Tegnap Hutch-al indultunk járőrözni a hegyekbe. Kicsit krúzjingoltunk az elején pár másik patrollal, aztán őket rádión hívták valami közekedési dugóhoz, így hamar eltűntek. Rólunk tudja a főnökség, hogy rátartással, nyugiban, óvatosan dolgozunk, a nagy halak befogásához idő kell. Tegnap is négszer ugrottunk be a Key Kesch dinerbe, egész jó ott a kahula burger. Mondjuk buci nem volt hozzá, pedig bőszen hirdeti a menjü, de Aerno waiter bedobta a sajátját, thanks for that.
Elsőre még full üres volt a Key Keschs, csak a sárga egyenruhás hostessek bíbelődtek, a gengszerek elaludhattak. Patroloztunk tovább, semmi érdekes, száguldott a piros devil, pörögtek a csapágyak. Közben elmeséltem Hutch-nak a legutóbbi new yorki birdland-i jazz élményeimet, ő meg a múltkori movie élményét osztotta meg. Aztán nekem támadt egy kis enerdzsetic gondom, hiába ugrottunk be megint a diner-be. Egész sokáig kitarott, akkor igen szótlan voltam, pedig Hutch mondogatta, hogy kapjunk el egy-két rég körözött gengsztert. Kettőt láttunk is szembe a Maetra House közelében, de be lehettek drogozva nagyon, mert holtsápadt volt mindkettő, mondtam is Hutch-nak hagyjuk szegény párákat futni. Felfele utolértünk egy másik patrolt, kifogyhattak a benyából, mert alig alig döcögtek, pedig mi is takarékon mentünk, de szerencsére a dinernél épp volt egy kút.
Lent Parady Eagle Castle-nél két régi informátorunk várt, Schpaero aka "Back and Forth Red" és Witch71. Mondták, hogy pár percre van az Oly klán két tagja, maga a Godfather és hű társa Tschikea aka "The Spartan Hero". Nagyon nem erőlködtünk, hogy elcsípjük őket, a klán veszélyes, elér a kezük mindenhova, aztán a végén még állásunk sem lesz.
Negyedszerre a Key Kesch-en épp besötétedett, a hostessek leültettek volna egy kellemes boxba, de mondtuk, hogy csak egy drink és indultunk. Felnyomtuk a reflektorokat és lekrúzoltunk speed limiten belül.
Aztán még betértünk a Máatra House-ba, rendeltünk egy Gnocchi á la Slovak-ot, tisztára Little Italy ott mindig a hangulat, a waiterek és waitressek kedvesek, a food kiváló, szeretik a vendégeket.
Jó kis nap volt, pár dealert befogtunk, a klán felgönyölítésén meg még dolgozunk.
Hatalmas köszönet minden rendezőnek és segítőnek, hatalmas munkát végeztetek, nekünk csak a tereppel és magunkkal kellett megküzdeni. Ki volt nyalva a se...ünk.
22 pár teljesítette teljes létszámmal a teljes távot. 25 csapat indult, Szandrus & Dani nem ment ki a 2. körre, a Team Forest-ből Levi kiszállt, így Áron egyedül fejezte be, illetve az ikrek elkezdték a 2. kört, de nem mentek végig, rövidített útvonalon bejöttek a célba. Mindenki más beért szintidőn belül. A vége izgalmas lett, az utolsó 6 percen belül ért be 3 csapat. Bozót és Sznupi centizték ki legjobban, ők bő 1 percet hagytak a 13 órás szintidőben. :)
Ahogy szoktam kíméletesen készültem fel ügye a P85-tel, amit kímélőre vettem természetesen nehogy túlterheljem magam. Az első felfutás a Kékesre még jól ment, próbáltam azzal stoppolni a sort hogy én mentem elől, a saját ideális pulzusomon. Persze benne volt a pakliban hogy 19-re nem biztos hogy egyből két lapot kell húzni, de ügye a verseny szellem. Lefelé persze tartani Csabiék tempóját nem egyszerű, Parádról felfelé el is léptek rendesen, a Sárga négyzet igazi chalange volt, a Cél/Rajt felé még jó tempóban nyargaltunk. Aztán a harmadik Kékes meghozta a kalapácsost, szerencsére nem tökölt és egyből mindkettőnket fejbe sont, de alaposan. Az egyszerre hányingerem van éhes vagyok, szédülök és össze csinálom magam érzés mellé a pont felé jött még a kegyetlen fázás is. Itt Gabi megersztett egy gyenge "ha Te ki akarsz szállni én nem ellenkezem" próbálkozást, de addigra én fejben már helyre billentem csak az izmaimból hiányzott a kraft. Pepe életmentő széldzsekiében indultunk le, döcögősen a verseny társak továbbra is más ligában voltak, aztán hátulról jött egy tompa puff, Gabi a földön, térde elég szarul nézett ki. egy kis idő után a séta ment, aztán a lassú kocogás is, az aszfalton működöképes lett, futottunk. Ekkora energetikailag már teljesen helyre jöttünk, de küzdeni már csak a célba érkezésért volt értelme és előtérbe került a még komolyabb sérülés összeszedésének elkerülése is. Aztán sötétben már a futható de köves részeket is inkább sétáltuk, maradt a gyaloglás-futás kombó. Azért célbaérni megváltás volt.
