás Géza, de az is csak akkor amikor már fájdalommentes volt...
gratula Nedus! Odahaza a rovidtav is 24kili. Itt a 7.5merfold ma delutani sardagasztas mar hosszunak szamit. El is kalkulaltam magam es elfogytak a merfoldek mire belelendultem :) Mergemben tolok holnap egy 50kilis helyi tturat.
Méretprobléma miatt új gazdáját keresi egy kb 50 km-t futott Mafate 1 (45 1/3-os méret) és egy 0 km-es Compressport TrailRunning short (T3-as méret). Mafate 20eFt, a TrailShort 22,5 eFt, érdeklődés emilben, köszi
Gratulálok a visszatéréshez, és kicsit sajnálom is, hogy nem lehettem ott ezen a jól szervezett versenyen. Nagyon hiányzott a helyszíni nevezés lehetősége, mivel egy hete még igen erős derékfájással küszködtem, ezért nem mertem benevezni. Ma viszont már egész tűrhetően éreztem magam, be mertem volna vállalni. Na majd jövőre...
Nagyon-nagyon vártam ezt a napot ! Az igazi visszaérkezésem a terepfutás világába ! ( még most is hihetetlen , hogy csodás módon-jó , azért valamicskét tettem is hozzá-meggyógyúlt a bokám . Mert egyébként most javában térdig gipszben lábadoznék ! )
Peti barátommal jó korán kiértünk Katalinpusztára . Gyors rajtszám felvétel után megcsodáltuk a nagyon izléses és szép kiránduló-központot . Verseny előtt sok ismerőssel találkozás és kis melegítés . Pontban 8-kor Rajt . Óvatosan ( talán kicsit túlontúlis óvatosan ) kezdtem , közben az első 1 kilin az új órát bizguráltam , ezért valamit el is nyomkodtam rajta .
A pulzusomat figyeltem , 150 fölé csak óvatosan engedtem , de azért a keményebb emelkedőkön felcsúszott 155 köré . Az emelkedőket aktuális képességeim szerínt , a lejtőket óvatosan a bokám miatt , a futhatós részeket pedig ahogy megy alapon futottam .
Az első Naszály-csúcs mászás előtt értem utol J.Bélát , igaz , ő is csak pár hete fut újjra , mióta vége a sárkányhajós időszakának . Lefelé a csúcsról megfogtam egy XS2-tős srácot , róla kiderűllt , hogy a két körös hosszún indúllt . Jól bekezdett ! Aztán innen egyedűl mentem . A második Csúcs-hódítás már keményebb volt , a facsúsztatón többször is bele kellett gyalogolni közel 160-as értékekkel . A toronytól leóvatoskodtam a kéken a boka gyilkos 2 kilin , gondoltam is , hogy most fognak utolérni . De nem így történt és a Gyadai réti síkon átdagonyáztam a néhol cipőmarasztaló sárban a tanösvényig . Itt viszont már kezdtem elfáradni és a már kissebb emelkedőkön is belegyalogoltam párszor . Jó volt célba érni , ennyi mára bőven elég volt . Kis levezetés után forró fürdő és finom ebéd , szuper ez a verseny . Egyébként is minta szerű volt minden . Tökéletes , eltévedhetetlen pálya jelölés , jó frissítés és pazar cél körűlmények .
Eztután jött a slusz poén : kiderült II. lettem , Béla barátom III. . Ennyi év alatt még sosem álltunk együtt dobogón .
Szia Elm, így ismeretlenül, nekem nem tudsz ajánlani valamit?
Nekem az achilles hátul, a tapadásnál ment tönkre, augusztus óta járok a Sportkórházba.
Iontoforézis Flector EP kenőccsel, nem használt. Rantudil forte kapszula, nem használt. Lézer, gyógytorna, nem használt. Diprophos injekciókúra, ( ez egy szteroid hormon tartlamú lórúgás ) nem használt.
Ezek mind három hetes ciklusokban történtek, most a dokinak elfogyott az ötlete. Pedig haver, orthopéd sebész főorvos, és harminc éve ismerem.
Én is 1 évig szenvedtem mire elmúlt. Nekem a következő módszerrel sikerült. Shool talpbetét (világoskék, nagyon puha a saroknál, nem tudom hogy hívják), elmentem lágylézer kezelésre (3x voltam összesen, heti 1x) közben napi többszöri jegelés, este reggel Voltaren Forte-val kentem. Kb 1 hónap alatt elmúlt. Ja és a nyújtás is hasznos mellé.
Gratulálok, irigylésre méltó egy év. És hidd el, ahogy nőnek a gyerekek, egyre több időd lesz, fogod még űberelni jócskán ezt még. Én már nem várom, hogy végre "kijöjjön" egy év. Szép kényelmesen, ami jön, jön, ami nem, nem. Most már a nyugdíjig csak futogatok - remélem... :o)
