Nekem már volt élményem "zizis" kocával is, azt azért kihagytam volna, kutyásoknak meg különösen nem ajánlom, mert az egyik kutyám egy vaddisznó harapás után lett ekcémás egy életre és még mindig hiszem hogy ezzel még jól is jártunk.
Persze ez sok év futás alatt összesen két eset, ráadásul mindkettő igencsak régen volt. Azért ha összeakadok vaddisznóval, le nem veszem róluk a tekintetem és szépen elkerülöm őket (ők is engem). A rókákkal már kicsit bajban vagyok, mert volt hogy nem igen akart "elmenekülni" amiért az ugrott be hogy ez biztos veszett.
Összességében azért elmondható hogy csak kivételesen szerencsés helyzetben tudunk közel kerülni ezekhez a vadonélő állatokhoz, főleg akkor ha a szél szembe fúj és nem trappolunk nagyon. Ezek mindig nagyon jó élmények és feltöltődök tőlük.
Idén is elmegyek a velem utazóknak és akkor már természetesen mindenkinek felkínálom a lehetőséget hogy hozok Tyvek vízálló nadrágot, amit elfogadnak az UTMB/CCC/TDS-n.
Már épp akartam írni, hogy egyetlen latin közmondást tudok:
Alea iacta est
Mire rájöttem, hogy ezeket is:
Carpe diem
Cogito, ergo sum
Nomen est omen
Veni, Vidi, Vici!
Ezeket meg most találtam :))) - Lupus in fabula (- Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik (szó szerint A farkas a mesében van). Köznyelvben gyakrabban: Emlegetett szamár.)
Engem is felettébb érdekelt a kérdés, hogy kell-e tartani a vaddisznóktól, főleg, hogy leginkább egyedül futkározok, ezért megkérdeztem egyszer unokatesómat erről, ő erdész.
Azt mondta teljesen nyugodtan, hogy nem kell félni tőlük egyáltalán. Nem bántanak. A koca lehet zizis, ha kölykei vannak, de igazából az sem bánt. Ha távolodunk tőlük, nem feléjük megyünk, akkor pláne nem.
Azért nem tartom kizártnak, hogy az első találkozásnál frászt hoznák rám.
Őzikével már Edvi Illés úton is találkoztam egyszer este, keresztülszaladt előttem. Meg a HHH-n is nappal.
Fantasztikus lehetett a Mátra 115 és nem kevésbé ez a videó!
Már korábbi vaddisznós történetek kapcsán is akartam posztolni de valahogy mindig elmaradt.
Most már szeretném elmondani(nem elrontva ezzel senkinek az egészséges izgalmát, kalandjait), hogy gyerek koromban én is sok rémtörténetet hallottam vaddisznókról, akik fákra kergették fel az embert, majd megpróbálták kidönteni a fát alattuk, vadászokról, akiket vaddisznó támadott meg, stb, stb.
Emiatt aztán számomra is meghatározó élmény volt az a nem is kevés találkozás, ami a Budapest környéki és más hegyekben történt vaddisznókkal. Egyszer pld. a János hegyen csak a vaddisznó kiváló reflexein múlott, hogy nem ütköztem neki biciklivel, máskor pedig a Pilisben meglepve és bambán nézett az egész konda kezdve a kis barna gombócoktól, a nagyobb csíkosakon át, a felnőtt szülőkig, miközben én átsuhantam közöttük bringával.
Ilyenkor persze a hideg veríték csorgott a hátamon és örültem, hogy túléltem a találkozást.
Egyre több találkozás, kerékpárral és gyalog, kutyával és anélkül, nappal és éjszaka, kezdett meggyőzni arról, hogy talán elnézést kellene kérnem a vaddisznóktól az emberek nevében, amiért ilyen rosszhírüket keltjük.
Egész egyszerűen sosem tapasztaltam, hogy ellenségesek, vagy akár csak barátságtalanok lettek volna velem. A legnagyobb modortalanság, amit elkövettek, hogy faképnél hagytak, vagy fújtattak melettem a bozótban. De ez érthető, hiszen nem egyszer kutya lohol az oldalamon, vagy éppen éjszakai pihenőjükből zavarom fel öket a trappolásommal.
Éjjel a lámpa fénye, mint a legtöbb állatot még kíváncsibbá teszi őket. Ami viszont még számomra is hihetetlen volt, hogy a kismalacok olyannyira kíváncsiak, hogy nem csak hogy képesek ottmaradni, ha megállunk, de egyszer az egyik odadugta az orrát a kutyámékoz, hogy megszaglássza. Sába meg nézet rám, hogy mi legyen. Én meg mondtam neki, hogy csak nyugi!
Azt sajnálom csak, hogy egy telefonnal készített barna maszaton kívül sosem sikerült normális képet készítenem róluk, mert amint elkezdem előkotorni a fényképezőt, rögtön kereket oldanak.
Minden Mátra 115 teljesítőnek gratulálok, fantasztikus idők, és teljesítések születtek. Segítőinknek köszönjük a sok-sok felajánlást, önkéntes munkát. Jövőre 10., még jobb túrát szervezünk!
Bocs, ha lelövöm valaki poénját, de a jútyúbon már van 2012-es videó a Mátra 115-ről. Nagyon jó! Látszik a sok terülj-terülj asztalka, no meg az a vaddisznó, ami egyszer csak odajön az operatőrhöz!!! :-))
Na felteszem: (mivel lassan már megismertek, úgy gondolom, meglepetést nem okozok...!)
Mátra 88.
94.8 km +4849m : 13.57
Eredetileg a 115-re neveztem, de aztán kiderült: vasárnap dolgozni kell.... így maradt a 88.
A kezdeti elkeseredés a verseny végére örömmámorba csapott át....
Az elején nagyon visszafogottan!
50-nél rájöttem: 14.30-n belül lehetek....
Kezdtem elveszteni a kontrollt!
Ágasvár: 4. kategóriás hegy: 10 perc!
Fallóskút: 6-8 perc kavarás (tovább mentem és jobbra a régi Z megzavart)
(Bravó P. hoztad a formád)
Hidegkút: gyors leves
Világos-hegy: Lupus nem hisz a szemének (én sem) 14-n belül lehetek...
kb. az utolsó 5-6 km-nél Pepe jön szembe
mondja:
én vagyok az első-- meglep
pályacsúcs lehet-- még jobban meglep (ezen egy kicsit vitatkoztunk, de felhívta MGY-t Speró 2012: 14.13, ránézek az órára és már tudom: „Speró oda a 88-as dicsőség”
marad az idei 115, de jövőre újra hosszút megyek... később mondtam is Neki, de a válasz sem maradt el: Ő pedig a 88-n!
Szóval az utolsó 5-6 km Pepével: mit mondjak, csak egy jut eszembe „a gyilkos nyúl”.
Semmi bajom nem volt … odáig...!
Gy.tarján: Medvegyu vár 100 méterrel a cél előtt fotóz (filmsztár lettem..) jaj csak el ne essen!!
Megszólalt a falú harangja is, hiába készültek...!
Az eredményről:
„szegény ember vízzel főz”,
.1. hely (először és utoljára)
„vak tyúk is talál szemet”
„B” kategóriás táv. (B kat. futókkal)
Pályacsúcs: időeredmény ide-oda, eddig azért mégiscsak Speró tartotta.....
A rendezés: Medvegyu és bandája hozta a formáját...
Annyira elérzékenyültem a ténytől, hogy eljutottál Ágasvárig... ki kellett fújnom az orom. Sírtam volna, de már kivetettem a könnyzacskóim. Én vagyok a földön az egyetlen könnyzacskó donor.