Az első kör 3:40-es ideje után egy 5:50-es második kör azért elég rémisztő volt, de megérte így is befejezni.
Szerintem a rendezés profi volt, jövőre ha jól tudom szeptemberben lesz az esemény, nekem egyedül az eredméyn hírdetés nem jött be, nem is tudtuk megvárni, de így is hulla fáradtan értem haza.
Most úgy érzem hogy a lábaim helyén két beton tuskó van, a jobb csípőmre nem is merek ránézni mert már attól is fáj, a ball vádlim meg folyamatosan úgy feszül, hogy az achillesem is fáj tőle, szóval a jövő évi versenynaptáramba gyorsan beleírtam a 2013-as Dupla Élményt!
Gratulálok minden teljesítőnek, végül is hány páros teljesített?
Még annyi, hogy mivel a Dupla élmény egyik nagy lényege a közös, együtt futás, érthető, hogy 2p nél nem lehetett nagyobb különbség a csapattagok közt az ellenőrző pontoknál. Viszont mivel nincs eredménylista, az 1ó időbüntetés nem feltétlen jó büntetési eszköz. Mondjuk gondolom senkit nem kellett meginteni, de talán a következő futamon pl nem kap a célban vacsorát, vagy ilyesmi odavalóbb dorgálási lehetőség lenne.
Egyébként Csikával tök jó volt futnom, nem beszélt sokat, nem nyögött még ha fájt is neki, nem voltak mentális kirohanásai, alkalmazkodott, egyenletesen futott, érthetően tőmondatokban mondta ha akar valamit, nem próbált poénkodni, válaszolt a ritka kérdéseimre, ideális társ volt, köszönöm neki a társaságot!
Teljesen szuper volt kinn a pont, Ernőnek szerintem igaza volt. Pörgött, kézbe kaptunk mindent, sőt kulacsba, pohárba: gyorsan tovább lehetett iszkolni, ennyi idő alatt nincs komoly lehűlés. Nekünk annyiból volt gondunk, hogy muszáj volt a 3. Kékesnél több időt frissíteni és ehhez már hűvös volt.
Már előre sajnáltam, hogy nem tudok menni, se futni, se frissíteni. De azért jó volt itthonról szurkolni nektek. Írjatok sok szép beszámolót, kiváncsian várom a részleteket.
Nehez volt eldonteni mikor menjunk be, a ti kiszolgalasotok volt szamunkra az elso. Azt gondolom Erno reszerol jo otlet volt kinnt felallitani a pontot,a masodik korre meg ugy osszeert a ket iranybol erkezo mezony,hogy nehezen tudtunk megmozdulni...de tenyleg jobb volt bent! :-)
En is gratulalok mindenkinek,latszott hogy megkuzdottetek a celbaeresert,es orulok hogy tobbetekkel szemelyesen is talalkozhattam!
Számomra pont olyan lett, mint terveztem. Kicsit féltem hogy lesz Csika, hisz előző hétvégén 85özött, plusz még egy betegséget is benyelt a héten, de mondtam ne izguljon, nem vérre megy ez a futás, élvezzük, legyen egy jó edzés, gyönyörködjünk a tájban.
A rajt szokásos tötyi-pötyi, az első km végéig, eztán fokozatosan emelkedő tempós, amit 5 km után már nem is reagáltunk le, vittük a saját tempónkat tovább. Megrökönyödésemre starskyék előttünk, a többi papírforma. Kékes előtt Pepe igazít vissza minket is pályára, de Csabiék kicsit többet mentek le róla, így látótávolságba kerültek, de nem kaptunk vérszemet. A csúcson gyors dologintézés a büfé WC ben, így egyből hátrébb találtuk maunkat pár hellyel, de ezt próbáltuk a technikás lejtő elején orvosolni. Kicsit túl is futottam ezt a lejtőt, Csika hangjából éreztem meglepte a 4.30 e brutál kövesen, viszont ki akartam kerülni üldözőink látótávolságából. Parádóhutától vissza is vettünk. Parádsasvárig semmi esemény, innen Csika kisebb megúszásai tempóvisszavételt követelnek, pedig volt hogy Starskyék 100m re voltak. Nem baj, élvezeti futás, így is remek. Kékesen gyors áthaladás, szokásos porbekeverés és irány Mátraháza. Na ez a lejtő is pont elég technikás, hogy nagyon figyelős legyen. Az egész verseny számomra egyeteln negítívumát a természet adja, az avartól nagyon nehezen látni a köveket, gyökereket, a bokára nagyon kell vigyázni. Mháza előtt jönnek szembe az előttünk lévő csapatokból a Gepárdok, Starskyékat a ponton fogjuk be. Gyorsabban frissítőnk, ezáltal hamarabb indulunk neki a hegyenk. Csika újból nehezebben veszi picit az emelkedőt, egyedül attól tartok Starskyék visszakapaszkodnak ránk, de ez elmarad, ellenben a Cúcs előtt 500mel elkapjuk a Gepárdokat akik láthatóan le vannak energetikailag harcolva. Kékesen megint gyors porozás és irány Parádóhuta, de nem sokáig, mer Csika bokája reccsen egy nagyot a technikás lejtőn. Kis bicegés, de aztán tud futni, viszont nagyon visszaveszünk, nehogy megint gond legyen. Parádóhutától tökre magára talál, kijön az ultrafutó tehetsége és előre áll, már-már kapaszkodnom kell, P.sasvárra jó tempóba érkezünk. Lámpát nem hoztunk ki erre a körre, reménykedünk, hogy világosban még visszaérünk Kékesre, mert ott vár ránk. Így nem lehet totojázni, ismét előre álok, de Csika szépen jön. Kékere bőven felérünk világosban és jön a nap talán leghosszabb depója, kb 5p. Ereszkedésünk 5. percében biztos ami biztos felkapcsoljuk a lámpáink, majd kb ezzel egy időben Csika bokája megint bicsaklik. Na innen nagyon nagyon vissza kellett vennie, első az egészség, nem kéne kivennie magát egykét hónapra gy komolyabb bokasérüléssel a forgalomból, így séta-futás kombóval ereszkedünk. Megúsztuk hátbaverés nélkül és tartva a második pozíciót finishelünk Mházán.Sajna mi én sem tudtam megvárni az eredményhírdetést, ehhez több mint 4 órát kellett volna várni, itthon kivágnak, jövőre vagy ezen kellene módosítani, vagy ottaludni családostul.
A rendezés remek volt, szinte több rendezői dzsekis volt, mint futó. Mindenki agyba fübe fotózott, mintha a VBn lennének. Jelölés príma. Frissítést nem tudom, mert csak banánt vételeztem a saját por mellett, de láttam volt sok minden. Célkaja oké. Egy szeptember végi nekem is jobban tetszene. Remélem folyt.köv.!
Vidám hangulatban készülődünk a rajtban, máris érződik, hogy ez a futás valami más mint a szokásosok. Nyilván a csapat teszi, de egészen különleges az egésznek a fílingje. A rajthely nagyon kultúrált szépen mindent elő lehet készíteni, elintézni - okés.
9:00 tűz. Nyugodtan kezd mindenki, úgy látszik senki nem akarja kivégezni a csapattársát idő előtt... Semmi feszítés, de szépen darálva haladunk. Kalotai Levi-Szepessy Áron, mi Balazitoval mint SSC, majd Kékes előtt a Mud Runners team csapódik hozzánk. A depóban mi vagyunk a legfürgébbek, de rövidesen Áronék is zárkóznak. Nemsokba telik míg Moha és Páfrány (olipapa-csika) rombolnak le mellettünk - Ők Gabi haláláig látótérben vannak, aztán elhúznak.
Kezdetben nagyon köves az út, meg is jegyezzük magunknak jól a 2. körre, aztán kellemes lejtővé szelídül az útvonal Parádóhuta felé. Bevallom csanya felfestései annyira domináltak, hogy nem is emlékszem minden etap saját jelzésére. Parádsasvár után Balazito áll előre, egy árnyalatnyit húz a tempón fölfelé, ami Áronnak tetszik, Levinek nem éppen, én meg úgy vagyok vele, hogy beleférhet, egy próbát megér. Végül Áron visszazár Levihez, így egymagunk érünk Kékesre.
A lefelé innen sem egy autópálya, be is indítja az emésztésem. Hiába tudok mindent a nagy technikairól Jakus Béla barátomnak köszönhetően (Mester!) :) azért a kivitel még nem tökéletes, Leviék fel is érnek ránk. Ez amúgy igazából jó, többen jobb a hangulat, meg az eltérő tempó miatt húznak minket egy kicsit Füred felé. Füreden azért könnyedén előre szaladnak, de nem szívjuk mellre, már készülünk a 3. Kékesre, ami Balazito szerint kulcsszakasz lesz. Hát akkor adjuk meg a tiszteletet. A faluban a Gepárdok (Kopi-GebreGab), majd a fordítóhoz egész közel Oliék, és Starsky & Hutch (allezserzseli, Z.Robi) jönnek szembe. Utóbbiak nagyon sápadtak, ezt rögvest megpróbálják ránk kivetítve leplezni... :) A ponton Áron és Levi kényeztetik magukat (kenés itt, kenés ott) - mi erre most nem gondoltunk, így előbb indulunk tovább. Kiérve a suli területéről szembe ön a Mud Runners - hümm hümm...
A piroson felfelé rövidesen előreállok Balazito tanácsára, próbálok egy elfogadható iramot diktálni olyan 78-79 % pulzuson, de nem sikeres az akció exJB valahogy nincs igazán rendben. Az első körön is érezhető volt, hogy "dolgozik", nincs igazán ruganyosság, könnyedség, lendület, ahogy megszoktuk, hanem olyan "munkás" az egész. Visszaveszek 75-76 %-ra, ezt nagyjából tartja, de nagyon kell figyelnem a szemem sarkából, hogy a gyalogló futós váltásoknál kivárjam míg Ő is a futós szakaszra ér. Így tartjuk az 5-15 m távolságot. A Négyes határnál úgy tűnik nem lesz gond, az előttünk lévők nem növelték az előnyüket, hátra nem látni üldözőt. Innen egy relatív hosszabb rész gyalogolható, majd felérve gurulós, kocogós szakaszok kezdődnek. Bele is lendülnénk, de Balazito beragad, úgy tűnik komolyabb a gond - most még energetikainak tűnik.
Pillanatok alatt hátbaver minket Áron, majd a Mud Runners. Levi állítólag nem fejezi be, Áron egyedül tervezi zárni a két karikát. A ponton relatív sokat dekkolunk, ami most jó, mert Balázs nekiült tömni magába a kajákat: sajt, kifli, oliva stb. "Ez még jó is lehet" gondolom magamban - Jakus Béla is mindig degeszre eszi magát menet közben egyszer - utána hánykolódik egy 1/2 órát a gyomra körül, de aztán kegyetlenül ellép - volt benne részem idén. Na ha ez így már eszembe jutott, én is eszek egy kicsit, de a fő baj, hogy kezdek fázni. László Szilvi rögtön felajánlja a dzsekijét, de azt nagyon melegnek látom, így inkább Pepe Lavaredos mellényét fogadom el.
Végre csak tovább indulunk a pontról, de nem sok örömünk telik benne. Balázs lábai két betoncölöpként állnak bele a földbe, látszik, hogy nem hajlik egyik se. Újraíndít megáll újraindít. Próbálom kigyúrni, de csak egy egy betontömb mindkét lába. Ráadásul iszonyúan süvít a metszően fagyos szél, már kezdem én is s@rul érezni magam. Csak érjünk le az Északi oldalra, ott legalább szél nem lesz.
Valahogy elvergődünk a Gabi Halála utáni pontig, ahol meglepi frissítő van, magnéziumos szőlőcukorral, colás gumicukorral, meg én nem tudom mivel. Balazitoba szépen visszatér az élet, és szépen óvatosba el kezdünk haladni Parádóhuta felé. A tempó még nem komoly, de már "lazul". A faluban jön a hír, hogy előttünk vannak a Gepárdok. Kezdünk feltámadni, Sasvár felé már teljesen feláll a rendszer, visszaáll az intenzitás ahová kell és haladunk. Már kezdek is aggódni, hogy ha társam így erősödik még bajban leszek...
Parádsasváron sperótól kapunk finom teácskát, és nekiállunk a Kékesnek. Úgy tűnik a 9 órát bukni fogjuk, de mindegy, az Élmény a fontos :) ez meg már lényegében megvolt...
Meglepő módon egészen jól mozgunk felfelé. A Som-bokor után nehezemre esik követni Balazitot, valahogy az energetikámnak nem esik jól itt a Kékes előtti pár perc. Féltem is ettől, mert csokit már nem bírtam letuszkolni, egy jó kis gyümölcsgélt toltam, de csak a felét a Mátra-nyereg után, hogy maradjon a Finishre is. Szerencsére rövid ez a szakasz, úgyhogy nagyobb lenyúlásra nem lett szükség, de ez azért nem volt komfortos na. Kékesen cudar idő van, tolok egy falat banánt, a gél második felét, Ernőtől Pepétől kapunk minden jót aztán jöhet a lefele. Brrrrrrrrr, de kib. idő van kinn! Alig várjuk, hogy leérjünk a csúcsról, innen már rendben van. A vége olyan dumálgatós, tötyi lötyi kocogós, de jó. Remek volt. 8:53 Itt a vége...
Remek útvonal, pöpec szervezés. Mázlista időjárás. Szóval rendbe volt.
Én a magam részéről az este 10-es díjátadót nem tudtam megvárni. Ha a hírlevél hamarabb jön, szereztünk volna egy appartmant a közelben és levonulunk családostul. Majd jövőre...
Az időjárás novemberhez képest igen kegyes volt, jó lenne kevésbé a mázlira gyúrni, mondjuk egy korábbi (szept.?) rendezéssel, ez főleg amolyan családos-szurkolós-kirándulós történetnek kedvezne.
A kékesi frissítő, jó lett volna ha hamarabb bekerül a síházba, ez a futóknak és a pontőröknek is humánusabb lenne.
Gabi-Halála után a pontőr nem kicsit volt felkészült. A kis zsákjában olyan ütős cuccok voltak, hogy látszott igen képzett emberről van szó. :)
Amúgy a Mátra lefedettsége humánerőforrásból nem volt semmi.
2007-ben amikor az első VTM-et rendeztük, azt mondták: "Ez túl könnyű. Nem ezt vártuk tőletek". Azt hiszem a Dupla Élménnyel visszaszereztük a renoménkat!
Remélem sikerült egy életre szóló élményt szerezni nektek. Jöhetnek a beszámólók, a kritikák, a sirámok, az ömlengés.
Nem, nem megyek a Mátrába (de ezt biztosan észrevetted). Úgy terveztem, hogy a p85 után tartom meg az évenkénti hosszú, egy hónapos pihenőt (azóta csak háromszor voltam futni..., de mától komoyan veszem a pihenést)
Köszönöm a Te és mások gratulációit illetve a felajánlott segítséget (már-már zavarba ejtő a sok elismerés amit kaptam az utóbbi időben, de bevallom jól esik). Ha a Bükk felé járok, biztosan fogok jelentkezni.
Új vagyok ebben a topicban, de azért van, aki már ismer régebbről :)
Kellene vennem új cipőt, de sajnos nagy lábon élek. Több helyen kerestem már cipőt, de eddig nem jártam szerencsével. 46-os feletti cipő kellene. Adidasból 46 2/3, Saucony-ból 46,5 a jó méret. Egyedül Kalenjiből jó a 46-os. Terepfutóból nem találok a méretemben. Szerintetek hova menjek?
Méretprobléma miatt eladó egy új (nov. 6-án vásárolt) Adidas Kanadia 4TR M 40-es méretű terepfutócipő. 50 percet futottam benne könnyű terepen, de sajna nem passzol a lábamra. Egyébként nagyon szuper cipő, szimpatikusan viselkedett terepen :) (már be is szereztem belőle egy jó méretűt) 15 000Ft-ot kérek érte. 06-30-270-0651
Jó az írás is, jó lehet ilyen helyeken futni. Elég komolyat fejlődtél idén, ehhez külön gratulálok. Remélem tudsz majd nekünk jövőre is ilyen jó beszámolókat posztolni, csak plízzz ne várjál legközelebb 6 hónapot.
